Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-17 / 3. szám
evangélikus Bet XLVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1982. január 17. Ára: 4,50 Ft Püspök - elnöki jelentés az Országos Presbitérium 1981. november 24-én tartott ülésén A veszélyeztetett élet Azt a történelmi helyzetet, amelyben az emberiség ma él, sokféleképpen jellemezhetjük. Mondhatjuk azt, hogy a tudományos-technikai forradalom korában élünk, amelyben fantasztikus eredmények születnek az élet különböző területein. Azt is mondhatjuk, hogy olyan kor ez, melyben a szegények és gazdagok közötti szakadék szélessége és mélysége felgyorsultan növekszik, de azt is, hogy vannak népek, melyek évszázados elmaradottságot felszámolva, országukban társadalmi és gazdasági igazságosságot teremtettek.. Mégis. korunkra most az a legjellemzőbb, hogy maga az élet veszélyben van. Nemcsak azért, mert éppen a tudományos-technikai forradalom folyamatában az ember gátlástalanul irtja világszerte az oxigént adó erdőt, szennyezi a folyókat és a tengereket, mely utóbbiakban kipusztítja az ugyancsak oxigént lehelő mosza- tokat, mérgezi ezer és ezer formában az éltető levegőt. Ismétlem, nemcsak ezért van veszélyben az élet, hanem sokkal inkább amiatt, hogy a világ tudósainak fele ma közvetve vagy közvetlenül azért dolgozik, hogy elpusztítsa az életet, amelyet a mi hitünk szerint Isten teremtett és telepített a földre és amelyet Jézus Krisztus is magára vett az első karácsonykor. Ezt az Isten által idetelepített és Krisztus által megszentelt életet fenyegetik ma a rakétatelepítések, az euro- rakéták, a szárnyas rakéták, a közép-hatósugarú nukleáris rakéták, robotrepülőgépekről és tengeralattjárókról kilőhető rakéták, bombázógépekről ledobható atombombák, neutronfegyverek, és tovább folytathatnánk. A nemzetközi helyzet olyan feszült, hogy annak továbbélező- dése esetén ezek a rakéták szinte „maguktól” indulhatnának meg az élet elpusztítására a földön. Annak a 4,5 milliárd embernek, aki a földön él ma, az az eiső feladata, hogy védje meg ezt az életet, a saját életét. Küzdjön a háború megakadályozásáért, a nemzetközi politikai éi katonai enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért, az atomfegyverek megsemmisítéséért, a népek közötti bizalom kiépítéséért, a békés együttélésért és együttműködésért, a tudományos-, gazdasági- és kulturális élet területén. Ezekért a célokért az egyházaknak és hivő embereknek együtt kell küzdeniük minden békét akaró emberrel világnézeti különbség nélkül. Egyházak az életért és a békéért Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mi az egyház és mi a „sajátos szolgálata” ebben a világban, nevezetesen: „Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.” (Áfl VII. cikk) Ezt a tételt a magyarországi evangélikus egyház maradéktalanul vallja. Ennek gyakorlására hívja és biztatja lelkészeinket és mindazokat a gyülekezeti munkásokat, akik segítenek lelkészeinknek a gyermekek-, ifjak és felnőttek közötti szolgálatban. De azt is valljuk, hogy ehhez a szolgálathoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a világ békéjéért való fáradozás, hiszen az Isten nemcsak a szívben, hanem a „földön akar békességet”. A béke Isten akarata. Azt azonban nem hisszük, hogy Isten a világ békéjéért való keresztyén szolgálatot le akarja szűkíteni az evangélium hirdetésére, mondván: „ti csak hirdessétek az evangéliumot, a többi nem tartozik rátok”, mintha a teremtett világ iránt ez volna az egyetlen kötelezettségünk. Ez a kötelezettség ennél sokkal szélesebb. Azt sem hisszük — amit pedig több külföldi egyházban szinte megfellebbezhetetlenül hangsúlyoznak —, hogy hiábavaló és „naivitás” mindaddig e világban békéről beszélni, míg a karácsonyi angyalok énekének első mondatát, nevezetesen ezt: ..Dicsőség a magasságban Istennek” az emberiség el nem fogadja, vagyis amíg nem tiszteli és imádja az Istent. Csak ennek következménye lesz a béke. Mi magunk is az evangélium hirdetésével ennek az Istennek az imádására hívunk az egyházon belül és kívül. De azt is valljuk, hogy a világ békéje, vagy ha úgy tetszik, a politikai béke a „józan ész” területére is tartozik. Közelebbről: az evangélium által megvalósított ésszel reálisan elemeznünk kell, hogy mik a béke akadályai és milyen akciókat kell végrehajtanunk a béke biztosítására, hiszen ha arra várunk, hogy mindenki előbb tisztelje az Istent (erre egyébként nincs is ígéretünk), akkor szabad kezet adnánk azoknak, akik a? élet elpusztítására törnek. Igenis, végig kell gondolnunk, hogy mit tehetünk és kell tennünk az élet megmentéséért, a békéért. Ügy látom, hogy a mi időnkben a béke megőrzéséért, az atomháború elkerüléséért való fáradozás az egyházak sorrendiségben első feladata. Az élet megmentése nélkül nincs evangéliumhirdetés, mert azt is csak élőknek lehet hirdetni. örülünkv annak, hogy az egyházi szervezetekben és a tagegyházak túlnyomó többségében a békeszolgálat igen hangsúlyossá lett. Nem intézik el az egyházak a békekérdést teológiai nyilatkozatokkal, hanem a jó teológiai bázist megtartva, konkrét lépéseket tesznek a nemzetközi feszültségek enyhítéséért, a bizalmi légkör megteremtéséért, a népek jobb megértéséért, a nagyhatalmak tárgyalásáért, továbbá hiteles információk közreadásáért. Annak is örülhetünk, hogy az egyházak és az egyházi világ- szervezetek nem engedték a hidegháborút behatolni saját területükre. Ez még akkor is így van, ha példákat lehet felsorolni több ezzel ellenkező esetre, hiszen az előítéletektől, a fanatizmustól és antikommunizmustól több egyházi ember sem mentes. örülünk annak, hogy II. János Pál pápa a második világháború kitörésének negyvenedik évfordulóján nagyon határozottan szállt síkra a béke megőrzéséért. Az Egyházak Világtanácsa a drezdai -Központi Bizottsági ülésen, a Keresztyén Békekonferencia kijevi ülésén, továbbá elnökségi ülésén, az Európai Egyházak Konferenciája különböző üléseken szólított fel a béke mun- kálására és lépett fel a feszültségek növelése, az atomfegyverek telepítés ellen és sürgették a tárgyalásokat a nagyhatalmak között. A Lutheránus Világszövetség e területen való nagyon pozitív szolgálatáról külön is kell szólnunk. A Végrehajtó Bizottság turkui ülésén — mélyreható megbeszélés után — jó evangélikus teológiai alapon, a „józan ész” szerepét sem mellőzve, minden egyoldalúságot félretéve, konkrét cselekvésre hívó határozat született. A felhívás hangsúlyozza, hogy a keresztyéneknek szükséges bekapcsolódniuk minden jóakaraté ember békéért való küzdelmébe bármely vallásé vagy világnézetűek is azok. Együtt kell fáradozni a békéért minden más keresztyén egyházzal. A keresztyéneknek békés eszközöket kell keresniük a politikai konfliktusok megoldására. Mivel a keresztyén közösség minden népből és nemzetből való, ezért lehetőség van mindenütt a békéért való közreműködésre. Ideológiai határokon keresztül is megbízható, első kézből való információk vétele és adása is feladata a keresztyéneknek a hidegháború meggátolása érdekében, melyet ki kell zárni az egyházak területéről. Fontos a békére nevelés, továbbá istentiszteletek és békehetek tartása a béke ügyében. A tagegyházakat „azonnali cselekvés”- re hívja. E nagyon előremutató felhívás után november 7—8-ára dr. Carl Mau főtitkár 10 nyugati és 8 keleti országban élő püspököt hívott Genfbe a békeakciók megtervezésére. A meghívottak beszámoltak saját egyházuk békemunkájáról. A püspöki konferencia szükségesnek látta egyházi békehetek, rendezvények szervezését a Lutheránus Világszövetség minden tagegyházában. Javasolta a tárgyalásokat a szuperhatalmak, Kelet és Nyugat között, továbbá a nukleáris fegyverek befagyasztását. A kiadott nyilatkozat többek között ezt mondja: „A tanácskozásokon a résztvevők egyetértettek abban, hogy jelenleg igen nagy veszély fenyegeti a világbékét. A rendkívül veszélyes helyzet a keresztyének határozott elkötelezettségét követeli a béke érdekében. Ez elsősorban azt jelenti, hogy elősegítik a megbékélést és hozzájárulnak a bizalom építéséhez. Ehhez nélkülözhetetlen a politikai és ideológiai határokon túllépő találkozások, valamint az információk cseréje. Szükséges, hogy az egyházak Keleten és Nyugaton közösen fáradozzanak a jelenlegi feszült helyzet megszüntetéséért'. Egyetértés volt abban is, hogy meg kell állítani a „világméretű fegyverkezési versenyt”. A genfi püspöki konferencián Olof Sundby svéd evangélikus érsek bejelentette, hogy 1982 őszén Stockholmban összehívja az összkeresztyén Békevilággyü- lést, abból a célból, hogy a keresztyén egyházak együtt alakítsák ki közös álláspontjukat a béke kérdésében, akciókat határozzanak el és hosszabb távú programot dolgozzanak ki békemunkájuk ' számára. Erre az összkeresztyén Béke-világgyűlés- re elfogadta a meghívást a Vatikán, a Canterbury érsek, a moszkvai pátriárka, az Ökumenikus pátriárka, az EVT, az LVS? elnöksége, az Észak-amerikai Egyesült Államokban élő egyházak vezetősége. Az ENSZ is megelégedéssel vette tudomásul. Magunk részéről szívből örülünk az összkeresztyén Béke- világgyűlés összehívásának. Ez megfelel Nathan Söderblom egykori svéd érsek elgondolásának, aki 1925-ben hasonló céllal hívta a keresztyéneket egy nagygyűlésre. Egyházunk támogatja ezt a nagygyűlést, mint amely jelentős hozzájárulást adhat a népek közötti bizalom növekedéséhez és a béke építéséhez. Ugyancsak támogatja egyházunk Pimen moszkvai pátriárka által 1982 tavaszára Moszkvába összehívott keresztyének és világvallások képviselőinek békegyűlését az emberi élet megmentéséért és a leszerelésért. Nagyon jelentős eseménynek tartjuk. Genfben az evangélikus püspökök úgy döntöttek, hogy az LVSZ vegyen részt ezen a világgyűlésen és a tagegyházakat is biztassák a részvételre. Nagy figyelemmel kísérjük azokat a tömegmegmozdulásokat, tüntetéseket, amelyek szinte hetenként történnek a Német Szövetségi Köztársaságban, Dániában, Franciaországban, Hollandiában, Angliában, az Egyesült Államokban az amerikai közép-hatótávolságú rakéták — de egyáltalában minden rakéta — Nyugat-Európába telepítése és a korlátozott atomháború ellen. Jó tudnunk, hogy számos megmozdulás — többek között a bonni tömegtüntetés — mögött az evangélikus egyház számos képviselőjének bátor kezdeményezése volt. Örömmel üdvözlünk minden tárgyalást Nyugat és Kelet között, most különösen is a Szovjetunió elnökének és a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának bonni megbeszéléseit. Csakis a tárgyalások, egymás álláspontjának jobb megismerése vezethet a nemzetközi enyhüléshez és a leszerelés fokozatos végrehajtásához. Mi Magyarországon olyan ország állampolgárai vagyunk, amelynek Alkotmánya is kimondja: „a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi nénével és országával.” (5. paragrafus)' Kormányunk politikája egyértelműen békepolitika és a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben országunk és annak képviselői ennek érdekében munkálkodnak. Ezt a békepolitikát egyházunk egész népünkkel együtt támogatja. Egyházunk több, mint három évtizede nagyon tudatosan és eltökélten végzi békeszolgálatát. Nem elégedtünk meg a szólammal: „természetes, hogy a Béke. Fejedelmének egyháza fáradozik a békéért”, mert nagyon jól tudtuk és tudjuk, hogy az eggyház sokszor elárulta a Béke Fejedelmét és éppen nem a békéért munkálkodott. Egyházunk békeszolgálatát külföldi egyházak gyakran és élesen támadták és kritizálták az elmúlt évtizedekben mondván „a magyarországi evangélikus egyház politizál”, örülünk, hogy igazolódtunk és ezek a külföldi egyházak is ma már elismerték azt, amit mi sokkal korábban felismertünk, nevezetesen: az egyházaknak az evangélium hirdetésével együtt konkrét békeszolgálatot kell végezniük. Egyházunkban ez a szolgálat folyik az istentiszteleteken a békéért való felelősség ébrentartása és a békéért való imádságban. A Lelkészi Munkaközösségekben állandó téma a béke . teológiájának elmélyítése. Egyházkormányzati üléseken ismételten kifejtettük és kifejtjük álláspontunkat a nemzetközi kérdésekben. Egyházi és nem egyházi világszervezetek ülésein állandóan szólunk a béke ügyében. Együtt dolgozunk a Hazafias Népfronttal, a Magyar Országos Béketanáccsal és a Béke viíágtanáccsal a békéért és a népek barátságáért. Sőt egyházunk képviselőjének arra is van lehetősége, hogy kifejtse idevonatkozó álláspontunkat az országgyűlésen és az országgyűlés külügyi bizottságában. Tovább kell keresnünk azokat a módokat és formákat, amelyek által szélesíthetjük békemunkánkat saját egyházunkban, továbbá egyházközi és nemzetközi területeken. Hr. Káidy Zoltán piispök-elRöls Koppenhágában A Béke-világtanács elnökségi irodája január 6—9-ig Koppenhágában tartotta ülését. Az ülésen részt vett az Országos Béketanács delegációja dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével. ŰJ EVANGÉLIKUS VEZETŐ PÜSPÖK AZ NSZK-BAN A Német Szövetségi Köztársa- Gerhard Heintze március végén ság Egyesült Evangélikus Egyháza nyugalomba vonul. (német rövidítése: VELKD) Wol- Az 54 éves Stoll püspök a má- fenbüttelben tartott zsinati ülésén sodik világháború — katonai szol- Karlheinz Stoll északelbai (Schles- gálát és hadifogság — után 1948- wig) püspököt választotta vezető ban kézdte teológiai tanulmánya- püspökké az elkövetkező három it, Schleswig püspökévé 1979-ben évre. Az eddigi vezető püspök, választották meg. NEM AZ ERŐSZAKRÓL VALÓ LEMONDÁSNAK VAN SZÜKSÉGE INDOKLÁSRA Nem az erőszakról való lemondásnak, hanem az erőszak alkalmazásának van szüksége indoklásra, mondotta Gerhardt Heintze braunschweigi (NSZK) püspök. Az egyesült evangélikus egyházak zsinatának Wolfenbüttelben tartott ülésén Heintze püspök örömét fejezte ki, hogy ismét vannak emberek, akik a Hegyi beszéd után érdeklődnek. Az Újszövetségnek ezt a középponti részét komolyan kell venni és meg kell kérdeznünk magunkat, „vajon készek vagyunk-e arra, hogy levonjuk belőle a következtetéseket”. Sajnálatos, ha ezt csak másoktól várjuk el és nem sajátmagunktól. Heintze püspök szavai szerint az idősebbeknek minden oka meglehet, hogy a fiatalabbakkal arról beszélienek. „amit mi és a mi atyáink elmulasztottak”. Alapvetően pozitívnak kell tartani, ha fiatal emberek a békéért való erőfeszítésükben a Hegyi beszédre hivatkoznak. Az eszmecsere során Hans Sommer esperes felvetette a kérdést, hogy amikor a fiatalok a Hegyi beszédre hivatkoznak, az evangélikus egyháznak nem kellene-e Isten kétféle kormányzásáról beszélnie. A Hegyi beszédben ugyanis van egy jó adag utópia, és egyáltalán fel kell vetni a kérdést, értelmes dolog-e egyoldalú leszerelést követelni. Enno Rosenboom egyházfőtanácsos azt kérte, hogy azokról se feledkezzünk meg, akik a nevünkben és megbízásunkból erőszakot alkalmaznak.
