Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-04-11 / 15. szám

XLVII. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1982. április 11. Ára: 4,50 Ft. Kaldy Zoltán: A reménység nem szégyenül meg Nem lehet soha megunni a hiisvéti örömüzenetet: Jézus él! Hiszen ez minden kor gyerme­kének hirdeti, hogy nem a halál a legnagyobb hatalom. Jézus, fel támadásával áttörte a világra nehezedő, minden betonfalnál vastagabb ..mennyezetet”. A ha­lál zárt világán rés támadt. Ez a rés kilátást ad a halál foglyai­nak. Kilátást egy másik világra, melyben ..halál nem lesz többé, sem gyász, sem ia.ikiáltás, sem fáidalom”. így lett Jézus húsvéti győzel­me o reménység alapja és forrá­sa. Az Újszövetségben a remény­ség ugyanis elsősorban Isten végső és teljes győzelmére irá­nyul. Arra, hogy végül is „Isten lesz minden .mindenekben”. Jé­zus feltámasztása által ez a győ­zelem elkezdődött. A ..front-át­törés” megtörtént. De ez még nem a végső győzelem. Még nem nyilvánvaló győzelem. Ezt csak a hit látja. Mások előtt ez elrejtett. De lesz idő. amikor Ip- ten végső győzelme a bűnön és halálon letagadhatatlan lesz. EZT MOST REMÉNYSÉGBEN HORDOZZUK. De azt is. hogy maid résztveszünk mi magunk is Isten dicsőségében. Elnyerjük az életet és üdvösséget. Ez Isten ..színről-színre” való látását is jelenti. Egyben Istennel' való tel ;eg közösséget. Mindez azért lehetséges, mert Jézus Krisztus halálával és feltámadásával nleanvitotta számunkra az Isten­hez vezető utat. Bemenetelünk van a ..szentélvbe”. Ezt hisszük és valljuk. Ugyan­akkor figyelnünk kell a szentíró intésére: ..A reménység hitvallá­sához szilárdan, ingadozás nél­kül ragaszkodjunk: mert hű az. aki ígéretet tett” (Zsid 10. 23). Egyfelől a húsvéti esemény. Jézus feltámadása, másfelől az ígéretet tevő Isten hűsége a „ga­rancia" arra. hogy reménysé­günk valóra válik. Így mondja ezt Pál apostol: ..A reménység item szégyenül meg” (Rm 5.5). Így is mondhatjuk: nem fogunk csalódni, ha reméljük az Isten „színről-színre” látását, a Vele való teljes közösséget, az üdvös­ségét. Ezt azért kell ismételten hangsúlyoznunk, mert a hivő embernek is gyakran támadnak kétségei, hogy a ..reménylett dol­gok” igazak-e, valóra válnak-e? Nem „önszuggeszció”-e az egész? Nem csupán azért kapaszkodik-e az ember a „láthatatlan világ”- ba. mert egyszérűen nem tud beletörődni saját maga és sze­rettei megsemmisülésébe? Nem maga az ember teremt magának egy „másvilágot”, hogy így „ol­csó vigasztalást” adhasson ön­magának? Nem pusztán lázadás ez a „reménység” a halál ellen? Nem csupán „logikai következ­tetés” az egész, mondván „lehe­tetlen elképzelni az élet meg­semmisülését. valamiféle folyta­tásnak kell lennie”? És maguk az apostolok is — Pál. Péter. Já­nos és a többiek — nem úgy „termelték-e ki” a ..reménylett dolgokat”. hogy eleresztették .fantáziájukat és éppen ezért alig mások ezek. mint a „fantá­„AKKOR”-RA. A „HOLNAP”- RA UTAL. Mert ha csak ezt tenné, kóros elváltozást idézne elő életünkben és magatartá­sunkban. Akkor olyanok len­génk, mint akik csak felfelé néz­nek és közben nem veszik észre, ami előttük és körülöttük van. Nem veszik észre a másik em­bert. a családot, a társadalmat, általában a világot, amelyben élnek. Ezek nem is fontosak szá­mukra. De még a testük’ sem, mert az is csak „nyűg” számuk­ra. amely akadályozza őket ab­ban. hogy a ..reménylett dolgok” látássá váljanak számukra. Ez azonban beteges reménység. AZ IGAZI ÉS EGÉSZSÉGES REMÉNYSÉG, ..lefele" is néz és a feltámadott Krisztusban már most magáénak tudja a jövendő­ben. a holnapban remélt aján­dékok egy részét. Tehát a „majd” Krisztusban már jelen van, ha nem is a maga teljességében. Az élő Krisztus a Vele való közös­ségben már most adja a bűnbo­csánatot, az ú.i életet és az örök életet. ..Aki hisz a Fiúban, an­nak örök élete van" — olvassuk János evangéliumában. A földön elkezdődött örök élet békességé, öröme, tisztasága átsüt azoknak az életén, akik „ragaszkodnak a reménység hitvallásához”. EZÉRT A REMÉNYSÉG NEM KÉNYELMES PÁRNÁRA FEK­TETI A HIVŐ EMBEREKET. HANEM MUNKÁRA LENDÍTI. Aki hisz a maga jövőjében, an­nak szemében megnő a jelen értéke. Annak a számára fontos a ma és mindaz, ami a mához tartozik: a felebarát, a család, a társadalom, amelyben él. a mun­ka, a munkahely, az egész világ. Hiszen tudja, hogy ebben a vi­lágban halad a „Krisztus napja” felé. amelyen számot kell adni arról, „ami a testben cselekedet, akár jót vagy rosszat”. Ezt a számonkérést egyetlen hivő sem kerülheti el. Ezért a „reménység életstílusához” tartozik a diakó- nia gyakorlása a családban, a társadalomban, a világban. Mi­nél igazabb ez a reménység, annál dinamikusabb ez a dia- kóniai munka. A ..REMÉNYLETT DOLGOK” NAGYSÁGA NEM TESZI JE­LENTÉKTELENNÉ, KICSIVÉ ÉS ELHANYAGOLHATÖVÁ A „FÖLDI DOLGOKAT". Az a reménység, hogy Istennél „örök otthon” vár, nem arra indít, hogy földi otthont már ne épít­sünk. mert az úgyis összeomol. Az a reménység, hogy istennél egyetlen család leszünk, nem ar­ra késztet, hogy akkor itt a föl­dön nem fontos a magunk kis családja. Az a reménység, hogy „odafönt” miénk lesz az „Élet kenyere”, nem a „mindennapi kenyér” és a kenyérért való munka megvetésére és elhanya­golására szólít. Az a reménység, hogy Istennél teljes békességünk lesz. nem azt sugallja, hogy ne fáradozzunk a reménységből fa­kadó erővel a földi béke megva­lósításáért. hanem fordítva! Igen. a reménység, a munka, a kenyér, a család, a béke. a tár­sadalom megbecsülésére és értük való lankadatlanabb fáradozásra, áldozatos szolgálatra hív. A húsvét pedig azt a „földi re- ménység”-et is adja. hogy ez a fáradozás nem „hiábavaló”. Olyan világban végezzük mun­kánkat. amelyben Jézus legyőz­te a halált és amelybe beletele­pítette az életet. Ezen a Földön nemcsak a pusztítás erőinek „utóharca” folyik, hanem sokkal inkább érvényesülni akaf az élet ereje. Ezért reménységgel kell fáradoznunk az emberért, a családért, társadalmunkért, né­pünkért, a békéért. Ilyen érte­lemben sem szégyenül meg a re­ménység! Krisztus feltámadott! A re­ménység nem szégyenül meg! TANZANIA: REPÜLŐVEL OLCSŐBB, MINT KOCSIN zia szüleményei”? Nekünk azon­ban ezeket a kísértéseket is le­győzve bátran kell vallanunk: „A reménység nem szégyenül meg!" Ezt a bizonyosságot a Szentlélek munkálja szíveink­ben. minthogy Ö ébreszt hitet bennünk a feltámadott Krisztus­ba. reménységünk' alapjába és zálogába. A REMÉNYSÉG AZONBAN NEMCSAK A „MA.TD”-RA. AZ A tapasztalatok szerint alacso­nyabbak a közlekedési költségek a tanzániai egyházak által közö­sen használt repülőgépekkel, mintha ugyanezeket az utakat gépkocsival tennék meg az egy­házi vezetők. Yohane Madinda tanzániai ang­likán püspök a missziói repülőtár­saság (Missionary aviation fel­lowship) hangárának felavatás^ alkalmából mondotta ezt. A tan­zániai egyházak közös vállalkozá­sának célja, hogy megkönnyítse a kapcsolatok ápolását az egyházi vezetők és gyülekezetek között ebben a kevés jó úttal rendelkező nagy országban. A tanzániai evangélikusok egy­millió tanzániai shillinggel já­rultak hozzá a vállalkozáshoz, melynek jelenleg négy repülőgépe Az efftßhüz reménfjséye Húsvétkor nézzünk szembe őszintén az egyház jövőjének kér­désével, húsvétkor halljuk meg a reménység evangéliumát az egy­ház holnapjára gondolva is, hús­vétkor fogadjuk el húsvét erejét és éljünk belőle! Hús vét élő re­ménységre bátorít. Károgó hangok világszerte Csüggedésről, reményvesztett ­ségről tanúskodnak nyilatkozatok. A nyolcvanas évek elején szinte divat gazdasági, politikai, nem­zetközi kérdésekben a sötétenlá- tás. Kortünet és kórtünet ez. Nem az a kérdés sokakban: milyen lesz a holnap? — hanem: lesz-e holnap egyáltalán? Az emberiség valóban veszélyben van, a helyzet komoly. Sokan az egyház helyzetéről is reménytelenül beszélnek. Halált- sejtően kárognak a jósok: további lemorzsolódásról, létszámcsökke­nésről, zsugorodásról szólnak. Az egyház lendülete máris megtor­pant, s ha lesz holnap, akkor is csak egy helyben topog majd. Már most is fakó, színétvesztett közösség holnap még tovább szür­kül. Hangja is egyre gyengül, esetleg egészen elnémul. Jelen- téktelenedik, hatástalanul, nem lesz szerepe az életben. Elveszti • kapcsolatát a való világgal, az emberekkel s legfeljebb elszigetel­ten él tovább. Kudarc, hajótörés, zsákutca, amit jövendölnek. Kilá­tástalan, holnapnélküli, jövőtelen az egyház. Mindezt én nem hi­szem és nem is vagyok hajlandó beállni a panaszdalt éneklők so­rába. Miért? A/ cvangóliuiii jó hír a jövőre nézve is Mit mond az egyház? Van-e el­képzelése és van-e saját hangja jövőjéről? — Jaj, ha csak azt szajkózza, amit róla mondanak. Igaz ugyan, hagy mindig hasznos szembenézni a valósággal és nem szabad illúziók rabságába esni, rózsaszínű álmokat kergetni, de nem szükségszerű elveszíteni a re­ménységet és végleg elkeseredni. Üjra meghallhatja az egyház: Ne félj te kicsiny nyáj! — Lehet ér­dekes a saját véleményünk, fon­tos, amit mások mondanak, de az a döntő, amit az Ür mond: íme én veletek vagyok minden napon. A holnapba az egyház nem egyedül lép. A félelem, magárahagyatott- ság bénít, fékez erőtélenít — a Velejárás felold, bátorít, jókedv­re derít. Rosszkedvű egyház szá­nalmas jelenség — megfeledkezett a húsvéti evangéliumról! Az egyháznak saját jövőjéről azért van sajátos hangja és jó re­ménysége, mert van húsvéti evan­gélium, ez azt mondja az egyház népének: Van tovább! Van mon­danivalótok! Van tennivalótok: szabad emberek gondját viselni, szabad könnyet törölni, együtt örülni, beteget ápolni, egyedülva- lókat felkeresni, gyermekeket ta­nítani, családot alapítani és ösz- szetartani, öregeket vigasztalni, munkában állókat erősíteni, hal­doklókat felkészíteni a nagy útra, gyászolókat támogatni. Lehet szol­gálni holnap is, szükség lesz rá­tok, fontosak vagytok. Húsvét azt jelenti, van értelme az életnek holnap is, a mi éle­tünknek is. Nem hiábavaló szol­gálatunk az Űrban! Húsvét — ha komolyan vesszük — új re­ménnyel tölt meg: nem a halál, a nusztulás az úr, győz az Élet Ura. Húsvétból valóban élhet az egy­ház. Húsvét nélkül egyház lehe­tetlenség, a reménytelen egyház képlete képtelenség. Húsvét miatt azonban a reménység egyháza le­hetünk, a húsvétról tudva felbá­torodhatunk a jövőre gondolva is. Húsvét miatt reménységünk meg­alapozott, nem indokolatlan ál­modozás, szép, de üres illúzió, könnyű, felületes optimizmus. A reménység egyháza A reménység egyházát már nem környezete határozza meg első- renden, hanem Ura, aki lelki-al­vókat hitre ébreszt, holtakat tá­maszt, csüggedteket bá'torít, cél­talanokat életcéllal ajándékoz meg, önzőket hasznos életre mozgósít. A reménység egyháza nem ön­magában bízik, hanem a remény­ség Istenében. Nem önmagára épít, hanem a Krisztusra, a fun­damentumra. A reménység egyháza hűséges, de nem saját hűségében bizako­dik. hanem Isten hűségében, aki ígéreteit beváltja. A reménység egyháza nemcsak nagy problémá­kat lát és emleget, hanem szá­mol az igazán nagy Istennel, aki nagyobb a mi szívünknélris és Ö mindent tud. A reménység egyhá­za Isten szeretetéből él és az Ö szeretete kiűz minden félelmet. Ha az egyház a reménység népe, úgy nemcsak értelmetlenségeket lát, hanem értelmet is, nemcsak lehetetlen helyzeteket, hanem le­hetőséget is, hiszen Istennél min­den lehetséges. Nemcsak pillana­tokról tud, de az örökkévalóság­ról is. Ábrahám hitével hiszi, hogy lesz út és utód, Mózes hitével hi­szi, hogy nemcsak vándorlás, de megérkezés is van, Ézsaiás és Je­remiás hitével bízik és hirdeti: nemcsak bűn van, hanem bocsá­nat is. A reménység egyháza Jézusnak hisz, hogy előttünk jár, megelőz és vezet, bátorít, hogy bizalommal szabad előre nézni, hiszen aki hátratekint nem méltó országára, nem alkalmas szolgálatára. Pál­nak hisz, hogy Jézus még csak az első zsenge, a tavaszi zöldülés még csak ezután jön, vele reméli, hogy kapuk nyílhatnak ismeretlen terü­leten is és vele tanulgatja: elég a kegyelem holnap is. Péterrel vall­ja meg reménységét, ha kérdezik hite felől. Jánossal vár új eget és új földet — nem tömegsírt, meg­semmisülést, végkatasztrófát. Biz­tos abban, hogy az az Ür, aki na­ponta új meg új meglepetéssel szolgált már eddig is, még kibe- szélhetetlen ajándékokat tartogat a jövőben is. Húsvét miatt — e páratlan ese­mény és a haláltgyőző Jézus mi­att — nem borongós hangulatú, sötétenlátó emberekre, halálhírt károgó, hollókra, hanem az élet Urára hallgatok, neki hiszek és miatta remélem, hogy az egyház­nak van jövője és a jövőnek lesz egyháza. Milyen? — nem tudom, de hogy lehet abban bizonyos va­gyok. A húsvéti élő reménységgel az egyház egy része a Föld egyik fe­lén szolgálhat a többi résznek, ke­leti egyházak a nyugatiaknak és fordítva. Ezzel a reménységgel jót tehet környezetének is: a remény­ség ma gyógyít, a jövendő világ erőit vonja be a jelen erőtelensé- gébe. Hafenscher Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom