Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-04-04 / 14. szám

i IS l 1 VASAI H N AI Pl 6 ÉJ EJ Ünneplés ellentmondással Máté 21,1—9 Napjaink szorgalmas TV-Híradó nézője sok ünnepélyes fogadta­tást láthat. Érkeznek és utaznak sport- és kulturális csoportok, poli­tikusok. A legünnepélyesebb fogadtatás az államfőknek jár. S azt is tudjuk, hogy egy-egy ilyen érkezés, fogadtatás mennyi előkészülettel jár. VIRÁGVASÁRNAPI IGÉNK IS egy ünnepélyes fogadtatásról tudó­sít. Itt is komoly előkészületek folytak. Amikor megindult a menet Jeruzsálem külvárosából a centrum felé, tudósítónk szerint az érke­ző, ruhák és ágak szőnyegén vonult be. Sokaság kísérte, köszöntötte, az egész város megmozdult. Ez az ünneplés azonban ellentmondásos volt. Egyesek „úgy ma­gyarázzák a tudósítást”, hogy nem kell komolyan venni a „sokaság” kifejezést. Ennél is ellentmondásosabb magst az érkező, aki „szelíden és szamárháton ülve” vonul be. Ha hadvezér lett volna, lovon ült volna, annál is magasabb rangú kocsira ült volna. Ö pedig még a sza­marat is kölcsönkérte, kezében sem volt hatalmi jelvény. Joggal kér­dezhették miféle ünneplés ez, ki ez? Virágvasárnap ne a „tudósítást” nézzük, hanem kérdezzük meg: ki az, aki a történelem egy adott pontján bevonult Jeruzsálembe? Igénk végeredményben nem tudósítás, hanem bizonyságtétel, és min­ket is erre a dicséretre akar indítani: „Áldott, aki jön.” Ő A MEGÍGÉRT MEGVÁLTÓ. Igénkben a felismerések egész soro­zata rejlik. Az ünneplő sokaság így kiáltott: „Hozsánna a Dávid Fiá­nak.” Az akkori fülek azonnal megértették ebből a kiáltásból: ő az. akit Isten Ígért, akit régtől várunk. Ilyen felismerésre utalhat az is, hogy akihez Jézus a szamárért küldött, már tudta, ki az az „Űr”. Vagyis többen voltak, akik felismerték Jézusban a Küldöttet. De a legnagyobb felismerést maga az evangélista rejti a szövegbe, amikor azt írja, hogy amit Zakariás próféta jövendölt, most beteljesedett, en­nek a fogadtatásnak előkészületei évszázadok óta folytak már. Ő ISTENNEK SZELÍD ÉS ALÁZATOS SZOLGÁJA. Ha „ünnepelt” is, senki nem tudta, miért „vonult be”-. Főként senki sem értette vol­na. Itt már régen nem a szamárról van szó, mint a szegénység és sze­lídség jelképéről, hanena arról, hogy aki jött, meghalni jött. Meghalni a kivég'zőhelyen, a kegyetlen kereszten. Nem hódítani jött, hanem se­gíteni. A „hozsánna” kiáltás eredetileg ezt jelenti: „Segíts meg. Iste­nem.” Igen, ö azért jött, mert meghallotta az emberiség talán kimon­datlan segélykiáltását. Segítségre szorulóvá, haldoklóvá, halottá lett maga is, de éppen így segített legmélyebb nyomorúságunkon. Feltá­madásával pedig legyőzte a minket fogvatartó hatalmat, a halált. Aki istállóban született, kölcsönkért szamáron vonult be, két bűnös kö­zött a kereszten halt meg: ő a mi segítségünk. Igénk bizonyságtételé­hez és a teljes felismeréshez, hitünkhöz ez is hozzátartozik. ÜNNEPLÉS ELLENTMONDÁSSAL? A jeruzsálemi bevonuláskor az ellentmondás csak látszólagos. A mi ünneplésünkben azonban sok­szor az ellentmondás nemcsak látszólagos, hanem valóságos, külső- séges. Esetleg „ismeretlenül” ünnepeljük őt? Amíg fel nem ismerjük, amíg igazán segítségét nem kérjük, és nem bízunk abban, amíg szív­ből dicsérve nem követjük mi is az áldozatos szeretet útján, nem ma­gunkra gondolva c^k, hanem másoknak szolgálva, vagyis, amíg ün­neplésünknek a hétköznapokban folytatása nem lesz, addig ünneplé­sünk ellentmondásos. Aki akkor elindult a szenvedés útjára, aki Is­tennek megígért és alázatos szolgája, segítse az idei és mostani ün­neplőket, hogy a virágvasárnapi istentisztelet ne ellentmondásos le­gyen, hanem szívből, hittel és életünk hiteles bizonyságtételével éne­keljük és valljuk: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott,,aki jön az Ür nevében!” Keveházi László I isim! It ózz mik! Áldott légy, Urunk Jézusunk, hogy vállaltad értünk a szenvedést, és amikor elérkezett az ideje, Te magad vonultál be a szent városba, kínos szenvedésed és halálod helyére. Add, hogy felismerjünk Téged, akit Isten küldött értünk, s aki mindezt értünk vállaltad. Indítsd szí­vünket őszinte engedelmességre, hogy ne csak szánkkal magasztal junk, hanem szívünkből dicsérjünk, és valósággal kövessünk téged. Ámen. Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Afrikai evangélikus egyházak (Folytatása a 3. oldalról) hogy kulturális, egészségügyi, gaz­dasági tekintetben is sok áldást is jelentett a missziói munka, nem csak negatív elemeki'ől beszélhe­tünk. Az evangélium hirdetése, Krisztus szolgáló szeretetének je­lenléte, követeinek odaszánt élete sok jó gyümölcsöt is fakasztott. Ma már nem missziói állomá­sokról, hanem önálló afrikai egy­házakról beszélhetünk, amelyek­ből a fehér emberek vezető sze­repe kiszorult, csak segítőként, szolgatársként lehetnek jelen. Mai kérdések Az új önálló államokban nem szűntek meg egy csapásra a prob­lémák a függetlenség elnyerésé­vel. A megmaradt gazdasági füg­gőség egyes területeken az új ko- lonializmus jelenségeit idézte elő. Afrika ma hihetetlenül bonyolult kérdésekkel küszködik az élet leg­különbözőbb területein: 1. több országa egyre szegényedik, termé­szeti kincseit kénytelen feldolgo­zatlan állapotban exportálni ala­csony áron; 2. hiányzik az átgon­dolt, alapos földművelési prog­ram; 3. rengeteg egészségügyi kérdése megoldatlan (népbetegsé­gek, rossz ivóvíz, a gyermekhalan­dóság aggasztó, a korai öregedés ijesztő); i. kulturális kérdések sora jelentkezik: az írástudatlan­ság némely országban 70" „ fölött van, kevés az értelmiségi főiskolát végzett; 5. a jogi helyzet gyakran tisztázatlan (nők, gyermekek, vallási közösségek jogi státusza stb.); 6. morális kérdések: kor­rupció, urbanizációval kapcsolatos deviáns jelenségek, hatalmi vágy kiélése, műveletlenek kihasználá­sa stb.; 7. egymás közti vilongá- sok, helyi háborúk, feketék feke­ték általi kizsákmányolása, külön­böző törzsek beilleszkedési képte­lensége; 8. nyelvi problémák: van olyan ország, ahol 100 fölött van az önálló nyelvek és nyelvjárások száma. Kelet-Afrikában a szua- hili még igazi lingua franca-nak számít, amin kb. 65 millió ember érti meg egymást, de Nyugat-Af­rikában ilyen nyelv nincs, itt kénytelenek európai nyelveket használni állami és közigazgatási szinten vagy tanítási vonatkozás­ban. Ilyen háttéren és környezetben élnek az afrikai evangélikusok, keresve más keresztyének testvéri közösségét az Össz-afrikai Egy­házi Keresztyén Konferenciában és az evangélikus testvéri segítsé­get az Ossz-Afrikai Lutheránus Konferenciában. Kapcsolatot tar­tanak az EVT tagegyházaival vi- lákviszonylatban és beletartoznak az evangélikusság nagy családjá­ba is már nem mint kiskorúak, hanem mint felnőttek. (Tanzániá­val kiindulópontként az óra járá­sával egyirányúan kezdjük meg ezután az afrikai evangélikus egy­házak ismertetését.) Hafenschcr Károly (Lapunk 1982. március 28-i szá­mában új sorozattal jelentkez­tünk, amelynek célja, mint a soro­zat gondozója, dr. Hafenscher Ká­roly, első cikkében jelezte, hogy segítsük gyülekezeteinket a Lu­theránus Világszövetség 1984-ben Budapesten megrendező VII. nagygyűlésre való felkészülésben. A cikkben közölt rajz az LVSZ jelenlegi emblémája. Az ezzel az emblémával is jelzétt rovatfej alatt jelennek meg a nagygyűléssel kapcsolatos cikkeink az elkövetke­ző időben. Ezúttal is felhívjuk a lelkészek, gyülekezetek, olvasók figyelmét szerzőnk hasznos taná­csára. hogy a cikkeket gyűjtsék össze. Ezzel igen gazdag ismeret- anyaghoz jutnak a nagygyűlésig. — Szerkesztő.) Nagyszombati szonettek Nagyszombat reggel Nagypéntek este az ég feketére vált, s hullt a könnye, mint a zápor. Mosta a kormot, szennyet, port a fákról, mint szívünkről a vétket Krisztus vére. Ma reggelre már kicsi ablakok nyíltak rajta, egyre több kéklő ablak. Sugarak törtek át, és simogattak rügyet, bimbót és új akaratot. Minden azt hirdeti: húsvét lesz holnap. A madarak új himnuszt gyakorolnak, és a világ könnyben tisztulva várja, hogy legyen átoknak, halálnak vége, hogy felragyogjon Krisztus dicsősége, lelzendüljön húsvét hallelujája. Temelni, temetni... Temetni, temetni, temetni! Minden nap sírba a régit, felöltözni az újat, az égit. s Krisztusban élni, szeretni! Nem segít semmi más, soha más, csak ez a mindennap-temetés, mindennap újabb nagypéntek és húsvéti életre-támadás. • Áldalak, áldalak, áldalak sziklasír a Golgota alatt, új életem kezdete, szent kapuja. Minden nap beléd temethetem régi magam, bűnös életem, s Krisztussal járhatok. Halleluja! Túrmezei Erzsébet — HALÁLOZÁS. Verebéig Dé­nes ny. gyémántdiplomás tanító, az aszódi gyülekezet tagja életé­nek 84. évében február 27-én el­hunyt. Tanítói pályáját Torontál megyében kezdte, majd Hartán volt kántor-tanító, 1949-től pedig az aszódi általános iskola igazga­tója volt. Március 9-én temették el Aszódon a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Atyám, azt aka­rom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem”. | EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz április 4-én, virágvasár­nap délután 5 órakor a nag.y- I kanizsai templomban (Béke u. 37.). Orgonái: Győri Gábor Énekel az iharosberényi és a nagykanizsai gyülekezet közös ifjúsági énekkara. Igét hirdet: IFJ. HAFENSCHER KÁROLY 1 ________________________________ „A z én nyelvemet érti az egész viláf Haydn születésének évfordulójára 250 ÉVE 1732-BEN SZÜLETETT az ausztriai Rohrauban a „bécsi klasszikusok” egyik nagy zene­szerző-egyénisége: Josef Haydn. A jubileumi megemlékezést különö­sen is indokolja az, hogy Haydn közel 30 esztendőn keresztül élt és alkotott Magyarországon. A (értő­di Eszterházi-kastély Haydn-mú- zeuma részletesen ismerteti a ze­neszerző életútját. A 17 méter hosszú, 10 méter széles és 9 méter magas pazar pompájú díszterem pedig ma is otthont ad hangver­senyeknek. Szabolcsi Bence így jellemzi Haydnt: „Egy osztrák paraszt út­ja a népdaltól a világzenéig...” Nézzük hát meg közelebbről, mi­lyen is volt ez az út? HAYDN 5 ÉVES KORÁBAN már zenélni _ és énekelni tanul. 8 évesen lesz kórustagja, majd szó­listája a bécsi Szent István-dóm híres gyermekkórusának (Wiener Sängerknaben). Amikor hangja mutál, el kell hagynia a kórust. Ekkor, 17 évesen megismeri a nyomort és nélkülözést. De jó, hogy paraszti vérből való egész­séges adottságai: a makacs öntu­dat, félelmes kitartás átsegítették a nehézségeken. Zongoraórákat ad, majd Porpora olasz zeneszer­ző zongora kísérője lesz, aki köz­ben zeneszerzésre is tanítja. Bécsben ez időben a társasélet középpontjában a muzsika állott. A császári város tobzódott a friss, spontán muzsikában. Az alkalmi utcai zenéléstől, az éjszakai sze­renádokon át a gazdagok házi ze­néléséig. Ez jó nevelőiskola volt Hayd számára is. Először a bécsi palotában zenedélutánokon, házi­hangversenyeken lépett fel. Egy ilyen alkalommal fedezte fel Esz- terházy Pál Antal herceg és meg­hívta Kismartonba zenekarához másodkarmesternek és házi ze­neszerzőnek. 1761-ben alá is ír­ják a szerződést. „Karmesterként Eszterházy herceg őfőméltósága szolgálatába kerültem — jegyzi fel — ahol immár élni és meghal­ni kívánok.” Magyarul ugyan nem tanult meg, de el kell ismernünk immár szállóigévé lett mondását: „Az én nyelvemet érti az egész vi­lág.” A KISMARTONBAN ÁTVETT ZENEKAR kicsi volt, mindössze 16 főből állt, de Haydn nem volt elégedetlen, nagyon értékelte, hogy saját zenekarral rendelke­zett. „Egy zenekar élén kísérletez­hettem, megfigyelhettem mi kelti és gyengíti a hatást” — írja. Itt szigorú fegyelem van. Haydn na­ponta kétszer: délelőtt és délután köteles volt jelentkezni a herceg­nél, hogy a zenével kapcsolatos kí­vánságait megtudakolja. Tudnunk kell, hogy ez időben még majdnem minden zenemű megrendelésre készült. Az Eszterházy család közel 150 éves zenerajongása — Pál Antal herceg utódában — Pompakedve­lő, vagy Fényes Miklósban éri el a tetőpontot. Kismartonból Esz- terházára költöznek, ahol se vége se hossza az ünnepségeknek. Ez Haydnnak is munkatöbbletet je­lentett, hiszen minden alkalomra újabb darabor kellet komponálnia. Zenekara ekkor kibővül 24, 30, majd énekesekkel együtt 38 főre. Ír operákat, miséket, szimfóniá­kat, de a legnépszerűbbek vonós­négyesei. A Budapesti Opera ma is műsoron levő, „Aki hűtlen pó­rul jár” c. Haydn-operát 1773-ban Pál herceg özvegyének névnapjá­ra írja. / 1781-BEN BÉCSBEN MEGIS­MERKEDIK Mozarttal. A két mű­vész közt őszinte, mély barátság alakul ki. A 24 év korkülönbség ellenére kölcsönösen tisztelik, be­csülik egymást. 1780 táján már csupa érett al­kotásról beszélhetünk. Megkomo­lyodnak egyházi szerzeményei is. 1784-ben születik a „Nagy orgona­mise — Esz-dúr”. Haydn zenéjé­ben az akkori magyar zenei ízlés nyomait is megtaláljuk. Az 1781- ben komponált D-dúr zongoraver­seny egyik tételét ő maga „Rondo all’ Ongarese” címmel jelöli ma­gyaros rondó). Pompakedvelő Miklós megöre- gedésével csendesebb lett az esz- terházi zenei élet. Engedélyt kap Haydn, hogy külföldi megrende­lésre írjon. Ekkor már egész Euró­pa ismeri és ünnepli. Szimfonikus zenéjének betetőzése ez a kor­szak. „A Megváltó hét szava a ke­resztfán” címmel drámai súlyú oratóriumot ír. FÉNYES MIKLÖS HALÁLA UTÁN. utódja feloszlatja a zene­kart. üayónt megtartja, de nyud- díjaztatja eredeti fizetésével és az­zal a feltétellel, hogy köteles az „Eszterházy család udvari kar­mestere” címet viselni. Máskülön­ben szabad volt. Visszatér Becs be, ahonnan néhány hét múlva Ang­liába megy. A londoni út hatal­mas sikerrel jár. 1791-ben az ox­fordi egyetem díszdoktora. A vi­lágon ő az első, aki művészi érde­meiért kapott doktorátust. Nem­zeti hősként tér vissza Ausztriába. Két év múlva 111. György angol király meghívására újra London­ba megy. A király szeretné végleg ott tartani, de Haydn visszatér Bécsbe. Minden sikere ellenére elégedetlen önmagával: „Olyasmit szeretnék írni — jegyzi fel — ami által nevem a világban maradan­dó értéket nyerne. És 1798-ban megszületik egyik főműve a „Te­remtés” c. oratórium. Ebben a ter­mészeti világ találkozik a Bibliá­val. Az oratórium csúcspontja amikor a homály moll-zenéjébe belerobban a fény dúr-hangzata, kifejezve: „És lett világosság.” Másik főműve: az „Évszakok” c. oratórium (1801). Ennek zárótéte­lében az öregség és halál rettenté- se felett feltárulnak az örökkéva­lóság hívogató fényei. 1803-BAN MÉG ELKEZDI ÍR­NI utolsó vonósnégyesét, de befe­jezni már nem tudja. Egy névje­gyet csatol hozzá az ,.Aggastyán” c. dalából való néhány taktus­sal és ezzel a szöveggel „Már az erőm is elhagyott, vén megtört vagyok. Josef Haydn”. 1809-ben, 77 évesen hal meg. Sírfelirata így hangzik: „Oxfordi doktor, kegyes, igaz, szelíd férfiú, művész} elűzője a gondoknak, szívünk jeles megenyhítője.” Gáncs Aladár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom