Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-21 / 12. szám

Kérdőjeles mondatok Világosságot vagy sötétséget terjesztünk? Ef 5,8—11 r Válaszfal már nincsen, de ha­tárvonal van. Emberek és népek között egyetlen különbség Krisz­tus. Ezért a zónahatár nem rög­zíthető, hiszen Krisztus az egész emberiséget át akarja ölelni ro­hamozó szeretetével.A végsó győ­zelem előtt az egyház ismertető jele: emberek a Krisztusban. Amint most olvassuk: „világosság vagytok az Úrban!” ÉVEZREDES KÉP EZ a vilá­gosság és sötétség megkülönböz­tetésére és annak egymás elleni harcára. Mitológiák ismert szava. Itt azonban egészen másról van szó. Először azért, mert ez a vilá­gosság nem emberi megismerés eredménye, nem titokzatos mó­don beavatottak kiváltsága, nem tanrendszer, amelynek birtoká­ban valaki sötétségből világos­ságra jut. Nincsen nyíltabb — mindenki számára elérhető —, mint az evangélium. Régen is, ma is. Az evangélium mindenkié! Másodszor azért kell megszaba­dulnunk mitikus képzetektől, mert eltérően a titkos szekták tu- dománvától, az Újszövetségben a ..világosság” nemcsak „megisme­rés” a Krisztusban, nemcsak a kegyelem világméretű feltárása, hanem formáló erő, ami az egész embert megragadja és megvál­toztatja. Szó sincsen a testnek vagy világnak megvetéséről. Nin­csen visszavonulás valami sejtel­mes, belső körre. A Krisztusban kapott világosság gyümölcse: „jó­ság, igazság és egyenesség”. Akit meghódított ez a világosság, azt irgalmatlan, önző szeretetlenség helyet jóság tölti be. Igazságot gyakorol, azaz „megadja Isten­nek és embernek mindazt, ami jár ..Fondorlatos, álnok ma­gatartásából átváltozott hűséges­sé, jellemben és magatartásban vonzóvá. EZT A NAGY FORDULATOT — e.xisztenciális megtérést! — jelzi az apostol két szóval: „egy­kor” — „most”. Nemcsak hallot­tak valami újat, nemcsak megis­mertek valamit, hanem ők ma­guk mindenestül megváltoztak. Egyszerűen nem vethető össze előző életük a mostanival. A kö­zépen áll Krisztus. Őbenne ra­gyogott fel ez a világosság szá­mukra és vette körül őket az isteni szeretetnek túláradó gaz­dagsága. Vele kezdődött meg és Vele folytatódik az új életük, mi­közben szüntelen kutatják, ugyan mi is kedves az Úrnak a változó élethelyzeteikben. Fontos ez a sorrend. Mivel a világosságban vannak, igazodnak hálás szívvel és örömmel Uruk akaratához, hogy a beteljesedés napjára éret­té váljon új életük. Mint keleti bazár sötét boltjából az utcai fénybe lép a vásárló, vizsgálgat- va a kínált portékát, úgy kutat­ja, keresi az egyház minden tag­ja, „mi is kedves az Ür előtt”. Ne felejtsük el. hogy a szeretet min­dig választás. Az evangélium ál­tal Krisztus örökkévaló szeretete választotta őket tulajdonul. A viszontszeretet megbízható jele az állandó választás kísértő lehe­tőségek között az Ür akarata mellett. EZ ŐRZI ŐKET NAPRŐL NAPRA az Űr világosságában. Egyúttal ez jelent krízist a világ számára. Mindazoknak, akik még Krisztus nélkül, kegyelem nélkül vannak! Finom megkü­lönböztetés: a sötétségnek csele­kedetei vannak, a világosságnak pedig gyümölcsei. Ott az ember tesz-vesz. Itt a Lélek ragyog be Krisztus világosságával, nehogy valami is visszatérjen a régiből. Hiszen a régi és új között komor- lile a halál. Miközben nem haj­landók úgy élni, mint korábban, azaz nem vesznek részt a sötétség terméketlen cselekedeteiben, lep- leződik le a „világ” tévedése és tévesztése, halálosan veszélyes helj'zete és pusztulásba rohanó sorsa. Nem szavak csatáznak. Ér­veléssel még senkit sem nyertek meg az Úrnak. De ha valaki átölel — szorosabban, mint tér és idő — Krisztus világossága, akkor ez a világosság tanúskodik és ugyan­akkor hoz bírói ítéletet is. Nem a keresztyének fölénye — irritáló­an! —, sem a reménytelenség sö­tétje nő meg a világ előtt, ha­nem annak a Krisztusnak arca ragyog fel, aki nékik is adja ugyanazt a világosságot és új éle­tet. Szó sincsen szellemi-lelki gőgről. Sőt szinte meghatóan ér­vényesül a missziói szándék. Lep- leződjön le idejekorán minden, ami embereket megtéveszt és tőrbe ejt, hiszen az Űr a „világ” világossága. AZ Ő VILÁGRASZÓLÓ DIA­DALMENETÉNEK akkor szol­gál az egyház, ha a neki adott világosságban következetesen ta­gadja meg régi életének sötétsé­gét és állandóan kutatja, keresi Urának akaratát. Az egyház vi- szontszeretete és alázata győzi meg a világot Krisztus szereteté- ről. Balikó Zoltán Emberből... EMBERRÉ! Drámai . feszültségű riportot közvetített néhány héttel ez­előtt a Petőfi Rádió. A beszélge­tés még a múlt év októberében történt meg dr. Dobos László el- meavö’gvász és Szigeti István' ri­porter között. Kettejük találko­zását szinte a véletlen hozta lét­re. „A véletlennek néha fontos — gvakran meghatározó — szerepe van mind magánéletünkben, mind oedig a munkánkban” — íria Szigeti István a Rádió- és Televízióújságban a riport szüle­tésével kapcsolatban. Véletlenül felvetődött ötlet fordította fi- gvelmét az Intaházán Pszichiát­riai Rehabilitációs Intézetben ze­netere Diával^ foglalkozó orvos felé. s esy nem mindennapi élet­út bontakozott ki. a beszélgetés során. A RÁDIÓADÁSBAN EL­HANGZOTT BESZÉLGETÉS a kábítószerek és az alkohol rab­ságában élő emberek szabadulá­sának lehetőségéről szólt. A mintegy félórás riportműsor nem csupán a reménységet akarta felkelteni s ébren tartani az alkoholbetegek gyógyulását illetően, hanem bizonyságát is adta annak, hogy erről az útról van visszatérés. Maga a riport­ban szereplő orvos volt a példá­ja annak, hogy meg lehet szaba­dulni szenvedélyek bilincseiből. A korábban kábítószerélvező or­vos, miután különféle mélysége­ket megjárt, kórházak zárt osz- tálvai után az intaházi Rehabili­tációs Intézet szabadabb levegő­jében találta meg nemcsak a sza­badulást. hanem a másokat is menteni akaró munkára szóló el- hivatást. Az alkoholizmus valójában betegség. ..társaslélektani többfo­kú betegség” — így határozta meg az alkoholizmus lényegét dr. Dobos László. Elrettentő példával nem lehet gyógyítani. Lehetőség szerint alkoholmentes környezet­be kell vinni a beteget. Erre szolgál a kórházi alkoholelvonó kezelés is, ahol a beteg fizikai­lag is regenerálódhat. Meg kell változtatni a beteg szokásait, életkörülményeit, új lakásra, új munkahelyre van szükség. Em­beri módon kell velük bánni, hi­szen az alkoholbeteg rs ember. Társadalmunkban ma még sok az ellenállás az alkoholistákkal szemben, ezért nagyon nehéz se­gíteni rajtuk, talpraállítani őket. Nem szabad azonban lemondani róluk, mindent meg kell tenni értük. AZ INTAHÁZI INTÉZET . az alkoholbetegek rehabilitáció iát igyekszik elősegíteni. Az alkohol- mentes környezetben kisebb munkát végző betegek gyógyulá­sának folyamatát az orvosok szin­te láthatatlanul segítik. Ezt a célt szolgálja a zeneterápia is. Ennek aktív formája a kórus­éneklésben vagy hangszeres muzsikálásban való részvétel. Passzív formaként alkalmazzák a zenehallgatást, melyet megbeszé­lés kövét. Sokszor az elzárkózó emberek is megnyílnak, s az el­kezdődő beszélgetésekben feltá­rul a, lelki háttér, gyógyul a be­teg. A káros szenvedély rabsá­gából megszabadult emberekkel való további foglalkozás érdeké­ben célszerű ezeknek az embe­reknek alkoholmentes klubokban való együtt tartása. Az alkoholbetegek gyógyítását tekintette hivatásának dr. Dobos László. „Bőkezűen mérte szerete­dét. humánuma nem ismert pénz­ügyi, objektív nehézséget. Ott segített, ahol kellett, ahol tu­dott. ..” így ír róla utolsó betege. Dobos László ugyanis nincs töb­bé az élők sorában. Gyógyíthatat­lan betegség ragadta el arról a megtalált helyről, ahol másoknak akart hasznára válni. Élete tör­ténetét. tanulságait, amit könyv­ben akart hasonló problémák közt vergődő sorstársai elé tár­ni. már nem tudja megírni. A ri­port, mely bemutatta a mélysé­geket megjárt s onnan szabadult ember életét, azt is hirdeti, hogy lehet a társadalom perifériáiról is visszatérni az életbe. Mi keresz­tyének különösképpen is hihe­tünk ebben. Vető Béla Ünnep előtti este Ünnep előtti este ... Mögöttünk szürke hétköznapok gondja. Szívünk a hála imádságát mondja, és készülődünk az ünnepre. Asztalunkon virágok vidám csokra illatozik üdén, frissenszedetten. Már ünneplőbe öltöztünk lélekben, s készülünk boldog találkozásokra. Ünnep előtti este... Aki az ünnep jöttét várta-leste, míg híven szolgált egész héten át, nem gondol már a fáradságra, harcra, Jézus elé siet, s ragyogó arca tükrözi már az ünnep mosolyát. Túrmezei Erzsébet — KISKÖRÖS. Március 7-én teológusnap volt a gyülekezet­ben. Az anyagyülekezetben dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója és Hepke Zsu­zsa III. évf., a gyermekek között és Feketehalomban Brebovszky Eva I. évf., Erdőtelken Brebov­szky János I. évf., Tabdin pedig Szeker Éva I. évf. hallgató hir­dette Isten igéje. A délutáni bib­liaóra keretében a hallgatók „Teológiai tanulmányaink sajá­tosságai” címen beszámoltak ar­ról, hogyan készülnek a lelké- szi szolgálatra. A gyülekezeti es­ten a hallgatók színes program­ja keretében az otthonigazgató „Keresztyén kegyességünk gya­korlata a családban” címen tar­tott előadást, Kaarina Kumpula finn ösztöndíjas hallgató pedig a finn egyház üdvözletét adta át. t A VASA R ü A Pl 6 ÍJ t Ígéret gyermekei vagyunk Gál 4, 21—31 Böjtben a figyelmünk az eddigieknél is jobban fordul a kereszt felé. Mit adott nekünk Jézus azzal, hogy feláldozta magát értünk? Kereszthalálának, áldozatának sok gyümölcse van. A múlt vasár­nap igéje így mondta: világosság fiai vagyunk. Mai igénk Jézus áldozatának eredményét így foglalja össze: „ígéret gyermekei vagytok.” MIFÉLE ÍGÉRETRŐL VAN SZŐ9 Pál apostol az első olyan sze­mélyt hozza példának, aki Istentől kiválasztva ígéretet kapott, Áb­rahámot. A neki adott ígéretben hangzott el az, hogy .az áldás nem­csak személyének szól, hanem lesz majd utódai között egy, aki ezt az áldást kiterjeszti az egész világra. így, ígérte Isten már egészen korán, rejtetten és nem megneveze azt a Jézust, aki valóban el­hozta Isten szeretetét az egész világnak, ezzel áldást hozott Istentől az emberek közé. Az ígéret beteljesedését nagyon nehéz kivárni. Ábrahám és Sára türelme is elfogyott. Pánikba estek, mert már idősek voltak és nin­csen a megígért gyermek. Mi lesz Isten ígéretével? Türelmetlensé­gükben megpróbáltak „emberi megoldást”, de Istennek nem lehet „besegíteni”. Ö megtartja szavát, Öt nem az ember gondolatai be­folyásolják. Hiába született meg Hágárnak a szolgálónak a gyermeke, hamar rácáfolt Isten az emberi türelmetlenségre. Az ígéret gyerme­ke mégis Izsák lett. akit Isten ígért, akit adott, akivel elindult az új, isteni perspektíva e világon: megmenteni, megváltani, új-, örök életre vezetni az embert. Izsák persze csak közbülső állomás volt Isten ígéret-tervében. MÉG HOSSZÚ IDŐ TELT EL, mire az ígéret végállomásához ér­kezett Jézusban és éppen a Golgotán, a kereszten. De a keresztre feltekintve mondhatjuk ki bátran mi is. hogy az ígéret gyermekei vagyunk, mert Jézus halálával lett miénk is mindaz, amit Isten megígért. „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra benne van az igen és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére.” (2 Kor 1.20) Isten ígéreteivel szemben nem segít a türelmetlenség, csak a türelmesen várakozó, ráhagyatkozó hit látja' meg, hogy Isten nem késik és nem siet, de teljesít. JÉZUSBAN ISTEN ÍGÉRETE kiterjedt az egész teremtett világ­ra. „Nekünk lett az ígéret, s fiainknak, Mindenkinek, kit még el­hív az Űr” ... énekeljük helyesen. És ebben az elhívásban, az ígé­ret beteljesedésében van bűnbocsánatunk, békességünk Istennel és emberrel, kapunk hitet a Szentlélek által és lehetünk követői Jé­zusunknak. Mert már többé nem azt kell félelemmel keresnünk, hogy mivel tartozunk Istennek, mit vétettünk el. mit nem adtunk még meg, — ez a törvényeskedők félelme. Hanem, mivel elfogadtuk Is­ten Jézusban beteljesített ígéretét, — újra gyermekei lettünk —, most már felszabadultan, hálából és nem félelemből vagy meghu- nyászkodásból, annyit szolgálhatunk vele, amennyire csak erőnk van. A JÉZUSBAN KAPOTT ÍGÉRET vonatkozik a vele végzett szol­gálatunkra is. ígéretes az egyház diakóniája! Pál ezt többször így mondja: „nem hiábavaló az Úrban!” így lehet is szolgálatot végezni, ha az ember hitben tudja eredményét. így lehet békét nemcsak hir­detni, de érte dolgozni és. küzdeni is, mert pillanatnyi eredmény­telenség ellenére, hidegháborús légkörben is tudjuk azt, hogy „hosz- szú távon” eredménye lesz, mert Isten békeakaratát szolgáljuk. így lehet türelemmel és bizalommal együttmunkálkodni emberekkel, másképpen gondolkodókkal, más vi'lágnézetűekkel és hitben azono­sakkal egyformán, mert tudjuk, hogy Istén szerint való az, ha em­bertől emberig a szeretet útját járjuk és nem a gyűlöletét. így le­het igazságos világrendért, gazdasági megújulásért nemcsak imád­kozni, hanem fáradozni is, mert tudjuk, hogy Isten ígéreteit nem­csak a jövőben, a halál után teljesíti be. hanem már itt a földön is. Akik tehát Jézusban hisznek és komolyan hiszik, hogy az ígéret gyermekei, Isten ígéretei rájuk is vonatkoznak, hogyne tennénk meg mindent felszabadultan és örömmel azért, hogy már itt és most minél jobban megközelítsük Isten akaratát és lássuk ígére­teinek valósulását ott, ahol a Jézus szolgálatát komolyan veszik és végzik. ISTEN VALAMENNYI ÍGÉRETE nem teljesedik be földi éle­tünkben. Az apostol szava szerint: a szabad asszony fia fog örö­kölni. Ez azt jelenti, hogy amit itt csak hitben látunk, amit csak hitből végzett szolgálatban töredékesen nem mindig kellő erővel és határozottsággal végzünk, azt az örök életben Isten teljes szép­ségében, tisztaságában fogja örökségként adni nekünk. Ahogy földi szolgálatunk nyomán látjuk, hogy munkánk nem hiábavaló az Or­bán, ad áldást szolgálatunkra, — vagy tudunk bízni és reményked­ni abban is, hogy bizonyos az üdvösségünk, van örök életünk, mert beteljesedik az Isten ígérete Tóth-Szöllős Mihály Imádkozzunk! Hálát adunk Neked mennyei Atyánk, hogy ígéretedet megtartot­tad. Jézust elkiildötted, benne békét, örömöt, megbocsátást és re­ménységet adtál az egész világnak. Köszönjük, hogy „nekünk lett az ígéret”, minket is felvettél az ígéret gyermekeinek sorába. így mi is részesei vagyunk minden ajándékodnak. Add, hogy hálából minden igyekezetünkkel azon legyünk, hogy békédből, örömödből, bocsánatodból és reménységedből minél több valósuljon már itt a mi világunkban. Állíts követőid sorába bennünket, Jézusért, a mi Urunkért. Ámen. — Böjt 4. vasárnapján az oltár­terítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 6,1— 15; az igehirdetés alapigéje: Gál 4,21—31. r — DUNAEGYHÁZA. Február 21-én a délelőtti istentiszteleten és a délutáni tea-esten Zászka- liczky Pál mohácsi lelkész szol­gált. — APOSTAG. Február 28-án tea-estet tartottak a gyülekezet­ben, amelyen Tóth-fjzöllős Mihály esperes előadással és igemagya­rázattal szolgált. — KECSKEMÉT. A két protes­táns gyülekezet közös, ökumeni­kus programjában március 1-én Keveháziné Czégényi Klára pilisi lelkész tartott előadást „Nők az egyház szolgálatában” címmel. Nagy érdeklődés volt a két gyü­lekezet részéről. — TEOLÓGIAI AKADÉMIA. A böjti időszak minden szerdáján a hallgatók részére evangélizáei- ós igehirdetéseket tartunk Gáncs Péter nagytarcsai, Szabóné Mát­rai Marianna vasasi, Pintér Ká- rolyné Budapest-zuglói, Szabó Lajos pécsi lelkészek, valamint Keveházi László pilisi és Szebik Imre miskolci esperesek szolgála­tával. Az énekes liturgia szolgá­latát Trajtler Gábor országos ze­neigazgató végzi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom