Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-14 / 11. szám

© öKumené ^ ÖKumené © öKumené Az igazság elkötelezettjei KÉT ÉVVEL EZELŐTT hírt adtunk lapunkban arról, hogy a Magyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsa keresztyén nők számára rendezett konferenciát Debrecenben. Az evangélikus és református egyházak képviselőin túl részt vettek a háromnapos ta­nácskozáson az evangéliumi egy­házak küldöttei is. Ez volt az első ilyen alkalom hazánkban, amit akkor kapunyitásnak neveztünk egymás és a világ felé. A tanács­kozás mindnyájunk számára hasznos volt és reméltük, hogy lesz folytatás. A FOLYTATÁSRA EZ ÉV EL­SŐ NAPJAIBAN BEREKFÜR­DŐN KERÜLT SOR. A vendéglá­tó ismét a református egyház volt. A konferenciára a szocialista or­szágok egyházai küldték el képvi­selőiket. így az NDK-beli Evan­gélikus Egyház, a Cseh Testvérek Egyháza, a Huszita Egyház, az Orosz Ortodox Egyház és a Bap­tista Egyház, valamint az Észt Evangélikus Egyház. Hazánkat a református, evangélikus, baptis­ta és metodista egyházak küldöt­tei képviselték. Megfigyelőként köztünk volt Ruth Epting Bázel­ből, aki az európai keresztyén nő­tanács elnöke. A sor nem volt teljes. Több szocialista ország egyháza nem küldött képviselő­ket. Mégis, ha az előbbi képnél maradónk; a kapu szélesebbre tárult! Határainkon túl élő test­véreink életével, szolgálatával, útkeresésével smerkedhettünk meg, s a közös munka során szo­rosabb kapcsolatba kerültünk ve­lük. A TÉMA: „NŐK AZ IGAZSÁG SZOLGÁLATÁBAN” VOLT. Dr. Bartha Tibor református püs­pök meleghangú köszöntő szavai iránymutatóak voltak egész együttlétünkre. Keresztyének gyakran ügjT velékedh’ek riíon- dotta —, hogy az igazság kérdése másodrendű fontosságú. Ha Jé­zust követjük, aki maga az igaz­ság, legyünk az igazság elkötele­zettjei. MUNKÁNK MÉLYREHATÓ BIBLIATANULMÁNYON ALA­PULT. Feltárult előttünk az igaz­ság fogalmának gazdag tartalma és döntő fontossága. Az igazság bibliai jelentését csak két mon­datban tudjuk megfogalmazni. Igazság az, amit Isten tesz: ben­nünket igazzá tevő, igaznak elfo­gadó, újjáteremtő munkája. A második jelentése a hivő ember megélt, mindennapjaiban gyako­rolt igazságossága, állásfoglalása az igazság, az igaz ügy mellett. A következőkben már az volt a fel­adatunk, hogy ebből az alapmaga­tartásból kiindulva vizsgáljuk a konkrét kérdéseket, melyek szá­munkra a családi élettel, munká­val hivatással kapcsolatban egy­házban és társadalomban adottak. SZOCIALISTA TÁRSADAL­MAKBAN ÉLÜNK — állapítot­tuk meg —, melyekben a tör­vény nagyjából azonos módon azonos feltételeket biztosít férfi és nő számára tanulás, munka- vállalás, hivatásválasztás tekin­tetében. Humánus családvédelmi törvények, szociális juttatások segítik a dolgozó nők munkáját. De végbement-e a fejekben, a gondolkodásban is a férfi és nő egyenlő értékelése? Nem kell-e a hagyományos nő és férfi, anya és apa ideált újragondolni? Ez segí­tene azoknak a feszültségeknek feloldásában, melyek mindig újra jelentkeznek hivatás és otthon, család és iskola között, sőt házas­ságon belül is. Ennek egyik" riasz­tó jele a mindenütt előforduló sok válás. Amit a családban, a nevelésben és a munkahelyen is meg kell valósítani, az az együt­tes feladatvállalás, a partnerség megélése. Érdekes példája volt ennek az, hogy a két német kül­dött egyike férfi volt: különösen is hangsúlyozták, hogy a kérdése­ket csak együtt lehet megoldani. EGYÜTTLÉTÜNK LEQMEG- HITTEBB ÓRÁI AZ ESTI AL­KALMAK VOLTAK. Igére figye­lésünkben a Krisztusban való együvé tartozásunk realizálódott. Együtt szolgáltak az orosz orto­dox és baptista küldöttek az észt evangélikus lelkésznővel. Tatjana kicsit zavartan vallotta be, mi­lyen döntő helyet kap kegyessé­gükben Mária tisztelete, s anya­nyelvén egy szép Mária-himnuszt szólaltatott meg. Örömmel hall­gattuk a finnhez annyira hasonló testvérnyelven felolvasott igét. Második este csehszlovák küldöt­teinké volt a szolgálat. Felcsen­dült az ősi „Slava Bohu”, szlo­vák ajkú gyülekezeteinkben is­mert és ma is használt szép ének. Közöttünk szólalt meg egyik né­met küldött is, kit, mint kedvesen mondták, testvérként fogadtak maguk közé. S ha arra a múltra gondolunk, mely a két népet év­századokon keresztül szembeállí­totta, ellenséggé tette, most ez a közös szolgálat Jézus válaszfala­kat ledöntő, testvériséget munká­ló szeretetét éreztette meg velünk nagyon reálisan. Végül ennek az együttlétnek harmadik szép meg­nyilvánulása a közös úrvacsora­vétel volt, melynek szolgálatát Ruth Eptinggel e sorok írója lát­hatott el. TANÁCSKOZÁSUNKRÓL EGY KOMMÜNIKÉT FOGALMAZ­TUNK MEG, melynek néhány mondatát idézem befejezésül: „Miv keleteurópai nők szeretnénk Krisztus eszközei lenni az igaz­ság szolgálatában. Meg> vagyunk győződve arról, hogy feszültsé­gekkel terhes korunkban a köl­csönös bizalommal folytatott dia­lógus megoldásra tud segíteni!” A közös látást, amire a tanács­kozás során eljutottunk, küldöt­teink képviselni fogják a Básel- ban ez év májusában sorra ke­rülő összeurópai nőkonferencián. Kcveházinc Czégényi Klára Illyés Gyula: Forget not the Field.. .* Moore után, Arany, Petőfi, Vörösmarty nyomán Ne feledd a tért, ahol elestek ők, a földet se feledd, bárhol hulltak el ők, fajtánk hű férfiai, az a föld szent ügy hős-helye lett, Mert hol tiszta ügyért s így lám temiattad — érted is hulltak el ők: terül az bárhol a föld, rejtelmesen egy terület! Ügy az övék, hogy már a tied. Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had bár legutolsó hátvéde ledőlt! Míg nem feleded: nem nyugszanak ők. Nem holt, nem letiport sereget emészt el ott — vagy akárhol — a sírhant, Üj hont érlel a Föld. *Ne feledd a földet.!. (Megjelent a Szép Verek 1980. című kötetben) Látogatás a testvér egyháznál (Folytatás az 1. oldalról) vitás kérdések békés úton nyer­jenek megoldást, és hisszük, hogy az LVSz nagygyűlésnél e szocialista országban történő megrendezése is hozzájárulás lesz ehhez a célhoz. December 6-án vasárnap meg­látogattunk néhány gyülekezetei és igehirdetéssel szolgáltunk. Egyetemes püspök testvérünk a galgagutai, dr. J. Filo püspök az albertirsai, dr. O. L. Bartho egyetemes főtitkár a szarvasi és R, Kostial püspök a kondorost gyülekezetét látogatta meg. Va­lamennyien szlovákul prédikál­tak, s többnyire nem is volt szükség tolmácsolásra, hisz a mi énekeskönyvünket használják és a liturgiát a biblicstyinán (a cseh biblia nyelvén) végzik. Fel­szólaltunk a presbiterek gyűlé­sén, gyermekek összejövetelén, s kötetlen beszélgetésekre is sor kerülhetett. A közös ebédnél volt alkalom testvéri ismerke­désre, üdvözletek és tapasztala­tok cseréjére. E gyülekezeti láto­gatások mindkét részről rendkí­vül hasznosak és nagyszerűek voltak. A már hagyományossá lett lá­togatás, a jelentések cseréje és értékelése, tapasztalatok szerzé­se, pozitív hozzájárulás volt a közeledéshez és a kölcsönös kap­csolatok elmélyítéséhez, hiszen bennünket nemcsak a múlt kap­csol össze, de a jelen is. Áldja meg az egyház Ura e találko­zást, hogy az szolgáljon egyhá­zainknak és országainknak a ja­vára, a béke és a népek közötti megértés előmozdítására, de leg­főképpen Isten dicsőségére. Szlovákból fordította: Cselovszky Ferenc Elhunyt Miháczi József Testvérlapunkat, a Katolikus Szót, de a magyarországi római katolikus egyházat is, sőt a hazai egyházi újságírást is nagy vesz­teség érte: 67 éves korában el­hunyt Miháczi József általános püspöki helynök, pesterzsébeti plébános, a Katolikus Szó fő- szerkesztője, a papi békemozga­lom hűséges munkása. Mi, egyházi sajtosok a nyom­dában ismertük meg valamikor régen ezt a csendes szavú, meleg­szívű, segítőkész, sok adomány­nyal, de sok próbatétellel is meg­áldott lelkész és szerkesztő mun­katársat. Hétről hétre történt ta­lálkozásaink, a közös szolgálatról való beszélgetéseink, együttes fe­lelősségvállalásunk gyakorlata összekapcsolt bennünket vele. Még sokáig fogunk emlékezni rá és sokáig érezni fogjuk hiányát. Mi is osztjuk lapja és egyháza gyászát, de megosztjuk velük az örök életbe yetett hit reménysé­gét is. A TEREMTETTSÉG VÄGYÖDÄSA Az Európai Egyházak Konferenciája a fenti címmel rendez tanács­kozást Bukarestben március 22—25. között, amelyen az egyházaknak a békével és a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatait vitatják meg. A tanácskozáson részt vesz dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadé­rria HóVqrng.. Márciusi napok, avagy két evangélikus üstökös feltűnése a setét égbolton KÉT EGYMÁSTÓL ELTÉRŐ, ideológiájában is különböző pólusa volt a 48-as magyar forradalomnak. Pozsony volt az egyik Becs tő­szomszédságában, a táblabírák, óvatoskodó, alkotmányosán játszó rendek, reformokkal megalkudó politikusok „forradalma”. Lassan, időre játszó, halvány reményeket tápláló, délibábokat kergető urak diétája, akik között egy-egy élesebb hang, kirívóbb gesztus, konspi- rativabb magatartás az úri gusztus megvetését vonta maga után. A „két Lajos”, ahogyan Széchenyi fogalmazta Naplójában, Batthyány és Kossuth radikálisabb nézeteivel és hanglejtéseivel már elütött a megszokott és csendes „jó magaviselettől”. „Én vagyok a kis hang­adó, Kossuth a nagy", olvashatjuk Széchenyi keserű megállapításai. Mindezek ellenére Pozsony is belekerült a forradalom antológiá­jába. Igaz, Pozsonyt a külső események sodorják a cselekvés med­rébe. Március 13-án a bécsi forradalom hírére megelevenült a diéta. Bátrabbakká lettek a beszédek, kidagadtak a hazafiúi keblek, a pa­rázsból a bécsi diákság kikaparta a gesztenyét. Széchenyi 14-én ezt jegyezte be Naplójába: „Metternich hercegnek le kellett mondania, diákok tartják birtokukban a várost. Nem kellene kérni Batthyány Lajost és Kossuthot a nyugalom megőrzésére?” És 15-én, amikor a város még mit sem tudott a pesti eseményekről, bekerültek a Nap­lóba az ominózus szavak: „Eladtuk az országot két Lajosért.” Tehát forrongott bizonyos fokig Pozsony is, Bécs szomszédságában, a bécsi forradalom eredményeképpen. PEST MÁS VOLT. Független és önálló. Fiatalok vették kezükbe a történelem gyeplőit. Vakmerőén és határozottan cselekedtek, félre­dobták a meggondolást, az óvatosságot. „Itt az idő, most vagy soha” — harsogta az utca Petőfi szavait. Ez a huszonévesek ügye volt. (Csak azt ne mondjuk, felelőtlen ügye!) Mert ezek a huszonévesek már évek óta készültek a nemzet politikai színpadára lépni egyér­telmű nemzeti elvekkel. Petőfi egy dunántúli (Veszprém) kiskocs­mában értesült a februári párizsi forradalom híréről. Ha valaki, akkor ez a fiatal vátesz pontosan megsejtette, hogy ez a forradalom nem csupán Párizs ügye, ez Európa tavaszának nyitánya. Rohant fel Pestre. A történelem öt igazolta, mert Párizs után Bécs következett, s két napra rá ütött a pesti ifjúság órája. (Március 15-ének krono­lógiáját már megírtam.) Lényegében ez volt az igazi forradalom még akkor is, ha vér nélkül zajlott le. Alig tud ilyet felmutatni a világ történelme! , A probléma ezután jelentkezett. Hogyan lehet koordinálni a két város, Pest és Pozsony akaratát, hol és kiben találja meg a forrada­lom vezetőjét és ideológusát? Két héten keresztül a pesti ifjúság és polgárság vezetője minden kétséget kizáróan Petőfi volt, a radikális, öntudatos, jakobinus költő, akinek szavára tízezrek mozdultak meg és hömpölyögtek az esős, havas télvégi utcákon az egyetemtől Heckenast nyomdájáig, a Múzeum-kerttől a városházáig vagy Bu­dára a Helytartó Tanács hivatala elé. A Pilvax-fiatalok, Vasvári, Jókai, Sükei, Irinyi, Irányi, Degré, Egressy és a többiek kételkedés nélkül, ösztönösen tekintették vezérüknek a költőt, aki a forradalom irányának utat szabott. Ez a dicsőséges két hét a költőé volt, e napok Petőfi napjai voltak. POZSONY UGYAN HÍRÉT VETTE a „paraplés”, esernyős forra­dalomnak, de első pillanattól kezdve gyanúval és féltékenységgel fogadta. A pesti eseményekről Széchenyi grófot titkára, Kovács Lajos értesítette először. Bő levélben írta le „szépségét" és megnyugtatta gazdáját, hogy tökéletes a városban a rend: „Itt a legnagyobb rend uralkodik, a forradalom hősei a legerélyesebb támaszai a rendnek, ök űzik a zavargókat s szigorúbbak, mint a bécsi rendőrség... jelszóvá vált: ne szennyezzük be a dicső napokat!” Kovács Lajos az, aki elő­ször figyelmezteti Pozsonyt, „Pest érzi, hogy ő teremtette az új álla­potot, Pozsony csak pecsétet ütött rá mert nem tehetett egyebet”. S Kovács zz, aki a beteges lelkületű Széchenyi figyelmét felhívja, hogy a diétának Pestre kellene jönnie. Vagyis a „vérbeli” politikusok érzékelték, hogy koordinálni kell a két forradalmi erővonalat, az egységet meg kell teremteni. Dg ho­gyan? És ki áll az élére? Március 19-én Pestről deputáció indult Pozsonyba. Idézek a talál­kozás eseményeiből Széchenyi Naplójából: „Pesti küldöttség. Hajnik Pál, mint szónok. Kifejezésmódja zordul parancsoló. Vasváry... mi­lyen bájos fiú. (St. Juste!) Kossuth válaszol. Ügy tűnik előttem, akár egy próféta, vagy valami hasonló: »Becsülöm etc. Pesthet etc., de az itteni törvényhozásnak nem fog parancsolni!« Felséges volt!” E sza­vakból kitűnik, hogy egyfelől Kossuth megsértette a pesti ifjúság képviselőit, másfelől Széchenyi, aki eddig remegett és félt Kossuth népszerűségétől és radikalizmusától, most egyszerre hódolt előtte. „Mint egy prófétát", úgy látja öt és „becsüli". A FORRADAIOM KÉT PÓLUSÁT ellentétes töltete miatt nem lehetett összeérinteni. Pest töltete plebejus, jakobinus, s a végletekig radikális volt, Pozsonyé főúri, tipródó, a reformokat morzsánként szedegető és rendi gondolkodású, érzelmeiben királypárti. Petöfiék- nek, ha nem akarták vérrel szennyezni kezüket, félre kellett állniuk. A költő, aki pedig biztos kézzel tartotta az események gyeplőjét, március 31-én félreállt. Vagy félr,eállították?! Bizonyos fokig ez utóbbi az igazság. A nagy mű elkészült. Pest szabad lett, megszűnt a cenzúra, szabad lett a sajtó, Táncsicsot, a politikai foglyot kisza­badították, fegyvert is szereztek, nemzetőrséget állítottak fel, a köz- igazgatást irányították, a reakciót elcsendesítették. Többet nem te­hettek. És most Pozsony napjai következnek. Pozsony ezután a pesti foradalmat is alkotmányos útra terelte, megszelídítette. Kovács Lajos kezdeményezésére, valamint a politika sürgető rea­litása néhány hét múlva érett be. Április 14-én 3/,10 órakor a Zrínyi nevű gőzösra felszállt Batthyány, Kossuth és Széchenyi, meg né­hány úr. Éppen egy hónappal vagyunk a nagyszerű pesti események után. E neves társtság útnak indult Pestre. Széchenyiben nyomasztó érzések uralkodtak el, aggodalom bújkált benne. Milyen fogadta­tásban lesz részük Pesten? Vajon a katonaság helyén van-e? Rend lesz-e abban a városban, ahonnan rém- és álhírek érkeztek rendü­letlenül a diétához? Komáromban deputációk és szónoklatok fo- gadtág őket, Esztergomban szakadó eső mentette meg a társaságot a megtiszteltetéstől, Vácott újra felettébb terhes tisztelgések fárasz­tották a miniszereket. És Pesten? A FORRADALOM MENETRENDJÉHEZ hozzátartozik, hogy cse­rélgeti bálványait. Két hete még Petőfi nevétől volt hangos a pesti utca, a szabad sajtó ontotta a „Mit kíván a magyar nemzet” és egyéb röpiratokat, a Március 15-e és egyéb sajtótermékek cenzúra nélkül láttak napvilágot, a tömeg torkaszakadtából, úton-útfélen harsogta a magyar Marseillaise-t, a Talpra magyart. S április 14-én, nem sokkal este 10 óra elölt kikötött a Zrínyi szakadó esőben Pesten. „Káprázatos kivilágítás, tűzijáték” — írja Széchenyi. Több ezernyi nemzetőr tolongott a kikötőben, Vasvári Pál szónokolt s Kossuth vá­laszolt teatrálisan. „Diadalmenetben cipelnek bennünket” — zárja a sort Széchenyi. Üj üstökös tűnt fel a magyar forradalom egén és új szakasz kezdő­dött a magyar forradalomban. R. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom