Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-14 / 11. szám

99

„Egymás terhét hordozzátok...

A CEGLÉDI GYÜLEKEZETBEN szolgált február 21-én dr. Karner Ágoston főtitkár a Gyülekezeti Segély országos előadója, aki jelképesen átadta a Gyülekezetnek a Gyülekezeti Segély 1981 évi „kis szeretetado- niflnyát” 110 000 Ft összegben.

A tavaszias napsütés ragyogta be ezt az ellentmondásos várost, ahol ma még egymás mellett találjuk a legmodernebb bérházat a múljt századbeli tipikus alföldi építkezés nem kevés emlékével. Dózsa és Kossuth városa igyekszik utolérni az időt, hogy történelméhez hűen ma is emlegettessék neve.

Cegléd, már a 14. század közepén ismert mezőváros volt Nagykőrössel és Kecskeméttel együtt. Várossá alakulását az észak-nyugat, dél-kelet irányú kereskedelmi utak erőteljesen befolyásolták. A török megszállás alatt, mint mezőváros különös jogokat élvezett, s otthont adott a Kiskunság északi részének szétszórt falvaiban élő népességnek.

EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETRŐL csak a 18. század végén hallunk. Gyülekezetté szervezése, s önállósulása 1802-ben történt. Templomot csak a XX. századforduló előtt építettek.

Cegléd máig sem vált igazi nagyvárossá, szétszórt tanyáival együtt népesége ma is alig éri el a '40 ezret. Az evangélikus gyülekezet néhány száz lelket számlál, de élő gyülekezet. Eleven példája annak, hogy a „családias” gyülekezeti típus megtartó erővel tudja a keveset is megtartani. A gyülekezet tavaly belekezdett temploma tatarozásába. A főtéren álló, tornyával a többi házak fölé magasodó templom tatarozása nem

kis gondot jelent ennek a maroknyi közösségnek. A templom belsejét már elkészítették, mely a látogatót egyszerűségével, de finom ízléses színeivel szíven ragadja. A gyülekezet erre a munkára közel 600 000 forintot áldozott saját erejéből. (Szinte annyira hihetetlen ez a magas összeg, hogy a krónikás kétszer is visszakérdezte). A munka lelkes szervezője a presbitériummal együtt Ribár János lelkész. Hátra van még a templom külső renoválása. Ehhez kívántak gyülekezeteink hozzájárulni a Gyülekezeti Segély szolgálatán keresztül 1981-ben, amikoris a templomokban elhelyezett perselyekbe Gyülekezeti Segély céljaira adták adományaikat.

EZT A KÖZÖS ÁLDOZATVÁLLALÁST igyekezett a főtitkár igehirdetésében aláhúzni, s a ceglédi hittestvérekkel megértetni. Az egymás terhének hordozása Krisztus törvényének betöltése. E törvény pedig a szeretet. A Gyülekezeti Segély immár több mint 120 esztendeje ennek az igének az alapján végzi a gyülekezetek egymás iránt érzett és vállalt felelősségét.

Ezt az alkalmat használta fel a főtitkár arra, hogy egy gyülekezet színe előtt hivatalosan is megindítsa a Gyülekezeti Segély 1982. évi munkáját. Nemcsak a ceglédi gyülekezetei kérte nagyobb áldozatkészségre, hanem egyházunk egész népét is a fenti igével; „egymás terhét hordozzátok, így teljesítitek Krisztus törvényét.”

A gyülekezet köszönetét dr. Verli Sándor gyülekezeti felügyelő tolmácsolta, majd a presbiterekkel ünnepi asztal mellett szóba kerültek egyházunk más kérdései is, melyekre a -főtitkár válaszolt.

— TEOLÓGUS OTTHON. Február 23-án az otthonórán dr. Karner Ágoston országos főtitkár tartott előadást a Gyülekezeti Segély és a Központi Alap szolgálatáról, valamint az egyházi építkezések problémáiról. Az előadást eleven megbeszélés követte.

— PILIS. A gyülekezetnek sok évtizeden át hűséges, áldozatos és szorgalmas pénztárosa, Cset- neki Mihály lemondott tisztségéről. A közgyűlés Jansik Mihályt választotta meg pénztárosul, aki hűséges istentiszteleti látogatásával és a gyülekezeti életébe való bekapcsolódással máris sokat bizonyított. A február 2I-én tartott közgyűlésen ünnepélyesen elbúcsúztatta a lelépő tisztségviselőt és beiktatta az új tisztségviselőt Keveházi László lelkész, a Pestmegyei Egyházmegye esperese.

— adomány a lelkészképzésre. Dávid Ferenc kétpói hittestvérünk az Evangélikus Élet útján a lelkészképzés támogatására 1000 Ft adományt küldött. Áldozatkész szeretetét ezúton is köszönjük.

A konfirmációra készülünk

A meglepetések könyve - a Biblia

Egy levél

A levél címzettje gyülekezetünk. Feladója a Déli Evangélikus Püspöki Hivatal. Tatartalma. a püspök kéri, hogy postafordultával jelentsem, hány konfirmandus van gyülekezetünkben, mert meg fogja őket ajándékozni. Bibliával.

Nem ezért az ismétlődő kedves és nagyon fontos gesztusért viseli azonban a cikk a „meglepetések könyve” alcímet. Meglepetés lesz természetesen gyermekeinknek a „Püspök bácsitól” kapott Biblia, a meglepetést azonban még „feljebb” készítik a gyermekeknek. Az Isten készíti. S ennek a meglepetésnek vagyunk tanúi mi, akik minden évben átéljük a semmi mással össze nem hasonlítható élményt, mi akik oktatjuk a gyermekeket. Erről az élményről nagyon nehéz beszélni hideg tárgyilagossággal. Itt a „boldog örvendezés” szavai kell, hogy áradjanak. Mert nem igaz az, hogy csupa küszködés, veríték és idegesség a „mai gyerekeket” á hit titkaira oktatni. Persze, van szenvedés is, a készülések, az eljönnek-e, a nem unják-e feszítő kérdéseinek dobolása a szívünkön. Mindezt azonban . feledt°ti a gyermekek arca, akik rácsodálkoznak a Bibiiára, az az öröm, amikor a betű megelevenedik,

izgalomba hozza a gyerekeket, érzik és tudják, hogy róluk van szó. Olyan meglepetés ez, amit minden „reménytelenségbe bezárt” keresztyénnek meg kell tapasztalni, mindenkinek, aki a kétségek és az önsajnálatok homokjába dugja a fejét.

Egy könyv

„A Biblia — könyv, ami Isten igéjét tartalamzza.” így a Konfirmandus Káté harmadik részének válasza a kérdésre, hogy mi a Biblia. És persze először tényleg könyv. Komornak látszó könyv, legtöbbször fekete. Ünnepélyesnek látszó könyv, legtöbbször aranybetűk vannak rajta. Évtizednyi szórványszolgálatom emlékei kelnek életre bennem. Mi jut eszedbe erről a könyvről? — kérdezem az egyik konfirmandust. A koporsó — hangzik a válasz. A kislány zavart szemét látom, a társak halk kuncogását. Ezembe jut néhány küldföldi gyermekbiblia színes borítója. Mielőtt azonban azon sóhajtoznék, hogy ;1 ven kellene, végiggondolom azt, amit a gyerek mond. Igaza van. Régen meghalt emberek — próféták és apostolok — bizonyságtétele a látszatkoporsóban. Aztán olvasni kezdjük. Rövid szakaszokat. A szent- írás csomópontjait. Teremtés —

bűneset. Jézus — kereszt — feltámadás. S a koporsó megnyílik. A Szentlélek csodája, a Lélek, aki megelevenít, életre .kelti a betűt.

Mielőtt a rácsodálkozás csodájáról beszélnék, még néhány mondat a Bibliát kézbeadók felelősségről. Ez a felelősség nemcsak a konfirmandusok oktatását végző lelkészé (minden „klerikális” elfogódottságtól mentesen vallom, 'hogy a konfirmandusok oktatását csak lelkész végezheti a gyülekezetben), hanem a szülőké és az egész gyülekezeté is. Gyermekeink éppen a „konfirmanduskorban” a legérzékenyebbek. Falun is és városon is. Számukra a vulkanikus robbanások kora. Ezek a robbanások sérülésekkel is járnak. Az ismeretek, az élmények feszítő láváját hordják, s bizony „füstölnek” is, s ki-ki- törnek. Érzékenyek az „igazságra”, majd valamennyiüknek belső műszerük van arra, hogy ki mond igazat, s ki nem.

A rácsodálkozás csodája

Ülünk körben. A gyerekek olvassák a Bibliát. Megállítom a felolvasást. Üresnek kell lennem, hogy kitöltsön, aki lelkét ígérte. Nézem az arcokat. Még unják, vagy már felcsillan a szemük. Szemléltetek. Néhányan jelentkeznek. Bátortalanul. Még olyan osztályfőnöki óra íze van az együttlétnek. Hagyom őket beszélni. Egymás szavába szívesebben vágnak. Valami rendet kell tartani. Vannak még, akik közömbösen bámulnak. Ima belülről: Uram, adj találékonyságot. Ad. A csoda körvonalai kezdenek kirajzolódni. Arcokon, szavakban, bennük, bennem.

Ilyen egyszerű? Igen, a konfirmandusok rácsodálkoznak az üzenetre, a róluk és nekik szóló üzenetre. „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”, s a jézusi szó igaz minden napra és minden órára. A konfirmandus-órára is. Megkezdődött i a konfirmáció. Már hallani a gyülekezet énekét:

.Erősítsd meg, Jézusunk,

amit cselekedtél értünk,

és tartsd meg, akiket

megváltottál véred árán!.”

Ruttkay Levente

Meghívó

A Győr—Soproni és a Vasi Egyházmegye március 14-én Győrött DIAKÖNIAI NAPOT

rendez.

Program

Délelőtt 10 órakor istentisztelet

Az öregtemplomban: D. dr. Ottlyk Ernő püspök Az Űjtemplomban: Fehér Károly, a Vasi Egyházmegye esperese Győrújfalun: Ottlyk Márta diakóniai lelkész

Délután 3 órakor műsoros ünnepély az örcgtemplomban

Bevezető: Tekus Ottó igazgató-lelkész Igehirdetés: Fehér Károly esperes "

Előadás: D. dr. Ottlyk Ernő püspök Zárszó: Bárány Gyula esperes Verset mond: Ottlyk Márta

Énekel: Ferenczy Judit és a győri' gyülekezet énekkara * Offertorium a győri és a börcsi szeretetotthon javára A gyülekezetek presbitereit, diakóniai előadóit és tagjait szeretettel várja a

GYŐR—SOPRONI ÉS A VASI EGYHÁZMEGYE

Konstantin-Cirill és Metód élete és működése

H. Tóth Imre könyve

NYUGTALAN IDŐK VOLTAK az időszámításunk utáni 800-as esztendők a Kárpát-medencében is csakúgy, mint egész Európában. A rómaiak birodalmának felbomlása után Nyugaton a frankok császársága lett Európa vezető hatalma, mely igyekezett befolyását minél szélesebb körben érvényesíteni. Keletről új, meg új hullámokban érkeztek nomád népek, és keresték helyüket. Hazánk földjének urai is gyakran változtak. Itáliában a római pápaság folytatott szívós és eredményes küzdelmet politikai és lelki hatalma megerősítése érdekében. A Balkán félsziget déli részén Bizánc császárai uralkodtak és ez idő tájt már meglehetősen éles volt az egyházi ellentét is Róma, valamint Bizánc között. Lényegében Pannónia földje volt az a terület, mely a különböző törekvések határvidékén feküdt, s így az itt.élő morva és szláv törzseknek volt esélyük szabadságuk, önállóságuk kivívására, megőrzésére. A vezetésnek „csupán” arra kellett törekednie, hogy meggátoljon egyoldalú hatásokat, kaput nyisson ellentétes érdekek előtt is, remélve az erők kiegyenlítődését.

840 táján Rasztiszláv a morváknál, Pribina pedig Pannónia szláv törzseinél ennek a felismerésnek alapján érvényesítette fejedelmi hatalmát, amikor a keresz- tyénség felvétele mellett döntött. A frank befolyást a salzburgi érsek és a passaui püspök térítő papjai biztosították, meghívták hát melléjük Itáliából a pápa megbízottait is. Rövid idő alatt kiderült, hogy mindez még nem elég. Így került sor 862-ben egy bizánci követjárásra is, onnan is papokat kérve. És így vált lehetővé, hogy a két görög (vagy talán félig ‘szláv) .származású szerzetes: Konstantin és Metód közeli kapcsolatba kerüljön a Kárpát-medence népeivel.

CIRILL NÉVEN KONSTANTINT ismerjük jobban a nevét viselő írásmód miatt. Kézenfekvő a gondolat: a művelődés munkását is tisztelhetjük benne. Az ismert kép — Tóth Imre könyvének segítségével (Magvető Kiadó) —, színesebbé válik a környezet és az egész szolgálat felrajzolása nyomán.

A két testvér közül Metód volt az idősebb: Szalonikiben született 810 táján. Apjához hasonlóan katonai pályára lépett; megnősült és gyermekei is születtek, de miután valamennyien elhaltak, 840 táján kolostorba vonult, és szerzetes lett. Konstantitn lényegesen fiatalabb volt nála, 826-ban vagy 827-ben született Szalonikiben. Apjuk halála után — 14 éves lehetett ekkor — Bizáncba került, ott végezte el legfelsőbb iskoláit is. Az igen tehetséges ifjút nem elégítette ki kora társasági, „világias” élete, ezért ő is kolostorba vonult. Elmélyült kutatómunkát végzett, elismert tudóssá vált.

A császári udvarban felfigyeltek Konstantin tehetségére, ezért Bizáncba hívták, ahol professzor, majd könyvtáros lett, de különböző diplomáciai feladatokkal is megbízták időnként. Tudjuk róla, hogy 850 táján az arabok közé kellett követségbe mennie, mivel a mohamedán hittudósokkal szellemi párbajt kellett vívni, s erre ő volt a legalkalmasabb. De azt is tudjuk felőle, hogy a császári udvar intrikáitól megcsömörölve 855 körül visszavonult kolostorába, a „hegyre”. Tudományát azonban nem nélkülözhették sokáig. 860 táján — most már testvérével, Metóddal — a styeppék hatalmas birodalmába, a Kazárokhoz ment el, itt missziós feladatot teljesítve. 861—862-ben már készen állott az úgynevezett „glago- lita ábécé”, a cirill-írás őse. Ügy látta ugyanis, hogy térítés is, művelődés is csak akkor eredményes, ha a népek saját nyelvükön hallják és olvassák a szent tanítást és a világi tudományokat egyaránt.

Konstantin-Cirill újabb missziós útjára

862-ben került sor. Ekkor is Metód volt a társa. Rasztiszláv fejedelem kérésének megfelelően Moráviába jutottak el. Itt mindenekelőtt lefordította az Újszövetséget, aztán egy liturgikus könyvet állított össze, s néhány esztendő alatt a népből papokat is nevelt a megkezdett munka szélesítése érdekében. Tudjuk felőle azt is, hogy nem rekedt meg Moráviában, hanem testvérével Pannónia földjére is jött; 866-ban éppen a Pribinót követő Kocel fejedelem mosaburgi (zalavári) szálláshelyén, városában munkálkodott. A régészeti kutatás a legújabb időben 31 olyan templom alapjait találta meg, mely 868 előtt épült.

EZ A 868-AS ESZTENDŐ azért lényeges, mivel ekkor rendelte őket Rómába a pápa. Igazolni kellett munkájukat, hiszen a frank egyházi (és politikai) ellenzék mindent elkövetett eltávolításuk érdekében; még a rágalmazástól sem riadt vissza. Fővádjaik az igazhitűség és az anyanyelvi (nem latin) missziós munkavégzés kérdéseit vették célba.

Rómában Konstantin, akinek gyerekkorától gyenge volt az egészsége, súlyosan megbetegedett. Halálát közeledni érezvén felvette a magasabb szerzetesi rendeket — ekkor változtatta meg nevét is Cirillre! — és rövid szenvedés után 869. február 14-én meghalt. Utolsó szavait bátyjához intézte: „Bizony, bátyám, társak voltunk mi ketten, akik egy barázdát húztunk. És én lehullok a szántóföldre, mivelhogy befejeztem a napomat. De te, bár nagyon szereted a hegyet (azaz a kolostor csendjét a magasságban), mégis a hegy miatt ne hagyd abba a tanítást (azaz az evangélium hirdetését, a missziós tevékenységet), mert általa még jobban üdvözölsz.” Igen nagy kegyelettel temették Rómában.

METÓDRA MÉG SOK KÜZDELEM VÁRT. A vádak alól tisztázta magát és a munkát is. Engedélyt kapott arra is, hogy a nép nyelvén, az eddigi úton tovább haladva folytatódjék az egyházszervező és térítő munka. Sirmium érsekeként került vissza Pannóniába. A passaui püspök azonban már a következő évben (870) elfogatta, és egy kolostorba internálta. Csak három év múlva szabadult ki a pápa erélyes intézkedései nyomán. A pápa egyúttal Morávia érsekévé is tette, munkáját azonban csak nagy nehézségek között tudta folytatni a frank ellenzék állandó áskálódásai következtében. Amikor pedig 885. április 6-án meghalt, papjait, híveit elüldözték az országból, és a nép nyelvén tartott istentiszteleti élétet az írásbeliséggel együtt visszaszorították. Maga az írás is jelentősen módosult a későbbiek során, de éppen az úttörésért járó tisztelet késztette az utódokat arra, hogy a ma js ismert szláv írásmódot „cirill-írásnak” nevezzék el.

AZ ÉRDEKES KÖNYV ELOLVASÁSA UTÁN levonhatnuk néhány tanulságot. Mindenekelőtt azt, hogy az evangélium hirdetésének vonzása erősebb a „hegy”, a nyugalmat és a biztonságot adó magány vonzásánál. Aztán azt, hogy az evangélium sohasem „légüres térben” hangzik: egy kavargó világban is befolyásol sokakat. Aztán azt, hogy „misszió” és „művelődés” céljait csak erőszakoltan lehet elválasztani egymástól. S végül, de nem utolsó sorban azt, hogy a bizánci keresz- tyénség gyökéreresztése Magyarországon a „római fazontól” eltérő keresztyén életfolytatás lehetőségét bizonyítja. A reformáció rohamos elterjedésében, sokszáz esztendővel később, egyik okként szerepet kapott az a felismerés is, hogy a ke- resztyénség egyik vagy másik formáját nem lehet monopóliumként kezelni. Ez pedig minden időben alkalmas arra, hogy egészségtelen önbizalmat a sokkal rokonszenvesebb szerénység váltsa fel. A szlávok apostolai szolgálatukkal mindenesetre erre serkentenek.

Magassy Sándor