Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-07 / 10. szám

99 A HÁZAK FELETT, A NAP­FÉNYES REGGELBEN végig­zengett a vasárnapi harangszó. Máté Gergely ingujjban állt földszinti otthonának ajtajában, a városi ház szűk udvarán síny­lődő virágokat nézegette, aztán egy sóhajjal befordult a lakás­ba. A szellőzetlen szobában megrekedt az éjszakai nehéz levegő. Éppen ki akarta- tárni az ablakot, amikor a felesége lé­pett be gyűrött pongyolában, kócosán. A lábán félretaposott ■papucs klattyogott, arcán még az éjszakai álom nyomai látszot­tak. — Na! — szólalt meg nyafog­va. — Te már ünneplőbe öltöz­tél? Hová készülsz ilyen korán? — Hová? Mintha nem tudnád, hogy vasárnap van!? — Na és akkor mi van? — húzta fel az asszony a vállát, beletúrt zilált hajába, és vakar­ni kezdte a fejét. — Talán ez a nap más, mint a többi? Neked igen! De nekem? Itt vannak a kölkeid! Mindjárt felébrednek. Az egyik biztosan bepisilt, a másik ordítani fog a reggeliért. Szanaszét a szoba, hiába van vasárnap, épDen úgy rendbe kell rakni, mint tegnap’vagy tegnap­előtt. Aztán még ünnepi ebédet is akartok enni! — Ahogy eze­ket sorolja, hangja egyre riká- csolóbbá válik. — És te ünnep­lőbe bújsz, aztán várod, hogy nagy áhítattal indulhass a temp­lomba. Hát csak menj ünnepel­ni. ha rávisz a lelked! De gon­dolj arra, hogy míg ti ott áhí- tatoskodtok, nekem a nyelvem lóg ki a vasárnapi hajszában. Eridj csak imádkozni, én meg majd áhitatosan kimosom a bü­dös pelenkákat, imádkozva meg­főzöm az ebédeteket, hogy le­gyen mivel megtömni a bendő- töket. — Mancikám, már sokszor mondtam, nem kérek ünnepi ebédet! — könyörgött Máté. — Nekem elég lenne a puszta ke­nyér is. Az asszony dühtől torzult arc­cal vágott közbe: — Csak ezt a kegyesre halkí- tott hangodat, a képmutató du­mádat ne hallanám! Rajtam van a háztartás minden gondja. Te meg ilyenkor .félreteszel mindent, hogy templomba me­hess! Hát ha a te Istenednek tetszik az, hogy amíg te áhíta- toskodsz. én itt belegebedek a munkába, akkor csak eridj! MÁTÉ LÁTTA. HOGY KÁR MINDEN SZÓÉRT. Nem akarta ismételni, hogy mi mindent vég­zett el a ház körül tegnap este és ma kora reggeltől. Az meg ép­pen újabb dührohamot váltott volna ki a feleségéből, ha ismét elmondja, hogyan telt ez a nap az apai házban, ahonnan min­den vasárnap mindenki eljutott templomba. Vette a kabátját, és szó nélkül kilépett a lakás­ból. De a zilált otthon hangulata továbbra is nyomasztotta. A templom előtt beszélgető csopor­tok várták a harangszót. Nem állt meg beszélgetni, mert úgy érezte, hogy ami ma mögötte maradt otthon, olyan, mint a rossz étel utóíze. Csendre vá­gyott, ahol elbíbelődhet otthona dolgaival. A templom otthonos derűje vette körül, és úgy érez­te. mintha valaki tiszta kendő­vel törölné le arcáról a porral keveredett izzadságot. Hátrale­sett, a bejárat felé. _ Ismerős templomozók érkeztek, úgy látta, mindenki nyugodt, békés áhítat­tal foglalja él a helyét. — Vajon jön-e? — találgatta magában. Égy asszony szokott ülni mel­lette. Mindig pontosan érkezik, könnyed, libbenő járással, szeré­nyem Az úrvacsora vételekor már többször egymás mellett térdeltek. Tisztaságillatú kölniét sokáig érezte, mint eav dallam- foszlányt, amely fülünkbe züm­mög elűzhetetlenül Nem tudta ki ez az asszony. Annyit hallott róla. hogy nemrégen költöztek ide.' Űay érezte, nem illik ér­érdeklődnie, mert ki tudja, mit gondolnának az emberek. Ami lyen szerény észrevétlenséggel érkezett az asszony a templom­ba. úgy is szokott távozni. Lát­szik rajta, hogv mindig siet ha­za. Talán családja \van? De mi­ért mindig egyedül érkezik? Az­(Gal6, 5) tán elhessegette a gondolatait, mert nem azért jött a templom­ba, hogy más dolgával törődjék. Amint az orgona megszólalt, a tisztaságillatú kölnit is érezte. Nem nézett fel, de érezte, hogy megérkezett az asszony. Tudta, . milyen a frizurája, és hogyan omlanak szőke fürtjei. Ügy érezte, az ő jelenléte teszi szá­mára ünneppé a vasárnapot. Sokat gondolkodott azon, hogy mi is ez? A lelkiismerete is megszólalt, hogy nem templom­ba valók . az ilyen gondolatok. Mégis, mindezek után. egész lé­lekkel jelen tudott lenni az is­tentiszteleten, tudta követni a liturgia menetét, és értette az igehirdetést. ISTENTISZTELET UTÁN A LELKÉSZI HIVATALBA MENT. Ki akarta venni részét a gyüle­kezeti munkából, vállalta egy körzetben az egyházfenntartási járulék begyűjtését. Az új lakó­telepet választotta, azzal a' gon­dolattal, hogy hátha ott lakik a templomi padszomszédja. Ott­hon nem mondta meg, mire vállalkozott, el akarta kerülni a felesleges szóváltást. Azt gon­dolta, hogy hivátalos elfoglalt­sága és séta ürügyével valaho­gyan kiravaszkodik annyi időt, amennyi erre szükséges. Leg­alább addig is szabadul az ott­honi zajos környezetből. Hama­rosan sportja lett, és jókedvvel végezte ezt a munkát. Izgalmas­nak találta, hogy sok otthont lát­hatott, embereket ismert meg hétköznapi környezetükben. Egyik nap egy földszinti la­kásba -csöngetett. A csengetésre kutya vakkantott. és hamarosan nyílt az ajtó; templomi padszom- szédia állt előtte. A megilleto- déstől elfelejtette a megszokott bemutatkozó mondatokat. Az asszonyon látszott, hoay éppen munkáját tette félre. Csinos há­ziruhája, rendes frizurája azt mptatta. hogv a nap bármelyik szakában aggodalom nélkül nyit ajtót a látogatónak. — Isten hozta! — üdvözölte a zavarba jött férfit. — Kezét csókolom! — mondta, s mivel másutt nem így szokott köszönni, még ei is növelte za­varát. — Kezét csókolom, én azért jöttem ... — Igen. tudom miért jött — igyekezett segíteni az asszony a férfi zavarán. —- Jöjjön be! — Amint Máté belépett az előszo­bába, a szemben levő ajtó olyan robajjal pattant fel, mintha va­laki úgy rúgta volna ki. Az aj- tónyílástian egy tolószék jelent meg. Püffedt, borostás arcú férfi ült benne, vizenyős szeme 'alatt táskásán lógott a bőr. — Ki ez? — érdes hangon köszörülődött elő a kérdés. — Maga mit akar? — az asszony felé fordult: — Elza. ki ez és. mit akar? — Vezényszóként pat­togtak a kérdések. Az asszony nyugtatóan szólt: — Hozzám jött! Légy szíves, menj be egy kicsit! — és ven­dégét a másik ajtó felé tessé­kelte. — De én tudni akarom, hogy miért jött! És kérlek, engem ne igyekezz betuszkolni! Akarom tudni ki ez és mit akar! Saját lakásomban, jogom van tudni, ki jött! •— Bocsánat, uram! — szólalt meg Máté. — Máté Gergely va­gyok, és az egyház megbízásá­ból kerestem fel önöket. ■ — Egyház? Melyik egyház? Semmi közöm az egyházakhoz. Nekem — fokozódó izgalommal és indulattal robbantak szavai —, nekem nem kell semmi sem, egyik egyháztól sem! — Jó! Jó! Bélám — nyugtat­ta az asszony —, nem is hozzád jött! Engem keres! — Igen! Hozzád! Biztosan ezek is pénzt akarnak, hogy fi­zesd meg a helyedet a templo­mukban ! — Kérlek, Bélám, egyszer már megígérted, hogy nem szólsz bele ebbe a dologba! — Mindezt olyan szelíden és türelmesen mondta az asszony, mintha nyű- gosködő kisfiát csitítaná. — Megígértem, mert követel­ted! De elegem van abból, hogy minden vasárnap a templomra hivatkozva magamra hagysz! ■— Könyörgöm, csak egv egé­szen rövid, időre'hagyd abba! —. Nem! Ingerel a te istene- zésed! Látod, hova jutottam. Hát ha van Isten, miért nem se­gített? Hát ha ő tette, miért éooen engem tett nyomorékká? Hát kinek vagy minek vétet­tem. hogv a te Istened ezt a sorsot adta nekem? — Dühében kocsiját nekitaszította az ajtó­nak. — Nyisd ki! — ordította. — Nyisd ki! Be akarok menni! Gyűlölök minden lábon járót! Könnyű nektek két lábon hinni az Istenetekben! 1 A KOCSI BEGÖRDÜLT AZ AJTÖN. amit az asszony csen­desen becsukott utána: Máté nem tudott megszólalni, olyan döbbenet nehezedett a szűk előszobára. Bentről a kuszáit gondolataival viaskodó ember káromkodása hallatszott. A könnyeivel küszködő asszonytól végre csak annyit kérdezett: — Háborús rokkant? — A, dehogy! — felelt kese­rűen- — . Autókarambol, '"ittasan vezetett. Gerince sérült meg, és azóta is az alkohol. Már egészen roncs szellemileg is. Kérem, bo­csássa meg! — és hirtelen moz­dulattal letörölte legördülni ké­szülő könnyeit. — Már vártam. Ki is készítettem a pénzt. Tessék ! Most a nyugta írással ne vesződ­jön. majd vasárnap a templom­ba átadhatja. Nem szeretném, ha meghallaná, ami ezután követ­kezik. Majd máskor magam vi­szem be a lelkészi hivatalba. Isten vele! — és kezet nyújtott. Máté még köszönni is elfelej­tett. űay lépett ki a folyosóra. Megállt a szörnyű' poklot reitő ajtó előtt, és leolvasta a névtáb­lát: Hegyi Béla oki. vegyészmér­nök. Máté Gergely megállt' a bér­ház kapujában. Egy teherautó vastag' port keverve zötyöaött végig a kövezetlen utcán. Kicsit várt. hogv a por sűrűié leszáll­jon, azután lassan elindult ha­za. Malis István Istentiszteleti rend Budapesten. 1982. március 7-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly. de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. G. Takácsné Kovácsházi Zcíma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andorné. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák La­jos út 22. de. 11. Váci út 29. de. ne­gyed 10. Frangepán u. de. 8. Újpest de. 10. Blázv Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Sze­mere telep de. háromnegyed 8. Ma­túz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerlc telep de. 0. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél lo. Rákospalota tYlAV-tclep d'1. 8. Ma­túz Pál. Rákospalota Kistemplom de. 10. Holla Árpád. Rákosszentmihály de. fél U. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. 9. Sza- lay Tamás. Cinkota d<5. fel 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Ko­sa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zolián. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. (úrv.) Koren Emil, Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Nagy László. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tar- tsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás. de. 11. Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tiúor. de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor du. 6. Beneze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Beneze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. (szuppl — úrv.) Feren­czy Péter. Budafok de. 11. (szuppl — úrv.) Ferenczy Péter. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi .György. ____________________! _______ — RÉGI, használt. 1947 előtti leve­lezőlapokat, levélboritékokat. tábori postát' és bélyeggyüjteményeket ve­szek. Különösen érdekelnek az egy­kor^ Árva és Szepes megyékben fel­adott. levelek. Cornicles Sándor bé­lyegkereskedő. Budapest. 1067 Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. „Isten abban mutatta meg raj­tunk a szeleteiét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, ami­kor bűnösök voltunk/’ (Rm 5, 8). VASÁRNAP. — Jézus mondja: „Az én juhaim hallgatnak a han­gomra, én ismerem őket, ők pe­dig követnek engem” (Jn 10, 27 — 2 Móz 15, 13 — Mk 12, 1—12 — Zsolt 38). Ólyan nagy volt Isten választott népének a gonoszsága, hogy a próféták „terelgető” sze- reíete hiábavalónak bizonyult. A Jó Pásztornak kellett a büntetést elviselnie, hogy eleget tegyen he­lyettünk. Jézus Krisztus, a Jó Pásztor hív bennünket bűnbánat­ra, de őszinte hálaadásra is igéjé­ben. Bár meghallanánk hangját, s hívása ne lenne hiábavaló! „Ily nagy büntetést ó, ki nem csudál- na: A juhokért a pásztor megy halálba; Nagy adósságát ím a bű­nös szolga, Urára rótta” (82. ének 4.). ­HÉTFŐ. — „Asztalt terítesz ne­kem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csor­dultig van poharam” (Zsolt 23,5 — Jn 10, 10 — Zsid 11, 8—10 — Jn 12, 44—50). Jézus halála által lehet nekünk életünk. Ez az élet itt a földön is bővölködik .Isten áldásában, teljes örömre pedig az üdvösségben jut. Ha visszautasít­juk, magunkat szegényítjük meg. Hittel elfogadva, viszont boldogan háláljuk, s továbbadjuk másokat is gazdagító, szolgáló szeretettel. „Jézus élte életemnek. Halálom­nak halála. Lelked értem Te le­tetted, Mély Ínségbe leszállva, A legrettentőbb kínokra, Hogy én ne jussak poklokra. Soha én ezt nem tudom, Meghálálni, Jézu­som!” (734. ének 1.). KEDD. — ..Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol” (Zsolt 84, 6 —'Jel 12, 11 — Lk 9, 18—22 — Jn 13, 1— 11). Az embernek arra van legke­vésbé ereje, hogy önmagát győz­ze le. Pedig enélkül nem lehetővé az a boldogiság. amit Jézus szol­gálata ajándékoz neki. vagy azaz öröm, amely a Jézusról szóló bi­zonyságtétel nyomán tölti be az életét. Könyörögjünk önmagun­kat legyőzni, tudó erőért, illetve azért, hogy Jézus győzhessen ben­nünk! ..Hadd legyen győztes paj­zsom Ez a szent gyötrelem Bűn ellen vívott harcon, Míg a test küzd velem. Ne engedd elfelejte­nem,' Mily sokba került néked Megváltott életem!” (784. ének 5). SZERDA. — „Egyetlen pásztort rendelek föléiük, hogy legeltesse őket” (Ez 34, 23 — Jn 10, 14. 16 — Jób 2, 1—10 — Jn 13, 12—20). Az­zal. hogy Isten Jézus Krisztusban a Jó Pásztort ajándékozta ne­künk, nem idillikus, gondtalan földi életet biztosított. De a nyáj­nak elsősorban nem is akkor van szüksége pásztorra, amikor za­vartalan az élete. Jézus Krisztus­ban mi a bűn és halál támadása ellen kaptunk jó pásztort. Nyu­godtan hagyatkozzunk rá. ő győ­zött az „ős ellenségen”. ..Ha szin­te halálnak járnék Hideg, sötét völgyében, De mégis semmit nem félnék E végső nagy ínségben. Mert velem vagy mindenkoron, Végzéseden megnyughatom Min­den bajon ügyemben” (368. ének 3.). CSÜTÖRTÖK. — „Az Ür elkül­di majd angyalát veled, és sze­rencséssé teszi utadat” (1 Móz 24, 40 — Csel 12, 8—9 — 1 Móz 14, 17—20 — Jn 13, 21—30). Isten sokszor a leglehetetlenebb és leg- kilátástalanabb helyzetekből is ad csodálatos menekülést. Az önzés, aggodalmaskodás és a többi bűn fogsága nem kevésbé kilátástalan helyzet. Jézus nemcsak külső ve­szedelmekben, hanem a bűn fog­ságában is megoldást hozott. Sőt a végső veszedelemtől, a kárho­zattól is egyedül ő ment meg bennünket. Nagyobb örömmel és íelszabadultabb szolgálattal kelle­ne háláltunk. „Uram, ki meghal­tál értem, Pirulva hajtom meg térdem, Ügy siratom sok nagy vétkem” (586. ének 4). PÉNTEK. — Jézus Krisztus a világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Jn 1, 10 — 2 Kir 19, 15 — 1 Móz 45, 1—15 — Jn 13, 31—35). Jézus Krisztust az ismeri meg igazán, aki őbenne Isten szerete- tét fogadja el. Jézus hozta közel hozzánk a világteremtő, hatalmas Isten jóságát. Boldog sk, az em­ber, aki ebből a szeretetből tud élni, erre a szeretetre bízza éle­tét, saját maga, szerettei és a vi­lág jövőjét, s akinek élete és ma­gatartása ezt a szeretatet sugá­rozza tovább. „Szeretetet adva nékünk, Szeretetre’ oktattál; Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szik­rát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg. Hogy mint egy törzs­nek virága, A koronánk is csak egy!” (752. ének 3). SZOMBAT. — Jézus így imád­kozott: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Meg is dicsőítettem, és ismét megdicsőítem” (Jn 12, 28 — 2 Móz 15, 11 — Gál 4, 12—20 — Jn 13, 36—38). Sokszor a le'gkü- lönbek is gyalázatára lehetnek az Istennek. Ez az ő dicsőségét ugyan nem csorbítja, de szolgála­tunkat semmivé teszi a világban. Könyörögjünk hát: „Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk fel­séges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó. irgalmas Isten. Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Ke­zeink munkáit igazgassad!” (780. ének 9.). Bárány Gyula EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség qs kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 14*2-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 2? 211 ISSN 0133—1302 82.0561 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — Böjt 2. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 15, 21—28; az igehirdetés alapigéje: 1 Thessz 4, 1—7(8). — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 14-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet GÖRÖG TIBOR óbu­dai lelkész. — FÓT. A gyülekezet meg­újította presbitériumát. A ré­gebbi, kipróbált és most újravá­lasztott presbiterek mellé, akik több, mint húszán még egy cik­lusban vállalják a szolgálatot, ugyanennyi fiatart választottak. S méghozzá abból a huszonhá­romból. akik az oltár elé álltak esküt is tenni tizenheten asz- szonyok vagy leányok. Az új presbitérium mindenképpen job­ban tükrözi a gyülekezet összeté­telét. valóba® minden réteg képviselve van. A beiktatás ün­nepén a magvető példázata alapján hangzott az igehirdetés és az ige arra biztatta a szol­gálni indulókat, hogy magukat jobban kitéve a magvető mun­kájának álljanak be maguk is magvetés szép szolgálatába. A beiktatást Keveházi László es­peres és Bohus Imre fóti lelkész végezték. — BÉKÉSCSABA. A gyüleke­zet február 5-én tartott férfi sze- retetvendégségén Krámer György soproni lelkész szolgált előadás­sal és igehirdetéssel. — VALLÁSOS és egyéb különböző régi könyvek eladók. Jegyzéket kül­dök. kérem jelezni, hogy milyen kel­lene. Juhász István. Öcsa, 2364. Pf. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom