Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-07 / 10. szám
Kérdői ples mondatok Még mindig itt lari as cgyhá í*r ? .......paráznasás, tiszlálalanság va gy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan az szentekhez méltói se szemérmetlenség... ez nem illik, hanem inkább hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak, vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában” (Lf 5, ü—5). Még mindig téma ez? A „nyitott házasság” és a „szexuális forradalom” korában? Az anyagi javak új, társadalmasított viszonyai között? Bizony, téma! Talán égetőbb, mint Pál kofában, az egyházban és a társadalomban egyképpen. „PARÁZNASÁG” — „SZEMÉRMETLENSÉG”: nem érthetetlen szavak, amelyek .divatjamúlt nézeteket és életfelfogást takarnak? Aztán meg ez az „illik — nem illik”? Még ha vannak is bajok az erkölcs terén, nem ósdi megközelítése és megoldási kísérlete ez a kérdéseknek? Mintha bizony akár egyházi, akár világi illemszabályokkal rendezni lehetne életünk nagy kérdéseit! Pál apostol nem is „keresztyén illemszabályokat” ad. Egészen más úton halad. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk: értékvédelmet gyakorol. Védeni akarja nemcsak a gyülekezet életének jó rendjét, hanem ezzel együtt életünk alapvető értékeit is. MILYEN ÉRTÉKEKRŐL VAN SZŐ az idézett levéltöredék hátterében? Tulajdonképpen kettőről. Egyik: a házasság s ezzel együtt férfi és nő kapcsolata, mai szóhasználattal: szexuális élete. A másik pedig: anyagi javaink és ezek használata. „Vér és'arany” — mondhatnánk a költővel. Ügy tűnik, nemcsak kétezer évvel ez- e'őtt. vagy Ady korában: a mindennapi sin ma is e két kérdés körül zajlik. S hogy mennyire „zajlik”, azt nem kell példákkal bizonyítanunk. Itt mindiárt egy „önkritikus” megállapítást kell tennünk. Az egyházat történelme során szinte mos'amiig sok mulasztás, helytelen felfogás és gyakorlat terheli életünk e két értéke tekintetében. Érmek következményeként alakú Ihatott ki az a szinte általános vélekedés közöttünk és rólunk, hogy a keresztyén hívőnek nemiségét majdnem szégyelnie, az anyagi javakat pedig megvetnie kell. Ezzel szemben Isten Igéje mindkettőről, mint a teremtő és gondviselő Isten drága ajándékairól beszél. Ű teremtette az embert férfivá és nővé s így ajándékozta őket egymásnak. Ugyancsak ő bízta ránk a földi javait életünk fenntartására és ellátására. Mindkettőt pedig azért adta nekünk, hogy ezekkel az értékekkel szebbé. örömtelibbé és boldogabbá tegye életünket. Ezért Isten gyermekeihez az egyetlen ..illő” má- •gatartás: a hálaadás. Pál is erre buzdít. Isten sokféle ajándékairól szólván, Luther is ezt írja: ..Mindezért én neki hálával és dicsérettel ... tartozom.” A DÖNTŐ KÉRDÉS: hogyan élünk ezekkel az ajándékokkal? Élhetünk velük helyesen s akkor bőséges áldást, sokféle örömöt és boldogságot jelentenek számunkra. De vissza is élhetünk velük s akkor mérhetetlen bajt. bánatot, sőt tragédiát okozunk magunknak, családunknak, utódainknak, embertársainknak, sőt nem kis kárt társadalmunknak is. A velük való helyes élés mindenekelőtt azt jeipnti hogy rendeltetésüknek megfelelően éljünk velük. Ha egy drága háztartási gép vagy gépkocsi birtokába jutunk. ez mindegyikünk számára egészen természetes. Igyekszünk is a hozzájuk adott útmutatás szerint bánni velük. Milyen különös, hogy Istentől kapott ajándékainkkal. életijnk legszebb és legdrágább értékeivel kapcsolatban mennyire nem törődünk ezzel, önkényesen bánunk velük s nem Isién „útmutatása” szerint. „A testem a sajátom, azt csinálok vele. amit akarok” — mondja a küret után a még nem is 16 éves diáklány „Á pénznek nincs szaga” -t- tartja a szólás-mondás. o NAGYON FONTOS AZ IS, hogy ezek az. ajándékok a megfelelő helyen legyenek és ott használjuk őket. A villanykörte nélkülözhetetlen tárgy háztartásunkban, de csak akkor tölti be feladatát, ha foglalatába tesszük. Nemiségünk „foglalata” a házasság. Anyagi javaink pedig nem föltétlenül nálunk, „feneketlen zsebünkben” vannak jó helyen, hanem ha saját megélhetésünkön túl felebarátaink javát is' szolgáljuk velük. A megajándékozottaknak nagy a felelőssége. Értékeinkkel nem bánhatunk úgy, mint a kisgyermek játékszereivel. Nem mondhatom azt, hogy „kinek mi köze hozzá?” Felelünk értük önmagunk és egymás előtt, végső soron pedig a nagy Ajándékozó előtt. MINDEBBŐL KÖVETKEZIK, hogy nem az ajándékokkal van baj: nemiségünkkel, a házasság 'intézményével vagy anyagi javainkkal. A rontás-romlás oka bennünk emberekben van. Szívünkben gyökereznek azok a .bűnök, amelyek megrontják életünket. Ezért nem lepődhetünk meg azon. hogy Pál csaknem mindig együtt említi e két bűnt: a paráznaságot (a házasság megrontását) és a nyerészkedést (kapzsiságot). Mindkettőnek közös gyökere van szívünk mohó. féktelen kívánságában és korlátot nem ismerő szerzési, birtoklási vágyában. így válunk a föld legveszedelmesebb „ragadozóivá” .S ez késztet bennünket végletes, sőt végzetes cselekedetekre. Mindezzel nemcsak a magunk számára tesszük lehetetlenné az igazi, boldog életet, nem is csak mások életét és javait veszélyeztetjük, hanem Istennel kerülünk szembe, eltékozolva ajándékait és megcsúfolva az ajándékozót. Ezzel magunkat rekesztjük ki „az Isten országából”, abból a közösségből, amelyben egyedül lehet teljes értékű emberi életet élnünk nVennyei Atyánkkal, Tőle kapott javainkkal és embertársainkkal. Ehhez az igazi segítséget Jézus Krisztus nyújtja nekünk. Ű valóban „rendbehoz” bennünket és mindent „helvretesz" életünkben, ahogyan a házasságtörő asszonynyal és vádolóival. a nyerészkedő Zákeus-sal és anyagi ügyeivel cselekedte. Felébresztve lelkiismeretűnket. nemcsak a vádlottak padjára ültet („Aki bűntelen közüle- tek. az dobjon rá először követ” — Jn 8. 7), hanem megajándékoz bűnbocsátó szeretetével s ezzel elindít bennünket új, felszabadult, Isten akaratához igazodó és egymás javát szolgáló boldog életre. Laborczi Zoltán Boldog bizonyságtételek és egy orgonacsokor TÉRMEZEI ERZSÉBET 70 ÉVES Űr Jézus tudod: nem érdemes írni, csakhogy a rímek muzsikáljanak Olyan dolgokat ébressz, hogy a lelkek Tehozzád közelebb találjanak. Més előbbre o „Ked vés testvérek! Határkőhöz értem. S amikor most megköszönöm ezt a sok kedves köszöntést, úgy érzem, most vallomással tartozom nektek. Vallomással arról a bizonyos ars poeticáról., Egy- egy határkőhöz érve csodákra emlékezni jó. Az első csoda az volt az élelemben, hogy amiért egy fiatal leány Berzsenyi sírjánál Niklán imádkozott. — a szép gondolatokat, érzéseket, amit ő nem tud kifejezni, mondhassa el majd gyermeke — Isten beletette a kis .hetedik’ bölcsőjébe. Ezelőtt hetven évvel. 1912, február tizennegyedikén. Azért vallom, kell, hogy .ragyogó, ámult szemeiéi, mindig a megnyílt eget lássák, hi sz minden-minden énekem, Csali egy meghallgatott imádság’. Azt a kis ,hete met’ versek vették körül.' A nagymama — a niklai nagymama —any- nyi verset tudott, Ű volt az én versmondó édes nagyanyám. És milyen élmény, hogy valamelyik idősebb bátyám' felolvasta a Tol- dit. Szerettem volna újra és újra hallani, de amíg' kívülről nem tudtam az Elő hangot és az első éneket, nem nyugodtam. Pedig még nem is voltam iskolás. Arany és Petőfi mellett Tompa Mihály | versei hatottak rám akkoriban, különösen az allegorikus versek.” CSENDESEN PEREGNEK A SZAVAK. Túrmezei Erzsébet beszél születésnapján a Karácsony Sándor utcai templomunkban. Körülötte a gyülekezet. A szeretetotthon közössége, ahol földi otthonára leit. csendes sziget, sok vihar és hányattatás után. A józsefvárosi gyülekezet, amelynek presbitere. Dr. Oltlyk Ernő püspök és családja, aki ezen az ünnepnapon meglátogatta egyházunk legkorszerűbb gyülekezeti szeretetotthonát, s köszöntötte Túrmezei Erzsébetet. S ott volt láthatatlanul, de érezhetően az egész magyar evangélikus egyház, sőt a határokon túl élő testvérek, magyarok, finnek és bizonyosan még nagyon sokan, mindenki. aki Jézus Krisztusban egy. „Csodákra emlékezni jó. Elérkezett életemben a Jézus Krisztussal való találkozás nagy csodája. S ez meghatározta ars poeticámat. Urunk azt mondta: A szívnek teljességéből szól a szái . ..” TÚRMEZEI ERZSÉBET BESZÉL, vall a csodákról, az eol hárfáról, melyet megérintett a Szál. Közben versek vallanak, a józsefvárosi • ifjúsági bibliakör tagjai mondják, gitárkísérettel énekelik. Valami láthatatlan csoda részesei vagyunk. Krisztus testének tagjai, akik nem a költőt ünnepelíük. hanem a megfeszített é,s feltámadott Urat. „Segítsen Isten utolsó szívdob- banásig betölteni a Küldetést” — mondja bet'eíezésül a költő. TÚR MEZEI ERZSÉBETET SZÜLETÉSNAPJÁN nagvon sokan látogatták meg. megköszönni Istennek, hogy őf adta nekünk. Egy ilven látogatásról szólok, még. Dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök, elnöke kereste fel lakásán a költőt. Hosszú - időt töltött a püspök Túrmezei Erzsébetnél. Miután kikísértük, Túrmezei Erzsébet csendesen mondta: — Olyan boldog vagyok. A püspök úr egy nss.y csokor virágot hozott, orgonát is. Ez a kedvenc virágom. Nem is tudom, honnan tudta . .. Talán tudom. Az orgona a tavasz virága. A húsvéti oltárok virága, A püspök a Feltámadott szolgáia. s a költő a Feltámadott szolgálólánya. K. L. az Istennek tetsző életben! 1 Thessz 1,1—7 A hegycsúcsra felkapaszkodó turista útközben sok szépségben gyönyörködhet, de nem nagyon áll meg, hanem törekszik még előbbre, hogy a csúcson az egész táj szépsége, színessége előtte legyen. A Jézus követésében járó tanítványoknak hangzik az apostol kérése és intése, nem megállni, hanem még előbbre az Istennek tetsző, a megszentelt életben. Ez a megszentelt élet pedig nem más, mint a szeretetben szolgáló élet, a Jézus erejével Isten akaratát cselekvő élet. A KÉRÉS ÉS INTÉS MÖGÖTT OTT VAN AZ APOSTOL MEGGYŐZŐDÉSE, hogy a Jézusban való hit nem marad titok. Nem valami ünnepi öltözék, melyet felvesz, vagy letesz az ember aszerint, hogy Istennek akar-e tetszeni, vagy az emberek között jár-kel. A hit beleíogódzik Urunkba, akj halálával olyan nagy jót tett nekünk, hogy megszabadított terhelő adósságunktól, büntetéstől, kárhozattól. A hit erőforrás, melyet naponként kell felhasználnunk arra, hogy legyen erőnk megszentelt életben, Istennek tetsző életben élni. Veszélyes ezen az úton megállni, még szörnyűbb visszazuhanni. Ezért kér és int az ige „az Űr Jézus nevében”, hogy az Istennek tetsző életben még előbbre, mindig előbbre igyekezzünk! Életünknek különösen két olyan területe van, melyen fenyeget a veszély, hogy nem az Istennek tetsző életet folytatjuk. AZ EGYIK KITŰNŐ GYAKORLÓTERE A MEGSZENTELT ÉLETBEN JÁRÁSIAK: a házasélet útja. Itt vagyunk egymáshoz igen közel, itt bújik ki belőlünk leginkább bűnös, önző, szertelen énünk. Pedig Isten előtt vállaltuk a közösséget, az egymásért való felelősséget. Sokan gondolják, hogy a házasságban már nem fenyeget, a pa- ráznaság bűne. Isten azonban itt sem engedi a szabadosságot, a másik semmibevevését, az ösztönök szabad tobzódását. A házasélet gyümölcse, Isten ajándéka, a gyermek. A hitből fakadó szeretet segít abban,, hogy ne csupán a szexuális vágy teljesedése, hanem Isten színe'előtt felelősséggel vállalt „családtervezés” segítse a szülőket közösen a gyermekek vállalásához. Nem tanúskodnak a megszentelt életről az abortuszok sem. de a sok gyermekszülésbe idő előtt belerokkant édesanyák sem. Nagyon komoly az apostol intése: „mindenki szentséggel és tisztasággal tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével . . .” Az egymásnak szeretettel szolgáló házaséletben kell még előbbre jutnunk. De előbbre kell lépnünk a házastársak együttmaradásának, a köny- nyen kimondott elválásnak dolgában is. Nem tanúskodik megszentelt életről, ha a felvállalt közösség könnyen bomlik széjjel. Komolyan kell vennünk az Isten színe előtt ünnepélyesen kimondott szavunkat: „holtomig-holtáig el nem hagyom, sem egészségében, sem betegségében, sem örömében, sem bánatában ...” Á „szentséggel és tisztasággal” való együttéléshez az is hozzátartozik, hogy ha valamelyik fél beszennyezte, tisztátalanná tette, azt a bűnbocsánat Jézustól kapott ajándékával és ereiével meg lehet tisztítani. Lehet újrakezdeni. A kölcsönös megbocsátásban is előbbre lehet és kell lépni a házasélet útján járóknak — ez az Istennek tetsző, hiszen az ő bocsánatából élünk naponként. A MEGSZENTELT ÉLETBEN JÁRÁS MÁSIK FONTOS TERÜLETE: a felebarát megkárosításának elkerülése. Nagyon szemléletes az ősi Károlyi-fordítás ezen a helyen: „senki meg ne nyomorítsa, se meg ne csalja az ő felebarátját valami dologban”. Istennek tetsző életvitelünk nagyon széles területre terjed ki. Túlkapás és csalás, a másik ember megnyomorítása az élet minden területén. Érdekes, hogy a Luther-bibliában ezen a helyen nem általában valamiféle „ügyről”, hanem a kereskedelemről olvasunk. Eszerint nincs életünknek egyetlen millimé'ernyi területe, melyre ne lenne érvényes: előbo- re, többre törekedjetek a megszentelt életben! Így terjed ki az egyház felelőssége az egész társadalom, az egész emberiség életére. Se- | gítenünk kell abban, hogy előbbre jussunk abban, hogy senki ne nyomoríthassa a másikat, ne zsákmányolhassa ki, ne igázhassa le, sem nyílt, sem burkolt erőszakkal, agresszióval, sem ember az embertársát, sem nép a másik népet. A békéltetés szolgálata előbbre visz a megszentelődés útján. NE LEGYEN. SEMMI KÉTSÉGÜNK, aki nem igyekszik előbbre, nemcsak embert vet meg, nemcsak házastársa ellen vét, nemcsak felebarátját nyomorítja vagy csalja, hanem Istent veti meg, aki a ..Szentjeikét is adja”. Ezt a Lelket kérhetjük, hogy előbbre jussunk íz Istennek tetsző életben! Tóth-Szöllős Mihály Simádkozzuiik! Urunk, add nekünk Szent Lelkedet, hogy segítsen cs erőt adjon a megszentelt életre. Vedd el tőlünk hamis elégedettségünket, mely mindig azt súgja, hogy mi még jobbak vagyunk irtásoknál. Arra seeds, hogy előbbre jussunk akaratod cselekvésében, hogy megszentelt legyen házaséletünk, vigyázzunk a felebarátunk javára, szeressük a békességet, és munkáljuk azt minden olyan közösségben, ahová vezetsz életünk útján. Segíts minket erre szerelő mennyei Atyánk. Ámen. Krisztus meghalt bűneinkért Emlékezzél meg Iram irgalmadról A régi egyházban húsvét ünnepe, és a húsvéti ünnepkör a nagy keresztelések ideje volt. Azért az ezt megelőző böjti időszakot felhasználták arra is, hogy a megkeresztelendóket keresztelésükre felkészítsék. i Az egész böjti időszakra jellemző az is, hogy a vasárnapok nem Jézus szenvedésével.. a passióval foglalkoznak, hanem Jézus diadal- út iát tárják elénk úgy, ahogyan harcát vívja, és viszi győzelemre, diadalra az Atya akaratát. A második vasárnap neve latinul: reminiscere. Magyarul a bevezető Zsoltárvers szavaival ezt jelenti: „Emlékezzél meg Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak” (Zsolt 25.6). Az evangélium a gyermeke gyógyulásáért harcoló asszony történetén keresztül- hirdeti, hogy még a legnagyobb, szinte elviselhetef- len kísértésben sem szabad feladni a harcot, hanem ki kell tartani mindvégig. S a kapott szeretet akkor igazi, ha nincs rá semmi jogcím, vagy alap. A levélbeni ige világosan tudtunkra adja, hogy az Istenhez tartozás, a tőle kapott ajándékok szent, tiszta, becsületes életre köteleznek. , — HALÁL,OZÁS. Szabó Sándor, a pestújhelyi gyülekezet volt jegyzője, pénztárosa példás türelemmel viselt hosszú szenvedés után, 72 éves korában elhunyt. Halála igen nagy veszteség a gyülekezetnek. Évtizedeken át volt a templom gondozója. a lelkésznek hűséges munkatársa. Szép verseivel a szere- tet vendégségeken sokszor szolgált. „Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára porom felett megáll.”
