Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-07 / 10. szám

GYERMEKEKNEK^ V Ne lopj! HITÜNK SZERINT EZEN A VlLAGUN minden Istene. Isten ahonnan az anyagi javakat az emuereknek adta, hogy legyen miből fenntartani életüket. Az emoert'k az anyagi javakat sok­fele módón kapják meg, vagy szerezhetik meg, azonban azok valójában mindig Istenéi marad­nak. A Szén Uras ezt úgy fejezi ki, hogy Isten sáfárai vagyunk, s nekünk gazdálkodnunk, vagy bibliai szóval sáfárkodnunk kell a reánk bízott javakkal. Bár emberi jog szerint a földi javak egyéni, vagy közösségi tulajdo­nunkban vannak, valójában azonban Isten csak reánk bízta azokat és úgy kell velük élnünk, hogy számot tudjunk adni róluk Istennek. Isten azt akarja, hogy ne legyünk uz anyagi javak rab­szolgái, hanem eszközüknek te- hintsük azokat életünk és má­sok életének szebbé, boldogabbá tételére. AZONBAN NEM FELTÉTEL NÉLKÜL kapjuk Istentől az anyagi javakat. A megélheté­sünkhöz szükséges anyagi java­kért becsületesen meg kell dol­goznunk. Az anyagi' javaknak munka nélküli, nem tisztességes Úton való megszerzését a Szent­írás lopásnak nevezi. A lopást azonban a hetedik parancsolat­ban határozottan megtiltotta Is­ten. Ne lopj! Ezzel a parancso­lattal Isten nemcsak ‘azt köve­teli gyermekeitől, hogy a ma­gukéból éljenek, hanem azt is, hogy lopás helvett becsületes munkával keressék meg kenye­rüket Isten akarata szerint azonban az természetes, hogy a munkára képtelen gyermekekről, a betegekről és az öregekről a munkaképes embereknek kell gondoskodniok. Egyébként azon­ban a Biblia szerint is érvényes az a tétel, hogy ..ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék!” A BECSÜLETES MUNKA erőfeszítéssel és fáradsággal jár. Sok ember meg akar szabadulni ettől és munka nélkül, ravasz­sággal, mások megkárosításával akaria megszerezni az anyagi javakat. Ez is lopás. Az ember hihetetlen találékonysággal tud­ja leplezni a lopást. A dolgozó rosszul, vagy hanyagul végzi el a reá bízott munkát es nagy bért követel érte. A munkaadó vi­szont szereti kihasználni a mun­kások erejét cs megrövidíti bé­rükét. A bolti eladó is sokszor kísértésbe esik. hogy rossz és hamis árut adjon el és így be­csapja a vásárlót. A lopás sok­szor a szellemi életre is kiter­jed. El lehet lopni tudományos eredményeket. találmányokat, irodalmi ötleteket. Mindez éppen olyan lopás, mint a rablás, vagy a sikkasztás. Jól mondja Luther, hogy a lopás a legelterjedtebb mesterség a földön. ISTEN PARANCSOLAT' AZONBAN sokkal többet kíván tőlünk', mint aat. hogy ne ve­gyük el a másét. Isten azt akar* is, hogy munkánkkal személyvá* logutás nélkül segítsük a rászoru­lókat. Isten azt is a mi kezünkbe adja, amit a szűkölködőnek szánt és elvárja tőlünk, hogy azt to­vább adjuk. Az elesetteknek, a támasznélkülieknek a megsegíté­sét és gondozását ma jórészt tár­sadalmunk vállalja magára az állami szociális otthonokban és az egyházi szeretetintézmények- ben. Ezek fenntartásához_ is a dolgozó emberek járulnak hoz­zá becsületes munkáiukkal és adományaikkal. Sainos minden rászoruló nem tud ilyen otthon­ba bejutni. Az ilyenek a körülöt­tük élő emberek segítségére szo­rulnak rá. Nvitott szemmel kelj járnunk, hogy észre vegyük ezeket az elesett embereket és jó szívvel kell a segítségükre Sietnünk. Az elesettek megsegí­tésére fordított adományainkkal és áldozatunkkal nem leszünk szegényebbek, sőt inkább gazda­gabbak. mert a szo'ná'ó szeret-’t gyakorlása á1 tál válunk ipn-zá-i boldog emberekké. S. J. — SZÜLETÉS. Tekus András celldömölki segédlelkésznek és feleségének. Szabó Izabella sömjénmihályfai lelkészt munka­társnak január 7-én Szombathe­lyen első gyermekük született. Neve: ANDRÁS. „hók nektek, ifjak..." Magyarok a nagyvilágiján A legújabb statisztikai kimuta­tás szerin! a világon közel ÍG millió magyar él. Mivel ezek kö­zül csaknem egészen tizenegy millió él itthon az ország hatá­rain. belül, több mint öt millió testvérünk idegen országban, ide­gen környezetben Kénytelen élni és sokszor csak céltudatos harc árán tudja megőrizni anyanyel­vét és magyarságát. Nősünk itt­hon élőknek, akijének természe­tes a magyar szó, a magyar isko­la, a magyar nyelvű sajtó, rádió és televízió, nem árt olykor-oly­kor ezekre az idegenben élő test­véreinkre gondolni. AZ IDEGENBEN ÉLŐ MA­GYAROK NAGYOBBIK FELE, mintegy három és fél millió test­vérünk a szomszédos országok­ban: Csehszlovákiában, a Szovjet­unióban, Romániában, Jugoszlá­viában és Ausztriában él. Ezek­nek a magyaroknak a nagy része már ezekben az országokban szü­letett, de szüleik, vagy nagyszü- leik az első világháborút követő trianoni békeszerződés értelmé­ben több. mint hatvan évvel ez­előtt kerültek idegen országba. Bár ezeknek a szomszédos or­szágokban élő magyaroknak a helyzete — az illető ország nem­zetiségi politikájától függően — nem mindenütt azonos, gondjaik és problémáik mégis hasonlóak. Nagy részük összefüggő magyar környezetben születik és így ott­hon. a családban, az általános is­kolában — vagy sokszor a közép­iskolában — megtanulja anya- nyelvét. Mindemellett azonban az ország- nyelvét is meg kell ta­nulnia és így természetes náluk a kétnyelvűség. Azonban egyre több magyar él a szomszédos or­szágokban is idegen nyelvi kör­nyezetben, vagy úgy, hogy ..ve­gyesházasságot” köt, vagy úgy, hogy munkája szólítja olyan vi­dékre, hol csak igen ritkán hall­hat magyar 'beszédet. Ezeknek a testvéreinknek természetesen nagyobb erőfeszítést kell tenniök azért, hogy anyanyelvűket meg­őrizzék és gyermekeik is megta­nuljanak magyarul. NAGY SEGÍTSÉGET JE­LENT, hogy csaknem valameny­nyi szomszédos országban van magyar nyelvű rádióadás, több esetben még televíziós program is. Az ott kiadott magyar nyelvű napilapokat és folyóiratokat az ott élő magyaroknak szerkesztik. Van magyar nyelvű könyvkiadás és több helyen színház is. Az itt élő magyar írók és költők külö­nösen nagy gondot fordítanak a magyar nyelv tisztaságára és szépségére. Sok esetben szebben írnak és fogalmaznak, mint az itthoni kollégáik. Nagy szolgála­tot tesznek a szomszédos orszá­gokban élő magyaroknak a ma­gyarországi rádió és televízióadá­sok, hiszen a legtöbb helyen fog­hatók ezek az adások. Közös könyvkiadási programok, ma­gyarországi színtársulatok ven- défielőadásai nemcsak az orszá­gaink közötti kulturális kapcso- csolatokat mélyítik el, hanem nagy segítséget nyújtanak az ott élő magyaroknak nyelvük meg­őrzésére és gyakorlására. Ugyan­csak nagy segítség, hogy ma már a legtöbb szomszédos országból minden nehézség és megkötött­ség nélkül utazhatnak Magyaror­szágra az ott élő magyarok. A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MA­GYAROK KISEBBIK FELE. ke­reken másfél millió testvérünk szétszórtan a nyugati országok­ban él. Nagyobb számban az Észak-Amerikai Egyesült Álla­mokban és Ausztráliában élnek, de talán nincs a világnak olyan országa, ahol nem élnének ma­gyar testvéreink. Az Amerikában élő magyarok egy része még a második világháború előtt ván­dorolt ki jobb megélhetést keres­ve, másokat a második világhá­ború, vagy az 1956-os ellenforra­dalom vihara sodort ki nyugatra, akik úgy gondolják, hogy külföl­dön könnyebben boldogulhatnak, mint idehaza. A NYUGATI ORSZÁGOKBAN ÉLŐ magyarokra általában jel­lemző a szétszórtság és ez nagyon megnehezíti az anyanyelv megőr­zését és, gyakorlását. Azokban a családokban, ahol mindkét szülő magyar, a gyerekek könnyen meg­tanulnak mauvarul. de ahol az egyik szülő nem magyar és sok esetben magyarul sem tud. igen nagy a valószínűsége annak, hogy a gyermekek nem tanulnak meg magyarul. Ha egy-egy országban, vagy városban nagyobb számban élnek magyarok, rendszerint tár­sadalmi rendezvényeken, vagy is­tentiszteleteken találkoznak és hallanak magyar szót. Ezek az összejövetelek csak ahhoz elegen­dőek, hogy az idősebbek a nyel­vet el ne felejtsék, ahhoz azon­ban már nem, hogy a gyermekek is megtanuljanak magyarul. Igen sok nyugatra szakadt ha­zánkfia nyaranként magyarorszá­gi rokonaihoz küldi gyermekeit, hogy itthon, magyar környezet­ben tanuljanak meg magyarul. Az utóbbi években a Magyarok Világszövetsége magyar nyelvi konferenciák és tanfolyamok rendezésével siet segítésére azok­nak a külföldre szakadt magya­roknak. akiknek nincs ilyen le­hetőségük és mégis szeretnék, hogy gyermekeik megtanuljanak magyarul. Mindez azonban csak csepp a tengerben. Minden ittho­ni és külföldi erőfeszítés ellenére sainos egyre több olyan mags/ar származású emberrel találkozha­tunk, akinek a magyar nyelv ép­pen olyan idegen, mint nekünk az angol, vagy a francia. Ifjúsági folyóiratokban sokszor találkozhatunk elvan felhívások­kal, hogy külföldön élő magyar, vagy magyar származású fiafa!ok magyar levelező partnert keres­nek. Ne' restelljük a fáradságot, hogy tollat vegyünk kezünkbe és írjunk ezeknek a fiataloknak. Nemcsak azArt. mert érdekes vi­lág tárulhat fel előttünk e levele­zés útién. hanem azért is. mert ez a levelezés vékony szállá vál­hat, amely egy külföldi magyar testvérünket népünkhöz köti. Sclmcczi János Megjelent Dr. Muntag Andor: JÓB KÖNYVE exegézise Ára: 255.— Ft. Kapható a Sajtóosztályon A 60-AS ÉVEK ELEJÉN VI. Pál pápa Indiában járt. Végignéz­te Bombay és Kalkutta nyomorát, azt, amint hajnalban szekerekre rakják az éhségtől már' mozdulni sem tudó haldoklókat, a koldusra­jokat, a nyomorgó tömegeket és ezt mondta Nehrunak: Meg 1 kell gondolnunk g születéskarlátozás- ról vallott nézeteinket. Emléke­zetből idéztem a pápa szavait. In­dia abban az időben különböző módon próbált segíteni a népsza­porodás által beállt súlyos gondo­kon. Az elképesztő gyermeksza- porulat. a föld alacsony termőké­pessége, a periódusonként meg­megismétlődő aszály, a társadalmi berendezettség — a kasztok —. a vallásos meggyőződés *—, a szent tehenek tisztelete pl. — megold­hatatlan gondok elé állította a jó szándékú kormányzatot. Szerény becslések szerint a 60-as évakben 3—5 millió ember halt évsnte éhen Indiában. A szubkontinens sen a 60-as években megkezdődött a ..versenyfutás a 2000-ik évig”. De Indiában vette először fon­tolóra a római egyház morálteoló­giáját, amely azt vallja: a szüle- téskorlátozásban semmilyen ter­mészetellenes módszert nem al­kalmazhatnak, vagvis csak egy módja lehet a korlátozásnak, a házastársak önmeetartóztató éle­te. VI. Pál pápa emlékezetből idé­zett kijelentése azóta sem hozott semmiféle változást a tanításban. Ezzel szemben a 60-as években a fejlett államokban robbanásszerű­en léptek színre a különböző szü­letéskorlátozó. fogamzásgátló sze­rek, amelyekkel elejét akarták venni a gyermekáldásnak. Sőt! Heves küzdelem indult azért, hogy ha akarat ellenére indul út- pak egy élet, azt törvényes kere­tek között, de drasztikus módon, művi úton, abortusszal szakíthas­sák meg. Rcdcy Pál riportja / PERSZE. INDIA MESSZE VAN. Gondja, problémája, elektromos hullámokon vagy a sajtón keresz­tül szüremlik be hozzánk. És ami­kor a népszaporulat kérdése terí­tékre kerül, a magyar állam ve­zetői és a magyar családok előtt aligha áll India nyomorvilúga. Élei miszer-termelésün k legalább három-négyszer annyi embert tud eltartani, mint amennyi hazánk lakossága. A gond tehát nálunk nem a túlnépesedésben jelentke. születések száma 1960 146 461 halálozások száma 101 525 1000 lakosra jutó születés 14.7-1000 lakosra jutó halálozás 10,2 Ennek megfelelő természetes szaporodás 4,5 EZEKBŐL A SZÁMOKBÓL ÉS INDEXEKBŐL a következőket kell megjegyeznünk: 1960 óta a születések száma lassan, fokozato­san növekszik 1979-ig. 1980-ban (1981-ben is!) pedig nemcsak, hogy megtorpan a növekedés, de visszazuhan a hatvanas évek sza­porulatára. A folyamat nem lenne drámai, ha nem állítanánk e számok mellé a halálozási adato­kat, amelyek makacsul és kímé­letlenül növekszenek. Ebben a fo­lyamatban nincs törés és az elő­rejelzések alapján további növe­kedésre kell számítanunk. Ezért a ..természetes szaporulat” rova­tát még egyszer olvassuk e!! 1980- ban 4,5 volt (1000 főre számítva), innen fokozatosan csökön. 1980- ban már pusztán 0,3. (Társadal­munk bizonyos fokú elöregedése következtében a lövőben negatív indexszel lesz dolgunk.) Élőkép 2. zik. Sokkal inkább abban, hogy a természetes szaporodással van­nak komoly nehézségeink. Vagyis kevés és egyre kevesebb gyermek születik. Az 50-es. évektől az absz.olút népességnövekedés .hozzávetőlege­sen 1,5 millió. Vagyis, míg 1950- ben 9 millió 293 ezer volt hazátik lakossága, addig 1981-ben 10 mil­lió 713 ezer főt számláltunk. De most figyeljük meg az alábbi táb­lázatot: 1970 1979 1980 151 819 160 364 143 810 120 197 136 829 145 549 14,7 15,0 13,9 11,6 12,8 13,6 3,1 < 2,2 0,3 Kevés tehát á gyermek . Egyik neves fővárosi kórházunk : szülész­főorvosa így nyilatkozott: ,.az utóbbi években felére csökkent osztályunkon a születések szá­ma”. Egy rákospalotai család négy nemzedéke így alakult száz éven keresztül: J. R. és felesége. 16 gyermeket nevelt fel. (Négyet az első világháborúban a „haza oltárán” áldozott fel, három gyer­mekkorában halt meg tífuszban és spanyolban.) A 9 élő gyermek házasságaiból 21 unoka született. Általában tehát valamivel több, mint kettő. A következő nemze­dék 32 gyermekkel szaporította a családot. Tehát a dédunokák szá­ma meglehetősen magas volt. Az aránvok mégis messze elmaradtak J. R.-ék családi szaporulatától. Döbbenetes visszaesés az ükuno­káknál jelentkezett, akiknek a száma már csak 11 volt. tehát már annyi leszármazott sem, mint az ősöknél az induláskor. A családi gúla alján a múlt szá­zad végén J. R. népes gyermek­hada állt, s száz év alatt ez a csa­lád néhány leszármazottban csú­csosodott ki. Végigkísérve ennek a családnak az életet, s a több gyer­mekes psalád gondolatát az uno­káknál is csak' néhányan valósí­tották meg. És amint a mába ka­nyarodtak, közöttük is eluralko­dott az egy vagy egyse gyakorla­ta. A statisztikák híven tükrözik ezt az. állapotot. Az ezredforduló­kor (1000-ban) a tényleges szapo­rulat 13,2 volt. szemben a mai 0,3. sőt 0,0 szaporulattal. Világos, hogy J. R. családjában sem a növeke­dés. hanem a lassú fogyás állt be és a kihalás veszélye fenyeget. EGYETLEN CSALÁD KRÓNI­KÁJA EZ? Kérdezzük meg nagv- szüleinket. hánv gyermeket nevel­tek az ősök. hány gvermekes csa­ládból kerültek szemünk elé. En­nek viszont oka van! Ezt az okot firtatja jelenleg a szociológia, és mindazok. akik demográfiával foglalkoznak. Az okok között ilye­nek szereoelnek: a fiatalok nem jutnak lakáshoz, albérletet gyer­mekkel nem lehet kapni, a sok vagy több gyermekes szülők hátrá­nyos helyzetbe kerülnek gazdasá­gilag. anvagi helyzetüket leterhe­li a több gvermek neveltetési gönc! ’a. szórakozásuk, pihenésük kevesebb lehet, a bölcsödéi, óvo­dai férőhelyek hiánva nem teszi lehetővé, hogy a szülők dolgozza­nak.. stb. stb. De vajon ilyen egy­szerű. külsődleges okai vannak r.sunán a gyermekáldástól való félelemnek? Azok a tanulmánvok, amelyek ezzel a Kérdéssel foglal­koznak, általában megrekednek az anyagi feltételeknél. A fent idézett főorvos is ezzel magya* rázta a születések csökkenését, Nem alaptalan ez a szemléiét, vagyis nem lehet kikapcsolni az anyagi kérdéseket akkor, amikor családot tervez a mai. modern fia­tal szülő. Hiszen minden szülő gyermekének többet, jobbat akar nyújtani, mint amennyi neki osz­tályrészül jutott. Ezt tekintetbe veszi az állam is és sokféle szo­ciális juttatásban részesíti a több gyermekes szülőket. (Soron kí­vüli lakáskiutalás, bölcsődei Ked­vezmény, gyes stb.) A GAZDASÁGI SZEMPONT TEHÁT döntő lehet, de nem lehet mindent a nyakába varrni. Ezt a szemléletet megcáfolja a múlt gyakorlata, amikor is a legszegé­nyebb néprétegnél találkoztunk a legtöbb gyermekkel, s a gazda­gabb Ormánságban vezették el­sőrenden be az egykézést. Ma is a „szegényebb” réteghez tartozó, ci­gányságnál van sok gvermek. s a relatíve kedvező anvagi körülmé­nyek között élő fiatal nemzedé­keinknél egy. de legfeljebb két gyermeket találunk. Megfigyeltem gyülekezetem gyermekállomártyát. Alig van csa­lád, pedig bőven akad közöttük jómódú, ahol egy vagy két gyer­meknél több van. Rendszerint egyetlen gyermek sincs. Ilyen pa­nasz pedig, hogy „nincsen laká­sunk, szűkös a keresetünk, nem tudjuk hol elhelyezni a gyerme­ket” stb. egyszer sem került te­rítékre. Néhány éve evy kisalföldi fniu szociosráfiáiát készítettem el. Feltűnt, hogy a száz-egynéhánV családot kitevő községben alig akadt olyan ház. ahol egy-két gyermeknél több volt- Fürkésztem is az egvkézés okát. Ebben a falu­ban nem volt lakásgond, de an vá­gj sem. csak éppen nem kívántak gyermekáldást. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom