Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-21 / 8. szám
XLVII. ÉVFOLYAM 8. SZÄM 1982. február 21. Ara: 4.50 Ft Mi történt a szórvány évben ? Ismert, hogy az Országos Presbitérium az 1980. esztendőt „szór- , vány-év”-nek nyilvánította. Arra kértük lelkészeinket, presbitereinket és gyülekezeti tagjainkat, hogy ebben az évben különösen Is forduljanak a szórványokban élő evangélikusok felé. látogassák meg őket, keressék meg ott a „nyilvántartásban nem szereplő” evangélikusokat és kapcsolják be őket a gyülekezetek vérkeringésébe. Mérjék fel, mit kellene tenni értük, azután hűséggel és áldozatosan fáradozzanak közöttük. Sokan azt is tudják, hogy Magyarországon mintegy 2000 helységben élnek evangélikusok. Egy-egy helyen . gyakran 500— 800. máshol 10—15 000. de még gyakrabban 5—10—12 lélek. Egyes számítások szerint minden negyedik evangélikus szórványban él. Tehát olyan helyeken, ahol nincs lelkész és nemegyszer messze van a templom is. Elérésükért, gondozásukért, igével és szentségekkel való ellátásukért a lelkészeknek sok-sok kilométert kell vonattal, autóbusszal, gépkocsival, kerékpárral és gyalog megtenniük. Néha egy szórványban élő konfirmandusra a lelkésznek eay egész napot kell „rááldoznia”. Tíz cgyl’.á irgyc jelentése Megkértük az egyházmegyék espereseit adjanak összefoglaló jelentést arról, miképpen tudták a gyülekezetek és a lelkészek megvalósítani a szórványév célkitűzéseit. Eddig tíz esperes küldött jelentést a következő egyházmegyékből: Bács-Kiskun, Haidú-Szabolcs, Nyugat-Békés, Győr-Sopron, Pest megye, Veszprém, Tolna—Baranya, Fejér— Komárom, Borsod-Heves, Csong- rád—Szolnok. Még hiányzik a Budai és Pesti egyházmegyék „vertikális” szórványaiból (emeletes házak) való jelentés és még néhány más egyházmegyéből, ley nem teljes a kép. Mégis úgy lá- tam nem várhatunk ezekre a jelentésekre, mert egyre többen érdeklődnek: mi történt a szórványévben ? A jelentések nyilvánvalóvá teszik, hogy egyházmegyénként változik a kép. Vannak egyházmegyék, melyekben viszonylag kevés a szórvány, másutt szinte az egész egyházmegye egyetlen szórvány. Vannak olyan gvüle- keztek. melyeknek nincs szórványa. de vannak olyanok is, melyekhez 50—80 tartozik. De abban is látszik különbség, hogv voltak olyan egyházmegyék és gyülekezetek, amelyek szívügyükké tették a szórványévet, mások nem áldoztak sem időt. sem erőt. sem szívet erre az „ügv”-re. Esy- szer ezeknek is „visszaköszön” majd a szórványév. nevezetesen akkor, amikor „hűlt helvét” fogják találni szórványaiknak, szórványhíveiknek. Ennél van szebb „visszaköszönés” is, és pedig az. amikor a megtalált szórványhívek az istentiszteleteken köszönnek vissza a pásztornak, aki megkereste őket. A meglátogatónak száma: 6000 A tíz egyházmegye lelkészei kereken 6000 szórvány-családot látogattak meg. Ebben a számban természetesen nincsenek benne a filiákban meglátogatott családok. Volt olyan lelkész, aki saiát gyülekezete szórványaiban 2300 km-t tett meg. hogy híveit meglátogassa. illetve új gyülekezeti tagokra bukkanjon. Voltak, akik nagyon boldogan fogadták a lelkész látogatását, mások „hűvösek” voltak, ismét mások a továbbiakban nem igényelték az újabb látogatást. A nagy többség nem az utóbbiakhoz tartozott. Maga az a tény, hogy lelkészeink figyelmét felhívtuk arra, hogy minden egyes lélek számít egyházunkban és egyetlenegyet sem szabad elhanyagolnunk, könnyelműen „leírnunk”, újra elénk hozta Jézus mentő szere- tetét és az „egy” megbecsülését. A meglátogatottak viszont azt tapasztalhatták meg, hogy hozzátar- tartoznak a nagyobb családhoz és drágák nekünk. A meglátogatottak többször emlegették konfirmációjukat. az első úrvacsorát, amikor átéltek valamit a „közösségből”, az összetartozásból. Mások régi papjukhoz való kötődésüket említették. Azután az „élet viharát”, amely kisodorta őket régi gyülekezetükből. Sok vagy kevés a 6000 látogatás? Hadd fogalmazzak így: örülünk. hogy ennyi látogatásra sor kerülhetett, de nem lehetünk elégedettek. Ennél jóval többen élnek a szórványokban. Inkább egy ideig az anyagyülekezet tagjai szenvedjenek hiányt, de a szórványhívekkel meg kell teremteni a kapcsolatot az emeletes budaoesti házakban csakúgy, mint a „tanyavilágban” (senki ne mondja, hogy ilyen már nincs). A felfedezett új hívek száma: 860 A tíz egyházmegyében 860 olyan személyt találtak lelkészeink a szórványlátogatások során akik eddig „nem szerepeltek a gyülekezeti nyilvántartásban”. A szórványévnek talán ez a legszebb gyümölcse. Olyan sokat beszélünk arról, hogy a faluból városba költözések, a nagy „nép- vándorlás”, egyes törpe-falvak felszámolása, egész városnegyedek szanálása nyomán csak „veszítünk” — most jó valami mást is hallani: 860 lelket megtaláltunk. Természetesen lehet azt is mondani, hogy „mi ez a meg nem találtakhoz kénest”, ezt azonban csak azok mondhatják, akik az „egy” után még nem mentek és nem élték át a megtalálás örömét. A 860 lélek egy egész gyülekezet vagy akár kettő is. Meg lehet kérdezni a hazai kisebb egyházakat, mit jelent nekik 860 lélek. Lesz, aki azt mondja, hogy egy egész egyházat és nemcsak egy gyülekezetei. Köszöntjük hát a 860 lelket. Kérjük őket. kapcsolódjanak be az anyagyülekezetbe. Lelkészeinket is kérjük, becsüljék meg az „újonnan felfedezetteket”, törődjenek velük, ne engedjék újra elkallódni őket és főleg szeressék őket. Mindezt valamivel még ki kell egészítenem: valószínűleg a 860 nem is 860, hanem több. Miért? Mert sok esetben egy-egy szám mögött nem egy lélek, hanem egy egész család van! Nincs vége a szórványévnek A szórványévet nem zárhatjuk le 1980-al, sem 1981-el, hanem azt folytatnunk kell minden évben. Aki egy esztendő alatt nem tudott eljutni minden szórványba, annak először itt kell folytatnia munkáját. Nem könnyű, de akik „teszik”, azok megtapasztalják, mit jelent „erőről-erőre jutni”. Ahol viszont már régóta folyik a szórványmunka, ott leleményesen kell a szolgálatot végezni. Vannak lelkészeink, akik egv-egy szórványistentiszteletre saját vagy gyülekezeti gépkocsival maguk gyűjtik össze a szórványhíveket Különösen az idősebbek hálásak ezért. Nem egy gyülekezet rendez minden évben szórványnapot, melyre meghívják valamennyi ismert gyülekezeti tagot a szórványokból. Egész nap együtt vannak az anyagyülekezet tagjaival, együtt hallgatnak igét. együtt imádkoznak és énekelnek és beszélik meg közös' feladatúikat. Másutt a gyülekezet lelkésze egy-egy presbitert, gyülekezeti munkást kér meg a szórványistentisztelet megtartására, a hívek meglátogatására. Még olyan lelkészeink is vannak, akik az anyagyülekezetben elhangzott igehirdetéseket magnóra veszik és a szórványokban tartott istentiszteleteken vagy bibliaórákon „leforgatják”. Sőt olyan lelkész is van, aki az elhangzott igehirdetést 2—3 példányban legépeli és postán küldi meg egy-egy betegen fekvő, szórványban élő gyülekezeti tagnak. Igen jó szolgálatot végezhet a sajtó. Az Evangélikus Élet olvasása összeköti a „szórványok népét” az egész Magyarországi Evangélikus Egyházzal, sőt a világ evangéli- kusságával. A „Hitünk-életünk” című szórványhittankönyv a felnőtteknek is nagyon tanulságos olvasmány, mert segíti őket a régen tanultak felelevenítésére. Sajtóosztályunknak számos jó kiadványa gazdagíthatja a tudást, mélyítheti a hitet és .elevenítheti a reménységet. A Szentírás, Luther Kis Kátéja oda való minden szórványokban élő hivő asztalára. még inkább kezébe. Végül az imádság ajándékát is becsüljük meg. Nemcsak Istennel teremt közösséget, hanem egymással is. Akiért imádkozunk, azért cselekszünk is. Legyen áldott Isten, aki dolgozott közöttünk a szórványévben. Legyenek áldottak a lelkészek és gyülekezeti tagok, akik engedték, hogy Isten rajtuk keresztül dolgozzon szórványainkban Káldy Zoltán Auranen hetvenéves Ahti Auranen finn egyházügyi tanácsos ez év január 27-én töltötte be hetvenedik életévét. A ma már nyugalomban élő Ahti Auranen hosszú évekig volt a finn egyház pénzügyeinek egyik legfőbb vezetője, majd a finn egyház legmagasabb testületének, az egyházkormányzati tanácsnak tagja. Éveken át a finn kormány és az egyház hivatalos összekötőjeként is működött. A finn—magyar egyházi kapcsolatoknak a háború utáni szakaszban egyik kezdeményező és legtevékenyebb alakja. Budapesti Teológiai Akadémiánk első finn tiszteletbeli doktora. Igen sokat segített abban, hogy a Lutheránus Világszövetség Helsinkiben tartott nagygyűlésén igen népes magyar delegáció vehetett részt. A magyar lelkészházaspárok finnországi nyaralásának sorozatában is igen tevékenyen szervezett és segített. Egyházunk szeretettel és hálával gondol rá, és kíván a hét évtized betöltése után többszöri magyarországi útja után szép emlékekkel gazdag, nyugalmas éveket. Temploirirenoválási hálaadó isleníiszlelel Pálíán „A legkisebbek között” — címmel hírt adott lapunk négy évvel ezelőtt arról a tolna—baranyai egyházlátogató kőrútról, amikor dr. Káldy Zoltán püspök a legkisebb gyülekezeteinket látogatta meg. Közülük az egyik most visszahívta a püspököt. MEGÚJÍTOTT TEMPLOMUK tövében fogadta az érkező püspököt dr. Kiss Béla lelkész és a gyülekezet ifjúságából négy kislány. Külső szemlélőnek is megható egy ilyen jelenet. Dr. Káldy Zoltán püspök belülről is jól ismeri ezt a gyülekezetét. Maga kezdeményezte és segítette a pál- faiakat a nagy munka elvégzésében. A Sió-parti falu evangélikusainak a története az 1730-as években kezdődött. Veszprém és Győr megyéből akkor települtek ide evangélikus családok. Az egyházszervezést Sárszentlőrinc filiája- ként kezdték meg, és sokáig fenn is maradt ez a kapcsolat. 1799-ben imaházat, iskolát és tanítólakást építettek. Első tanítójuk Stepha- nidesz Sámuel. Erősödve a ' kis nyáj 1871-ben templomot is épített magának. Ez idő tájt is csupán 270 fő a gyülekezet lélekszá- ma. A lévita-tanítók sorban 1930- ig váltották egymást. Ekkor oly csekély a tankötelesek száma, hogy a törpe iskolából elhelyezték tanítójukat. Ettől az időtől 14 éven át Benedek Anna diakonissza látta el a tanítói és a levita teendőket a gyülekezetben. 1943. szeptember 1-vel fordulat állott be a gyülekezet történetében. Pálfa központtal megalakult az a missziói egyházközség, amelyhez még Nagydorog, Vajta, Kisszékely, Nagyszékely, Rácegres, Simontornya, Igar tartozik. Ezúttal olyan lelkészt kellett választaniuk, akinek felesége tanítónő, tekintettel, hogy a gyülekezet csak egy szolgálati lakással rendelkezett. A. választás ezért Kiss Bélára esett, akinek feleségét, Forgó Ilonát egyúttal tanítójukká választották. Az első helyben lakó és máig szolgáló lelkésze lett a gyülekezetnek, a már nyugdíjba készülő dr. Kiss Béla. Az 1978. évi püspöklátogatás során felvetődött a templomrenoválás terve. Erre a célra a közegyháztól hetvenötezer forint támogatást kaptak. Maga a gyülekezet is ugyanekkora áldozatot hozott templomáért, pénzben és munkában megnyilvánuló adományával. Élen jártak a munkában a gyülekezet presbiterei, de az asszonyok és a fiatalok is kivették részüket. A kis gyülekezet nagy munkáját látva sokszor siettek segítségükre a református és a római katolikus gyülekezet tagjai is. Ilyen széles körű összefogásában történt a pálfai templom felújítása. A HÁLAADÖ ISTENTISZTELET IGEHIRDETÉSÉT Zsolt 24, 7—10 alapján végezte a püspök. „Ezt a zsoltárt Izrael népe akkor énekelte, amikor a szövetségládáját vitték vissza a templomba. Az ünnepélyes bevonulás Isten bevonulását jelentette. Ma is azt akarja elmondani számunkra ez az ige, hogy Jézus Krisztus minden templomba be akar vonulni, a felújított pálfaiba is. Igazán a templomban lesz valósággá számunkra, hogy köztünk az Isten. Templomban szól hozzánk az ige, kapjuk a szentségeket, lehet imádkozni és hitet vallani. Szeresse ez a gyülekezet is a templomát! Nem a falakért, hanem hogy itt az Űr Jézus Krisztus. Más ajtón is be akar még vonulni a mi Urunk. Igényt tart családi otthonainkra. Bele akar szólni az ott élők életébe. A templomon kívüli élet nem lehet ellenére az itteniek. Legyenek templommá a pálfai otthonok! Ha így lenne, sok minden másképpen lenne a világban. Másként néznénk egymásra, másként szólnánk egymáshoz, másként értékelnénk egymást és másként viselnénk felelősségünket a világért. Még egy ajtón be akar vonulni a dicsőség Királya. Ott akar lakozni mindannyiunk szívében. hogy belülről jöjjön a mi igazi életünk. Ö akar motorja lenni életünknek, hogy jó cselekedetekre hajtsa az embereket. Amíg dobog, addig kell kinyitnunk szívünket, mert egy leállt szívbe már nem megy be a Krisztus, Igehirdetése befejezéseként a negyven évet egy helyben szolgáló dr. Kiss Béla lelkészről szólt a püspök. Továbbra is a gyülekezet szeretetébe ajánlva őt, eddigi szolgálatát egész egyházunk nevében köszönte meg. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN először köszöntötte a gyülekezet vendégeit dr. Kiss Béla lelkész: dr. Káldy Zoltán püspököt, Sólyom Károly esperest, Schmidt Ferenc helyi református lelkészt és Tihanyi János, Varsányi Ferenc, Gyarmati István evangélikus lelkészeket, valamint a gyülekezetei. Hála és köszönet az Úrnak! — kezdte beszámolóját a gyülekezet lelkésze. Az elvégzett munkában sokan voltak az Űr eszközei. A folytatás akkor lesz szép, ha használja is templomát a gyülekezet. Többen köszöntésüket hozták el erre az alkalomra. Sólyom Károly esperes az egyházmegye nevében kívánt áldást a gyülekezetre és a nyugalomba vonuló, de a gyülekezetben maradó lelkész életére. Schmidt Ferenc református lelkész és az evangélikus lelkészek egy-egy igével kívántak áldást. Pleck Lajos gondnok a gyülekezet nevében köszönte meg a püspöknek és az esperesnek a kapott segítséget. Kazi Mária gyülekezeti tag pedig a negyven éve közöttük szolgáló lelkésznek és feleségének köszönte meg az értük végzett szolgálatukat. Dr. Káldy Zoltán püspök a pál- faiak mögött álló nagy evangélikus családról szólt. Kiemelte, hogy az ilyen kis gyülekezetét is. amely ilyen szépen rendbe teszi épületeit, nagyra kell becsülni. Az ilyen gyülekezetnek jövője is lesz. A lelkészcsalád vendégszeretetét élvezve, asztalközösségnél fejeződött be a pálfai ünnep. Gyarmati István NEGYVENEZER GRÜZ BIBLIA A Grúz Ortodox Egyház (Szovjetunió) a közelmúltban 40 ezer Biblia kiadására kapott lehetőséget. A szükséges 25 tonna papírt II. Ilia pátriárka kérésére a Bibliatársulatok Világszövetsége (Stuttgart) fogja biztosítani. A mai grúz nyelvű Újszövetség- fordítás 1980-ban készült el.
