Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-07 / 6. szám
99 gyermekeknek: Szenteld meg az ünnepnapot! Isten úgy alkotta meg a világot, hogy abban a munkának cs a pihenésnek egyaránt meglegyen az ideje. Akkor tud minden ember szépet és maradandót alkotni, ha Isten teremtésrendje szerint él, vagyis, ha rendszeresen dolgozik és a munka napjai után hetenként pihenőnapot tart. Ez a pihenőnap azonban nem teljes tétlenséget jelent, mert akkor akár a „lustaság” napjának is nevezhetnénk. ISTEN PARANCSOLATA SZERINT ez a nap ünnepnap. Mi mindnyájan szeretjük az ünnepnapokat. Akkor tovább lehet aludni, nem kell iskolába menni, finomakat lehet otthon enni, vagy el lehet menni a barátokkal játszani. De vajon csak ennyi lenne . az ünnepnap? Mi tesz egy napot igazi ünnepnappá? Egy esztendőben sok ünnepnap van, de mindegyik csak akkor válik igazán azzá, ha mi magunk ünneppé tesszük. Isten a harmadik parancsolatban azt mondja az ünnepnapról, hogy akkor lesz igazán azzá, ha megszenteljük azt. Mit jelent ez? Szent az, ami az Istené. Az ünnepnapot tehát úgy szenteljük meg, ha Isten igéjét és az igehirdetést meghallgatjuk. Isten igéjét az istentiszteleten, vagy a gyermek-bibliaórán hallgathatjuk meg. Az ünnepnapot tehát úgy szentelhetjük meg, ha ezeken az alkalmakon szorgalmasan részt veszünk. Az ige meghallgatása azonban még nem elég. Luther Márton így tanít a Kis Kátéban: „Isten igéjét szentnek tartsuk, örömmel hallgassuk és tanuljuk”. AZ ÜNNEPNAP TEHAT számunkra, keresztyének számára akkor lesz igazán teljes és szép, ha Isten igéjét ezen a napon mi is meghallgatjuk. A harmadik parancsolat is — mint a többi — egyes szám második személyben éppen téged szólít meg. Aki most. ezt a cikket olvasod, neked is szól a parancsolat: Te is szenteld meg az ünnepnapot! SOKAN TALÁN AZT KÉRDEZIK, hogy nem elég, ha elolvasom ezt a cikket, olvasok a Bibliából és imádkozom? Ezekre persze nagy szükség van. Szükség van azonban arra is, hogy együtt, közösségben hallgassuk Isten igéjét és dicsérjük Istent. Luther Márton a parancsolat magyarázatában azt hangsúlyozza, hogy örömmel hallgassuk Isten igéjét. Az ünnepnap megszentelése akkor lesz igazán áldott, ha örömmel mentek el a templomba és ott örömmel tölt el benneteket Isten üzenete. Ez a parancsolat Isten felé mutat, hiszen az ő dicsősége lesz láthatóvá és hallhatóvá minden egyes ünnepnapon. Mivel Isten rendje szerint az ünnepnap pihenőnap is, így a megszentelt ünnepnapokon ti is erőt gyűjthettek a további munkához, a tanuláshoz. Koskai Erzsébet Kérdéseink 1. Jézusnak sokszor támadt vitája a zsidókkal, mert a szombatnapot nem úgy tartotta meg, ahogyan szokás volt. Mondjatok legalább két példát arra, hogyan szentelte még Jézus a szombatot? 2. Mi miért a vasárnapot tartjuk ünnepnapnak, nem a- szombatot? 3. Melyik volt a zsidók legnagyobb ünnepe, amit Jézus is megtartott tanítványaival együtt? 4. Számotokra melyik keresztyén ünnep a legkedvesebb és miért? Válaszaitokat február 21-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG EURÓPAI REGIONÁLIS SAJT0SZOLGÄLATA SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Az LVSZ európai kisebbségi Genfben ülést tartott. Az ülésen a evangélikus egyházakkal foglal- bizottság tagjaként résztvett kozó sajtószolgálatának szerkesz- dr. Vámos József teológiai tanár, tő bizottsága január 28—29-én Jrok nektek, ifjak... * Édes anyanyelvűnk Nagy Sándor, a világhódító macedóniai, a feljegyzések szerint az emberi történelem eddigi legnagyobb méretű mennyegzőjének megrendezését mondhatja magáénak. Miután leigázta a perzsákat, parancsba adta tízezer katonájának, hogy perzsa nőt vegyenek feleségül. Szuza városában történt ez az eset, a nevezetes „szuzai nagy mennyegző”. Nagy Sándor elöl járt a példamutatásban, a legyőzött Dareiosz leányával kelt egybe. Azt hitte, hogy így sikerül elgörögösítenie a barbár perzsákat, és a felnövő új nemzedék még nyelvét is el fogja felejteni. Elgondolása szerint a perzsák eldobva maguktól anyanyelvűket, ezután görögül fognak majd szólam.. S mi történt? Nagy Sándor valamiről megfeledkezett; Kilenc hónap múlva tízezer csecsemő sírt fel Perzsiában, s a tízezer csecsemő majd később természetesen az anyjától tanult meg beszélni, — perzsául. Utolsó mentsvárukba, az anyanyelv védősáncai mögé menekültek a leigázottak. NYELVÜK TEHAT ÖSSZEKÖT BENNÜNKET azzal, akit a legjobban szeretünk —, édesanyánkkal. Hiszen mindannyian első nyelvi ismereteinket tőle kaptuk, ő beszélt hozzánk becézget- ve, ő énekelt bölcsőnk felett altatódalt. S ezek az első nyelvi élmények határozták meg alapvetően későbbi, egyre gyarapodó nyelvi ismereteinket is. Ezeken a dolgokon gondolkodhatott el már a tizenharmadik században egy kegyes pármai ferencesrendi barát, bizonyos Salimbene atya. Ugyanis megírta krónikájában Második Frederick Szent Római Imperátor viselt dolgait. Ez a császár kíváncsi volt, milyen nyelven szólalnának meg a gyerekek anyjuktól elszakítva, s így az anyanyelv emlőiről is leválasztva. Egy kísérleti csoportot hozott létre, újszülötteket vett el szüleiktől, a gondozó dajkáknak pedig szótlanságot parancsolt. Szótól fosztotta meg őket a császári kíváncsiság. A Szótól, mely ember voltunkat meghatározza. Héberül, vagy görögül fognak megszólalni? — töprengett a császár —, vagy esetleg szüleik nyelvén? De a kísérlet balul ütött ki, a gyermekek valamennyien meghaltak. Nem élhettek babusgató gondoskodás, a szeretet szavai nélkül. NAGY AJÁNDÉK TEHÁT az anyanyelv. Sokat, nagyon sokat jelent nekünk. Nyelvünkben, a szavakban benne van minden, ami mögöttünk van, ami a múltunk, ahonnan jövünk. Benne van családunk, őseink sejlenek föl a távolban. Kultúránk, történelmünk, gondolkodásunk, mindmind ott rejtőznek a szavakban, amiket naponta használunk. „Mert Habsburgot átkozott, szabadság- harcot harsogott, vereségeket és ÜJ SVÉD BIBLIA Az Újszövetség modern svéd nyelvű fordítása nemrég 300 ezer példányban jelent meg, nyolcévi munka eredményeképpen. Az első svéd bibliafordítás Luther német fordítását vette alapul, és 1541-ben jelent meg. Az első, eredeti nyelvekből fordított svéd Biblia 144 évi készülődés után 1917-ben jelent meg. A mostani kiadást — amely a svéd könyvkiadás történetének eddigi legnagyobb vállalkozása volt — néhány nap alatt elkapkodták. Az Ószövetség új fordítása a tervek szerint 1990-ben jelenik meg. HARMINCÖT ÉVES A FÜLÖP-SZIGETI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ A Fülöp-szigetek Evangélikus Egyháza idén ünnepli alapításának harmincötödik évfordulóját. Ebből az alkalomból összefoglaló ismertetést jelentettek meg, amely összefoglalja az egyház rövid történetét, attól kezdve, hogy a Missouri Zsinat Evangélikus Egyházának . első misszionáriusa munkához látott. Thomas Batong egyházelnök elmondotta, hogy felül akarják vizsgálni eddigi hit- tanításukat és tömeg-evangélizá- ciós módszereiket. A missziói munkát a déli szigeteken is folytatni akarják. Az egyháznak 15 500 megkeresztelt tagja, 95 gyülekezete, 37 lelkésze van, akiket még 13 amerikai misszionárius is segít. felnégyeltetést siratott; mindenesünk volt a közönyös ég alatt; hajnaltalan virrasztások pirosszínű pesztonkája”. (Sütő András.) Nem magától értődő tehát, hogy éppen magyarul beszélünk, hogy éppen ezt a nyelvet nevezzük anyanyelvűnknek. S éppen ezért szeretjük is, sokszor körmünk szakadtáig ragaszkodunk hozzá. Mert a mienk, sőt, csak a mienk. Ezért nem tud angolul megtanulni Tamási Áron Amerikába kivándorolt székelye, hiába a szülőföldtől való elszakadás. SZERETJÜK NYELVÜNKET, de azért nem helyezzük más nyelvek elé. Ragaszkodásunk nem csaphat át nyelvi önzésbe. A magyarul talán legszebben író Kosztolányi Dezső mondta a következőket: „A tudományos felfogás szerint nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között. Valamennyit egyformán becsüljük. Nem hirdetjük, hogy a mienk a legszebb és legkülönb. Dicséretnek ez tálán sok volna, talán kevés. Édesanyánkról sem mondjuk, hogy ő a legszebb asszony az asz- szonyok között. Nem mérjük sem a szépségversenyek győzteseihez, sem a mozicsillagokhoz. Ez illetlenség volna és ízléstelenség. Csak azt mondjuk róla, hogy ő az egyetlen, hogy ő az édesanyánk, s ezért szeretjük”. PERSZE, MINDEZ FELADATOKAT IS ró ránk. Beszédünkre is érvényes az, hogy nekünk Istennek mindig mindenből a legjobbat kell adnunk. A gyakorlat szerint azonban Istennek inkább a maradékot vagy a fölösleget adjuk. Időnkből az elalvás előtti pár percet, erőnkből annyit, amennyit éppen nem tudunk a magunk hasznára fordítani. És a nyelv, a beszéd? Rossz hallgatni, annyian beszélnek ma hebehurgyán, fogalmaznak pongyolán, tele hibákkal. A nyelvre is vonatkozik tehát: a lehető legjobbat adni! Becsüljük, műveljük, ápoljuk. Legyenek szavaink, legyen beszédünk és nyelvünk Isten dicsőségének eszköze, s mint ilyen, mindig a legtökéletesebb! „Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!” (Zsolt 147,1) Luplák György Majdnem főiskola Idén, ha a tervek és elképzelések valóra válnak, a volt soproni líceum (Berzsenyi Gimnázium) alapításának 425 éves jubileumát üli. A három napra tervezett (október 1—3) ünnepség színes eseménye lesz a város társadalmának, hiszen Sopron elválaszthatatlan ettől az ősi intézménytől. Ezért a három ünnepi nap is kibővül, a gimnázium kiállításon, különböző versenyeken kívánja bemutatni önmagát, tehát jelenét. Legalább ezer azoknak a száma, akik a líceumot tartják „alma mater”-üknek és ki tudná hirtelen megmondani azok számát, akik az államosítás után végeztek a gimnáziumban, s kötődésük van az intézményhez. így létszámában is jelentős rétegeket érint az ősszel sorra kerülő jubileumi ünnepség. Külön bizottság próbálja koordinálni a műsort, szállást és ellátást, melyekből a házigazda Sopron veszi ki legjelentősebben a részét. Az ünnepség méltó kell, hogy legyen a 425 évhez, amely egyszerre egyházi és társadalmi ügy a régi protestáns hagyományoknak megfelelően. meg azért is. mivel hosszú századokon keresztül az intézmény kizárólag egyházi kezelésben állt. AZ ISKOLA ALAPÍTÁSA szervesen összefügg a magyarországi reformációval. Sopron az első városok közé tartozott, amelyek befogadták falaik közé a lutheri reformációt. A reformáció szelleme nemcsak egyes papok prédikációiban, szertartásaiban, magatartásaiban vált nyilvánvalóvá, de a polgárság lelkes csatlakozásában is. Minden bizonnyal, ha erre nincs is konkrét adatunk, a korábban már működő latin iskolában végbement ez az erjedés. Az azonban bizonyos, hogy amikor Humel Kristóf polgármester adminisztrálta a város ügyeit, Sopronban a reformáció szinte az egész polgári társadalmat megérintette, s Humel polgármesteri gondját képezte prédikátor meghívása és egy jól rendezett iskola megteremtése. Ez utóbbi célra saját kertjét • bocsátotta rendelkezésül, ahol felépült az új „latin iskola”, amelynek így megvetette anyagi és szellemi feltételeit, az utóbbit természetesen evangélikus jelleggel. Bár bizonyosak vagyunk abban, hogy korábban sem volt érintetlen az iskola a reformációtól, de 1557-től teljes bizonyossággal evangélikus gimnáziumként lépett a nemzeti oktatásügy történelmi szorítójába. FEJLŐDÉSE NAGYJÁBÓL PÁRHUZAMOT MUTAT a 16. század jelentős protestáns iskolák intézményeivel, így a sárospataki, pápai vagy debreceni kollégiumokkal, Ez nemcsak az iskola belső, strukturális fejlődésére áll, hanem a külső, az iskolát fenntartó testületekre is. A soproni iskolát is kezdetben a városi polgárság adományaiból (adójából) tartották fenn, maid fokozatosan átkerült az evangélikussá lett lakosság, más szóval az egyház- község birtokába. (Jó ideig természetesen közösen Viselték a költségeket.) Célja ugyanaz volt, mint neves iskolatársainak, a pataki vagy pápai kollégiumnak, vallásos nevelést nyújtani, valamint az egyház szolgálatára papokat, tanítókat nevelni. Ezt elsősorban a tantárgyak rangsorolásából állapíthatjuk meg. Míg az alapítás évében csak két osztály mutatható ki, mégis a latin nyelven kívül görög, sőt héber nyelvet is oktattak, a kötetlen beszédre hangsúlyt tettek, a logikát gyakorolták. Ez mutatja, hogy az égető lelkészhiányon akart segíteni az intézmény. Nem egészen száz év alatt a latin iskolához már egy hatodik osztályt is csatoltak, amelyben az ifjakat előkészítették az akadémiai pályák sikeres folytatásához. FEJLŐDÉSE NEM VOLT TÖRETLEN. Kritikus, válságos idők épp úgy szakadtak rá. mint a magyarországi protestantizmusra. Az ellenreformáció, amely több heves hullámban próbálta elsodorni a magyar reformációt, elérte nemcsak a híveket, papokat, tanítókat, de a templomokat és az iskolákat is. A soproni evangélikus gimnázium sem lehetett kivétel. Meg kell jegyeznünk, az ellenreformáció ideológiája szerint az egyház vezetőit és intéz-, menyeit kellett megsemmisíteni, a nép akkor magától tér vissza Róma kebelébe. (így került sor pl. a 17. század elején a nagyhírű csepregi iskola megsemmisítésére és Sopronban a gyászévtized alatt a templomok elvételére, papok, tanárok elüldözé- sére, vagy többek között a soproni evangélikus iskola megszüntetésére.) Tíz évi szünetelés után 1682-ben a latin iskolát újra megnyithatták. Ettől kezdve a felsőbb osztályokban még inkább a teológiai és bölcsészeti tanulmányokra esett a hangsúly. Érthető, hiszen az ellenreformáció inváziója a lelkészi és tanítói kar borzalmasan megtizedelte. KÜLÖNÖS JELENTŐSÉGRE AZ INTÉZET Haynóczy Dániel rektorsága alatt tett szert, aki az ismét hat osztályú teljes gimnázium részére új tantervet dolgozott ki, s kitűnő munkatársaival az iskola színvonalát különösen a lelkészképzés vonatkozásában emelte meg. 1641-től a tanulók száma 260-300 között váltakozott, a fél Dunántúl ide járatta gyermekeit taníttatásra. II. József türelmi rendelete az iskola életében is jelentős volt. Ekkor kezdtek kacérkodni a gondolattal, hogy a gimnáziumot líceummá (főiskolává) fejlesztik, nevezetesen a két felső osztály helyébe három osztályt állítanak szaktanárok vezetésével. Az 1780- as évek végén (Raics nevezetű professzor indítványára) egyetemmé akarták változtatni a három felső osztályt. Nem sokon múlott, hogy a 18. század végén Sopron egyetemi várossá lett. Az akadály az előképzettség hiányán, valamint. a krónikusan jelentkező anyagiakon múlott. Viszont főiskolai, líceumi rangját ezidőtől senki sem vitatta. Ennek a korszaknak még egy jelentős állomása volt, nevezetesen 1790-ben megszületett a Magyar Társaság, amely a latin nyelv uralmi helyzetén először vert rést hazánkban. A LÍCEUM TANTÁRGYAI a következők voltak: észtan, neveléstan, szépészet, természeti teológia, magyarhoni és általános történelem, nagyságtan. metafizika, hittan, erkölcstan, államtan, természetrajz, 'észjog, egyháztörténelem, latin irodalom, s stílus- gyakorlatok. A teológusok számára még görög nyelv, újszövetségi magyarázat, héber nyelv. A tantárgyakból jól kiolvasható, mire képezték ki elsősorban az ifjakat. Líceumi rangban az intézmény 1851-ig funkcionált. Ekkor kormányrendeletre újra átszervezték, méghozzá nyolc osztályú gimnáziummá, s csak líceumi nevét őrizte 1948-ig, államosításáig. Ennyit dióhéjban a nagymúltú iskola történetéből. Ez az iskola nevelte és adta a hazának Kis Jánost, Berszenyit, Döbren- teit, Vajdát és a többieket, s a legújabb időkben a nagynevű tudósok, a Zsirayak, Gombóczok egész sorát. Nyilvánvalóan ennek magyarázatát a kiváló pedagóguskarban, meg abban a haladó szellemben kell keresnünk, amely- általában jellemezte Sopron városát, s ezen belül az evangélikus egyházat. E rövid írás keltse fel érdeklődésünket a ..hűség városának” e kimagasló ünnepsége iránt. ILédcy Fái
