Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-07 / 6. szám

őKumené é> öKumené <Í> öKumené „Jézus Krisztus - a világ élete ’ Előkészületek az Egyházak Világtanácsa jövő évi nagygyűlésére A jövő év nyarán a kanadai Vancouverben hatodszor találkoz­nak majd az Egyházak Világtaná­csa háromszáz tagegyházának hi­vatalos delegátusai. A világgyű­lés célja, mint ez az előző ilyen al­kalmakkor is történt: megvitat­ni a világkeresztyénség legidő­szerűbb kérdéseit. Ilyen témák szerepelnek Vancouverben: az egyházak ökumenikus mozgalmá­nak, egységtörekvéseinek mai helyzete; az igehirdetés és a sze­retetszolgálat helyzete; a nők egy­házi szolgálatának kérdése; az embervilágot fenyegető mai ve­szélyek: a harmadik világ nyomo­rúsága, a faji megkülönböztetés, a természet pusztulása a modern technikai fejlődés következtében, és mindenekelőtt az atomháborús' világégés árnyéka világunk fölött. A hatodik egyházi világkonfe­rencia fő témája ez lesz: „Jézus Krisztus — a világ élete”. Ezt a témát azért választották — mond­ta Philip Potter EVT-főtitkár — mivel az emberiség élete a törté­nelem során még soha nem volt ilyen egyetemes, halálos veszély­ben, mint éppen a mi korunkban. Sürgető feladat tehát, hogy a vi­lág egyházai megvitassák: mi Isten akarata a bibliai kinyilat­koztatás szerint az életre vonat­kozóan; mit hiszünk mi, keresz­tyének, és mit kell tépnünk, hogy Isten akarata ebben a helyzetben megvalósulhasson közöttünk? Egy ilyen kéthetes világgyűlés természetesen sok más kérdéssel is foglalkozik majd. így többek között kiértékeli az Egyházak Vi­lágtanácsa munkáját a nairobii világkonferencia (1975) óta, prog­ramot dolgoz ki az egyházak vi­lágszervezete következő évekre szóló feladataiban, állást foglal az egyházakat és az emberiséget fog­lalkoztató nagy kérdésekben. lág különböző részeiben. Az egyik indiai 'résztvevő arról beszélt, ho­gyan élnek ma milliók és milliók naponként az éhhalál árnyéká­ban. Egy costaricai teológiai pro­fesszor a Salvadort nép szabadság- harcának megdöbbentő képeit tárta elénk, ahol a véres öldök­lés, a nép mellé álló papok és hí­vők halála a mindennapokhoz tartozik. Dorothea Solle a mai fegyverkezési verseny és egy esetleges atomháború szörnyű ví­zióját állította elénk; mások az al­kohol és a kábítószerek lassú öl­dökléséről szóltak. Mar-Ostathios metropolita megrázó vádbeszédet tartott a gazdag és bőségben élő egyházak ellen, amelyek tétlenül nézik a halál aratását a világ éhe­ző, ínséges részeiben. % Ezek a tanúságtételek fordítot­ták oda igazán a tekintetünket Isten igéje üzenetére. Isten, a teljes Szentháromság, az élet te­remtője és védelmezője. A bűn és a halál minden formája, pusztí­tása, ellentétes Isten akaratával. Isten életvédelmező és életet újjá, teremtő akarata öltött testet Jézus Krisztusban, aki az emberi élet két nagy ellenségétől való szaba- dítást hozta; a szabadulást és megváltást a bűn és a halál ha­talmából. Ezért vette Ö maga — értünk és helyettünk — vállaira a kínos szenvedés és a halál ke­resztjét. De Isten győzött a ke­reszthalálban a bűn és halál ha­talmai fölött, és a Szentlélek Isten az élet újságában, gazdagságában és egykor majd az élet teljessé­gében, az örökéletben, részesíti a Benne bízókat. Isten mint terem­tő Atya, mint megváltó Fiú és mint újjáteremtő Szentlélek az élet adója, védelmezője és újjáte- remtője — ez a Biblia életre vo­natkozó, fő üzenéte. Az úrvacsora: Jézus életét adja és követésére hív Meglepő és örvendetes vég­eredménye volt a világ sokféle sarkából és sokféle egyházából összejött teológusok tanácskozá­sának, hogy az életről szóló ke­resztyén hitvallás szíve, köz­pontja az úrvacsora: benne az élet és halál küzdelme megy vég­be; Jézus a halálba megy, halál­ra adta testét és vérét adja ne­künk, de azzal a céllal, hogy új­teljes életben részesítsen. Az „úrvocsai életforma” ezért az egyházak és a hívők számára, azt jelenti: vállalni a szenvedést és a keresztet másokért, meghal­ni önző, régi emberünk szerint, hogy részesei lehessünk az új és teljes életnek. Isten az igében és Jézus Krisz­tus az úrvacsorában kétféle for­mában hívja teliét az élet örömé­re és szolgálatára a keresztyéne­ket. Egyfelől az élet védelmére és a gonosz, a halál elleni harcra a világ életében: az éhség, emberek igazságtalan szenevedése, az el­nyomás és faji megkülönböztetés ellen, a természet pusztítása és a fenyegető atomháborús világpusz­tulás ellen. Másfelől a bűn és önzés minden formája ellen, a hit és az Istennel való élet teljes­ségére, a Szentiélekben való új élet gazdagságára, és a halál ár­nyékában az örökélet jövendő teljességére. Az egyházaknak és hívőknek maguknak kell felis­merniük, hogy ez az „úrvacsorái életforma” mennyi feladatra hív­ja őket az Istentől való élet szol­gálatában, ebben a mi mai vilá­gunkban. Nagy Gyula Előkészítő tanácskozás A felkészülés erre a jövő évi nagy nemzetközi-egyházi tanács­kozásra természetesen hosszú fel­adat, és már jóval előbb munkára szólítja a tagegyházakat a világ minden részében. Ezért volt nagy- jelentőségű az az előkészítő kon­ferencia a főtéma feldolgozásáról, melyet Philip Potter főtitkár hí­vott össze a múlt év december elejére, a svájci Grandchamps- ba. Mintegy harminc teológus és egyházi vezető kapott meghívást erre az egyhetes munkaülésre, húszán az öt kontinens egyházai­ból, kilenc vezető a genfi EVT-hi- vatálokból ,és néhány technikai segítő. Nagyon érdekes együttest alkottunk. Csak néhány résztve­vőt említek: Philip Potter és fő munkatársai mellett ott voltak többek között Mar-Ostathios in­diai orotdox metropolita, Rubem Alvez brazíliai költő-teológus, Dorothea Solle, a világszerte is­mert német teológusnő, Byung- Mu Ahn dél-koreai református teológiai professzor, Esau Tuza lelkész a Salamon-szigetekről, Ki- bongi katolikus teológus Kongó­ból . és mások. Kelet-Európa tag­egyházait Staniloae román orto­dox professzorral és Herbruck NDK-beli evangélikus lelkésznő­vel hárman képviseltük. A ta­nácskozás hetében plenáris ülé­seken és három munkacsoportban vitattuk meg a világgyűlés főté­máját, dolgoztuk ki az előkészítő teológiai anyagot. Ez pár hónap múlva angol, német, francia és spanyol nyelven jelenik majd meg, egy hatvanoldalas előkészí­tő teológiai dokumentum formá­jában. Milyen fő irányvonalak alakul­tak ki Grandchamps-ban a tőté­ma feldolgozására az Egyházak Világtanácsa tagegyházaiban? A Szentháromság Isten és az élet A konferencia kezdetén a részt­vevők megrázó képet adtak a „halár sokféle arcáról” a mai vi­Jánosy István: Sopron Csaba Józsefnek Nagy karcsú tornyon sokszögű csúcsföveg: bölcs mágusok, vagy bonc jokulátorok merész igazmondó fövegje — mennyire éltem e gót varázsod vad ifjúként, hogy Bach-mise csöndül a Mihály-egyházban: hengeres oszlopok ős bükkössé sudárosulnak, lombok alatt madarak csivognak. Föl végtelenbe nőnek az oszlopok, míg Basilides Mária zengi fönn az Agnus Deit, s a boltíveknél angyalok arca mosolyg alá rád. Sopronban éltem át ama szörny időt: hordták vágónak mind a fagyottakat. Dontól verődtek erre élve, s itt merevültek a szalma-vackon örökre holttá. Itt magasult Ady fő mesteremmé, hogy konokul legyek ember embertelen napokban, s a Nyomorultak ügyéhez álljak. S adott az eszme lelki barátokat, akikkel együtt Március éj-lidére szikráit éreztem, s röpültünk szét íaluszerte tüzet csiholni. Hol vagy barátom? — Az kinek álmait együtt bogoztuk? Tűzuszodán úszott át és sugáros agg fogadta ... S hol van a kékszemű, álomarcú? Midőn Grusenka vad lihegő hiúz- dorombolással megbabonázta őt: „Sopronba” nékem nincs helyem már!” — mért kövesült e lidérc agyába? S hány jóbarát elment, sose látva már a diadémos, sokszögű tornyokat, s nem hallja a Bach-zenét, amely gót boltíven át föl az égbe héjáz? Emlék sajog... — de messze ne fuss, szivem! Bolyongj az íves udvarok árnyain: borongva állj az Ikva hídján halk violás-arany alkonyaiban. Szellem-barátok hadd vegyenek körül, s a szalma-cégér hadd hívogasson ott! Sopron, tiéd az ifjúságom, távolodón is erembe lüktet. (Megjelent a költő: AZ ALMOK KÚTJA VÉGTELEN című köteté­ben 1981-ben) Cjévi köszöntés a Déli Püspöki Hivatalban „Évről évre többen vagyunk rülhet és megfrissítheti hitéle- együtt ezen a kölcsönös találko- tünket is. Folyik már az előhú­zás örömét kínáló újévi alkal-, szítése az új korálkönyvnek. is. mon” — mondotta dr. Káldy Zol- Örörmét fejezte ki amiatt, hogy tán püspök az új esztendő első a városrendezési munkák és sza- napján, a délelőtti istentisztele- nálások által legjobban megpró- tekrőí érkező pesti lelkészek, fel- bált három pesti gyülekezetben ügyelők, presbiterek, gyülekezeti (Újpest, Rákoskeresztúr, Pester- tagok között azon az immár ha- zsébet) mindinkább kibontakoz- gyományos, kedves, • családias nak a gyülekezeti munka új kör­hangulatú köszöntésen, amelyen a vonalai, reményt keltő jelei. Fel- Pesti Egyházmegye gyülekezetei- hívta a lelkészek és gyülekezeti nek képviselői fejezik ki jókíván- vezetők figyelmét a gyermek- és ságaikat püspöküknek és hall- ifjúsági munka fontosságára. Jó gatják meg a püspök irányt mu- kezdeményezésnek tartotta a fia- tató szavait az új esztendőre. tál házasok és a magános idős em­berek részére rendezett bibliaórai AZ EGYHÁZMEGYE Kö- összejöveteleket is és újra fel- SZÖNTÉSÉT ebben az esztendő-. hívta a figyelmet a gyülekezeti ben Szirmai Zoltán esperes'he- evangélizációk, igehirdetés-soro- lyettes tolmácsolta egyszerű, me- zatok tartásának lehetőségére, ál­Dr. Káldy Zoltán püspököt Szirmai Zoltán fasori lelkész, espereshelyettes köszönti leg szavakkal. Először az öröm­ről beszélt, amely ezt a köszön­tést évről évre meghitté és mégis fontos útra valókat . tartalmazó fontos alkalommá feszi, az ebben az összetételben évente csak egy­szer együtt levő közösség számá­ra. Ezt követően a hála és köszö­net gondolatait fejezte ki a mö­göttünk levő esztendőben elvég­zett munkát és eredményeket felidézve, kiemelve Káldy Zol­tán püspök fáradhatatlan szolgá­latát, mind hazai, mind nemzet­közi vonatkozásban. Végül arról a bizakodásról szólt, amellyel előre nézhetünk a várható nagy feladatok között is. Isten segítsé­gét kérve és egyházi vezetőink útmutatását követve. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK VÁLASZÁBAN először az esztendő vezérigéjét idézte és ele­mezte: „Bízzatok az Úrban min­denkor, mert az Űr a mi kőszik­lánk mindörökre!” (És 26,4) Vi-< lágviszonylatban is nehéz év elé nézünk, mondotta, hiszen kockán forog a béke és maga az élet! Aki a felelős államférfiak közül ide­gesen szól vagy cselekszik, nagy bajt okozhat. Az egyházaknak napjainkban rendkívül fontos sze­repük van a békéért és életért va­ló aktív szolgálatban. Két nagy jelentőségű világgyűlés is lesz az év folyamán, melyeknek tárgya a béke megőrzése, a keresztyének stockholmi világgyűlése és a ke- resztyénség és a világvallások képviselőinek moszkvai nagy ta­lálkozója. Az egyházak képvise­lőinek azonban e nagy alkalmon kívül is szüntelenül fáradozniuk kell a megértésért és békéért. Is-: ten — kőszikla. Akire építeni le­het és nehéz helyzetekben is szi­lárdan hinni hatalmában, em­bermentő szeretetében. EGYHÁZUNK BELSŐ ÉLETÉ­RE térve a püspök, elmondta, hogy óriási esemény lesz az új énekeskönyv megjelenése, amely hatalmas munka után tavasszal már a gyülekezetek asztalára ke­dásaira. Kérte a gyülekezetek vezetőit, hogy viseljék szívükön a teológusok számának emelését, hiszen a most következő évek­ben jóval több idős lelkész ké­szül nyugdíjba, mint amennyi vé­gez a Teológiai Akadémián. Jó lenne az is, ha még több if jú je­lentkezne a lelkészi szolgálatra, nehogy a férfi és női .lelkészi szolgálat aránya egyoldalúvá vál­jék. ARRA IS FELHÍVTA A FI­GYELMET, hogy jobban meg kellene becsülnünk egyházunk sajtószolgálatát, hiszen mind az Evangélikus Élet c. hetilapunk­ból, mind a Diakónia című folyó­iratunkból maradnak még el­adatlan példányok. Újabb előfize­tőket kellene találni, elsősorban azok helyett, akik elhalálozás folytán kiesnek az előfizetők so­rából. Jó lenne, ha az „írott evan­gélium” nem maradna olvasatla- nul a polcokon. Erősödnie kell gyülekezeteinkben az anyagi tá­mogatás készségének is, mind a Gyülekezeti Segélyre adandó összegemélésében, mind pedig a Lutheránus Világszövetség buda­pesti nagygyűlésének megrende­zésével kapcsolatos költségek fe­dezése érdekében. Befejezésül a püspök röviden ismertette a nagygyűléssel kapcsolatos előké­születeket és örömét fejezte ki a miatt, hogy a pesti gyülekezetek kivétel nélkül jelentkeztek a nagygyűlés alatti gyülekezeti vendégszolgálatok fogadására. A nehézségek és a megnöveke­dett feladatok ismeretében is bi­zakodó hangulatban, munkára elkötelezetten és az egymás iránti szeretetben megerősödve búcsúz­hattak egymástól püspök, lelké­szek, az országos egyház képvi­selői, teológiai tanárok, gyüleke­zeti felügyelők, presbiterek, egy- háztagok. Legyen Istentől meg­áldott, szolgálatokban gazdag új esztendőnk! Sz, Z. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG NEMZETKÖZI MISSZIÓI KONFERENCIÁJÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE AZ LVSZ májusban nemzetközi dóriban. (Bécs mellett, Ausztria.) missziói konferenciát rendez a Egyházunk képviseletében dr. Ha- norvégiai Stavangerben. A kon­ferenciát előkészítő csoport feb- Genscher Károly Deák téri igaz- ruár 8—9-én tart ülést Purkers- gató lelkész vesz részt az ülésen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom