Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-26 / 52. szám

„Hirdetek nektek nagy örömet..

..Békesség a Földön!"

Gyújtsátok meg a béke lángját

Karácsony a nagy öröm ünnepe.

VANNAK KARÁCSONYI ÖRÖMÖK, amelyek a családi karácsonyeste melegéhez, a csillogó karácsonyfa fényeihez, az ünnepek sejtelmes, békés hangulatához kapcsolódnak. De ha elmúlnak az ünnepek, sajnos, ezek az örömök is velük együtt múlnak el, vesztik el évenként egyszeri csodálatos ragyogásukat. Ó, nem szeretnénk semmiképpen sem ezeknek a drága karácsonyi örömöknek az értékét, hétköznapi életünket besugárzó szépségét kissebbíteni! Milyen sokat jelent valamennyiünknek a karácsonyfa köré közelből-távolból összegyülekező család öröme, a házastársak egymásba kulcsolódó keze, kisgyermekeink csillogó szeme, tiszta örvendezése, a karácsonyi ajándékok, az áhítatos ünnepi hangulat, a fenyőfaillat, elmúlt karácsonyok emlékei — mennyire mássá lesz minden ezen az ünnepen! Becsüljük meg ezeket az emberi örömöket is Karácsonykor, hiszen olyan nagyon szükségünk van mindenre, ami szebbé, emberibbé, legalábbis néhány napra boldogabbá teszi az életünket. De sajnos, ezek a karácsonyi örömök elmúlnak az ünnepnapokkal, és azután megint egy egész éven át kell várni reájuk!

KARÁCSONY IGAZI, NAGY ÖRÖME azonban nem azonos ezekkel az időleges, ünnepekhez kötött, elmúló örömökkel. Az igazi, karácsonyi nagy öröm — így egyesszámban — a Karácsony evangéliuma. Azon az éjszakán kétezer évvel ezelőtt Betlehem mezején ezt az örömöt, nagy örömöt adta hírül az angyalok kara, az Ür angyala a pásztoroknak. Nem szabad, hogy apró és nagyobb karácsonyi örömeink között erről az igazi „nagy örömről” megfeledkezzünk! Mert karácsony fényei, örömei, a család szeretete és az ajándékok mind csak ennek a „nagy örömnek” a visszfényei, tükröződései!

MI EZ A NAGY ÖRÖM? MI AZ IGAZI KARÁCSONYI ÖRÖMHÍR? „Vdvezítő született ma nektek, az Ür Krisztus . ..”. Az Űr, az ég és föld Ura — megszületett! Isten — emberré lett! Ennek a hihetetlen híradásnak az örömét csak az értheti meg, aki szenvedett már a magány, az elhagyatottság, az élet értelmetlensége és céltalansága. jóvátehetetlenül elrontott élete és bűnei terhe alatt. Isten nem a távoli, kiismerhetetlen, vak végzet, aki nem törődik velünk, mert végtelenül messze van tőlünk, porszem-alkotásaitól. Hanem egészen közel jött hozzánk, hozzánk hasonlóan emberré lett, egy tehetetlen kisgyermek testébe öltözött azon az éjszakán. Csak az érti meg ennek az angyali híradásnak a végtelen és csodálatos nagy örömét, aki már érezte jóvátehetetlen vétkei belső gyötrését és a szenvedések, a halál félelmét, Isten távolságát — és egyszerre fölragyogott előtte az igazi, nagy karácsonyi öröm: Isten, az ég és föld Ura, lehajol hozzám az örökkévalóságból; emberré lett, hozzám hasonlóvá, a testvéremmé a betlehemi Gyermekben!

AZ ISTEN EMBERRÉLÉTELÉNEK ÖRVENDETES, NAGY TITKA pedig az, hogy a betlehemi Gyermekben Üdvözítő, Megváltó, Szabadító jött el erre a világra. „Üdvözítő született ma nektek . . .”. Az „Üdvözítő” érthetőbb mai kifejezéssel a Szabadító. Isten azért lett emberré azon az éjszakán, hogy minden kor minden emberének — a mai embernek is — hármas szabadulást hozzon. Szabadulást a bűneiből. Szabadulást a haláltól, s szabadulást az életünket, örömeinket, igazi emberségünket megrontó Gonosztól. Bűn, halál, Gonosz: a három nagy és állandó ellenfél az ember életében. Az első a bűn: tudom, mi a jó, az emberséges, az Isten akarata szerint való — és mégis a rosszat, az Isten és emberek ellen valót cselekszem. A második ellenfél a halál: minden földi munkámat, örömömet megrontja a rohanó idő, a betegség, a szenvedés és a kikerülhetetlen halál. Végül bűnben és halálban ott rejtőzik a harmadik ellenfél: a Gonosz. Ügy érzem, valami emberfölötti rossz uralkodik az életemben, a szívemen, mások életén: a jó visszájára fordul és a rossz győz a jó fölött.

ETTŐL A HÁROM ÖRÖK EMBERI ELLENSÉGTŐL HOZOTT SZABADULÁST, megváltást a karácsony. Isten emberrélétele, az Üdvözítő megjelenése. Akik a hit belső, kételkedés nélküli bizalmával fordulnak Hozzá, azokat Leikével megszabadítja a bűneik hatalma és bűntudatuk gyötrelmes súlya alól, új életet ajándékoz nekik. Akik a hit belső erejével kapcsolódnak ehhez a Szabaditóhoz, azokat szabaddá teszi a halál bénító félelmétől és hatalmától, s a halál kapuján át Isten Országába nyit előttük utat. Akiknek Jézus Krisztus, a testbe öltözött Isten Fia, az Uruk, azoknak az életében nem a Gonosz, hanem Isten Lelke lesz az irányító hatalom, s ez a Lélek vezeti őket át az élet és a halál útjain.

íme, ezért a legnagyobb és el nem múló, életre szóló öröm a karácsony „nagy öröme”: a betlehemi éjszakán megszületett a Szabadító minden kor minden emberének, szabadulást hozva a bűn, halál és Gonosz hatalmaitól.

KARÁCSONY NAGY ÖRÖME NEM MAGÁNYOS ÖRÖM, HANEM SZÉTÁRADŰ ÖRÖM A VILÁGBAN. A pásztorok sem tartották meg maguknak az angyalok-hirdette nagy örömhírt, hanem sietve elrohantak Betlehembe, hogy hírül adják azt a többi embernek. Az igazi öröm csak a másokkal megosztott öröm. Az egyház is azért van kétezer év óta, hogy ezt a legnagyobb örömhírt szóval és élettel továbbadja. A keresztyén ember sem tudja magába zárni ezt az örömöt: tovább kell adnia, belső kényszerből, szavával és életével, hogy az beragyogja mások életét is.

Legyünk mi, az egyház népe, a hit emberei, a karácsonyi örömök idején és azután is, szüntelenül ennek a „nagy örömnek” a hírvivői! Mert a karácsonyi hit, szeretet és békesség rajtunk keresztül is szét akar áradni, hogy szebbé, jobbá, igazabbá tegye embertársaink életét, népünk életét, a világ életét. „Íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

Nagy Gyula

JOGOS KIFOGÁST LEHET TENNI karácsonyi ünneplésünkkel kapcsolatban. Bármennyire is kedvesek az ünnepi szavak, jól- esőek a jókívánságok, szépek a remények, melengetőek az érzéa kedves szavakon és a jókívánságokon van kifogásolni való. Ész kormányozta világunkban na- gyonis üdvözölnünk kell minden alkalmat mely érzelmi szegénységünket oldja. Drága kincs a báto“Peace on earth!”

Christmas 1982 A world-wide ecumenical call

sek, bátorítóak az ígéretek, emberiek a hangulatok, melyeket ez az ünnep kelt bennünk — a keresztyén karácsony, Isten ajándéka ennél sokkal többet ad és többet tesz lehetővé: a betlehemi gyermek elküldésével Isten a világ során fordított. Bármennyire is a családi együttlét közösségébe siet ezekben a napokban, aki csak teheti, úgy fhint egyetlen más ünnepen sem — Isten karácsonyi ajándéka nem csupán családokat fűz egybe, hanem átölel minden embert. Nem az érzéseken és a reménységen, nem

rító és reménykeltő szó is, amikor annyi a kiábrándult és cél- javesztett ember. S a családokat romboló megannyi széthúzp erő között megbecsülendő minden, ami összetart és épit.

Karácsony megszegenyesítése és megüresítése mégis, ha megreked szép hangulatoknál és be nem teljesült reményeknél. Túl keveset hallunk meg Isten szere- tetének karácsonyi örömhíréből — „mely az egész népnek öröme lesz”, „és a földön békesség és az emberekhez jóakarat” —, ha nem látunk messzebb saját tányérunk

LUKÁCS 1, 49-53

Mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

irgalma marad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

Hatalmas dolgokat cselekedett karjával, szétszórta azokat, akiknek gőgös a szívük indulata

Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.

Éhezőket látott el javakkal,

és bővelkedőket küldött el üres kézzel

NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS A STOCKHOLMI BÉKE VILÁGKONFERENCIA IRÁNT

Az Olof Sundby svéd érsek által kezdeményezett és 1983. április 20-tól 24-ig Stockholmban rendezendő béke világkonferencia iránt egyre inkább- nő az érdeklődés. Az egész világból eddig több mint százötven egyházi vezető jelentette be a részvételi

szándékát. Rajtuk kívül megfigyelők, szakértők és a tömegkommunikációs eszközök munkatársai is olyan nagy számban jelentkeztek, hogy, az eddig bejelentett résztvevők száma már meghaladja a hatszázat. A béke világkonferencia témája „Béke és élet” lesz. (Svéd Egyházi Sajtószolgálat)

szélénél, s ha ünnepelni bezárkózunk — fizikailag is, lelkileg is — kényelmes otthonunk négy fala közé.

MINT CSAKNEM MINDENÜTT A VILÁGON, Genf egyik új városrészében is elszigetelten éltek egymás mellett az ember.ek, míg három évvel ezelőtt, 1979 őszén a helyi római katolikus és protestáns gyülekezet azzal a felhívással nem fordult minden ott élő lakoshoz, hogy karácsony estéjén azonos időben gyertyát gyújtva álljanak otthonuk ajtajába vagy ablakába és ezzel juttassák kifejezésre együvétartozásu- kat. Azon az estén ezer és ezer .ablakban gyújtottak világosságot, és segítséget nyújtottak egy nica- raguai kórház építéséhez.

Az azóta eltelt két karácsony pedig Európa, az Egyesült Államok, Afrika és a csendes-óceáni térség több országának gyülekezeteiben és városaiban gyúlt meg a világosságnak ez a láncolata, összekapcsolva egymással a keresztyéneket és minden jóaka- tú embert. A hívás hozzánk is elérkezett: ki-ki mondjon le az ádventi időben egy étkezésről és ellenértékét küldje olyan szervezetnek, mely továbbítani tudja azoknak, akik nélkülöznek. Karácsony estéjén pedig 9 órakor égő gyertyával vagy lámpással ki-ki álljon otthona ablakába vagy ajtajába, és így emlékezzen meg azokról, akik az éhségtől, igazságtalanságtól, betegségtől szenvednek, és így juttassa kifejezésre békevágyát háborútól és erőszaktól fenyegetett világunkban.

MÉG AKKOR IS, ha a világon minden ember eleget tenne ennek a felhívásnak, bár bizonyára nagyszerű élményben lenne részünk, nagyon kevés történne. Sokat lehetne segíteni, de nem eleget és nem elég jól. Megerősödhetnénk abban a tudatban hogy szíve mélyén végeredményben minden ember békét akar, de ez még nem biztosítaná a békét. Mégis, nem tagadom, vonzó számomra ez a felhívás, mert arra késztet, hogy éppen a legcsaládiasabb ünnepen az egész világra gondoljunk, és éppen karácsony közelségében „idegenekért” is valami kézzelfoghatót tegyünk. Tudom, sokkal többre lenne szükség, akár a világ ínségére nézünk, akár a Jézus Krisztusban kapott szeretet nagyságára. De hát nemcsak a tudománynak kell harcolnia a betegség ellen, hanem a beteget is ápolnia kell orvosnak, nővérnek és hozzátartozónak. Apró mozdulat, jelentéktelennek tűnő kis segítség is enyhületet hozhat a betegnek, beteg világunknak is. és reménykeltő jel lehet az összetartozásról, a tenniakarásról, a gondolkodásról, a nyitott szívről, a szeretet- röl. Nagyon szükség van ilyen jelekre! Nekünk magunknak is szükségünk van rájuk, mert bennünk is tudatosítják: egy lépést tettünk , egy első lépést — egy hosszú úton.

így kell lennie. Igen: kell. Mert Isten szeretete — ha befogadják —, nem reked meg szép szavaknál, nem merül ki megváltó gondolatokban és felemelő érzésekben, hanem megfogadható valósággá és mindennapi életté válik.

ADJUNK HÁT JELT ennek a szeretetnek a hozzánk érkezéséről, minden emberrel való ösz- szetartozásunkról és együttérzésünkről. Legyen ilyen jel a karácsonyesti békeláng és a másokért hozott áldozat. S ezt a jelt, az első lépést kövessék minden nap a szeretet és a reménység cselekedetei. Reuss András