Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-19 / 51. szám

Peskó György orgonaestje a Fasorban

Az egyházi esztendő- első vasárnapján került sor a Fasori templomban Peskó György és a Homérosz énekkar hangversenyére.. A műsorban az orgonaművészet háx-om korszakos mestere szólalt meg egymás után: J. S. Bach, Caesar Franck és Liszt Ferenc. Hosszabb lélegzetű művek szerepeltek.

Elsőnek Bach c-moll passacag- liája. Peskó György bebizonyította, hogy a 18 játékos Angster-or- gona hányféle színben tudja tolmácsolni e nagyszabású alkotást. Űjszerű regisztrálás, apró szépségek váratlan kiemelése, tette frissé és lebilincselővé játékát. Az érett technika mellé állandó elmélyülés, páratlan koncentrálóképesség, új meg új megoldások keresése járult. A d-moll toccata mellett Bachnak talán legnépszerűbb műve ez a monumentális variációsorozat.

Franck h-moll korálfantáziája is meggyőzően szólalt meg. Ebben a műben a szerző meditáló, elmélkedő stílusa ragadta meg a hallgatót, míg a záró Liszt-darab — „Ad nos ad salutarem undam” fantázia és fúga — egy emberi lélek mélységeit tárta fel. Liszt életének harcai, sikerei, kudarcai kaptak zenei megofalmazást. A Liszt-film vetítésének heteiben vagyunk: ez is fokozta a mű iránti érdeklődést. Elemi erők tomboltak a hangszeren. Peskó György bravúrosan győzte le a nagy technikai feladatokat. A közel félórás orgonamű, amely Liszt egyik legjelentősebb alkotása szuggesz- tív erővel bilincselte le a hallgatót.

A Homérosz-kórus Kodály 100 éves születésnapja alkalmából a Pange lingua c. kompozíciót adta elő — elmélyülten és maradandó élményt adóan. Barna Mária, a kórus egyik szólistája Bach egyik szólóénekével gazdagította a műsort.

Szirmai Zoltán lelkész a zenés áhítat keretében Lukács 4, 16—22 alapján tartott ádventi igehirdetést. Peskó Györgyöt és a Homé- rosz-kórust meleg szavakkal köszöntötte: évente visszatérő kedves vendégeink ők a Fasori templomban, akiket szinte nem is vendég, hanem jóbarátként fogadnak.

G. A.

Presbiteri konferencia Szombathelyen

A Vasi Egyházmegye gyülekezeteiből összegyűlt presbitereknek konferenciát tartottak Szombathelyen november 14-én. Az együttlétet úrvacsoraosztással kezdték, amelynek szolgálatát Fehér Károly és dr. Koren Emil esperesek végezték.

A mintegy kétszáz résztvevő előtt dr. Koren Emil tartott előadást és beszámolót az egyház előttünk álló feladatairól, az egyház helyes magatartásáról, a jövő évi Luther-jubileum várható eseményeiről és gyülekezeti feladatairól, az 1984-ben összegyűlő Lutheránus Világszövetségi nagygyűlés megrendezésének minden gyülekezetre kiterjedő tennivalóiról, az új énekeskönyv bevezető-! séről, beszámolt a budavári püsA LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA

december 19-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja

J. S. BACH: KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT (I—III. rész)

Közreműködnek:

Szemere Erzsébet — szoprán, Schultz Katalin — alt, Fülöp Attila — tenor, Berczelly István — basszus, Ttrajtler Gábor — orgona.

Vezényel:

Welter Jenő

Igét hirdet:

DR. HAFENSCHER KÁROLY

A templomot fűtjük!

pökiktatásról s a Levelező Teológiai Tanfolyam záróünnepéről. Különösen is a gyülekezetek figyelmébe ajánlotta a lelkészutánpótlás égető szükségét. A lelkészküldéseknél és a lelkészi állások betöltésénél mindig megkérdezi az egyházvezetőség, vajon a lelkészt kérő gyülekezet eddig hány teológust küldött az Akadémiára.

Az előadást élénk beszélgetés követte. Több gyülekezetből hangzott el közvetlen beszámoló, gondjaikról és örömeikről. Leginkább a tatarozási gondok álltak előtérben. Megkapó, hogy a gyülekezetek milyen szívósan igyekeznek gondot viselni, tatarozni és továbbfejleszteni épületeiket. A vasi egyházmegye nem csak lelkészeiben fiatalodott meg, de presbitereiben is lelkes, fiatalos gárda áll a gyülekezetek élén.

Az együttlét Kiss Istvánnak, a Levelező Teológiai Tanfolyam most végzett hallgatójának írás- magyarázatával ért véget. Jó volt hallgatni a friss bizonyságtételt olyan presbiter ajkáról, aki már nem fiatal fejjel, de fiatal szívvel és lelkesedéssel indul a Levelező Tanfolyam elvégzése után igeszolgálatra. Arról a hű és okos szolgáról szólt, akit Jézus Máté evangéliuma végén rajzol meg. „Ne gondolja senki — szólt igehirdetésében a presbiterekhez —, hogy csak a gyülekezet anyagi problémáinak a megtárgyalása, hordozása a presbiter feladata, hanem mindenek előtt az eledel kiadása a maga idejében. Az Ö vissza jövetele el van rejtve, de a mi életünk véges. Isten Lelke tegye nyugtalanná szíveinket és engedje látni tennivalóinkat az eledel kiadásában.”

Istentiszteleti rend

Budapesten 1982. december 19-én

Deák tér: de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Pinter Károly, du. 6. Bach: Karácsonyi oratórium. — Igét hirdet: Hafenscher Károly. Fasor: de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Gyermek-karácsonyest. Dózsa György út 7.: de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24.: de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33.: de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28.: de. 11 Rédey Pál. Kőbánya: de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretetven- dégség. Vajda Péter u. 33.: de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló: de. 11. (úrv.) Rákosfalva: de. 8. Gyarmat u. 14.: de. fél 10. Kassák Lajos út 22.: de. 11. Benczúr László. Váci út 129.: de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. 8.: Benczúr László. Üjpest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Üjtelep: de. fél

9. Virágh «Gyula. Pestlőrinc: de. 10. Matúz László. Pestlőrinc-Erzsébet-te- lep: de. 8. Matúz László. Kispest: de.

10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle- telep: de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely: de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MÁV-telep: de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Nagytemp- lom: de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály: de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom: de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld: de. 9. Cinkota: de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Rákoscsaba: de. 9. Kósa Pál. Rákoshegy: de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget: de. 11. Kosa Bál. Rákoskeresztúr: de. fél 11. Ferenczy Zoltán.

Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.) Kören Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 5. Gyermekek karácsonya. Torockó tér: de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda: de. 10. Ben- cze Imre. XII., Tartsay Vilmos u. 11.: de. 9., de. 11.. du. fél 7. Pesthidegkút: de. fél 11. Modori u. 6.: de. 10. Kelenföld: de. 8. Bencze Imre, de. , 11. . (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138.: de. 9. Missura Tibor. Nagytétény: de. fél 9. Kelenvölgy: de. 9. Budafok: de. 11. (úrv.) Csillaghegy: de. fél 10. Benkő Béla. Csepel: de. fél 11. Mezősi György.

FRANK NORTHAM HALÁLA

Frank Northam, az Egyházak Világtanácsa mellett működő Me- thodista Egyházak Világszövetségének titkára (Genf) 73 éves korában meghalt. Frank Northam ezt a tisztét 1976 óta látta el, s ezt megelőzően harminc éven át volt az Egyházak Világtanácsának pénzügyi igazgatója, (lwi)

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus "Egyház Saitóosztálvának laola Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felei:

Mezősi György Felelős kladő:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budanest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: aio—20 412—Vili

Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 35 311 ISSN 0133—1303

@

82. 2811

Athenaeum Nyomda. Budanest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

„Örüljetek az Urban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Űr közel!” (Fii 4, 4. 5).

VASÄRNAP. — „Zákeus örömmel befogadta Jézust” (Lk 19, 6

— Zsolt 33, 2Í — Lk 1, 46—55 — Zsolt 99). Jézus szüntelen közeledik az ember felé, s keresi az embert. Igéjében, a szentségekben újra és újra megszólít, befogadásra várva. Jézus befogadása azonban komoly következményekkel is jár. A Jézust befogadó ember élete megújul, egészen megváltozik* ki tárulkozik a másik ember felé. Ha Jézust valóban befogadom, nyilvánvaló lesz ez a másik emberen végzett szolgálatom. Már nem én vagyok a fontos, hapern a másik ember. Ilyen élet- újülás nélkül nincs Jézus befogadása.

HÉTFŐ. — „Akik Krisztusban keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttetek magatokra” (Gál 3, 27

— Ez 8, 2 Kor 1, 18—22 — Ézs 28,

14—22). A keresztség Krisztushoz kapcsol olyan szorosan, mintha Öt magát öltenénk magunkra. S ez a „felöltés” olyan következményekkel jár, aminek tükröződnie kell. Krisztus-szerű életfolytatást jelent. Azzal a szeretettel, nyíltsággal, felelősséggel, türelemmel, önzetlenséggel kell az emberek felé fordulnunk személyválogatás nélkül, mint Krisztus is tette. E nélkül hiábavalóvá lesz rajtunk Krisztus keresztsége.

KEDD. — „Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök útálatra” (Dán 12, 2 — Gál 6

, 8 — Jer 31, 2—6. 14 — Ézs 29, 1—8). Keresztyén hitünk, reménységünk alapjáról tudósít igénk. Mi lesz, lesz-e valami a halál után? Feltámadás? Örökélet! De hogy ki mire támad fel az itt dől el. A. szolgáló, élet megélésén vagy elutasításán. A legkisebbnek is nyújtott segítségen vagy megtagadásán. A hitből fakadó szolgáló élet ajándéka áz örök élet,

SZERDA. — „Látva a' Fáraó, hpgy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve” (2 Móz 9, 34 — Jel 2, 24-5-25 — 1 Krón 17, 15—20. 23—27 — Ézs 29, 17— 24). Nagyon jellemző emberi magatartás az, hogy mikor elmúlik a veszély, megszűnik a próbatétel, lazítunk, Sőt, fogadalmakat

teszünk, hogy ezentúl másképpen cselekszünk, de ha rendbe jönnek dolgaink, elfeledkezünk róla, s ismét visszaesünk régi hibáinkba, bűneinkbe. Ennek a magatartásnak előbb-utóbb azonban súlyos következménye lehet. Csak úgy él hetünk Jézus gyermekeiként, ha nem a büntetéstől való félelem, nem a nehéz helyzetek késztetnek engedelmes, cselekvő életre, hanem megújult életünk természetes velejárója lesz az.

CSÜTÖRTÖK. — „Mivel megtartottad az állhatatosságról szóló igémet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra” (Jel 3, 10 — 141, 8 — 2 Kor 8, 1—9 — Mt 1, 1—17). Állhatatosan, kitartóan, szüntelenül hinni és szeretni nem egyszerű dolog. Sokszor fog -el a kétkedés, reménytelenség életünk folyamán. Pedig csak az állhatatos szolgálatnak van értelme és sok jó gyümölcse. Állhatatosan szeretni, segíteni, emberek mellé odaállni, ez az a szolgálat, melyre hivattunk, s melyhez segítséget is kapunk az Urunktól. \

PÉNTEK. — Keresztelő János • mondja: „Közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, és akinek saruja szíjját megoldani sem vagyok méltó” (Jn 1, 26—27 — Zsolt 40, 17 — Lk 2, 1—14 — Mt 1, 18—25). Megérkezett a megváltó, Jézus Krisztus. Ezen az estén ezért adhatunk hálót, s zenghetjük az angyali éneket. De vajon ismerjük-e azt a Jézust, aki megszületett az első karácsony éjjelén és ma bennünket is keresni akar? Ismerjük-e Öt mint Urat és Szolgát, aki értünk uralkodik és értünk szolgál és minket is ilyen szolgálatra hív? Karácsonyesténk akkor lesz szép ünnep, ha a megérkezett Jézus szeretete életté lesz bennünk és általunk!

SZOMBAT. — „Teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok”

(1 Pt 1, 13 — Zsolt 10, 17 — Lk 2,

15—20 — Mt 2, 1—12). Isten szeretete kegyelme lett nyilvánvaló karácsonykor. Nem az emberiség halálát, pusztulását akarja, hanem életét. Ezért az életért tett sokat az Isten, s ezért az életért kell nekünk is mindent megtenni. Az a szeretet, mely Jézusban megjelent, erőt ad a földi szolgálatokhoz, de reménységet nyújt halálunkra is. Ebben a szeretetben élve éltethetünk másokat is.

if j. Kendeh György

LIBÉRIA

A Libériái Evangélikus Egyház nemzetközileg is jól ismert püspöke, Roland Payne, megbízatása lejártával 1984-ben visszalép egyházvezetői tisztéből. Payne püspök ezt a hivatalát már tizenkilenc év óta látja el. (lwi)

TANZANIA

A tanzániai Evangélikus Egyház központi zsinata harmadízben választotta meg elnökéül Zephaniali Gunda lelkészt. Az egyháznak ötvenhat gyülekezete van és hetvenezer tagot számlál, (lwi)

Az öregek járnak az eszemben

Nem tudom mi van velem, de az utóbbi időben állandóan az öregek járnak az eszemben. Talán mert az utóbbi időben sokat jártam az öregek otthonába, sok kis öreg ismerősöm ment el idő előtt, váratlanul, talán tudat alatt a magam öregsége is foglalkoztat. Nem tudom, de gyakran gondolok néhány elejtett mondatra, amit öreg ember szájából hallottam.

— Az a borzasztó, hogy körülöttem csupa beteg ember van itt és ez olyan lehangoló! — mondja az egyik otthon lakója.

Az autóbuszon átadom a helyem egy idős nőnek, de már ugrik is fel egy fiatal is.

— Nem, köszönöm, nem kérem! — szabadkozik a kis öreg.

— Miért nem tetszik a helyet elfogadni, olyan szeretettel adjuk át? — kérdem tőle.

— Nem akarok terhére lenni senkinek azzal, hogy öreg vagyok! — válaszolja.

Teher lenni, mert öreg vagyok. A válasz érthetetlen ilyen körülmények között, de mégis benne van a lényeg: öreg vagyok, teher vagyok!

Végéhez közeledik az öregek éve. Soha még ennyi cikk nem jelent meg az öregekről. Mindenki segíteni akar, megállapítjuk a nehézségeket, tanácsot is adunk, de lényegében minden marad.

Nem elég csak a jó tanács. Az államtól sem lehet mindent várni. Gondjaink sokasodnak. És bárhogy töröm a fejemet, mindig csak a CSALÁDHOZ jutok el. Valahol a családban keresem a segítséget. A családnak kell összefogni. Elfogadni és elfogadtatni gyermekeikkel is a család öregeit. De minden öregnek is el kell fogadni a változó világ rendjét, új generációját. Erre már van példa, hála Isten. Magam is tudok mondani.

Itt van mindjárt két kis munkatársam. Az egyik a nagyanyjával él. Néha panaszkodik rá, de ha egyet köhint, már telefonál haza: nagyikám, nagyon vigyázz, egyél rendesen és ha baj van, rögtön hívjál! És vasárnaponként hazamennek a vidéken élő szülőkhöz és ezt így mondja:

— Megyünk az aranyos anyucikámhoz és apukához! — És ahogy meséli, odamennek a nővéréék is a három gyermekkel.

A másik munkatársamnak is három gyermeke van. Sokat betegeskednek. Ilyenkor a nagyi a minden. Legutóbb a nagyi volt beteg. Leánya minden ebédszünetben futott haza, hogy ápolja, ebédet vigyen neki. Amikor csak lehet, együtt van a család, és vasárnap együtt kirándulnak a nagyival.

Tudom, hogy nehéz a dolgokat összehangolni, mert a nők kiléptek otthonukból és meglazultak a családi kapcsolatok. Néha keresztelőre, esküvőre összejönnek a

családok, de lassan már csak a temetésekre.

Nemrégen egyik nagymama sírva mondta:

— Mit szól az unokám, ha kis nyugdíjamból csak kétszáz forintot tudok adni a konfirmációjára ?

— Add neki a Bibliádat, amelyet egy életen át forgattál és lapjain meglátszik a kezed nyoma. Egy ilyen Biblia, több, mint a fényes karikagyűrű, ezt el is magyarázhatod neki, — válaszoltam.

Valahol utat tévesztettünk. Túl messze merészkedtünk a világba, amikor kiléptünk a családi összetartozás védelméből és most már-már csak akkor találunk vissza, ha sötét ruhát kell felvennünk, és elindulunk a temetőbe. Ilyenkor felködlik valami bennünk az elmúlásról, öregségről, váratlan távozásról, és ez egygszer mi is talán család nélkül... egyedül.

Keresem a megoldást. Nyugtalanít a sok felkiáltójeles követelés. Próbálok magam is segíteni, még többet adni magamból, de tudom, hogy ez csak egy csepp a tengerben. De tudom azt is, hogy egy énekből tevődnek össze a közösségek, társulások' e jóra. Példák is vannak szépszerével. Ritka példák, de az$rt jobbart 'világítanak. Hadd írok le hárniat máris.

Egyik városban egy asszonyka három öreget is vállalt. A koruk 93, 82, 78 év. Évek óta jár hozzájuk, elvégzi körülöttük a legfontosabbat, ebédjüket meghozza. Most ő betegedett meg. Baja mozdulatlanságra kényszerítette.

— Ki ápolja?

A három kis öreg. Ott vannak vele reggeltől estig. Elvégeznek körülötte mindent. És egyszerre olyan erősek lettek, mert megsokszorozódik az ereje annak, aki a másikat támogatja.

Egy lakótársam, aki a fél ház jótevő angyala volt, megbetegedett.

— Ki ápolja?

Az egész ház! Pedig vannak dolgozók jócskán! De jó szándékkal minden megy.

Utoljára, de nem utolsósorban írom le fiatal SZTK-orvosunk nevét: Dr. Tokody György. Nemrégen került hozzánk, úgy tudom nős, vannak gyermekei is. Van dolga bizonyára elég. Amerre járok, mindenütt emlegetik emberségét. És felderülnek az öreg arcok is, ha róla beszélnek. Még nem mondta egyetlen öregnek sem a humornak szánt mondatot: mit akar hetvenéves korában? Azt mondják, van egy listája, rajta elhagyott, magányos öregek neve, akiket néha hívás nélkül is meglátogat — szerétéiből, segítő jó szándékkal. Ennek az embernek hivaté.s az orvosi pálya, ezért vaii szabad perceiben szívében az öregeknek helye.

Jövőbe mutató! Gyarmathy Irén