Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-12 / 50. szám

ilirata mindezt így jf jatóink a világ minden tá­gról”. S mivel nem egy külföldi látogatónk említette már azt, hogy — tőlünk messze — ottho­nában beszélt neki valaki múzeu­munkról, a feliratot így is értel­mezhetjük: „Hírünk a nagy világ­ban”. A TÉRKÉP MEGTEKINTÉSE MELLETT sokan elidőznek az új szerzeményeinket bemutató, első tárló előtt is. Ebben azok az ér­dekes és értékes tárgyak láthatók, amelyekkel jóakaróink gazdagí­tották múzeumunk anyagát. Leg­utóbbi múzeumi híradónkban már hálásan nyugtáztuk az újabbakat is. Helyén valónak torjuk, hogy ezúttal a legújabbákról s azok ajándékozóiról is megemlékez­zünk. Dr. Prőhle Károly teol-aka- démiánk tanára édesapja hagya­tékából az amerikai evangéliku­sok kiadásában megjelent díszes felíöaptárt juttatott múzeumunk­nak. Dr. Magyar István egy Co- menius könyvet ajándékozott. özv. Mátyás Györgynétől egy önt­vény Krisztus-fejet kaptunk. Dr. Nagy Gyula, északi egyház- kerületünk új püspöke az ágostai birodalmi gyűlés 450. évforduló­jára készített emlékéremmel, helyi pres- irisich em- >tto anya- éknak te- dár lelké- k kézira- 1 a Gyönk ns svábok il részletes ztrált fel- leklődőnek népművé- imára pedig forrásanyag, köszönettel 'alak Jánosné unk javára nyát. AKI KIÁLLl- részben ez év önyörködtek s az úrvacsorával (yszerek és emlé- se közben. Terve- a helyen is új nemsokára bemuta- j énekeskönyv közeli ■t használjuk fel arra, házunk énekkincsének emlékeit tárjuk látogató- é. További, de ide vonatkozó tervünk pedig a jövő évi Luther jubileummal kapcsolatosan egy Luther-kiállítás megrendezése. Mindezek mellett a három te­remre terjedő állandó kiállítá­sunk gazdag anyaga az elmúlt hó­napokban is sok hazai és külföldi látogatónak szerzett maradandó élményt. Ezek emlékét immár ti­zedik köretig ért vendégkönyvünk számos megkapó bejegyzés^ őrzi. Közülük párat lapunk nagy nyil­vánossága számára itt közre is adunk: „A művészeti és kultúr­történeti értékeket bemutató ki­állítás hűen fejezi ki a Magyaror­szági Evangélikus Egyháznak a hit és az evangélium hirdetésében vállalt küldetését. Kívánom, hogy az evangélikus egyház" a jelen és jövendő korszak hitéletét is majd­nem ilyen gazdag kiállításon ke­resztül tudja bemutatni.” Egy má­sik látogatónk pedig ilyen vallo­másra buzdult: „Amit itt láttam, ebben az ízlésesen, igényesen ösz- szeállított és bemutatott múzeum­ban, megerősített hitemben és ab­ban a tisztelő szeretetemben amellyel az evangélikus egyház iránt viseltetem. Hála és áldás le­gyen munkájukért, igyekezetük­ért.” Garam Zoltán DR. CHRISTOPH DEMKET VÁLASZTOTTAK MEG A SZÁSZ TARTOMÁNYI EGYHÁZ ÜJ PÜSPÖKÉVÉ A Szász Tartományi Evangé- nyugalomba vonul. Dr. Demke likus Egyház közgyűlése teológiai tanári szolgálata mellett dr. Christoph Demke berlini teo- eddig is magas tisztséget viselt az lógiai docenst választotta meg NDK-beli egyházak szövetségének dr. Werner Krusche püspök utód- titkárságában, amelynek jelenleg jául, aki 1983 szeptemberében a vezetője, (ena) Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. december 12-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 5. Pintér Károly, du. 6. Szeretetvendégség. Káldy Zoltán. Fa­sor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Leven­te. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák), Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bo- gya Géza. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.). Rá­kosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. féllO. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Ben­czúr László. Frangepán u. de. 8. Ben­czúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh GyulaJ Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-We- kerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Koczor Tamás teol. (szuppl.). Rákospalota-MÁV telep de. 8. Koczor Tamás teol. (szuppl.). Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner , Ágoston Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Fe­renczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula, du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9 Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Buda­örs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy Evangélikus 11 np 11 30 Kcmiszárné de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11 Mezősi György. — HALÁLOZÁS. Wagner Jó- zsefné, néhai Wagner József alsó- nánai lelkész özvegye, 89 éves ko­rában elhunyt. November 11-én kísérték utolsó útjára a paksi te­metőben. „Az igaznak emlékezete áldott!” EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telelőn: 142-014 Csekkszámlaszám: suo—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 @ , 82.2810 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Egy ismeretlen édesanya Sokat gondolkodtam rajta, hol szembetűnt. A temető tele volt Megsokasodtak az én sírjaim is láttam ezt az arcot. A villa- virággal. Úriás őszirózsák vi- is. Karjaimban nem fér el már moson vagy az autóbuszon. Ta- gyázták a márvány alatt pihenők a sok virág, nem is bírnám már Ián a templomban, talán vala- álmát, színes ßzegfük iátatát magammal hozni, annyi fejfa melyik hivatalban, vagy társa- hordozta a szél, hosszú szárú dá- mellé kellene letenni egy szálat, ságban találkoztam vele, talán liák hajladoztak a kővázákban Meg-megállok kedveseim, bará- útitársam volt a vonaton. Kire és gyertyák, pislákoló kis gyér- taim, ismerőseim sírjánál, hogy is hasonlít, nem tudnám hirte- tyák mindenütt, amelyeket gyen- imában elidőzzem velük. Az len megmondani, de ismerem géd kezek gyújtottak, hogy a élet múlandósága itt jobban valahonnan, az bizonyos. holtak emléke jobban lobogjon, szembetűnő, figyelmeztetőbb. Végigvettem magamban mun- legalább ezekben a napokban Jobban kell figyelnünk a lé­katársaimat, iskolatársaimat, jobban. Hajlott hátú öregek ke- nyegre, amely maradandó, falvakból és városokból ismerő- resték fel előre ment kedvesei- Kora reggel indultam el, dél­seimet, de hiába. Talán még két és autóba zsúfolt családok felé jár, mire hazafelé tartok. A gyermekkoromból maradt meg együtt mentek megszépíteni a templom előtt megállók és ön- ennek az arcnak az emléke. Nem sírt. . kéntelenül is megindulok lép­tudtam. . Kivirultak a temetők. Az csőin felfelé. Azután később, Az arc egy kidöntött sírkőről qSzí csendben, hulló levelek szál- a^l°gy ülök ott a nagy, templomi nézett rám. Egy édesanya arca ungóztak a holtak birodalmában, csendben, agyamban világosság volt. Gyermeket szorította ma- __ ... gyűl. gához. Kissé szomorkás volt ez A kőanya kőszemével nézte Megkaptam a megoldást. A az arc, előrenéző kőszeméből is őket és óva gyermekén pihent a sírkőről az ANYA nézett rám. sütött a szeretet. Fejtartása bá- keze, aki talán már maga is ha- Mindnyájunk ÉDESANYJA. Aki torságról tanúskodott, az élet lőtt vagy elfelejtette azt, akit hordott, megszült, nevelt, védett küzdelmei között is erős, gyér- kőbe vésetett. Ki tudná meg- bennünket és imádkozott’értünk, mekét védő édesanya. Olyan, aki mondani? Aki megértett és megbocsájtott, vigasztalni és imádkozni tud. De mégis, valaki megállhatott aggódott értünk és öltöztetett, el- Erő van benne, amely a halott- a szeméthalom mellett és a ki- bocsájtott és visszavárt, megölelt ból is élőt teremt, száraz tőből dőlt sírkövön az édesanya ke- és meghalt s mégis örökre ben- élő szőlővesszőt. zébe egy csodálatosan szép fe- nünk él. Az ÉDESANYÁNK ar­A kidöntött sírkő az út szélén hér rózsát tett. Férfi volt vagy ca. hevert, mellette szeméthegy, el- nő, öreg vagy fiatal, nem tudom. Legyen hát áldott a kéz, amely száradt, rothadó virágok, meg- De nem is fontos. Jó tudni, hogy az ismeretlen ÉDESANYA sír, színtelenedéit koszorúk, szala- nem veszett el még a világ, amíg kövére virágot tett. Visszaadta gok. És mégis! Vagy éppen ezért, a szemétben is felfedezik azt, hitünket az EMBERBEN, ez az anyai arc még jobban amit el nem dobhatunk. Gyarmathy Irén „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítse­tek egyenes utat a kietlenben Is­tenünknek! Az én Uram, az Ür jön hatalommal, karja uralko­dik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott” (Ezs 40, 3. 10). VASÁRNAP. — „Szívleljétek meg mindazokat az igéket, ame­lyekkel ma intelek benneteket. Mert nem üres beszéd az számo­tokra, hanem életet jelent nek­tek” (5 Móz 32, 46.47 — Jn 12, 48 — Mt 11, 2—6 — Zsolt 33). Is­ten igéje mindig céllal hirdette- tik, hangzik felénk. Életet jelent, több összefüggésben is. A re­ménység szava, vigasztalás sza­va, hitre juttatás szava. Ezekkel együtt cselekvésünk irányát is megszabja: igére figyelő élet munkálkodik másdk életén is, boldogulásán is. Magunkért és másokért kell és érdemes az igé­re figyelni. HÉTFŐ. — „Az ő nevében hir­detni kell a megtérést és a bűn­bocsánatot minden nép között. Ti vagytok erre a tanúk.” (Lk 24, 47—48 — Zsolt 8, 2 — Mt 11, 11—15 — Ezs 11, 1—10.) Hallat­lan nagy ajándék számunkra, amit Jézus szerzett: megtérést és bűnbocsánatot. Ezért is kell mind erről tanúskodni. S mi, akik naponta élünk a bűnbocsá­natból, megtérésből hirdethetjük, és adhatjuk másoknak is, hogy megtapasztalhassák áldását és erejét. Környezetünk, mások éle­te függ attól, hogy igaz tanúk vagyunk-e? , KEDD. — „A régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van” (2 Kor, 5, 17—18 — Jer 31, 28 — Mt 3, 1—12 — Ezs 12, 1—6). A Jézust ismerő, hozzá ragaszkodó ember életében nagy változások történnek. A remény­telenség reménységre változik, a kétkedés biztos hitté, a szeretet- lenség szeretetté. Nem emberi erőfeszítésnek eredménye ez, hanem Isten ajándéka. Mind ez azt jelenti: új alapot és új irányt nyer az ember élete. Az új irány a másokért végzett szolgálat, segítés, szeretet gyakorlati meg­valósítása. Végezhetjük, mert az új megkezdődött SZERDA. — „Békét hirdet a népeknek” (Zak 9, 10 — Ef 4, 3 — Lk 3, 1—14 — Ezs 14, 3—17). Ta­lán a legdrágább szó a béke. Vo­natkoztatható a lelki békességre is, és a világ békéjére is. Mind a kettőre elengedhetetlen szüksége van az emberiségnek. Isten Jé­zusban nagyon sokat tett a bé­kéért. Akik gyermekeinek vall­ják magukat — másokkal együtt —, szintén sokat kell tenniük ér­te. De ne egyszerűen szavakban, hanem aktív cselekvő élettel. S a béke munkálása a családban kezdődik, és onnan teljesedik ki egészen világméretekig. Ha élni akarunk, Isten béke akaratát meg kell élni. CSÜTÖRTÖK. — Jézus mond­ja: „Én pedig ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonok” (Jn 12, 32 — Ruth 2, 12 — Hős 14, 6—10 — Ézs 25, 1—12). Nemcsak idős korban, de fiata­lon is sokat foglalkoznak az em­berek az elmúlás, a halál utáni kérdésekkel. Sokszor kétségbees­ve, reménytelennek látva az élet küzdelmeit, szolgálatait is né­zünk előre. Keresztyén hitünk­nek hallatlan nagy ajándéka Jé­zus ígérete: magához vonz min­deneket. Már itt földi életünk­ben Vele élhetünk, szolgálhatunk és halálunk utánra is azt ígéri Vele leszünk. Ez az ígéret lehet reménységünk alapja. PÉNTEK. — „Higgyetek a vi­lágosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” (Jn 12, 36 — Ézs 60, 19 — Mk 1, 14—15 — Ézs 26, 1—12). Világosság, fény nélkül nem lehet élni sem növénynek, sem állatnak, de végképp nem az embernek. Életünk világos­sága, forrása Jézus. A Benne való hit életünk megtartó ereje. De nem elég ebből a fényből él­ni. Abból, azaz másoknál is vi­lágítani lehet és kell. Hiába fo­gadjuk el Jézus világosságát, ha nem adjuk tovább. Szeretetben, mások segítésében, minden jó ügy támogatásában, a békesség megélésében. Jézus fényével vi­lágító emberekre van ma na­gyon is szükség! SZOMBAT. — „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk” (Jn 1, 14 — Zsolt 119, 162 — Lk 3, 15—20 — Ézs 26, 13—21). Hitünk nem fantom hit, hanem kézzelfogható alapja van. Istennek az a szere- tete, mely Jézusban emberi for­mában jelent meg itt a földön. Nemcsak megjelent, de értünk szolgált, értünk áldozat lett s feltámadt. De ez a szeretet ad példát arra is, hogy hogyan kell és lehet Isten szeretetét megva­lósítani, megélni személyválóga- tás nélküli szolgáló életben. Is­ten elénk jövő szeretetét csak ilyen élettel lehet meghálálni. ifj. Kendeh György Finn istentisztelet Buda várán Évekre visszanyúló hagyománya van annak, hogy a budapesti finnek, a kolónia tagjai, finn-ma­gyar vegyesházasságban élők és lelkes magyar finn-barátok éven­te egyszer, úgy karácsony táján összegyűlnek finn nyelvű és litur- giájú istentiszteletre Budavárán a Bécsikapu téri templomunkban. Ebben az évben ádvent első va­sárnapján volt ez az alkalom, ame­lyen mintegy nyolcvanan vettek részt. Igét hirdetett és a liturgiát végezte Jaakko Rantasalo van- taa-i lelkész, aki ezévben ösztön­díjasként folytatja tanulmányait Teológiai Akadémiánkon. Az is­tentiszteleten Peskó György orgo­naművész orgonáit, házigazda dr. Koren Emil esperes volt. Ki­emelkedett az ünnepélyes és egy­ben baráti együttléten budavári gyülekezetünk Schütz kórusának éneke. A finn istentiszteletek ád­vent első vasárnapi jelleget adó énekét, a „Hoosiannát” énekelték, valamint a Betlehem című kará­csonyi éneket. Mindkettőt hang­szeres kísérettel. Istentisztelet után a szokásos „kirkkokahvin” — istentisztelet utáni kávén — a kórus előadta Kodály „Karácsonyi énekét” Csor­ba István karnagy vezetésével, s ezzel a kapcsolatok magyar ízét is megadták. A jelenlevők baráti be­szélgetésben még hosszasan együtt voltak a finn asszonyok asztalte­rítése és kínálása mellett. — Advent 3. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Mt 11, 2— 10; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 4, 1—5. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 26-án, karácsony 2. nap­ján reggel 7 órakor az evangé­likus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — ÓBUDA. M-né Mesterházy Nagy Vilma, nemeskoltai szüle­tésű hittestvérünk 6000 Ft-ot ado­mányozott a gyülekezetnek. — Lőrincz György ny. tanár, aki húsz éven át volt a tabi gyüle­kezet kántora, majd Siófokon volt pénztáros és kántor, október 18-án váratlanul elhunyt. Temetésén a gyülekezetek nagy részvéte mel­lett Fabiny Tamás segédlelkész hirdette Isten igéjét, a sírnál Jakus Imre ny. lelkész imádko­zott. „Hálát adok a Krisztus Jé­zusnak, a mi Urunknak, aki meg­erősített engem, mert megbízha­tónak tartott, amikor szolgálatra rendelt.” KARÁCSONYI MUZSIKA lesz december 19-én, vasárnap délután 5 órakor a soproni templomban. Közreműködik a gyülekezet ifjúsági kamarakórusa. Vezényel: Laborczi Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom