Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-28 / 48. szám

/ G É LIK US ff H ETILAP XLVII. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1982. november 28. Ara: 4,50 Ft ,,Szállj közénk, királyunk!” Az emberi élet egyik nagy ajándéka az, hogy várakozni és vágya­kozni tud. Miközben komolyan veszi a mindennapok feladatait és hordozza azok feszültségeit, szívében marad hely arra, hogy szép terveket készítsen, a feszültségek feloldásáról gondolkodjék, saját — és mások életét szebbé akarja tenni. ADVENT IDŐSZAKA, AMELY E MOSTANI VASÁRNAPPAL KEZDŐDIK, a várakozás ideje. Jézus születésének csodaszép ünne­pére, a karácsonyra készülhetünk fel e hetek során, testben és lélek­ben. Valami van ilyenkor a levegőben... Meggyorsulnak a hazafelé vezztö léptek, mindenki titkos gondolatokat forgat, meglepetéseket készít szerettei számára. Az üzletek forgalma megnövekedik, erre jó előre számítanak is a kereskedelem szakemberei. Ez a feszültség nem hasonlítható ahhoz a másikhoz, amelynek idegesség vagy féle­lem a következménye. Ez jóleső, örömteli feszültség. Advent az esztendő egyik legszebb időszaka. Egyesek úgy vélik. „angyalszár­nyak suhogását’’ hallhatják, mások, keresztyén hívők, úgy érzik, mintha Jézus ilyenkor közelebb kerülne hozzánk, mint máskor. de hat Mire is várnak valójában az emberek-, az anyagiak utáni feszített rohanás ilyenkor alábbhagy kissé és amikor ajándékokat veszünk, érezzük, hogy az igazi érték abban van. ha van kit megajándékoznunk, ha van kit szeressünk. Egy-egy néhány forintos képeslap vagy egy látogatás gyakran nagyobb örömet sze­rez mint egy drágán veti ajándéktárgy. Ilyenkor egymást kellene számba vennünk, nem forintjainkat. — A szabad időre is várnak az emberek, az ünnepi napokra, kikapcsolódásra, ám itt is hamar kiderül, hogy a szabad idő és 'az ünnepnapok önmagukban nem tesznek boldoggá, csak akkor, ha azokat szeretettel és áhítattal tud­juk megtölteni. Ha e téren az esztendő folyamán hiányunk volt, az' ilyenkor fájó űrré tágul és növekszik lelkűnkben! DE AZ ADVENTI IDŐSZAK AZÉRT SZÉP. mert a várakozások és vágyakozások betelhetnek, nem maradnak üres ábrándok és só­várgások. Nem mi vagyunk az ádventi időszak „rendezői” és le­bonyolítói. hanem maga az Isten. Ö meghallgatta népe sóvárgó imádságait régen és elküldte Fiát e világba. Ö meghallgatja mai né­pének imádságait is és Fia ma is itt van közöttünk, korunkban, vilá­gunkban. , JÉZUSRA VAN SZÜKSÉGÜNK. Ö égy békétlen kórban békessé­get hozott. Nehezen értették meg ezt. tanítványai is, ellenfelei is. Szépen érzékelteti a mostanában sokak által látott filmben, a Ben Húrban az a jelenet, amikor a római katona felemelt korbáccsal a kezében lesújtani készül, de Jézus ránéz és e tekintet nem engedi, hogy a korbács lesújtson. Nemcsak a szerencsétlen gályarabságra Ítélt fogolynak volt szüksége erre a jézusi tekintetre, hanem a római katonának is. Jézus tekintete ma is békességre tanít. Korbácssuhog- tatás, fegyverkezési hajsza helyett békében kellene megtalálni az egymás mellett élés normáit. De ez nemcsak a háború elkerülésére vonatkozik, hanem arra is, hogy igazságot kell szolgáltatni annak, akinek létét fenyegető igazságtalanságok között kell élnie. És kisebb közösségekben, egy-egy családban is igaz, ahol önzés, hatalomfitog- tatás. a másik lebecsülése, kihasználása rontja meg a légkört, tesz kiszolgáltatottá házastársat, öreg szülőt vagy gyermeket. Békességre tanít Jézus, megbocsátásra, a szeretet felszítására. JÉZUSRA VAN SZÜKSÉGÜNK. Szép ádventi énekünk, a „Jöjj népek Megváltója”, amelyből a címben olvasható mondatot is idéz­tük, királynak nevezi Jézust. Tudnunk kell azonban, hogy Jézus ki­rályi voltat semmiféle romantikus királyképzetbe nem tudjuk be­illeszteni. Sem a hatalmukkal tündöklő, sem a gyermekien naiv, sem a céljukért semmilyen eszköztől vissza nem riadó királyok nem ha­sonlítanak arra a királyra, akit mi Jézus Krisztusnak nevezünk. Ö teljes hatalommal rendelkezett, többel, mint bármely földi király, és mégis kereszthalált halt „alattvalóiért”, szolgált tanítványainak, áldozatos szeretette tanította azokat, akikre népét, jövendő egyházát bízta. Ha a mai gyermekek a királyokról már csak a mesékben vagy a történelem könyvben hallhatnak is, el kell mondanunk, hogy éne­künk vágyakozó sóhajtása: „szállj közénk, királyunk’’ — ma is őszintén csenghet, mert ilyen királyra ma is szükségünk van: aki megtanít önzés helyett egymásnak jóakarattal szolgálni, haragtartás helyett megbocsátani, hideg tárgyilagosság és egymás iránti érzéket­lenség helyet* érzéseket adni. ájra megtanulni örömöt szerezni, kö­zösségben élni, közösségi emberekként. JÉZUSRA VAN SZÜKSÉGÜNK. Ö készíthet fel a „család ünne­pére”, a karácsonyra is. Egy válásról szóló tévéműsorban, amely ép­pen a Családi kör címet viseli, arról beszélt a pszichológus, hogy a váláshoz való jog alapvetően emberi szabadságjognak számít. A műsor ezután néhány tragikomikusra torzult családot mutatott be, hányódó gyermekekkel, nevetségessé váló hadakozásokkal. Valóban vannak olyan házasságok, amelyeket teljes belső megromlásuk miatt nem lehet fenntartani De nem kellene mégis az ország nyilvános­sága előtt a Családi kör adásban a „házasságban való megmaradás­hoz való jogról” is beszélni? Arról, hogy talán sokan túl könnyen és hamar folyamodniuk a válás eszközéhez? Hogy meg sem próbál­ják a korrigálás eszközeit? Hogy a gyermekre nézve a család szét­esése akkor is életre szóló sérüléseket okoz, ha a szülők egyébként szépen meg tudják magyurázni válásuk egyéni •okait? HA JÉZUST JOBBAK MEGISMERI EGY KERESZTYÉN EMBER, szeretteit és embertársait is jobban fogja ismerni. Mielőtt mások hibáit élesen megfogalmazza, a saját hibáit is észre fogja venni. Mielőtt követelne, előbb adni akar, mielőtt megítél vagy elutasít magától bárkit, megpróbál a megbocsátás eszközével is élni. Nem véletlen, hogy éppen Jézus érkezése, földre szállása, megszületése lett a legcsaládiasabb ünneppé, amit a szeretet ünnepének is ne­vezünk. Jézusra van szükségünk, családunkban, szeretteink között élve is. „SZÁLLJ KÖZÉNK, KIRÁLYUNK!” — énekeljük ezen a vasár­napon istentiszteleteinken az ádventi várakozás ősi szavait. Ha őszintén kérjük ezt. Urunk valóban eljön közénk most is és áldáso­kat hoz magával, mert jól tudja, mire van szükségünk. Szirmai Zoltán Ján Michalko püspök hetven éves Dr. Ján Michalko a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyetemes püspöke október 16-án töltötté be 70. életévét. A jubileum alkalmá­ból október 17-én a pozsonyi nagytemplomban ünnepi istentisz­telet volt, melynek igehirdetését Ingo Braecklein nv. eisenachi püspök végezte. Az Istentisztele­ten jelen volt többek között Meí- kisédek, az Orosz Ortodox Egyház püspöke, Risto Lehtonen lelkész, a Lutheránus Világszövetség „Egyházi Együttműködési” osztá­lyának igazgatója, dr. Milan Sa- lajka prágai professzor, dr. Horst Beintker jénai professzor, dr. Gerhard Bassarak berlini proíesz- szor. A Magyarországi Evangéli­kus Egyházat dr. Káldy Zoltán püspök képviselte. Az istentisztelet keretében a Lutheránus Világszövetség nevé­ben Risto Lehtonen igazgató, áz Orosz Ortodox Egyház és Pimen pátriárka nevében pedig Melkisé- dek püspök mondott köszöntőt. A Szlovákiai Evangélikus Egyház nevében dr. Rudolf Kostial püs­pök köszöntötte a jubiláló püspö­köt. Az istentiszteleten szolgáló egyik énekkart Andrej Ziak egye­temes felügyelő vezényelte. Igen mély benyomást tett a gyülekezet- re Michalko püspök szülőfalujá­nak, a Vazec gyülekezetének, nép­viseletbe öltöz.ött énekkara. Az ünnepeltet a gyermekek és az if­júság virággal köszöntötték. Az istentiszteiét után ünnepi ebéd volt Pozsony egyik új étter­mében. Itt mondta el köszöntőjét dr. Káldy Zoltán püspök is. Át­adta egyházunk ajándékát, Hor- vay János szobrászművész (meg­halt 1944-ben) herendi porcelán szobrát. Majd arról szólt egyhá­zunk püspök-elnöke, hogy Michal­ko püspök minden szolgálatát a „Krisztus-központúság” jellemez­te és most is az jellemzi. Ez hatá­rozza meg teológiai, professzori es püspöki szolgálatát egyaránt. De ez az alapállás érvényesül a Ke­resztyén Békekonferencia kereté­ben folyó békemunkájában is. Méltón kapta a budapesti Evan­gélikus Teológiai Akadémiától a tiszteletbeli doktori kitüntetést, örülünk annak is, hogy a magyar- országi és szlovákiai evangélikus egyházak testvéri jóviszonyt tar­tanak fenn. Évente vagy kétéven­ként hivatalosan is találkoznak egymással és megbeszélik közös ügyeiket. Ez most különösen is fontos a Lutheránus Világszövet­ség budapesti nagygyűlése előtt. Lapunk Olvasói nevében is kí­vánunk dr. Ján Michalko egye­temes püspöknek sok örömet és jó egészséget további szolgálatában. Dr. Nagy Gyula püspök gyülekezeti beiklalása RÉGI EGYHÁZI RENDELKE­ZÉSEINK ÉS JOGSZOKÁSAINK SZERINT püspököt csak az egy­házkerület párokus lelkészei kö­zül választhattak. Tudása, tekin­télye, a gyülekezetek tanácsolá­sában és kormányzásában gya­korolt jártasság alapján emelték a lelkészek a maguk köréből elöljárójukká valamelyik társu­kat. Ez a jogszokás vezetett oda, hogy utóbb törvénybe iktatták, hogy püspökké csak az egyház- kerület területén szolgáló paró- kus lelkészek valamelyike volt választható. Ám az egyházkerületek egy­másra utalsága, s a lelkészek or­szágos együvé tartozásának tuda­ta. egyre jobban úrrá lett egyhá­zunkban. Az egyházköz-igazga- tási határok ugyan megmaradtak, sőt bizonyos helyzeti érdekek is. De az élet, s az egyház- Urának egységteremtő ereje nagyobb volt. így történt, hogy a törvény megmaradván pl. Rafl’ay Sán­dort. aki teológiai tanár volt az újszövetségi tudományok kated­ráján, előbb Deák téri. lelkésszé választották, hogy megválaszt­hassák püspöknek. Kovács Sán­dort, aki a soproni teológián volt egyháztörténész professzor, előbb megválasztották Sámsonházán lelkésznek, hogy az akkori Du- nánihneni Egyházkerület püspö­kévé választhassák. így lett Szabó József győri lelkész eiőbb komá­romi lelkésszé, hogy megindít­hassák dunáninneni püspökké választását, mert Győr nem esett az egyházkerület területére. leiben kijelölik a püspöktartó gyülekezetei. Ez a Déli Egyház- kerületben a Deák téri gyüleke­zet, az Északi Egyházkerületben a budavári. így lett — egyes kül­földi egyházak fogalmai szerint — dómtemplommá a Deák téri és a Bécsikapu téri templom. AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜ­LET MEGVÁLASZTOTT ÜJ PÜSPÖKÉT, dr. Nagy Gyulát, te­hát a budavári egyházközségben gyülekezeti lelkésszé is be kellett iktatni. Ez történt meg október 17-én ünnepi istentisztelet kere­tében. Á püspökiktatáson az egy­házkerület találkozott püspöké­vel. Ez alkalommal a budavári gyülekezet találkozott új lelkészé­vel, dr. Nagy Gyula püspökkel. Az iktatás szertartását dr. Ko­ren Emil, a budai egyházmegye esperese végezte, akinek a lel­késziktatás hivatali feladata. Az ünnepi öröm tartalma volt: hogy először hallgathatta a gyülekezet dr. Nagy Gyula püspököt saját lelkészeként prédikálni. Szinte jelképes volt, hogy az igehirde­tés a perikóparendben előírt igé­ről szólt, s ezzel is belépett az országosan szabályozott gyüleke­zeti szolgálatba. A gyülekezet Schütz-kórusa Szokolay Sándor: Örvendjetek az Úrnak című éne­kével köszöntötte új lelkészét, s amikor istentisztelet után a ká­polnában szívélyes együttléten találkoztak a hívek új lelkészük­kel, a kórus a „Dicsérjed Iste­nem” művel nyitotta meg a ben­sőséges együttlétet. VIRÁGCSOKROK, KÖSZÖN­TŐ SZAVAK a parókustárs ré­széről, meghatott, melegszavú válasz... — mégis a legmele­gebb pillanatok azok voltak, ami­kor a hívek körülvették új papju­kat és papnéjukat, hogy kézfo­gással és szeretteljes néhány szó­val köszöntsék őket. A bizalom, a reménység, a megtiszteltetés családias érzése fogtk körül a gyülekezetei. A tudós professzor, a külügyi szolgálatban közel egy évtizedet eltöltött egyházi diplo­mata meggazdagodva ismét haza­talált az egyház népe körébe, a gyülekezetbe, hogy gazdagítson. K. E. Dr. IS1agy Gyula püspök eskütétele Dr. Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerületnek az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával megválasztott püspöke, november I6-án dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke előtt esküt tett a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Az eskütételen jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr, Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke. EGYHÁZI TÖRVÉNYEINKET AZ ÉLET FORMÁLJA. Megtar­tattuk azt a természetszerű szük­ségességet. hogy a püspök egy­ben az egyházkerület területén gyülekezeti lelkész is legyen, hi­szen püspökként az egyház- kerület gyülekezeti lelkészeinek papja, a gyülekezetek irányí­tója, kormányzója. Az „egyenlők közt első” ő. primus inter pares. Az előfeltétel formalitását azon­ban átlépte az élet. Ma egyházi törvényeink .annyit mondanak, hogy a „püspököt a lelkészek so­rából” választják. A Magyaror­szági Evangélikus Egyházban te­hát minden érvényes lelkészi ok­levéllel rendelkező ember püs­pökké választható. A püspök gyü­lekezeti lelkészi beosztását ren­delkezéseink. úgy határozzák meg, hogy mindkét egyházkerü­ULÉSEZETT A LVSZ VII. NAGYGYŰLÉSÉT ELŐKÉSZÍTŐ MAGYAR BIZOTTSÁG A Lutheránus Világszövetség budapesti VII. nagygyűlését elő­készítő magyar bizottság szep­tember 28-án megtartotta 6. ülé­sét a Budapest—kelenföldi, gyüle­kezet tanácstermében. A tanács­kozás középpontjában dr. K,áldy Zoltán országos püspök-elnöknek, a magyar előkészítő bizottság el­nökének az LVSZ Végrehajtó Bi­zottsága Vancouverben tartott üléséről szóló beszámolója állt. A. V. B. ülésén megtörténtek a leg­fontosabb döntések a nagygyűlés­sel kapcsolatban (ezekről Káldy Zoltán püspök-elnök összefoglaló cikkében tájékoztatjuk olvasóin­kat). A magyar előkészítő bizott­ság tagjai kézbe kapták az Í9S4. július 22. — augusztus 4-ig Buda­pesten tartandó nagygyűlés rész­letes programját, amelyet az LVSZ VII. nagygyűlését előkészí­tő bizottsága a világszövetség el­nökségének irányítása alapján el­készített és a Végrehajtó Bizottság a Vancouver! ülésén jóváhagyott. A magyar előkészítő bizottság ennek birtokában mérte fel az eddig elvégzett munkát és üte­mezte, be a soron következő fel­adatokat az egyes albizottságok és munkacsoportok számára. A magyar előkészítő bizottság megállapította, hogy a nagygyűlés előkészítő munkája valamennyi érdekelt szerv együttműködésével jó ütemben halad előre és ehhez jeleníős mértékben járul hozzá államunk megértő segítőkészsége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom