Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-21 / 47. szám

Ahol az isten dicsősége megmutatkozik

Renoválás utáni hálaadás Liszón

Emlékezetes napra virradt a kis falu lakossága szeptember 26- án. A maroknyi evangélikusság, alig száz fős gyülekezet, nagy anyagi áldozattal az Országos Egyház és a Lutheránus Világ- szövetség segélyével hozta rendbe piciny templomát. Dr. Káldy Zoltán püspök érkezésekor a gyülekezet felügyelője azt hangsúlyozta, hogy a kicsiny megbecsülését érzi abban, hogy a püspök időt szakított, erre a látogatásra. A kis templom harangjának zúgása kísérte a püspököt és a környező gyülekezetek lelkészeit a .kapuhoz. S az Istent dicsőítő ének után, fiatalok, középkorúak és idősek foglalták el a kevés helyet. A kint rekedt gyülekezet száma jóformán nagyobb volt a bentlevőnél, akik a mikrofonok és erősítők segítségével a parkosított kertben is jól hallhatták a prédikációt és a köszöntéseket.

DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök a 26. Zsoltár 8. Verse alapján hirdette az igét. „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét.” Ez a gyülekezet nemcsak egyszerűen megőrizte és rendbehozta azt, amit őseitől örökölt, hanem hozzá is tett. Hiszen új a sekrestye, a szószék, az úrvacsorakészlet, az oltárterítő, két szőnyeg és a papi pad is. Isten háza a templom — hiszen itt hirdetik az örök élet igéjét, itt részesülünk Jézus Krisztus testének és vérének ajándékában, a bűn bocsánatban. Itt az Isten különösen is jelen van. A keresztény ember, ha meghal valakije, nem elégszik meg azzal, hogy elmondja magában a bánatát. Inkább eliön ebbe a házba, leborul és itt érezheti igazán, hogy Isten hallgatja, vigasztalja.

A zsoltáríró azt vallja: Szeretem a házadat! Hogy melyiket? Minden keresztyén ember elsősorban a templomot, ahol keresztelték. konfirmálták, ahova szülei vitték. A liszóiaknak ez a legdrágább, ezért is szeretik. S azzal mutathatják meg legjobban ragaszkodásukat, ha ide eljárnak, ha itt őszintén imádkoznak és énekelnek. Ügy, ahogy hallottuk, mert pl. Az Erős várunkat ilyen lelkesen sehol másHoI nem éneklik, mint ezen a vidéken.

Isten dicsőségének nagysága megmutatkozik abban, hogy hall- hathatjuk igéjét, Az Isten maga keresi a színeket, mert nem olyan mint egy durcás kisgyerek, aki nem figyel oda ha szólnak hozzá. Az Isten nem olyan, mint néha a házastársak, akik nem figyelnek egymásra. Ö megszólítja az embert a Szentíráson keresztül. az igehirdetőn keresztül és a szüleinken keresztül és jó ha addig .hallgatunk rá, amíg szól.

A másik dolog, amiben megmutatkozik dicsősége, az úrvacsora. Mert az elkövetett bűn rettentően leterheli az embert, de aki'őszintén megbánja, az bocsánatot kan. Az Isten dicsősége mutatkozik meg abban is. hogy most ennyien vagyunk, ö egy nagy családdá ölel bennünket. Isten népe van itt együft az Ö házában.

De. akit semmilyen épület nem tud befogadni, kész emberi szívekben lakozni. Képzeljünk el egy olyan családot, ahol a szívek Istennel vannak tele. Ott a gyerekek megértők és szófogadók, a házastársak sem bántják egymást, a káromkodás is a családtagok torkára forr. Egy gyülekezet maga lehet az Isten temploma. Ha bennünk lakozik, megváltoznak a viszonyok szülők és gyermekek, ismerősök és ismeretlenek között. Mert vele a szeretet költözik a szívekbe.

A PÜSPÖK EZEK UTÁN a búcsúzó lelkészhez szólt. Dr. Pusz- tay László gyülekezeti lekészként most van utoljára a liszóiak között. Erről az új szószékről hangozzon felé a köszönet szava, mert szerette az Isten házát, hirdette hűséggel az igét, Jézus testét és vérét osztotta s ezzel Isten dicsőségét szolgálta. Adja Isten, hogy nyugdíjas évei alatt, örömök és nagy szomorúságok után, feleségével együtt találja meg az

Isten minden értelmet meghaladó békességét.

AZ IGEHIRDETÉS UTÁN a népes gyülekezet meghallgatta a templom 1867-től kezdődő történetét, majd Dubovai Géza esperes és dr. Blázy Árpád egyházmegyei felügyelő nyitották meg a köszöntések sorát. Köszöntötte az ünneplő gyülekezetét a helyi római katolikus esperes-plébános, és a falu tanácselnöke, Karsai József is. A környező gyülekezetek lelkészei is szóltak s egy-egy igével kívántak áldást az új templomra és távozó, szeretett lelkésztársukra.

A közel három órás ünnep a megterített asztalnál folytatódott, ahol a híres somogy—zalai „es- külvői tor” fogásait élvezhették a vendégek. Közelből és távolból érkezők megtapasztalhattuk a kis liszói gyülekezet templom- és vendégszeretetét.

Smidéliuszné Droblina Erzsébet

„Növekedjetek fel a Krisztuskoz!”

(Folytatás az 1. oldalról)

tébe, az ö szentségébe, az Ö dinamizmusába, az Ö aktivitásába. az ö alázatába, egyre inkább bele és beteljesedünk Általa. Nyárspolgári keresztyénséggel ebben a társadalmi rendben, amelyben vagyunk, semmit nem lehet kezdeni. Ha azt akarjuk, hogy folyjék misszió. — mert vannak olyan emberek is az egyházban, akik tőlem is számon kérik. — akkor tudni kell. hogy a misszió a mi szocialista társadalmi rendünkben elsősorban az, hogy akik hisznek, belenövekednek a Krisztusba. Mert aki belenövekszik a Krisztusba, az egyben életével, szavával misz- sziót 'végez. Ez a misszió. Felnövekedni a Krisztushoz. Ezen ke- ’résztül a Krisztus tisztaságát, szépségét, igen. merem mondani a szépségét, a szeretetét belevisz- szük úgy a társadalomba, hogy misszionálunk. Tanfolyamosok, igenis fáradozzatok azért a Szentlélek ereje által, hogy belenövekedjetek a Krisztusba.

ÉS MI AZ ÉRETTSÉGNEK A JELE? Ez lehet egy nagyon izgalmas kérdés. Előzőleg arról beszéltem, hogy milyen gazdag az egyház, milyen sok karizmát kapott, és hányféle lelki adománya van, amivel szolgálnak az emberek, stb. Itt van egy nagyon érdekes kifejezése Pálnak, az tudniillik, hogy a Krisztusba való belenövekedés, egyáltalán a lelki gyarapodásnak a teteje az egység. Nem a szétszedettség, nem a szétszóródottság. hanem az egység. Az egység Krisztusban. Ehhez hozzáteszi: Legyetek nagykorúak, és ne kiskorúak, akiket a tanításoknak a szele ide-oda hány és sodor. Hanem a

Krisztusba belenövekedve. az egyház egysége egyre inkább legyen nyilvánvaló. Világosan szeretném megmondani minden teológusunknak és minden tanfolyamistának a Magyarországi Evangélikus Egyház nem az a hely. ahol mindenféle bolond tanításokat lehet hirdetni. Ez nem az a hely. ahol mindenféle szektás dolgokat lehet tanítani. Ilyen meg olyan közösségi körökből érkezve az egyházunkba tanít- gassanak téves dolgokat. Ez az egyház a Magyarországi Evangélikus Egyház, és ebbe minden színnek bele kell ömlenie. és az egészet gazdagítani, de semmiféle szektás tanítást nem fogadunk el. sem a tanfolyamosoktól. sem. a lelkészektől, sem a most készülő teológusoktól. Ezt az igéből tudjuk, hogy az érettségnek az egység a jele.' A kiskorúságnak a jele a hányaveti- ség, és százféle vélemény és százfelé húzás. Növekedjünk fel a Krisztusba, az egységbe! Befejezem.

LEGYEN ÁLDÁS AZOKON, akik elindulnak. Kapaszkodjanak abba a bizonyosságba, hogy szolgálatukat Krisztus adta. a Feltámadott, a Megdicsőült. Növekedjenek bele a Krisztusba, az ö szeretetébe. és legyenek annak exponensei, kisugárzói és fáradozzanak azért, hogy a gyülekezetekben és az egész Magyarországi Evangélikus Egyházban mindenki előtt nyilvánvaló legyen a Krisztusban való egység, a tanításban való egység, az emberek szeretetében. társadalmunk szolgálatában való egység. Vezessen erre bennünket az az Ür. Aki adta ezeket a szolgálatokat. Ámen.

Magnófelvétel

Jótanács

Mielőtt szádat panaszra nyitod, gondold meg, nincs-e hálára okod sok jóért, mit Isten adott neked!

Ki háladásba kezd könnyek között, mindig nyer új kitartást, új erőt hordozni fájdalmakat, terheket.

S ha ezt napról napra így folytatod, végül minden panaszod, sóhajod háiadássá, dicséretté lehet.

Ismeretlen szerző verse Németből ford. Túrmezei Erzsébet

— Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 25, 1—13; az igehirdetés alapigéje: 2 Pt 3, (3—7) 8—14.

— KÖRMEND'. Közel negyed- százados szünet után már harmadik éve ismét közösen tartja reformáció heti áhítat-sorozatát és reformációi ünnepélyét az evangélikus és a református gyülekezet. Az ünnepi gyülekezeti esten Simon Kálmán református lelkész hirdetett igét. Szerdahelyi Pál evangélikus lelkész pedig a bibliafordító Károlyi Gáspárról tartott előadást. Szavalatokkal szolgáltak: Szabó Sándor, Horváth Szilvia és Dienas Dóra, valamint Kercsmár Veronika és Katalin evangélikus konfirmandusok. Bach korálelőjátékokat adott elő orgonán Ferentzi Mária. Az evangélikus gvermekbibliakör tagja, a hatéves Hajnal Benita öt szólóénekkel gazdagította az est műsorát.

Új teremtés, amelyben igazság lakozik

2Pf 3, (3—7) 8—14

SOKSZOR FENYEGETTE MÁR PUSZTULÁS A VILÁGOT. Volt

özönvíz, természeti katasztrófa, súlyos földrengések, háborús pusztítások. Petőfi megrázóan írja valamelyik tisztái árvíz nyomán: „Zúgva, bőgve törte át a gátot, / El akarta nyelni a világot.” Fenyegette, olykor egy-egy részét el is pusztította a világnak, de határt szabott neki Az, Aki szavával teremtette és ma is megtartja.

Ma még súlyosabb veszedelem is leselkedik ránk. Nem a természet felől, hanem az ember felől. Aki embertársa iránti bizalmatlanságában pusztító fegyvereket gyárt és halmoz. Az atoinbontás korszakában önkéntelen képzettársítással gondolunk az ige leírására, az elemek felbomlására, a tűzre, amely megemészti a világot. Pedig a kettő nem azonos dolog, két különböző valóság. Az egyik a bűnös ember felelőtlen „játéka” a tűzzel, másokat való fenyegetése, hogy biztonságban érezhesse önnönmagát. A másik pedig Isten szava, egy új világ ígérete, amelyben igazság lakozik.

ISTEN NEM PUSZTÍTJA EL A VILÁGOT, teremtettségét, hanem átformálja, megújítja, hogy ne a rombolás, a pusztítás erői fenyegessenek, hanem békesség, megértés uralkodjék, ahogyan azt már Ézsaiás próféta is hirdette: „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkésket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” (Ézs 2, 4).

És hogy ez nem emberi fantázia, képzelődés, annak bizonyítéka Istennek a • Názáreti Jézusban véghezvitt munkája, szeretetének a kinyilatkoztatása és az eljövendő világ ígérete. „Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be. ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?

Hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (lKor 15, 54—55. 57).

Sokan kérdezik jóindulatúan, vagy gúnyolódva, hogy mikor lesz ez, ha lesz egyáltalán? Miért nem valósítja már meg az Isten? Miért tűri a gonoszságot, az igazságtalanságot, az embertelenséget szerte a világban? Nem volt még elég a sok nyomorúságból? Mi sem tudunk mindenre felelni. De valljuk, hogy Isten nem akarja a bűnös halálát, a világ pusztulását. Türelmesen hordoz, hogy mindenki megtérjen. Hozzátaláljon, hazataláljon, ahol megtisztultan, békességben új életet nyer.

ÉS MERT EZT VÁRJUK, VALLJUK, AZ 0 AKARATA SZERINT mi magunk is igyekszünk, hogy tisztának és feddhetetlennek találjon azon a napon. Fáradozunk és munkálkodunk, amíg élünk, amíg erőnk van hozzá. Nem vesszük könnyelműen kötelességeinket, mert azokat Isten osztotta ki ránk s rajtuk keresztül is valósul az az igazság, amely az eljövendő világ lényege lesz.

Mivel mi nem az elmúlást várjuk, hanem az Istennel való teljes és zavartalan közösséget, az ö segítségével munkáljuk a magunk helyén, a magunk Leszközeivel a megértést, a minden emberrel való együttélést, közösseget, hogy gazdagodjon, gyarapodjon emberi.ívi-ivMio lágunk. Nagy elbizakodottság lenne azt hinni, hogy én jó vagyok úgy, ahogy vagyok. „Ilyen vagyok!” — mondja sok ember és ezzel jogot követel hibái elismerésére. „Nem tehetek róla — szabadkozik a másik — ez a természetem.” Mégis sok mindenről tehetünk emberileg is, hát még Isten kegyelmes erejével! Rajtunk is áll, hogy kik közé állunk, a csúfolódók közé-e, vagy a tisztaságra törekvők közé. A tehetetlen pusztulást várók táborát növeljük-e, vagy józan és kitartó cselekvéssel munkáljuk az élet megmaradását. A lesz, ami lesz közönyös, felelőtlen hangadói vagyunk-e, vagy olyanok, akik az ő Urukat várják, hogy ha megjön, beengedjék és vele lehessenek.

ÜGY GONDOLOM, HOGY AZ ISTENNEL VALÓ SZEMÉLYES EGYÜTTLÉT, közösség, annak szépsége és zavartalansága szükségessé teszi, hogy szüntelen figyeljünk reá. tanuljunk tőle és engedjünk neki. Ehhez ő ad nekünk erőt, bölcsességet, látást, nekünk csak készséggel tennünk kell a ránk bízott feladatokat: védeni az életet, munkálni a jót. őrizni a világot. Hiszen a világ nem pusztul el, hanem céljához érkezik. Megszabadul a romlandóság szolgaságából arra a szabadságra és dicsőségre, amelyben Isten gyermekei részesülnek (Rm 8, 21). Kovács Pál

I na á d k ózz ia u Ea !

Áldunk téged Istenünk és Atyánk, hogy az erők élet jó reménységével ajándékoztál meg minket. Ez az élet pedig nem a mi bűnös életünk folytatódása, hanem a te új teremtésed, amelyet már végzel Urunkban és Megváltónkban. Kegyelmes teremtésed a mi vígasztalásunk és bizonyosságunk, hogy ott igazság fog lakozni. Szereteted intsen hűségre és vigyázásra. Add nekünk Szentlclkedet, hogy éberek legyünk, ne a múlandó világban, "agy önmagunkban bízzunk, hanem evangéliumod világosságában élve. várjuk dicsőséges jöveteledet. Adj egyházadnak hű és bölcs szolgákat, akik házad népét gondos szeretettel táplálják, hogy így irgalmad bennünket az üdvösség részesévé tegyen. Ámen.

— GYÉKÉNYES. A gyülekezet asszonyai Isten dicsőségére fehér oltárterítő készletet adományoztak, amelyet a nyolvanéves Pe- terdi Györgyné és leánya, Nagy Jánosné népművészi hímzéssel díszítettek. Kezük munkáján az Ür áldása.

— PÁPA. A hagyományos közös reformációi ünnepély az idén a református templomban volt. Az október 31-i műsoros est össze volt kötve Bíró Lajos orgonaművész hangversenyével. Ünnepi előadást Síkos Lajos esperes tartott „A reformáció népének mai felelőssége” címmel.

— SZÜLETÉS. Jankovits Béla kajárpéci lelkésznek és feleségének, Mihácsi Mártának október 21-én ötödik gyermekük született. Neve: MÁRTON.

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Kránitz Vince és felesége sz. Szigeti Ilona, a körmendi gyülekezet tagjai szeptember végén ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból — a férj betegsége miatt — otthonukban volt a hálaadó istentisztelet, utána úrvacsorát vett az ünneplő házaspár. „Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”

— Szilvás Zoltán, a zalaist- vándi gyülekezet volt felügyelője és felesége. Novak Rozália október 23-án ünnepelték házasság- kötésük 50. évfordulóját. A templomi úrvacsorái istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Roszik Gábor lelkész végezte. „Kegyelemből tartattatok meg.”