Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-21 / 47. szám

Gyülekezeti ház felszentelése Budafokon Nagyon mélyre kell ásni. A DUNA ÁRTERÜLETE VOLT EZ valamikor. Közel hömpölyög ma is a széles, nagy folyó. Laza homok a talaj. Aki építeni akar itt, annak minden . ásónyomnál emlékeznie kell Jézus példázatá­ra: „és ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kő­sziklára volt alapozva.” Nagyon mélyre kell ásni. Van itt egyáltalán kőszikla? Közel három méterre ástak le a * % tét (a nagy szeretetadományt kapták meg egyszer), a Lutherá­nus Világszövetség világméretű családjának támogatása, társa­dalmunknak és államunknak a helyi Tanács V. B-on, át nyújtott segítségei, a helyiek felekezet- közi szeretete, ami az építés mö­gött állt, a szomszédos kelenföldi gyülekezet, amely ifjúságát is ide küldte kétkezi munkára, s az a fraternitás is, amely a lelkészek egymást kisegítő szolgálatában állt a szorgos építőmunka mögött. Negyvenezer forintjuk volt, amikor nekiindultak. Mélyre ás­tak, jól alapoztak. Másfél milliót építettek be eddig, aminek egy- harmada önkéntes kétkezi munka. A TEMPLOMI SZOLGALAT UTÁN az új épület gyülekezeti termébe vonultunk át, ahol dr. Nagy Gyula püspök megáldotta az új hajlékot s együtt énekeltük: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk ...” Mert itt ö cselekedett. Szíveket és izmo­kat mozgatott. Amikor sorolták a segítők neveit, az eseményeket: az alap így, a gáz úgy, a szerke­zetek így, a gépészet úgy, min­den felsorolás végén ez hangzott: köszönjük Istennek. Az épület kívül még vakolat­lan. A tetőtér még várja a fala­kat, a padlózatot, az épületszere­lékeket, hogy a lelkészcsalád ott­honává legyen, de mi lent a te­remben már az otthon melegét éltük át, amikor a gyülekezet kí­náló szeretete mellett oldódott fel az ünnepélyes hangulat. A püspökházaspárral még fel­mentünk a lelkészék mai lakásá­ba. Messze a gyülekezet területén kívül. Elnéztük az esti sötétben a távoli viliózó fényeket. Nincs is olyan messze ez a szórványvilág: közel hozza az áldozat és a sze­retet, az egymás testvéri karja utáni vágy. A GYÜLEKEZET LELKÉSZE Rőzse István. Felügyelője Wun­derlich Sándor. Az épület terve­zője dr. Kotsis Iván. Sáfára mintegy négyszáz lélek. A gazdá­ja: Isten. Koren Emil szép Sándy-tervezte templom mel­lett, hogy a fóldszintes-manzartos épületnek alapot vessenek, ami­kor a kis gyülekezet tagjai megkezdték a régóta tervezett gyülekezeti ház építését. Nem tudom, találtak-e követ a homok­ban, de a sziklatalajt meglelték. Ezzel a verssel köszöntjük a nyolcvanesztendős Illyés Gyulát Illyés Gyula: Szekszárd felé Kis vonat megy nagy domb­oldalon ; terhes kicsi nő a vonaton. Most dől el, mivé s mint alakul: most érinti tán egy titkos ujj. NAGYON MÉLYRE KELLETT ÁSNI: a gyülekezet szívéig. A Krisztus-vetette sziklatalajt ott találták meg: a hitet, hogy kell a gyülekezeti hajlék, ahol lelki otthonra lel a szétszórt nyáj. Ez a gyülekezet a budai oldal terü­letben legszélesebb evangélikus szórványa. Nagytétény alatt az érdi határtól Törökbálinton át a budaörsi törökverő szikláig min­den idetartozik. Ha papjuk Ke­lenföld déli szegélyén hatodik emeleti lakásából elréved gyüle­kezete ködbe vesző távlatain, be sem látja a tájat, amit hetente befut, hogy vigye szolgálata kin­csét, az evangéliumot otthontól otthonig. A mélyre ásott alapokon meg­épült az otthon. Több mint negy­venen dolgoztak a gyülekezetből két kézzel is az épületen, míg te­tő alá került a sok gonddal, sze­retettel és szakértelemmel irá­nyított munka mellett. Most történt meg a gyülekezeti terem, az iroda, teakonyha, mellékhe­lyiségek ünnepélyes átadása, fel­szentelése. DR. NAGY GYULA PÜSPÖK első gyülekezeti püspöki szolgá­lata volt. Azzal a reménységgel köszöntöttük a zsúfolt templom­ban, ahová hálaadásra gyűlt az épitő, áldozó, imádkozó gyüleke­zet, hogy püspökségének ez több mint jelképe: a szórványban épí­téssel kezdődő munka. Igehirde­tésében három otthonunkról szólt. A családról, amely minden élet alapja és forrása, a gyülekezet­ről, amelyet az ige épít s amely­ben általa épülünk „lelki házzá”, s az eljövendő mennyeiről, ame­lyet úgy hordozunk a szívünkben, Hogy már itt erőnek, reménység­nek, bizodalomnak a forrása. Amikor ismertették az építés történetét, kibontakozott előttem ennek a három otthonnak össze­tartó ereje s egyben szétáradó gyümölcse: a Gyülekezeti Segély keretében az ország minden gyü­lekezetéből ide folyt segítő szere­egyhAzzenei Áhítat lesz november 20-án, szomba­ton este 6 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 18.) Műsoron: J. S. Bach motettád Énekel: a Lutheránia énekkar Vezényel: Weltler Jenő Közreműködik: Berczelly István és Trajtler Gábor Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY Jár itt is, ha más nem, a szeme? affajta, ki nem rost sohase. Homloka az ablak üvegén, rázódik a tengely ütemén. Néz ki, bólogatva szüntelen, oldalvást a vastag üvegen. Nézi mit a tágas táj kínál; gyermeke helyett is nézi már. Mosolyog és pillog nagyokat, mint lány, ha szeszt, édest kortyolgat Ablakrázta arca szelíden azt bólintja folyvást, hogy igen. ízlik neki, lám csak, a világ; száll szemén át park és pusztaság. Pusztai menyecske, jelzi ezt üveggyöngye; gyöngyön kis kereszt. Kereszt mellett kis kép: az ura; térdén köteg színes brosúra. Szalad át szemén ház és fasor, szökdel ajkán egyre friss mosoly. Mintha nem pillái közt, de szép szája hosszán szállna a vidék. Tábla búza, tábla baltacím hagyja szinte ízét ajkain. Kéklő szöllők, sárga asztagok becézik az alvó magzatot. Lebeg az lágy élmény közegén, anyjában is egy nép közepén. Ügy becézi, hívja a világ, mint házából rég mi a csigát. Megy szülőmegyómben a vonat; bennem is megy jó sor gondolat. így vitt egy kis nő rég engem is; itt alakult az én lelkem is. Néz, néz a kis asszony, gyűjtöget, termi csöndesként a gyermeket. Hova viszi, honnan, nem tudom; fölvidít, hogy véle utazom. Nézem úti tájként a szelíd nőn a tegnap és ma jegyeit. Jár szemem a terhes kicsi nőn s azt gondolom, itt megy a jövŐm. Visz tovább egy népet: eltakart csempészáruképp hoz egy magyart. Egy ilyen kis nőben rég Babits épp talán anyámat látta így. Gondolta, hogy abban él, aki őt fogja fejében hordani? Jár szemem a kedves kis anyán s azt gondolom: itt megy a hazám. Viszi, mit sem tudva, szakadék, örvény fölött Árpád örökét. Benne él talán, ki engemet holtomban is meg-meg- em leget! Gondom, hitem, eszmém talaja, öröklétem vagy te, kis anya. Néznem is jó téged — megbocsásd. Kívánok szerencsés utazást! (Megjelent a „Hét évszázad magyar versei” kötetben, 1979-ben) A litiza&zem ItaMIa MEGSZOKTUK, HOGY AZ ŐSZ A BETAKARÍTÁS IDEJE. Rak­tárakba kerül a gabona, pincékbe a szőlő leve. Felszántják a tarlót, a fákról lehullanak a levelek. A föld sivár egyhangúsága, a fák csupaszsága az elmúlást hirdeti. Ősszel gyakrabban állunk meg ravataloknál, sírok mellett. Az elmúlás szele az embert is megérinti. Ilyenkor van a halottak napja is. amikor sokan keresik fel elhunyt szeretteik sírját az emlékezés virágaival. Egyházunkban nem elsősorban a halottak napján emlékezünk halottainkra, hanem inkább az egyházi év Utolsó vasárnapján, vagyis a mai vasárnapon, az örök élet vasárnapján. Ebben az a re­ménységünk fejeződik ki, hogy az elhunytak nem maradnak a sír­ban, hanem feltámadnak és örök életre jutnak. JÉZUS EGYIK MONDATA TANÍT MINKET ERRE A REMÉNY­SÉGRE. „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sok­szoros termést hoz.” (Jn 12, 24.) Megváltónk elsősorban önmagáról beszél. Magát hasonlítja a földbe vetett gabonamaghoz. 0 az, aki meghal, de halálával szerzi meg számunkra az örök életet. Halála reménységre jogosító halál. Meghal, eltemetik, de nem marad a sírban, előjön onnan, s feltá­madásával sokszoros termés lehetséges, övéinek adja feltámadása gyümölcsét. A földben elhaló gabonamag példája rendkívül szemléletes. Igen gazdagon fejezi ki mindazt, ami Jézussal történt és ami velünk is történni fog a halálban és a feltámadás által. A földbe vetett ga­bonamag nem marad meg, hanem elhal, de belőle hajt ki az új iipfpQ nini tPYVY)hn? A GABONAMAG MINDENEKELŐTT AZ ÉLET SZIMBÓLUMA. A parányi búzaszemben benne rejlik az élet. Nem véletlen, hogy magyar nyelvünkben a gabonát életnek is szokták nevezni. „Be­takarítottuk az életet” — mondják sokfelé hazánkban. Ez azt is jelenti, hogy az életadó kenyérgabona került a raktárakba, de van ebben a kifejezésben arra is utalás, hogy a gabonaszemben benne rejtőzik a jövendő élet csírája. Ha elvetik a földbe, kihajt, belőle újra élet fakad. Így volt ott Jézusban is az élet, amikor kereszttel a vállán halála helye felé haladt. A szem a halni készülőt és a meg­hatót látta a Golgotán, de a hit meglátja benne az élet forfását. A megfeszített Jézus a mellette függő megtérő latornak ezt ígéri: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban,” Nem úgy beszél, mint aki meghal és már semmire sem képes, hanem úgy, mint aki az életet osztogatja még halála pillanatában is. A mo­zikban mostanában látható Ben Húr című filmben is hatalmas je­lenet a Jézus halálát megjelenítő pillanat ábrázolása. A Megváltó görcsbe merevedő kezéből az élet ajándéka árad. Üj élet születik, betegek gyógyulnak meg, hit támad. Jézusban az élet jött el a föld­re. Az az élet jelent meg, amelyik a bosszú és megtorlás helyett a megbocsátást hirdeti és gyakorolja. A FÖLDBE VETETT BÜZASZEM AZ ERŐT IS KIFEJEZI. A mag a ráhullott hantok alól is kiemelkedik. Áttöri magát a fölötte levő földrétegen, s megjelenik. Hihetetlen erő mutatkozik meg eb­ben. Jézusban is így jelent meg az erő. Nem maradt a sírban. Hiá­ba helyeztek sírjára mázsás követ. Feltámadt, és megjelent tanít­ványai körében. Ez az erő azonban, ami feltámadása által nyilván­valóvá lett, nem azért jött napvilágra, hogy bosszút álljon ellensé­gein s elpusztítsa azokat, akik neki fájdalmat okoztak. Az erő, mint a földből előbukkanó csíra, a reménység zöld színében lép elénk. Ez az erő nem ellenünk megnyilvánuló hatalom, hanem ér­tünk feltámadó forrás. "ll/l Olvastam egyszer hogy valaki úgy rendelkezett, hogy halála után sírboltját súlyos márványlapokkal zárják le, s a sír felirata ez le­gyen: Ez a sír tart fogva örökre engemet, nincs erő, mely megnyit­hatná eme fedeleket. Ezzel akarta kifejezni azt a meggyőződését, hogy nincs út a halálból az életbe. Mi történt azonban? A súlyos márványlapok közötti kicsiny résbe egy kis magocska hullott, a ke­véske földben a mag kicsírázott, fa nőtt belőle, safa törzse szétfe­szítette a sír mázsás fedőlapjait. Megnyílt az örökre lezártnak hitt földi pihenőhely, mintegy kifejezve azt, hogy van út a halál helyé­ről az élet felé. A FÖLDBŐL ELŐTÖRŐ. SOKSZOROS TERMÉST HOZÓ MAG­NAK A KÉPE azt is jelenti, hogy sokak számára hasznos az, ami a vetés nyomán szárbaszökken, gyümölcsöt hoz. A felnövekvő ve­tésből újra mag lesz, élet születik, mégpedig megsokszorozódott élet támad. Jézus feltámadása nem csupán saját magának jelentett va­lami jót, életének újra való felvételét. Belőle övéi számára szárma­zott a legfőbb jó, feltámadásával út nyílt mindnyájunk számára a halálból az életre. Mint a földbe vetett mag, úgy hal el, de jön is elő újra Jézus, hogy sokaknak ossza szét feltámadása gyümölcsét. Jézus feltámadása s tanítványai körében való megjelenése láng­ra lobbantotta sokakban a kialvó vagy pislákoló hitet. Elsősorban így termett gyümölcsöt Jézus feltámadása. Emberek hitre ébred­tek, kétkedőkben a hit megerősödött, gyülekezetek születtek. Ma is támad hit a feltámadás evangéliumának hirdetése nyomán. A vég­ső reménységünk pedig az, hogy a Megváltó által napvilágra ho­zott élet az utolsó napon is előhoz minket a sírjainkból. Ez az erő felpattantja sírjaink Zárját, s mi is örök életre támadunk fel. Ez az örök élet vasárnapjának nagy evangéliuma. Vető Béla Dr. Nagy Gyula püspök Genfben Az interlakeni nyugat-európai a megbeszéléseken a püspök el- egyházi konferencián végzett sősorban egyházunk teológiai elő- szolgálata után — amelyről la- készületeiről számolt be és a to­punk más helyen számol be — vábbi teológiai együttműködés dr. Nagy Gyula püspök október kérdéseit vitatták meg. 13. és 15. között látogatást tett Látogatást tett továbbá dr. Genfben, a nemzetközi egyházi Glen G. Williams-nél, az Európai szervezetek központjában. Egyházak Konferenciája főtitká­Hivatalában fogadta dr. Philip rónál és munkatársainál. Velük Potter, az Egyházak Világtanácsa egyházunk és az EEK kapcsolatát főtitkára, akivel elsősorban az és az EEK jövő évi teológiai EVT jövő nyáron megrendezendő munkatervét beszélték meg. vancouveri világkonferenciája teológiai témáiról és egyházunk ———— teológiai részvételéről folytatott megbeszélést. — NAGYGYIMÓT. A Pápa Dr. Carl Mau főtitkár távolié- környéki kis gyülekezet nagy él­tében dr. Anza Lema főtitkárhe- dozatkészséggel és a Lutheránus lyettes ebéden látta vendégül dr. Világszövetség segítségével meg- Nagy Gyula püspököt. Ugyancsak újította templomának külsejét, találkozott még dr. Yoshiro Ishi- amely forgalmas út mellett a fa- da teológiai tanulmányi igazgató- lu közepén most már megújítva val. Friedrich König sajtóiroda- hirdeti Isten dicséretét és a hívek vezetővel, dr. Harmati Bélával templomszeretetét. Október 10-én és Kari Gervin norvég lelkésszel, volt hálaadási ünnepük, ame- az 1984-es budapesti világgyűlés lyen Síkos Lajos, az egyházmegye teológiai koordinátoréval. Ezeken esperese szolgált igehirdetéssel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom