Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-24 / 43. szám
Bibliavasárnap - a bibliáról Egyházunk rendelkezése szerint a mai vasárnap egyházunkban bibliavasárnap. Felkerestük Tarr Kálmán osztályvezetőt, a Református Egyház Sajtóosztályának vezetőjét és néhány kérdést tettünk fel a magyar nyelvű Biblia kiadásával kapcsolatosan. 1949-ben alakult meg a Magyar Bibliatanács. Azóta körülbelül hány Bibliát adott ki a Református Sajtóosztály, mint kiadó? — Az 1949-ben megalakult Magyar Bibliatanács elvi és gyakorlati szempontból egyaránt egy merőben új feladat vállalására kapott lehetőséget, olyanra, amelyet a korábbi évtizedekben-évszázadokban döntő módon külföldi testvéregyházak, illetve külföldi bibliatársulat végzett hazánkban. A Brit- és Külföldi Bibliatársulaté volt a magyar nyelvű Biblia kiadásának és terjesztésének joga és kötelessége. Ily módon e bibliatársulattól kapta meg szerződésszerűen a jogot a Református Sajtóosztály, mint a Magyar Bibliatanács kiadója a Biblia szövegének gondozására, kiadására és terjesztésére. A bibliakiadás területén elsődleges feladat volt mindig, mind a mai napig az 1590 óta több mint 350 kiadást megért és több millió példányban megjelent Károli-'féle fordítású Biblia folyamatos kiadása. 1949-től napjainkig több mint 350 000 különböző formátumú Károli Biblia jelent meg és talált gazdára. A Magyar Bibliatanács több mint 20 esztendei hallatlan szellemi és anyagi erőfeszítéssel elkészítette az új fordítású Bibliát, amelyet a Református Sajtóosztály 1975 karácsonyára tudott megjelentetni. Az azóta eltelt időben az új fordítású Biblia típusaiból több mint 100 000 Biblia jelent meg és fogyott el. Általában évente hány Biblia kerül kiadásra? És milyen elosztásban? — Általánosságban azt lehet erre a kérdésre válaszolni, hogy az igények és szükségletek arányában tud kiadni Bibliát a Református Sajtóosztály, ami azt jelenti, hogy Bibliát mindig lehet kapni. Mégis el lehet azt mondani, hogy átlagosan évente mintegy 30 000 példányban tud megjelenni Biblia, mindig az a fajta, illetve típus, amely éppen kifogyóban van, vagy kifogyott. Ugyanakkor őszintén meg kell mondani, hogy a bibliakiadás tervezése rendkívül nehéz feladat, elsősorban azért, mert nagy terjedelmű mű, tehát nyomdai átfutási idejének meghatározása csak hozzávetőlegesen lehetséges. A nagy terjedelemből következőleg az is érthető, hogy egy-egy bibliakiadás rendkívül nagy anyagi ráfordítást is igényel, jóllehet a Bibliatársulatok Világszövetsége a biblianyomó papírt ajándékképpen bocsátja rendelkezésünkre. Az új fordítású Biblia megjelenéséhez hasonlítható új fejezetet jelentett a magyar bibliakiadás történetében a képes Újszövetség megjelenése. Eddig hány képes Újszövetség jelent meg? — Az ún. képes Bibliák kiadását nem pusztán korunk megnövekedett vizuális igénye indukálta, hiszen úgy külföldön, mint hazánkban is a bibliakiadás kezdetei óta forgalomba voltak a legkülönbözőbb képes Bibifák. Kétségtelen tény azonban, hogy korunkban megnövekedett az illusztrált Bibliák utáni érdeklődés. A Magyar Bibliatanács ezért döntött amellett, hogy vállalkozik egy képes Újszövetség megjelentetésére, hiszen meglevő igények kielégítéséről volt szó. Ily módon'került sor a Bibliatársulatok Világszövetsége által rendelkezésünkre bocsátott több mint 220 színes fotó felhasználával, képes Újszövetség megjelentetésére. Ezek a képek, minthogy a Biblia eredeti helyszíneiről készített fotók, alkalmasak arra, hogy valóban szükséges ismeretanyaggal egészítsék ki a Biblia szövegén nyert ismereteinket. 1980 karácsonyára jelent meg először a képes Újszövetség 20 000 példányban. Rendkívül sikert aratott, néhány hónap leforgása alatt elfogyott az első kiadás. A második kiadás 1982-ben jelent meg 15 000 példányban, örömmel mondható el, hogy változatlan nul nagy az érdeklődés iránta. A bibliakiadás költségeit fedezik-e a megállapított árak, vagy van esetleg külföldi, belföldi segély a kiadás költségeire? — Mint általában az egyház egyébkénti sajtótevékenysége, úgy a bibliakiadás sem lehet nyereséges vállalkozás. A kérdés sokkal inkább az, hogy hogyan lehet megoldani rendkívül nagy anyagi erőt igénylő ún. első kiadások „tőkeigényét”. Egy-egy újabb első kiadás megjelentetését lehetőség szerint az újranyomásokból származó árbevételből kell fedezni. Ez azonban nem volna elegendő, ha a Bib'liatársulatok Világszövetsége nem biztosítaná folyamatosan számunkra a biblianyomó papírt ajándékképpen. Az állam és az egyház közötti jó viszony ékes bizonyítéka az is, hogy az elmúlt évek során az emelkedő nyomdai árakra való tekintettel és a bibliakiadás művelődéstörténeti jelentőségének elismeréseként államunk elengedte a bibliapapírok után fizetendő vámot. Hasonlóképpen komoly segítséget jelent egy-egy első kiadás elkészítésekor a Református Sajtóosztály megélőlegzett anyagi támogatása, valamint az a gyakorlat, hogy a Református Egyházban minden március első vasárnapján megtartott ún. Bibliavasárnap perselypénzeit a gyülekezetek befizetik a Református Sajtóosztály biblia-ágazati munkájára. H. L. NIGÉRIA: AGRESSZÍV ISZÉÁM A Csendes óceán partján a budapesti nagygyűlésről Az LVSZ Végrehajtó Bizottsága Vancouverben A nigériai egyházak tanácsának főtitkára, Williams lelkész annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy Nigériát muzulmán lakossága teljesen iszlám országgá kívánja változtatni. A főtitkár elismerte, hogy a lakosság körében fokozódó érdeklődés tapasztalható az iszlám iránt. A tények előtt meg kell hajolni, de elfogadhatatlan, ha a kormány ezt a vallást a többi hátrányára előnyben részesíti. Williams nem ellenzi, hogy a muzulmánok között a Koránt terjeszzék, vagy hogy biztosítsák a Korán tanítóinak képzését, és hogy a muzulmánokat saját hitük elmélyítésében segítsék. Aggodalomra az ad okot, hogy egyes muzulmánok nem riadnak vissza a keresztyén egyházakkal kapcsolatos téves információk terjesztésétől, a Bibliával és Jézus személyével kapcsolatos provokatív nyilatkozatoktól. Keresztyénellenesnek kell tartani az állami iskolák kötelező Korán-oktatását is. Williams szerint hasonló problémák más afrikai országokban is vannak, így például Szudánban, amely az iszlám afrikai terjeszkedésének bázisa. Az afrikai keresztyének nem kívánják vitatni az iszlám vallásnak a misszióhoz való jogát. Amit kifogásolnak, az az alkalmazott módszer. Ma vallásoknak nem egymással kellene hadakozniuk, mondja Williams főtitkár, hanem a párbeszédet kellene egymással keresniük. A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága ez évi rendes munikaülését augusztus 3—13. között tartotta a kanadai Vancouverben. A város a Csendes-óceán partján fekszik. Két oldalról óriási hegyek övezik. A hegyek gerince az örök hó hazája. A hegyek és az óceán együttese felejthetetlen szépséget nyújt a város látogatóinak. Feleségemmel nem győztünk betelni a látvánnyal. Az LVSZ főtitkára kedvesen meg is jegyezte: „Majdnem olyan szép, mint Budapest...” Mindenesetre ebben a nagyon szép városban, az óceán partján igen sok szó esett Budapestről, az 1984. évi LVSZ nagygyűlésről. Számos témája volt a V. B.-ülés- nek, de azok valamilyen összefüggésben mind érintették a nagygyűlést. Lehetett érezni, hogy az LVSZ egyre inkább Budapest felé fordul, hiszen már csak 18 hónap választ el bennünket a nagy találkozótól. Tervek, javaslatok, kívánságok serege került elénk. De a végső döntésekben, határozatokban sem volt hiány. Úgy tűnik, hogy a legfontosabb döntések a nagygyűlésre vonatkozóan megtörténtek ott az óceán partján. A V. B. 30 tagján kívül mintegy 100 hivatalos kiküldött, megfigyelő, tanácsadó, vendég és a 330 000 lelkes kanadai evangélikus egyház számos képviselője volt jelen az ülésen és vett részt az eszmecserékben. Az üléseket'Josiaá Kibírd elnök és az alelnökök vezették. Számos elhangzott jelentésből az elnök, a főtitkár és a nagygyűlést előkészítő bizottság (Genf) jelentéseit és az ezekhez kapcsolódó határozatokat ismertetjük. Kibira püspök jelentése Először is saját egyházáról (Tanzánia) azt az örvendetes eseményt mondotta el, hogy a 800 000 lelkes egyház aránylag rövid időn belül 1 (égy) millióra növekedett, miközben nagyon szűkös gazdasági körülmények között él. Beszélt a budapesti nagygyűléssel kapcsolatos reményeiről is. Négy igényt jelentett be ebben az ösz- szefüggésben. 1. Az LVSZ minden tagegyháza képviseltesse magát. 2. Vizsgáljuk még a nagygyűlésen a világban fennálló társadalmi és gazdasági igazságtalanságok okait. 3. Szóljunk a misszióról és evangélizációról. 4. Hangsúlyozottan beszéljünk a világbéke problémáiról. Örömét fejezte ki, hogy a nők és a fiatalok jelentős számban lesznek jelen a budapesti ülésen, ugyanakkor sajnálkozott azon, hogy az ún. „harmadik világból” nem tudnak megfelelő számú női és ifjúsági delegációt küldeni, mert még sokan nem nőttek fel ilyen feladatok elvégzéséhez. Kifogásolta, hogy egyes egyházak az LVSZ-en belül — akár az ENSZ-ben — a „vétó hatalmak” szerepét szeretnék játszani. Ez helytelen. Arra is emlékeztetett, hogy a Dar es-Salaam-i nagygyűlésen már hoztak olyan határozatot, amely sürgette az igazságtalan gazdasági rendszer felszámolását a világban és kérték a tagegyházakat, hogy a maguk helyén nyújtsanak ehhez segítséget. Kérdezte: mit tett az LVSZ . ennek a határozatnak a realizálásáért. „Erről Budapesten majd el kell számolni!” — mondotta. Nyomatékosan szólt az „egyház globális missziójának” szükségességéről és sürgette ennek teológiai végiggondolását. Igen határozottan aláhúzta az egyházak békemunkájának fontosságát. „Úgy tűnik, hogy az USA és a Szovjetunió vezetői hiszik, hogy a béke jobb, mint a borzalmas nukleáris fegyverek számának növelése, de a bizalmatlanság a „blokk-hatalmak között” olyan mély és átható, hogy az szinte démonikus arányokat öltött — mondotta.” Eljutottak-e az egyházak oda — kérdezte — hogy a nukleáris fegyverek gyártását, terjesztését és használatát teljes egészében elítéljék. Kém kell-e a „status confessionis”-t már kimondani? Sürgette egy „ökumenikus bókebizottság” .felállítását, melyben részt vennének az egyházi világszervezetek valamennyien és a római katolikus egyház is. így lehetne koordinálni az egyházak békemunkáját. Kemény szavakat mondott a Dél- Afrikában még mindig fennálló helyzetről, de kritizálta a tanzániai kormány egyes intézkedéseit is. Carl Mau főtitkár jelentése A főtitkár részletes jelentést adott az LVSZ genfi központjában folyó munkáról. Értékelte az egyes osztályok szolgálatát. Részletesen foglalkozott az LVSZ békemunkájával. Kiemelte az evangélikus püspökök konferenciáját, melyet az LVSZ azért hívott ösz- sze, hogy az evangélikus egyházak gyakorlati békemunkáját megtárgyalják. Itt döntöttek arról is, hogy az LVSZ vegyen részt az 1982 tavaszán tartott moszkvai békekonferencián, melyen a világvallások képviselői voltak jelen. Megelégedéssel beszélt arról is, hogy a moszkvai konferencián 30 evangélikus püspök és egyházelnök vett részt. Megjegyezte, hogy „erős részvétel volt mind nyugatról, mind keletről” és ez alkalmat adott a vélemények kicserélésére. „Az Orosz Ortodox Egyház hálás volt segítségünkért” — mondotta. Örömmel beszélt az északi országok evangélikus püspökei által összehívott összkereszty én-békekonferenciáról amelyet Uppsalában tartanak 1983 tavaszán. Ez is jó alkalom lesz a közös keresztyén álláspont kinyilvánítására a béke ügyében. A budapesti nagygyűléssel kapcsolatban ezeket mondotta: „Ennek az evangélikus közösség és egység manifesztációjánák kell lennie, különös tekintettel a helyre, ahol a nagygyűlés lesz és az időre, amelyben a nagygyűlést tartjuk”. Jó alkalom lesz arra is, hogy a kelet-európai evangélikus egyházakból többen jöjjenek, mint a korábbi nagygyűlésekre. Ez ugyan külön terhet jelent a t vendéglátó egyháznak, de éppen a kelet-európai egyházak eddiginél nagyobb részvételé ad sajátos vonást ennek a nagygyűlésnek — mondotta. A budapesti nagygyűlés Mint már említettük, szinte valamennyi jelentésben valamilyen formában szerepelt a \H. nagygyűlés. Mégis a legtöbbét foglalkozott vele az az Előkészítő Bizottság, amely kifejezetten a nagygyűlés terveinek kidolgozására hivatott. Ennek elnöke Bodil Sölling asszony, aki a dán evangélikus egyház kötelékébe tartozik. Maga a Végrehajtó Bizottság örömmel hallgatta meg az LVSZ delegáció budapesti útjáról — amely ez év húsvétján történt — szóló jelentést. A jelentés megelégedéssel szólt a budapesti előkészületekről a látottakról, a Budapest Sportcsarnokról és a Hotel Stadionról. Ezek a jelek szerint minden igényt kielégítenek — mondja a jelentés. Kiemeli a budapesti riport a Miklós Imre államtitkárral történt beszélgetés „nvílt és őszinte légkörét”. Magam számot adtam a hazai előkészületekről, a gyülekezetek várakozásáról. Ä legfontosabb VB döntések a következők voltak 1. Minden tagegyház legkevesebb 1 (egy) hivatalos — vagyis szavazati joggal bíró — delegátust küldhet a nagygyűlésre. A legnagyobb evangélikus egyházak — norvég, svéd. dán. finn. német — 350 000 lélek után küldhet 1—1 delegátust, de nem többet 17-nél. Egyébként a többi tagegyház 10Ö 000 lélek után delegálhat 1—1 személyt. így összesen 320 hivatalos delegátus lesz jelen Budapesten. A nők és fiatalok (30 év alatt) aránya igen nagy lesz, mert a delegátusok 33°/n-a nő és 20%-a ifjú lesz. A hivatalos delegátusokon kívül mintegy 200 megfigyelő, tanácsadó, konzultáns és meghívott vendég lesz itt. Továbbá 250—300 újságíró, rádiós és tv-riporter. A Magyar(Folytatás a 3. oldalon) Vancouver látképe
