Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-17 / 42. szám

AMERIKAI ÉS KELET-EURÓPAI EGYHÁZI VEZETŐK TALÁLKOZÓJA Az amerikai Princetonban ok­tóber 4—8-ig tartották amerikai és keleteurópai egyházi vezetők találkozóját, melyet az első ilyen találkozók helyéről „Karlovy Vary”-nak neveztek el. A meg­beszélések előterében a Keleten és Nyugaton élő egyházaknak a békéért és a világért való közös felelőssége, valamint a lehetősé­gek áttekintése állt Hazánkból dr. Bartha Tibor püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke, dr. Tóth Károly püspök, a Keresztyén Békekonferencia el­nöke, dr. Prőhle Károly profesz- szor, egyházunk teológiai igazga­tója, Szakács József lelkész, a Szabadegyházak Tanácsának el­nöke, valamint Komlós Attila lel­kész vett részt a konferencián. Es élet rendje — Mikor is történt — kezdte a kis asszonyka —, a napjára nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy tél volt, egy szép téli délelőtt, amikor mint máskor is szoktuk, kisfiámmal sétálni ■mentünk. Séta közben hirtelen eleresztette a kezemet és félelem nélkül egyedül ment. Egész to­vábbi sétánk alatt. Nem kellett neki már a kezem. Maga akart menni, maga akart szembenézni az ismeretlennel, nem kellett neki már a biztonságot nyújtó kéz. Igen, akkor először elszorult bennem valami. Gyermekem már nem támaszkodik rám. Nem akarja, hogy én vezessem. Nem szóltam. Űjra feléje nyújtottam a kezem, de eltolta magától. — Tibiké megy! — magyaráz­kodott. Később óvodába került. Nehéz volt az első búcsú. Elvégre először volt tőlem távol egy teljes napig. Amikor érte jöttem, gondtalanul játszott. — Tibiké Juditkával megy — jelentette ki — és én önkéntele­nül is körülnéztem, melyik az a Juditka, aki miatt nem akar az édesanyjával menni. Egy nap elég volt ahhoz, hogy elpártoljon tőlem? Hát ilyen rödidéletű a hála, a ragaszkodás, hogy már az első játszótárs is elhódítja? — méltatlankodtam magamban. Űjra azt a szúrást éreztem a szí­vem táján. De nem szóltam sem­mit. Mit is mondtam volna? Hogy már nem szereted anyut, már el is felejtetted? Talán meg sem ér­tené. Nem talán, biztosan nem. — A Ferivel jobban lehet ját­szani, mint itthon — mondta iskolás korában, amikor először jött haza. — És hogy anyuval mennyit labdáztál, meg versenyt futottál a ligetben, azt már elfelejtetted? Az már neked semmi? — Te mindig elfáradsz! — Hát mit gondolsz, mit ennél te, ha anyu nem főzne neked, meg apu'nem keresne pénzt kenyérre, meg arra, hogy te iskolába jár­hass. Tudod, mikor kel fel anyu­ka? Reggel fél hatkor, amikor te még alszol, és fut le, hozza neked a friss süteményt, meg a vajat, amit a kenyérre kenhetsz. Hálá­val tartoznál érte. — Miért mondod ezt mindig? Én nem is Akartam megszületni, csak ti akartátok az apuval, hogy én legyek. — Ezt meg ki mondta neked? — Ezt mi tudjuk! — Ki az a mi? — Az én igazi barátaim. — Hát neked nem mi vagyunk a legjobb barátaid? — Nem. Ti mások vagytok és a barát is más. Ez az igazi barát, megint csak szíven ütött. Hát ez lett belőle! Az ember mindent megtesz, meg­ad neki — mondogattam magam­ban — kulizik a gyermekéért és mások az igazi barátai. Ki idege­níti el tőlünk, hát nem látja, hogy mi mindent megteszünk érte. —- Vasárnap kirándulni szeret­nék a fiúkkal — mondta egy pár év múlva. — Hát velünk is jöhetsz, ahogy eddig. — De a fiúkkal jobban szere­tek. Jobban megértjük egymást és nem kell mindig hálásnak len­ni. — Jobban megértitek egymást? Hát nem vagyunk mi jók hozzád? Nem szeretsz már kirándulni ve­lünk? — Szeretek. De a fiúkkal job­ban. Az más. — Miért más? — Mért mi mind fiatalok va­gyunk. — És mi, mi meg öregek? Tő­lünk már nem is lehet tanulni semmit? — Most megirH kezded a hálá­val, meg a régi időkkel? — Micsoda hang ez kisfiam? Ülj csak ide szépen mellém. És jól hallgass ide, mert ezt most csak egyszer és utoljára mondom. Addig, amíg a szüleid házában élsz, amíg tőlük kapod a kenye­ret, ők ápolnak, ha beteg vagy, ők ruháznak és ők taníttatnak, addig te ilyen hangot nem hasz­nálhatsz. Majd ha már leszel va­laki, ha majd magad keresed a kenyeredet, ha majd te is dolgo­zol, akkor esetleg beszélhetsz, ahogy akarsz, ha ez tetszik neked és mehetsz oda és azokkal, akik­kel akarsz, de amíg velünk vagy, használj rendes hangot, mert mi is emberhez méltóan szólunk hozzád, jólehet még sok kell, amíg benő a fejedlágya — Azt hiszem az egyik fülén be, a másikon ki — gondoltam, amíg néztem hanyag testtartását, unott arcát. Istenem, hát így el­távolodtunk volna egymástól? Vagy csak én látom ezt ilyen sö­téten. Ö velünk van, ha' új uta­kat keres is, ami elképzeléseinek jobban megfelel? Azon az éjszakán sokáig nem tudtam elaludni és nagyon sír­tam. — Hol járkálsz te az utóbbi időben, kisfiam, hogy olyan ké­sőn jársz haza? — Nem vagyok már gyerek, hogy számonkérjétek minden per­cemet! — Számonkérni? Hát az anyád vagyok. Csak tudhatom miért ma- radózói ki? — Ha tudni akarod, az Ilivel vesszük át a számtanpéldákat. — Az Ilivel? Ki az az Ili? — Az osztálytársam. — És számtanpélda ürügyén engem akarsz félrevezetni. — Nem akarlak félnevezetni. Szeretem Ilit. Egészen más, mint a többi lány. — Miben más? — Mindenben, Nagyon jól meg­értjük egymást. Szeretek vele lenni, ezt megértheted, nekem is keil valaki, akit szerethetek. Elállt a lélegzetem. Nem szól­tam, bementem a szobámba és le­dőltem a kerevetre. Sokáig fe­küdtem ott mozdulatlanul, mint­ha nem lenne már testem és csak ez az egy mondat élne bennem: nekem is kell valakit szeretnem! Aztán lassan felengedett merev­ségem, megértőén elmosolyodtam. Szerelmes a fiam! Először sze­relmes. És eszembe jutott, ami­kor az én szívem dobbant első szerelemre. Milyen egyszerűnek tűnt nekem is minden. Semmi sem volt előttem lehetetlen. Egy világgal szembeszálltam volna. Hát szeretem! — ez volt a vála­szom mindenre! Ezzel azt akar­tam mondani, hogy ezzel az új érzéssel mindent legyőzhetek. Az ajtó halkan kinyílott. A fiam jött be. — Anyu — mondta —, hát én nagyon szeretlek téged is, az Ili, az tudod, az más. — Jól van, kisfiam, aztán hol­nap hozd el hozzánk! — Tudtam, hogy meg fogsz ér­teni, holnap együtt jövünk! — Ez az élet rendje — mondta este a férjem. — A gyermek köz­ben felnőtt, észre sem vettük. És próbálgatja a szárnyait, mint madárfiókák az első repülést. És ha kinőtt a tollúk, maguk is út­rakelnek, ahogy mi is tettük. De azért felkeresik a régi részket. Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. október 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út 7. de. fél 9. — Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Rutt­kay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél lOr Kassák Lajos út 22. de. 11.. Benczúr László. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet te­lep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. fél 10. Rákospalota MÁV te­lep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Szabó István. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Mátyás­föld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. Nagy Gyula, du. 5. Szeretetvendégség. To- rockó tér de. fél 9. Nagy Gyula. Óbu­da de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthideg- kút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Buda­fok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csil­laghegy de. fél 10. Benkő Béla. Cse­pel de. fél ll. Mezősi György. KERESZTYÉN IRODALOM INDIÁBAN A Madrasban (Dél-India) mű­ködő Keresztyén Irodalmi Társa­ság az elmúlt évben 36 új könyvet adott ki angolul, helyi nyelveken pedig 28 mű jelent meg újonnan, 72 pedig újabb kiadásban. A szer­vezet, amely jövőre ünnepli fenn­állásnak 125. évfordulóját, egyre nagyobb olvasóközönséget vonz, emellett újságírók és tolmácsok képzésével is foglalkozik. Jelen­tős támogatást kap a Keresztyén Tájékoztatási Világszövetségtől és más ökumenikus szervezetektől. A SAJTÖOSZTÄLY felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket. hogy az az 1983. évi EVANGÉLIKUS NAPTÄK megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Evangélikus Nap­tár megrendelésen más iratter­jesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a kiadványt. A sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrend­jében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett meg­rendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrende­lőit, hogy a kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 25,— Ft. — A KELENFÖLDI Lelkészi Hivatal új telefonszáma: 452—159. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Saitóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezős) György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszára: 5:6—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 W 82.2413 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető r Szlávik András vezérigazgató „Gyógyíts meg, Uram, akkor kihívtuk haragját magunk ellen, meggyógyulok, szabadíts meg, Mégis, ki máshoz fordulhatnánk? akkor megszabadulok, csak téged A zsoltárban emberi ellenségről dicsérlek” (Jer 17, 14). van szó, Izrael ellenségeiről. El­lenségeink nekünk is vannak, az VASÁRNAP. — „Többet ér a egész emberiség közös ellensége türelmes ember a hősnél, és az pedig a Gonosz, aki élvezettel indulatán uralkodó annál, aki vá- nézi mint támad ember az em- rost hódít” (Péld 16, 32 — Gál 5, bérré. Mi azért kérjük Isten se- 22—23 — Mk 2h 1—12 — Zsolt gítségét, hogy emberi ellensége- 95). A türelmes, szerény, önmeg- inket a Tőle tanult türelemmel tartóztató embert nem szokták és szeretettel győzzük meg, a „hősnek tekinteni”,, nagy viszont bűnre szító Sátán elleni harcban az Isten szemében. Aki magát pedig adja támaszul Jézust, aki nagyra tartja azt Isten nem tud- erőt vett bűnön és halálon. „A ja használni. így pedig nincs ér- szent erőt, Isten, nekem te adjad, téke. Igénk szerint, azok a „kis Elesni, veszni hívedet ne hagy- emberek” viszik előbbre az éle- jad, Te adj erőt, míg tart a küz- tet és teszik tartalmassá, akik na- delem. Benned bízom erős nagy gyök önuralomban, béketűrésben. Istenem!” (339, 4. v.). szeretetben. „Ne ragadjon rám kevélység, Meg ne fojtson az CSÜTÖRTÖK. — „Harcolnak irigység; Gyámolítsak mindene- ellened, de nem bírnak veled, két, Vezéreljen mindig békesze- mért én veled leszek és megsegí- retet” (426, 4. v.). telek! — így szól az Űr” (Jer 1, 19 — 1 Jn 5, 5 — 4 Móz 12, 1—15 HÉTFŐ. — „Egyedül te isme- — Jel 12, 13—18). Régi harcok red minden embernek a szívét idején a vár jelentett oltalmat (1 Kir 8, 39 — Zsid 4, 12 — Mk 1, az ellenség ellen. Ellenség jöttén 32—39 — Jel 1,4#—20). Ha be biztatóan zárta falai közé a meg­tudnánk pillantani' emberszívek- támadottakat. A mai igében Is- be — vagy mások a miénkbe ten magára mutat, hogy veszé- bizony nagyon sok rosszat tudna lyeztetettségünk idején Ö velünk felfedezni a kutató szem: önzést, van és ígéri, hogy segítségünkre gőgöt, az anyagiakért való haj- lesz. Isten közelében biztonságér- szát, fajgyűlöletet... a bűnök zete van az embernek! „Te vagy garmadát. Igénk szerint Isten reményem sziklaszála, Erősségem, belát az emberszívekbe és sem- én Istenem! Deríts fényt rám, bo- mit sem tudunk előle elrejteni, ríts homályba: Bízom tebenned Öröm számunkra, hogy meg akar szüntelen ..(24, 1. v.). bennünket menteni. Ezért küldte el Jézust, hogy érdeméért kegyel- PÉNTEK. — „Támogass, hogy mébe fogadjon s Lelke által meg- taníthassam utaidra a hűtleneket, újítson bennünket. Adta törvé- és a vétkesek megtérjenek hozzád” nyét is, hogy az ige tükrében fel- (Zsolt 51, 15 — Jel 2, 7 — 2 Móz mérjük életünket, s könyörög- 15, 22—27 — Jel 13, 1—10). Igénk- jünk kegyelméért. „Látod Isten ben megújulásról van szó. Aki szíveinket, Tudod erőtlenségün- megtapasztalta Isten bűnbocsátó két; Bűnünket számba ne ve- kegyelmét, életújító erejét, az gyed, Várjuk kegyelmességedet” szivvel-lélekkel azon van — kell, (287, 1. v.). hogy legyen —, hogy másokat is erre segítsen. Ám, kevés ehhez a KEDD. — „A szegény ember mi erőnk. Egy versben őszinte igazságát ne ferdítsd el peres szavakat olvastam: „Ki vagyok ügyében.” (2 Móz 23, 6 — Ef 6, én Uram. Szerelmem, hogy gyer- 9 — Kol 3, 5—11 — Jel 12, 1—6). mekeket kellett nevelnem, holott „A szegény embert még az ág is tévelygek magam is?” Isten ke- húzza” — mondja a közmondás, gyeimébe fogadott ember, kérj S van benne valami. Önkénynek támogatást Istentől, hogy máso- és erőszaknak kitett emberek kát is hitre, megtérésre tudj se- sokszor szenvedtek jogsérelmet, gíteni! „Világíts be értelmünkbe, noha igazuk volt. Egyszerű embe- Szeretetet adj szívünkbe; Isme­rek, de tudósok és politikusok is red a gyengeségünk, Te légy a mi szenvedtek emiatt. Ma is embe- erősségünk” (742, 4. v.). rek milliói vannak így. Isten azt akarja, hogy a jogosság és igaz- SZOMBAT. — „Aki az Urat ságosság elve érvényesüljön egyé- féli, annak erős oltalma van” ni életekben és népek körében (Péld 14, 26 — 1 Kor 1, 9 — 1 Móz egyaránt. Jó lenne, ha a világ 9, 12—17 — Jel. 13, 11—18). Isten­minden embere átgondolná, s tői nem „félni” kell, hanem tisz- mi keresztyének így énekelnénk; telni és megbecsülni szent nevét. „A közjónak szeretetét, S a tör- Törvényeihez érdemes alkalmaz- vénynek hű tiszteletét. Gyökerez- kodni, mert betartásukból min­tesd meg szívünkben ... (501, 4. dig áldás fakad, magunkra és v.). yü másokra. Nem hálátlan az Isten: . oltalom azok számára, akik hozzá SZERDA. — „"Adj nekünk igazítják az életüket. „Isten né- mégis segítséget az ellenség ellen, kém erőm, bizodalmám, Nyűgö­mért az emberi segítség mit sem dalmam, Sújtson bár sok fájda- ér (Zsolt 60, 13 — Jel 7, 10 — lom. Én hatalmában Bízom, s ol- 1 Móz 15, 1—6 — Jel 12, 7—12). talmában, Éltem folytában” (778, Isten segítségét sem Izrael, sem 1. v.). mi nem érdemeljük. Annyiszor Péter Jenő Jelentkezés ncgyhónapos kántortaníolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Fo­ton, kezdők és haladók számára négyhónapos kántortanfolyamot rendez. A tanfolyam ideje: 1982. november 13-tól 1983. március 19-ig. / Hívjuk az I. évfolyamra a teljesen kezdőket, a II. évfolyamra azo-' kát, akik az alapfokot elvégezték, vagy többször részt vettek nyári tanfolyamokon, a III. évfolyamra azokat, akik már kántori okleve­let szeretnének kapni. Továbbképzésre jelentkezhetnek azok, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyamot bejáróként vagy bentlakóként lehet végezni. A be­járók tandíja 250 Ft, a bentlakóké teljes ellátással, lakással 1200 Ft. Két-háromhetes részleges bentlakásra is van mód. A bejárók okta­tása egy vagy két alkalommal hetenként, a távolabb lakóké kéthe­tenként történik. Áz orgonisták oktatása szombatonként van. Ha a bejárók egyes alkalmakra ellátást vagy szállást igényelnek, költsé­geiket esetenként térítik. Jelentkezési határidő: 1982. november 1. Jelentkezési cím: Kántorképző Szolgálat, Főt, Berda József u. 3. (2151). A felvételi kérvényhez mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlólevelét és a felvételt kérő önéletrajzát (jelentkezésének célja, eddigi gyülekezeti szolgálata, zenei előképzettsége). A felvételről ér­tesítést küldünk. Szeretettel hívjak és várjuk a gyülekezetek kántorjelöltjeit. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ is KÁNTORKÉPZÖ SZOLGÁLATA Ír

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom