Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-17 / 42. szám
Püspüki székfoglaló (Folytatás a 3. oldalról) dunk” $ világban, akkor az Egyházak Világtanácsa a maga háromszáz tagegyházával az a-„nagy család”, amelyben kitárulnak előttünk a világ-ökumené és a mai emberiség nagy távlatai. Ez a „tág horizont”, a világra és a világ-ökumenére nyitott ablak, pedig ma nélkülözhetetlen mind teológiai, mind diakóniai vonatkozásban! Fontos feladatunknak látjuk, hogy amikor az Egyházak Világtanácsa nehéz belső küzdelmek között keresi a világ-keresz- tyénség útját a jövőbe, segítsük, hogy a jövőben se fáradjon meg fontos, kettős szolgálatában. Keresse ezután is, hűséggel és fáradhatatlanul, az egyházak ökumenikus egysége útját. De támadások, kritikák kereszttűzében is maradjon hűséges és erős a másik szolgálatban, az embervilág egységéért és békés jövőjéért! Felelősséggel készülünk az EVT jövő nyári, Vancouverben tartandó világkonferenciájára. Hiszen a központi téma — „Jézus Krisztus — a világ élete’’ — döntő kérdéseket vet föl az egyházak mai szolgálatára nézve. Az Európai Egyházak Konferenciája szűkebb hazánk, Európa, 114 egyházának ökumenikus szervezete. Sok szolgálat és öt év gazdag genfi tapasztalatai kötnek ehhez az „európai ökumenéhez”. Kién dr. Glen G. Williams főtitkár személyében egyházaink, országunk igaz barátja szolgál önmagát elégető hűséggel. Vele együtt Alexy metropolita, az elnökség helyettes vezetője, végez nagymértékű bölcs, és keresztyén szeretettől áthatott szolgálatot. Fontos és szívem szerint feladatomnak tartom, hogy egyházunkkal együtt segítsem az EEK ökumenikus és a béke. bizalom hídjait építő szolgálatát sokat szenvedett európai kontinensünkön. A Keresztyén Békekonferencia világméretű, fontos szolgálata felé ugyancsak belső elkötelzettségünk és felelősségünk irányul. Egyfelől azért, mert munkája itt indult el a Duna mentén, a kelet-európai egyházakban. Másfelől azért, mert sokszor igen nehéz; körülmények közt végezte és végzi diakóniáját a világban a békéért, az emberiség jövőjéért. Egyházunkkal együtt fontos feladatnak tartom segíteni abban, hogy a Keresztyén Békekonferencia — dr. Tóth Károly református püspök-testvé- rünk vezetésével és dr. Görög Tibor evangélikus lelkészünk fontos prágai szolgálatával — ezután is eredményesen végezhesse munkáját a béke és igazságosság. Isten drága földi ajándékai, keresztyén szolgálatában. A multilaterális kapcsolatok mellett nagy jelentősége van az egyházak közvetlen, bilaterális kapcsolatainak. Egyházunk elsősorban a Duna-menti, a finn és a skandináv, továbbá az NDK-ban és az NSZK-ban élő evangélikus egyházakkal tart fenn szoros, testvéri kapcsolatokat. Ennek megtisztelő és hálára indító jele magas vendégeink jelenléte mai ünnepünkön. Sokat tanulunk tőlük. Szívből köszönjük igen jelentős teológiai, gyakorlati és anyagi vonatkozású segítségüket, testvéri szeretetük sokféle jelét. Hiszem, hogy ők is érzik és értékelik riyi- tott szivünket, szeretetunket és hitünk tanúságtételét. összefoglalva: gazdag, szinte emberfölötti munkát kívánó „ökumenikus agenda” áll előttünk a közeljövőben. Isten kegyelme vezesse egyházunkat, hazai egyházainkat ezeknek a fontos ökumenikus szolgálatoknak a végzésében! strucc módjára a homokba dugják előlük a fejüket. Lehet-e itt néma, elhatárolhatja-e magát Isten előtti felelősségétől egyetlen egyház, egyetlen hivő is? Nem gondolom, hogy megtehetné ezt! Hiroshima árnyéka világunk fölött A legnyilvánvalóbb, végzetes veszély ma egy atomháború. Nem ismétlem a halálos, elképzelhetetlen veszedelem megdöbbentő adatait. Jól tudjuk, ez a „Damok- les-kard” a fejünk fölött bárrhi- kor lezuhanhat, milliókat, évezredek emberi alkotásait, egész világunk jövőjét temetve maga alá. A veszély elhárítási módjainak, részleteinek kidolgozása a politikusok közvetlen felelőssége a /tárgyalóasztaloknál. De mi, az egyházak, a gyülekezetek, a hivő emberek milliói világszerte — együtt más hitű vagy világnézetű milliókkal — ugyancsak igen sokat tehetünk a bizalom hídjainak építésében, a béke tudatának erősítésében, a békére nevelésben és a béke cselekedeteiben. Európa egyházainak, köztük a mi magyar egyházainknak, különösen nagy a felelőssége, hiszen a veszély centrumában élünk ezen a földrészen. Egész szívvel segítenünk kell abban, hogy az egyházi világszervezetek és a nemzetközi egyházi béke-mesmozdulások — köztük a világvallások képviselőinek az év tavaszán Moszkvában tartott világkonferenciája — javaslatai a fegyverkezési verseny visszafordítására, elsősorban a nukleáris fegyverzet „befagyasztására”' és száműzésére, minél előbb valóra válhassanak. Az egyházak és a világ szegényei A másik fenyegető, nagy veszély az emberiség kétharmadára nehezedő nyomorúság, éhség és szenvedés. Aki látta. már Kalkutta millióinak elképzelhetetlen nyomorúságát. a dél-amerikai „fa- vellák” elképzelhetetlen szennyét, csonttá fogyott kisgyermekek szemeinek, tompa csillogását afrikai és ázsiai nyomornegyedekben, soha többé ne lehet közömbös ez előtt a világméretű nyomorúság és igazságtalanság előtt — különösen nem azokban az egyházakban, amelyek a világ fejlett részeiben élnek. A szegények és éhezők százmillióinak szenvedése Istenhez kiált! Az ökumenikus mozgalom ma a „szegények egyháza” jelszavával próbálja odahelyezni ezt a világproblémát az egyházak, a hivő emberek lelkiismeretére. Mik a segítés módjai? A szeretet irgalmas cselekedetei, karitatív segítőakciók is, kétségtelenül. De elsősorban a .szeretet a struktúrákon keresztül”: a világ gazgazdasági, politikai és társadalmi rendjének igazságosabbá, emberségesebbé formálása. Ez az óriási föladat joggal igényli a mai „irgalmas samaritánusok” millióit is világszerte! Az „ökológiai halál” fenyegetése alatt A harmadik, távolabbinak tetsző, de nem kevésbé fenyegető veszély világunkra az „ökológiai halál”. Bibliánk szerint Isten az embert azzal a megbízatással he lyezte az Éden kertjébe, „hogy azt művelje és őrizze” (Gén 2,15). És mit tett az ember? A kipusztuló állat- és növényfajták ezrei, a szennyeződő vizek és'levegő, a világ energia-készletének őrült tékozlása — mindez talán a lassúbb, de biztos pusztulás útja világunkban! Kétségtelen, hogy az államok és nemzetközi szervezetek együttműködése nélkül megoldhatatlan ez a világprobléma. De az embermilliók, az egyes emberek személyes felelőssége is elengedhetetlenül szükséges hozzá. Egyházainkra itthon is, másutt is igen nagy felelősség nehezedik abban, hogy Isten teremtett, szép viiága ne válhassék az emberi önzés, rövidlátás és etikai felelőtlenség tragikus áldozatává! Reménység, amely átfogja az időt és az örökkévalóságot Nem naiv dolog-e az egyházak és a hivő emberek felelősségére hivatkozni korunknak, világunknak ezekkel a halálos fenyegetéseivel szemben? Hadd válaszoljak erre századunk nagy mártírteológusának, Dietrich Bonhoef- fernek, a megállapításával, aki etikája egyik szakaszában a keresztyén realitás-érzékről szól (Ethik. 149. 176 kk). Ez a tények komolyanvételét jelenti. De a tények világának bátor, felelős alakításában való részvételünket is, a jó, az emberséges, az Isten akarata szerint való irányában. Ehhez pedig mindenekelőtt és elsősorban reménység kell: reménység, amely átfogja az időt és az örökkévalóságot, életünk földi céljait és az örök, végső célt Isten Országában. „Csak az olyan erkölcsi valóságérzékből, amely egyszerre tudja komolyan venni Krisztus szeretetének erejét és a tények világát, támad személyes életünkben igazi megújulás, az egyházban a szolgálat lelkülete, a körülöttünk élők, a világ számára szeretet és élet, és így lesz mindenekben Istené a dicsőség!” (Nagy Gyula: Egyház a mai világban. 1968. 331. lp.). *■ A „reménység programját” szerettem volna megszólaltatni székfoglalómban. Azét a reménységét, amely komolyan veszi a tényeket, számol a föladatok nagyságával, sokszor szinte emberfölötti nehézségeivel; de Isten mindezeknél nagyobb kegyelmével és erejével is. Ezzel a reménységgel, indulok a rám váró feladatok , felé. Tisztelettel és hálával emlékezem meg előttem járt püspökelődeim — köztük közvetlen elődöm, dr. Ottlyk Ernő — minden jó szolgálatáról; ezek segítik az én szolgálatomat is. Szívből köszönöm dr. Koren Emil püspökhelyettes hűséges szolgálatát az elmúlt hetek átmeneti időszakában. A jövő felé tekintve bizalommal kérem elsősorban országos egyházunk elnöksége,' dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, egyházkerületemben pedig dr. Mihályi Dezső kerületi felügyelő és a kerület minden tisztségviselője, valamint a Teológiai Akadémia dékánja és professzorai segítségét. Tisztelettel kérem az Állami Egyházügyi Hivatal. Miklós Imre elnök úr és munkatársai jóakaratát és szíves támogatását munkám végzéséhez. Kérem egyházkerületünk gyülekezeteinek, híveinek, minden szolgatársamnak segítő szeretetét ős imádságait a reánk váró közös feladatokban. Hálásan megköszönöm, hogy a budapesti és környéki gyülekezetekből. az ország minden részéből és a Külföldi cgyházakoól is oly sokan tiszteltek meg szeretetük. bizalmuk nyilvánításával és a mai ünnepen való személyes megjelenésükkel. Isten kegyelmében bízva püspöki szolgálatomat megkezdem. „Az Űr Jézus Krisztus kegyelme. az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájunkkal!” (2 Kor 13,13) Egyházi diakóniánk világméretű távlatai Rátérek végül a negyedik, legtágabb életkörre: egyházaink felelősségére a világ mai sorskérdéseiben. Conrad Ferdinand Mayer: A római kút Három világméretű veszély A XX. század utolsó negyedében elsősorban három végzetes veszély árnyéka vetődik rá a népek, egyházak életére és szemé- lyes életünkre: az atomhalál, a világméretű emberi nyomorúság és az ökológiai pusztulás árnyéka. Efind a három közvetlenül érint valamenyiünket: azokat is, akik Vízsugár tör ragyogva fel, és amint buzog szakadatlanul, színültig telik a márványkehely, friss vize már másik kehelybe hull. A második lesz így túlgazdag, s adja árját a harmadik kehelynek. Egyszere vesznek, adnak — túláradnak, pihennek. Németből ford. Túr mezei Erzsébet IaÜI vasárnap igéje ~ Telje® gyógyulás Mt 9, 1—8 A béna meggyógyításának jól ismert történetét nézzük eiúttal az egyes szereplők sajátos szemszögéből. Négy különféle nézőpont, négy különböző „kameraállás”, és máris plasztikusabban, több „dimenzióban” rajzolódik ki előttünk az ige üzenete. NÉZZÜK ELŐSZÖR AZ ESEMÉNYEKET AZOKNAK AZ ISMERETLEN, NÉVTELEN EMBEREKNEK A SZEMÉVEL, akiknek bátor kezdeményezése nélkül a béna nem találkozott volna soha Jézussal. Máté tömören csak ennyit közöl: „vittek hozzá egy bénát...” Márk és Lukács arról is tudósít, hogy ez az odaszállítás nem is volt oljmn egyszerű, mert a nagy tömeg miatt csak a tető megbontásával, felülről tudták Jézus elé ereszteni a beteget. Nem tudjuk, kik voltak a betegszállítók. A béna rokonai, barátai? De nem a nevük, a beteghez fűződő kapcsolatuk a döntő, hanem bátor és leleményes hitük, mely- lyel áttörték a bámészkodó tömeg közönyének falát, és Jézus elé juttatták betegüket. Az ő hitüket látva iordnl a Mester a beteg felé1! Micsoda öröm lehetett számukra, hogy Jézus gyógyítása nyomán „feleslegessé” váltak, a béna a saját lábára állt, többé nem kellett cipelni, újra teljes értékű ember lett. DE VAJON HOGYAN LÁTHATTA A TÖRTÉNTEKET AZ EGYIK FŐSZEREPLŐ, MAGA A BETEG, béna, a régi fordítás szerint „gutaütött” ember? Az ő nevét se tudjuk, de még a hitéről sincs szó. Valószínű, hogy betegsége következtében teljesen beszűkült világban élt, s ez talán egészen fásulttá is tette. Ki tudja, hány „csodadoktorhoz”, kuruzslóhoz cipelték már el á gyógyulás reményével hitegetve. Valószínű, hogy ez a Jézussal való találkozás sem ígért neki többet az előző kudarcoknál. De itt valami egészen más történik! Ez a „doktor” nem érdeklődik a betegség tünetei iránt, nem is úgy kezeli, mint egy testileg nyomorék embert, hanem sokkal mélyebbre megy. Nemcsak béna végtagjait akarja újra használhatóvá tenni, hanem egészen szeretné meggyógyítani őt. őt, aki talán már egyaránt bizalmatlanná vált Isten és embertárs iránt, aki talán már csak keserűen kérdezte: minek is élek? Jézus bűnbocsánatot hirdet neki, szabadulást a bűn, az Istentől való elszakadottság bénító börtönéből. Nem értette, miért akadékoskodnak a jelenlevő írástudók, hiszen számára nem elméleti, teológiai kérdés volt, hogy mit tehet Jézus és mit nem, mihez ván joga és mihez nincs. Számára tapasztalati valóság, hogy ebből az orvosból felszabadító erő árad felé, hogy felszólításának: „Kelj fel, és járj!” — egyszerűen nem lehet ellenállni. Puszta szavára lehullanak a testi, lelki bénaság bilincsei. Szabad az út! Hazafelé, vissza a családhoz, a földi otthonba, de vissza a Mennyei Atyához is. akiről kiderült, hogy neki se mostohaatyja. Egyszóval: vissza az Életbe! DE NEM LENNE HITELES EZ A TÖRTÉNET, HA CSAK JÉZUS ÉS A BETEG TALÁLKOZÁSÁRÓL LENNE SZÓ, és a törtértek után csupán a tömeg osztatlan csodálatáról hallanánk. Nemcsak <_gy bénáról esik szó, hanem megjelennek azok az árnyak, akik végigkísérik és kísértik Jézus egész földi életét. Vallási vezetők, akiké#- lebénít saját „vallási ismeretük”, akik saját tanrendszerük, eddigi sivár tapasztalataik foglyai. Képtelen felfogni és elfogadni Isten „meglepetéseit”, s köztük is a legnagyobbat: Jézus Krisztust! így rajtuk még a Mester sem tud segíteni. Az állítólag „egészségeseknek” nincs szükségük az Orvosra. Aki úgy béna, süket és vak, hogy nem tud fogyatékosságáról, illetve nem hajlandó felismerni és beismerni, azon nem lehet segíteni. ÉS VÉGÜL HOGYAN LÁTHATTA AZ ESEMÉNYEKET \Z IGAZI FŐSZEREPLŐ, JÉZUS? Szorongatja a tömeg, ki ezért ki azért kíváncsi rá. Nehéz dolog népszerűnek lenni, de Jézus minaent meg is tesz a hamis népszerűség ellen. Itt is látványos csoda helyett előszgr a probléma legmélyére mutat, amikor a bűnbocsánat szükségességét teszi az első helyre. Mindannyian betegek vfegytok! — hirdeti ezzel a bámész tömegnek. Nemcsak ennek a nyomoréknak van szüksége gyógyulásra! S végül testileg is meggyógyítja ^ bénát, de nem azért, hogy „bizonyítson”, hogy igazolja magát ellenfelei előtt, hanem mert számára az ember nem külön lélek és külön test, hanem egységes egész. Ha segít rajta, akkor az egész embert állítja talpra. De nem azért, hogy hódolókat, alattvalókat toborozzon maga mellé. Ezt az embert is hazaküldi, hogy ott legyen újra egészséges ember, egész testben és egész lélekben. Ez a mi küldetésünk is, hiszen felénk is hangzik a teljes gyógyulásra hívó felszabadító jézusi szó: „Megbocsáttattak a te bűneid — kelj fel és járj!” Gáncs Péter Imádkozzunk! Bocsásd meg Urunk, hogy sokszor mi is saját korlátozott erőnk és tapasztalatunk alapján ítéljük meg a Te lehetőségeidet. Köszönjük, hogy Te testileg, lelkileg talpra akarsz állítani, hogy gyógyító erőd hordozói lehessünk egy beteg világban. Amen. Meghívó A Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiája Levelező Teológiai Tanfolyamának záróistentiszteletét október 2-3-án, szombaton délelőtt 11 órakor tartjuk a zuglói templomban (XIV. Lőcsei út 32.). Az istentisztelet szolgálatát DR. KÁLDY ZOLTÁN püspük-elnök végzi. Erre az alkalomra minden érdeklődőt szeretettel várunk. — Szentháromság ünnepe után Csaby József ny. lelkész felesége a 19. vasárnapon az oltárterítő életének 75. évében szeptember színe: zöld. A délelőtti Istentisz- I2-én elhunyt. Szeptember 17-én telet oltári igéje: Ef 4, 22—28; az kísérték utolsó földi útjára Bala- igehirdetés alapigéje: Mt 9, 1—8. tonakaliból és Dörgicsén helyezték örök nyugovóhelyére szülei HALÁLOZÁS sírja mellé. „Boldogok a tiszta — Csaby Józsefné, sz. Kovács szívűek, mert ők az Istent meg- Sarolta, ny. igazgató-tanítónő, látják”.
