Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-31 / 5. szám

GYERMEKEKNEK. Ne vedd hiába Istened nevét! ' Hogyan lehet Isten nevét hiába venni? Ki veszi hiába Isten ne­vét? EZ A'PARANCSOLAT sok év múltával is Arany János egyik félelmetesen szép balladáját jut­tatja, eszembe, amit középiskolá­ban tanultunk. Márkust, az öreg, szegény parasztembert a két egy­mással pereskedő földtulajdonos közül az egyik megvesztegeti, hogy hamisan, mellette tanúskod­jon. Az öreg — jó fizetség remé­nyében — esküszik: „Esküszöm, s ha hamisat szólok: Se földben, se mennyben ne lehessek boldog; Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem: Ama sebes örvény hány- torgasson engem ...” S a ballada szerint az eskü szószerint betel­jesedik. Mikor egy évre rá meg­hal az öreg, a koporósját kísérő nép döbbenten látja: a föld nem fogadja be a koporsót. Zárja is felnyílik, s az emberek úgy lát­ják, a kilépő halott esküre emelt három ujja, mintha kékes láng­gal égne, amint az a folyó felé rohan, ahol szintén nem lel nyugtot. A körösi halászokat ijesztgeti éjjelente fel-felbukkan- va a folyó habjaiból. Nem tudjuk, mennyi az igaz történet és mennyi a költő kép­zelete ebben a versben, de azt jól illusztrálja, ahogy Luther a 2. parancsolatot magyarázza: Is­ten „nevével ne átkozódjunk, ne esküdözzünk. ne igézzünk, ne ha­zudjunk, se ne csaljunk". MA IS ELŐFORDUL EZ? Bi­zony igen! Figyeljük meg: éppen akkor mondják ki sokszor a gyer­mekek is egymást közt ,^sten bi­zony!”, mikor valami hazugságot akarnak vele palástolni. Mintha Isten nevével lehetne és szabadna takargatni hazugságainkat. A Biblia maga is hoz példákat ar,- ra: Isten nem engedi, hogy nevé­vel büntelenül visszaéljünk. A MÁSODIK PARANCSOLAT azonban nemcsak arról szól: mit nem szabad tenni Isten nevével. Sokkal inkább arra biztat: mire használjuk Isten nevét? Egy szó­val így mondhatnánk: imádko­zásra. Ez nem olyan természetes, mint első pillanatra gondolnátok. Mernénk-e valaki számunkra ide­gen, nagy embertől valamit kérni? Egyáltalán zavarni, hogy ránk figyeljen? Ugye, nem. Istenhez azért fordulhatunk imádságban, azért mondhatunk el neki min­dent, mert ő nem idegen szá­munkra. Ismerhetjük őt a Bib­liánkból. főleg Jézus Krisztuson keresztül. Jézus maga biztat így: „Kérjetek és adatik nektek .. Jézusnak ez a mondata azt is elárulja nekünk, hogy nem hiá­bavaló az imádkozás. Isten meg­hallgat minket, figyel ránk. Ezért mindig hozzá fordulhatunk. IMÁDSÁGUNKNAK ezért nemcsak kéréseinket kell tartal­maznia, hanem ki kell fejeznie hálánkat és köszönetünket is Is­ten ajándékaiért. Erre gondol Luther is, mikor így fejezi be a második parancsolat magyaráza­tát: „nevét minden bajban segít­ségül hívjuk, imádjuk és hálaadás­sal dicsőítjük." . Sárkány Tiborné KÉRDÉSEINK 1. Szabad-e a keresztyéneknek 4. Milyen imádságokat ismersz, esküt tenniük? amiket imádkozni szoktál? 2. Melyik imádságot nevezzük Válaszaitokat legkésőbb febru­ártól tanult” imádságnak? ár 13-ig küldjétek be az alábbi 3. Hol található az idézett ige: címre: Evangélikus Elet Szer­férjetek és adatik”... És hogyan kesztösége. Budapest, Puskin u. folytatódik? 12. — 1088. „írok nektek, ifjak... „Magyarok vagyunk”: közhely, vagy küldetés? Senki se kérdezte meg tőlünk, hogy hol, melyik országban aka­runk megszületni, s így melyik néphez, nemzethez tartozzunk. Ezért felesleges közhelynek tűnik címünk megállapítása: „Magyarok vagyunk.” Magától értetődő, ter­mészetes tény ez, ha úgy tetszik sorsszerű állapot, egyfajta „vég­zet”, amelyet el kell fogadnunk úgy, mint valami velünk szüle­tett adottságot vagy éppen fo­gyatékosságot. De ezen a ponton szeretnék egy kicsit vitába szállni ezzel az általánosan elterjedt nézettel. Ahogy embernek lenni se termé­szetes, velünk született adottság, hanem az ember szó teljes, mély értelmében: küldetés, feladat, úgy magyarnak, magyar ember­nek lenni is egyfajta speciális, vagy inkább fogalmazzunk bát­ran így: Istentől rendelt feladat, küldetés. HOGY EZ TÚLZÁS, NAGY­KÉPŰSÉG? Hogy a magyar ugyanolyan, mint a többi nép? Természetesen, ha értékét néz­zük nem több és nem kevesebb bármely más népnél, hiszen Isten nem személyválogató, s előtte minden ember, minden nép '"venlő értékű. De nem egvfor- ma! Isten nem uniformizált „báb­színházát” teremtett, ahol min­denki egyformán és úgy „táncol”, ahogy a Teremtő felülről igaz­gatja. Ha csak egyszer is jártunk egy kicsit hosszabb ideig külföl­dön. vagy ha tartósabban voltak külföldi vendégeink, máris saját tapasztalatból tudjuk, hogy ma­gyarnak lenni valami egészen sa­játos, más „vállalkozás". S itt most távolról se csupán bizonyos nyelvi vagy szokásbeli különbsé­gekre utalok. Egy évvel ezel**1 több hónapot tölthettem ösztön- dijask(ént az NSZK-ban. ahol esrv egyházi főiskola kollégiumában együtt éltem az ottani hallgatók­kal. Különösebb nvelvi nehézsé­gem nem volt velük, hamarosan jól megértettük eevmást. Szoká­saikat is gyorsan kiismertem, s ami a beilleszkedéshez kellett azt át is vettem. Mégis első pillanattól kezdve az utolsóig nagyon ide­gennek éreztem magamat. Pedig sok közös pontunk volt: minde­nekelőtt a közös hit és szolgálat. Tudtunk együtt Bibliát olvasni, imádkozni, mégis végig éreztem: ez valami egészen más világ, ahol tartósan nem birnám ki az életet. MIÉRT? Nincs más válasz, csak a közhelynek tűnő tény: mert magyar vagyok. Génjeim­ben hordozom egy nemzet töb ezer éves történelmének örökségét más a gondolkodásmódom, a vér- mérsékletem, az értékrendsze­rem. Igazán ilyen idegen környe­zetben tudatosul az emberben, milyen meghatározó tényező, hogy magyar vagyok. Ilyen kör­nyezetben válik értékessé minden, ami igazán magyar. Soha nem vártam olyan sóvárogva a hazai híreket, levelet, újságot (köztük az Evangélikus Életet is), mint ott és akkor. Értéke volt minden hazai szónak, magyar adásnak, amit nagy nehezen sikerült el­csípni a rádió hullámhosszain. Megdobbant az ember szive, ha magyar rendszámú kocsit látott, ha hazai árut fedezett föl az üz­letekben ... S ha úgy véljük, hogy ez csak egy fiatal lelkész múló honvágya volt, akinek hi­ányzott a távoli család és gyüle­kezet, hogy ezek a tünetek idő­vel megszűnnek és a „sebek” be­gyógyulnak, akkor hadd mond­jam el, hogy nem egy külföldre szakadt hazánkfiával találkoztam kint, akik több évtized után, iri­gyelt jólétben sem találják iga­zán a helyüket. Hiába a tökéle­tes nyelvtudás, az új név, a bő­réből senki sem bújhat ki. Le­het a magyarságot letagadni, el­fojtani, de semmivé tenni soha! ISTEN PALETTÁJÁN SOK­FÉLE SZÍN VAN, s köztük az egyik, semmivel föl nem cserél­hető, összetéveszthetetlen szín neve: magyar. Voltak népek, me­lyek eltűntek a történelem sül­lyesztőjében (hunok, avarok stb.), s hogy ez a kicsiny magyar nép mégis megmaradt a viharokban bizonyítja, hogy a történelem Ura fontosnak tartja ezt a szint is a többi között. Gondoljunk csak bele, mennyivel szürkébb, szegé­nyebb lenne az egész világ, ha kivennénk azokat a honfitársain­kat, akik az emberiség egésze számára új színt, gazdagodást hoztak: tudósok, művészek, köl­tők, de még sportolók is. Ezért kell hát nekünk is bát­ran vállalnunk és képviselnünk ezt a színt, a sajátos magyar színt. S mi ez a speciálisan ma­gyar szín? Talán többek között az a sajátos ötvözet, ahogy talál-, kozik bennünk a Kelet és a Nyu­gat. Ady még kompországnak ne­vezi hazánkat, mi tekintsük in­kább egyértelműen hídverésnek a mi történelmi küldetésünket. Váci Mihály szavaival élve „Ke­letről jöttünk” hozva a Kelet minden ősi és mai kincsét, érté­két, de ugyanakkor egy évezred alatt átitatódtunk az európai szellemiségtől is. Furcsa, párat­lan ötvözet ez kultúrában éppúgy, mint embertípusban. Két szín, mely nem üti, hanem kiegészíti egymást s bennünk olvad, keve­redik harmonikus eggyé. Talán legtöbbet épp költőink segíthet­nek, hogy felfedezzük és megél­jük Istentől kapott, hamis ma­gyarkodástól mentes, nemzeti ka­rakterünket. Ady Endre erről így vall: „Ös Napkelet ilyennek álmodta: Merésznek, újnak, Nemes örök nagy gyermeknek, Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsitónak, Nyugtalan vitéznek. Egy szerencsétlen, igaz Isten Fájdalmas, megpróbált remekének. Nap fiának, magyarnak.” Gáncs Péter Megjelent az ÖKUMENIKUS ÉNEKESKÖNYV Ara: 54,»- Ft. Kapható a Sajtóosztályon. Tólli Lajos: Tessedik Sámuel pedagógiai tevékenysége A FELVILÁGOSULT FILANT­RÓPIZMUS HATASA. Tessedik több felvilágosodott filozófus, pe­dagógus, közgazdász és politikus írásaira támaszkodott, akik sok indítást adtak számára. Azonban legtöbbjük nem volt képes kivite­lezni terveit. Akik mégis megvaló­sítottak valamit, szükségszerűen letértek eredeti céljukról. A népet akarták felemelni tudatlanságából, de anyagi okok miatt a nemes if­jaknak szervezett iskolát, a módos polgároknak ipariskolát, vagy a nagybirtokosoknak képeztek gaz­datiszteket. Egyesek a nőnevelés útján készítették elő az emanci­pációt, de iskolájuk oktatási költ­ségeit csak a leggazdagabb csalá­dok tudták vállalni és így „úrhöl­gyeket” képeztek a módosabb körök számára. Csak Tessedik volt képes iskoláját a semmiből megteremteni és 22 évfolyamon keresztül a parasztság életszín­vonalának emelésére felhasz­nálni. Tessedik kapcsolatai a magyar jakobinus forradamárokkal. Haj­nóczy, Kristóffy, Verhovszky, Pruzsinszky és Kazinczy kapcso­latairól a könyv új tényeket de­rít fel. Amennyire emelték ezek a véleménycserék Tessedik tevé­kenységének politikai tartalmát, annyira hozzájárultak iskolájá­nak kétszeres bezárásához, hiszen e kapcsolatokra a kormányzat hamar rájött. A PARASZTI GAZDÁLKODÁS MEGJAVÍTÁSA. Ha az országot a mélypontról el akarjuk mozdí­tani. elsősorban a parasztot kell felemelnünk és nemtörődöm kényszermunkás helyett, megbíz­ható, képzett szakmunkássá ne­velnünk, akinek anyagi érdekelt­sége van jó munkájában. A szar­vaskörüli földek nagyrészt szike­sek, ezért ezek megjavításán két évtizeden át kitartóan kísérlete­zik. Eredményeit a melioráció­ban ma is használjuk. Szarvas környéke akkor mocsaras volt. Be kellett bizonyítani a parasztok­nak, hogy folyószabályozással és lecsapolással hogyan lehet új ter­mőföldekhez jutni. Mivel e tevé­kenységét Széchenyi apja is jól ismerte, kezdeményező hatása volt a későbbi nagy országos víz­rendezésre. Sikereket ért el a sza­bályozott medrekben való vízi­szállításban, aminek első sikeres úttörője az Alföldön. Elkészítette a Duna-Tísza csatorna elvi kon­cepcióját, amelynek kivitelezése még ma is késik. Öntözési tapasz­talatait széles körben terjeszti. A helyes művelést, talajjaví­tást, trágyázást csak akkor lehet bevezetni, ha megismerjük a talaj fizikai, kémiai és termőhelybio­lógiai tulajdonságait. Ezek kuta­tása közben lett Tessedik az első magyar talajtani szakember, aki a talajt mindig a növénytermelés közvetlen megsegítése céljából vizsgálja. A mezőgazdaság Tesse- diknek köszönheti a lóhere, lu­cerna, akácfa hasznosítását, sok zöldségféle és gyümölcs nemesí­tésének elterjesztését, a puszták fásításának módszereit, az oksze­rű téli takarmányozást, jövedel­mező sertéshizlalási, házi termék- feldolgozást, vízi- és szélmalmo­kat. sőt a termékértékesítés sza­bályait is. PEDAGÓGIAI ÍRÁSAINAK száma százon felül van. Sok a magyar munkaia is, bár még töb­bet kényszerül német nyelven megírni, mert a nyelvújítás előtt hiányoznak a magyar „terminus technicus”-ok. Aránylag elég sok könyve jelenik meg nyom tatás­ban. önleírása, A paraszt ember Magyarországon, A község iskola­szabályozása, Miért keletkezett és szűnt meg a Gazdasági iskola Szarvason, Iskolai rendtartása, Szarvasi nevezetességek című könyvei iól ismertek. Ezek ala­pos előtanulmány után. kitűnően szerkesztve, alános tárgyismeret­tel, változatos stílusban, de szigo­rú logikával vannak megírva. A feudális iskolaügy bírálata. Nincs rendszeres tanítóképzés, a tanítók javadalmukat házanként összeszedve: elvesztik tekintélyü­ket, sőt sokszor éheznek is, nincs használható tankönyv, a tanter­mek zsúfoltak (néha 200—400 fő), csak az emblékezetet terhelik meg, de nem tanítanak gondolkodásra, a tananyag további munkájukban alig használható, a barbár bünte­tések nem javítanak, csak meg­torolnak, nincs munkáltató taní­tás, az iskola nem vonzó. ISKOLASZERVEZÉSE. Anyagi alap nélkül szervezi meg európai hírű iskoláját, melynek fontos szerepe a paraszt földművelési és háziipari jövedelemmel való fel­emelése. A különböző vallású, nemzetiségű és nemű fiatalok együtt dolgoznak, tehát a koedu­káció első megteremtője. Alsó- és felső tagozat, tanárváltós tanítási rendszer, tanterv, rendtartás és más iskolák megtervezése: a ő szervezési eredményei. Tanítóképzés és irányítás. A tanítók ismerjék meg alaposan a parasztságot, legyenek természet- és gazdaságtudományokban jól kiképezve, tegyenek felvételi vizs­gát munkábálépésük előtt, ked- veltessék meg a tantárgyakat, azt tanítsák, ami a helyi élethez és gazdálkodáshoz szükséges, két óránként váltakozzanak a szobai, szabadföldi és műhely foglalko­zások. a tanfelügyelők szieorúan ellenőrizzék ezek betartását. A munkaiskola pedagógiája. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle és minden gondolat a gyakorlati alkalmazás­ban nyeri el értelmét. Ezért Tes­sedik a paraszti tudatlanság és tunvaság ellen egyaránt harcol. A gyermekek koraifiúságuktól fog­va legyenek játékkal, tanulással, és életkoruknak megfelelő fizikai munkával elfoglalva. Énekkel és magyarázatokkal tarkítsák a munkát, hogy megszerettessék azt. Vonjanak le belőle elméleti következtetéseket, de mutassák be anyagi hasznát is. Szoktassák a tanulókat állandó aktivitásra, vitassák meg közösen az eltérő nézeteket és vonják le a hasznos következtetéseket. POLGÁRI OKTATÁSPOLITI­KA. A felvilágosodás hatására még a földbirtokos osztály is igyekszik bizonyos területeken át­térni á tőkés gazdálkodásra. A városokban lendületesen kezdik építeni a polgári társadalmi- és gazdasági rendet. Ennek első lé­péseit Tessedik még megéli és így bizonyítását látja félévszáza­dos törekvéseinek. Megszületik a munkaalkalom, nincs olyan kép­zettségű mukás, aki az eszközöket használni tudja és betanítható a gépek kezelésére is. Az idők iga­zolása, sajnos csak halála után válik teljesen nyilvánvalóvá, sőt csak évtizedek múlva fedezik fel újra a jövőbelátó Tessediket. Jel­lemző erre, hogy az óvodai okta­tási irata után 20 évvel nyitják meg Budán az első óvodát és há­ziipari iskolájának bezárása után 50 évvel szerveznek a nagyobb városokban ipariskolákat. A munkaiskola hatása Tesse- dikre. Mások munkaiskoláinak el­gondolásai nagy hatással voltak Tessedikre, de legtöbbet a saját munkaiskolájából tanult. Ezt bi­zonyítják azok a tervek, amelye­ket a keszthelyi Georgikon vagy más iskolák számára készített, saját iskolájának bezárása után. E késői tervek a legtökéleteseb­bek. Didaktikai és metodikai néze­tei. A munkaiskola a legkülönbö­zőbb szemléltetési lehetőségeket nyújtja a tanulók megfigyelésé­hez és a megfigyelésekből a tör­vényszerűségek Induktív levezeté­séhez. Az órákon és gyakorlatod kon ne a tanár produkálja ma» gát, hanem a tanuló aktivitása uralkodjék. A pedagógus csak irányítsa és szervezze a paraszt- gyermekek tevékenységét. A munka közben szerzett ismerete­ket kell gyakorolnia olyan kész­ség kialakításáig, hogy már önál­lóan is elvégezhesse azokat. Ez olyan sikerélményt nyújt, ami egész életében sarkalja önálló megoldásokra. A felnőttoktatásban is a munkaiskola módszerével ta­nítja a parasztokat fonásra, szö­vésre, posztókészítésre, hogy télen se lustálkodjanak, hanem pénz­keresethez jussanak. Okét a pénzforgalom, beadványfogalma» zás, levél- és szerződésirás mód­szereibe is bevezeti. A nőoktatás­ban nagy helyet foglalnak el az anyai, háziasszonyi ismeretek, szabás és varrás is. FELNŐTT PARASZTSÁG. Olyan háziipari készségekre kell őket megtanítani, amelyekkel hamar többletkeresethez jutnak. A fiatalok sokban követik a fel­nőttek példáját, különösen szülei­két. A henyélő, dorbézoló, közren­det megbontó szülő rossz példája vagy az iskola szidalmazása le­rombolhatja a nevelés eredmé­nyeit. Nem ismeri a faji diszkri­minációt és ezért munkát akar szerezni az ároképítésben a kó­bor cigányoknak. A részeg rend­bontókat útépítési kényszermun­kával kívánja büntetni. Szegény­házakat és dologházakat szervez a koldusok számára. Reformter­vezetében a nőket a férfiakkal azonos iskoláztatásban kell ré­szesíteni és nekik egyenlő iogokat biztosítani, őket gyógyítási és gyógyszerismeretre kell kiképez­ni, hogy a nők őrködjenek a csa­lád egészségén. A KÖNYV ÖSSZEFOG LALÄ» SA röviden súlyozza Tessedik szellemi hagyatékát és néhány is» meretlen iratát mutatia be. A si­került könyv minden fejezete ke­rek egész, de ezáltal az egész könyvet átolvasva, sok az ismétlés. Fekete Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom