Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-31 / 5. szám
XLVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1982. január 31. As LVSZ VII. Nagygyűlése Ismert, hogy az L VSZ VII. nagygyűlését egyházunk és államunk, hozzájárulásával 1980 nyarán, a Végrehajtó Bizottság ausburgi ülésén meghívtam Magyarországra. A meghívást a Végrehajtó Bizottság elfogadta. Ez év június végén Carl Mau főtitkár által vezetett delegáció érkezett Budapestre, melynek tagjai voltak Ansa Lénia főtitkárhelyettes, Risto Lehtonen, Gerhard Messner és Marc Chambron igazgatók. A delegáció találkozott a magyar Előkészítő Bizottsággal, a teológiai professzorokkal, a gyülekezetekkel. Megtekintette a nagygyűlés helyéül szóba jöhető épületeket. Végül alapos konzultáció után egyházunk javaslatára az a döntés születet, hogy a VII. nagygyűlés a Budapesti Nagy Sportcsarnokban legyen, az elszállásolás pedig a szomszédos Stadion Szállodában. Mindkét épület a maximális lehetőségeket kínálja. A Stadion Szálloda azóta árajánlatot is adott, melyet megfelelőnek találtunk és elfogadtunk. A Sportcsarnok most készíti az árajánlatot. Mindkét épület igazgatóságával szerződést kötöttünk. Augusztus első felében a turkui ülésen a Végrehajtó Bizottság hosszú vita után döntött a nagygyűlés témájáról is: „Krisztusban — reménységgel a világért.” Ez a téma 25 más javaslattal szemben került elfogadásra, elsősorban a magyar javaslat alapján. Mi örülünk a témának. Azt gondoljuk, hogy a mi világunkban, amelyet annyi veszély fenyeget, e téma kapcsán a nagygyűlés megvallhatja Krisztusban való reménységét, és abból fakadó felelősség jegyében indítást adhat a reménység jegyében való munkálkodásra világunkért. A magyar előkészületek tervszerűen folynak. A gyülekezeteket már megkérdeztük, a vendégige- hirdetök fogadása és a tolmácsolás szolgálata felől. Kedvezőek a feleletek. Nagy örömmel várják a külföldi igehirdetőket. Folyik az énekkarok szolgálatának megszervezése is. Meg kell gyorsítani a lelkészek nyelvtanulását. Pályázatot hirdettünk a nagygyűlés emblémájára. Ezeket december 1-ig kellett megküldeni. Hozzá kell kezdeni a kultúrá- Ids programok, kirándulások, női programok kialakításához.Az LVSZ elnöksége azt tervezi. hogy a jövő év május-júniusában az LVSZ előkészítő bizottsága és a magyar előkészítő bizottság Budapesten együttes-ülést tart, és elosztja a feladatokat. Még igen sok imádságra, anyagi áldozatra, szívós és tervszerű Püspök-elnöki jelentés az Országos Presbitérium ülésén állnak, meggyőződéssel segítik ennek' a társadalomnak építését. d) A Lutheránia Ének- és Zenekar NSZK-ban végzett szolgálata a külföldi sajtóban igen elismerő méltatást kapott. Szolgálatukkal segítették egyházunk kapcsolatának szélesítését, jobb megértését és a két nép barátságának melegedését. e) Befejeződött a gyenesdiási szeretetotthon és üdülő kívül-be- lül való felújítása, továbbá egy új gondnoklakássaí való kibővítése. Ez az otthon és üdülő a mai igényeket jól kielégíti és külföldi üdülők fogadására is alkalmas. f) A gyülekezeti Segély — mely azt célozza, hogy a gyülekezetek egymást segítsék —, eddigi gyűjtésének a legmagasabb szintjét érte el, amennyiben 1,218.761 Ft-ot gyűjtött. Van egyházmegye, amelyben az egy lé- lekre eső adomány 6.69 Ft volt és 10 egyházmegyében 3.—Ft felett van. g) Az Evangélikus Országos Múzeum az állandó kiállítása ’ mellett három időszaki kiállítást • tudott rendezni, melyek nagy érdeklődést váltottak ki. Krisztus dicsősége megjelenik a világban Latiul. az Ő dicsőségét Krisztus dicsősége abban csúcsosodik ki a Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapon, hogy maga az Atya tesz bizonyságot a Fiáról. Isten kijelentése' ez, akié minden hatalom és dicsőség mennyen és fö)ldön. Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy a tanítványok, jól érzik magukat a „megdicsőülés hegyén” (Mt 17, 1—9) és mindenről megfeledkezve szívesen maradnának Isten csodálatos szeretetének közelségében. Istennek azonban más a terve Fiával és a tanítványokkal. Vissza kell menni az élet „sűrűjébe”. Nagy baj azonban nem lehet, hiszen Jézus biztatja őket: „ne féljetek”. Az egyház kétezeréves bizonyságtételének alapja Isten kinyilatkoztatása. A keresztyén gyülekezet azért létezik ma is. mert Isten maga győzte meg szeretetével az első tanúkat Krisztus örökkévaló hatalmáról. Ezek a tanuk szavakkal. írással, életükkel fettek bizonyságot az Isten titkairól környezetük és az utókor számára, hogy Isten Szentleikének segítségével minden kor minden embere megcsodálhassa Isten széretetét és hatalmát. Ha Isten igéjének útmutatása szerint rendezzük be életünket, mi is részesedhetünk abban a csodában. amelyben a tanítványok részesültek, s elmondhatjuk: láttuk az Ö dicsőségét. Mekis Ádám köszöntése Január 22-én töltötte be 70. életévét Mekis Ádám ,ny. lelkész, aki hosszú időn át volt lelkésze egyházunk legnagyobb gyülekezetének, a békéscsabainak. Ugyancsak több cikluson keresztül volt esperese a Kelet-Békési Egyházmegyének. Végül nagyon kritikus időkben is, mint egyházkerületi főjegyző közvetlen munkatársa a Déli Egyház- kerület püspökének, püspökhelyettes. Munkássága nemcsak a közvetlen irányítása alatt álló egyházmegye életét határozta meg az elmúlt évtizedek alatt, hanem egyértelmű teológiai, egyházpolitikai és politikai haladó magatartása segítette egyházunk egységes teológiai gondolkodásának kialakulását és érvényesülését, egyházunk társadalmi megbecsülését. Jelentős nemzetközi szolgálatot is végzett a Szlovákiai Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház kapcsolatainak elmélyítésében. A városi és megyei tanács VB és az Országos Béketanács tagjaként végzett szolgálatait több magas kitüntetése jelezte. — Lapunk is hálás munkánkat segítő szolgálataiért. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök január 21-én személyesen köszöntötte Mekis Ádámot. A bensőséges ünnepi alkalmon jelen volt Lóránt Vilmos, az Állami Egyházügyi Hivatal tanácsosa és Gregor György, Békés megye Tanácsa VB egyházügyi titkára is, valamint az egyházmegye és a gyülekezet képviselői. Lapunk olvasói nevében is szeretettel közsöntjük Mekis Ádám ny. lelkészt, püspökhelyettest 70. születésnapján. Llést tartott a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlését előkészítő magyar bizottság A Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlését előkészítő bizottság január 15-én tartotta negyedik ülését. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, a bizottság elnöke beszámolt arról, hogy a nagygyűlés helyéről és a vendégek szállásáról folytatott tárgyalások a végső szakaszba jutottak. A bizottság tagjai ezután a legfontosabb, még az idén elvégzendő feladatokat vitatták meg, ezekre határidőket tűztek ki. Igen örvendetes, hogy a gyülekezetek szép számmal jelentkeztek vendégek fogadására, és hogy a legtöbb helyen a tolmácsolásról is tudnak gondoskodni. A bizottság reméli, hogy még több gyülekezetnek lesz énekkara, amely a vendégek látogatásakor és a nagygyűlés alkalmain szolgálhatnak. HOSSZÚ HAJRÓL, FARMERNADRÁGRÓL ÉS ALKOHOLRÓL LEMONDANI... Korábbi évtizedekkel ellentét- A misszionáriusnak meg kell ben a mai mohamedán misszióban tanulnia a hanyag nyugati élet- nagy hiány van „bibliai megala- forma levetkőzését, mint például pozottságú teológusokban” — pa- a keresztbe vetett lábak, hosszú naszolja Eberhard Troeger lel- haj a férfiak esetében, túl bizal- kész, a felső-egyiptomi evangéli- más érintkezés a másik nemmel, kus misszió folyóiratában. Hiá- farmer-nadrág és ujjatlan ruhák, nyoznak az olyan személyek, akik valamint alkoholfogyasztás. Ezen- a moszlimokat egyáltalán képesek kívül nagyon, sok türelemre , is megszólítani. Sajnos éppen a nyu- szükség van. A fiatal generáció gáti misszináriusoknak kevés ér- mf;gterhelhetősége a nyugati őrzésük van olyasmikhez, mint a he- szagokban egyre csökken. A sok , , , . .. c , ,« , . nehezseg es akadaly ellenere — lyes testtartás, a megfe elő ruha- Troeger lelkész véleménye szerint zat, az áhítatot keltő helyiség és a — az iszlám világában végzett Bibliával való tiszteletteljes bá- misszió a keresztyénség előtt álló nás. egyik nagy kihívás. munkára, igen sok leleményességre van szükségünk ennek az óriási feladatnak vérehajfásához. I- ovhnz—nllnin—UÍrsodalom Egyházunk harminchat év óta 1 a szocializmust építő társada- omban. Ennek az együttélésnek kezdeti szakaszán magától érte- ődően voltak problémák, hiszen nind az egyháznak, mind az álamnak és társadalomnak meg tellett tanulniuk az együttélés :ülső és belső szabályait, az igyüttélés módját és formáját. Ez :sak úgy volt lehetséges, hogy nind az egyháznak, mind az álamnak — társadalomnak önmagára kellett találnia, és azono- iulnia kellett önmagával. Csak gy vált lehetővé, hogy ne legye- íek önmaguk árulójává, és csak gy lehettek egymást komolyan /evő partnerekké. De ez tette leletévé az együttműködést társa- lalmunk építésében és a népek békéjének munkálásában. Ehhez természetesen igen alapos teológiai, Illetve ideológiai tisztázásokra, elvi-teológiai döntésekre /olt szükség, hogy a bázis, amelyen ez az együttműködés folyik szilárd és hosszú távon is tartós egyen. Elmondhatjuk, hogy több nint három évtized alatt kölcsö- íösen megtanultuk egymás érté- cei t megbecsülni, és nemcsak egymás mellett élni, hanem együtt ülni és együtt dolgozni. Én úgy átom egy család vagyunk, ímelyben különböző világnézetű jmberek élnek együtt, mint általában a mai családokban. A problémát csak az jelentené ebben, a nagy családban — akár a kis családban —, ha a család valamelyik tagját nem tekintenénk egyen rangúnak. Természetesen időnként a családon belül is kérdések vetődnek fel, melyekre feleletet kell adni. Az élet ugyanis megy tovább, és nem lehet mindig a régi döntéseket ismételgetni, hacsak a család nem akar betokosodni és megmerevedni valamiféle dogmatikus képletbe. Sokszor mondotok, hogy a mi társadalmunkban i marxisták és keresztyének a gyakorlati életben, az együttmű- tödésben folytatják a dialógust. 2z helyesnek és gyümölcsözőnek Dizonyult. Ezzel kerültük el a cultúrharc kísértéseit, amely nem egymás mellé, hanem egymással szembe állította volna a család sagjait. Viszont most amikor ez az együttműködés kipróbált, helyes, hogy a további még szélesebb körű és még bátrabb együttműködés érdekében ezt a marxista-keresztyén dialógust néhány elvi kérdés felvetésével is folytassuk. Nem mintha eddig ezt teljesen nélkülöztük volna, hiszen az egyházak vezetőinek megnyilatkozásaiban, az egyházi és világi sajtóban ez a dialógus folyt. Most mégis örülünk annak, hogy az konkrét formát öltött először a Kritika c. folyóirat által rendezett ankéton, majd a Televízióban, és legutoljára a Debrecenben tartott tudományos konferencián, melyen egyházunk részéről dr. Prőhle Károly és dr. Nagy Gyula professzorok vettek részt. Magunk részéről ezeket a kezdeményezéseket támogatjuk, azoknak örülünk, és azt reméljük, ho£y a marxisták és keresztyének ilyen dialógusából csak még "bátrabb együttműködés születhet népünk javára. Az állam és egyház jó viszonyának szép jele, hogy kormányunk engedélyezte az LVSZ VII. nagygyűlésének Budapesten való megtartását. Több szeretetinléz- ményünk, pl. a nyíregyházi ÉLIM egészségügyi gyermekotthon bővítéséhez anyagi segítséget kaptunk. Továbbá az Evangélikus Országos Levéltár felszerelésének pótlására. A legjelentősebb műemlék-templomaink felújításához, elsősorban a buda- pest—Deák téri és cinkotai templomhoz kaptunk jelentős anyagi segítséget. Nyugdíjosztályunk is jelentős támogatást kap államunktól. örülünk, hogy a Hazafias Népfront munkájában minden szinten résztvehettünk. A HNF bizottságába számos evangélikus lelkészt megválasztottak. Hálásak vagyunk a lelkészek számára rendezett papi-békegyűléseken elhangzott előadásokért. Szívesen szólunk arról is, hogy a Magyar Rádióban évente 13 alkalommal szolgálhatunk egyházi félóra keretében. Az ökumenikus helysei A Magyarországi Egyhazak ökumenikus Tanácsa keretében együtt munkálkodó tagegyházakhoz egyházunkat testvéri kapcsolatok fűzik. Ezek a kapcsolatok gyümölcsözőek. Az ökumenikus imahét keletében az egyházak tagjai együtt hallgatták Isten Igéjét és együtt imádkoztak. Több helyen a református és evangélikus egyházak a szórványokban kölcsönösen használják egymás templomait és gyülekezeti termeit. Gyakran együtt is úrvacsoráznak. A római katolikus egyházzal való egyre nyitottabb kapcsolatok szép jele volt, hogy dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek látogatást tett nálam, mely alkalom lehetőséget adott a két egyházat érintő kérdések megbeszélésre. A napokban látogatott meg dr. Szennay András pannonhalmi főapát, aki viszont- látogatásra hívott meg Pannonhal mára. A főapátnak a Diakónia folyóiratunkban megjelent cikke segítette egymás jobb megértését és népünk érdekében való együttműködésünket is. Az év kiemelkedő eseményei Nagyon sok olyan esemény volt az év folyamán egyházunkban, amelyek említésre méltóak, mégis a már említetteken kívül most hatot emelek ki. a) Ez év tavaszán nyomdába került az új Országo.s Evangélikus Énekeskönyv kézirata. Előtte elvégeztük a szuperrevíziót, elkészítettük a módosított liturgiát. Ha Isten engedi, a jövő év tavaszán 50 000 példányban az Énekeskönyv kikerül a nyomdából és Cantate vasárnapján bevezethetjük a gyülekezetekben. b) Elkészült az új énekeskönyv Korálkönyve. Óriási munka volt. Remélhetőleg együtt kaphatják meg a gyülekezetek az Énekeskönyvvel. c) Három Országos Ifjúsági Konferenciát rendeztünk Gyenes- diáson, melyen több mint 200 ifjú vett részt. Olyan fiatalokat akarunk itt nevelni, akik Jézus Krisztusban való hitben élnek és ezzel együtt hűek társadalmunkhoz, és amikor majd munkába
