Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-12 / 37. szám

Néhány gondolat az öregekről

c •

Öregek az öregotthonokban

i

M

A

i

V/\

is A

R

N

AI

)|

G

il

ÉJ

E

Galata 5, 16—24

Cselekedeteinket, életfolytatásunkat Jézus Urunk kijelentései és hasonlatai nyomán életünk gyümölcsének szoktuk nevezni. A gyümölcstermés értelme és jellemzője is a fa életének. Ezért ültetjük és szerinte különböztetjük is meg. Így a gyümölcs mindig a fa igazi lényét mutatja számunkra: nemes-e, vagy vad, hasznos-e vagy haszontalan. Igénkben Pál apostol is ilyen értelemben beszél a Szentlélek által vezetett ember életének gyümölcseiről.

A SZENTLÉLEK VEZETÉSE ALATT MINDIG A KERESZTRE NÉZVE CSELEKSZÜNK. Krisztus irántunk való szeretetének ez a kimondhatatlanul nagy csodája, értünk való önfeláldozása, olyan esemély, amelyben nemcsak átértékelődnek a dolgok, hanem magával ragadó erőt képviselő is. Arra indít és ösztönöz, hogy valami végbemenjen a mi életünkben is a halálnak és feltámadásnak csodájából. „Akik Krisztuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival, együtt” — olvassuk. Ez pedig nem egyszerűen aszké- tikus sanyargatás, hanem egészen más. A bűn szolgaságában élő test halálba adása, hogy új emberként éljünk. A Rómabeliekhez írott levél 6. fejezetében írja az apostol: „A keresztség által ugyanis el- temettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk... Tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, és hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” A test és Lélek szembeállításával azért nem az u. n. magasabb rendű szelleminek a felsőbbrendűségét, vagy uralmát hirdeti az alsóbbrendű anyag felett, ez a pogány bölcselet gondolatvilága, hanem azt a különbséget mutatja meg, ami a bűn szolgálatában lévő test kívánságának és akaratának megfelelő életfolytatás és az Isten Szentlelke által életfolytatás között van.

A SZENTLÉLEK VEZETÉSE ALATT VALÓSÁG ÖNMAGUNKBAN A HARC A BŰN ELLEN. Az apostol nem él ábrándvilágban, mikor így különböztet. Mi sem ámíthatjuk soha magunkat a Szentlélek vezetésének való tökéletes engedelmesség gondolatával. Neki engedni teljesen nem tudunk. Erejével azonban tudunk küzdeni az ellen, hogy a „test cselekedetei”, a bűnök uralkodjanak felettünk. Ellene tudunk állni kényszerítő vonzásuknak, ki tudunk törni azok szolgaságából. Ez az önmagunkban vívott harc valóban küzdelem, amelyben sokszor szenvedünk megszégyenülten vereséget is, melyben viseljük annak kínzó voltát is. Ezért írja ő: „ezek ellenkeznek egymással, hogy ne azt tegyétek, amit akartok...” És a „test megfeszítése” kifejezéssel is. a Krisztus halálára való mutatáson túl, e küzdelem szenvedéssel teli s önfeláldozó voltára is utal. Bűnöket felsoroló lajstromát sem egyszerűen eligazításból, vagy tisztánlátás kedvéért írja, hanem azért is, hogy annak riasztó képével segítsen ebben a küzdelemben. Szexuális tévelygések és vallási eltévelyedések, a közösségi együttélés alapvető követelményeinek megszegése és önző, csak saját hasznára néző magatartás, élet elleni bűn és élvezethajszoló mámor kerülnek ebben a sorban egymás mellé nem pusztán azért, hogy annak sokrétűségét, a bűnök sokszínűségét mutassa meg, hanem azért is, mert valahol mélyen ezek sokszor összefüggenek, egyiknek talaján nyílik ki a másik penészvirága is. Óvó intése több, mint figyelmeztetés, riasztás ez: vigyázzatok, harcoljatok a bűn ellen. Mikor pedig a Lélek gyümölcseit sorakoztatja egymás mellé, azoknak vonzó, kívánatos voltával akar felbuzdítani és bátorítani ebben a küzdelemben.

A SZENTLÉLEK VEZETÉSE ALATT AZ EMBERTÁRSRA NÉZVE

CSELEKSZÜNK. Talán felesleges is erről külön szólni, hiszen ha vezetése alatt a keresztre nézve cselekszünk, az magában foglalja ezt is. Mégis lehetetlen nem szólni róla, hiszen a Lélek gyümölcsének sora olyan magatartást és jellemvonásokat tartalmaz, amelyek az embertársainkhoz való helyes viszony jellemzői és megteremtői. Talán csak az öröm és önmegtartóztatás nem tűnik közvetlenül ilyennek, de közvetve ezeknek sem lehet tagadni ezt a jelentőségét sem. A Szentlélek ugyanis szemünket önmagunkról embertársainkra irányítja és megnyitja feléjük szívünket. A magába zárt embert mások felé teszi nyitottá. Ha az apostol a maga korának világi kifejezéseit használta arra, hogy ezt életszerűen állítsa szemünk elé, hadd éljek én is mai kifejezéssel: közösségi emberré formál bennünket.

A Szentlélek vezetése mégsem csak földi életünket szépíti meg s teszi Isten akaratának megfelelő folytatásúvá, hanem megszabadít a törvény ítéletétől, hiszen annak követelése csak a bűneinkre emlékeztet, de erőt nem ad az Istennek tetsző életre. Az ő országába való felvételt csak így nyerhetjük el, oda csak így léphetünk be. Könyörögjünk azért: Vezess Szentlélek Isten. „. ,

Banfj Béla

Imádkozzunk!

Űr Jézus Krisztus, imádjuk és csodáljuk végtelen szeretetedet s a kereszten értünk hozott nagy áldozatodat. Köszönjük, hogy már ke- resztségünkben eggyé lehettünk veled halálodban. Engedd, hogy feltámadásod ereje által Szentlelked vezetése alatt új emberként éljünk, bűneink ellen győzelmesen harcoljunk, s bőven teremjük a Neked tetsző élet gyümölcseit. Kérünk, azért ajándékozz meg minket Szentlel- keddel, hogy ő vezessen minket, míg kegyelmedből örök országodba veszel majd bennünket. Ámen.

Vörös kakas

Egyre több idős ember él társadalmunkban, közöttünk. Nem feledkezhetünk meg róluk. Minden nemzedék embersége lemérhető azon is, hogyan élnek öregjeink, akiknek munkája, sokszor áldozata készítette elő jelenünket. Közöttük sokan vannak, akik elhagyatottak, magányosak, betegek, képtelenek önmagukat ellátni. Vagy különböző okok miatt a családon belül sem oldható meg gondozásuk. Az állami szociális otthonok és egyházi szeretetintéz- mények öregotthonai egyaránt a segítségre, gondoskodásra szoruló emberekért vannak.

AZ IDŐS EMBER SZAMÁRA AZ ÖREGOTTHONBA TÖRTÉNŐ BEKÖLTÖZÉSE nem minden esetben jelent zökkenőmentes átállást. A családi élet, vagy az önálló egzisztencia feladása után egészen más életformát jelent. A gondozáshoz tartozik, hogy az új életformába való átállást, annak elfogadását megkönnyítsük a beköltözők számára. S ez már ott kezdődik, amikor náluk környezettanulmányt végzünk, és folytatódik azzal, ahogyan fogadjuk őket, amikor belépnek az otthonba. Szeretetotthonainkban arra törekszünk, hogy falaikon belül meleg, családias légkör legyen az uralkodó. Az ott élőket segítenünk kell élni és eligazodni az öregség, betegség, tehetetlenség sokszor nem könnyű helyzeteiben. Fáradozni azért, hogy több legyen a jókedv, az öröm, a békesség, a megelégedettség az öregkor sok zavara, nyomorúsága ellenére is. Gondozási szolgálatunkban tekintettel kell lennünk az egész emberre, testi-lelki szükségleteire egyaránt. A testi, szociális szükségletek kielégítése mellett sok más egyéb tölti ki otthonaink lakóinak életét. Az ige melletti csendes percek, úrvacsorái alkalmak, különböző ünnepélyek, vetítések, versenyek, tombolajáték, népnapi, születésnapi köszöntések, üdültetések, kirándulások mind a közösségbeállítás és építés alkalmai. Ha magukra vannak hagyatva, túl sokat foglalkoznak önmagukkal, bajaikkal, ami keserű hangulatot, letörtséget, nyugtalanságot válthat ki bennük.

SZERETETOTTHONAINK AZ ÖREGJEINKÉRT TÖRTÉNŐ

SZOLGÁLATUKAT nem végezhetik a gyülekezetektől elszigetelve, magukra utalva. Elértük azt, hogy ma már nemcsak az a gyülekezet hordozza a felelősséget egy-egy otthonért, amelynek területén intézmény működik. Mindegyik otthon be van kapcsolva a gyülekezetek vérkeringésébe. Igaz, még nem mondhatjuk el, hogy minden gyülekezet teszi azt, ami tőle telik. Talán többre is telne. Még vannak tennivalónk gyülekezeteink felelősségének ébresztésére, erősítésére. Hiszen a gyülekezet tagjainak hite, imádsága, szeretete, leleméMEGHÍVÓ

Szeptember 12-én vasárnap

du. 3 órakor Pápán, a Gyurátz Ferenc utcai evangélikus templomban

Bíró Lajos orgonahangversenye

Közreműködik: Eisenbeck Ágota (ének)

Műsor:

F. Couperin: d-moll praeludium és fuga F. Buxtehude: F-dur praeludium és fuga F. Stradella: Aria da chiesa J. S. Bach: G-dur fantázia J. S. Bach:

Két korálfantázia a) Vom Himmel hoch da komm ich her b) Ein’ feste Burg ist unser Gott G. F. Händel: „Ich weiss, dass mein Erlöser lebet” (ária a Messiás oratóriumból) Liszt F.: Weinen, Klagen változatok

nyessége mennyi kisebb-nagyobb csatornán keresztül áradhat, juthat el egy-egy otthon életébe. És van is sok szép példája a gyülekezeti tagok felelős szeretetének. Vannak gyülekezetek, ahol évről- évre szorgos kezek készítik a levestésztaféleségeket. Befőtteket, élelmiszereket, természetbenieket, pénzadományokat gyűjtenek össze. Igen számottevő az a segítség, amelyet a gyülekezeti tagok két kezük munkájával nyújtanak. Nagyobb takarítások, sürgős kerti munkák idején és egyéb alkalmi munkáknál. Vagy éppen a lakószobák csinosítására készítenek, hímeznek falvédőket, abroszokat, függönyöket, varrógép mellett ülve a fehérneműt, ágyneműt javítják, ruhát varrnak. A testvéri szeretetszolgálatnak mennyi formája, módja lehetséges. A fentieken kívül öregjeink életében igen sokat jelent a szeretetnek látogatásokban 'való megnyilatkozása is. Egyéni vagy csoportos látogatás

(Folytatás az 1. oldalról)

vő lelkészek egy-egy igével megáldották ifjú társukat. Közöttük volt dr. Muntag Andor teológiai tanár, Mosonyi Edit lelkészi munkatárs, Verrasztó Sándor felesége és Fabiny Tamás akit egy nappal azelőtt avattak lelkésszé. Az ünnepi istentiszteleten Kuncz

egyaránt. Mert nemcsak az otthonoknak juttatott adományok a jók, hanem jó és szükséges az otthonok lakóinak és a gyülekezetek vezetőinek, a gyülekezetek tagjainak találkozása, élő" kapcsolata. Ilyen találkozások is alkalmasak arra, hogy a gyülekezeti tagok felelőssége, szeretete erősödjön, mélyüljön. Sőt talán éppen egy látogatás, beszélgetés, a látottak adnak egy-egy ötletet a szeretetszolgálatra. És ne feledkezzünk meg szeretetotthonaink munkásairól sem. Nekik is jólesik a kedves figyelmeség, a jó szó, egy hálás tekintet, sokszor nem könnyű szolgálatukban.

LEGYEN MINDEN SZERETETOTTHONUNK BIZONYSÁGA ANNAK, hogy az azokban élők, ott dolgozók Isten áldó, segítő, éltető szeretetében élnek, dolgoznak. Az értük felelősséget hordozó gyülekezeti tagok sokoldalú szeretetén keresztül is.

Povázsay Mihály

László operaénekes énekelt szólót, majd Koos Istvánná presbiter virágcsokor átnyújtásával köszönte meg a püspök-elnök fáradozását, hogy Óbudának része lehetett az egyház legnagyszerűbb ünnepében: a lelkészavatás örömében.

Adjon Isten Szentlelke egyházunknak sok-sok ilyen örömöt!

Bencze Imre

(Folytatás a 2. oldalról.)

A NAGY TŰZVÉSZ ÓVATOSABBÁ TETTE ANYÁMAT IS. Rejtette előlem a gyufát, fél szeme a sparherdot kémlelte, ha pis- lákolt-e benne a gyér láng, lámpásunkat maga csavarta le és fújta el. Elalvás előtt a „vörös kakasról” mesélt. „A vörös kakas a tűz madara. Néha az égből csap le váratlanul, mint a villám, máskor, ha nem vigyázunk, tőlünk szabadul.. Mindig résen van. S ha nem vigyázunk rá, felkúszik a házak tetejére, szétcincálja a szalmát, a nádat, hangosat kukorékol és lángokban áll a ház. A vörös kakast szorosra kell fogni, vigyázni kell a tűzre. Soha se játsz vele!”

A szegénység nőttön-nőtt. Kopott, mállóit, szakadozott le rólunk ruházatunk, lábbelink. Pótlására gondolni ses* lehetett. Küzködött, harcolt anyám, hogy el ne merüljünk, túléljük a háborút. Apámról csak annyit tudtunk, hogy számára vége a háborúnak, valahol muszka országban raboskodik, s egyszer, ha vége lesz a földindulásnak, hazajön. „Imádkozzunk az apádért fiam!” Az imádságot anyám a világ minden kincséért abba nem hagyta volna. Ügy hitte, ha egyszer elfelejt imádkozni, vége apámnak. Lehet, hogy anyám imája tartotta életben.

KÉSŐBB, AMIKOR SOKAT OLVASTAM A HÁBORÚRÓL és megismerkedtem Przemyslvel, Gorlicével, Doberdóval, Isonzóval, Avalával és a véres csaták színhelyével, rájöttem, hogy a háború éppen olyan, mint a „vörös kakas”. „Szorosan kell fogni, vigyázni kell a tűzre. Soha se lehet játszani vele.” Rédey Pál

Nem vagyok pacifista

(Folytatás a 3. oldalról)

mindent szeretnék támogatni, ami ebben segíthet. Más világban élünk, mint még 1Ö0 évvel ezelőtt — vagy csak egy nemzedékkel korábban is.

DS: Az Ön tapasztalatai Kelet-Európábán befolyásolták gondolkozását a fegyverkezési versenyről?

Graham: Az alkalmak, amelyek kínálkoztak nekem, hogy Jugoszláviába, Magyarországra, Lengyelországba és a Szovjetunióba látogassak, nagyon jelentősek voltak számomra. Sok előítélettel utaztam oda, azonban egy új képpel tértem vissza arról, ahogy ott az egyház létezik, sőt, egyes esetekben még é társadalmakban virágzik és növekszik egy és új tudattal az ott meglévő gondokról a békét illetően. Különös benyomást tettek rám a különböző keresztyén közösségek ezekben az országokban, amelyek kifejezték aggodalmukat a békéért. Hiszem, hogy aggodalmuk őszinte.

Vegyük példaként Lengyelországot. A lengyelek az invázió és megszállás hosszú történetét tudják maguk mögött, amelynek tetőpontja a náciuralom borzalma volt. Tudják, hogy egy háború, különösen az atomkorban a pusztulás szélére sodorná őket. Azt gondolom, az amerikaiak gyakran megfeledkeznek arról, milyen boldogok lehetünk a mai napig, mert a saját polgárháborúnk óta soha területünkön nem éltünk át háborút. Ez magabiztossá tett bennünket.

Nem gondolom, hogy a jelenlegi különbségek Kelet és Nyugat között egy atomháborút érdemessé tennének. Nem tagadom, hogy vannak különbségek, azonban sok dolog van, ami közös bennünk, különösen egyszerű emberi szinten. Én nem vagyok pacifista, azonban remélem és buzgón kérem, hogy a különbségek közöttünk sohase váljanak egy atomháború igazolásává. Ez nem mond ellent nézetemnek, hogy egyes háborúkat a történelemben viselni kellett, így a nácik elleni háborút. Az alternatíva ezzel szemben szörnyűbb lett volna.

Nemcsak magyarázni, hanem beavatkozni

DS: Egy évvel ezelőtt egyes evangelikális (konzervatív evangéliumi) vezetők találkoztak és „A kötelesség iránti hűség felhívását” írták alá, egy nyilatkozatot, amelyben hitet tesznek mint keresztyének az atomfegyverekkel szemben. A „Déli Baptisták' nemrég egy zsinatot tartottak az atomválság témájáról és mások, beleértve az Evan- gelikálisok Nemzetközi Szövetségét, azzal kezdték, hogy nyilatkozatokat dolgoztak ki a fegyverkezési verseny ellen. Milyen jelentőséget lát ebben?

Graham: Ilyen nyilatkozatokat támogattam, azonban azon túlmenően bátorítom az evangelikálisokat, hogy necsak nyilatkozatokat tegyenek, hanem különböző módon avatkozzanak be. Volt egy idő, amikor az evangelikálisak egyes nagy társadalmi mozgalmak élén álltak. Gondolok például a rabszolga-kereskdelem elleni harcra. Sok területen aztán felelősségünket, hogy társadalmi visszásságok ellen harcoljunk, szem elől tévesztettük. Azt mondtuk, a világ sohasem változtatható meg teljesen Krisztus visszatérése előtt, tehát, miért legyünk nyugtalanok. Csakhogy ez természetesen menekvés volt.

Tudom, hogy az emberiség nem fogja hirtelen fegyvereit letenni, azonban ez nem tart bennünket vissza attól, hogy minden tőlünk telhetőt tegyünk meg, mielőtt túl késő enne. Gondolom, hogy az evangelikálisok társadalmi megdöbbenésüket visszanyerik és látják, hogy Isten az egész személyről gondoskodik.

DS: Ártanak az ilyen reagálások az evangéliumi bizonyságtétel hi- teltérdemlőségének ?

Graham: Nos, mindenesetre állást kellene foglalnunk azért, ami jog, akár látható voltunkat a világban nagyobbítia, akár nem. Tetteinknek kell mindig szavainkat támogatniuk. Talán ez egyik Isten nagy nekiindulásainak az emberiség történetében. A jelek, amelyeket látok, egyben végzetesek és reményteljesek.

Egyet tudok: a világ végső reménye a béke fejedelmének eljövetele — amikor már nem lesz háború.

Isten igéje örökre megmarad!