Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-12 / 37. szám

XLVII. ÉVFOLYAM 37. SZÄM 1983. szeptember 13. Ara: 4,50 Ft ORSZÁGOSE VA N G ÉLI K US HÉT I LA Start — 1984 KÉSZÜLJENEK GYÜLEKEZETEINK A NAGYGYŰLÉS FOGA­DÁSÁRA címen jelent meg lapunk múlt heti számában a Lutherá­nus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága vancouveri üléséről haza­tért dr. Káldy Zoltán püspök-elnök cikke. Nem ez volt egyházunk vezető püspökének első megnyilatkozása az 1984 nyarán Budapesten megrendezendő nagygyűléssel kapcsolatban. Hiszen lapunk olvasó és az egyházával kapcsolatot tartó valamennyi evangélikus, nem ■felejtjük el azt a nemcsak a Magyarországi Evangélikus Egyház, de a világ evangélikussága történetében is emlékezetes eseményt, ami­kor a püspök-elnök az Ágostai Hitvallás 450. évfordulóján, a névadó városban tartott nemzetközi szintű eseménysorozat kapcsán az LVSZ V. B. ülésén előterjesztette egyháza meleg hangú és minden feltételt biztosító meghívását a világ lutheranizmusa ügyeit legmagasabb szin­ten képviselő testület elé, hogy szíves vendéglátó gazdái lennénk az 1984-es nagygyűlésnek. Alea iacta est (a kocka el van vetve) — mondta a régi latin köz­mondás, ahogy a velem egykorúak, meg nálunk idősebbek a latinos műveltséget adó középiskolákban megtanultuk. A hír nemcsak a hazai köröket járta be. de a vízbe dobott kő példája nyomán egyre szélesebben és gyorsabban gyűrűzött tovább mindenhová, ahol evan­gélikusok, de egyáltalán keresztyének élnek világunkban, de aktuális híranyagként átfutott minden a világ ütőerén kezét tartó nemzetközi hírügynökség adóhosszán is. És jó fogadtatással. Három évtized be­csületes helytállása teológiában, egyházpolitikában, a sokszor robba­násig feszült világban a társadalmi igazságosság, a politikai humani­tás érvényesüléséért vállalt erőfeszítés népünkkel és kormányunkkal egységben, volt a hiteles pecsétje az invitáló szónak. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG VÉGREHAJTÓ BIZOTT­SÁGÁNAK VANCOUVERBEN TARTOTT ÜLÉSE országos püspök­elnökünknek a szerkesztőségünkben adott tájékoztatója (a későbbiek­ben részletes beszámolóját is közöljük) szerint nagyon eredményes volt és szívesen emlegetjük majd a Nagygyűlés előkészítésével kap­csolatban később is. Az eredményességet egyik oldalról az biztosí­totta, hogy püspök-elnökünk magával vihette a Nagygyűléssel kap­csolatban magunkra vállalt elsőrendű kötelezettségek végrehajtásá­ról szóló jelentést, a Nagygyűlés helyét, a résztvevők befogadását biztosító szerződések aláírását igazoló okmányokat. Más oldalról a LVSZ Nagygyűlést előkészítő bizottsága és a genfi központ munka­társai dr. Josiah Kibira elnök irányításával és dr. Carl Mau főtitkár vezetésvei elkészítették a Nagygyűlés teljes programját. KÉSZÜLÜNK A NAGYGYŰLÉSRE, az LVSZ jelenlegi emblémá­jának a felhasználásával már eddig is szép számmal közöltünk cikket lapunk hasábjain az előkészületekről és megkezdtük várható ven­dégeink, az LVSZ 97 tagegyházát képviselő küldöttek hazáját föld­rajzi, társadalmi, gazdasági helyzetét, egyháza történelmét, fejlődé­sét, jelenlegi állapotát tükröző ismertetések közlését. Igyekeztünk nagyobb figyelmet szentelni az őket foglalkoztató helyi és nagyobb összefüggésű kérdésekre is. Rövidebb, hosszabb cikkeket közöltünk arról is, hogyan indult meg szinte kezdettől fogva gyülekezetekben, egyházmegyékben, énekkari szolgálatban, templomok és lelkészla­kások felújításában és sok más területen is a készülődés erre a rendkívüli eseményre. Ez azt jelzi, hogy lelkészeink és gyülekezete­ink többsége képes volt felmérni az ügy jelentőségét, de azt is, hogy a garanciát nyújtó hazai politikai és társadalmi háttér mellett az egyházi háttér is fedezetéül szolgálhatott a püspök-elnök előterjesz­tésének. START — 1984. Ezt a címet írtam cikkem fölé. Amikor is az utób­bi időben itthon és külföldön egyre többen érdeklődnek, hogy érez­zük magunkat mint a Nagygyűlés előkészítői. Nekem az asztronauták jutottak eszembe, akikre az indulás pillanataiban hirtelen ránehe­zedik a 8 G nyomás, de már közben és azt követően arról beszélnek, milyen rendkívül izgalmas élmény, erőt adó lehetőség, rendkívüli szolgálati alkalom, amiben részt vehetnek. Akik egyházunk országos szintű munkáját irányítják, akik ebben részestársak, akik felelősen vállaltak részt a Nagygyűlés előkészítésében, tulajdonképpen már átélték és átélik az indulás izgalmát, terhét, felelősségét — de ma­gukban hordozzák a rendkívüli szolgálati lehetőség reménységét is. A résztvállalók sora tovább nő, például azokkal, akik éppen ezekben a napokban indulnak el, hogy nyelvtanulással, teológiai ismeretek­kel a nemzetközi egyházi éltben szerzett tapasztalatokkal meggaz­dagodva segítsék hazatérve a közös munkát. Az említett cikk most minden lelkészünkhöz, gyülekezetünkhöz és hittéstvérünkhöz szóló biztatás, hogy „merjenek hajóra szállni” és a valamennyi érdekelt fél által elfogadott terv keretén belül és annak megfelelően szolgálatukban a felkészülést és a „visszaszámlá­lást” megkezdeni, illetve hivő reménységgel, örömmel és magukat odaszánva tovább folytatni. Mezősi György Isten Igéje örökre megmaradl Lelkészavatás az óbudai templomban t LUTHERÁNUS EGYHÁZ AMERIKÁBAN NŐI MISSZIONÁRIUSOK A Lutheránus Egyház Ameri­kában (ICA) történetében most fordul elő először, hogy felava­tott női lelkészeket küldenek külföldre, missziói ' munkára, Leesa Jacobson Uruguayban, Margaret Kreller pedig Ecuador­ban fog szolgálni, a csekély szá­mú, szétszórtságban élő evangéli kusok között. Az LCA 1970 óta avat lelkésszé nőket is. Két évvel később az egyház missziói és ökumenikus osztálya kinyilvánította: a világ bármely részébe hajlandók lel­késznőket küldeni, ahol a helyi egyházak elfogadják. AZ AMERIKAI PRESBITERIÄNUS EGYHAZAK EGYESÜLÉSI TERVEI Az amerikai presbiteriánus (re­formátus) egyház az 1861—65-ös észak-déli polgárháborúban két részre szakadt. Ezek: az északi Egyesült . Presbiteriánus Egyház (2,4 millió taggai) és a déli Pres­biteriánus Egyház az USA-ban (900 ezer taggal). Mindkét egy­háznak a közelmúltban, egymást követően tartott évi közgyűlésén á küldöttek többsége az újraegye­sítés mellett szavazott. Az óbudai evangélikusok 1935- ben épült temploma a második vi­lágháború egyik bombatámadása után teljesen kiégett, de nagy ál­dozattal és szeretettel helyrehoz­ták, s most már újra ékesen áll a Dévai Bíró Mátyás tér közepén. Tömörségével, a terméskő torony­nyal, a támfalakkal az erősség, a monumentalitás hatását kelti a modern, sokemeletes házak ár­nyékában is. Belső tere tágas, vi­lágos és egyszerűségével melegen otthonos. Oltárterét hármas bolt­ív választja el a templomtértől. MOST OTT ALL MEG DR. KÁLDY ZOLTÁN, országos egy­házunk püspök-elnöke dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán­nal és Görög Tibor helyi lelkész­szel, miután már az egyháztanács élén ez utóbbi köszöntötte. Elhall­gat az orgona, elcsendesül a szép­számú gyülekezet és D. Koren Emil, az északi egyházkerület püspökhelyettese üdvözli a vendé­get. Kifejezi örömét afelett, hogy kettős ünnepe lehet az óbudai gyülekezetben: a püspök-elnök látogatása és egy lelkészjelölt — Verrasztó Sándor — avatása. Sok áldást kíván Káldy Zoltán püs­pök-elnök szolgálatára. Az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű ének után hangzott* el a püspök-elnök igehirdetése Ezsaiás 8. verse alapján. « AZ EGYHÁZNAK MINDIG A LEGNAGYSZERŰBB ÜNNEPE AZ — mondotta a püspök — ha lelkészeket bocsáthat ki a szol­gálatra. Ez azt bizonyítja ugyanis, hogy Isten Szentlelke ma sem erőtlenebb, ma sem gyengébb, mint máskor, amikor fiatalokat kell elhívnia. Ez bizony nem tű­nik természetesnek. Volt idő, amikor sokan azt gondolták, hogy a második világháború után har­minc esztendővel már nem fog az egyház teológusokat képezni, lel­készeket avatni. De ezeket a két­kedőket és kishitűeket megszé­gyenítette a Szentlélek! Most el­sőnek az óbudai gyülekezet előtt mondhatom el a legfrissebb té­nyeket: az elmúlt - napokban 14 jelentkezőt vettünk fel Teológiai Akadémiánk elsőéves hallgatói közé! Mit bizonyít ez mást, mint­sem azt, hogy Isten Szentlelke ma is ellenállhatatlanul munkálko­dik és hív el a lelkipásztori szol­gálatra! Első szavunk azért a há­laadás, a magasztalás a Szentlé­lek Istennek! — Aztán így folytatta a püspök: „Az előttem álló lelkészjelölt, Verrasztó Sándor ennek az óbudai gyülekezetnek a gyermeke. Édes­anyja egyedül nevelte. Küszkö­dött, fáradozott és imádkozott ér­te, mindaddig, míg ide nem ju­tott. De Verrasztó Sándor sokat kapott ettől a gyülekezettől, e gyülekezet lelkészétől és azoktól is, akiket Isten eszközökként használt fel, mint a Teológiai Akadémia professzorait. Legye­nek áldottak ezek az eszközök!” Megemlítette az avató püspök, hogy az alapigét nem ő választot­ta, hanem maga a lelkészjelölt írta fel azt avatási meghívójára. „Igen, ezzel tesz bizonyságot ez a fiatal testvérünk a hitéről: elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökké megmarad! Ezsaiás Kr. e. 700 évvel élt, vagyis már 2600 évvel ezelőtt. Könnyű volna most azt mondani: Ézsaiás- nak igaza volt, mert íme e 2600 év alatt sem lehetett Isten igéjét elnémítani. De nem ez a fő érv! Mi is az Isten igéje? Egyszerű­en szólva: az Isten beszéde. De ez az isteni beszéd nem mezítelenül jelent meg, hanem emberi nyel­ven. Isten meg akarta magát is­mertetni az emberiséggel. Ö nem akart a felhők mögé bújni. Ha­nem a próféták és apostolok, az igehirdetők és bizonyságtevők be­szédébe öltöztette bele Isten az ő beszédét. S ezen keresztül szólí­totta meg az embert. Ezt nevezzük teelógiai kifejezéssel kinyilatkoz­tatásnak. Isten azonban leginkább és legteljesebben Jézus Krisztus­ban mutatta meg önmagát, mert Őbenne, Jézusban lett az ige test­té, Jézusban lett láthatóvá. S ez az isteni kinyilatkoztatás, a jézusi; a prófétai és apostoli szó mind össze van gyűjtve, egybe van fog­lalva ebbe a könyvbe, a Bibliába. Ne lepődjenek meg, amikor ki­mondom: nem a Biblia az Isten beszéde! De a Bibliában benne van Isten igéje! És ez az ige meg­marad! Miért? Mert Isten örökké megmaradt! ö az örökkévaló! Ö a mindenható! Ö megmarad és egy­szer majd Isten lesz minden min­denekben ! Testvéreim! A jövőnkről csak egyetlen biztosat tudunk: hogy Isten marad! Így az Ö beszéde is marad. Isten a garancia erre! Egyedül Ő garantálja, hogy igéje megmarad. Tehát nem azért ma­rad meg Isten beszéde, mert olyan régi és nem azért, mert a világon a legnagyobb példányszámban el­terjedt könyv a Biblia. Nem azért, mert e könyv hatására pél­dául Etiópiában ma is évente 35 ezer taggal szaporodik a keresz­MEGHIVO A MAGYARORSZAGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETE 1982. szeptember hó 25-én, szombaton de. 10.30 órai kezdettel a Budavári Evangélikus Templomban (Budapest I., Táncsics Mihály utca 28.) ÜNNEPI ISTENTISZTELET ÉS RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉS keretében tartja megválasztott püspöke, DR. NAGY GYULA püspökhelyettes az Evangélikus Teológiai Akadémia professzora ünnepélyes beiktatását szent szolgálatába A püspöki beiktató istentisztelet ünnepi szolgálatát DR. KÁLDY ZOLTÁN a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke végzi. A püspökbeiktatás ünnepségére az Északi Evangélikus Egyház- kerület Elnöksége tisztelettel és szeretettel meghívja hittestvé­reinket és az érdeklődőket. tyénség. Isten örökkévalósága a biztosítéka annak, hogy az Ö igéje is örökké megmarad! Vigyáznunk kell azonban: az ige nem úgy marad meg, hogy múzeumba zárjuk, s ha a Bibliát könyvespolcainkra rakjuk. Meg­őrizni az igét csak úgy lehet, ha prédikáljuk azt! Ha mondjuk az embereknek. Ha az édesanya a gyerekeknek, a gyerekek a szü­lőknek, az őszhajú nagyszülők unokáiknak és az unokák a fel­nőtteknek, ha a lelkészek a gyü­lekezetnek és a hívők a lelkész­nek, ha a püspök a lelkészjelölt­nek és az a püspöknek, vagyis, ha mindenki mondja, továbbadja — akkor marad meg az ige. Ez az Isten beszédének a titka! Prédi­kálni kell! Az óbudai gyülekeze­tei nem bíróság elé akarom hív­ni, de egy kényes kérdés elé állí­tom, amikor megkérdezem: mondjátok-e egymásnak Isten igéjét? Lelkészjelölt Testvérem, Isten téged egyik eszközéül akar fel­használni az ige megmaradási ér­dekében. Mondjad az igét alkal­matlan időben. Mondjad beteg­ágynál és örvendezőknek, gyere­keknek §5, megfáradt öregeknek. Vannak helyzetek, amikor az em­beren semmi más nem segít, csak az elmondott, hirdetett ige. De jaj, ezekben a helyzetekben, van-e, lesz-e, aki mondja az igét? Gyönyörű szolgálat ez, Verrasztó Sándor Testvérem: mondani az igét. Félre ne értsd: nem udvari­as szavakat, hanem Isten szavát! Nem nagy szavakat, hanem Isten igéjét! Látod-e, milyen méltóság embernek lenni? Ránk, emberek­re bízta Isten az Ö igéjét. Bizony jól választottál, amikor a lelkészi szolgálatot választottad! De még egyet befejezésül. Ügy szokták mondani, hogy az ige „örök igazságokat” tartalmaz. Ez bizonyos értelemben igaz. Én azonban nem hiszem, hogy az ige ezért maradna meg. Hiszen az „örök igazságok” sokszor fennkölt ideaként csak a magasban lebeg­nek. Ez azonban sem az egyhá­zon, sem az emberen nem segít. Az „örök igazságokat” onnét fönt­ről le kell hozni ide a földre, a mi világunkba. Mert az örök ige ide akart jönni, hogy megszólítsa, megragadja, megtérítse és újjá­teremtse az embert. Az „örök igazságokat” tehát szembesíteni kell azokkal a problémákkal, amelyek között az emberek élnek- Konfrontálni kell az élettel. A családi problémákkal, a házastár­sak közti feszültségekkel, s vilá­gunk nagy kérdéseivel, a háborús fenyegetés és a népek közötti fe­szültségek égető kérdéseivel. Mert Isten igéje a most élő gyülekezet­nek mostani problémáiban akar segítséget, reménységet, életet ad­ni. Kérlek azért lelkészjelölt test­vérem, ne ott fönt, a szószék ma­gasságában emlegesd az „örök igazságokat”, hanem hozd közel azt az emberek közé. És te ma­gad is élj az örök igéből! Mert ha nem élsz vele, méltatlanná leszel arra, hogy szolgáld és hirdesd. Olyan lelkészekre van szükség, akik maguk is olvassák az jgét, belőle nyernek naponta erőt a szolgálathoz, vagyis olyan ige- hirdetőkre van szükség, akik ma­guk is hisznek! Csak azt prédi­kálják, amit ők is hisznek. Indulj hát erre a szép és nagyszerű szol­gálatra. Az örök ige tartson és vezessen, s így hirdesd magad is: elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökké megma­rad !” A PÜSPÖK-ELNÖK AVATÓ SZOLGÁLATA UTÁN a jelenle­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom