Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-05 / 36. szám

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (Folytatás az 1. oldalról) kai. Mert a kenyér a magyar nyelvi szóhasználatban is nemcsak a lisztből készült kenyeret jelenti, hanem mindazt, ami a megélhetés­hez szükséges. Hogy mit jelent valójában a mindennapi kenyér, azt Luther Márton Kis Kátéjában sommásan így foglalja össze: „A min­dennapi kenyér mindaz, ami a test és élet fenntartására és táplálásá­ra kell, mint például: étel, ital, ruházat, lábbeli, pénz, anyagi javak, derék házastárs, derék gyermekek, hűséges felsőbbség, jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jó barátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók.” JÉZUS FÖLDI ÉLETÉBEN SZÁMTALANSZOR TANÜJELÉT AD­TA ANNAK, hogy ő azt akarja, hogy az emberek mindezekben ne szenvedjenek hiányt, azaz ne éhezzenek és »ne szomjazzanak. Ezért változtatta a vizet borrá a zavarba került lakodalmas családnál. Ezért támasztotta fel és adta vissza kenyérkereső fiát a naini özvegy asz- szonynak. Ezért bízta halála óráján édesanyjának gondozását a leg­kedvesebb tanítványára. Ezért tanította így imádkozni tanítványait: A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Ö ma is azt akarja, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk. Ahol nincs meg a mindennapi kenyér, ahol éheznek az emberek, ahol a családi békét a házastársak, vagy a szülők és gyermekek közti viszály váltja fel, ahol béke helyett háború dúl, ahol hiányzik a jó és becsületes kor­mányzat, az mind ellenkezik Jézus akaratával. Krisztus Urunk akaratának megvalósításához a legtöbbször emberi eszközöket használ fel. Bennünket akar mozgósítani arra, hogy meg­termeljük a mindennapi kenyeret, ne csak számunkra, hanem mások számára is. Ezért ajándékoz meg bennünket egészséggel, munkakész­séggel, hogy becsületesen és jó kedvvel tudjunk dolgozni a minden­napi kenyérért. Megajándékoz olyan lelkülettel, hogy ne csak ma­gunkra gondoljunk, hanem felelősen munkálkodjunk másokért is. Megáld bennünket olyan szívvel, hogy mi magunk is derék házastár­sak és jó szomszédok legyünk, és szívünkbe oltja a felelősséget, hogy mindenütt és mindenkor a béke oldalán álljunk, és mindefft megte­gyünk a gonoszság megfékezésére és a háború megakadályozására. Nagyon jól tudjuk, hogy új kenyér-ünnepi örömünk is csak úgy való­sulhatott meg, hogy azok, akikre a kenyérgabona termelése és beta­karítása volt rábízva, szorgalmasan és becsületesen elvégezték mun­kájukat. S ha vannak nehézségek és hiányosságok, azok legtöbbször arra vezethetők vissza, hogy nem akarunk ilyen jézusi értelemben vett eszközök lenni munkánk becsületes elvégzésében és a körülöt­tünk élők szolgálatában. A hálaadás szava és az öröm hangja mellett azért azt is meg kell vizsgálnunk, hogy hol és mit mulasztottunk és mely területeken kell még hűségesebbnek lennünk. JÉZUSNAK A KENYÉRRŐL MONDOTT SZAVAI AZONBAN en­nél sokkal többet jelentenek. Amikor Jézus azt mondta: Én vagyok az élet kenyere, akkor az ókori kelet szokásainak megfelelően képie- sen fejezte ki magát. Egy modern német bibliafordítás Jézusnak ezt a mondását egy kis körülírással így értelmezi: Én vagyok az életet ajándékozó kenyér. E szerint az értelmezés szerint Jézus sokkal töb­bet mond annál, hogy ő a mindennapi élet gondjaiban támaszunk és hűséges segítőnk. Amikor a kenyércsodán fellelkesült sokaság Jézus­tól újabb csodát kíván, Jézus ezzel a válaszával mintegy azt mondja, hogy az emberi életet nem a kenyér biztosítja egyedül. Ha valaki örök értékeket tartalmazó igazi életet kíván, annak más eledelt kell keresnie. Jézus azt sem titkolja, hogy ez az igazi eledel ő maga, vagy­is az igazi életnek ő maga a forrása. Mi ez az örök értékeket tartal­mazó igazi élet, s hogyan adja Jézus ezt az életet? Az talán senki előtt nem szorul bővebb magyarázásra, hogy az élet boldogságához hozzátartozik a külső létfeltételek biztosítása. Hogy kiegyensúlyozott legyen az életünk, ahhoz szükségünk van megfelelő keresetre, ruházatra, lakásra, egyszóval a mindennapi kenyérre. De úgy gondolom, hogy azt sem szükséges bővebben bizonygatnunk, hogy ez még nem minden. Jó keresettel, szép lakással, sőt autóval, vagy pompás nyaralóval is lehet nagyon boldogtalan az ember. Talán még a derék házastárs, a hűséges szomszéd és a külső béke sem biztosítja, hogy maradéktalanul boldognak érezzük magunkat. Sokszor úgy érezzük, hogy olyanok vagyunk, mint a mesebeli hős, aki szüntelenül kergeti a boldogság kék madarát, de soha nem tudja igazán utolérni. Sokan mindebből arra a következtetésre jutnak, hogy nincs is értelme az életnek. Unalmasan tengetik végig életüket, sőt nagyon sokan el is dobják azt maguktól. Ezért van annyi öngyilkosság napjainkban. JÉZUS AZÉRT JÖTT EL ERRE A VILÁGRA, hogy megmutassa a boldogság kék madarát kergető embereknek, hogy utol lehet érni azt, azaz meg lehet találni a kiegyensúlyozott, boldog életet. Ö maga mutatott példát erre. Nem kell mást tennünk, mint Jézus földi útját végigkísérnünk, s abból megtudhatjuk, mi az élet értelme, vagyis mi a kiegyensúlyozott boldog élet. Jézus földi életét pedig egy mondat­ban így foglalhatjuk össze: Jézus mindig és mindent másokért tett, azaz nem a maga boldogságát, hanem mások örömét kereste. Ott­hagyva isteni dicsőségét, a földre is azért jött el, hogy rajtunk segít­sen. Ezért szolgált mindenütt, ahol segítségre szoruló embert látott. Ahol kellett, ott gyógyított, vagy halottat támasztott fel, ahol kellett, ott vigasztalt, vagy ostorozott. Egész élete mások szolgálata, mások örömének és boldogságának munkálása volt. Nem törődött mások vé­leményével. A farizeusok és írástudók gúnyolták és üldözték őt ezért, hozzátartozói eszelősnek tartották, de ő mindezzel nem törődve ment rendületlenül előre a szolgálat útján. Szíve minden dobbanásával má­sokat szolgált. Még attól sem riadt vissza, hogy életét feláldozza máso­kért, hogy ezáltal mindenkinek, aki hozzá jön és hisz őbenne kiegyen­súlyozott, boldog életet nyújtson. Számunkra is csak ez az életfelfogás és magatartás lehet az élet célja és értelme. Ha közelebbről mérlegre tesszük életünket, akkor meg kell látnunk, hogy minden ínségünk és nyomorúságunk arra ve­zethető vissza, hogy csak önmagunk körül forgolódunk, a magunk önös érdekét nézzük csupán, és csak a magunk boldogságát akarjuk megvalósítani. Ezért fut zátonyra sokszor családi életünk, ezért vesz körül bennünket nyomasztó1 feszültség a munkahelyünkön, ezért ma­radunk magunkra életünk nagy kríziseiben. Mennyivel más lenne az életünk, ha felszabadult őszinte örömmel tudnánk mások felé fordul­ni, ha fáradságot nem kímélve tudnánk felvenni mások terheit. Le­het, hogy sokan mosolyognának rajtunk, hogy eszelős idealisták va­gyunk, de mi ennek ellenére átélnénk az igazi életörömöt és boldog­ságot, azaz megtalálnánk életünk célját és értelmét. BAJORORSZÁGI TANULMÁNYÚT A Bajor Diakóniai Egyesület nulás céljából szeptember 15. — (NSZK) meghívására Baranyai december 15. között Augsburgban Tamás domonyi lelkész nyelvta- tartózkodik. Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. szeptember 5-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Murtag Andorné, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Muntag Andor­né. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Le­vente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57,/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyu­la. Soroksár Üjtelcp de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere telep de. három­negyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest VVekerle te­lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bol- la Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinko- ta de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ko­sa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Lász­ló. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fél 9. (úrv.). Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Ti­bor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 13. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk. 10, 25—37; az igehirdetés alapigéje: Gál. 3, 15—22. EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 19wén, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SÁRKÁNY TIBORNÉ csengöd-páhi-kaskan- tyúi lelkész. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon; 142-074 Csekkszámlaszám 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 • ® 82.2168 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató NAPRÓL „A király így felel majd nekik: Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak egy- gyel is a legkisebb atyámfiai kö­zül, velem tettetek meg” (Mt 25, 40). VASÁRNAP. — „Ti, akik sze­retitek az Urat, gyűlöljétek a go­noszságot!” (Zsolt 97, 10 — Ef 4, 30.31 — Lk 10, 25—37 — Zsolt 68, 20—36). Magától értetődőnek kel­lene lennie, hogy akik szeretik az Urat, azok gyűlölik a gonoszsá­got. Mégis őket is emlékeztetni kell, hogy ne legyen ellentét a benső meggyőződésük és a külső magatartásuk között. De Urunk még többet vár tőlünk annál, hogy kerüljük a rosszat; azt vár­ja, hogy cselekedjük a jót A nagy parancsolat pozitívan hangzik: szeresd Istent, szeresd felebará­todat. „Uram, nekem adj Szent- lelket, Hogy kerüljek minden vét­ket; Hogy járjak szent ösvénye­den; És törvényed szerint folyjon életem” (426, 3. v.). HÉTFŐ. — „Áldott az Ür, aki nyugalmat adott népének, aho­gyan megígérte” (1 Kir 8, 56 — Zsid 4, 10 — ApCsel 4, 32—35 — 2 Krón 28, 1—15). Isten az ő te- remtett világának rendjébe beik­tatta 'az ünnepnap nyugalmát is. Törvényeit, parancsait adta, hogy egyének, kicsi és nagy közösségek életében rend és nyugalom le­gyen. Szent Fiát küldte a világba, hogy a megfáradtak és a megter­heltek nyugalmat találjanak nála. A nyugtalan világban a nyugalom lehetősége ma is adva van szá­munkra. „A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek nyugo­dalmat lelkemnek. Ott könnyár­ban leborulok, Bűnterhemtől sza­badulok, Hol a bűntelen szenved” (774, 1. v.). KEDD. — Jézus mondja: „Ha valaki szeret engem, az megtart­ja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elme­gyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála” (Jn 14, 23— 1 Móz 35, 15 — 5 Móz 24, 17—22 — 2 Krón 28, 16—27). Szerete­tünk Jézus iránt a szívünkben kezdődik; ami azonban a szívet igazán eltölti, az külsőleg is ki­fejezésre akar jutni. Urunk soha­sem fáradt el annak hangsúlyozá­sában, hogy hitünknek a cselek­vésig kell eljutnia. Jézus, én életem, Én tebenned maradok; Amim csak van, tied legyen Mindenem, mit adhatok. Szívem, ajkam, életem Tisztességedre le­gyen: Semmi el nem szakít tőled: Te bennem, én benned élek” (415, 4. v.) SZERDA. — „Szeret az Űr, az­ért nincs még végünk” (JSir 3, 22 — Jn 3, 16 — 2 Móz 22, 20—26 — 2 Krón 34, 1—8). A múlt fájó emlékei, családisaink, szenvedése­ink nem törlődnek ki az emléke­zetünkből. De hitünk nem kétel­kedik Isten szeretetében. Bár út­jait sokszor nem értjük, mégis hihetjük — és a hitünk nagyobb erőt ad minden tudásunknál —, hogy mindig atyai szeretettel hor­NAPRA dozza életünket. A múló időben és az örökkévalóságban velünk ma­rad a Krisztusban adott szerete- tével, melynek soha sincs vége. „Reád bízzuk mi magunkat Itt ez árnyék világban. Könyörgünk, vi­seld gondunkat, Hogy legyünk bátorságban. Légy vezérünk, ol- talmazónk, Tanítónk és vigasz­talónk, Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk” (413, 4. v.). CSÜTÖRTÖK. — Jézus mondja: „Ti barátaim vagytok, ha azt te­szitek, amit én parancsoltam nek­tek” (Jn 15, 14 — 5 Móz 30, 9—10 — ApCsel 6, 1—7 — 2 Krón 34, 9—21). A közösség, melybe Jézus az ő követőit belevonja, olyan bensőséges, hogy barátainak ne­vezi őket. Ezt a közösséget a vé­rével pecsételte meg, éleiét adta barátaiért. A szeretetére adott megfelelő válasz csak az ő tanít­ványainak, gyülekezetének az igaz szeretetközössége lehet. „Sze- retetben összeforrva, Egy közös test tagjai. Tudjunk egymásért mosolyogva, Ha kell, vérünk on­tani! Ügy szerette életünket S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk” (752, 2. v.). PÉNTEK. — „Tiszteld apádat és anyádat” (2 Móz 20, 12 — Ef 6, 1—3 — Ézs 58, 7—12 — 2 Krón 34, 22—33). A szülők tisztelete az igaz gyermeki szívből nem pa­rancsra, hanem spontán, magától fakad. Ennek ellenére nagyon is szükséges, hogy a szülők védelme benne legyen a népek törvény- könyveiben, s tiszteletüket — melynek magától értetődően kel­lene meglennie — Isten is egy külön parancsolatban követeli. Nem szükséges magyarázni, hogy miért. Hisz a gyermekek, kicsik és felnőttek, magatartása a szüle­ikkel szemben gyakran ma sem „eszményi”. A mennyei Atya irán­ti tiszteletből és szeretetből tisz­telet és szeretet fakad a földi apák és anyák iránt is — és min­den ember iránt. „Tiszteld atyá­dat, anyádat, Szófogadásai szol­gáljad, És segítsd, ahol teheted, így lészen hosszú életed. Szánj meg, urunk!” (758, 5. v.) SZOMBAT. — Jézus mondja: „Amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem, hogy dicsőítsék az Atyát a Fiúért” (Jn 14, 13 — Zsolt 71, 8 — Jer 22, 13—19 — 2 Krón 35, 1—19.). Krisztus abban az adományban részesített bennünket, hogy ké­réseinket az ő nevében vihetjük Isten elé. Nemcsak barátainkhoz, rokonainkhoz, hatóságunkhoz fordulhatunk kérésünkkel, Is­tent, a világ teremtőjét és gond­viselőjét kérhetjük. Embertársa­ink, szeretteink, a magunk szá­mára minden áldást tőle kérhe­tünk. „Mindörökké dicsérjük Fennszóval az Urat, Mert hisz csak ő viseli Mindenütt gondun­kat. Uram, a te nevedben Áldd meg szolgáidat. Kiket bűntől meg­váltott Egyszülött Szent Fiad” (425, 4. v.). Szekeres Elemér Lakodalmas ‘ A Az Állami Népi Együttes új műsora IGEN SZÉP BEMUTATÓT lát­hattunk augusztus 14-én, szomba­ton este a Budapest Sportcsar­nokban. Az Állami Népi Együttes mutatta be új műsorát, „Lakodal­mas” címmel. Ez az együttes 1950-ben alakult és azóta már négy kontinensen, negyven or­szágba vitte el népi kultúránk jó hírét. Aki „élő” adásban még nem láthatta őket, az is ismeri rádió­ból, tévéből, moziból vagy az új­ságok elismerő kritikájából. Ez­úttal azonban elsősorban az „élő” műsor varázsát kell megemlíte­nünk. A változatos ruhák ragyo­gó szín — pompája olyan volt, mint a virágos tarka .rét, a tánc közben repülő pántlikák, a kop- panó papucsok és dobbanó csiz­mák, a fergeteges temperamen­tummal és átéléssel előadott nép­dalok, táncok magukkal ragadták a nézőt. Nem gondoltunk arra, hogy előre megtervezett, beta­nult előadást nézünk —, éreztük a falu naiv tisztaságát, a mezők illatát... A MŰSORBAN különféle táj­egységek, nemzetiségek táncai szerepeltek megfelelő, színpom­pás népviseletben. Nehéz lenne rangsorolni az egyes produkció­kat. Megcsodáltuk a legények bravúros táncát, a párosok percre sem lankadó vidámságát és a ze­ne, az ének, a tánc ritmusának csodálatos összeforrottságát. (Fi­zikailag sem lehetett könnyű a fergeteges tempóban előadott táncok közben az éneklés ...) Emeljük ki talán a műsor cím­adó számát, Daróczi—Tímár „La- kodalmas”-át. Falusi gyülekeze­teinkben bizonyára sokféle szo­kásban voltak az efféle lakodalmi „ceremóniák”: leány- és legény­búcsú, búcsú a szülőktől, barát­nőktől, párnatánc , gyertyatánc stb. Idősebb híveink bizonyára megkönnyeztek volna egy-egy megható mozzanatot, melyet talán maguk is átéltek fiatal koruk­ban. Mert sajnos — és ez fájó —, jórészt csak múlt időben beszél­hetünk ezekről a szép népszoká­sokról. Szegényebb lett, elszínte- lenedett ezáltal falvaink élete. Bár nem ide tartozik szorosan, de hadd említsem meg, hogy ne szégyelljük népi hagyományain­kat. Olyan jó látni például a Pest környéki gyülekezetekben, ami­kor vasárnap a templomba szín­pompás népviseletben jönnek az asszonyok. Sajnos a fiatal lányok már jórészt „szégyellik” ezeket a remekbe készült, értékes ruhá­kat ... De térjünk még vissza az elő­adásra. Szeretném még kiemelni Lajtha: „Soproni képek” című müvét. Ezt az együttes zenekara adta elő igényesen, magas színvo­nalon. A mű hangulatokban gaz­dag, változatos lebilincselő volt. A nagyszámú közönség szűnni nem akaró tapssal, újrázásokkal viszonozta a 100 tagú együttes él­ményt nyújtó előadását. Gáncs Aladár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom