Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-29 / 35. szám

ORSZÁGOS EVA XLVXI. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 1982. augusztus 29. Ára: 4,50 Ft Csöngetnek A TANÉV KEZDETÉT JELENTI AZ 1SKOLACSENGO ÉLES HANGJA. Amely családban van tanuló diák, ott az iskola újra naponkénti témává lép elő: „megtanultad a leckét?”, „hogyan felel­tél?", „új füzetet kell vennem!” formájában. De tanév kezdésekor az iskolából kinőttek is visszaemlékeznek a régi időkre, a fiatalsá­gukra. Egyesek még elmennek az iskolások tanévkezdő istentiszte lé­tére is, hogy együtt énekelhessék a Szentlélek eljövetelét és áldását kérő énekeket. A tanév kezdetének ténye valahogy mindenkit új kezdetre, újra átgondolt életre, bölcsebb életfóly tatásra indít. Ezért figyeljünk az „iskolacsengőre”. CSÖNGETNEK A DIÁKNAK. Tiszta lapot kap, újat kezdhet. Előtte ismeretlen világok állnak, de a tanulás segítségével be tud törni a matematika és fizika, a földrajz vagy a nyelvek világába. Munkájában segítséget is kap a nevelőktől, s a tanév végén osztály­zatot az elért, eredményekről. Számára még minden elérhetőnek lát­szik: csak idő kérdése, hogy a tudomány megoldja ezt vagy azt a talányt — tanulják és mondják. Az iskolások mellett úgy kell ott állanunk, hogy kíváncsi jókedvvel tudják kutatni mind a saját szűk környezetüket, mind a tudomány messzemutató hegyeit. Tudják megcsodálni a rózsa szirmát és az atomok különös világát, a han­gyák életét és a Tejútrendszer végtelenségét. Mert szépnek és csodá­latosnak teremtette Istenünk a mi világunkat. A SZÜLŐKNEK IS CSÖNGETNEK. Ezt a pénztárcájuk is észre­veszi: új tankönyvek, iskolaköpenyek bizony megapasztják azt. De nem elég, ha csak a pénztárcánkig gondolkodunk. A tanév végén fo- gadkoztunk, hogy több mindent megváltoztatunk életünkben. Talán a nyári pihenés idején nemcsak a munkánkból kapcsolódtunk ki, hanem sikerült a családi nyaralás alatt egymást jobban megismer­nünk, s most már látjuk a családcentrikusabb élet szükségességét. Talán rájöttünk arra is, hogy a gyerekek számára útmutató a mi személyes életvitelünk és hitünk. Ezért volt időnk a nyári időszak­ban, amikor nem volt olyan nagy a hajtás, elmenni együtt a templomba. így látták gyermekeink, hogy számunkra fontos a hit is! De korlátozódhat a hitéletünk a nyugodtabb nyári vakációra, vagy meg kell valósítanunk azt a tanévben is? Ezt az új életritmust, annak hétköznapi formáját már most a tanév kezdetén kell kialakí­tanunk. HANGOSAN SZOL AZ ISKOLACSENGö A PEDAGÓGUSOK­NAK. Hihetetlen nagy feladat áll előttük. A családok rájuk bízzák a legféltettebb kincsüket, a gyermeküket, hogy vezessék és neveljék tovább őket az életre. Az iskola a társadalomba való beépülés, a szocializáció középső lépcsőfoka. Az otthonukból hozzák magukkal a gyerekek a „fészekmeleget”, azt a bizonyosságot, hogy vannak kö­rülöttük emberek, akik készek mindig és mindenkor segíteni. Ezért mernek a gyerekek bátran térben és ismeretekben egyaránt isme­retlen területekre elkalandozni. Az iskolában azt kell megtanulniuk, hogy ezt a felfedező munkát rendszeresen és másokkal együtt végez­zék. Egymást segítve, a gyengébbet emelve haladjanak az úton. A szülői ház esetleges hibáit és hiányosságait is pótolva tudjanak a pedagógusok utat mutatni. Ahány gyermek, annyiféle családi múlt, egyéni képesség és érdeklődési terület találkozik az osztályokban. Ezt a sokszínű kicsi csa,patot közös ügyért lelkesíteni csak a gyer­mekeket nagyon szerető, a tudományokban nagyon járatos nevelő tudja. SZÓL A CSENGŐ AZ ISKOLÁT MAR ELFELEJTETT EMIK­NEK IS. Ilyenkor kerülünk szembe azzal a kérdéssel, hogy életter­vünkből mit sikerült megvalósítanunk... De a gyermekeknek szóló csengő arra is figyelmeztet, hogy Istentől újabb lehetőséget kapunk mi is. Talán már nem egy teljes iskolaévet, hanem csak napokat, vagy hónapokat. Ez az új kezdés Isten megújuló kegyelmét juttatja eszünkbe. Mindnyájan hozzá tartozunk, s mindnyájunknak új Kez­dést biztosított Jézus Krisztusban. Ez a kegyelem azonban hiába­valóvá válik — mint sok diák, szülő és pedagógus fogadkozása —, ha nem kezdjük megvalósítani azt most, a tanév kezdetén. Minden csodálatosan szép út, minden kiváló felfedezés egy szürke, jelenték­telennek látszó lépéssel, az első lépéssel kezdődik! i EHHEZ AZ ELSŐ LÉPÉSHEZ KÉRI A TANULÓ IFJÚSÁG ISTEN KIÁRADÖ LELKÉT a tanévkezdő istentiszteleten, de kérjük mi is, hogy eredményes legyen a mostani munkaévünk. Missura Tibor AZ NDK EGYHÁZAINAK ÜJABB REFORMTERVEI Szolidárisak vagyunk egymás iránt Látogatás a Pfalzi Tartományi Egyházban A Néniét Demokratikus Köztár­saság egyházai a jövőben még szorosabb kapcsolatokra töreksze­nek, bár az eredeti elképzelés, az egyesült evangéliumi egyház je­lenleg nem valósítható meg. Ezt állapították meg a három egyhá­zi szervezet vezetőségének július­ban tartott együttes ülésén. A cél: a nyolc tartományi egyház szoros szövetsége, amelyet jogilag is megfelelően kellene szabályozni. A kérdések megvitatására az egy­házak képviselőiből még az idén megfelelő tanácskozó testületeket hoznak létre. Az Egyházszövetségnek mind a nyolc tartományi egyház tagja. A szövetség önálló egyházak szerve­zete. Az Egyesült Evangélikus Egyház (VELK) három egyházat (Szászország, Mecklenburg, Thu­ringia), az Unió Egyháza (EKU) ötöt (Anhalt, Berlin-Brandenburg, Greifswald. Görlitz, Magdeburg) foglal magában. E két utóbbi szer­vezet, amint ez nevükben is ki­fejeződik, szintén egyháznak vall­ja magát. Az 1979-ben kitűzött cél az volt, hogy a jelenlegi három szervezetet egy egyház keretében egyesítsék. Első lépésként szüksé­ges lett volna az Egyházszövetség alkotmányának módosítása, ez azonban a többi egyházzal ellen­tétben a Berlin-Brandenburgi Egyház múlt évi zsinatán nem kapta meg a szükséges kétharma­dos többséget, így az unió egyhá­zai nem tudtak közösen határoza­tot hozni a kérdésben. A három egyházi szervezet vezetői minden­képpen fontosnak tartják a fel­adatok jobb elosztását, a párhuza­mosságok kiküszöbölését. Tovább munkálkodnak az új szervezet alapokmánya teológiai cikkelyé­nek megfogalmazásán. Októberben lesz százötven esz­tendeje annak, hogy Németország­ban megalakult a Gusztáv Adolf Egyesület. Céljául a szegénysors­ban élő egyházak anyagi támoga­tását tűzte. Az egyházi segély- szervezet névadójául a harminc­éves háborúban elesett Gusztáv Adolf svéd király nevét választot­ta. Egyházunknak kezdettől fogva jó kapcsolatai voltak ezzel a se­gélyszervezettel. A kapcsolatok a II. világháborúban megszakadtak, de tíz esztendő óta újra testvéri a kapcsolat a német Gusztáv Adolf Egyesület és annak megfe- le’ő partnere, a mi Gyülekezeti Segélyünk között. EBBEN AZ ESZTENDŐBEN, a jubileum évében nagy ünnepséget rendeznek mindkét Németország­ban. Ezeken ott lesznek egyházunk küldöttei is. A Német Szövetségi Köztársaság minden tartományi egyházában működnek e szerve­zetnek csoportjai. Ebben az esz­tendőben a Pfalz-i tartományi egyház Gusztáv Adolf Egyesületé­nek a rendes évi közgyűlésén és ünnepségein vett részt a magyar kiküldött, e sorok írója. A ha­gyományos látogatáson túlmenően ennek a találkozásnak volt egy különös apropója is. Ugyanis a pfalzi segélyszervezet ebben az esztendőben az egyházunk részére adja a legnagyobb adományt, szám szerint 60 ezer DM-t. Ezért a mostani ünnepségeket a Ma­gyarországi Evangélikus egyház- napjává, s ezen keresztül ..magyar napokká tették a rendezők. A Pfaiz-i tartomány keleti ha­tárát a Rajna, nyugatit Francia- ország határolja. Területileg nem nagy, de ipari és mezőgazdasági szempontból igen tekintélyes he­lyet foglal el Nyugat-Németország térképén. Míg a Rajna lassú folyá­sa északra tart, addig a tartomá­nyon keresztül húzódó hegyek (mindössze 700 méterig emelked­nek csak az ég felé), gazdag sző­lőskerteket engednek felkúszni egészen a csúcsig. Itt teremnek azok a híres rajnai borok. De a szőlőskertek között egymást vál­togatják a gyümölcsöskertek a Rajna mentén mintegy 20—30 ki­lométeres sávban a konyhakertek és káposztaföldek. EGYHÁZI SZEMPONTBÓL elég talán ha két város nevét em­lítjük meg, melyek szorosan kap­csolódnak a reformáció történeté­hez. Ebben a tartományban talál­juk Worms városát, ahol Luther V. Károly előtt — 1521-ben —, azt a szállóigének megőrzött bizony­ságtételét kimondta: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten en­gem úgy segéljen!” Vagy említhetjük Speyer váro­sának nevét, ahol az 1526-os és az 1529-és birodalmi gyűléseket tar­tották. (Ez utóbbin benyújtott ün­nepélyes tiltakozás — protestáció — után kapták a reformáció hivei a protestáns elnevezést!) AZ EZ ÉVI GUSZTÁV ADOLF ÜNNEPSÉGEKET a nyugat-pfalzi kisvárosban, Rockenhausen-ben tartották. Ez a mintegy harminc­ezer lelket számláló városka ebben az esztendőben ünnepli 650 éves jubileumát. Ennek emlékére a vá­ros közepén egy sportcsarnokot építettek, amelyet a közeli hetek­ben fognak majd ünnepélyesen felavatni. Azonban a tulajdon­képpeni avatás éppen a Gusztáv Adolf Egyesület ünnepségével máris megtörténtt, ugyanis e cso­dálatos sportcsarnok adott ott­hont július 18-án annak a mint­egy ezer lelkes gyülekezetnek, amely a rendkívül meleg vasár­nap délután eljött Pfalz tarto­mány legtávolabbik sarkából is, hogy meghallgassa a magyar kül­dött előadását, melynek témája „Szolidaritás a hitben” volt. Meg­lepő és megható volt, amikor e nagy sportcsarnokba lépett a lá­togató s ott a fehér alapon lila ke­resztes zászló mellett (ez a Gusz­táv Adolf Egyesület zászlaja) ott láttuk a piros-fehér-zöld színű magyar lobogót. Ezen az ünnepsé­gen jelen volt a város polgármes­tere, a tartományi egyház több vezetője, a helyi és a tartományi újságok képviselői s a gyüleke­zetek küldöttei. Látogatásunk alkalmából a vá­ros polgármestere ünnepi fogadást adott. Ügyszintén fogadott a tarto­mányi egyház vezetősége is. A Vendéglátók úgy szervezték a programot, hogy minél több alka­lom legyen arra, hogy egyházunk szolgálatairól bizonyságot tehes­sünk. Így módunk volt segélyügy­ben tárgyalni, szólni a szórvány­kérdésről, s előadást tartani mint­egy 150 fiatal előtt a magyar ke­resztjén fiatalok szolgálatairól, életéről. Mindenütt nagy figye­lemmel és érdeklődéssel hallgat­ták tájékoztatásunkat. EZ A LÁTOGATÁS IS TO­VÁBB MÉLYÍTETTE a Magyar- országi Evangélikus Egyház és a Pfalzi Tartományi Egyházban működő Gusztáv Adolf Egyesület közti kapcsolatot. De ezen túlme­nően új barátokra tettünk szert s nagy gyülekezetek előtt tudtunk szolgálni egyházi életünk ismer­tetésével s teológiánkból fakadó előadások mondanivalójával. Végül úgy gondoljuk, meg kell említenünk dr. Borggrefe lud- wigshafeni dékán (esperes) nevét, aki a Pfalz-i Gusztáv Adolf Egye­sület vezetője. Dr. Borggrefe az elmúlt ősszel járt hazánkban rö­vid látogatáson, akkor fogadta őt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, valamint e sorok Írója. Benne igaz testvért, jó teológust, a dias- pora-szituáció kérdésével foglal­kozó egyházvezetőt ismertünk meg. A Plafz-i Gusztáv Adolf Egye­sület 118. ünnepségének fő témá­ja egyházunk volt. Reméljük, hogy nemcsak hitben vagyunk szolidárisak egymás iránt, hanem a mindnyájunkat mélyen érintő béke kérdésében is. Ügy tapasz­taltuk, hogy német testvéreink is — velünk együtt — érzik annak a szükségét, hogy az egyháznak a maga mondanivalójával és erejé­vel egyértelműen szolgálnia kell a békét. Éppen Ludwigshafenben töltött tartózkodásunk alat Borg­grefe dékán rendezésében nagy­szabású békedemonstrációt tar­tott a város evangélikus fiatalsága. Ügy hisszük, hogy az a fogad­tatás és testvéri szeretet, amelyet megtapasztaltunk utunk során, egész egyházunk elismerése és szolgálatunk értékelése volt. Karncr Ágoston Egyházunk küldöttsége Dániában Olé Bertelsen, Koppenhága püspöke és a dániai evangélikus egy­ház prímása meghívást küldött egyházunknak, hogy hivatalos kép­viselői szeptember 1. és 8. között tegyenek látogatást Dániában. A meghívást elfogadva dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével dr. Fabiny Tibor teológiai tanár, Tóth-Szöllős Mihály esperes, dr. Ha­fenscher Károlyné, valamint Reuss András külügyi titkár utazik Dániába. A látogatás programjában püspökökkel és lelkészekkel való talál­kozások, gyülekezeti szolgálatok és az egyház mai életével való ismerkedés szerepel. Az útról részletes beszámolót ad majd lapunk. Kérjük a gyülekezeteket, hogy imádságukkal kísérjék a küldöttség útját. AZ OROSZ ORTHODOX EGYHÁZ KITÜNTETTE BARTHA TIBOR REFORMÁTUS PÜSPÖKÖT Az Orosz Orthodox Egyház a Szent Vladimir rend I. fokozatá­val tüntette ki D. dr. Bartha Tibor református püspököt,, püspöki szolgálatának 25. évfordulója és 70. születésnapja alkalmából. A kitüntetést Pimen pátriárka kép­viseletében Philaret, Minszk és Bjelorusszia metropolitája, az Orosz Orthodox Egyház pátriár- kátusa külügyi hivatalának veze­tője nyújtotta át Bartha Tibor püspöknek július 23-án Genfben az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának ülése idején. SCHEIBER SÁNDOR A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA TISZTELETBELI DOKTORA Dr. Scheiber Sándornak az Or­szágos Rabbiképző Intézet igazga­tójának a Debreceni Református Teológiai Akadémia a Magyaror­szági Református Egyház erre il­letékes zsinati bizottságának jóvá­hagyásával a tiszteletbeli doktori címet adományozta. Az avató ünnepségre az ősz folyamán kerül sor. Dr. Scheiber Sándor világhírű ószövetségi tudós", tiszteletbeli tagja több külföldi neves zsidó tu­dományos intézetnek illetve tár­saságnak és ezek közül többnek tiszteletbeli doktora is. A békéért, társadalmunk egységéért, a hazai egyházak közötti kapcsolatok el­mélyítéséért végzett szolgálatai az egyházaq határain túl is közis­mertek. Társadalmunk dr. Schei­ber Sándor nevét a kommuniká­ciós szerveknek a Bibliával és a marxisták és hívők között folyó dialógussal foglalkozó adásaiból is megismerhette. A BÉKEHÍRNÖK JUBILEUMA A Magyarországi Baptista Egy- zötti kapcsolatok fejlődéséért és ház hetilapja, a Békehírnök, 1957. segítette a Magyarországi Egyhá- augusztus 15-én jelent meg újra. zak ökumenikus Tanácsa tagegy- A lap az elmúlt negyedszázad alatt jelentős szolgálatot végzett a baptista és a szabadegyházi keret­házaihoz fűzűdő testvéri kapcso­latok építését. Testvérlapunknak ben együttműködő, úgynevezett további eredményes szolgálatot tkis egyházak” és az államunk kö- kívánunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom