Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-22 / 34. szám

Mikszáth Kálmán: Bede Anna tartozása Mind együtt ültek a bírák. Ott künn a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek, s szinte ösz- szébb szorítá annak falait, ráült az ablakokra és elhomályosítá a jégvirágokat. Minek is ide a vi­rágok? A teremben nehéz, fojtott leve­gő volt, ködmön- és pálinkaszag, s a legfelső ablaktáblán csak las­san, lomhán forgott az ólomka- rika. A bírák fáradtan dőltek hanyatt székeiken, az egyik behunyta sze­meit, s kezét bágyadtan leereszt­ve, hallgatta a jegyző tollának percegését, a másik ásítozva do­bolt irónjával a zöld asztalon, míg az elnök, letolva pápaszemét orra hegyére, izzadó homlokát torié kendőjével. Szürke, hideg szemei fürkészve szegződtek az ajtóra, melyen most távozik az imént letárgyalt bűnügy személy­zete: a beidézett tanúk és vádlot­tak. — Van-e még odakünn valaki — kérdi vontatott, hideg hangon a szolgától. — Egy leány — mondja a szol­ga. — Hadd jöjjön be az a leány. Az ajtó kinyílt és a lány belé­pett. Üde légáramlat surrant be vele, mely szelíden meglegyintet- te az arcokat, s megcsiklandozá a szempillákat: a vastag ködön át, mintha egy sugár is lopqzott vol­na az ablakhoz és ott táncolna a jégvirágok között, megsokszoroz­va magát a tárgyalási terem fa­lain és bútorzatán. Takaros egy teremtés. Délceg, arányos termet, melyre a kis vi­rágos ködmönke olyan módosán simult, mintha szoborra lenne öntve, fekete szemei szendén le­sütve, magas, domború homloka elborulva, megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában varázs. — Mi járatban vagy, gyermek — kérdi az elnök közönyösen. (Az ilyen merev, hivatalnoknak nincs érzéke semmi iránt.) A lány megigazítja fekete ken­dőjét a fején és mély sóhajjal fe­lel: — Nagy az én bajom, nagyon nagy. Hangja lágy és szomorú, a szí­vekig hat, mint a zene, mely mi­kor már elhal is, mintha még mindig zendülne a levegőben, el­változtatva mindenkit és min­dent. A bírák arca nem oly mogorva többé, a király képe, meg az or­szágbíróé is odább, nyájasan in­teget neki a néma falról, hogy csak beszélje el azt a nagy bajt. Ott az írás, elmondja az: csak­hogy azt még eiőbb meg kell ke­resni a keblében, ki kell gombol­nia a pruszlik felső kapcsát s ke­zeivel benyúlni érte. Oh, a csúf kapocs! Ni, lepat­tant . . . leesett. Milyen elbűvölő látvány, amint lehajol érte szem­érmesen, s az írás is kihull onnan. A kegyetlen szürke fej, az el­nöké, elfordul, csak a nagy, kö­vér kéz van kinyújtva az írás felé. — Egy végzés — dünnyögi, amint szúró szeme elszalad az iraton. — Bede Anna felhívatik, hogy félévi fogházbüntetését mai napon megkezdje. A lány szomorúan bólint a fe­jével, s amint azt mélyen lesüti, hátracsúszik rajta a gyászkendő s a gazdag, fekete haj egy vastag fonata koldózva ömlik arcára. Jobb is, ha eltakarja, mert ha fe­hér liliom volt előbb, olyan most a szégyentől, akár a bíbor. — Ma egy hete kaptuk az írást — rebegi töredezve. — Maga a bíró uram hozta, meg is magya­rázta az értelmét, édesanyám pe­dig így szólt, szegény: „Eredj, lá­nyom, a törvény törvény, nem le­het vele tréfálni.” Hát én el is jöt­tem, hogy kiálljam a fél eszten­dőt. Az elnök kétszer is megtöröl- geti a szemüvegét, mérges, hideg tekintete fölkeresi a kollégák ar­cát, az ablakot, a padlót, a nagy vaskályhát, melynek likacsos aj­taján1 szikrázó tűzszemek nézik vissza mereven és azt morogja önkéntelenül: „A törvény, tör­vény.” Majd újra meg újra végigol­vassa az idéző végzést, azokat a kacskaringós szarkalábakat a fe­hér lapon: de bizony, következe­tesen azt mondják, hogy Bede An­na orgazdaság vétsége miatt fél­évi fogságra van ítélve. A bádogkarika őrült sebesség­gel kezd forogni. Bizonyosan szél támadt odakünn, aminthogy ráz­za is már az ablaktáblákat, s mintha valakinek a hazajáró lel­ke volna, rideg borzongást keltve, besűvít a nyílásokon: „A törvény, törvény.” A kegyetlen fej helyeslést bó­lint a túlvilági hangnak, a nagy kövér kéz pedig a csengettyűt ráz­za meg a törvény szolgának: — Kísérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelőhöz. A szolga átveszi az iratot, a lány némán fordul meg, de pici piros ajka. amint görcsösen meg­mozdul. mintha szavakat keresne. — Talán valami mondanivalód van még? — Semmi... semmi: csak az, hogy én Erzsi vagyok, Bede Er­zsi, mert tetszik tudni, a testvér- néném. az az Anna. Ma egy hete temettük szegényt. — Hisz akkor nem te vagy el­ítélve? — Oh. édes Istenem! Hát miért ítélnének el engem? Nem vétek még a légynek sem. — De hát akkor, minek jössz ide, te bolond? — Hát úgy volt az kérem, hogy mialatt „ez a dolog” a király táb­láján járt. meghalt. Mikor kiterít­ve feküdt a virágos kamrában, akkor jött ez a parancsolata a „félesztendő miatt”, hogy mégis ki kell állnia. Oh, mennyire várta! Beh jó, hoov nem bírta kivárni. Nem ézt várta . . . Könnyei megerednek a vissza­emlékezésben, alig bírja folytat­ni: Amint ott feküdt mozdulatla­nul. becsukott szemekkel, örökre elnémulva, megsiketülve. meg­ígértük neki az anyámmal, min­Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károiv, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Mun­ta? Andorné. Dózsa Györey út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. tél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zuzló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 0. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest VVekerle te­lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Matúz Pál. Rákospalota MÁV dent jóvá teszünk, amit a szere­tője miatt elkövetett. (Mert na­gyon szerette azt a Kártony Gá­bort, miatta keveredett bűnbe.) Azt gondoltuk hát... — Mit, gyermekem? — Azt, hogy legyen meg a tel­jes nyugodalma a haló porában, Ne mondhassa seriki, hogy adósa maradt: édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szen­vedem el helyette azt a fél esz­tendőt. A bírák egymásra néznek mo­solyogva: „Milyen naiv, milyen együgyű lány!” Az elnök arca is, mintha nem volna már olyan szertartásonan hideg. Sárga ken­dőjével nem is annyira a homlo­kát törli, talán lejjebb vala­mit ... — Jól van lányom — szólt hal­kan és szelíden, —, hanem megállj csak, most jut eszembe . . . Széles tenyerét homlokára ta­pasztja, s úgy tesz, mintha gon­dolatokba mélyedne. — Igen, igen, nagy tévedés van a dologban. Hibás írást küldtünk hozzátok... Nagy, mélázó szemeit élénken emeli fel a lány az öyegre, s mo­hón szól közbe: — Lássák, lássák! Olyan fájós szemrehányás van hangjában, hogy az öreg elnök megint a zsebkendőhöz nyúl. A kegyetlen ember egészen el van érzékenyülve. Odalép a lányhoz, megsimogatja gyöngéden azt a holló hajat a fején.- — Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza, lányom, tiszteltetem édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna nénéd ár­tatlan volt. — Gondoltuk mi azt! — sutto­gó, s kis kezét szívéhez szorította. telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Boila Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Knrner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Máytásfölcl de. 9. Cinkota de. lél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kósa Pál. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákos­liget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Ko­ren Emil. Torockó tér de. fél 9. Óbu­da de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkiít de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Ruttkay Miklian Géza, de. 11. (úrv.) Missura Tibor du. ti. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. U. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Teológusok és tanárok a közel­múltban alakították meg az ,,Észak-raj na—vesztfáliai Keresz­tyén—Iszlám Társaságot”. Az egyesület célja az, hogy elősegítse az NSZK-ban élő mintegy 2 mil­lió mohamedán beilleszkedését, a németek és az iszlám államok polgárai közötti jobb megértést. Az Egyházak Világtanácsának és az Iszlám Világkongresszusnak képviselői idén tavasszal Colom- bóban (Sri Lanka) megbeszélést tartottak, a társaság ennek ered­ményeit kívánja a gyakorlatba átültetni. Azt is szeretnék elérni, hogy a mohamedánokat a keresz­tyén egyházakhoz hasonlóan köz­jogi személynek ismerjék el. Ha­sonló szervezetek Alsó-SzáSzor- szágban, Hessenben, Bajorország­ban és a Saar-vidéken már mű­ködnek. — 1947 előtti, használt levelezőlapo­kat. borítékokat, tábori postát, bélyeg­gyűjteményeket veszek. Corfiides bé­lyegkereskedő. 1067 Budapest, Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. augusztus 22-én — Szentháromság ünnepe után a 11. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk. 18, 9—14; az igehirdetés alapigéje: 1. Kor. 15, 1—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 22-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. SELMECZI JÁNOS, a Teológus Otthon igaz­gatója. — LELKÉSZ AVATÁSOK A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN. Dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke augusztus 28-án, szombaton délután 4 órakor a fa­sori templomban Fabiny Tamást, Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonő (református templom): a hó első és harmadik va­sárnapján de. fél 8. Dunabogdány (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasár­napján du. 3. Esztergom (Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon): a hó első vasárnapján du. 5. Nagyma­ros (református templom): a no har­madik vasárnapián du. 3. Pomáz (re­formátus lelkészi hivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.) minden vasárnap de. 11. Vác (Széchenyi u. ’>'>.): minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (református templom): minden páros hónap har­madik vasárnapján du. 4. Visegrád (református templom): a nó harma­dik vasárnapján du. 4. augusztus 29-én, vasárnap dél­előtt a 10" órakor kezdődő isten- tisztelet keretében az óbudai templomban avatja lelkésszé Ve- rasztó Sándort. — KONDOROS. Június 27-én a délelőtti istentiszteleten Tábor- szky László, a Kelet-Békési Egy­házmegye esperese hirdette az igét, osztott úrvacsorát és iktatta be a gyülekezet új presbitériumát. Délután, szeretetvendégség kere­tében, „A presbiter élete és szol­gálata” címmel tartott előadást. — HÁZASSÁG. Győri András Timótheus és Kováts Andrea Ág­nes július 31-én a nagytarcsai templomban tartották esküvőjü­ket. A szertartást a vőlegény édesapja, Győri János ny. lelkész végezte. „Egymás terhét hordoz­zátok és úgy töltsétek be a Krisz­tus törvényét”. — HALÁLOZÁS. özv. Soós Pálné, su. Szendi Horváth Etelka, az orosházi gyülekezet tagja éle­tének 77. évében váratlanul el­hunyt. Az Evangélikus Élet rend­szeres olvasóját, a gyülekezeti al­kalmak aktív résztvevőjét, hűsé­ges pénzbeszedőjét gyászolja az egész gyülekezet. Temetése július 10-én volt. özv. Laukó Istvánná, sz. Pré­sén Zsuzsanna, a nagytarcsai gyü­lekezet legidősebb tagja 103 éves korában elhunyt. Kilenc unokája, tizenkilenc dédunokája és hu­szonegy ükunokája kísérte utolsó útjára. A szolgálatot a gyülekezet lelkészének távolléte miatt Győri János ny. lelkész végezte. Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1. Pt. 5, 5b). VASÁRNAP. — „Aki erőt adott Péternek a körülmetéltek közötti apostolságra, énnekem is erőt adott a pogányok közötti szolgá­latra” (Gál. 2, 8 — Zsolt 96, 3 — Lk. ,18, 9—14 — Zsolt. 48). Pétert is, Pált is az Űr Jézus hívta el az apostoli szolgálatra, s Ö segítette őket az evangélium hirdetésében. A munkaterületet is Jézus jelölte ki számukra: Péternek a zsidók, Pálnak a pogányok között. Jézus ma is elhív és felkészít embere­ket az evangélium szolgálatára. Boldog, aki a hívást meghallja és engedelmesen vállalja a külde­tést. „Ó, küld ki hírnökid cso- portját, Ö, adj erőt onnan felül nekik, Hogy veszni a pogányt se hagyják, Hogy szerteűzzék Sátán sergeit! Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicsé­retét!” (751, 3. v.). HÉTFŐ. — „Az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint maga­dat” (Gál. 5, 14 — Préd. 12, 13 — Mk. 9, 33—37 — 2. Krön. 1, 18— 2, 17). Isten törvényének lényege az embertárs szeretete. A mennyei Atya azt akarja, hogy szeressük egymást úgy, mint önmagunkat. Ez kemény követelmény, amit nem tudunk teljesíteni saját erőnkből. De ha Jézussal járunk, őt követ­jük, akkor az ő segítségével mi is tudunk önzetlenül, igazán szeret­ni. „Testvéreim javáért Fárad­nom, küzdenem: Erre segélj, ó, Isten, Én édes Istenem! Én tövi­ses pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet” (446, 1. v.). KEDD. — „Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rab­szolgái” (1. Kor. 7, 23 — 2. Móz. 20, 2 — 1. Sám. 17, 38—51 — 2. Krón. 3, 1—17). Jézus Krisztus „nem arannyal, sem ezüsttel, ha­nem szent és drága vérével, ár­tatlan szenvedésével és halálával” váltott meg bennünket, hogy egé­szen az Övéi legyünk, az Ö orszá­gában Ö alatta éljünk, Neki szol­gáljunk — mondja Luther a Kis­kátéban. A Krisztus által nyert szabadsággal nem fér össze, hogy egymást megalázzuk, kihasznál­juk. „Jöjj, hogyha bűnöm éget, Állj elém Jézusom, Úgy, amint drága véred Hullt a nehéz úton, Úgy, amint minden vétkemért Ott fenn a kereszt fáján Bért ad­tál: drága vért” (784. 1. v.). SZERDA. — „Mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hivő­kön, miután feltámasztotta Krisz­tust a halálból” (Ef. 1, 19—20 — Jer. 3, 23 — Lk. 7, 10 — 2. Krón. 5, 1—14). Jézus feltámasztása az Atya szeretetének és végtelen ha­talmának legnagyobb bizonysága, s a mi feltámadásunk záloga. Ezt csak hitben tudjuk érzékelni. A hivő ember minden nap megta­pasztalhatja, hogy Isten hatalma mérhetetlen, szeretete kifogyha­tatlan, hűsége végtelen. Ezért egyedül pt illeti a dicsőség, a hála, melynek megnyilvánulása — töb­bek között — az Isten iránti en­gedelmesség és az emberek iránti szeretet. „Él már dicsőségben Jé­zusunk az égben, S ötét imádják A mennyei karok, Sok ezer an­gyalok Készen szolgálják. Megad­va már hatalma, Hogy mindnyá­junkkal jót tegyen, És magához vegyen” (214, 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Egyszer mi is a harag fiai voltunk emberi ter­mészetünk szerint éppenúgy. mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, életre keltett a Krisz­tussal együtt” (Ef. 2, 3, 4, 5. — Ézs. 48, 9 — Ap. Csel. 12, 18—25. — 2. Krón. 6, 1—21). Szomorú igazság, hogy Isten irgalma nélkül az örök halál várna ránk. Isten azonban nem akarja, hogy elvesz- szünk, hanem, hogy vele örökké éljünk. Jézus Krisztusban mutat­ta meg az ő szeretetét. Jézus ál­tal hívott el a vele való közösség­re, s egyedül általa maradhatunk meg ebben a közösségben. Vigyáz­zunk, nehogy bármi vagy bárki elszakítson minket az Űr Jézus Krisztustól, mert ha tőle elsza­kadnánk, a venyige sorsára jut­nánk! „Jézus a szőlőtő, Mi vesz- szők vagyunk. Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemet­szett venyige volnék” (776, 1. v.). PÉNTEK. — Jézus mondja: Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön” (Jn. 6, 45 — Zsolt. 119, 73 — 2. Sám. 16, 5— 14 — 2. Krón. 6, 22—42). Jézus itt a hitrejutás titkába enged bepil­lantást. A hit az Isten beszédének meghallásából születik (Rm. 10, 17). Ezért nagyon fontos, hogy az ige hirdettessék. Ahol hangzik az ige, s azt meghallják, megszületik a hit az emberek szívében. Keres­sük az igehirdetés, a Krisztussal való találkozás alkalmait és mi magunk is tegyünk bizonyságot Isten szeretetéről. „Ne tántoród- junk mi el Soha Uram, Tőled, Szí­vünk ne kételkedjék Többé már felőled. Nyughassék meg mi lel­künk Igaz hittel benned, Vallhas­sunk mindenekben Urunknak csak téged” (425, 3. v.). SZOMBAT. — „Krisztus Jézus a mi békességünk, aki a két nem­zetséget eggyé tette, és az ő tes­tében lebontotta az elválasztó fa­lat, az ellenségeskedést” (Ef. 2, 14 — Ézs. 2, 4 — Ez 17, 22—24 — 2. Krón. 7. 1—11). Pál apostol fel­ismerte és meggyőződéssel hir­dette, hogy Jézus Krisztus által megkezdődött a világ új.iáterem­tése. Ennek egyik mozzanata, hogy ledöntötte a válaszfalát a zsidók és a pogányok között, ami­kor a Szentlélek műveként meg­született az egyház, Isten új né­pe. Az egyházban egy testvéri kö­zösséggé válnak mindazok, akik hisznek Jézus Krisztusban, a „bé­kesség Fejedelmében”. „Nékünk lett az ígéret, s fiainknak, Min­denkinek, kit még elhív az Űr. Űjjászült gyermekek bölcsői ring­nak, Az anyaszentegyház így gyie- rapul. Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, Mennyi pogány vár még a hívó szóra — Gyújtsd össze népedet Szentlélek Isten! (756. 3. v.). Táborszky László evangélikus élet A Maevarorszáei Evangélikus Eevház Saitóoszt.álvának laDla Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörey Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budaoest vili.. Puskin a. 12. Telefon: 142^074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: eev évre 240.— Ft Arusítla a Magvar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 (X) Athenaeum Nyomda. Budaoest Rotációs maeasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató KERESZTYÉN-ISZLÁM TÁRSASÁGOK A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom