Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-22 / 34. szám

Néhány gondolái az öregekről Öregek és fiatalok Sok végzett tanuló találkozik szeptember—október hónapok egyik napján a régi osztálytársai­val. Jó megbeszélni, hgoy kinek hogyan sikerült megvalósítani a tervét, kinek hogyan alakult az élete. Még tart az iskolai barát­ság, ezért keresik az egymással való találkozást. A volt 4 c. osztály tanulói is a régi osztályfőnöküknél találkoz­nak. Már nem az érettségiről be­szélgetnek. A továbbtanulók az egyetemek és főiskolák különle­ges légköréről, a személytelen kapcsolatokról. A dolgozók beszá­molóit azonban nagyobb figyelem kiséri, mint a főiskolásokét. Azok „csak” továbbtanulnak, bizonyos értelemben folytatják a középis­kolát, de magasabb szinten. A „dolgozók” azonban egy új vilá­got fedeznek fel. Kétségtelen, mindegyikük dolgozott korábban is itt vagy ott, a nyári szünetben vagy iskolai szervezésben, de azt a diákok akkor nem élethivatás­nak tekintették, s a munkahelyen is csak „vendégnek” érezték ma­gukat. — Én a nyomdánkba az újság- hirdetés és a villamosokon olvas­ható plakátok alapján kerültem — kezdte Laci a beszámolóját. — Talán elősegítette ezt a döntést az, amit a magyar irodalomban ta­nultunk: hogyan vitték a hátukon a nyomdájukat a reformátorok és hogyan születtek így az egész országot lázba hozó röpiratok. Az üzemünk az ország egyik legna­gyobb nyomdája, van olyan gép­matuzsálemünk, ami tulajdonkép­pen már rég múzeumba való, de lassan és biztosan még mindig dolgozik, s vannak gépcsodáink, amelyek percek alatt ezres téte­leket nyomnak . .. A BESZÁMOLÓT FIGYELME­SEN HALLGATJÁK. Többeknek is feltűnik, hogy Laci hányszor használja a birtokviszonyt: nyom­dánk, üzemünk, műhelyünk. Már a sajátjának érzi, noha alig dol­gozik ott egy-két hónapja! Rá is kérdeznek, hogy honnan van ez a nagy öntudat. — Többen álltunk be egyszer­re a munkába. A kötplező orvosi vizsgálatok után egy idősebb nyomdász jött hozzánk, s ö órá­kon keresztül vezetett bennünket a nyomda különböző üzemeibe. Elmagyarázta a termelési folya­matot. Csodálatos volt átélni azt, hogy az üzem egyik végén még nagy tekercsekben áll a papiros de a másik végén levő raktárban már színes újságok és könyvek sorakoznak. A nyomdász biztatott bennünket, hogy csak nézzünk meg mindent jói, kérdezzünk tő­le bármit, hiszen 30 éve van már itt, ismer mindent. Azt is el­mondta, ha újra lehetne kezdeni az életet, újra csak nyomdász len­ne. Ezen az emberen keresztül szerettem meg a nyomdánkat, s azóta is hozzá megyek kérdéseim­mel, de mások is segítenek. — Nem mindenütt ilyen jó a helyzet — szól közbe Sanyi le­hangoltam — Én az építőiparba mentem, mert ott szép fizetést ígértek. A fizetéssel meg is va­gyok elégedve, de az emberek! Beszélgetni sem lehet velük. A két hónapban a focin, a kártyán, a hétvégi fusizáson és az eszem- iszomon kívül nem beszélgettünk semmiről. Az ember „értékét” szerintük az adja, hogy hány ezer forintot tud összehozni egy-egy hétvégen. Ezek az emberek nem dolgoznak, hanem csak robotol­nak hétköznap és vasárnap egy­formán. Ilyen ember bizony én nem akarok lenni! MAGDI A RENDELŐINTÉ­ZETBE KERÜLT BE ÍRNOK­NAK. Így vall az első hónapok élményeiről: — Engem gyerekkorom óta vonz az orvosok és ápolók fehér köpenye. Olyan titokzatos, amint az ajtón kilépve, az emberek feje fölött elnézve suhannak a folyo­són. De az első hónap végén majdnem otthagytam a munkahe­lyemet. Fárasztott a sok munka és a sok ideges ember. Ha kilép­tem a folyosóra, „százan” rohan­tak felém lobogtatva a beutalókat és az igazolásokat. Mire minden­kinek választ tudtam adni a kér­désére, addigra elfelejtettem, hogy miért is indultam. Ha újra kijöttem a folyosóra, többen azok közül, akiknek már mindent el­magyaráztam, újra odajöttek kér­dezni . . . Azután segítenem kel­lett egy lábsérültnél. A munka­helyéről hozták be a munkatár­sai. Olyan piszkos volt a lába. A fehér köpenyem is piszkos lett. Amikor az öltözőben kifakadtam egy nővérnek, behívott a szobájá­ba s csendesen megkérdezte: em- iékszem-é még a nagyanyámra, szerettem-e őt igazán? És emlékez­tetett arra, hogy naponta hány­szor kereste a szemüvegét, a pa­pucsát, a kötését. A levest is két­szer megsózta, mert már feledé­keny volt. Az öreg néni a folyo­són nem azért jött kérdezni, mert akadékoskodni akart, hanem már elfelejtette, hogy mi volt a ko­rábbi válasz. Vagy talán egyedül él és szükségét érzi, hogy embe­rekkel beszéljen. Az ideges fiatal- asszony mellett meg ott volt a két kicsije. Nem volt kire hagyni őket, azért „tolakodott”, mert fél­tette a fertőzéstől a gyerekeit. A sérültet pedig a munkatársai hoz­ták a szomszéd utcából. A többiek is piszkosak voltak, mert piszkos munkát végeztek Hazamenetel előtt kifürdenek, tisztán mennek haza, de a gumicsizma bizony piszkos belülről, s nem volt lehe­tőség az orvoshoz jövetel előtt megmosdani . . . Elszégyelltem magam a nővér előtt, hogy mi­lyen apróságokon borultam ki. Talán azért is, hogy tovább ne ró­lam legyen a szó, megkérdeztem tőle, hogyan bírja lelkileg elvisel­ni a sok betegséget és nyomorú­ságot, amit itt a rendelőben év­tizedek óta lát. Hosszan rámné­zett, s csendesen azt mondta: Én mindennap imádságban kérem annak a Jézusnak a segítségét, aki megmosta a tanítványok pisz­kos lábát, s aki önként halt meg értünk a kereszten. Ö azt mond­ta: példát adtam nektek, hogy amiképpen és cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek. És ő valóban adja erejét ehhez a szolgálat­hoz is. — Nagyon elgondolkodtam a munkatársam szavain. Akkor tér­tem meg gvermekies, rajongó fe­hérköpenyes tündérálmomból a hétköznapi segítő szolgálathoz. Sőt jelentkeztem a laboráns tan­folyamra, hogy több szakértelem­mel tudjak segíteni. AZ OSZTÁLYFŐNÖK CSEN­DESEN HALLGATTA A FIATA­LOK BESZÁMOLÓIT. Örömmel látta a fiatalok lelkesedését, ami­kor a szépért és nemesért mer­nek küzdeni. Az utat sokszor az idősebbektől tanulhatják meg, de — és erre biztatta a diákjait — ha nem látják a követésre méltót az idősebbek életében, merjenek ők újat kezdeni és nemesebben élni. Az ifiúsánot nem köti a tra­díció és újítási vágya segíti az élet minőségi fejlődését. Missura Tibor Új világ szüle Hivatalos ügyem támadt Rá­koskeresztúron. Hosszú évek óta csak a busz ablakából vettem tu­domásul, hogy megint eltűnt a ré­gi falu egy-egy darabja, s a he­lyén maradt homokpadok között dübörgő dömperek porán át köd­lő toronydaruk erdőaljából panel­házak körvonalai rémlenek felem. Nőttek, mint a gombák. A tize­dik emeletig abba sem hagyták. Most gyalog mentem a fel falun át, azaz hogy fővárosunk XVII. kerületének fő útvonalán az evan­gélikus templomtól a tanácsházá­ig. Valaha sokat jártam erre. Sze­rettem a magyar falusi barokk hangulatú homlokzatok barátsá­gos hangját, a hosszú tornácos há­zak virágos udvarainak hívogató zenéjét. Még felém cseng a régi, vályogfalú, hófehér templom or­gonája mellett a minden zugot megtöltő gyülekezet erős, üde énekhangja, és Noszkó tisztelen­dő úr egekbe szálló baritonja. Há­rom kilométert sétáltunk édes­apámmal idáig, mert Rákosliget­nek akkor még nem volt evangé­likus temploma. Régen volt. Kö­zel hatvan éve. Emlékszem egy kicsiny, három­szögletű térre. Egyik oldalát egy nádfödeles, alacsony vályogház hosszú fala zárta le. Apró abla­kaiban muskátli virágzott, és a burkolatlan járda szegélyét por­csin rózsa keretezte. Az akácfá­kon belül, a rsebkendőnyi tér mindig friss bányakaviccsal volt felszórva, és, ha a hold nem sü­tött, csak a fehér falak felsejlő síkja mentette meg az ember or­rát a fák törzsétől. Valahol itt volt jobbra, az enyhe lejtőn, a szlovák faluban. Mert tudni való, hogy akkor a falu két részből állt. A szlovák és német faluból. Ez pedig úgy esett, hogy az egykor • virágzó magyar faluból a török hódoltság után csak három földkunyhó maradt. Hét család lakott bennük. Az ak­kori földesúri család, Prónayék, felvidéki birtokaikról — Árvá­ból és Trencsénből — szlovák jobbágyokat telepítettek ide. Jó­részt evangélikusokat. Ebből lett a szlovák falu ... Később, a val­lásüldözések idején evangélikus bajor családok találtak itt me­nedéket és új házat. így született a német falu. Ma már semmi sincs belőlük. Sem a meghitt utcák, terek, sem a barátságos, szíves szavú embe­rek. Toronyházak között szélmar­ta homokdombok, kihalt aszfalt- utak és tévelygő emberek. Más vi­dékről jöttek ismerőst keresnek, az ittmaradottak egymást és a múltat. Meg az eltűnt humuszt, mely munkát, életet adott, és ami­be oly jó volt kézzel beletúrni. A forgalmas főút mellett áll egy ittfelejtett orgonabokor. Lombját az út felvert pora fedi, levegőjét az autók korma és gázai veszik el. Alatta kis fapad. Ezen a pádon minden nap két öreget látok. Fér­fi és nő. Biztosan házasok. Háttal ülnek az útnak, és az élettelen ho­mokpadokat nézik. Szemükön az öregek távolba nézése ül, mely már túlér a földi lét határain. Ha jövök, felém fordulnak, és szemük fénye megváltozik. Két öreg, ve­szendő lélek a magányosság szi­getéről kötelet dob a közelgő hajó felé. Kérdés, szeretet, remény és kérés sugárzik belőlük: Ember, végy észre minket és adj hitet ab­ban, hogy nekünk is van helyünk ebben a rohanó, dübörgő, bezárt lelkű világban ... A sarokról lá­tom, hogy még mindig utánam néznek. Tekintetem a túloldalra téved, és megáll egy ponton. Ta­lán ez az, amit Archimédesz hiá­ba keresett a fizikában. íme, itt áll előttem a lélek mechanikájá- nek a síkján, érzékelhetően, ki- mozdíthatatlanul. Áll a vártán kőbe dermedve a katona, aki éle­tét adta szeretteiért. Az első vi­lágháború hőseinek emlékműve; talapzatán hosszú névsora azok­nak, akiknek teste jeltelen sírban porlad idegen földben, lelkűk pe­dig itt simogat meg egy-egy le­hajtott főt, egy kezet, mely virá­got helyez a talapzatra. Valaha nem csak halottak napján lebe­gett gyertyafény körülötte, de na­ponta jutott friss virág a lába elé. Ilyenkor találkoztak a lelkek Isten útjain. Mostanában már kevesebb a virág. De a lélek él, és akiket szerte szórt a világ vihara, azok ma is, és még sokáig itt találják azt az „archimédeszi pontot”, me­lyen át számtalan egyenes mutat a végtelenbe, de a közös pontjuk ez a hely. Molnár Barna LÁTOGATÁS SVÉD DIAKÓNIAI INTÉZMÉNYEKBEN Sture Ranström, a Svéd Egyház Csizmazia Sándor nyíregyházi lel- diakóniai igazgatója meghívta készt, az Élim Egészségügyi Gyer- egyházunk képviselőjét, tegyen Iá- mekotthon igazgatóját küldte ki. togatast Svédországban, es tanul- ‘ , mányozza az ott folyó diakóniai Útjára augusztus 25. és szeptem- munkát. Egyházunk vezetősége bér 15. között kerül sor. Az evangélium fényében 1 Kor 15, 1—10 Minden embernek van bizonyos perspektívája, előrelátása. Egyi­kük hosszabb, másikuk rövidebb időre tekint előre. Ebben az álta­lunk átlátott időben helyezzük el életünket, tervezzük jövőnket. Igen sokan vannak azonban, akiknek ez a jövendőlátása elakad a sírnál. Nagy, fekete fal számukra a halál, amelyen nem hatolhat át a látá­suk. A korinthusi gyülekezet több tagja is elakadt a halál hatalmá­nál. Pál éppen ezért szentelte hozzájuk írt első levelének 15. fejezetét teljes egészében a halál és feltámadás nagy kérdésének. Ebben a problémában ugyanis nem segít, nem igazít el sem tudás, sem böl­csesség, de semmiféle technika felkészültség sem. EGYEDÜL AZ EVANGÉLIUM IGAZÍTHAT EL A HALÁL NAGY KÉRDÉSÉBEN. Pál ezért „kapcsolja be” az evangélium reflektorát, amikor ezt írja: „Eszetekbe juttatom az evangéliumot.” Számotok­ra már hirdettem az élet beszédét. Ti már előretekintettetek ennek a fényében. Az evangélium világossága már felragyogott az életete­ken. Mutatta nektek az utat. Messzire bevilágította számotokra a jö­vendőt. Most újra figyeljetek ide, ti sötétben tapogatódzók! A ma bi­zonytalanságban élő, vagy éppen tagadó keresztyénéinek is mondja: Álljatok be az evangélium reflektorfényébe, és látni fogtok a halá­lon túl is! AZ EVANGÉLIUM FÉNYÉBEN ELJUTUNK AZ ISTENI ÖRÖM­HÍR FORRÁSÁHOZ IS. Pál hangsúlyozza, hogy nem ő találta ki az emberek altatására az evangéliumot, hanem maga is úgy kapta. Ezt adta tovább. Ezen a nyomon vissza lehet menni a forrásig. Éppen úgy, mint ahogyan a reflektorhoz csatlakozó vezetékek nyomán el lehet jutni az áramforráshoz, vissza lehet nyomozni az akkumuláto­rig. Az evangélium szent „akkumulátorának” is két pólusa van. A negatív pólus: Krisztus halála. Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Irántunk való szeretetből maga vállalta a bűnök büntetését, a halált. A pozitív pólus: Krisztus feltámadása. Krisztus feltámadt a harma­dik napon, győzött a halál felett. A halál tehát nem legyőzhetetlen hatalom. Krisztus erősebb nála. Van feltámadás! Az út nem ér véget a halálban. Van számunkra is örök élet! A MÁBAN FÉNYLŐ EVANGÉLIUMMAL Krisztus egykori halá­lát és feltámadását az írások, a Szentírás és a tanúk, bizonyságtévők sokasága köti össze. Éppen úgy. mint ahogyan az elrejtetten lévő gépkocsi-akkumulátort vezetékek kapcsolják össze a reflektorral. Csak így világít a fényszóró, csak így ragyog az evangélium. Az írásokból, és a mások és saját tapasztalásából merítő evangélium- hirdetés tud belevilágítani életünk nagy kérdéseibe, bizonytalansá­gainkba, hitetlenségünkbe, és tud utat mutatni ott is, ahol már sem­miféle emberi tudás sem igazít el bennünket. Jó tudnunk, hogy ami­kor hangzik az evangélium temolomainkban, akkor e mögött ott van a Szentírás. amelyben Isten szólal meg, és azok az emberek tanús­kodnak. akik megtapasztalták Krisztus halált legyőző hatalmának csodálatos erejét, A bizonyságtévőknek a hosszú sora így. kapcsoló­dik egymáshoz és Krisztushoz, Akiből árád a világosság. •' vn AZ EVANGÉLIUM FÉNYE ÍGY LESZ GYÓGYÍTÓ ERŐVÉ SZÁ­MUNKRA. Ahogyan a röntgen fénye leleplez és gyógyít, úgy gyógvít bennünket is az evangélium azáltal, hogy feltárja bűneinket, és meg is szabadít azoktól, mert Isten kegyelmét, bűnbocsátó, mentő szere- tetét hozza hozzánk. Pál is erre a kegyelemre hivatkozik, amely még őreá is kiáradt, pedig ő üldözte Isten egyházát. Ez a kegyelem for­mált belőle nagy teljesítményre kész apostolt. Ez a könyörülő isteni szeretet teremt újjá minket is, és tesz alkalmassá a tanúskodásra, a szolgálatra. AZ EVANGÉLIUM FÉNYE ÁTRAGYOG A HALÁL SÖTÉTSÉ­GÉN IS. Feltárja a csodálatos titkot: a halál után nem az anyag vi­lágába való visszahullás. tudat nélküli állapot; személyiségünk meg­semmisülése vár. Isten Krisztusban feltámadást, örök életet készített számunkra. Aki az evangélium fényében éli földi életét, leleplezet- ten és meggyógyítottan, az élő Jézus erejét megtapasztalva és sze- retetét hordozva, annak része lesz az evangélium reflektorfényében felragyogó örök életben is. ______________________________ Pintér János Im ádkozzunk! Urunk, Jézusunk! Áldunk evangéliumod világosságáért, amelyet szamunkra is felragyoghattál. Kérünk, örömüzeneted fényével leplezz le minket is, amikor vékezünk egymás ellen, vagy ellene vagyunk ti- tolczatos testednek, az anyaszentegyháznak. Vedd el bűneinket, é* add hogy az orok elet távlatában lássunk, gondolkodjunk és szolgál, junk neked egyre többet. Ámen. Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj (protestáns imahaz): a hó első vasárnapján de. 9. Balaton- akal: aug. 22., szept. 5., 19. Balatonal­mádi (Bajcsy-Zs. u. 25.) minden va­sárnap du. 4. Balatonóoglar (reformá­tus templom) : a no első vasárnapián de. 9.. a hó narmadik vasárnapján du. 3. Baiatoníenyves (református temp­lom) : a nó első vasárnapján du. 3., a no narmadik vasárnapján du. 6. Bala- tonfüred (református templom): a nó első vasárnapjának kivételével de. 8. Balatonfüzfő (református templom, •József A. u.): a nó első és narmadik vasárnapján du fél 6. Balatonkenese (református templom) : a nó utolsó vasárnapján du. 2. Balatonlelle (refor­mátus templom) : a nó első vasárnap­ján de. 11., a nó narmadik vasárnap­ján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő, Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10 és (református templom): a nó második vasárnapján de. 8, a nó nar­madik vasárnapján du. 4. Balatonsze- mes (Fő u. 32.): a nó második és ne­gyedik vasárnapján du. 2. Balatonsze­pezd: a nó első. narmadik és ötödik vasárnapján du. 2. Balaton világos: minden vasárnap du. 4. Csopak (re­formátus templom): a nó utolsó va­sárnapján du. 5. Dörgicse: augusztus 22., szeptember 5., szept. 10., de. 11. Balatonfüred (református templom) augusztus 15., szeptember 12., szeo- tember 26. du. 3. Fonyód (protestáns templom): a nó első és negyedik va­sárnapién du. 4. a hó narmadik va­sárnapján de. fél 10. Gyenesdiá# (Evangélikus Szeretetotthon, Béke uí 57.): minden vasárnap du. 6. Készt hely (Deák F. u. 18.): minden vasár, nap de. 11. Kisdörgicse: a hó másodil és negyedik vasárnapján de. 12. Kő- röshegy (református templom): a ná első vasárnapján du. 1. Kővágóörs: a hó első és harmadik vasárnapján de. 11, a hó második és negyedik vasár­napján du. 3. Pécsely (református templom): a hó első vasárnapján du. 5. Révfülöp: a nó első és harmadik vasárnapján de. 10. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. li. Sümeg (pro­testáns templom): a nó első és har­madik vasárnapján de. 9. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. I.): a nó második és negyedik vasárnap­ján de. 9. Zamáröi (evangélikus ima- ház, Aradi u. és VI. köz sarok): a nó első vasárnapján du. 5. Zánka: a lió első, harmadik és ötödik vasárnapján de. 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom