Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-15 / 33. szám

I

Stavanger 1982

Stavangeri üzenet

Drága Testvéreink a Jézus Krisztusban!

Üdvözletünket küldjük Stavan- gerből, Norvégiából. 34 országból jöttünk össze evangélikus férfiak és nők, mintegy 140-en. A Lutheránus Világszövetség hívott össze bennünket, hogy tanulmányozzuk a misszió és evangé- lizáció kérdéseit. Nagyobbrészt a misszió szakértőiből állunk, több a férfi, mint a nő, több a lelkész mint a nem-lelkesz jellegű résztvevő. Az egyik oka annak, hogy írunk nektek, most az, hogy meghívjunk benneteket: velünk

együtt nézzétek a keresztyén misszió jövőjét.

Sok mindenről beszéltünk az elmúlt napokban:

Sok országban növekszenek a gyülekezetek. Keresztyének csoportjai valóban a föld sójának bizonyulnak, miközben megvall- ják hitüket és azon fáradoznak, hogy megváltoztassák az igazságtalan körülményeket, mint például: Dél-Afrikában, Namíbiában, Latin-Amerikában.

Azt hallottuk, hogy Kínában az egyház még mindig eleven életet él.

Hallottunk etiópiai barátaink megpróbáltatásairól, és az ottani egyház folytatólagos növekedéséről.

Megismertük azokat az egyre növekvő törekvéseket, melyeket szerte a világon keresztvének tesznek a béke érdekében néhány esetben saját életük kockáztatása árán.

De arról'is hallottunk:

hogy több. régebben erős keresztyén országban az egyház bizonyságtétele hanyatlóban van.

Sok ember csupán névlegesen keresztyén.

Mások hitüket csupán vasárnap a templomban gyakorolják, de hit nélkül élnek hétfőtől szombatig.

Naponta hallunk fenyegető híreket háborúról, a Falkland (Malvin)-szigetekről, Iránból és Irakból, Közép-Amerikából. Dél-Af- rikából, hallunk konfliktusokról Afganisztánból, Közel-Keletről és ismerjük a lengyelországi feszültségeket is.

Hosszú sora van a szenvedésnek, rombolásnak, nyugtalanságnak — egy ilyen helyzetben írunk nektek, bátorítunk benneteket és önmagunkat is.

Isten misszióin előrehalad

Jézus Krisztus a feltámadott Űr. akinek adatott minden hatf«. lom mennyen és földön, velünk jár mindennap. Vezet bennünket uralkodása teljessége felé, ahol hűség, igazság és béke lakozik. Ö a mi világosságunk, noha gyakran rejtett fény. Űjra és újra kilép rejtettségéből. hogy dicsőségét iegalább pillanatokra felismerjük. Ez történik, amikor a bűnbocsánat igéié hirdettetik minden gyülekezetünkben, hazai egyházaink életében, új keresztyén egyháztagok megkeresztelé- sénél. vagy amikor az Űr asztala körül gyülekezünk össze, ugyancsak átéüük ezt, amikor megosztjuk egymással kincseinket és közösen teszünk nyilvánosan bizonyságot. Ezek azok a dolgok, amikről szüntelenül beszélgetnünk kell egymással. El kell mondanunk egymásnak rmndezt azért, hogy erősítsük hitünket, elevenen tartsuk reménységünket és ígv szolgálhassuk Őt mai világunk sűrűiében. Kegyelmével igazol bennünket. Életünk hozzá tartozik. Gyakran azért nem tudunk békében élni egymással. mert nem fogadjuk be egymást úgy. mint Isten befogadott bennünket. Beszéliünk ezekről a dolgokról azoknak is. akik még sohasem hallottak Isten sze- retetének jó híréről.

Isten missziója a föld végső határáig terjed, mind az igét,

Garai Gábor:

A mű születése

Másképp nemigen születik meg a mű, se a nagyszerű,

de még a tisztességesen közepes se, csak úgy valahogy, ha mint sehonnai szegény-legény kit az Öperencián túlra vetettek, megpróbálod a lehetetlent, s tudod, mit kockáztatsz: ha sikerül tiéd a király lánya és fele királysága, de ha nem:

karóba húznak, kerékbe törnek, fejedet veszik! —

S dalodtól megszólal a néma. az árva földerül, tüzet fognak a méla bámészkodók, s tulajdon lelked is megkönnyebbül...

Pedig

szó sincs már királylányról, fele királyságról, örülsz, hogy ép bőrrel megúsztad ezt az egészet, és szabad vagy megint.

És odébbállsz egy házzal, fogaid közt egy jól kifent fűszállal s a hold pucér pengéjével szemedben

lágy kísértések, gyilkos kések ellen.

(Megjelent a költő VÉGTELEN MEG EGY című kötetében, 1981- ben.),

A FINNEK PÜSPÖKNÖT IS EL TUDNÁNAK FOGADNI

Miután az elmúlt két évtized- lot választották meg alelnöknek, ben a teológusnők száma Finn- s így első ízben került nő ebbe a országban megkétszereződött, a tisztségbe. A finn evangélikus 4000 végzett teológus egyharma- egyházban csak férfiakat avatnak da nő. A teológusnők 32 száza- lelkésszé vagy püspökké. A zsi- léka hitoktatóként tevékenyke-’ nat ülésének ideién hozták nyil- dik. míg a férfi teológusok közül vánosságra annak a felmérésnek csak 3, százaléknak ez a munká- az eredményét, mely szerint a ja. Az evangélikus egyház új zsi- finnek többsége női érseket is nati ülésszakán Meeri Päivänsa- kész lenne elfogadni.

Üdvözíteni és megmenteni

(Folytatás az 1. oldalról)

jes mondanivaló a szegényes sátorkészítő, halk szavú, beteges alakjához. De még ennél az igazán szerény tervnél is lejjebb kellett adnia: fogolyként érkezett Rómába, és fogolyként hirdette Isten erejét.

Mégsem Pál apostol volt az első, akinél külső megjelenés, és a képviselt ügy ilyen éles feszültségben volt egymással. Jézus Isten országa eljövetelét hirdette, de útja a betlehemi istállóból a golgotái keresztre vezetett. Minden volt ez. de nem erődemonstráció. Nem egyszerűen ellentétben volt egymással életútja és az, amit hirdetett: életútjával illusztrálta, hogy kell érteni szavát. Olyan ország eljövetelét hirdette, melyet nem erőszak, hanem önkéntesség, nem félelem, hanem öröm, nem önzés, hanem szeretet és áldozat jellemez, s ez nem gyengesége, hanem éppen ellenkezőleg: ereje.

AZ EVANGÉLIUMNAK NINCS SZÜKSÉGE KÜLSŐ TÁMASZRA, elutasít minden kényszert, nem fűződhet hozzá semmiféle önző érdek, de éppen így olyan erő, mely elgondolkoztat, irányváltoztatásra vezet, megragad, válaszadásra késztet — valami olyan ellenállhatatlan erővel, olyan szívós állhatatossággal, olyan el nem hárítható személyességgel. hogy aki tapasztalja, nem tud szabadulni tőié.

Az evangélium elfogadása, a hit magánügynek, mindenki belügyé- nek tűnhet, s az is abban az értelemben, hogy kinek-kinek önként és magának kell megfogalmaznia válaszát. De aki elfogadja, aki hisz, az másképpen látja a körülötte levő dolgokat: Isten szeretetében tudja saját magát és az egész világot. Ennek a látásnak semmivel sincs kevesebb vagy bizonytalanabb alapja, mint annak az optimizmusnak, mely ezt a világot és az embert is jónak és mindent egyre csak jobbnak tart, vagy mint annak a pesszimizmusnak, mely mindent rossznak lát, és az embert minden rossz kiszolgáltatottjának.

Vissza lehet persze élni az evangélium üzenetével ■— és mivel nem tud az ember visszaélni? — és lehet csupán önigazolásul használni. Hivatkozhatunk Isten szeretetére, mely megbocsát a bűnösnek, csak azért, hogy tovább dédelgethessük önzésünket, kényelmességünket, elkötelezettségünket. De semmit sem értettünk meg, nem hallottunk meg az evangéliumból, és semmi közünk sincs hozzá, ha elhárítjuk az evangélium sürgetését a megújulásra.

HA BEFOGADJUK AZ EVANGÉLIUMOT, könnyen adódik olyan gondolat, hogy drága kincsként őrizzük, és mindenki másban bizonyos veszélyt lássunk kincsünkre. Elkülönülni, hogy zavartalanul örülhessünk. és senki se háborítson. Az értékeket valóban meg kell becsülni, de a féltés miatt nem használt lelki kincseket is megmarhatja a rozsda és megeheti a moly. Éppen az evangélium, mely minden embernek szól, az evangélium, mely nem luxus, hanem életszükséglet — nem elválaszt, hanem összekapcsol minden emberrel. Éppen azért, mert Isten szeretettel fordul az egész világhoz, ezt hirdetteti az evangéliumban. éppen azért lesz a hivő ember számára érdekes az, hogy mi történik a világban, mi történik az embertársával. Éppen azért, mert az evangéliumot hallottuk, nem tudunk vállrándítással-kéziegyintéssel felelni a lelkiismeret kínzó kérdésére: Hol van a testvéred? — Ha Pál apostol nem lett volna az evangélium hirdetőjévé, Krisztus-követővé, sohasem jutott volna Rómába. Tanulságos megfigyelni, nem misszói ambíciók haitották. nem élapostol akart lenni, hanem ezzel az elköte- lezéssel ment: „görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak is adósa vagyok . ..” Az evangélium elfogadása nem elválaszt, hanem éppen ellenkezőleg, összekapcsol minden emberrel: hív és kötelez, hogy közösséget vállaljunk.

Éppen ezért az evangélium nem pusztán a háborgó lelkiismeret gyógyírja, nem pusztán bizakodó gondolkodás az Isten kezében (levő világról, hanem cselekvés is. Akit magával ragadott. Isten szeretete, az nemcsak örül neki, hanem átveszi, mit Is tehetne mást, átveszi Isten cselekvésének irányát és lendületét. Aki azelőtt hallgatott, most kiáll mások védelmére, a másik jogáért, a másik igazáért, a másik javáért. Aki azelőtt elfutott, az evangélium hatására ottmarad a másik mellett: betegágyánál, öregségben, szomorúságban, játszótársra vágyó kisgyerek. vagy megértést kereső serdülő mellett. Azzal pedig, hogy az evangélium kritikussá tesz önmagunkkal szemben, segít mások elviselésében. megértésében és megbocsátásában, de abban is, hogy jóval győzzük meg a rosszat.

Igaz, a világ megújításához nemcsak az embert, hanem a körülményeket. a társadalmi viszonyokat is meg kell újítani. De hát emberek alakítják ki a viszonyokat, és emberek élnek a viszonyok között, s nem közömbös, hogyan, ezért az ember megújulásának kérdését nem lehet levenni a napirendről.

Korunkban, amikor az együttélés nagy kérdéseivel szembesül az emberiség, és sokan reménységüket is elveszítik, tehetetlennek és fáradtnak érzik magukat, akkor az evangélium megújulásra ösztönöz, cselekvésre bátorít, és erőt is ad: az ember nem szükségszerűen a sors rabja, nem a problémák közt hányódó, útját-célját elvesztett lény. ha- nem ^ Isten szeretett gyermeke. .Olyan lehetőség ez mely reménységet ad. újítja az embert. Ezzel használ az egyesnek, és általa az egész világnak is. Miért ne élhetnénk bátran ezzel?

felvétel a Teológiai Akadémiára

Evangélikus égyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik.

Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivatalának (Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) augusztus 15-ig küldjék meg.

Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány. 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait feltűnteti. 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja. hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkamas. 5. keresztelési bizonyítvány. 6. konfirmáció bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadami körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. — A felvételhez szükséges továbbá

az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyitványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezet részletesen jellemző bizonyítványa, a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő.

A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket

Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek.

mind a cselekedetet magában foglalja

Krisztust követni az Ő misz- sziójában azt jelenti, hogy szóval és cselekedettel tanítványok vagyunk.

Sok tanulnivalónk akad még:

A föld lakosságának csupán egynegyede keresztyén. Milliók és milliók sohasem hallottak semmit az evangéliumról! Ezután is folyamatosan valamennyiünknek misszionáriusoknak kell lennünk ott, ahol élünk és misszionáriusokat kell küldenünk mindazokhoz, akik nem ismerik Isten sze- retetének Krisztusban megnyilvánult jó hírét, mindazokhoz, akiknek a hitét erősíteni kell.

Sem a szavak önmagukban, sem a cselekedetek önmagukban nem elegendőek. Jézus prédikált és gyógyított. Krisztusban felismerjük, milyen képmutatás beszélni az Élet Kenyeréről és ugyanakkor figyelmen kívül hagyni a fizikai éhséget. Benne megértjük, mennyire nem megfelelő a kenyérre figyelni, hogy éhséget csillapítsunk és ugyanakkor megtagadni az evangélium hirdetését vagy a Jézus Krisztus nevében való hit megváltását, hogy az éhező is hitre jusson benne és üdvözüljön.

Maga az életünk is igehirdetés. Feltámadott Urunk máris jelen van cselekedeteinkben, amikor Szentlelke által rajtunk keresztül végzi munkáját és nemcsak akkor, amikor beszélünk Róla. Nincs az a hatalom a világon, ami ennek a fajta prédikációnak határt szabhatna. Amikor Jézus szenvedett, meghalt és feltámadott, a legtisztább igehirdetést mondta el ezzel.

Gyülekezeteink élete is igehirdetés. Az úrvacsorái asztalnál való közösségünkbe vajon hívunk-e másokat is? Gyülekezetünk anyagi forrásai vajon mások számára is áldást jeleptenek-e? Vajon a keresztyének munkahelyükön, szomszédságukban és bárhol bizonyságtevők-e, ott is, ahol Krisztusról mások semmit nem tudnak? Gyülekezetünk valóban az a hely, ahol az élet és a munka az Isten igéjén alapul? Gyülekezetünk valóban az a hely, ahol tudunk igazán beszélgetni egymással és másokkal is, akik talán különböznek tőlünk?

Isten missziója mindenek egyiittmunkálkodását követeli meg meg

Az együttmunkálkodás a misz- szióban lényegbevágó minden gyülekezet életében. Ma kritikus helyzetekkel kell szembenéznünk és a világ léte. a túlélés megfelelő válaszainktól függ. Mindezeknek a helyzeteknek van ösz- szefüggésük, kapcsolatuk hibáinkkal és Istentől való elidegenedésünkkel:

Feszültség van Kelet és Nyugat között. És a nukleáris fegyverkezési verseny őrülete folytatódik.

Gazdagok és szegények között elveszett az egyensúly, ugyancsak kiegyensúlyozatlan a nemzetek közötti helyzet, hiányzik az Észak és Dél közötti megértés is.

A mozgássérültek, a menekültek, a munkanélküliség, az alkoholisták, a narkomániások, az elnyomottak, a kitaszítottak szükségletei és nyomorúságai minket is érdekelnek.

Rajtunk van a teher, hogy mindenütt élnek emberek, akik még sohasem hallottak az evangéliumról vagy rég elfelejtették azt. esetleg hallottak, de nem fogadták be. Szükségünk van egymásra Isten világméretű missziójában. Szükségünk van minden felekezet partnerságára. Szükségünk van egyház és egyház között, helyi gyülekezet és helyi gyülekezet között jó társas viszonyra. Gondolkozzatok velünk együtt ezekről a dolgokról. Beszéljetek egymással és írjatok nekünk reményeitekről, tapasztalataitokról, szükségeitekről, problémáitokról. Csatlakozzatok hozzánk és kérdezzétek tudatosan naponta: „hogyan imádkoztam az Isten missziójáért, hogyan vettem részt benne mindazzal a tálen- tummal és ajándékkal, amit Isten adott nekem?”

Isten országa eljön. Isten ígérete biztos. Járjunk hitben Krisztus Urunkkal együtt, aki azt mondta: „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltetek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és megmaradjon a ti gyümölcsötök” (Jn. 15, 16).

A misszióról és evangélizációról tartott interregionális konzultáció résztvevői.

Ez a norvég város ezzel az évszámmal vonul be minden bizonnyal a Lutheránus Világszövetség történetébe. Jelentős konferenciát tartottak itt május 18—26. között. Téma a misszió és evangélizáció ügye Volt. Valójában az utolsó világgyűlés (1977) óta tartott ún. regionális konferenciák eredményeinek kiértékelése folyt. A nagylétszámú, gazdag programú konferenciáról még majd részletesebben beszámolunk olvasóinknak. Most azt a levelet közöljük; amit a tanácskozás résztvevői a gyülekezeteknek fogalmaztak, és amivel a misszió és evangélizáció ügyében akarták érdekeltté tenni a világ nagy evangélikus családjának minden tagját.

Stavangerben egyházunkat dr. Haf.enscher Károly Deák téri lelkész képviselte.

Az alábbiakban közöljük a levél teljes szövegét: