Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-15 / 33. szám

GYERMEKEKNEK^ Uram, igazad van! A pogány asszony Mt 15,21—28 Nekem van izgazam! Mi is ki­áltottuk már ezt a mondatot sokszor a társunk felé, mikor a játék veszekedéssé fajult köz­tünk. Vagy hajtogattuk a vita hevében makacs elszántsággal: nekem van igazam! Mennyi mindent tudtunk felhozni iga­zunk bizonyítására!! Pedig lehet, hogy mégsem nekünk volt iga­zunk. Ellenkezőleg! Mégis kö- römszakadtig ragaszkodtunk a magunk igazához. A másik iga­zát sokkal nehezebb elismerni, mert ahhoz néha az kell, hogy lemondjunk a magunk igazáról. Nemcsak emberekkel szemben vagyunk így, hanem gyakran Istennel szemben is. Azt gondol­juk: én megérdem.lem, hogy az Isten szeressen, hiszen járok templomba, imádkozom, nem te­szek rosszat. Néha — egy hátsó gondolattal — még azt is hozzá­tesszük: jobban megérdemlem, mint mások. JÉZUS KORÁBAN IS VOL­TAK EMBEREK, AKIK ÍGY GONDOLKOZTAK. A zsidó nép­hez tartozók magukat különbnek tartották a környező népeknél, akiket néha lenézően pogány ku­tyáknak neveztek. A vallásukat pontosan gyakorló farizeusok és írástudók még Jézust is kérdőre vonták olykor, ha szerintük ér­demtelenekkel szóba állt vagy tö­rődött velük. A Galileától északra eső vidé­ket abban a korban pogányok földjének nevezték. Kánaániak- nak hívták az itt lakókat.. Velük a zsidók nem igen érintkeztek, mert lenézték őket. Jézus egy­szer erre a vidékre ment tanít­ványaival. Az evangéliumokból nem tudjuk meg: mi vitte Jé­zust erre a vidékre? Csendre vá­evangfxikus ORSZÁGOS MÜZEUM Budapest V.. Deák tér 4. Állandó kiállítás: Evangélikussá?» a magyar kultúrában Időszaki kiállítás: Liturgikus művészet — keresztelési tárgyak Nyitva hétfő kivételével naponta 10—18 óráig gyott? Ellenségei áskálódásai elől akart kitérni? Tanítványai­val való csendes együttlétét azonban hamarosan megzavar­ták. Ep-- asszony futott utánuk az úton, messziről kiáltozva: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!...” Beteg leánya szá­mára kért segítséget. Furcsán hangzott szájából ez a megszó­lítás. így még a zsidók közül is kevesen nevezték Jézust. Honnan hallhatta, tanulhatta ezt a nevet ez a pogány asszony? JÉZUS MINTHA NEM IS HALLOTTA VOLNA A KÉT­SÉGBEESETT KÖNYÖRGÉST. Egyetlen szót sem válaszolt rá. Tanítványait azonban idegesí­tette az állandó kiáltozás. Küldd el — tanácsolták. Az eszükbe sem jutott, hogy Jézus egy po- gányon is segíthet. Véare meg­szólalt Jézus is. Tanítványainak válaszolta, nem az asszonynak: „Én csak Izrael házának elve­szett juhaihoz küldettem...” Világos válasz volt. Mindenki érthette: Jézus a saját népén akar segíteni. Feladhatta volna a reményt ez a gyermekéért kö­nyörgő. kétségbeesett asszony. Ö azonban tovább könyörgött: „Uram, segíts rajtam!” Jézus vá­lasza keményen hangzott: „Nem jó elvenni a gyermekek kenye­rét, és odadobni a kutyáknak.” Ki tudja, hányszor hallotta már ezt a megvető szót ez az asz- szony? Hányszor volt dühös ér­te?! Most Jézus barátságtalanul csengő mondatából mégis a szik- rányi bizalmat ébresztő csengést hallotta ki. Szinte belekapasz­kodva a segítség halvány remé­nyébe mondta: „Ügy van, Uram!...” Ezzel azt mondta: Igazad van, hogy népedé első­sorban a segítséged, de olyan nagy a te erőd. szereteted, hoev nekem a morzsája is elég. Igazad van, nem érdemiem meg, mégis segíts rajtam! Erre az alázatos. Jézusnak iga­zat adó hitre mondta Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” Jusson eszünkbe, gyakran ez a történet! Ne a magunk érdemei­vel büszkélkedjünk, de bízzunk egész szívvel Jézusban! Sárkány Tibornc „Írók nektek, ifjak...” A legvilágosabb könyv \ „Nem írtak még a Földön vi­lágosabb könyvet a Szentírásnál, amely a többi könyvhöz képest olyan, mint a Nap minden más világossághoz képest” Luthernak ez a kijelentése sokak számára meghökkentő, mert inkább azt tapasztaljuk, hogy az emberek azt tartják: ma már homályos, régi könyv ez. Mégis kell lenni valaminek ebben a könyvben, ami hatalmába tudja keríteni az embert, mert azért ma is sokan vannak, akik legdrágább köny­vüknek tartják. Egyszerű embe­rek és tudósok, fiatalok és öre­gek olvassák és tanulmányozzák, s bizonyságot tesznek róla, hogy sok áldást nyernek belőle. Ha sok szava, kifejezése magyará­zatra szorul is. mégis igaz, hogy a mondanivalója világos: ennek a könyvnek történetein és kije­lentésein keresztül Isten szól az emberhez, ebben a könyvben Is­tennek az ember számára meg­érthető igéje van. MEGHOZZA KÉTFELÉ IGÉT TALÁLUNK A BIBLIÁBAN: olyant, amely Isten parancsát, akaratát közli, és olyant, amely tudtul adja, hogy Isten szereti az embert és mindent az ember javára cselekszik. Ezt a kétféle igét mindenki egyszerű olvasás­sal meg tudja különböztetni. Is­ten törvénye olyan ige. amely egyben tükröt is tár az ember elé, leleplezi bűnét. Emiatt ugyan sokan elutasítják, azt mondják, hogy nagyon régi pa­rancsolatok vannak benne, ame­lyek ma már nem érvényesek. Mégis, azok tesznek helyesen, akik komolyan veszik a tör­vényt, megismerik, megbánják bűneiket, és segítséget keresnek. Ezt a segítséget a másik igében, az evangéliumban lehet megta­lálni. Az evangélium, azaz a ..ió hír” azzal vigasztalja a bűnei miatt megrettent embert, hogy Isten, széret, megbocsátja a bűnt. Ez a másik ige azt a jó hírt tartalmazza, hogy a min­denható Isten emberré lett, ha­talmával, szeretetével szolgál az embernek (Mk 10, 45), és hogy Istennek ez a szeretete az egész világot átfogja, mindenkinek végső segítséget jelent, aki hisz Jézus Krisztusban (Jn 3, 16). „AZ EGÉSZ SZENTÍRÁS ELEITŐL VÉGIG EGYEDÜL KRISZTUSRA MUTAT s csakis hozzzá utal, valahányszor a ke­gyelem és igazság elnyeréséről van szó”. Luther ezt nem magá­tól találta ki, ez is ott van az evangéliumban (Jn 5, 39). Bár különböző időben élő, különböző emberek írták a Szentírás ira­tait. mégis egységes mű ez tar­talmában: teljes egészében bi­zonyságtétel Jézus Krisztusról, az emberré lett Istenről. Az Ószövetség Izráel történetében és a próféták igéiben tanúskodik arról, hogy Isten igazi akarata a bűnbocsánat, és az, hogy jó vég­re vigye az embert, s hogy ezt be is fogja bizonyítani, amikor elküldi a Szabadítót. Az Újszö­vetség pedig arról szól, hogy Is­ten teljesítette ígéretét Jézus Krisztus elküldésével. Nem arról van tehát szó, hogy a Biblia minden szava, vagy minden mondata Krisztusról szól, hanem arról, hogy a maga egészében Krisztusról tesz bizonyságot. A törvény, amely megrettent, arra indít, hogy keressük a segítsé­get, az evangélium pedig megad­ja a segítséget, így mindkét ige a Krisztushoz vezet. „Kérve-kérek s intve-intek minden kegyes keresztyént, hogy ne botránkozzék meg a Biblia egyszerű beszédein s történetein, se ne kételkedjék azokban. Akármilyen hitványnak látszik is, mégiscsak a felséges Isten A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjes7tési szünet alatt — tehát július 1-161 augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1 után érkező Írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. hatalmának, bölcsességének va­lóságos igéje, műve, történése és ítélete mindez. E könyv a jászol­bölcső és a pólya, amelyben a Krisztus fekszik”. így beszél Luther azoknak, akik számára gondot okoz annak a fölfedezése, hogy a Bibliát emberek írták. A karácsonyi történetre (Lk 2, 1— 14) utal. Erről nagyon sokat be­szélt tanítványainak és gyüleke­zetének. Az angyal is a betlehe­mi istálló jászlához küldte a pásztorokat, s noha silány jászol és pólya volt ott, „de drága kincs a Krisztus, aki benne van”. A karácsonyi történetre utalás a Bibliával kapcsolatban azért is jó, mert megmutatja, hogy benne a legfontosabb Jézus Krisztus megismerése. Az egész Szentírás Hozzá vezet, azért is Íratott meg, hogy Jézusban higy- gyünk és örök életünk legyen (.ín 20, 31; Rm 15, 4). Erről sok helyen van szó a Szentírásban, s ebből az tűnik ki. hogy csak az olvassa és érti meg helyesen, aki hisz Jézus Krisztusban (2Tiim 3, 15). Ezért érdemes tapasztalt hivő keresztyéneket kérni, se­gítsenek a Szentírás megismeré­sében.. Aki sokat olvassa és ke­resi benne Isten igéjét, az meg is fogja találni (erre vonatkozik Mt 7, 7—8!). és hamarosan örö­mét leli a Biblia történeteiben és igéiben, sőt, szívesen segít másokat is abban, hogy jól is­merjék meg ezt a Könyvet. VÉGÜL BUZDÍTSON BEN­NÜNKET az öreg Luther, aki egyszer a Szentírást egy csodá­latos kerthez hasonlította, ame­lyet ő is beiért, s amelynek ta­lán minden fájáról szakított egy- egv gyümölcsöt: „Én. aki már mégiscsak elég öreg doktor és igehirdető vagyok, s tudok any- nvit, vagy legalábbis tudnom kellene annyit, mint a sok ok- tondi együttvéve, — mégis újra meg újra gyermekké kell vál­nom s naponként kora reggel fennhangon elmondom a Mi- atvánkot, a Ti zna ra ri cső latot, a Hitvallást s néhány kedvenc zsoltárt meg egyéb igét. Napon­ként magammal kell hordoznom az igét és sohase mondhatom: Ó, a Miatyánk régi ismerős, tudom jól a Tízparancsolatot, meg a Hitvallást is, hanem napról nanra tovább kell tanulnom. De segít is rajtam szemlátomást.” Muntag Andor Egy a sok közül Kis János költő-püspök is soproni diák volt GIMNAZISTA Németh László Toldy Ferenc 1848. február 6-án tartott emlékbeszédet Kis János felett a Kisfaludy Társa­ság 11. közgyűlésén. Beszéde nyomtatásban is megjelent. Tol­dy az emlékbeszédet felajánlotta „A soproni Magyar Társaság tagjainak, hogy Társulatok alko­tójára visszaemlékezzenek és őt munkásságban és erényben kö­vetni igyekezzenek.” Kis János 1846-ban halt meg, a soron kö­vetkező közgyűlés viszont csak másfél év múlva vált esedékessé. Toldy Ferenc Kis egyik legna­gyobb érdemét a Magyar Tár­saság létrehívásában látta. Mert igaz ugyan, hogy Kis, a soproni líceum szorgalmas diákja más kifejezéssel élve „szédületes kar­riert” futott be, mégiscsak egy, a születése pillanatában jelenték­telennek látszó egyesület létre­hívása volt igazán korszakalko­tó. Nekünk evangélikusoknak többszörös a büszkeségünk, ha róla megemlékezünk. Egyfelől a soproni evangélikus líceum ta­nulója volt, másfelől a Dunán­túli Egyházkerület püspökeként fejezte be rendkívül gazdag éle­tét. Eligazításul dióhéjban né­hány lexikális adatot ismerjünk meg róla: 1770-BEN RÁBASZENTAND- RÁSON SZÜLETETT szegény jobbágy szülőktől, 1782-től lett tanulója a líceumnak, a nálánál hat évvel fiatalabb Berzsenyi Dániellel itt az iskola falai kö­zött találkozott. 1791-ben Göttin- genben, 1792-ben Jénában ta­nult egyetemen 1794-ben a győ­ri iskolánkban tanított két évig, 1796-tól több dunántúli falu papja, s 1812-től haláláig, 1846- ig püspök Sopronban. Ö az a soproni diák, aki az alma ma­terhez még ily módon is hű ma­radt. NEVÉNEK IRODALMI ÉS EGYHÁZI BERKEKBEN EGY­ARÁNT JÓ CSENGÉSE VAN. Kimagasló érdemeket mégis el­sősorban a magyar szellemi és kulturális élet területén szerzett. Érdemei elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia, a Kis- faludy-Társaság tagjai sorába választotta, közmegbecsülése a reformkor nagyjai részéről, Ka- zinczytől a Széchenyieken ke­resztül egész a kormányzatig bezárólag osztatlan. Az irodalmi életben kifejtett tevékenysége, szervezőképessége óriási és felbe­csülhetetlen. Az ember szinte sóbálvánnyá dermed, ha össze­veti ennek a sikeres életnek az eredményeit a korabeli utazási technikával, annak kényelmet­lenségével és kezdetlegességével, a posta lassúságával, amikor ólomlábakon járt minden. Az óránként 6 km-es átlaggal hala­dó ember és információ ellenére Kisnek sikerült befognia és be­hálóznia az egész országot. Csak a Protestáns egyházi és iskolai lap támadta egynémely­kor mondván: „hogy az elnökség akár szántszándékkal, akár a vénség következtében az egvházi ügyek iránt közönyös” (1842). Pedig Kis maga volt a „per­petuum mobile”, az örök mozgás embere. A FIATAL, UTOLSÓ ÉVES barátjával 1790-ben alapította meg a Magyar Társaságot. A társaság csak később lett orszá­gos hírűvé, a diákok amolyan „önképzőkört” hívtak életre. „Én legelébb Némethet, azután más egy pár barátomat felszólítottam, hogy gyűljünk össze hetenként s olvassunk egymás ítélete meg­hallgatása véget magyar nyelven készítendő munkákat. A gondo­lat kedvelést nyert. Mártius 20- án összejövénk, magyarul tudó társaság neve alatt egyesületet alkotánk.” Ilyen egyszerűnek látta Kis néhány évvel később a dolgokat. Pedig amikor ő „fel­szólította barátait”, az idők meg­lehetősen mostohák voltak a magyar nyelv számára. A latin nyelvet a közigazgatásból éppen csak néhány éve törölte el II. József, de helyébe rendeletileg a német nyelvet ültette. A köz­igazgatás és közoktatás nyelve a rendelet szellemében a német lett. Kis János lépése tulajdon­képp hadüzenet volt a hegemó­niát gyakorolt latin és német nyelvvel szemben. A fiatalember Társasága vakmerő kihívás volt és a már említett lassúság kö­vetkeztében kerülhette el az ál­lami adminisztráció figyelmét. És ha már elkerülte, megindult önálló fejlődésének útján. Rövi­desen az egész ország felfigyelt rá és messze túl lépett az ön­képzőkör keretein. KIS SZERVEZŐKÉPESSÉGÉ­NEK EZ VOLT AZ ELSŐ SZÁRNYPRÓBÁLKOZÁSA. Amint végzett a líceumban, a kor szokása szerint „albizálásra”, az egyetemi költségekhez szüksé­ges pénz összegyűjtésére indult. Más diákok is ezt tették. Csak­hogy Kis útja — miközben a fél országot bejárta —, elsősorban olyan emberekhez vezetett akik a magyar szellemi, kulturális életben vezető szerepet játszot­tak. Felkereste Ráth Mátyást, a Magyar Hírmondó szerkesztőjét Győrött, Kassán a Múzeum szer­kesztőit, Baróti Szabó Dávidot, Bacsányi Jánost, meglátogatta Kazinczyt,. Ráday Gedeont, Pod- maniczky Józsefet, Székesfehér­váron Virág Benedeket és szám­talan más jelentős embert. Ezek­kel az emberekkel sűrű levele­zésbe kezdett. Tulajdonképpen ugyanazt a munkát végezte, amelyet Ka­zinczy. s Kis alázata abban mu­tatkozott meg. hogy az „irodalom diktátora”, Kazinczy akarata alatt fejet hajtott és nem kívánt még egy „Széphalmot” Dunántú­lon létrehívni és ezáltal megosz­tani a magyar irodalmat. Közel negyven éves barátságra hivat­kozhatott az alávetettség szere­pét vállaló Kis. Így történt ez akkor is. amikor „felfedezte” a magyar Horatiust, Berzsenyit. Kővágóörsi lelkész­kedése idején már többször fel­kereste őt: „Ámbár csaknem egy egész napot töltött velem, még­sem vetetett legkevesebbet is észre, hogy benne tudomány vagy éppen lángész lakik”. De amikor nemesdömölki lelkész volt, már gyanút fogott: „Több ízben hoz- zámenésemkor ötét asztalánál dolgozva, s papirosok mellett ta­láltam, melyeket belépésemkor az asztalfiókba hidort, úgy azon­ban, hogy apró nyíredékek ma­radtak kívül”. Nos, amikor Ber­zsenyi leleplezte magát, Kis azonnal átvette költeményeit s Kazinczy „jóindulatú” bírálatára bízta. A felfedezés minden két­séget kizáróan az övé volt. Pon­tosan úgy járt azonban, mint Columbus Amerikával, Berzsenyi neve Kazinczy által lett ismere­tessé. MINT KÖLTŐNEK, MŰFOR­DÍTÓNAK SOKAT VITATOTT AZ ÉRTÉKE. S habár eredetisé­gét illetően akadhatnak kifogá­sok, semmivel sem játszott alá- rendeltebb szerepet, mint a kor­szak egyéb írói. Igaz, nem jutott Csokonai, Berzsenyi lírai magas­lataira, nevét azonban mégsem nélkülözheti a magyar iroda­lomtörténet. (A jelenleg érvény­ben levő énekeskönyvünk vallá­sos lírájából majdnem tucatnyit őrzött meg. Legyenek legalább ezek ízelítők a költő munkájá­ból.) SOPRONBAN, A SZÉCHE- NYI-TÉR 11. SZÁM ALATT, a volt evangélikus líceum falán két relief látható. Kis Jánosé és Berzsenyi Dánielé. Kazinczy ezt írta kettejükről: „Kedves nekem a mester és a nem kisebb tanít­vány”. Ezzel a Kazinczy-féle megállapítással több, mint más­fél száz év óta élünk együtt, de az az érzésünk, hogy a két evan­gélikus nagyság nevét még na­gyon hosszú ideig fogjuk így együtt emlegetni. Rédey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom