Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-24 / 4. szám
GYERMEKEKNEK. Ne legyen más Istened! „írok nektek5 ifjak. * Édes hazánk Magyarország Bizonyára sok építkezést láttatok már. Ahhoz, hogy egy ház biztonságos, időtálló legyen, a legfontosabb a szilárd alap. A tíz- prancsolat is szilárd alapra épül fel, amelytől a többi függ, amely nélkül a többi halomra dől: ne legyen más Istened! MIT JELENT AZ A „MÁS ISTENED”? Régen a pogány népek több istent imádtak. Istenként tisztelték a napot, holdat, csillagokat. Kőből, fából, aranyból, ezüstből szobrokat faragtak, képeket öntöttek, azokhoz imádkoztak, nekik mutattak be áldozatot, segítségükben bíztak. — Arról már olvastatok, hogy Isten Izrael népét ilyen pogány, sokis- tenhivő népek közül hívta el. Ezt mondta nekik: Én vagyok az Űr a te Istened. Törvényét, a tízparancsolatot adta nekik, hogy azok mint útjelző, tábláic, utat mutassanak nekik, irányítsák őket, megóvják őket a veszélytől. Mit jeleit ma nekünk az első parancsolat, akik nem vagyunk sem napimádók, bálványszobrot sem készítünk magunknak? Luther Márton ezt így magyarázta: „Istent féljük és szeressük és csak őbenne bízzunk.’’ ISTENT FÉLNI NEM AZT JELENTI, hogy Istentől félünk, mint ahogy szüléinktől, tanítóinktól félünk, ha valami rosszat követtünk el. Tudnunk kell, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és a bűn büntetést érdemel. Mégis, az istenfélelem egészen más. Félünk attól, hogy őt megbántjuk, eltérünk parancsolatától, ahogy nem akarunk szomorúságot okozni azoknak, akiket szeretünk. József, amikor bűnre akarták csábítani, így szólt: „Hogyan vétkeznék az Isten ellen?” Az istenfélelem azt jelenti, hogy kerüljük a bűnt, és figyelünk Isten akaratára, ha Isten gyermekei vagyunk, nem élhetünk akárhogy. ISTENT SZERETNI. Hogyan szeressük Istent? Életünk során sokmindent és sokmindenkit szeretünk. Szüleinket és családunkat, barátainkat. Kedves tárgyainkat, szórakozásainkat, amiket ma hobbyknak is nevezünk. Később munkánkat, hivatásunkat, saját családunkat, gyermekeinket. Szeretjük hazánkat is. Ez Isten akarata is. Ö örül örömeinknek, ő ajándékoz meg mindezekkel. A baj csak akkor következik, ha valami vagy valaki őelé kerül, nála fontosabbá válik, időnket és figyelmünket, akaratunkat teljesen leköti, elvon tőle, ha szívünkben már nem jut hely Isten számára. Isten néha próbára tesz bennünket, vajon őt szeretjük-e, mindennél jobban? így tette próbára Ábrahám szeretetét, amikor Izsák fia feláldozását kérte tőle. Ábrahám megállta a próbát, még fiánál is jobban szerette Istent. Isten, aki minket mindennél jobban szeret, Fiát feláldozta értünk, tőlünk is azt kívánja, hogy őt mindennél jobban szeressük. ŐBENNE BÍZNI. Aki komolyan veszi, hogy szülei szeretik őt, gondoskodnak róla, sohasem aggódik. Nem kérdezi, hogy mi lesz vele holnap, lesz-e ruhája, ebédje, meleg szobája. Bízik szüleiben. Jézus arra tanít bennünket, hogy így bízzunk mennyei Atyánkban, aki jól tudja mire van szükségünk. Gondoskodik rólunk mindenben. Nincs okunk félni aggodalmaskodni, hiszen életünk az ő kezében van. Sokan bizakodnak összegyűjtött pénzükben, gazdagságukban, mások félelmükben babonás jóslatokhoz folyamodnak, vannak olyanok is, akik bizonytalanságukban az italban vagy kábítószerben keresnek megoldást. Isten igéje azt mondja, hogy mindez ingatag alap, egyedül Atyánkban bízhatunk. Rá minden körülmények között bátran építhetünk. MIRE TANÍT TEHÁT BENNÜNKET az első parancsolat? Legyen számunkra mindennél fontosabb, hogy figyeljünk Isten akaratára és csedlekedjük is azt. Vegyük komolyan, hogy Isten teljes szívünket és szeretetün,ket kívánja, legyen ő az első helyen életünkben. Bízzuk rá nyugodtan magunkat és egész életünket. Keveháziné Czégényi Klára ÍZLELGETEM A SZAVAKAT: haza, hon, Magyarország. Pátosz- szál áradó verssorok zendülnek fel bennem, költők vallomásai: Hazádnak rendületlenül Légy híve, ó magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar ... Petőfi „Arany kalásszal ékes rónasága” és Radnóti „lángoktól ölelt kis országa” az én hazám is! Kis folt a Glóbuszon, de belefér az Alföld végtelen síkja, benne hullámzik a „magyar tenger” és itt nyújtózik szelíd lankák hátán „Somogyország” — ország az országban. Végtelen világok a Kárpátok gyűrűjébe zárva ... Mit jelent mindez nekünk, mai fiataloknak? Kedves kis városka főterén pihenjük ki fáradalmainkat. NDK- beli vendéglátóm elégedett a hatással: sikerült kivívnia osztatlan tetszésemet. Előttünk, a tér közepén régi napóra mutatja, hogy késő délutánra jár az idő. A szerkezet egyszerűségét — mintha szégyenné — gazdag díszítéssel leplezte az egykori mester. Filigrán rudacska áll ki a számlap közepéből, egy markos suhanc köny- nyedén karikába görbíthetné. A rudacskának azonban nincs mitől tartania, talán két évszázad is elvonult felette s nem akadt rosszakarója. — Itt nincsenek fiatalok? — kérdem kísérőmet. Vendégből vendéglátó lettem. Járjuk az országot, a mi édes hazánkat. Horpadt tetejű buszmegállókban, szemét tarkította erdei ösvényen, kibelezett vonatfülkékben, agyonnyomorított kresz-táblák mellett haladva arra gondo1. Mikor készített Izrael népe bálványt magának? 2. Ki volt az a bolond gazda, aki tele csűreivel akarta biztosítani életét? 3. Miért mondta Jézus a gazdag ifjúnak: oszd el vagyonod? lók, nálunk bezzeg vannak fiatalok! Újra kérdezem magamtól: Mit jelent nekünk, fiataloknak a haza? A HAZA TÖBB, MINT KÖRNYEZET, élettér. Hazájához személyes kapcsolat fűzi az embert — úgy, ahogy szülőt a gyermekéhez, hitvest a hitveséhez. Ennek a kapcsolatnak alapfeltétele a mélyre ható ismeret. Vajon ismerjük-e eléggé hazánkat? Járjuk-e buzgó zarándokként történelmi és természeti „kegyhelyeit”? Szinte közhely, hogy világjáró turistáink meglehetősen szerény ismerettel rendelkeznek hazai tájakon. Ez a megbecsülés hiányáról tanúskodik. Mondhatjuk úgy is, hogy a felnövekvő generációkból hiányzik az őszinte hazaszeretet. Az elidegenedés nemcsak embertársi kapcsolataink sorvasztó férge. Lehet a hazában, a hazától elidegenedett szívvel is élni. Ahol azonban él — nem a kötelességszerű, tradíciókba fulladt, hanem — az őszinte, tágölelésű hazaszeretet, ott természetesen fakad belőle a haza szolgálata. Az építés, a plántálás az ország saját fiainak ismertetőjele. Jog szerint lehet valaki magyar állampolgár, és mégis idegen, kifosztója, meggyalázója, haszontalan heréje a hazának. Magyarnak lenni térbeni és időbeni meghatározottságot jelent: közösséget vállalni mindazokkal, akik e földön éltek, élnek és élni fognak, ősökkel, kortársakkal és utódokkal. A HIVŐ EMBER SZÁMÁRA még a fentieknél is többet kell, hogy jelentsen a haza. Nem el4. Ki mondta: én és az én házam az Ürnak szolgálunk? Válaszaitko február 7-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin utca 12. 1088. lenséges terület és nem is semleges zóna a hit számára, hanem Isten ajándéka, emberszereteté- nek jele ez a falvakkal, városokkal, gyárakkal, templomokkal tarkított táj. Itt szólított nevünkön a keresztségben, itt nyiladozott az értelmünk, itt erősödtünk (kon- firmálódtunk) meg hitünkben, itt dolgozunk a mindennapi kenyérért és élvezhetjük munkánk felülről jövő áldásait. Itt hívnak istentiszteletre a kedves, megszokott hangú harangok, itt találkozunk az igében és a szentségekben szerető Atyánkkal. Megfeledkezhetünk-e minderről hálátlanul? A hivő fiatal számára a haza á misszió, az evangéliumi szolgálat területe is. Szent ez a föld, hiszen itt hív és küld bennünket szolgálatra ugyanaz az Isten, aki régen Mózest küldte népéhez. Ez az ország, ez a nép figyeli, hogy Isten gyermekeiként végezzük-e küldetésünket és igényli szolgálatunkat. Ezért is becsületes, odaadó munkánkkal annak a nyomában járjunk, Aki azt mondta magáról: „én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek”. Nekünk, Jézus mai, magyarországi tanítványainak itt szól a tettre késztető ige is: „Az aratni való sok ...” Szolgálni, ahol kell evangéliumi szeretettel, ahol kell az evangélium örömüzenetével — erre késztet hitünk és hazaszeretetünk. Győri Gábor EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz január 31-én délután 5 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 18.). Orgonái: Győri Gábor Műsoron Bach, Buxtehude, Walther művei. Igét hirdet: FÓNYAD PÁL Kérdéseink Iáili Lajos: Tessedik Sámuel pedagógiai tevékenysége Tizenkét évig jártam evangélikus iskolába, nem csoda, hogy elég sokat hallottam Tessedikről és ezért már akkor két munkát olvastam el róla. Legjobban azonban egy folyóiratcikk ragadott meg. Amikor 1935—37 között a Szarvasi gimnázium felügyelete alá tartozó Orosházi Gimnázium tanára lettem, közvetlen kapcsolatba kerültem a minket ellenőrző szarvasi tanárokkal és tanítványaimat Tessedik Gyakorlati Gazdasági Szorgalmatossági iskolája egykori épületében vizsgáztattuk le Szarvason. így nyílt alkalmam Tessedik emlékekkel, könyvekkel, prédikációkkal megismerkedni és Tessedik kutató tanárokkal elbeszélgetni. ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN merem állítani, hogy az általam ismert, Tessedikről szóló írások közül ez a könyv mutatja be úttörő munkásságát a legnagyobb hűséggel. Általános pozitív kritikámhoz csak két bíráló megjegyzést kell hozzáfűznöm. A kitűnő író kevésbé vehette észre a prédikációkból, hogy Tessedik minden kanti összehasonlító filozófiai és leibnizi racionalizmusa ellenére; elsősorban mély keresztyén meggyőződésből, Krisztus Istent és embert szerető nagy parancsolatából és a segítő szolgálat kötelességéből kapott indítást munkájára. Luthertől tanulta meg a teremtett világ iránti felelősséget. Ugyanakkor, amikor teológiája racionalista volt, tevékenysége diakónia maradt egy fél évszázadon át. Minket a mai diakónia megvalósításában működőket is zömmel racionalista teológusok neveltek fiatalságunkban; jól látjuk, hogy Isten szereti ezt a világot, amelyben az egyház társadalmi funkcióját is végzi. Második bíráló megjegyzésem az, hogy a szerző nagyon helyesen hangoztatja az akkor „haladó” kapitalizmusba való átmenet élharcosát, de sokkal szerényebben fogalmazza meg, hogy Tessedik igen sok törekvése a parasztság és munkásság intézményes felemelésére: minálunk nagyrészt csak a szocialista rendszerben valósult meg. Bár eddig a kapitalizmuson keresztül vezetett az út a szocializmusba és csak napjaink fejlődő országainak némelyike ugrik át a feudalizmusból a szocializmus építésébe, mégis jobban hangsúlyoznám Tessedik kezdeményező hatását több szocialista gondolat, terv és intézmény megvalósulásában. KÖNYVÉT TESSEDIK MŰKÖDÉSI, HÁTTERÉNEK megismeréséhez a XVIII. század társadalmi, gazdasági viszonyainak vázolásával kezdi el. Amíg Nyugat-Euró- pában már a fejlődő kapitalizmus hatására háromnyomásos földművelési rendszert terjesztettek el, addig hazánkban a feudalizmus hatására a legprimitívebb és leg- extenzívebb, ősi rendszerben gazdálkodtak. A trágyázás, vízrendezés és öntözés ismeretlen volt. A jogfosztott parasztság nem tagja a nemzetnek és kizsákmányolása, az urasági földfoglalások, valamint a növekvő feudális szolgáltatások miatt, reménytelen parasztfelkelésekbe sodorja őket. Bár 1785-ben a jozefínus jobbágy- rendelet már ad módot a munkahelyváltoztatásra, lényegében a kiszolgáltatottságuk nem csökkent. A nyugaton járt és a felebaráti szeretet parancsolatát mélyen átérző Tessedik mindenképpen igyekszik a gazdasági mélyponton tengődő parasztság segítségére lenni. A nemes földesurakon kívül a „parasztkirályok” (kulákok) is kizsákmányolják a legszegényebb népréteget. Tessedik minden rendelkezésre álló eszközét: szószéket, iskolát, családlátogatást, felnőttoktatást, temetési búcsúztatást felhasznál a parasztság sorsának javítására. Pályája kezdetén még majdnem egy évszázad, pályája végén csaknem fél évszázad választja el a marxizmus forradalmi eszméinek teljes kidolgozásától. Iskolareformja és első mezőgazdasági iskolája is még a francia forradalom kitörése előtt bontakozott ki. Ő még a forradalmak előtti, szeretettel segítő, békés reformátor, aki elért eredményeket a parasztság felemelésében, de még bízott abban, hogy sanyarú sorsuk megjavítását népnevelési eszközökkel, forradalom nélkül is meg lehet oldani. így kétségtelen eredményei mellett is sok volt a kudarca, alulról a megnemértő, elmaradott parasztság, felülről a kiváltságait féltő nemesi és arisztokrata földesuraktól. A következő fejezet Tessedik pedagógiai munkáját méltató irodalomról szól. Áttanulmányozva örültem a művek sokaságának, de megszégyenített, hogy a felsoroltaknak mintegy feléről volt eddig tudomásom. Különösen örvendetesek a külföldi ismertetések pl. a tavalyi UNESCO Tessedik ünnepély méltatása. Űj fejezet szól életrajzától és személyiségéről. 1742-ben született Albertirsán papi családból. Mivel életútja általában ismert, csak azt ragadom ki, hogy hamar árvaságra jutva, anyja szűkös körülmények közt Pozsonyban, majd Debrecenben papnak taníttatja. Tanulmányait Erlangenben folytatja és közben gyalog bejárja Németország legiparosodottabb vidékeit. A polgári társadalomban meglátja hogyan lehetne felemelni hazánk paraszti rétegét. Hazajövet 1767-től haláláig (1820) szarvasi pap. Elveszi lelkésztársa lányát, akiből kitűnő pedagógus és kertész munkatársat formál. AZ EMBER SZEMÉLYISÉGÉNEK ERKÖLCSI ARCULATÁT és a társadalomban elfoglalt helyét az határozza meg, hogyan viszonyul az anyagiakhoz, a kollektívához, hivatali kötelességeihez, saját életútjához, valamint egyéni eredményeihez és kudarcaihoz. Személyiségének kialakítását ez a könyv az eddiginél nagyobb tudományos igényű pszichológiai analízissel dolgozza fel. Tessedik újászervezi a helyi iskolát, a Békés megyei iskolák felügyelője lesz, őt bízza meg egyháza, hogy II. József: Ratio Educations rendeletének egyházi iskolára alkalmazott feltételeit dolgozza ki. Közben az Országos Királyi Iskolai Bizottság tagja lesz. 1780-ban megnyitja híres Me, zőgazdasági és háziipari iskoláját. Ez csupa sikernek tűnik, melynek koronája 1787-ben II. József kitüntetésének átadása. Örömeinél, sikereinél azonban sokkal több a bosszúsága, bánata. A parasztok ragaszkodnak babonás szokásaikhoz és felforgatónak tartják. Nagyszerű, modern olvasókönyvét egyes szülők elveszik gyereküktől és nem engedik használni, mert abban nem az van, amit régen tanultak. A tanítók ragaszkodnak értelmetlen szövegek beszajkóztatásához és karban való elszavalásához. A munkaiskolát a gyermekmunkaerő kizsákmányolásának nevezik. Amióta az alispán. átadta kitüntetését, a másodlelkész irigységből a szószékről szidalmazza és lázítja a szomszéd faluk papjait is. A késői barokk ellenreformáció maradványai minden protestáns iskolával együtt támadja iskoláját és igyekszik veszélyeztetni anyagi alapjait is. A feudális földesurak félnek a parasztok felemelkedésétől és burkolt érvekkel kétszer bezárásra késztetik koruk leghaladóbb iskoláját. Első felesége leghűbb munkatársa 39 éves korában, sok árvát hátrahagyva, meghalt. Gyermekei miatt elég hamar elvesz egy nagy műveltségű, nyelveket beszélő, 30 éves özvegyet, akinek kiváló képességei vannak a parasztlányok nevelésében, de ő is meghal még férje életében. Teréz lánya jó pedagógus segítsége szintén fiatalon hal meg. Ezt a sok csapást csak elmélyült hite, bölcsessége, kitartása és erős egyénisége tudta elviselni. Keservei egyaránt hatottak személyiségének alakulására. Minden pénzét könyvekre, felszerelésekre költötte, éjjel-nappal tanult és dolgozott, korának tipikus polihisztora, tervezője, szervezője, tanítója, sőt felvilágosult politikusa is. Sokoldalú tevékenysége, szilárd akaratereje, jelleme és végtelen emberszeretete tette' képessé pedagógiai reformtevékenységének kiépítésére és a jövő mindmáig ható, nagy terveinek alakítására. (Folytatjuk) Fekete Zoltán
