Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-13 / 24. szám

Kérdőjeles mondatok A „ Úrhatnám44 vezetők? É A E VA iSÁ R N Aí >1 G ÉJ E Ef6, 9 Ez azután telitalálat. Bármi társadalmi különbség van is eb­ben a világban, és ebből íakadó- rn bármennyire különböző élet­sorsok is alakulnak ki, tudomá­sul kell vennünk: közös Urunk az Isten! Nincsen a gazdagoknak külön istene, sem a szegényeknek nincsen külön'istene. Egy az Űr! azaz egyedül Űr az Isten! Aki „mindnyájunknak Atyja”! ENNEK TUDOMÁSULVÉTELE először az első keresztyén gyüle­kezetekben valósult meg. Gon­doljuk csak el, mit is jelentett a mindennapi együttléteik során át­élni a tökéletesen új, emberi kapcsolatot egymással: testvérek! Ott ültek egymás mellett, egy ke­nyérből, egy pohárból táplálkoz­tak. Nem volt nyugtalanító ténye­ző vagy válaszfalat építő a meg­maradt osztálykülönbség, ez ür, az szolga. Oly hatalmas újdonság volt ez, hogy szinte naponta élték át ennek a Krisztusban megvaló­suló egységnek a csodáját. Vi­gyázniuk is kellett erre. Hiszen a tömött pénztárca és bársonysima kéz, a kérgesre dolgozott tenyér és az üres zseb óriási különbséget jelentett naponta. A kiegyenlítést a cselekvő szeretet munkálta kö­zöttük, de az alaphelyzet nem vál­tozott. Levelével egyidőben intézkedett Pál Onézimusz, a szökött rabszol­ga ügyében. Elképesztő tanácsot adott. A szökést bocsássa meg Filemon. a keresztyén gazda. A hazatétrö Onézimusz pedig tanul­jon meg jószívvel és békességgel továbbszolgálni rabszolga helyze­tében, hiszen az Orbán testvérek már most és útban vannak a vég­ső nagy napra, amikor minden át­meneti különbség örökre megszű­nik. A „mennyei Űr” él, azaz vég­zi megkezdett, világmegváltó munkáját. Se rabszolga szökésé­vel, se földi úr zsarnoki megtorlá­sával ne keresztezze Isten mun­káját. Éppen azzal legyen nyil­vánvaló mindenki számára a ke­gyelem nagysága, hogy erőt ad mind a rabszolgának engedelmes munkára, mind a földi úrnak igazságos bánásmódra. A „fenys* getés” tehát, akár jogilag igazolt büntet szankció, akár indulatilag érthetőnek látszó megtorlás, szó­ba se kerüljön, hiszen ez a „régi világkorszak”-nak törvénye, ők azonban valamennyien az Urban vannak, aki nem személyválogató. HIHETETLEN NEHÉZ MÉG AZ EGYHÁZBAN IS megtanulni ezt a leckét. Isten nem. személy­válogató. Előtte nincsen különb­ség. Nincsen olyan „érdem” vagy „kiváltság”, ami bárkit is előnyös helyzetbe hozhatna. De nincsen olyan hátrányos helyzet sem vagy akkora vétek, ami miatt valaki is menthetetlenné válna. A „Krisz­tusban” Isten egységébe fogja őket össze. Ez az egység valóságos egy­ség. Ugyanolyan nehéz ezt megta­nulnia az uraknak, mint a rabszol­gáknak. Lehet, hogy az „úr még a pokolban is út”, de a jövendő új világban bizonyára nem. Milyen nehéz elfogadni igazságtalan sor­sát a szegénynek. Milyen nehéz keresztyén módon gazdagnak len­ni és előkelő pozícióban állni. Ott a keserűség és a lázadó indulat, itt a visszélés, illetve „úrhatnám” motívum a kísértés. Adj valaki­nek csak kicsi hatalmat, milyen könnyen deformálódik. Alig kapta meg diplomáját, máris mekkora öntudattal, kulcsait forgatva vo­nul emelt fejjel a folyosón, lép be a betegszobákba. Papírokkal hóna alatt milyen arccal tör át p folyo­són várakozók között és intézke­dik, bár tenni keveset tesz. Aho­gyan utasít, bevágja magát a szol­gálati kocsiba, kioktat öregebb beosztottat, nyilatkozik, tör a státus-szimbólumok elérésére . . . borzalmas élménysor, ki-ki bőven folytathatja. Nagyszerű dolog, ha egy vezető tudatában van annak, kiktől kapta a megbízatását és érzi ezért á felelősségét. Még nagyobb, ha vezető tudja, hogy népét, sze­retett hazáját szolgálja beosztása helyén. Ennél is több, ha meg van arról győződve, hogy nem őérette van a többi, hanem ám kiemelt pozícióban is. de ö van a többie­kért. A legtöbb azonban az, ami­kor keresztyén módon valaki tud­ja, hogy „Ura van a mennyek­ben”, és Néki felel minden dolgá­ért. SZÁNALMAS ÉS ÜDVÖSSÉG­RE VESZÉLYES' az „úrhatnám vezető magatartása. Isten dicső­ségét, szolgálja viszont az és egy­úttal saját üdvösségét is munkál­ja, aki az Urat szolgálja vezető pozíciójában. Olyan nagy ügy ezi, hogy ezért érdemes imádkozni. Legalábbis a régiek ezért könyö­rögtek, túlnyomóan rabszolga- gyülekezetekben. földi urakért, felsőségért és hatalmasságokért. Ennek az imádságnak nem sza­bad ma sem elnémulnia! Balikó Zoltán Peslmegyei kórustalálkozó Nagytarcsán Az eső elállt —, a virágillattal teljes májusi idő igazi Kantáte- vasárnapi hangulatot áraszt, a Teremtőt magasztaló újjongó énekre késztet. Élénk a sürgés­forgás a nagytarcsai templom és parókia körül: autón, autóbuszon sorra érkeznek a Pest megyei Egy­házmegye kórusai. A lelkészi hi­vatalban ülünk Keveházi László esperes. Gáncs Péter nagytarcsai lelkész és Marschalkó Gyula egy­házmegyei zenei-előadóval. Vára­kozás, beszélgetés közben igyek­szem megtudni valamit az egy­házmegye kórusainak életéről. .. Jelenleg kilenc kórus működik. Valamennyien itt vannak és éne­kelni fognak, a fótiak kivételével, akiknek teológus vezetője másutt szolgál. 1980-ban Pilisen. 1981-ben Albertiben volt kórustalálkozó. Néhány nemrég alakult énekkar mellett akad olyan is, amelyik már több évtizedes hűséges szol­gálatra tekinthet vissza. 3 órakor harangszó mellett in­dulunk át a templomba, amely hamarosan megtelik, hiszen a vendégszerető nagytarcsai hívek ez alkalommal is^ nagy érdeklő­déssel gyűltek össze. 5 kórus a templomhajóban, 3 a karzaton helyezkedett el. Szárnyalóan zeng a kezdőének: „Jer dicsérjük Istent...” Gáncs Péter meleg sza­vakkal köszönti az egybegyűlte­ket, majd Marschalkó Gyula ve­zényli a bevezető kánont, amelyet a 8 kórus közösen énekel. Ahogy a szólamok belépnek, egyre hatal­masabban terebélyesedik ki az „Ecclesia orans et cantans Luthe- rana” —, az imádkozó és éneklő evangélikus egyház hangja. Mivel az énekkarok lesznek az új énekeskönyv betanításának „motorjai”, igen jó volt hallani Marschalkó Gyula rövid előadását, aki színesen, érdekesen beszélt az új énekeskönyvről, miközben gya­korlati tanácsokat adott és illuszt­rációként be is mutatott egy meg­újított éneket („Ki dolgát mind az Orra hagyja ...”) Ezt követte az egyes énekkarok bemutatkozása. A domonyi volt az első. Vezetőjük Remenár Sán­dor, Foton szerzett oklevelet. A 20 tagú kórus, amelyik 2 éve szol­gál Crüger és Vulpius egy-egv művét adta elő. — Valamivel ré­gebbi a 21 tagú ikladi együttes. Ekker Pál vezetésével Rezessy László két művét énekelték. —: A következő együttes a karzatról szólalt meg: a vecsésiek Mar­schalkó Gyula vezetésével Bállá Péter 2 műve után Eszterházy Pál: Jövel Teremtő Szentlélek c. művét adták elő 20 taggal. — Ez­után 3 nagyobb létszámú együt­test hallhattunk.: a Roszik Mi- hályné vezette alberti-i kórus 13 éve működik, 33 tagja van. Mű­sorukon egy spirituálé, Händel: „Győzelmet vettél ...” és „Már keresztem vállra vettem” c. kompozíció szerepelt. — 32 tagú pilisi énekkart Csilló Mihály ve­zeti. Érdekességük, hogy már a negyvenes évek óta folyamato­san szolgálnak. Műsorukon Men­delssohn és Händel művek szólal­tak meg. — Bárdossy Tiborné ve­zeti az irsai kórust, amely 45 tag­jával az egyházmegye legnagyobb létszámú kórusa. A bemutatott Silcher és Prätorius darabokat jó dinamikai megoldások és szépen kiegyenlített hangzás jellemezte. — A maglódi 12 tagú együttes Blatniczky János lelkész vezetésé­vel egy Gárdonyi-kórusművet adott elő. — Utoljára maradt a „házigazda”, a 25 fiatalból álló nagytarcsai énekkar. Az egyház­megye — életkor szerint legfiata­labb kórusának —, további kivált­sága, hogy magas szintű zenei képesítésű karvezetőiük van Bá­lint József zenetanár személyé­ben. A kiválasztott nehéz műve­ket (Pittoni, Lotti, Gárdonyi) könnyed biztonsággal, igényesen adták elő. A továbbiakban a nagytarcsai és maglódi egyesített kórus rész­letet adott elő — 2 trombita köz­reműködésével — Bach 79. Kan­tátájából. Érdekes színfoltot je­lentett? amik Bálint József a egyesített 8 kórusnak a Karéne­kes könyv egyik darabját tanítot­ta, bemutatva, hogy miként kell egy már ismert darabot „kifino­mítani”. Keveházi László esperes záró- áhitatában a 150. Zsoltárról be­szélt, melynek alap témája: „Di­csérjétek az Urat”. Kórustalál­kozónk célja sem az volt, hogy egy-egy énekkart megdicsérjünk, hanem hogy az Urat dicsérjük. Miért dicsérjük? Mert hatalmas dolgokat cseiekedett. Hogyan di­csérjük? Minden létező eszköz­zel. A mai együttlét célja volt: minél több gyülekezet kapjon kedvet az énekléshez és új ének­karok is szülessenek. Befejezésül az énekkarok együttesen énekelték négyszólamú fúvóskísérettel ,,Ö maradj vé­lem ...” A találkozót testvéri egvüttlét követte a gyülekezeti házban, ahol a gyülekezet megvendégelte az összegyűlteket. A^szépen sikerült kórustalálkozó méltó megünneplése volt Kantáte- vasárnapjának. Bizonyára még sokáig emlékezetes marad az egy­házmegyében. Gáncs Aladár Hírek Ma a Föld túlsó széléről villámsebesen utolérnek. Az éter hullámai gyors heroldok. Katasztrófák, kérdések, gondok, világméretű miértek, kioltott, vagy halálveszélyben vergődő életek hírei zörgetnek be hozzám. Egy ez a Föld! Mind összetartozunk. Elefántcsont-toronyba rejtőzésre, önző közönyre nincs jogunk! De vállalva hírhozta-terheket, távol testvérek jajával, bajával Isten szívére menekülhetek. Túrmezei Erzsébet J előbb szereteti minket” 1 János 4, 16—21 Isten szeretetéről a Biblia mindig kijelentő módban beszél, soha­sem kérdőjelezi azt meg. „Az Isten szeretete.” Bibliai tényként mi is szívesen elfogadjuk, de mindennapi életünk csalódásai, szenvedései, a világban tapasztalható sok gonoszság kételkedő kérdéseket ébreszt bennünk. ISTEN SZERETETÉNEK MINDENNAPI ÉLETÜNKBEN VALÓ MEGLÁTÁSÁHOZ az szükséges, hogy világos legyen előttünk: „Isten előbb szeretett minket”, és ez az „előbb” állandó jellegű. Isten bibliai választott népe — Izrael — egész története során előbb kapott min­dig vezetést, megoldást, .mint remélte. Jézus Krisztust előbb küldte el az Atya, mint a megváltásra szoruló világ erre egyáltalán képes lett volna gondolni. Isten minket is „előbb” szeret . .. Mielőtt megérdemelnénk . . . Isten nem nézi, milyen lesz a világ, méltók leszünk-e szeretetére. Ha érdem szerint cselekednék velünk, egyszülött Fián kívül senkit sem szerethetett volna, mert elkövetett, vagy elmulasztott cselekedeteink méltatlanokká tesznek bennünket. Ez világosan mutatja azt is, hogy nem sorrendi kérdésről van szó. „Utóbb” sem válunk érdemesekké Isten szeretetére. Ha így lenne, már nem szeretetről lenne szó, hanem megérdemelt fizetésről. Isten szeretetének éppen ez a legnagyobb értéke és ereje. Mivel érdemtele- . nül szeret, azért lehet bizalmunk „az ítélet napjára”, de a jelenünk­re nézve is. Ez a szeretet kiűzi a félelmet, s ezzel megszabadít a legna­gyobb gyötrelemtől, „teljessé” teszi örömünket. ISTEN SZERETETÉRE AZ IS JELLEMZŐ, hogy mielőtt megérte­nénk, már szeret bennünket. Hányszor előfordult, hogy utólag döb­bentünk rá arra. hogy ami történt velünk, az Isten szeretete volt. Ak­kor fájt a csalódás, az elveszítés, érthetetlen volt az események ala­kulása, vagy bizonytalanságban voltunk döntéseink helyessége felöl. Talán sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsük: Isten jobban tudta, hogyan szeressen bennünket, s megpróbáltatások által is üd­vösségünket munkálta. Ehhez azt a legnagyobb szeretetét kellett „meg­értenünk”, hogy Jézus Krisztus adta értünk. Tévedésben volnánk azonban, ha azt remélnénk, hogy minden ve­lünk kapcsolatos esemény közvetlen célját — előbb, vagy utóbb — megértjük. Ebben az összefüggésben is igaz Pál apostol megállapí­tása: „Most tükör által, homályosan látunk... töredékes az isme­retünk.” (1 Kor. 13, 12.) Isten szeretetét is akkor értjük meg végérvé­nyesen, amikor elérkezik az a nap, amelyre most — éppen Isten sze­retete miatt — „bizalommal tekintünk”. De addig sem céltalanul ér­teti meg velünk Isten az ő akaratát, ha visszanézve megvilágosodik, hogy ő előbb szeretett minket. Arra bátorít bennünket minden „meg­értett” esemény, hogy akkor is bízzunk benne, amikor még nem la­tunk, és nem értünk. AZ EMBERI SZERETETNEK EGYIK MOZGATÓJA AZ A RE­MÉNYSÉG, hogy a.szereltért• köszönetét, hálát várhatunk. Az is elő­fordul. hogy glőbb kell kifejeznünk a hálánkat, ha egyáltalán valarttP*“«' segítést igénylünk. Isten szeretete ezen a vonalon is egészen más. Ml-Virr<^ előtt hálára gondolhatnánk, ő már szeret bennünket. Nem azért, hogy . majd utólag köszönetét kapjon. Hiszen ha az ember nem képes arra, hogy Isten szeretetét megérdemelje és megértse, akkor arra végkép­pen nincsen ereje, hogy meghálálja. Hogyan is adhatnánk mi az Is­tennek valamit, amikor mindent az ő szeretetéből kaptunk? Amikor mégis hálaadásról beszélünk, s Isten sok megtapasztalt jó­ságát igyekszünk megköszönni, akkor cselekszünk akarata szerint, ha az ő szeretetét adjuk tovább másoknak. Jézus is arról beszélt, hogy ha jót teszünk egy rászorulóval, vele teszünk jót. „Az ítélet napja felé” bizalommal tekintő keresztyén ember akkor is ezt fogja hallani Ura ajkáról. Ezért Isten megelőlegezett szeretetét nem visszaadjuk őneki, hanem segítünk vele embertársainkon. Ügy. ahogy ő cseleke­dett velünk. Tehát nem mérlegelve, hogy megérdemlik-e, van-e értel­me. vagy remélhetünk-e viszonzást. Egyedül az lehet a szempont, hogy szeretetünkkel segítsünk a másikon, mindennapi, vagy egzisztenciális kérdéseiben, egyes embereken, vagy a világ nagy gondjaiból reánk háruló feladatokban. FIGYELJÜNK TÖBBET ARRA, hogy „Isten előbb szeretett min­ket". Ha nemcsak igényeljük szeretetét. hanem meglátjuk, hogy sze- retetével minket is szeretetre hív, akkor érthetőbb lesz az életünk nagyobb lesz az örömünk, és gyümölcsözőbb a szolgálatunk. Bárány Gyula Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy előbb szerettél minket, mint mi azt megérdemelnénk, megértenénk, vagy meghálálnánk. Ezért nem kell a felelem gyötrelmében élnünk, hanem bizalommal tekinthetünk az delet napja felé. Ajándékozd nekünk Szentlelkedet — könyör- gunk —, hogy az ő erejével tovább adhassuk szeretetedet embertest- veremknek, és egész környezetünknek. Hogy így, akaratodnak enge­delmeskedve, szolgáljunk embertársainknak, s munkáljuk a te dicső­ségedet. Amen. ORGONAMUZSIKA J. S. BACH műveiből a Bécsikapu téri templomban június 11-én, pénteken este fél 7 órakor. Közreműködik: Peskó György orgonaművész Előadók: Fasang Árpád és Meixner Mihály Három korálelőjáték a-moll concerto d-moll canzona C-dúr toccata, adagio és fúga g-moll fúga d-moll toccata és fúga Jegyek ára: 30 Ft. — Szentháromság ünnepe után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 16,19—31; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 4, 16—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­nius 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet ZÁSZKALICZ- KY PÁL mohácsi lelkész. Megjelent Dr. Muntag Andor: JOB KÖNYVE exeaézise Ára: 255:— Ft. Kapható a Sajtóosztályon

Next

/
Oldalképek
Tartalom