Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-13 / 24. szám

Istentiszteleti rend Húsz évvel ezelőtt, 1062. április 7-én Budapesten hunyt el az ipa­rossorból tanítóvá lett k'öltő és író Bakó József. Jeles irodal­márrá érésének egyik állomáshe­lyén Orosházán, a Szántó Kovács Múzeum két termében nyitotta meg a napokban — a kegyeletes évfordulóra emlékezve — Fábián Zoltán író, a mintegy félezer do­kumentumot felvonultató repre­zentatív Bakó-kiállítást. hetjük az általa használt cipész­mesterség szerszámait; és görbe- botját, mellyel nyári iskolai szü­netekben bebarangolta fél Euró­pát. Bakó József tanított Tabon, az Orosháza melletti Monori tanyá­kon, Békéscsabán és Pilisen. Munkásságában elsősorban az iparos- és parasztélet gondjai foglalkoztatták. Szívós önműve­léssel megszerzett rendkívüli tó­Budapestcn, 1982. június 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Karoly, de. 11. (urv.) Pintér Karoly, du. 5. Pinter Karoly, du. ii. Szereiet- vendegseg: Hafenseher Károly. Fa­sor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Mun- lag Andorne. Dózsa G^yörgy út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaiy Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 1U Veöreös Imre. Vajda Peter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyar­mat u. 14. de. tél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci ut 129. de. negyed 10. Smideliuszné Dro- óina Erzsébet. F’rangepan u. de. 8. Smideliuszné Drobina Erszébet. Üj- pcst de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle te­lep de 8. Bonnyái Sándor. Pestújhely de fél 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkola de. fél 11. Szalay Ta­más, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Kosa László. Rákos­hegy de. 9. Kosa Pál. Rákosiidét de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 0. Nagy László. Torockó tér de. fél 9 Nagy László. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor, de. 10 Görög Tibor. XII.. Tartsav Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pest hidegkút de. fél 11. Modort u. 6. de. 10. Kelenföld tie. 9. (úrv.) Bencze Imre., de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok dr. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) Rőzse István. Törökbá­lint du. fél 5. Rozsé István. Csillag­hegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — 1947 előtti hasznait levelezőlapo­kat. borítékokat, tábori postát, r.é- lyeggyűjteményeket veszek. Cornides bélyegkeresftedö. 1067 Budapest, Lenin krí. 79. Telefon: 121-589. • — VIDOVSZKY BÉLA BARÁTI KÖRE — a művész születésének lövő évi centennáriuma alkalmából — meg­kezdte festményeinek felkutatását és katalogizálását. Ezúton is kérik a Vi- dovszk.v-festmények tulajdonosait, hogy a képek adatait (méret. téma. évszam) szíveskedjenek beielentcni s kővetkező címre: Vidovszky Baráti Kör. Budapest, Üllői t 54—56. VI. 51. 1032. evangélikus elet A Maeyarcrszag: • Evangélikus Egyház Sajt.oosztaivanak lada Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvőrgy Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 13. Teiefcn: 142-014 Csekkszámlaszam: 516—20 412—VII] Előfizetési ar: egy évre 240.— Ft Arusúla a Magyar Posta index: 3; 311 ISSN 9133—1303 82.1270 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs maeasayomás Felelős vezető: Soproni Béla vezengazeató „Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el, és aki engem el­utasít, az azt utasítja el, aki elkül­dött engem” (Lk 10,16). VASÁRNAP. — „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, mi­lyen nagy dolgot tett az Űr ve­led. és hogyan könyörült meg raj­tad” (Mk 5,19 — Zsolt 94.18 — Lk 16,19—31 — Zsolt 37,1 — 20). Jó dolog megtapasztalni —Jézus szeretet, bűnbocsátó ha­talmát. Szívesen maradna az em­ber mindig Jézus szeretetének erőterében. Hogyan lehet Jézus közelében maradni? Ennek a meggyógyult embernek * meg­mondja Jézus: amit kaptál, add tovább! Az van hozzá legközelebb, aki viszi evangéliumát másokhoz. Az evangélium továbbadása, sze­retetének folytatása embertársa­ink között —, vagyis Jézus szol­gálatának végzése tart meg Jézus közelében. „Amit Krisztus tett s tanított, Csak hirdesd s cselekedd azt, így országát gyarapítód, s lelsz benne erőt, vigaszt. Kerüld az ámítok tanát. Mint veszedel­mes nyavalyát, Vigyázz, megront, s rabbá tesz” (351,8.). HÉTFŐ. — „Ne kívánd feleba­rátod feleségét!” (5Móz 5,21 — Ef 5,2.3 — 2Tim 3,14—17 — Ef 5,1— 14). Isten tízparancsolata védi életünket, embertársainkhoz való viszonyunkat, az emberi közössé­get. A hatodik parancsolattal is és ezzel a tizedikkel is a házaséletet és a családi közösséget bástyázza körül. A „ne kívánd” arra mutat, hogy a bűn nem a cselekvés pil­lanatában, hanem már a szívben és a gondolatokban történt meg­fogalmazódásakor elkezdődik. Ezért kel] már a kívánság ellen felvenni a Harcot, mert semmiféle mesterkedéssel nem igazolható a nyomában következő házasságtö­rés, válás. Isten Lelke' indítson ar­ra. hogy inkább segítsük egymást abban, hogy mindenki megtart­hassa házassági esküjét. „Mi Jé­zusunk. ó, el ne hagyj. Tanács, se­gítség csak te vagy Mindennemű szükségben. Dicsérni fogunk tége­det. És áldani szent nevedet E föl­dön és az égben. Jövel, Közel Légy mihozzánk, hogy hozzon ránk há­zasságunk Áldást, melyet tőled várunk” (467, 4. v.). KEDD. — „A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges mo­rajlásánál fenségesebb az Ür a magasságban” (Zsolt 93.4 — Mk 4, 39 — Jón 1,1—10 — Ef 5,15—21). Teremtett világunknak számtalan sok szépségét láthatja szemünk. A legnagyobb nyárban is hóföd­te hegycsúcsok, a nagy magas­ságból lezúduló vízesések, vagy a tenger vizének sejtelmes morajlá­sa — mind fenséges látvány, ta­pasztalás. De mindezek csak hal­vány sejtetöi Istenünk fenségének, erejének, hozzánk hajló szereteté­nek, örökkévaló hatalmának. Halljuk meg hívását! Nem csodá­tokat — követőket keres. „Szent vagy, Urunk Istenünk, Szent vagy seregeknek Ura! Bajban hű segít­ségünk; Ég és Föld és tenger árja Teljes dicsőségeddel: Mind Urá­nak énekel” (702,3. v.). SZERDA. — „Hozzám kiáltot­tál a nyomorúságban, és megmen­tettelek” (Zsolt 81,8 — Jn 4,53 — Jón 2,1—11 — Ef 5,22—33). Isten népének számtalan sok tapaszta­lata volt arról, hogy a kiáltás, az imádkozás nem pusztába kiáltott szó. Istennél mindig kész a segít­ség. Ami az atyákkal történt és ami saját tapasztalatuk volt, azt mindig továbbadták utódaiknak. Arra is gondolnunk kell, hogyha hiányzik az ilyen tapasztala­tunk, vajon nem az imádság ma­radt-e el? „Csak te vagy most is, akit kívánunk, S nagy szüksé­günkben buzgón imádunk; Nincs kívülötted senki gyámolunk, Föl­dön, sem mennyen nincs más tá- maszunk’\264, 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Alaktalan testemet már látták szemeid, könyveiben minden meg volt írva, a napok is, melyeket nekem szán­tál” (Zsolt 139.16 — 2Tim 1,9 — Jer 8,8—H — Ef 6,1—9). Isten mindenhatóságát és mindentudá­sát sokszor csak a nagy összefüg­gésekben keressük. Pedig szem- - Íves életünk is tükrözi. Foganta­tásunk pillanatától kezdve, e vi­lágra érkezésünk, napjaink, éve­ink száma, életünk vége — mind nyilván van öelőtte. De még több is, mert kezdettől fogva elvégez­te, hogy Jézus által megvált, új­ra gyermekévé tesz és üdvözít. Le­gyen néki hála ezért a szereteté- ért! „Hatalmadat amikor meg­gondolom. S bölcsességed elmán- mel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok, s csodálom” (5.3. v.). PÉNTEK. — Azt mondják; „El­veszett a reménységünk, végünk van. Tudjátok meg: Lelkemet adom belétek, életre keltek” (Ez 37,11.14 — Jn 6,63 — Ez 3.22—27 — Ef 6,10—24). Csalódás és ku­darc befullaszthatja emberi re­ménységünket; úrrá lehet rajtunk az érzés: nincs tovább! De Isten­nél semmi sem lehetetlen! Lelke által az élettelent élővé, a csüg- gedőt reménykedővé, az önzőt szolgáló testvérré formálja. „Ö ad­jon vidám új szívet A régi helyéi­be, És vessen gondot, félelmet Tenger mélységébe” (711, 5. v.). SZOMBAT. — „Így fogják ne­vezni : Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9.5 — Jn 10,29— 30 — Préd 12,1—8 — Bír 1.1—3. 17—21. 27—29). Jézusról szól a prófécia, akinek tanácsa biztos. Akinek ereje éppen a kereszten, — erőtlenségében — mutatkozik meg. Örökkévalóságból jött és oda távozott. Legfőbb akarata pedig, hogy béke legyen és ezt munkál­ja követői által is! „Kik a halál­nak árnyékában járunk, Te vagy, ó, Jézus tündöklő világuhk; Bé­kesség útján, míg a mennybe érünk, Te vagy vezérünk” (122, 6. v.). Tóth-Szöllős Mihály Bakó József (1896—1962) Bakó József a Vas megyei Ne- mescsón született 1896-ban, evan­gélikus zsellérszülők gyermeke­ként. Másfél évtizedig mint ci­pészsegéd dolgozott. A húszas évek közepétől jelentek meg ver­sei, előbb a helyi és megyei fóru­mokon, később a Nyugatban, a Pesti Naplóban, a Harangszóban, a Protestáns Szemlében és más egyházi lapokban is. Dr. Kapi Bélának a dunántúli egyházkerü­let püspökének jelentős anyagi ségítségével külön engedéllyel, 34 éves korára végezhette el a Sop­ronban a tanítóképzőt. A Beck Zoltán irodalomtörté­nész-tanár által rendezett szín­vonalas kiállítás értékét növelik az eredeti kéziratok, levelek. Ott van tucatnyi önálló kötete, az 1927-ben Szombathelyen megje­lent Árva kalászok c versesköny­vétől kezdve egészen- a halála után kiadott Följebb a kaptafá­nál (1964) c. önéletrajzi regényé­ig. Csak megindultsággal szemlél­— PESTÚJHELY. Általános tisztújitás volt a gyülekezetben. Ennek keretében iktata be tiszt­ségébe pünkösd ünnepén Hódos Árpád másoíjfelügyelőt, Márkus Jenő másodgondnokot, dr. Klen- ner Aladár jegyzőt, Barabás Mik­lósáé pénztárost, ifj. Laukó Já­nos számvizsgáló bizottsági tagot, továbbá Bottyán Jánosné, Éden József né, Kozma L ajosné, Németh Imre és Urbin Istvánná presbi­tereket Sghreiner Vilmos, a gyü­lekezet lelkésze — Június 13-án délután 5 órakor szeretetvendég- séget rendez a gyülekezet a Rá­kospalota Máv telepi református iékozotfságával kereste a tehet­ségének leginkább megfelelő for­mát. 1945 tavaszától, haláláig a fő­városban élt. Előbb a Nemzeti Parasztpárt Pedagógus Csoport­jának egyik vezetője volt. majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz­tériumban teljesített szolgálatot. Később a Köznevelés szerkesztő­ségében, a Pestvármegyei Sza­badművelődési Hivatalnál, az MTA Könyvtárában, illetve nyug­díjazásáig az Országgyűlési Könyvtárban dolgozott. A kiállítás megnyitásán részt- vett Bakó élete utolsó két évtize­dének hű társa, felesége Rozson- day Vilma, R. Károly lelkész lá­nya is. A. kiállítást a Békéscsabai Mun­kácsy Mihály Múzeum kiállítás- rendezői kivitelezték, a fotókat Váradi Zoltán készítette. ifj. Koszorús Oszkár templomban (XV. Széchenyi u. 16.) Ezen a világvallások képvi­selőinek moszkvai konferenciájá­ról tart előadást Viczián János baptista lelkész, a Szabadegyhá­zak Tanácsának főtitkára, az Ökumenikus Tanács titkára. Er­re az alkalomra a gyülekezet el­nöksége minden érdeklődőt sze­retettel hív és vár. — ELTARTÁSI szerződést kötne ka­tona fiát eEyedül nevelő özvegy asz- szony Budapesten élő, magányos sze­méllyel. „Megértés” jeligére a kiadó­hivatalba. Az élőlények nagy rendszerezője K^tszázhetvenöt éve fvzii letelt Carl von Linné Az élőlények gazdagsága, változatossá­ga szinte kimeríthetetlen. Kézenfekvő te­hát az emberiségnek az a régi törekvése, hogy a sokféle növényt és állatot valami­lyen egységes, áttekinthető rendszerbe foglalja. A döntő fordulatot ebben Linné munkásságának köszönhetjük. CARL VON. LINNÉ 1707. május' 23-án született a dél-svédországi Rashultban. Apja Nils Linnaeus evangélikus lelkész volt. Fiára nemcsak azzal volt nagy ha­tással, hogy a pietizmus szellemében ne­velte, hanem azzal is. hogy parókiája köré a vidék legszebb kertjét ültette, az akko­ri korban elérhető különleges fákkal, bök-, rokkal, virágokkal. Az ifjú Linnaeus' 1717—1726 között a közeli Vaxjöben járt_ gimnáziumba és teológiára. Ez utóbbi iránt azonban nem tanúsított különöseob érdeklődést; minden idejét a természet, főleg a növények megfigyelésének szen­telte. Johan Rothman växjöi orvos és gimná­ziumi tanár, családjuk barátja tanácsolta neki, hogy a lundi egyetemre menjen or­vostudományt tanulni. 1728-ban az uppsa- lai egyetemre ment át, ahol Olof Celsius orvos, természettudós, a híres csillagász nagybátyja pártfogolta. Itt a botanikus- kertben segédkezett. 1730-ban és 1732-ben Norvégiában, a Lappföldön és Finnor­szágban tett tanulmányutat. 1734—1735- ben Hollandiában tanult, és szerezte meg orvosi diplomáját. Itt jelent meg 1735-ben Systema Naturae (A természet rendszere) című műve. az akkoriban ismert növé­nyek, állatok és ásványok rendszere, amely nevét ismertté tette. Ezután egy ideig Amszterdam polgármesterének fő­kertésze Volt. Párizs,, London és Oxford meglátogatása után visszatért hazájába. 1738-ban Stockholmba költözött, ahol híres orvos lett. Feleségül vette Sara Luisa Moraeust, a falusi bányaorvos leányát, akit még külföldi tanulmányai előtt jegy­zett el. 1741-ben Uppsalában az anatómiai, majd a természetrajz tanszék professzora lett. A svéd tudományos akadémia alapító tagja, és első elnöke volt. 1754-ben, mun­kásságának elismeréséül nemességet nyert, Linné néven. 1764-ben megbetegedett, az oktatói munkát fiára, az ifjabb Carl von Linnére bízta, és birtokára, Hammarb.v-be vonult vissza. Itt halt meg 1778. január 10-én. Az uppsalai székesegyházban íe- mettélj el. LINNÉ MŰKÖDÉSE a botanika terén a legjelentősebb. Rendszere mesterséges, mert kiragadott bélyegeket: a növények porzóinak, termőinek számát, felépítését vette alapul. A növényeket 24 osztályba sorolta. Művét eszköznek tekintette a ter­mészetes rendszer megalkotásához, mert maga is látta, hogy a rokonsági viszonyo­kat nem fejezi ki kielégítően. Munkáit rendkívüli alaposság, és kiváló megfigye­lőkészség jellemzi. Species Plantarum • A növények fajai) című művében (1753) 8500 növényfajt írt le. a Systema Naturae 1757- ben megjelent tizedik kiadásában pedig 4600 állatfajt. Ö vezette be általánosan a kettős nevezéktant, amelyben az első név a nemzetséget („vezetéknév”), a második pedig a fajt („személynév”) jelöli. 1751-ben megjelent Philosophia Botani- ca című művében fejtette ki á fajok ke­letkezéséről vallott felfogását. Híressé vált megállapítása szerint annyi faj van, amennyit Isten kezdetben megteremtett. Idővel azonban ő is meggyőződhetett en­nek az állításnak helytelenségéről. Ker­tészkedés közben azt tapasztalta, hogy a termesztett növények megváltoznak: el­korcsosulnak, vagy éppen ellenkezőleg: több termést hoznak, nagyobbak lesznek, mint vadon élő őseik. Keresztezéssel maga is új fajtákat hozott létre, amelyek már jelentősen különböztek az általa a terem­tés kezdetén megalkotottnak vélt fajoktól; ősöktől. Műveiben 1762-től kezdve már el­hagyja a fajok változatlanságáról szóló megállapítást, és lehetségesnek tart bizo­nyos fejlődést az egyes osztályokon, tí­pusokon belül. Munkássága döntő fontos­ságú, és szükségszerű volt a biológia tu^ dományának fejlődésében, így például Darwin evolúciós elmélete számára. MÜVEINEK FONTOS SZEREPE VOLT Kitaibel Pálnak (1757—1817), a magyaror­szági növénykutatás úttörőjének munkás­ságában. Linné rendszerét magyar nyel­ven az 1807-ben kiadott Magyar Fűvész- könyv tette ismertté, amelyet Diószegi Sámuel református lelkész sógorával, Fa­zekas Mihállyal, a Ludas Matyi szerzőjé­vel közösen írt. Mint már említettük, Linnét a teológia tudománya helyett már fiatalkorában is inkább a természet érdekelte Mégis, éle­tének legmélyebb meggyőződése szerint „a teremtett világ célja az, hogy az ember, és csakis az ember felismerje benne Isten nagyszerűségét”. ifj. Szentpétery Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom