Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-07 / 23. szám

Kérdőjeles mondatok El lehet dobni a régit és felvenni az újat? Ef 4,22—24 Héraklészről, a görög mondavi­lág hőséről van feljegyezve, hogy felesége védelmében megölte nyilával Ngssos kentaurt. A hal­dokló kentaur bosszúvágyból azt a tanácsot adta az asszonynak, fogja fel vérét, s ha úgy érzi, fér­je szerelme lankadni kez<lene, kenjen be vérével egy inget, azt adja férjére, s akkor az újra tel­jes szerelmével fogja szeretni őt. Áz asszony meg is fogadta a ta­nácsot, ám a kentaur vére méreg volt, az ing tűrhetetlenül égette Héraklészt. de úgy rátapadt a testére, hogy levetni sem tudta. A hős elviselhetetlen kínjában öngyilkos lett. Így halt meg Hé- raklész. SOK OLYAN EMBER VAN, AKI „NESSOS-INGKÉNT” HOR­DOZZA ÉLETÉT, múltját. Jobb pillanatainkban magunk is belát­juk. mennyire más az életünk, mint amilyen lehetne, vagy len­nie kellene. Hányán fogadkoz- nak egy új esztendő kezdetekor, ezután minden másként lesz, új életet kezdek. És hányán térdel­nek azzal az őszinte vággyal az Ür oltárához, hogy szakítok azzal a bűnnel, ami régóta rabságban tart. Hogy többé nem leszek olyan indulatos, hogy nem élem a ma­gam életét a házastársam háta mögött, hogy nem veszem kezem­be többé a poharat, becsületesen fogok dolgozni, nem szólok meg senkit, és ki tudja, mi mindent akarunk még „levetkőzni”. Fájó tapasztalat, hogy a leg­őszintébb elhatározások, „szent fogadalmak” ellenére is legtöbb­ször erősebben tapad hozzánk a bűn Nessos-inge. Pál apostol a Római levél 7. fejezetében éli át ezt a vergődést, amikor önmagá­ba pillantva kénytelen belátni, hogy nem azt cselekszi, amit akar, hanem kénytelen azt tenni, amit nem akar. a rosszat. „Miközben a jót akarom tenni — csak a rosz- szat tudom cselekedni. Én nyo­morult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” EL LEHET-E HÁT DOBNI A REGIT ÉS FELVENNI AZ ÜJAT? Lehet-e új életet kezdeni? Meg lehet-e tagadni a múltunkat, és „tiszta lappal” indulni? A válasz, Pál apostol válasza és Isten igéjének válasza egyér­telműen igen! Hogy miért tapasz­taljuk akkor mégis az ellenkezőjét — úgy tűnik — sokkal gyakrab­ban? Mai szemléletünktől nem idegen a felelet: mint oly sok minden világunkban, ez is „energiakér­dés”. Az ember évezredekig leg­feljebb csak álmodozhatott arról, hogy legyőzi a nehézségi erőt és felrepül mondjuk a Holdba. Mind­addig, míg nem volt hozzá ener­giája csak álom maradt. Mióta azonban megtanultunk az ener­giával bánni, azóta ez az álom is valósággá lett. így igaz ez egész életünk megváltoztatására is. Ne­künk kevés hozzá az energiánk. Ám rendelkezünk egy korlátlan energiaforrással, amely lehetővé teszi, hogy elszakadjunk a múl­tunk és természetünk, a bűn ne­hézségi erejének talajától. Ez az energia nem más, mint a Jézus Krisztusban való hit. amely ki­lendít minket tehetetlenségünkből. Le lehet hát vetni a Nessos-in- get! Ez elsősorban abban a bűn­bocsánatban történik, amiben Jé­zus Krisztus részesít minket. S ez azt is jelenti, hogy Isten nem ismeri a „priusz”, a büntetett elő­élet fogalmát. Amit Ö megbocsát, az végleg el van felejtve. Nem kell többé a múlton rágódni, s terhét hordozni. A másik lendítő erő pedig az a bizalom, amellyel Isten rehabilitálja az embert. Számára nem az az érdekes, hogy honnan jöttünk, hanem, hogy ho­vá megyünk! MINDEZ NEM CSUPÁN SZÉP ELMÉLET. Az apostol számára és a „Krisztus-energia” felfedezése óta sokak számára személyes ta­pasztalat, valóság. Pál apostol nem elméletileg ír az efezusiak- nak, hanem egy általa is járt. ki­próbált utat ajánl nekik. Hogy mennyiré így van. érdemes idézni egyik késői leveléből, & melyet fia­tal tanítványához, Timóteushoz irt. így vall magáról az öreg apos­tol: „Jóllehet előbb őt kárómló, az Övéit üidö20 és erőszakos em­ber voltam, mégis irgalmat nyer­tem ... Igaz, az a beszéd és tel­jes elfogadásra méltó, hogy Krisz­tus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért kö­nyörült rajtam, hogy Jézus Krisz­tus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik hinni fognak ben­ne...” (1 Tim 1, 13—). A „Krisztus-energiát” lassan kétezer éve ismeri már az em­beriség. A lehetőség adott, raj­tunk múlik, hogy használjuk-e. élünk-e vele. Aki kinyújtja a ke­zét a ma is élő Krisztus felé. az maga is átéli, megtapasztalja, amit az apostol: Le lehet vetkőzni a i'égit és fel lehet öltözni az újat. Ezt mondja Isten igéje. Saját sze­mélyes vallomásomként csupán annyit tehetek hozzá, életem mélypontján kipróbáltam — és igaznak találtam. Lehet új életet kezdeni, Jézus Krisztussal, ami­re kevés az emberi erő, arra elég az Ö energiája. AZ ÜJAT. A KRISZTUST FEL­ÖLTÖZÖTT EMBER ÉLETÉRE AZ A JELLEMZŐ, hogy minden­re van ereje. Erre az életre nem érvényes az energiatakarékosság jelszava, a „kevesebb is elég len­ne”! Jézus felszabadít a régi alól, egy új életre, amelyben jelen van Ö. a szeretet erejével a másik ember iránt, a bűn fölött aratott győzelme erejével egy új. tisz­ta, becsületes élet folytatására. Balicza Iván Eleonore Beck: Milyen lenne? Milyen lenne viliágunk, ha minden szótárból kitörölnék a megbocsátás szavát? Ha jelentését nem lehetne többé senkinek átélnie? Ha a vétkezőnek vétke terhe alatt kellene holtig roskadoznia? Ha botlásaival magára maradna mindenki? Ha nem ismernénk a megbocsátást, cssak a megtorlást? Milyen lenne akkor a mi világunk?! Németből ford.: Túrmeáéí Erzsébet Lelkésziktatás Nagytarcsán Lelkésziktatásra készülnek a nagytarcsaiak. Májusi pompában ragybgbak a templomudvar fái. Az ünneplő gyülekezet hosszú so­roltban halad temploma felé Lutherköntösbe öltözött lelkészek kísérik az esperes vezetésével. Gáncs Péter újonnan megválasz­tott lelkészt az oltár elé. Harang­zúgás és orgonaszó mellett új színt jelent a trombita, amely az „Erős vár” sorait szövi bele az orgona hangjaiba, amelyet Blat- niczky János lelkész szólaltat meg. örvendetes, hogy néhány fiatal újabban nekilátott a rézfú­vósok tanulásának, hogy ezzel is gazdagítsa a gyülekezet életét. A három szolgáló lelkész: Keveházi László, a Pest megyei egyházme­Kcveházi László esperes beiktatja Gáncs Pétert, balra Gáncs Aladár lelkész, jobbra Győri János ny. lelkész. gye esperese. Győri János, a nyugdíjba vonuló előd és Gáncs Aladár, az új lelkész édesapja és a beiktatandó szolgatárs letérdel­nek az oltár előtt, majd felhang­zik a gyülekezet ajkán az. Erős vár a mi Istenünk .. így kezdődött Jubilate vasár­nap élőésté.ién, május 9-éfi a be­iktató ünnepség Nagytarcsán. KEVEHÁZI LÁSZLÓ esperes az új lelkész kérésére a Zsidókhoz írt levél 13, 8 verse alapján hir­deti az igét: „Jézus Krisztus teg­nap, ma és mindörökké ugyanaz.” A gyülekezet életével együttjár­nak a változások: pásztorok men­nek és jönnek —, de Jézus Krisz­tus marad. Meleg hangon méltat­ta Győri János közel 40 éves nagy- tarCsai szolgálatát. Majd az új lelkész felé fordulva hangoztatta, hogy a gyülekezet bizalommal fogadta őt. és ő ezt a bizalmat az elmúlt időben igazolta is. Sze­reti ezt a gyülekezetei, hiszen döntött mellette. Utalt arra a vál­tozásra is, hogy ezúttal Pécel és Isaszeg is Nagytarcsához tarto­zik és ennek kapcsán meleg sze­retettel köszöntötte a társuló gyü­lekezetből megjelenteket. Gáncs Pétertől a gyülekezet keretein túl is sokat vár egyházunk, hogy szol­gálatával társadalmunkat is se­gítse célkitűzéseinek megvalósí­tásában. Az iktatási liturgia során szé­pen érvényesült Händel: Alleluia című kórusműve a Messiásból, amelyet Bálint József vezényelt a nagytarcsa—péceli énekkar elő­adásában. AZ ISTENTISZTELET UTÁN tartott ünnepi közgyűlést Fábián János, a gyülekezet felügyelője nvitotta meg. Ezt követően meleg szeretettel köszörifölték a beik­tatott lelkészt: äf. Groó Gyula, a Teológiai Akadémia dékánia. Gáncs Aladár, az édesapa. Győri János, mint előd. Kiss Pál egy­házmegyei felüevelő. és Gádoros Gézáné, a Hazafias Néofront ré­széről. Ifi. Horváth Mihály, az ifiúság tasiai sorából szólt, a gye­rekek nevében virággal köszön­tötte a lelkészt és feleségét Tanai Judit és Belop Csaba. Az üdvöz­lések sorát az esoeres zárta, át­adva az egvházmeavei köszönté­sét. Sokan köszöntötték írásban az úi lelkészt, mindenekelőtt dr. Káidy Zoltán püspök-elnök és Vassné Nyéki Ilona tanácselnök. A KEDVES TÁRCSÁI GYÜ- ' LEKEZF.T szívét-lelkét adta a vendéglátásba. így még sokáig folvt á hangulatos egvüttlét a gyü­lekezet és a vendégek közt. G. Pünkösd 2. napjának igéje A Szentlélek korlátok között ? Csel 15, 7—12 A bibllaolvásö Ütmutatőt először kiadó, és azóta is évről évre összeállító herrnhuti testvérgyülekezet krónikái beszámolnak arról, hogy alig öt évvel a gyülekézet megalakulása után súlyos viszály tört ki. A fiatal gyülekezetét a szétszakadás veszélye fenyegette. Túl sok különböző nézetű keresztyén élt ott, és mindegyik a saját látá­sát igyekezett rákényszeríteni a többiekre. A vezetők egyike, Chris­tian David ki is költözött a telepről, és egy külön kis kunyhót épí­tett magának, annyira nem értett egyet a többiekkel. Amikor a gyü­lekezetei életre hívó Zinzendorf tudomást szerzett erről, és Drez­dából odasietett, úgy tűnt, hogy már késő. De Zinzendorf nem adta fel olyan könnyen a harcot a gyülekezetért. Házról-házra járt, és a vitatkozóknak két egyszerű igazságot mondott. Először: mindany- nyian bűnösök vagyunk, és Isten előtt nincs semmiféle érdemünk. És másodszor: mindannyiunknak ugyanarra a Megváltóra van szük­ségünk. Ez hatott. A feszültségek lassan alábbhagytak, a szemben­állók megbékéltek, és a krónika ebben a mondatban foglalta össze a történeteket: „Megtanultunk szeretni.’’ A TÖRVÉNYKEZÉS LELKE SZÉTSZAKÍT. Nemcsak a herrnhy- tiaknak, hanem az első keresztyén gyülekezetnek is meg kellett ezt tanulniuk. Pedig minden olyan nagyszerűen kezdődött. Örömmel fogadták a missziói útról, a pogányok közül hazatérő Pált és Bar­nabást. De máris szót kértek a kritikusok: ilyen olcsón mégsem lehet Isten szeretetét megkapni! Előbb a pogányoknak is tenni kell valamit érte, nekik is meg kell tartani a mózesi törvényeket! Körül kell metélkedniük! Csupa „kell”! Nem ismerős számunkra is ez a gondolkodás? Ha igazi keresztyén vagy, ,akkor ezt és azt „kell” ten­ned. És közben a gyülekezet szétszakad a viszályban. A SZENTLÉLEK NEM ENGEDI, hogy korlátok közé szorítsák! Isten nem tesz különbséget „pogány” és „törvényhű” keresztyének között. Péter kimondja a vitatkozók előtt a döntő szót: „mi is éppen- úgy az Ür Jézus kegyelme által üdvözülünk, mint azok”. A tör­vénykezés útja hamis út. A saját erejéből senki sem jut közelebb Istenhez. Senki sem érdemelheti ki Isten szeretetét. Nem az a dön­tő, hogy mi mit teszünk, hanem, hogy Jézus mit tett értünk. Isten szemében ez az egyetlen érv. És ezt azzal bizonyította meg, hogy a „törvény nélküli” pogányoknak is odaajándékozta a Szentleiket. S ha Isten nem tesz különbséget, ha Ő nem követel, akkor senkinek nincs joga követelni. TEOLÓGIAI VITÁK, „BIBLIKUSÁN MEGALAPOZOTT VÉLE­MÉNYEK” HELYETT jobb volna, ha az életre figyelnénk! Arra, amit Isten Lelke cselekszik. Szabadon, korlátok nélkül. Akkor talán megtanuljuk, hogy Isten nem mindig ott van, ahol mi látni szeret­nénk. Akkor talán megtanuljuk, hogy Isten nem mindig azt teszi, amit szerintünk tennie kellene. Akkor talán megtanuljuk, hogy nem biztos, hogy nekünk van igazunk, nemcsak mi láthatunk helyesen. Akkor talán megtanuljuk, hogy Isten a másikat, a különböző néze­tűt, a „pogányt”, a másként hívőt éppen úgy szereti, mint minket. És akkor talán megtanuljuk, amit a herrnhutiak: megtanulunk sze­retni. . - — B. I. Imádkozzunk! Áldunk téged, Istenünk, hogy Szentlelked sokféle ajándékával gazdagítod egyházadat, és szolgálatra hívod el gyülekezeted minden tagját. Egyesíts minket az egy Lélek által, hogy őszintén szeressük egymást, és egyetértéssel törekedjünk egyházad épülésére, az Űr Jézus Krisztus által. Ámen. MEGHÍVÓ A Dunántúli Református Egyházkerület és az ÉSíaki Evandélikus Egyházkerület Elnöksége a Soproni Országgyűlés 300. évfordulója alkalmából június 14-én, vasárnap délután 4 órakor közös református és evangélikus ünnepélyt tart a soproni evangélikus templomban. Az ünnepély programja: 1. Gyülekezeti ének: „Erős vár a mi Istenünk...” 2. Igehirdetést tart Kovách Attila református püspök. 3. Énekel a soproni evangélikus énekkar. 4. Előadást tart D. Dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspök. 5. Közreműködik a győri református kamarazenekar. 6. Imádkozik Csizmadia Károly református esperes. 7. Gyülekezeti éhek: „Tebenned bíztúttk ... 8. Zárószót mond és áldást oszt Bárány Gyula evangélikus esperes. — Pünkösd ünnepén az oltár- térítő színe: piros. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Jn 14, 23—31; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 5, 30—32. — Pünkösd 2. napján az oltár­terítő színe: piros. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Jn 3, 16— 21; az igehirdetés alalgéje: Ap Csel 15, 7—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­nius 14-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet KÓSA LÁSZLÓ rákoske­resztúri lelkész. — HÉVÍZGYÖRK. Május 17-én teológusnap volt a gyülekezetben. Az istentisztelet igehirdetési szol­gálatát dr. Selmeczi János otthon­igazgató végezte, a gyermekek között Magyar László II. évf, hallgató szolgált. Az istentiszte­letet követő műsorban a hallga­tók „Énekeljetek az Ümak új éne­ket!” címen a gyülekezeti éneklés jelentőségéről szóltak énekszámok és szavalatok kíséretében. A teo­lógusnapon szolgáltak még Dóka Mária V. évf., Karcsics Magda III. évf., Piri Magdolna II. évf., és Vajda István II. évf. hallgatók. A gyülekezet a teológusnap alkal­mából 7200 Ft adománnyal támo- gata lelkészképzésünket. A LUTHERANIA ÉNEK ÉS ZENEKAR június 7-én, pünkösd ünnepén délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban előadja J. S. BACH: H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Faragó Lau­ra, Szemere Erzsébet, Mády- Szabó Katalin, Mohácsi Judit, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Berczelly István, Trajtler Gá­bor. Vezényel: Herbert M. Hoffmann (Frankfurt) Igét hirdet: DR. HÁFENSCHER KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom