Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-15 / 7. szám

FÓRUM Két vendég a Teológiai Akadémián A római világban a Fórum — a piactér — a szabad szólás terü­lete volt. A Teológiai Akadémia Fórum­előadásain ez a szabadság első­sorban a témák sokszínűségében mutatkozik. Az elmúlt év két utolsó előadását különösen jelle­mezte ez a gazdagság. Ennek a két előadásnak vagyok most kró­nikása. „A TÓRA SZEREPE A MAI ZSIDÓSÁG ÉLETÉBEN” — ezt a címet viselte dr. Singer Ödön fő­rabbi előadása. Már az első per­cekben láttuk azt, hogy rendkívül jó hangulatú két órában lesz ré­szünk. Az előadás végén azonban úgy éreztük, hogy ennél sokkal többet kaptunk. Ez a beszámoló ugyanis igazi hitvallás volt. Hit­vallás arról, hogy az Isten meny­nyire elevenen kapcsolódik bele életünkbe. Hitvallás arról, hogy az Isten — törvényein keresztül is — mennyire szereti az embert. Ez előtt az előadás előtt nem ismertük a főrabbit. Természete­sen két óra nem elég ahhoz, hogy valakit megismerjünk, de nem is ez volt a cél. Sokkal több történt ennél. Megéreztük azt, hogy a törvényekben is ott feszül az evangélium. Hiszen az Isten em­berhez hajtása mindig mérhetet­len örömmel jár. A MÁSIK ELŐADÓ, aki kö­zöttünk szolgált. Selmeczi János Frigyes, építészmérnök. Ez az elő­adás témájában és stílusában is egészen más volt, mint az első. Az építészmérnök a modern egy­házi építészetről beszélt, sőt elő­adását diaképek vetítésével is gazdagította. Mindezt úgy, hogy érezhettük, hogy ez számára nem csupán előadási anyag, hanem igazi élethivatás. Az előadás lényege az volt, hogy rávilágítson arra, ami kö­rülöttünk szép. Szó volt csodála­tos templomokról, amelyeknek fa­lai az építők hitét is magukon vi­selték. Szó volt a mai egyházi építészet problémáiról is. Külföldi példák nyomán felvetődött az úgynevezett gyülekezeti közpon­tok építésének gondolata. Ez azt a kérdést veti fel, hogy nem célsze­rűbb-e a mai világban olyan egy­házi épületeket építeni, ami nem csupán a templom vagy gyüleke­zeti terem szerepét töltené be, hanem a gyülekezet munkájának minden ágán területet nyújtana, így kerülne egy épületen belül egymás közelébe egy ifjúsági te­rem, egy gyermekek számára ké­szült szoba, egy templom, egy gyülekezeti terem, stb. Kétségtelen, hogy ez a modern egyházi építkezés jövőjének útja. Az egyház kérdése pedig ez: tud-e olyan hivő, szolgáló, vonzó lenni, hogy egy-egy ilyen épületre való­ban szükség legyen, hogy egy-egy ilyen épület valóban megteljen emberekkel. A római világban a Fórum — a piactér — a szabad szólás terü­lete volt. Köszönjük, hogy volt, aki szólt közöttünk. Koczor Tamás III. évf. Míeeshésctt 9,telex" Türingiába Jellemző, hogy testvérlapunk, a Német Demokratikus Köztársa­ságban megjelenő, a Türingiai tartományi egyház hivatalos saj­tóorgánuma 25 éves szolgálata összefüggésébe „szerkeszthették bele” a munkatársak a lap fő­szerkesztője e minőségbeli szolgá­latának ’jubileumát is. Akik eb­ben a szolgálatban állnak bárhol is e széles világon, értékelni tud­ják, mit jelent egy hetilap 1300 számának megjelentetése a világ lutheranizmusának egyik „legsű­rűbb”, történelmileg meghatáro­zott és európai összefüggésekben is nagy felelősséggel terhelt terü­letén. A H. v. H. ahogy otthon emle­getik dr. Herbert von Hintzen- stern egyházfőtanácsost — vezet­te türingiai sajtóosztályon jó né- hányan megfordultak már kollé­gáink közül, e sorok írója pedig, a két egyház közötti testvéri kap­csolat eredményeképpen, néhány hetet belső munkatársként vehe­tett részt a Glaube und Heimat című hetilap szerkesztői munká­jában tapasztalatcsere céljából. De H.v.H. „hobbi”-jának élvezői azok, akik megfordulnak az eise- nachi Huther-házban vagy ke­zükbe vesznek egy-egy a refor­máció korának művészetével fog­lalkozó szép kiadványt. Az Evangélikus Élet számai hosszú évekre szépen egybegyűjt­ve megtalálhatók a Glaube und Heimat szerkesztőségében. A be­tűrendes regiszterben egyházunk­ról, kiemelkedő személyeiről és eseményeiről találhat adatokat az érdeklődő. A főszerkesztő né­hány évvel ezelőtt egyházunk vendégeként meglátogatta Sajtó- osztályunkat és részt vett a lap munkatársainak szokásos heti munkaülésén is dr. Káldy Zoltán püspök meghívására. A kölcsönös testvéri figyelmes­ség jegyében köszöntjük a jubi­láló lapot és szerkesztőjét. M. Gy. A magyar-szlovén evangélikus kapcsolatok történetéből Érdekes olvasmány került nem­régiben a kezembe: Franc Sebja- nié „A pannóniai szlovének pro­testáns mozgalma” című könyve. A könyv Muraszombaton, a Mu- rántúli Kiadónál (Promurska Za- lozba) jelent meg 1979-ben. A könyvben a szerző (a magyar for­dítás Tóth Ferenc munkája) rö­viden (54 oldalon) összefoglalja a Mura-vidék szlovén evangéli­kusainak történetét az első világ­háborúig. Tekintettel arra, hogy a szlovén evangélikusok ebben az időben a Magyarországi Evangé­likus Egyház szervezetébe tar­toztak és történelmük folyamán a szomszédos magyar gyülekeze­tekkel sokszor kerültek kapcso­latba, a könyv mondanivalójának rövid összefoglalása bizonyára érdekli olvasóinkat is. Hitvallási küzdelmek A reformáció tanítása igen ko­rán eljutott erre a vidékre. A wittenbergi egyetem anyaköny­vében már 1539-ben szerepel egy szentgotthárdi születésű pannon, az 1550-es évektől pedig egyre gyakrabban találkozunk Dél-Pan- nóniából származó nevekkel. A szlovénlakta vidékre azonban csak a század utolsó két évtizedé­ben jut el a reformáció. Az első szlovén evangélikus gyülekezet 1579-ben alakul meg Szent Be­nedeken (Kancevci) Nádasdy Kristóf birtokán. Néhány évtized alatt azonban a Mura vidékén lakó szlovének túlnyomó többsége evangélikus lesz. Mivel az Őrség magyar gyülekezetei, ebben az időben a reformáció kálvini ágá­hoz csatlakoznak és hatásukat a szlovén gyülekezetekre is ki akar­ják terjeszteni, a szlovén evan­gélikusoknak meg kellett küzde­niük hitükért. A kálvini irányzat képviselőinek csak egy szlovén gyülekezetben (Martjanci) — ott is csak átmeneti időre — sike­rült lábukat megvetni. A szlovén gyülekezetek hűségesek marad­tak evangélikus hitükhöz. A 17. század közepére megerősödtek az itteni gyülekezetek. Diákjaikat a Egy szeretetintézményben élt egy szellemileg fogyatékos leány­ka. Tizenöt év óta volt már ott feltűnés nélkül, csendben, némán. Szó nélkül vett részt a közös sé­tákon, az esti áhítatokon. Soha nem adta jelét, hogy ért valamit a körülötte levő világból. Senki sem tudta, hogy a bibliai törté­netekből felfogott-e valamit ez a szellemileg fogyatékos elme. Egy­szer azonban egy váratlan ese­mény történt. Amikor egy alka­lommal gondozónője kezét fogva, nyaralásból hazatérve áthaladtak egy nagy város utcáján, megpil­lantottak a sarkon egy vak em­magyarországi evangélikus isko­lákba (Kőszeg, Pozsony, Eperjes, Sopron) küldték, és az innen ha­zatért tanítók és prédikátorok nemcsak a szlovén nyelvű ige­hirdetésről gondoskodtak, hanem gyülekezeteiket szlovén nyelvű könyvekkel is igyekeztek ellátni. Menedékhely Nemescsón A török terület közelsége bi­zonyos védelmet nyújtott az itt élő protestánsoknak. Bécs nem tudta ezen a vidéken az ellen- reformációt oly mértékben érvé­nyesíteni, mint az ország más területein. A török kiűzésé után azonban annál kegyetlenebbül indult meg a katolizálás. 1732-ben Vas megye területén katonai had­járattal 96 protestáns templomot foglaltak el, köztük a szlovén evangélikusok összes templomát. A templomok és prédikátorok nélkül maradt szlovén evangéli­kusok a legközelebbi artikuláris gyülekezetben, Nemescsón talál­tak menedéket. Hosszú és fárad­ságos utakat megtéve. ide jártak Isten igéiének hallgatására. Hiá­ba fordulnak 1744-ben tízezer szlovén evangélikus nevében Má­ria Teréziához — ecsetelve az utak veszélyeit és fáradalmait, azzal a kéréssel, hogy engedé­lyezze számukra szlovén területen egy templom felépítését, az enge­délyt nem kapják meg. A nemes- csói artikuláris gyülekezet sze­retettel gondoskodott a szlovén evangélikusokról. Gyermekeik ré­szére kollégiumot épített és gon­doskodott szlovénul tudó tanítók­ról is. Ezek sorában a legkiemel­kedőbbek voltak: Szever Mihály (1730-tól). Küzm.ic István (1751 — 1755), Hüllen János. Balázic Mi­hály és Bakos Mihály. Ezek a tanítók gondoskodtak szlovén nyelvű ábécés könyvek és kate­kizmusok megírásáról és kiadásá­ról, s ezzel nagy szolgálatot tet­tek nemcsak egyházuknak, ha­nem népüknek is. Szlovén telepesek Somogybán Ebben a nehéz helyzetben sok bért, aki ott ülve, kalapját előre­tartva könyöradományt kért. A leányka hirtelen megállt, és mintha egy váratlan felismerés megvilágosította volna elméjét, odarohant a vak emberhez, és megsimogatva arcát, boldogan így szólt: „Bartimeus”. A járó­kelők csodálkozva nézték. Ez volt minden, de a gondozónő számára nagy élményt jelentett, mert a betegség sötét hatalma felett Krisztus világossága győzelmének fényét vélte felfedezni az ese- 1 ményben. Németből fordította: Vértesi Jolán szlovén evangélikus család a tö­rök alól felszabadult területen, elsősorban Somogy megyében Ke­resett menedeket. Az első szlo­vén telepesek 1719-ben érkeztek L iszóra. A következő évtizedek­ben többen is követték példáju­kat és 12 somogyi faluban tele­pedtek le. Ezek közül legjelentő­sebbek: Surd, Sand, Pátró, Iha- losberény, Porrogszentkirály. Ezekben a községekben a szlo­vén evangélikusok betagolódtak a magyar gyülekezetekbe. Több he­lyen, mint például Surdon, a szlovének a gyülekezet felét tet­ték ki. Érthető hát, hogy ezek a gyülekezetek olyan lelkészeket hívtak meg, akik szlovénül is tudtak prédikálni. Ezek közül a legjelentősebb személyiség Kiiz- mic István volt, aki 1755—1799- ig a surdi gyülekezet lelkésze volt. Küzmic a szlovén nyelvű evangélikus egyházi irodalomnak legkiemelkedőbb egyénisége. Fő irodalmi műve az Újszövetség szlovén nyelvű fordítása, amely a pozsonyi szlovákok anyagi támo­gatásával . 1771-ben jelent meg. Emellett írt ábécés könyvet, ka­tekizmust, posztillát, és megszer­kesztette a szlovén nyelvű éne­keskönyvet. Az énekeskönyv meg­jelenését azonban már nem élte meg. A Türelmi Rendelet értel­mében szlovén területen előbb három, majd később egy negye­dik gyülekezet is engedélyt ka­pott templomépítésre, és ezzel a szlovén evangélikusoknak So­mogyba való áttelepülése véget ért. Küzdelem az anyanyelvért A 19. század közepéig magya­rok és szlovének békésen éltek egymás mellett ezen a vidéken. Ekkor azonban elkezdődött a szlo­vén evangélikusok erőszakos ma­gyarosítása. Ennek eredménye­képpen a Somogy megyei szlovén evangélikusok lassan beolvadtak a magyar gyülekezetekbe, a Mura vidéki szlovének pedig anyanyel­vűk védelmében kapcsolatot ke­restek a Murán túli szlovén értel­miségi nemzeti mozgalmakkal. Ennek ellenére — különösen á ki­egyezés utáni időben — igen nagyfokú volt a Mura Vidéki szlovén evangélikus gyülekezetek magyarosodása. Az anyanyelv megmaradásáért folytatott küzde­lemben igen jelentős szerepe volt a szlovén nyelvű evangélikus egy­házi irodalomnak. Ennek mélta­tásával a könyv itt be is feje­ződik. Az első világháború után meg­alakult az önálló szlovéniai evan­gélikus esperesség. amelynek je­lenleg tíz anyagyülekezete és húszezer híve van. Mai életének részletes ismertetésére a világ evangélikus egyházait ismertető sorozatunkban még visszatérünk. Selmeczi János Bartimeus a nagy városban Finn—magyar koprodukció.« film Al Vámmentes faá&nssá/j A FINN—MAGYAR KULTURÁLIS KAPCSOLATOK egyre gyorsabb ütemű fejlődését mutatja, hogy a közelmúltban megszületett az első magyar—finn kop- rodukciós film, a Vámmentes házasság. Evekkel ezelőtt írta alá a két ország kul­turális minisztere azt a megállapodást, amelyben két film forgatását határozták el. Zsombolyai János novellája alapján Matti Ijäs finn író készítette el a forga­tókönyvet, melyet a magyar szerző ren­dezésével Ragályi Elemér operatőr vitt filmre. A tervbe vett másik közös filmet viszont finn rendező készíti majd. A sajtó, a rádió, a televízió és a szín­házak kapcsolatain túl a film képi meg­jelenítő erejével kiváló eszköz lehet két ország kultúrájának, szokásainak megis­mertetésében, szép tájainak bemutatá­sában. Ugyanezzel a képszerűséggel az irodalom eszközeinél is hathatósabban tud rávilágítani társadalmi gondokra vagy súlyos problémákra. Ilymódon tanít a problémák felismerésére és megoldáske­resésére. A Vámmentes házasság vajmi keveset mutat be a két ország fővárosá­ból, egyes tájak szépségeiből.. Mindösz- sze egy-egy autó szélvédő üvege mögül szédítő száguldás közben villanásnyi idő­re feltűnő épületek képe jelzi, hogy a helyszín Budapest vagy Helsinki. Már valamivel hosszabban gyönyörködhetünk egy közép-finnországi táj látványában: Valójában ez a film a sokakat foglal­koztató és mindenkit érdeklő gondokról szól. Ha mások is a társadalmi viszonya­ink, magyarokat és finneket egyaránt csábítja az „odaát jobban lehet keresni" reménye. Sok finn megy Svédországba, Lengyelországba, az NDK-ba vagy a Szovjetunióba dolgozni, míg a magyaro­kat a „nyugat” csábító csillogása vonzza. A FILM MAGYAR FŐSZEREPLŐJÉ­NEK, Marinak is az a gondja, hogy sze­retné mindenáron követni Svédországba disszidált vőlegényét. Erre egyetlen lehe­tőségnek látszik, hogy névházasságot köt egy éppen Magyarországon tartózkodó finn üzletemberrel. Mari két barátnője, Ili és Ági minden eszközt megragadva eléri, hogy létrejöjjön a házasság. Bár a há­zasságkötés hírét nem akarják nagydob­ra verni, az mégis kitudódik. Ebből szár­mazik aztán a bonyodalom. A finn fiú, Pekka családja mindenképpen emlékeze­tes, szép esküvőt akar rendezni számukra a tóparti házban. Egy Juhannus-ünnep hatalmas máglyatüzeinek fényénél az egész falu népének nyilvánossága előtt zajlik a lakodalom. Már suttogják, hogy Mari el akar menni Svédországba. Pekka szégyenében átevez egy kis szigetre, s ott egy máglya mellett melegedve és a pálinkásüveg száját csókolgatva tölti az éjszakát. Közben Marinak van ideje arra, hogy számot vessen önmagával. Rájön, hogy Pekka már többet jelent számára, mint a Svédországba disszidált fiú. Újra felbeszi a korábban nagyon kényelmet­lennek talált s levetett menyasszonyi ruhát, kiül a tópartra, s várja vissza a szigetről újdonsült férjét. A TÖRTÉNET TEHÁT’HAPPY END- DEL ZÁRUL. A névházasságnak indult érdekkapcsolat érzelmekkel telítődve va­lódi házassággá formálódik. Ez a meg­oldás az író-rendező optimizmusára vall. Az élet valóban kiszámítatatlan. Ilyen is megtörténhet. Sajnos, gyakoribbak azok az esetek, amikor szépnek induló házasságok felbomlanak vagy előítéletek miatt meg sem köttetnek. A film az élet realitását jól fényképezve, ilyenekre is szolgáltat példákat. Mari két barátnőjé­nek, Ilinek és Áginak a házassága sem fenékig tejfel. Ili házassága ugyan kifelé jónak mutatott, de" belülről problémákat rejtő. Ebből adódik az a kitörési vágya, hogy boldogságát a házasságon kívül igyekszik megtalálni. Ágit otthagyta a férje, keserű pillanataiban az élettől is elmegy a kedve, ha fellángol benne az életösztön, a társaságban keresi örömét. Az udvarlóját mereven visszautasító finn lány magatartása is egyféle vélemény a házasságról. Valójában tehát az a kérdés áll a film hátterében, hogy milyen jó a házasság. Az érzelmi töltés hiánya, a kö­zös felelősségvállalás helyébe lépő ön­zés, egymástól elszakító, taszító erő. De ahol érzelmi alapokon jön létre és szi­lárdul meg két ember kapcsolata, ott az tartós is marad. A film végeredményben a házasság nagyobb megbecsülésére tanít. A meg­romlott házassági kapcsolatok negatív példái is elgondolkodtatok. De a házas­ságot névházassággá, érdekkapcsolattá devalváló szándék is megkapja bírálatát, sőt még büntetését is a sorozatosan kí­nos helyzetekben. Nincs tehát vámmentes házasság, könnyelmű döntésekért, elha­markodott tettekért meg kell fizetni a vámot. S még jó, ha a végén minden jó­ra fordul. ZSOMBOLYAI JÁNOS EGY RIPORT­BAN ELMONDTA, hogy a forgatókönyv megírása után egy alkalommal a finn írótárssal együtt autózva felvett két stop­pos lányt. Az egyik elmondta, hogy vőle­génye disszidált, s ő névházassák révén készül utána menni. Ennyire az életből vett történet lenne a filmtörténet? Re­ménykedem benne, hogy azért nem tipi­kus eset, nem mindennapi történet. Ugyanígy kicsit erősnek, szélsőségesen ábrázoltnak érzem a finn emberek raffi- nált alkoholizmusát, amikor pl. még a bölcsőből is pálinkás üveg kerül elő. Kicsit tréfásan, nevettetöen eltúlzottnak, hellyel-közzel talán elképzelhetőnek, de másutt viszont egyáltalán nem jellemző­nek kell ezt a képet minősíteni. Minden­esetre a megrajzolt kép jó figyelmezte­tés lehet annak a magyar embernek is, aki szívesen öntözgeti virágos kedvét szeszes italokkal, vagy fojtja bánatát a pálinkás butykosba. A film főszereplői (Kiss Mari, Margittal Ági, Esztergályos Cecília és Tom Wentzel) felejthetetlen játékukkal maradandó élményt nyúj­tanak. Vető Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom