Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-06 / 49. szám
Az egyház története - ökumenikus látással Egvháztörténészek világtalálkozóin Bázelben Ötszázötven évvel ezelőtt nevezetes események színhelye volt Bázel városa. Svájcnak ebben a történelmi múltú városában gyűltek össze 1431-ben Európa minden részéről a középkori egyház püspökei és teológusai, hogy két fontos kérdéssel foglalkozzanak: hogyan lehetne a püspökük zsinatának befolyását erősíteni a pápa egyeduralmával szemben, és hogyan lehetne kibékíteni egymással a kettészakadt, keleti és nyugati egyházat? A híres „bázeli reformzsinat” tizennyolc éven keresztül ülésezett, de egyik kérdést sem sikerült megoldania. A pápák semmit sem voltak hajlandók engedni hatalmukból a zsinattal szemben. „Róma megakadályozta a reformot s ezért hamarosan megkapta helyette a reformációt” — mondta az egyik római katolikus egyháztörténész. De hiábavalók maradtak azok a kísérletek is, hogy a keleti ortodox egyházzal helyreállítsák az egységet. A város akkor két évtizedre szinte Európa központja lett. Ma már csak az egyháztörténészek emlékeznek az akkori nagy eseményekre. Bázel harangjai ez év októberében újra megszó- laitak az ötszázötven év előtti események emlékére. Egy hétre a világ minden részéből összegyülekezett teológusok, egyháztörténészek, egyházi képviselők találkozóhelyévé lett a történelmi múltú Rajna-parti város. Az evangélikus, református, ortodox és római katolikus egyházak delegátusai — köztük püspökök, professzorok, tudományos kutatók —i közös emlékünnepséget rendeztek a középkori Predigerkirche falai között, amelyen Bázel minden egyházának hívei részt vettek. Egy másik, városi ünnepség a volt püspöki palota falai között folyt le. Ez is, mint a Predigerkirche, egykor színhelye volt a reformzsinat üléseinek. De az ünnepségekkel összekapcsolódott egy érdekes, szintén történelmi jelentőségű, egyhetes tanácskozás is. Az egyházak neves történészei és teológusai jöttek össze az öt világrészből — Mexikótól Indiáig és Kameruntól a Fidzsi-szigetekig —, hogy első alkalommal vitassák meg ilyen széles körben, hogyan lehetne megírni Krisztus egyháza egyetemes történetét, nem egy egyház szemszögéből, hanem ökumenikus látással — minden egyházat átfogóan és a világ minden részére kiterjedően. Bázel megragadó keretet nyújtott ehhez a tanácskozáshoz. A konferencia színhelye a nagy múltú Bázeli Misszió központi épülete volt. De közben ismerkedtünk a patinás város múltjával és jelenével: nagy hírű, vörös mészkőből épült katedrálisával, szebbnél szebb középkori templomaival, az óváros zegzugos kis utcáival, a Rajna-part platánsoraival, Barth Károly előadótermével a régi és az új egyetemi épületben. Az ötven résztvevő jelentős része az az európai és észak-amerikai protestáns egyházakból jött; de jelentős számmal voltak jelen római katolikus és ortodox történészek és püspökök, ókatolikus teológusok, a színes afrikai és ázsiai egyházak történészei, latin-amerikai és óceániai történészek is a sokszor éjszakába nyúló tanácskozásokon. EGYHÁZZENEI AHlTAT lesz december 13-án, vasárnap este 6 órakor a pécsi templomban (Dischka Győző u. 4—6.). Műsoron: Bach-, Liszt-, Szokolay- művek Orgonái: Trajtler Gábor Közreműködik: A gyülekezet énekkara Hálás szívvel gyülekeztek a gyömrői gyülekezet tagjai a novemberi vasárnap délutánon. Hálás örömüket nem vette el a szemerkélő eső, vagy az időnként kellemetlenül erősen fújó szél sem. Igazán el lehet mondani, hogy a kicsiny pár száz lelket számláló gyülekezetét szépen ösz- szegyűjtötte a hálaadás öröme. De nemcsak ők, a gyömrőiek voltak együtt, hanem szép számmal jöttek a környékbeli gyülekezetek lelkészei és tagjai is Péteriből, Maglódról, a vecsési gyülekezet pedig evangélikus és református tagjaiból álló „ökumenikus” énekkarával, annak szép szolgálatával is képviseltette magát Marschal- kó Gyula lelkész vezetésével és színesítették, gazdagították az ünnepet. A már nem fiatal, de fáradhatatlan gyömrői lelkész, Van- csó József sietett a vendégek elé, s ő mondotta be érezhető megil- letődöttséggel az ünnep kezdőénekét: „Jer, dicsérjük Istent.” — De hát milyen örömről, milyen hálaadásról, milyen ünnepről kell beszámolnunk? BEFEJEZETT MUNKA volt az ünnep mögött, ezért volt a hála„Együtt épültök Isten hajlékává” Hálaadó istentisztelet Gyomron adás is. A gyülekezet belülről szerette volna először templomát rendbe hozni, kifesteni. Így kezdődött a munka. Amikor azonban a mennyezethez jutottak, kiderült, hogy annak idején kihagyták az építők a mennyezet deszkáit, s magát a mennyezet-vakolatanyagot egyszerűen csak drótokra felerősített nádra verték fel. A drót az idők folyamán rozsdásodott, s most kiderült, hogy a sok mázsás meny- nyezetet néhány szál rozsdás drót tartja csak a gyülekezet feje felett. Ez bizony komoly munkát és megerőltetést, sok áldozatot jelentett. Hozzájött, hogy kívülről is időszerű volt a templomot kijavítani, a lelkészlakást is javítani kellett, tetőszerkezetét is, mennyezetét is, belülről ki kellett festeni és végre a mai viszonyoknak megfelelően modernizálni. Maga a gyülekezet 34 000,— Ft- ot gyűjtött össze, ami erejüket tekintve hatalmas áldozat. További 30 000,— Ft-ot anyagban gyűjtöttek, tettek hozzá áldozatos szívek, s a társadalmi munka, aminek egy részét maga a lelkész végezte személyesen, mintegy 14 000 Ft értékű volt. Mindehhez bizony szükség volt nagyobb és más segítségre is. Országos egyházunk segítségére sietett a kicsiny gyülekezetnek, különböző forrásokból több mint 100 000,— Ft segélyhez juttatta a gyülekezetei. Mindezért együtt adott hálát és ünnepelt a gyülekezet s dicsérte valóban Istent. Építkezésről szolt az IGEHIRDETÉS IS az alkalomhoz illően, amelyet Keveházi László Pest megyei esperes végzett. Építkező egyház vagyunk — ezt örömmel vallhatjuk napjainkban. Országos egyházunk is nagy arányú építkezéseket fejezett be, s tervez is. Egyházmegyénkben is szépülnek a templomok, a lelkészlakások, épültek új gyülekezeti házak is. Ki gondolta volna ezt 36 évvel ezelőtt? Istené legyen a hála valóban. Ehhez azonban az is szükséges volt, hogy egyházunk megtalálja helyét, szolgálatát társadalmunkban s olyan viszonyba kerüljön államunkkal, amely viszonyról jelenleg ma hazánkban őszinte hálával és örömmel szólhatunk. Az ige egy belső építkezésről beszél. Kell. hogy ez a belső építkezés is follyék gyülekezeteinkben. Épülni a hitben, szere- tetben és reményben. Ott kezdődik ez, ahogy az ige mondja: ráépülni Krisztusra, aki erős alap ma is, bátran építhetjük rá egyházi és egyéni életünket is. Ott folytatódik, hogy „együtt épüljön” a gyülekezet, egymást komolyan keresve, az alkalmakat kihasználva forrjon családdá, sze- retetközösséggé. S szorosan hozzátartozik ehhez az is, hogy ki- nek-kinek a maga helyén s gyülekezeteinknek, egész egyházunknak építő erővé kell lennie világunkban, amelyben annyi a romboló erő napjainkban. Egészen bizonyos, hogy a gyömrőiek azért kapták a szép templomot most megújítva, hogy az Isten eszköze legyen ebben: ráépülve Krisztusra, együtt épülve, építő erővé legyen a gyülekezet. K. L. Isten népe - a mi közösségünk Az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács nagygyűlése Az idei, XIII. nagygyűlésre október 18—23. között Paredében (Lisszabontól nyugatra 15 km, Portugália) a Szentlélek Missziói Szemináriumban került sor. 19 ország 72 küldötte, továbbá 10 nemzetközi szervezet, köztük az Egyházak Világtanácsa, az Európai Egyházak Konferenciája, a Keresztyén Békekonferencia és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség képviselői vettek részt. Christiaan Hollander elnök (Svédország) megnyitójában a fenti téma kapcsán a szervezet lehetőségeire és feladataira hívta fel a figyelmet. Űj utakat kell keresnünk, hogy egy szívvel, egy akarattal megmutathassuk: Krisztusban felelősek vagyunk ezért a világért. Giselher Hickel főtitkár (NDK) beszámolójában két fontos tényt hangsúlyozott: Az ökumenében rádöbbentünk arra, hogy Jézus az emberiség szegény, elmaradott kétharmadának is ugyanúgy üd- vqsséget kínál. A másik: az emberiség békevágyának és a békemozgalmak növekedése. Nagyrészt a háborús készülődés tartja fenn a nyomorúságot, és szegényt, gazdagot egyaránt fenyeget. A gyűlés munkája szemináriumokban, majd munkabizottságokban folyt. Az első szeminárium férfi és nő viszonyával foglalkozott. Újra megállapították, hogy a nők nincsenek megfelelően képviselve az ökumenikus mozgalomban. Ennek felszámolásában az Ifjúsági Tanács jó példát mutathatna. A következő: az ifjúság szerepe az egyházban és a társadalomban. Nagyon fontos az ifjúság részvétele a békemozgalmakban, és jelen körülmények között a helyes értékrend és az élet értelmének megtalálásában. A harmadik csoport, amelyben e sorok írója is részt vett, ember és természet kapcsolatát vizsgálta. A szép délvidéki környezet, a számunkra októberben szokatlan, ragyogó napsütés is még jobban tudatosította bennünk azt, hogy az emberrel együtt''á 'természetet is legjobban a háború veszélyezteti. De nem lebecsülendő a levegő- és vízszennyeződés, elsivatagodás stb. sem. Nyilvánvaló, hogy a környezetvédelmi feladatok megoldásában kinek-kinek lehetőségeihez mérten részt kell vállalnia. A negyedik csoport Isten és ember kapcsolatával foglalkozott. Isten nőnének közössége felszabadít és erőt ad embertársaink szolgálatára. A bizottságokban a Tanács eddigi munkáját, további terveit, más szervezetekkel való kapcsolatát vitatták meg. A záróülés a békével, leszereléssel kapcsolatos nyilatkozatot fogadott el. — A végrehajtó bizottság tagjait három évre. a tisztségviselőket egy évre választották meg. Elnök ismét Christiaan Hollander, főtitkár Giselher Hickel, alelnök dr. Görög Tibor lett. Egyik délután kiránduláson ismerkedtünk a vendéglátó országgal. Először Sintra városát kerestük fel, amelynek nevezetessége a XII. században épült királyi palota. Majd a Roca-fókhoz látogattunk el. A 140 m magas sziklán oszlop jelzi, hogy itt van az európai szárazföld legnyugatibb pontja. A gyűlés utáni napon pedig a főváros nevezetességeivel is megismerkedhettünk. A kirándulás napjának estéjén Ireneu Cunha metodista lelkész, a Portugál Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkára beszélt a protestánsok helyzetéről. Számuk mindössze százezer, a lakosságnak mindössze egy százaléka, és 20 fe- lekezetben vannak. Közülük négy, a presbiteriánus (református), az episzkopális (anglikán), a metodista egyház és az Üdvhadsereg alkotja az ökumenikus Tanácsot, amelyet 1971-ben hoztak létre. (40 ezer taggal). A protestantizmus a múlt század elején, a napóleoni háborúk idején vert gyökeret, a franciák ellen a portugálokkal szövetségben harcoló angol katonáknak köszönhetően. — Az országban egyetlen evangélikus gyülekezet van, 500 taggal, Caldas da Rainhában. (Lisszabontól északra 100 km.) — A protestánsok csekély számarányukat jelentősen meghaladó mértékben foglalkoznak diakóniával, ifjúsági munkával, és lelkipásztori tevékenységet folytatnak a vendégmunkások családjai és a volt gyarmatokról (Angola, Mozambik stb.) visszatelepültek között. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának portugál tagja is van. Jósé Manuel Leite presbiteriánus lelkész személyében. — Dimas Almeida, a protestáns szeminárium igazgatója elmondotta, hogy az intézetet 1948-ban hozták létre, és jelenleg 20 hallgatója van, közöttük nők is. Néhány hallgató szintén a volt gyarmatokról jött. * Az ó- és középkori ember számára a Roca-foknál véget ért a világ, nem tudták még, hogy ltúlsó part is van. Isten népe, a mi közösségünk ma mindkét parton megtalálható. Kérjük Istent, erősítse meg népét, közösségünk tagjait, elsősorban is a fiatalokat itt és ott, abban a reménységben, hogy fáradozásunk nem hiábavaló — az Ö erejével. Ifj. Szentpétery Péter — PÁPA. A gyülekezet az idén is a reformátusokkal közösen tartotta a reformációi ünnepélyt, amelyen Hargita Pál református lelkész igét hirdetett, Síkos Lajos esperes pedig „A reformáció mai áldása és számon kérése” címen előadást tartott. — November 22-én szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen a Türelmi Rendelet mai jelentőségéről tartott megemlékezést Síkos Lajos esperes. Simon István: A közelítő télhez Suhogtatják már a növekvő őszi szelek a sárgavessző nyurga hajtásait, de ma nem kell az időtől semmit féltenem. Hisz látom, a nép az egész határt rendbe tette, míg versenyben állt a szomszéd faluval s már csak kevés hely van, ahol nem nő a vetés. Közel a tél, mondja egy öreg, s azt is hozzáteszi még: jöhet, nincs felhő, mi akkorára nőne, hogy árnyékot vessen a jövőre. (Megjelent a költő: GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében) Az egyház múltja — közös múlt Ez volt az első központi kérdés. Példaként négy előadás hangzott el ugyanarról az egyháztörténeti eseményről, de más-más egyházak szemszögéből: hogyan látják ma a bázeli reform-zsinatot római katolikus, evangélikus, református és ortodox egyháztörténészek? Megfigyelhettük és megvitattuk az egyezéseket, de a különbségeket is a zsinat értékelésében. Örömmel láttuk, hogyan közeledtek egymáshoz a különböző egyházak értékelései: hogyan bírálta például egy neves római katolikus történész-professzor a középkori pápaság hatalmi törekvéseit, és hogyan értékelték protestáns történészek a középkori „zsinati teológusok” egyházlátását és reform-törekvéseit. Az egyik legfontosabb eredménye az volt ennek az egyhetes tanácskozásnak, hogy az egyház-történetírásnak ma át kellene fognia — minden egyoldalúság és felekezeti elfogultság nélkül — valamennyi rész-egyház történetét, az egyház teljes időszakát a jeruzsá- lemi ősgyülekezettől a középkoron át a mai időknek az egész világra kiterjedő egyházáig. Ilyen teljes és átfogó „ökumenikus egyháztörténetet” még senki sem írt eddig. Mert vagy az egyik egyház, vagy a világ egyik része — például Európa— állt az előtérben. A jövő nagy feladata, hosv ez a minden évszázadra és a világ minden részére kiterjedő, nagy egyháztörténet az egyházak és a kontinensek közös erőfeszítésével létrejöjjön. Az egyház múltja — sokféle múlt Ez volt a tanácskozás másik fókusza. Négy másik előadás hangzott el a jelenleg folyó egyháztörténetírás munkájáról egy latinamerikai, egy ázsiai, egy óceániai és két afrikai előadó részéről. Közben egyre világosabbá vált a resztvevők előtt: az egyház és jelene egészen más Európából vagy Észak-Amerikából nézve, mint Latin-Amerikából, Indiából, Nigériából vagy a Fidzsi-szigetekről. Különösen a mexikói előadó, Enrique Dussel római katolikus professzor, támadta szenvedélyesen az egyháztörténelem eddigi „Európa-központúságát” és követelte egy igazabb, a „harmadik világ” népeinek szenvedésére, az ott élő szegény egyházak súlyos problémáira sokkal jobban figyelő, tág horizontú egyháztörténetírás megvalósítását. Ebben mesz- szemenően egyetértettek vele az afrikai és ázsiai színes egyházak teológusai is; de mi kelet-európaiak (egy bulgár, egy NDK-beli és egy magyar teológus volt jelen Bázelben) ugyancsak ezt az irányvonalat támogattuk a munkacsoportok vitáiban és a plénumban. Végeredményben két fontos következtetésre jutott ez a valóban egyedülálló ökumenikus egyház- történész-tanácskozás. Az egyik az volt, hogy egyelőre lehetetlen egy „egytemes ökumenikus egyháztörténet” megírása. Annyira eltérőek még a látások és értékelések a világ különböző részeiben, hogy először még csak a világ egyes részeinek (Európának, Latin-Ameri- kának, Afrikának stb.) az egyház- történetét lehet és kell feldolgozni az ott élő egyházak ökumenikus összefogásával. A másik következtetés azonban mégis az volt. hogy a meglevő nagy különbségek ellenére az egyházak történetíróinak együtt kell maradniuk, időről időre a világ minden részéből találkozniuk kell, hogy a nagy célhoz közelebb juthassanak: meg- . írni^Krisztus egyháza világot átfogó. kétezer éves és ökumenikus történetét. Dr Nagy Gyu,a
