Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-04 / 40. szám
Szolgálatra készen Presbiteriktatás Nagytarcsán A gyülekezeti munka, szolg|álat nem „egyszemélyes vállalkozás”, nem csupán a lelkész ügye és küldetése. Igen fontos, hogy kikkel együtt, milyen munkatársak segítségével végezheti szolgálatát a lelkész. A nagytarcsai gyülekezet mindennek tudatában újította meg tisztikarát és presbitériumát, mely nagyobbik felében az eddigi presbitérium hűséges, kipróbált tagjaira épül. A 70 éven felüli presbiterek, közöttük a gyülekezet évtizedeken át hűségesen szolgáló felügyelője, Fábián János átadták a szolgálatot a fiatalabbaknak. Hála Istennek, az esetek többségében magában a családban volt kinek tovább adni a stafétabotot bizonyítva a példaadó egyház- és gyülekezetszeretet tovább élő erejét. De egészen új arcok is bekerültek a munkatársi gárdába, fiatalok (a presbitérium átlagéletkora 50 év alatt van) és köztük — első ízben a nagytarcsai gyülekezet történetében — asszonyok is. A gyülekezet élére, a lelkész első számú munkatársaként Ter- jánszki János felügyelő került, aki az egyházi munka mellett jelentős társadalmi szolgálatot is végez, mint a helyi tanács végrehajtó bizottságnak tagja valamint megyei tanácstag. Másodfelügyelővé a gyülekezet rangidős gondnokát, Gulyásik Jánost választották. Nagytarcsán a gondnoki szolgálatot havonként felváltva 2-2 gondnok látja el: Tagai György, Sipiczki Pál, Fényes János és Pitlik Pál. A gyülekezet pénztárosa Horváth Mihály lett. A jegyzői és számvevőszéki elnöki tisztre két asszonypresbitert választottak: Preszter Józsefnét illetve Sipiczki Istvánnét. Az új tisztségviselőket, valamint presbitereket szeptember 13-án Keveházi László esperes, valamint Gáncs Péter helyi lelkész iktatták be szolgálatukba. Az esperes igehirdetésében 1 Thesz 5,14 álapján a tétlenkédők megintésében, a bátortalanok biztatásában, az erőtlenek felkarolásában foglalta össze a példaadó, türelmes presbiteri szolgálat lényegét. Az iktató istentiszteletet szere- tetvendégség követte, melynek keretében az esperes tájékoztatást adott egyházunk életének legaktuálisabb kérdéseiről. A fehér asztal mellett eleven beszélgetés alakult lei a konkrét tennivalókról, a gyülekezet máris készül a nagygyűlés és a vendégek méltó fogadására, ennek jegyében szeretné a közeljövőben korszerűsíteni imaházát is. Köszöntötte az alkalmat Kiss Pál egyházmegyei felügyelő is. Az est zárásaként a gyülekezet lelkésze mindenek előtt nyitottságot kért munkatársaitól: nyitottságot a szolgálatba állító Űr felé. nyitottságot, őszinteséget egymás iránt, és nem utolsósorban felelős nyitottságot egyházunk szolgálata, a község és hazánk életének gondjai és örömei iránt. —s —r Istentiszteleti rend Budapesten, 1981. október 4-én Deák tér de. 9. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó, de. 11. (úrv.) Haíenscher Károly, du. 6. Takácsne Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fel 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—13. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. a. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veüreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Dro- bina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. 'virág Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél ö. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Malúz László. Pestlörinc-Szemere-telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-\Ve- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fé! 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep. de. 8. Matúz Pál. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 3. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Egyházzenei áhítat — Igét hirdet: Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy László, du. 6. (úrv.) Nagy László. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Nagy László. Öbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de..11.. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modort u. 6. de. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagy'étény de. fél 9. Kelen- völev de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrit.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. B=nkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — ZUGDÓ. Október 11-én, vasárnap délután 4 órakor szeretet- vendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Schreiner Vilmos zuglói lelkész tart előadást. — REGI, 1947 előtti használt levelezőlapokat, levélborítékokat, tábori postát és bélyeggyújteményeket veszek. Különösen érdekelnek az egykori Árva és Szepes megyében feladott levelek. Cornides Sándor bélyegkereskedő. Budapest, 1067, Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Saltóosztályának lapla Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VII! Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Indes: 25 211 ISSN 0133—1302 „ ... a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (2 Tim 1,10). VASÁRNAP. — „Egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban” (Lk 22,30 — Zsolt 43,3 — Jn 11,1.3. 17—27. 41b—45 — Zsolt 67). Tudja, hogy táplálkozás nélkül nem lehet dolgozni, elfogy az erő. De vajon mivel táplálkozunk lelki leg-szellemileg? Az igénytelenség itt éppúgy hiba. mint a válogatás nélküli habzsolás. Jézus asztala egészséges és alkalmas eledelt kínál: Ö maga az élet kenyere, vize. Éljünk Vele! „Füves réteken legeltess, Csendes vizekhez terelgess, Szükségünk tenálad nem lesz, Véled bőség foly körül” (715. ének 4.). HÉTFŐ. — „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem — így szó] az Űr” (Jer 29. 13—14 — ApCsel 17,11—12 — Mk 6,14—29 — Neh 9,26—37). A lélek tápláléka nem „független”, „objektív” táplálék, hanem az élő Istennel való kapcsolat, közösség. A feltámadott és a megromlott világot ujjáteremtő Krisztussal való közösség, aki szereti a világot és munkálkodik érette. Krisztussal együtt kell szeretnünk a világot, részesednünk az életben, résztvállalnunk a feladatokban. „Mily édes cselekedni, Atyám, akaratod! Szent Isten, a te kéned Énrajtam így ragyog” (430. ének 6.). KEDD. — „Ha sötétségben lakom is, az Űr az én világosságom” (Mik 7,8 — 1 Thessz 5,5 — Jób 5,17—26 — Neh 10.1.29—40). A keresztyén életet is kikezdi a szenvedés, földi elmúlás, halál. Olykor összecsapnak a hullámok a feje fölött. Hiábavalónak, vagy reménytelennek tűnik a helytállás. Húsvét és Krisztus-dicsőséges eljövetele kettős fényárja, világítja be utunkat. „Várlak, Uram, várlak Reménykedő szívvel^ Miként a vigyázó Virradást vár éjjel,, (404. ének 3.). SZERDA. — „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják” (Lk 11,28 — Zsolt 56,11 — Lk 7,11—16 — Zsid 1,1—4). Örök „Tamások”, azaz kételkedők vagyunk magunkban. Nem is csoda. Végesek lehetőségeink, sokszor érnek csalódások, eredménytelenségek, bukások. Sokkal nagyobb erők működnek körülöttünk, hogysem megbirkózhatnánk velük. Ilyenkor sokat jelent egy-egy társnak a nyugalma, biztatása, Jézus Krisztus szavának biztatása: „Kelj fel!” „Életünk világa, Jézusunk, te űzd el A bűn éjszakáját Boldogító hittel. Mint fénylő szövőinek Igéd világoljon Az emberiségnek” (377. ének 5.). CSÜTÖRTÖK. — „Intettünk és buzdítottunk és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket” (1 Thessz 2,12 — Ézs 29,23 — Jak 1,2—12 — Zsid 1,5—14). Fásultságban, csüggedt letargiában a tennivalók sora is segítség. Kordában tart, lendületben tart, mint a lendkerék. Ne magammal legyek csak elfoglalva, ne meredjek rá a bajokra, nehézségekre, menjek tovább, mert az útnak célja, a tennivalónak értelme van. „Gyorsan folyó időmet az Űr nem adta hiába, De azért, hogy erőmet Gyakoroljam jó munkában” (431. ének 1.). PÉNTEK. — „Ne legyetek bölcsek önmagatok szemében” (Róm 12,16 — Péld 2,6 — Jel 2,8—11 — Zsid 2,1—10). Nagy kísértés a magunkkal való megelégedés, az elbizakodottság, a magunk igazáról való meggyőződés. Kell egy bizonyos egészséges önérzet, de nagyobb erő az Isten bölcsessége. „Kertesztyénnek úgy tart A kegyelemnek Atyja. Ha teljes szívedet A Krisztus Lelke lakjai Ha van. mint Jézusban, Benned is kegyesség, Alázatos lélek, Szeretet, szelídség” (425. ének 5.). SZOMBAT. — „Mária leült az Űr lábához és hallgatta beszédét” (Lk 10,39 — Zsolt 105,4 — Jak 5, 9—11 — Zsid 2,11—18). Mária jó példát adott, mert felfogta, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember”. Nemcsak a maga szorgalmából, hanem kell hozzá cél és tartalom is. Éz pedig rajtunk kívül . van, Abban, Aki teremtett bennünket és elhívott a szolgálatára. „Mária is élő hittel lm. a jobb részt választó, Midőn áhitatos szívvel a Megváltót hallgató” (427. ének 3.). Kovács Pál — Szentháromság ünnepe után a 16. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 7.11—17; az igehirdetés alapigéje: Jer 14,7—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 4-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet KÁPOSZTA LAJOS solt- vadkerti lelkész. — MEZÖBERBNY II. Szeptemberi 6-án vette használatba a gyülekezet a Mészáros János és feleségé által adományozott zöld bársony oltárterítőt. Az adományra és adományozóira Isten gazdag áldását kérjük! — GERENDÁS. Augusztus 30- án presbitemők napja volt a gyülekezetben, amelynek abban is EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz október 4-én, vasárnap délután 5 órakor a rákoscsabai templomban. Orgonái: Gáncs Aladár Igét hirdet: KOSA LÁSZLÓ volt jelentősége, hogy a presbiterek 51%-a nő, a gyülekezetnek pedig több, mint 60%-a nő. A sze- retetvendégségen Deme Zoltánná teológus a templom és a presbiternők kapcsolatáról tartott előadást. Deme Zoltán csabacsűdi lelkész az első templomról szólt. Előadását több énekszámmal gazdagította, amit feleségével adtak elő. A csabacsűdi templomrenoválást ismertette Szakács Jártok felügyelő, Maglóczi Judit saját, templomhoz kötődő élményeiről számolt be. — SZÜLETÉS. Gáncs Péter nagytarcsai lelkésznek és feleségének, Hafenscher Mártának második gyermekük született. Neve: Kristóf. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Lörincz György, bábonymegyeri gyülekezet tagja és felesége, sz. Bucsky Irén, akinek az édesapja, Bucsky Sándor évtizedekig volt a gyülekezet igazgató-tanítója, augusztus 30-án ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Ez alkalommal a templomot „nagy ünnepi” gyülekezet töltötte meg. Az istentisztelet után sok virággal és zsívük szeretetével köszöntötték az ünneplőket a gyülekezet tagjai. A hálaadó istentiszteleten Jokus Imre ny. lelkész szolgált. A FEGYVERKERESKEDELEM kibővítése ellen tiltakozott 36 evangélikus lelkész, az NSZK-beli Coburg környékéről Helmut Schmidt szövetségi kancellárhoz juttatott levelükben. A BELGA PROTESTÁNSOK növekvő aggodalommal tekintenek a nyugati ipari országokban kibontakozó faji megkülönböztetési hullámra. Az EVT antiraszszizmus programjának támogatására megalakított bizottság véleménye szerint egyre érezhetőbb Belgiumban a külföldi vendég- munkások iránt megnyilvánuló idegengyűlölet. Az akciócsoport felhívással fordult a belga egyházakhoz és gyülekezetekhez, hogy minden módon lépjenek fel a világban, és az embertársi kapcsolatokban elharapózó káros jelenségek ellen. (EPD) © 81.2731 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Maklcai Sándor: HARMADNAPON... Részlet az „Elet Fejedelme” című elbeszélésből Ügy volt, hogy a föld szakadatlan, ijesztő rengése megszűnt már. Felkerekednek a lomha, fekete fellegek és uszályos gyászruhájukat összevonva, indulni készültek a város felől. Hajnalodon. Az utcákon senki se járt még. A féleiem és a fáradtság elnyomta az embereket. Csak a szeretet volt ébren az egész nagy Jeruzsálemben, a szíven döfött szeretet, a gyászolók szerelme. ... És elindulnának a város északi kapuján át az édesanyja, Salomé és Magdaléna. Mert még egyszer látni akarták a kiszenvedett Kedvest, akit a nagy Ítéletidőben csak amúgy hirtelen lehetett sírba tenni. Ott fekszik, gondolták és még véres a melle, poros az arca, ziláltak a fürtjei. — Majd rendbeszedjük, elsimogatjuk, illatos lepelbe kötjük . .. — Hogy ne legyen szebb halott a földen! — mondotta az édesanyja. Mentek hát, mendegéltek szegénykék összetört szívvel. Az utat nagyon jól ismerték. Hogy is felejthették volna! Hegyhátokon kígyózó köves út visz a városból a Koponyára, mely egy hosszú hegygerinc végén egyenesen, meredeken vágódik alá. vigyorgó halálfejét szemben mutatva a város északi falától jövő embereknek. S éppen a tövében, nyugat felől van a „mély" nagy völgykatlan, tele viruló kertekkel: a hegy lábánál az arimamiai József kertje és benne zúgó ciprusok között a sír. Mesz- szecske van, de ők hamar odaérnek, hamar. Az édesanyja aggályoskodott: — Leánykáim! Ki fogja nékünk elhen- geríteni a követ a sírról? — Három férfi ereje alig volt képes ráhengergetni, szólt Salomé. Magdaléna mosolygott szívszakasztó mosolygással, mikor felelt: — De három asszony szerelme el fogja húzni! — Óh, az én drágám! Az én szentem! Az én szegény fiacskám! De a földrengés nagyon megviselt mindent. Az út mellett, keskeny völgyben folyt itt egy patak. Az kivágott a medréből és behordta iszappal a földeket. A hegyekről nagy kövek szakadnak le és az út mindenfelé tele volt szórva velük. Egy- némelyik akkora volt, hogy egészen elzárta az utat. Megkerülni nem lehetett a csúszós oldalon, csak nagy fáradtsággal megmászni. A két fiatal vonszolta kézen fogva az anyját, ltt-ott párolgó szakadék cikázott át az úton, alig lehetett átlépni rajtuk. Hatalmas, összetört koronájú olajfák estek keresztül az úton. A hegyről zuhantak alá. Még most is zúgva omlott utánuk a föld, a kő. Átmásztak rajtuk lihegve, s menték tovább elszántan. A vidék rettentően elpusztult. Két napja még kertek terültek el a hegyek lábánál, most egy kősivatag volt az egész, a fákat halálra zúzták a kövek s szennyes, tajtékos ár omlott keresztül rajtuk. Végre odaértek, ahol az összerontott út a hegyhágó tetejére ér s ahonnan hirtelen eséssel alákanyarodik egy mindenfelől sziklapárkányokkal körülzárt, dús völgybe, amelyben az is pihent, akit ők jöttek látogatni. A völgy túlsó felén újra felkapott az út és egyenesen a Koponyára vitt. A Koponya most is úgy állott ott, ijesztően vigyorogva, mint régen. Csak a szemüregeit tette tátongóbbá a földrengés. A tetején tisztán lehetett látni a három keresztet. Az övé magasan állt, közbül, egyenesen. A másik kettőt megdöntötte a szél, vagy a rengő talaj, s úgy látszott, mintha a középső keresztnek bókolnának alázatos meghajlással. A varjak károgtak a hegy felett. Az asszonyok az emlékezés rémületének és fájdalmának sápadtságával, bor- zongva fordították el fejüket a völgy felé. Olyan látvány tárult szemeik elé, amitől megfagyott bennük a vér. A dús, mély völgykatlan nem volt sehol. Óriási, egymásra hányt sziklahalmaz, egy élettelen, rémes kősivatag volt az egész. A viruló ,mély felismerhetetlenül be volt temetve kővel: a nagy sziklapárkányok, melyek körös-körül reáhajolnak vala, íme nem voltak sehol, ezer darabban feküdtek odalenn. A széleket, ahol a bezáró hegyeket lehetett sejteni, imbolygó reggeli ködök takarták, s az egész nagy temető felett furcsa, lilás párák gomolyogtak. Teljesen ismeretlen hely lett ez. — Eltévedtünk! — rebegte Mária. — Óh, eltévedtünk! — Nem, nem! — válaszolt Magdaléna —, amott kell lennie! Tisztán emlékszem. Hiszen a kereszteket látom a hegyen. Onnan pedig alig száz lépésnyire, amerre a nap lemegy, a völgy mélyében van a sír. — De hol a völgy? — kérdezte Salomé. — Már nincs völgy! Ameddig látunk: kő, kő, kő!... Micsoda nagy sziklák! Hol vannak a ciprusos kertek? a patak? — Óh, hol a fiam... a fiam? — sikol- totta Mária és leroskadt a földre. — Ne féljetek! — kiáltotta Magdaléna. —• Ott kell lennie a sziklák között! Menjünk arra, keressük meg!... Lebotorkáltak a hágóról. Omlott a kő, a föld a lábuk alatt. Elcsúsztak. Elestek. Lihegve kapaszkodtak, ugráltak egyik kőről a másikra. Csakhamar ott voltak, ahol a völgy legmélyebb, feneke lehetett. S ott egymásra roskadt nagy tömbök között ráakadtak a patakra, amint tajtékoz- va megtorlódott és zúgva kereste az utat. (Folytatjuk)
