Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-11 / 41. szám
Országos Esperesi * Értekezlet Szeptember 23-án az Országos Egyház Üllői úti székházában tartották szokásos őszi tanácskozásukat egyházunk esperesei dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnök vezetésével. Az elnökség tagjain kívül részt vettek az ülésen az Országos Egyházi Iroda vezető munkatársai, dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadémia dékánja és az egyházi sajtó munkatársai. Keveházi László, a Pest megyei egyházmegye esperese bevezető áhítatát követőleg dr. Káldy Zoltán püspök adott széles körű tájékoztatót a püspökök munkatársainak. A NEMZETKÖZI HELYZET ELEMZÉSÉVEL kapcsolatban a püspök hangsúlyozta, hogy az egyre élesedő politikai konfrontáció, amelyet elsősorban is az Egyesült Államok európai rakétatelepítési terve váltott ki, az egyházakat is állásfoglalásra kényszeríti. Általában elmondható, hogy az egyházak nem álltak be a hidegháborús folyamatba, és a jelenlegi helyzetben különösen is nagyra kell értékelnünk az egyházi világszervezetek állásfoglalásait. (Utalt a püspök elsősorban a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága lapunkban is közölt felhívására) Az egyházak hídépítő szolgálatának fontossága tovább növekedett. Gyülekezeteinkben is még többet kell imádkozni a békéért. HAZAI HELYZETÜNKET IS LETERHELIK a nemzetközi élet feszültségei és világunk gazdasági problémái. Államunknak az élet- színvonal fenntartása és a gazdasági megerősödés érdekében végzett, már eddig is eredményes erőfeszítéseit az anyagias gondolkodás és a munkával kapcsolatos igénytelenség elleni küzdelemmel, a morális .kérdések felvetésével tudjuk segíteni, valamint azzal hogy a magunk részéről mindent megteszünk nemzeti egységünk erősítéséért. EGYHÁZUNK ÉLETÉVEL foglalkozva az országos püspök-elnök megállapította, hogy az elmúlt évek során megnőtt egyházunk nemzetközi tekintélye. Szolgálata és teológiája ismert és megbecsült, ahogy ez az LVSZ V. B. turkui ülésén elhangzott jelentésekből kitűnik, és abból a döntésből, hogy a VII. nagygyűlést Budapesten rendezik- meg. Ez elsősorban annak a jelentős szolgálatnak az eredménye, amelyet egyházunk vezetői és munkatársai végeztek és folytatnak ma is a különböző nemzetközi egyházi testületekben. De nagymértékben járult hozzá az a gyümölcsöző jó viszony, amely jellemzi államunk és egyházunk kapcsolatát. Nagyon fontos, hogy ennek tudatában lelkészeink és gyülekezeteink világosan lássák a rájuk váró feladatokat és szolgálatuk az országos elnökség munkájával azonos fordulatszámon folyjék. A püspök ezt követőleg összefoglaló értékelést adott a közelmúlt közegyházi eseményeiről, az ifjúsági munkáról, a kántorképzésről, a presbiteri konferenciákról, a teológiai munkáról, sajtószolgálatról, majd részletesen szólt a Lutheránus Világszövetség 1984-ben Budapesten megrendezendő VII. nagygyűlésének előkészítő munkájáról, kiemelve abból az esperesekre és gyülekezetekre háruló részfeladatokat. Az előttünk álló események és feladatok során Káldy Zoltán püspök-elnök külön is fontosnak mondotta a teológus ifjúság és a fiatal lelkészek fegyelmezett életre és munkára, tudatos teológiai, egyház- politikai és politikai gondolkodásra való nevelését, magas szintű tudományos képzését valamint a gyülekezetek ifjúságában az evangélikus' öntudat növelését A TANÁCSKOZÁS TOVÁBBI RÉSZÉBEN dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke adott tájékoztatót a Lelkészi Munka- közösségekben folyó munkáról és a jövőben kidolgozandó témákról, amelyek sorából kiemelkedik az LVSZ nagygyűlésének előkészítésével, az ENSZ-nek az Öregek évével és az 1983-as jubileumi Luther- éwel kapcsolatos teológiai munka. Dr. Karner Ágoston országos főtitkár anyagi kérdésekkel foglalkozó jelentését hallgatták meg ezután egyházunk esperesei, majd a szolgálatukban jelentkező több kérdés megvitatására került sor. M. Gy. Egység Mindnyájan érezzük, milyen nagy szükség van az egyetértésre, az egységre az emberek között. Vagy inkább: milyen nagy szükség volna rá. Amikor széthúzást, egymás meg nem értését tapasztaljuk, akkor jövünk rá igazán, milyen fontos volna megtalálni az egység útját. Hogy megoldaná a világban jelentkező sok feszültséget, ha lenne valami, amiben az emberek egyek tudnának lenni! Mert az egységhez „központ”-ra van szükség: közös célra, szándékra, ami felé egyformán törekszünk — vagy valakire, akihez egyformán ragaszkodunk, akit mindnyájan szeretünk, akire mindnyájan hallgatunk. Olykor-olykor felcsillan az egység reménysége ki- sebb-nagyobb közösségekben. Amikor egymással szembenálló testvérek rádöbbennek az édesanya, vagy édesapa szeretetére, amely újra kibékíti őket. Amikor haragban levő munkatársak rájönnek, hogy mindennél fontosabb a rájuk bízott munka elvégzése. És amikor népek, nemzetek rátalálnak az emberiség közös nagy céljához, a békéhez vezető útra. A mai vasárnapon újra meghalljuk, hogy Isten végső célja velünk emberekkel az, hogy megtaláljuk az egységet. A keresztyének ma újra meghallják, hogy számukra Jézus a középpont, Benne találnak rá az egységet munkáló Istenre, és miközben az egyházak egységén munkálkodnak, hídverő szolgálatot végeznek a feszültségekkel teli világban az egész emberiség javára is. Háromszáz éves gyülekezetünk: Vadosfa AZ 1681. ÉVI SOPRONI ORSZÁGGYŰLÉSEN a 25—26. törvénycikkben rögzítették, hogy Sopron és Vas megyében 2—2 faluban lehet istentiszteleti hely. Sopron megyében Vadosfa és Nemeskér lett ilyen becikkelye- zett — artikuláris — hely. Ennek most 300 éve. Több mint 100 éven át a Türelmi Rendeletig 35 rábaközi faluban élő evangélikusoknak tápláló anyja volt Vadosfa A lelkész nem mehetett ki az artikuláris Vadosfáról, ezért messziről idehozták keresztelni a gyermekeket; idejöttek házasságukat megáldatni ifjú párok, itt részesülhettek csak úrvacsorában egészségesek és betegek — az utóbbiak közül többen itt is haltak meg és temették el őket az első és második templom kriptájában. Ide kívánkozott halála után megpihenni Telekesi Török István, Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem hűséges ezredese. Ezért a nagy múltért adott most hálát a gyülekezet. AMI SZEPTEMBER 6-ÄN TÖRTÉNT Vadosfán, az évszázadokkal ezelőtt vasárnapról vasárnapra megismétlődött. A hitüket hűségesen megtartó ősök útján jöttek el az utódok az örömünnepre emlékezni és erőt gyűjteni. Igaz, most nem gyalog és szekereken jöttek, hanem gépkocsikkal és autóbuszokkal. Színpomoás gépkocsiparkká változott szinte az egész kis falu. De az igazi szép látvány a gyönyörűen felújított templomban fogadott bennünket. A korábbi megfakult fehér és szürke színeket a halványsárga és világosbarna színek kettő-ket- tőféle árnyalatai váltották fel: kiemelve így a hatalmas templom építészeti szépségét. A tetőzet javításával kezdődött a nagy munka. A festést Risavi Zsigmond festő beledi presbiter egyedül végezte. Az állványozás munkáját beledi gyülekezetünk hatoló ige nemcsak fönntartotta a 300 éves gyülekezetét, hanem egyének és családok szívébe is elvitte Isten élő szavát, eligazító, felemelő, bűnbánatra késztető igéjét. Isten végtelen szereteA vadosfai templom tének egyik jele: Igéje, amely megszólal sokszor utólag is egy- egy emberi szívben. Olvassuk, hallgassuk, forgassuk szívünkben Isten drága Igéjét! Az istentisztelet után ünnepi közgyűlés volt, amit Potyondy Lajos felügyelő nyitott meg. Ezt a vadosfai, kisfaludi, mihályi és magyarkeresztúri gyülekezet gyermekeinek fiatalos, lendületes éneke tette színesebbé, Ferenczy Judit énektanárnő vezetésével és g-itárkíséretével. A gyülekezetben szolgált, még élő káplánok közül heten jöttek el. A legidősebb Egyházy János volt. Mind a volt segédlelkészek, mind a többi köszöntő lelkész szavából az csennyájunknak meg kell elevenednünk, hitéletünk megfakult színeinek újjá kell lennie. délután 3 Órakor üjra TALÁLKOZTUNK. Mintegy 1400 —1500-an lehettünk együtt délelőtt is délután is. Bárány Gyula esperes nyitotta meg a délutáni ünnepélyt. Ezután Ottlyk Ernő püspök előadását hallgattuk meg. ..Történelmi séta" volt ez az előadás, az arti- kuiáris kort, a kurucok küzdelmeit és a gyászévtizedet egyaránt magába foglalta. Sümeghy József gyülekezeti lelkész a Türelmi Rendelet (1781) előtt és után történtekről beszélt. Előadása külön értékét és érdekességét az adta meg, hogy kifejezetten a helyi eseményekre fordította a figyelmünket. Megelevenedett az 1751. évi szerencsétlen vadosfai összetűzés esete is, amely majdnem alapjaiban rendítette meg a gyülekezetét. A Türelmi Rendelet megjelenése után a leánygyülekezeteket sorra „kiházasították”. Temploma lett, önállóvá vált Farád, Szilsárkány, Rábcakapi, Tárnokréti, Rábaszentandrás, Répcelak, és később Beled. 1912-ben elkészült ez a mai, sorrendben a harmadik templom. A zárszót dr. Nagy István esperes, volt vadosfai káplán mondta el. A keresztyén örvendező hit reménységéről és egymáshoz való szeretetünk felelősségéről beszélt. A délutáni ünnepélyen több énekkari számmal szolgált a soproni gyülekezetünk énekkara Laborczi Erzsébet vezetésével. Dr. Joób Sándor Bach korálokat szólaltatott meg csellón orgona kísérettel, Ferenczy Judit pedig kuruc kori énekeket énekelt. Mindkettőjüket Fejérvári Sán- dorné kísérte orgonán. Rövidnek tűnt ez a délutáni két óra, olyan tartalmas és színes volt, hogy mindnyájan szerettük volna, ha még nem ér véget. Az ünnepi gyülekezet felügyelője, Buthi Ernő készítette. Vadosfán az egész munkát Szakáts Dénes fogta össze és szervezte meg. Lelkiismeretes munkatársa volt Rócz Antal gondnok. A takarítás hatalmas munkájából nők és férfiak az anyagyülekezet és a 6 filia tagjai dicséretesen vették ki részüket. Közben az értékes Angster orgonát is megjavították értő orgonaépítők. A legcsodálatosabb látvány a hálaadó- ünnepen azonban a tele templom volt. 10 ÓRAKOR MEGSZÓLALTAK A HARANGOK, és a nagy tömeg éneke óriási erővel dicsőítette az Istent. Dr. Ottlyk Ernő püspök miről is szólhatott volna, mint a gyülekezetét, az ősöket megtartó és erősítő igéről. Az élő, ható és éles, lélekbe és elmébe gett ki, hogy a mai ünnep nem csupán emlékezés. Nem elégedhetünk meg annyival, hogy egy meghatóan szép nap nyoma maradjon bennünk. Szükséges, hogy amint a templom falának színei megelevenedtek, nekünk mindA FÖLDSZINTI SEKRESTYÉBEN RENDEZETT kiállításnak is sok látogatója volt. Kegyelettel álltunk meg az ősöket hívogató öreg harangszív, a régi templom tornyának keresztje, az úrvacsorái kehely és sok más az ősök számára oly fontos és drága tárgy előtt. Háromszáz év lelkészeinek, segédlelkészeinek, tanítóinak és gondnokainak névsora elevenedett meg a falakon. Az idősebb gyülekezeti tagok örömmel fedezték fel a tárlókban azokat az énekes- és imádsá- goskönyveket, kátékat, amelyeket nagyszüleiknél, szüleiknél láttak, vagy amiket még ők forgattak. Hisszük, hogy az a szeptember első vasárnapja minden eseményével nagyon sokak megerősítésére szolgált. Bencéné Szabó Márta VARHATÓ VÁLTOZÁSOK A SVÉD EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN Bizonyos nehézségek ellenére némi haladás tapasztalható a svéd evangélikus egyházban. Karl Boo, az egyházi ügyek minisztere, optimistán nyilatkozott az egyház jövőjét illetően. A miniszter úgy véli. hogy az egyház sokkal erősebb helyzetben lesz. ha a tjők lelkésszé avatásának problémáját meg tudja oldani. 1960 óta körülbelül 420 nőt avattak lelkésszé. Az egyház jövő évi közgyűlésén tárgyalnak a kormánynak arról a javaslatáról, mely szerint 1983 januárja után csak olyan férfiakat avatnak lelkésszé, akik készek lelkésznőkkel együtt szolgálni az egyházban. Így lassanként megszűnne a lelkésznőkkel szembeni ellenállás.
