Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-15 / 11. szám

— Böjt 2. vasárnapján az oltár- teritő színe: lila. A délelőtti isten­tisztelet oltári igéje: Mt 15,21—28; az igehirdetés alapigéje: Csel 20, 17—24. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Már­cius 15-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. NAGY GYULA teológiai akadémiai tanár. — NAGYTARCSA. Kiemelke­dően szép, és ugyanakkor meleg, családi ünnepe volt a gyülekezet­nek ötvened vasárnapjának a dél­előtti istentiszteletén. Ezen az al­kalmon tette le Győri János lel­kész az aktív lelkészi szolgálatát 1 Kor 13 fejezetéről prédikálva a tele templomban. A gyülekezet­nek minden rétege kifejezte kö­szönetét, emlékezett hálás szívvel a 39 esztendős szolgálatról. Kü­A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR március 22-én, vasárnap dél­után 6 órakor istentisztelet ke­retében a Deák téri templom­ban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: Pitti Katalin — szoprán, Schultz Katalin — alt, Molnár András — tenor, Berezelly István — bariton, Kuncz László — basszus, Trajt- ler Gábor — orgona. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY lön is megköszönték a lelkész szol­gálatán túl, Győri Jánosné papnéi. kántori és pénztárosi szolgálatát is. A lelkészházaspár szolgálati ideje alatt a nagytarcsai gyüleke­zet élete erősödött, gazdagodott, és ez megmutatkozott közegyházi áldozatvállalásában is. Ugyanezen a napon és istentiszteleten teljes egyhangúsággal meghívta a gyü­lekezet közgyűlése a lelkészi állá­sába Gáncs Péter rákoscsabai, péceli lelkészt. A távozóra és ér­kezőre, a gyülekezetnek most le­zárult és új szakaszára Isten ál­dását kérte Keveházi László, a Pest megyei Egyházmegye espe­rese. — CSÖMÖR. Március 1-én sze- retetvendégség volt a gyülekezet­ben. Dr. Selmeczi János, a Teoló­gus Otthon igazgatója igehirdetés­sel és „Lelkészképzésünk örömei és gondjai” című előadással szol­gál L — KISSOMLYÖ. A helyettes lelkészi szolgálatok ellátására, áp­rilis 1-től kezdődően Magassy Sándor nagysimonyi lelkész ka­pott megbízást D. dr. Ottlyk Er­nőtől, az Északi Egyházkerület püspökétől. — KISKÖRÖS. Február 18-án a konfirmációi oktatásra előkészülő gyermekek, szüleik és hozzátar­tozóik részére volt szeretetvendég- ség. Dr. Selmeczi János, a Teoló­gus Otthon igazgatója tartott elő­adást „A keresztyén hit szerepe a nevelésben” címen. — HÁZASSÁG. Pfeiffer Zoltán András, Pfeiffer András szepetne- ki gyülekezeti pénztáros és felesé­ge, sz. Pfeffer Mária fia és Sám­son Csilla Zsuzsanna február 7-én a szepetneki templomban tartot­ták esküvőjüket. A ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ BÉKEFELHl V ÁS A m A Román Ortodox Egyház zsi­nata sürgős felhívást intézett „a világ minden keresztyén egyhá­zához, minden valláshoz, és min­den jóakaratú emberhez”. Erőik egyesítését kéri tőlük az élet fenn­maradásáért, a fegyverkezés meg­szűntetéséért, a háborús pusztítás elkerüléséért, „hogy legyőzzük a gonoszt, az igazságtalanságot és önzést a jelenkori emberiség éle­tében”. A felhívás, amelyet a zsinat leg­utóbbi, év eleji ülése bocsátott ki, rámutat arra, hogy az egyházak és vallások minden, a békéért foly­tatott erőfeszítése ellenére az utóbbi időben újabb veszélyes feszültségek keletkeztek. A hábo­rús veszély nem szűnt meg, a tö­megpusztító fegyverek tovább sza­porodnak. A leszerelésről folyta­tott sok-sok tanácskozás ellenére még mindig nem sikerült megállí­tani a fegyverkezési versenyt. A rendkívül magas költségek mellett igen jelentős kutatói gárdát,"szel­lemi tőkét is a fegyverkezésre for­dítanak. „Az emberi szellem leg­ragyogóbb vívmányait az emberi­séget, az emberi környezetet meg­semmisítő eszközökké formálják; az eddigi készletekkel többszörö­sen meg lehetne semmisíteni az egész civilizációt.” A növek’vő ve­szély miatt minden embernek részt kell vállalnia a kölcsönös bizalom, az enyhülés légkörének kialakításában, és az együttműkö­dés elmélyítésében. istentiszteleti rend Budapesten, 1981. március 15-én Deaiv tér: ae. 9. (urv.) Ta'Kácsne Ko- vácsnazi Zeima, de. 11. (urv.) ííj. Fol- un Brúnó, au. 6. iíj. Boltin Brúnó. Fa­sor: de. 11. (urv.) Nagy Gyula, du. 5. özeretetvenaegség: Nagy Gyula. Dó­zsa György út 7.: de. fél 9. Gáncs Ala­dár. üllői út 24.: de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—55.: de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b.: de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar) Ruttkay Leven­te. Tharly Kálmán u. 28.: de. 11. Rédev Pál. Köoánya: de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33.: de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló: de. 1L (úrv.) Schreiner Vilmos. Uákosfalva: de. 8. Matúz Pál. G3'armat u. 14.: de. 8. Schreiner Vil­mos. Kassák Lajos út 22.: de. 11. Ben-- czúr László. Váci út 129.: de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Fraii- gepán u.: de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Újpest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Virágh Gyula Soroksár-Üjtelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 10. Matúz Lász­ló. Pestlőrinc-Erzsébet-telep: de. 8. Matúz László. Kispest: de. 10: Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep: de. 3. Bonnyai Sándor. Pestújhely: de. fél ly. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MÁV- telep: de. 8. Rákospalota-Kistemplom* de. 10. Muncz Frigyes, dur 4. Szeretet- vendégség: Muncz Frigyes. Rákos­szentmihály: de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom: de. 9. Körner Ágoston. Mátyásföld: de. 9. Cinkota de. fél 11 Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa: de 9. Rákoscsaba: de. 9. Kosa Pál. Rákos­hegy: de. 9. Kosa László. Rákosliget: de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér: dé. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Donáth László. Torockó tér: de. fél 9. Donáth László. Óbuda: de. 9. Görög Tibor, de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11.? de. 9., de. 11., du. fél 7. Pesthidegkül: de. fél 11. Modori u. 6.: de. 10. Kelen­föld: de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Benczéné Szabó Márta tépi. (szuppl.). du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi üt 138.: de. 9. Benczéné Szabó Márta teol. (szuppl.). Nagytétény: de. fél 9. Ke- lenvölgy: de. 9. Rozsé István. Budafok: de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy: de. fé) 10. Kaposvári Vilmos. Csepel: de, fél 11. Mezősi György. — Állandóan vásárolok bélyeg- gyűjteményeket, 1947 előtt használt képes levelezőlapokat, levélboritéko- kat és tábori postát. Cornides Sándor , \ bélyegkereskedő. Budapest, 1067 Lenin krt. 79. (udvari). Telefon: 121-589. — EXTREM Szolgáltató Polgári Jogi Társaság vállalja: templomok és ha­sonló magas építmények karbantartá­sát, veszélytelenítését, bontását, stb. állványozás nélkül, speciális (hegy­mászó) technikával rövid határidővel. Ügyvezető elnök: Soltész József. Te­lephely: 1201 Budapest, Jósika u. 103. Megrendeléseket a fenti címre kérjük. EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM Budapest V., Deák tér 4. Állandó kiállítás: Evangélikusság a magyar kultúrában Időszaki kiállítás; Liturgikus művészet — keresztelési tárgyak Nyitva hétfő kivételével naponta 10—18 óráig KÖS Ö fl tj A piros autó már ötödször fu­tott végig a nyaralótelep egyik csendes utcáján. A fordulónál hangosan csikordult a fék, aztán gázt adtak és még hangosabban felgyorsult. Ebéd utáni nyugal­mamból riadtam fel, kifutottam az utcára. — Csak nincs valami baj? — Ez a félőrült rohangál itt, igy leli majd a halálát — mutat­tak egy piros sportkocsiban ülő fiatalemberre. — Nincs tekintettel senkire se. Mit bánja, ha valaki szívbajos lesz az izgalomtól — panaszko­dott valaki. — Még a gyerek is felriadt! — szólt egy fiatal mama. — Nem törődik ez senkivel, közömbös neki minden és mindenki. Az utca végén újra feltűnt a piros kocsi. Rohant felénk esze­veszetten szétrebbentve az utca lakóit. Kerítés mellé húzódva néztük a. fekete, kócos fejet, nmint elfutott szenvtelen arccal, mint akit nem érdekel ki mit mond, nem érdeklik az utca la­kói, a szomszédos kórház bete­gei, a pihenni jött nyaralók. Mi érdekelhette, nem tudom, mert még a kocsija állagát sem kímél­te, a hepehupás, köves úton szá- guldva és hirtelen fékezve. EZ A FAJTA KÖZÖNY nem ismeretlen napjainkban. Nap, mint nap találkozunk vele utcán, hivatalban, gyermekeink, ember­társaink arcán is. Az az érzé­sünk, hogy lassan senki sem tö­rődik a másikkal. Egyszerűen el­fogadjuk, hogy mi mindent meg­kapunk. Hogy egészségesek va­gyunk, hogy dolgozhatunk, hogy megvan a napi kenyerünk, hogy nem vagyunk háborúban, hogy Istenünk van és templomaink és papjaink, akik hivatásuk magas­latán állnak, hogy villany ég a szobában és meleggel várhatjuk a hideg napokat, hogy megvan a mindennapi fáradtságunk, küz­delmünk, hogy fedél van a fe­jünk fölött. Igen, teljesen biz­tonságban érezzük magunkat a mindenünk-megvan-állapotban és közönyösen nézzük a másik ver­gődését, küzdelmét, szomorúsá­gát, életképtelenségét, miközben kényelmesen ülünk karos szé­künkben közönyös szívvel bá­mulva az élet képernyőjére, ame­lyen nyomort, nélkülözést, csont- bőr gyermekeket, betegeket, öre­geket látunk gyakran, de éppen csak elfutnak a képek a sze­münk előtt anélkül, hogy tuda­tosítanánk magunkban. Napon­ként kinyitjuk és elzárjuk szi­vünk ki-bekapcsolóját és a kö­vetkező percben már nem is em­lékszünk arra, amit láttunk. Nyugodtan hajtjuk álomra a fe­jünket. Megvagyunk. Jól va­gyunk. Mit skámit nekünk a töb­bi? És közönybe fulladva al­szunk és ébredünk. Tegnap este, amikor az ablak­nál ültem, hangosat csikordult megint a piros autó, elrohant az ablak előtt, utána hangos robaj, csattanás, zuhanás, csend. Kiro­hantam. Félúton az egyik kőkerí­tés előtt összelapítva hevert a piros kocsi, alatta a fiú. Téli vi­haroktól fehér hajú öregek ha­joltak föléje, asszonyok jöttek se­gítő jó szándékkal, segíteni akart az egész utca. A kórházból fehér köpenyes egészségügyiek siettek menteni. A fiú ott feküdt halált megvető közönnyel ifjú arcán, holtan. Elvitték. Szétszéledt az utca népe. Magam is indultam á hosz- szú sétaút felé, amelyet jegenye­sor keresztezett. Néztem a fákat. Mennyi erő gyötrődik bennünk felfelé! Honnan ez a tiszta vágy, amely mindig feljebb akar jut­ni? Es előttem ez a távolba ve­sző út, amely mindenki számára nyitva áll és az egyik rohan, száguld rajta, a másik elindul valaki felé szeretettel. SÜTÖTT A NAP. Boldogan mentem sugárzó jósága alatt azon az úton, amelyen Teremtőm az én barázdámat húzta meg. Hogy lehet közömbös a másik iránt, aki ember, aki él? Utolsó percben vettem észre, hogy egy szembejövő autó meg­állt előttem. Egy férfi szállt ki a volán mellől, néhány lépést tett és felemelt egy kis csigát, amely éppen az úttest közepén mászott és kivitte a gyepre. — Rossz helyen kószálsz, bará­tom — mondta —, elgázolhat­nak! Visszaült, továbbhajtott. Nem lehet közömbös, válaszol­tam magamnak, ha még egy csi­ga élete is kedves neki. Gyarmathy Irén „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szerctetét, hogy Krisztus már akkor meghalt ér­tünk, amikor bűnösök voltunk (Rm 5,8). VASÁRNAP. — „Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiai­val együtt az ÜRnak: „Énekelek az ÜRnak, mert igen felséges” (2 Móz 15,1 — Kol 1,19—20 — Mk 12,1—12 — Zsolt 25). Isten szaba- ditása tapasztalati tény. Letagad­hatatlan volta a hálában nyilvá­nul meg. Ezt elvárja Urunk azok­tól ma is, akiket szőlőjébe állí­tott. Akik közösségben fognak ösz- sze a bűnben, a számonkérés ide­jén, azok elveszítik a rájuk bízott szolgálatot, és pusztulás vár rá­juk. Nincs más út: vagy Isten iránti hálával végezzük szolgála­tunkat, mivel Krisztusban meg­békélt velünk, vagy ellenkező esetben elszigeteljük magunkat Istentől, emberektől, és vesztünk­be rohanunk. „Uram, rosszul cse­lekedtem, Földre sújt a bűntudat; A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat” (322. ének 1. ver­séből). » HÉTFŐ. — „Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!” (Zsolt 90,13 — 2 Pt 3,9 — Zsid 11,8—10 — Lk 17,20 —37). A várakozás próbára teszi hitünket. Isten országában nem a számtani és mértani műveleteim hitem, várásom, vizsgálódásaim alapjai. Nem a „mikor és hol jön el Jézus” visz célba, hanem Ö, aki már most jelen van. Rábíz­hatjuk félelem nélkül visszajöve- telének idejét is. „Késik”, mert más az Ö időszámítása, és azt akarja, hogy senki el ne vesszen. „Eljössz! ígérted! S akkor a te néped Felviszed, Jézus, oda, ahol Téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!” (710. ének 7. versé). KEDD. — „Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész alkotó és teremtő munkája után” (1 Móz 2,3 — Zsid Í0,25 — Jn 8,21—30 — Lk 18,1—8). Isten egy napot rendelt, hogy igé­jét hallgatva készüljünk a hétköz­napi munkára. Selejt kerül ki an­nak kezéből, aki öncélúan túl­hajtja magát. Megkárosítja ön­magát és embertársait, a közös­séget. Tudod-e, hogy minél több a munkád, annál többet kell ki­tartóan imádkoznod? Nem többlet munka, hanem erőgyűjtés az Isten előtti elcsendesedés, hogy Neki kedves legyen tettünk, minőségi a munkánk. Bátorítsuk erre egy­mást saját gyülekezetünkben, pél­damutatóan. „Boldog, aki hallgat­ja, S megtartja, Uram, beszéded. Ó, nyújts, áldások Atyja, Erre ne­künk segítséged; Hogy hallott igéd jobbítson, Kétségünkben bá­torítson” (298. ének 1. verse). SZERDA. — „mert az Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37 — Ézs 43,16 — Jób 2,1—10 — Lk 18,9—17). Az ember a lehetetlen­ség konok falába ütközik, amikor Istent vonja felelősségre szenve­déséért, és többre tartja magát másoknál az oltár előtt, mert mindezzel magát teszi lehetet­lenné. Aki elfogadja Isten kezé­ből a rosszat is, mint Jób, és bű­neiben irgalomért esedezik Krisz­tusért, annak megnyílik az ajtó: bűnbocsánatból fakadó új életben járhat. Ha így térünk otthonunk­ba és a közösségi életbe, lehetet­len, hogy zárt ajtókra találjunk, mert Isten utat készített a feltét­len szeretetszolgálatra. „Dicsérd Istent, s járj utaidban, Tedd hí­ven minden dolgodat, Bízzál mennyei áldásiban, Megvidámítja sorsodat. Ki benne bízik egyedül, Az soha meg nem szégyenül” (373. ének 7. verse). CSÜTÖRTÖK. — „Ekkor elin­dult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősí­tette az Istenbe vetett bizalmát” (1 Sám 23,16 — Filem 7 — 2 Kor 13,3—6 — Lk 18,18—30). A mások elől elzárkózó, őket meg nem értő, tőlük elforduló, saját otthonába visszavonuló élet, melyben nincs helye a vigasztalásra, erősítésre szorulónak, önző, testvérietlen éle­tet takar. Nemcsak másokat rö­vidít meg, hanem vélt gazdagsá­gában önmagát szegényiti meg. Halljuk a testvérszív dobogását? Erősítsük! Látjuk a testvérláng lobogását? Ne oltsuk ki! „Szere- tetben összeforrva, Egy közös test tagjai. Tudjunk egymásért mo­solyogva, Ha kell, vérünk ontani! Ügy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, lát­va minket, Hogy szeretni nem tu­dunk” (752. ének 2. verse). PÉNTEK. — „De Jósáfát ezt mondta Izrael királyának: Kér­dezd meg előbb az ÜR igéjét!” (2 Krön 18,4 — Mk 8,33 — Gál 4,12—20 — Lk 18,31—43). Keve­set kérdezzük Istent, hogy mit szól terveinkhez? Többet hallgatunk emberi véleményekre sorsdöntő helyzetekben, mint Urunk szavá­ra. Ne vessük meg emberi erőte- lensége miatt azt, aki szavát hir­deti, hanem lássuk meg benne Krisztus szolgáját. Ne. maradjon rejtve előttünk, amit Krisztus ér­tünk vállalt, és rajtunk 'keresztül Ezért kérdezzük Öt mindig első­nek, mielőtt útra kelünk. „Add, akar elvégezni mások javára, az igehirdetésből Élet illatát ve­gyük, S az üdvösségszerző hitből Szent vigaszod’ elnyerjük” (759. ének 3. verse). SZOMBAT. — „Irgalmas és ke­gyelmes az ŰR, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt 103,8 — Kol 3,13 — Jn 8,46—59 — Lk 19,1—10). Aki kapta Krisztus bűnbocsátó szeretetét, és mégsem tudja elvi­selni a másikat, hanem panasz köveit szófja rá, visszaél kegyel­mével. Isten megtette az első lé­pést felénk Krisztusban, ne vár­junk ellenségeink felé induló, kez­deményező lépésére. Menjünk to­vább az első lépés nyomában: bocsássunk meg feltétel nélkül! Isten bocsánatából van életünk, van erőnk, megromlott életközös­ség helyreállítására. „És bocsásd meg bűneinket, Hogy ne terheljék lelkünket; Miként mi is megbo­csátunk, Ha Vétett felebarátunk” (27. ének 6. verse). Szimon János evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának Lapja Szerkeszti: a szerkesztő Bizottság A szerkesztésért felel: Mezős) György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztöseg és kiadóhivatal: 1988 Budapest VQI.. Puskin u. 13. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: SIS—20 442—Vin Előfizetési ar: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0135—1302 Q 81.0634 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs masasnyomás Felelős vezető: Soproni BéLa vezengazgató — PÁRBESZÉD A TELEVÍ­ZIÓBAN a hívők és a marxisták közötti dialógus kérdéseiről cím­mel teológiai professzorok és marxista akadémikus folytatnak egyórás kerekasztal-beszélgetést március 12-én, csütörtökön a Magyar Televízió 2. csatornáján 21.25 órakor. Egyházunk részéről dr. Nagy Gyula teológiai akadé­miai tanár vesz részt a beszélge­tésben. — GYŐR. A nádorvárosi lel­készi körben február 22-én teoló­gusnapi szolgálat volt. Az anya­gyülekezetben dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, és Pintér Márta III. évf„ hallgató, Szabadhegyen Tekusné Szabó Iza­bella V. évf., Börcsön Bencze András II. évf., Öttevényben Sze- verényi János II. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. A délutáni szeretetvendégségen „Felkészülés a szolgálat gyakorlatára” címen tartottak beszámolót, színes program keretében, Kari Nikulai- nen, finn ösztöndíjas hallgató pe­dig vetített képekkel mutatta be finnországi gyülekezetét. A teoló­gusnapi szolgálatban az említett hajlgatókon kívül szolgáltak még Magassy Sándor IV. évf., Anda- házy Ludovika, Csonka Zsuzsánna, Fabulya Hilda, Mitykó András és Molnár Eva I. évf. hallgatók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom