Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-22 / 12. szám
XLVI. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1981. március 22. Ára: 4,50 Ft. HÉT I LA P ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS Beit - új tartalommal A keresztyének — Krisztus-követők — már az első évszázadok során évente hosszabb elcsendesedéssel emlékeztek meg Uruk szenvedéséről és golgotái kereszthaláláról. A bűnbánat ősi zsidó hagyományát átvéve és egyben átértelmezve, fokozott koncentrációval készültek a Nagyhétre. Az imádság és meditáció mellett testük meg- sanyargatásával is mélyebb közösségre vágytak az értük szenvedett Mesterrel. EZ A „TESTI” BÖJT végighúzódott a középkor századain is. Ekkor különösen is nagy hangsúlyt kapott a bűnbánó hívek sokszor misztikus templomi homályban végzett lelkigyakorlata, amely mindvégig együtt járt a földi örömöktől való megtartóztatással. Ez a sajátosan passzív böjt-felfogás uralkodott az újkor folyamán is a hamvazószerdától induló időszakban. Misztikus mélységtől felszínes böjtig, komoly kegyességtől „felvilágosult” protestáns elutasításig sok változatát követhetjük nyomon. Hagyományőrző vidékeinken saját nemzedékünkig él tovább az olykor külsőségekkel övezett, ugyanakkor a hitben járók által komolyan vett böjti gyakorlat. Gyakoribb templombajárás, több ének, áhítat és imádság —- néha még böjti templomi viselet sajátosságaiban is megnyilvánuló tisztelet jellemzi a híveknek az ősi hagyományokhoz való ragaszkodását. MA, OCULI VASÁRNAPJÁN IS sokak számára hangzik a böjti zsoltár: „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” (Zsolt 25, 15). Ebből az idézetből azt gondolhatnánk, hogy jó úton járnak a ma keresztyénéi, ha a századokon át beidegzödött böjti vallásosságot követik. Ám újra Jézus Krisztus az, aki megtanítja követőit új úton járni. Lukács evangéliumának 9. fejezetében egy őt követni akaró embernek ezeket mondja: „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten Országára.” Milyen új böjti gondolat rejlik ezekben a szavakban? A SZÁNTÓ-VETŐ EMBER ALAKJÁNAK képe ősi mozdulatot fejez ki. Ma nagyobbára csak az idősebb nemzedék számára közismert, mennyire kemény munkát jelent az eke szarvának megragadása és egyenes barázda húzása. (Csöglei lelkész koromban néhányszor magam is megbizonyosodtam .felőle, tiszteletet érezve azok iránt, akik ezt naponta, állandó megfeszített munkában végezték.) Napjainkban, a gépesített mezőgazdaság korában könnyen megfeledkezünk az ősi munkamódszer nehézségéről és arról is, amit a jézusi jelkép mondani akar. Nem véletlenül választott Jézus követői számára ilyen aktív, földi munkát ábrázoló képet. Azokat akarja cselekvő életre — egyben tehát cselekvő böjti Krisztus-követésre — serkenteni, akik már elindultak az Ő útján. A föld eleme arra utal. hogy nagyonis a földön járva, nem pedig valóságos környezetünktől elrugaszkodva kell nyomában járnunk. Az a munka-mozdulat, amelyet Jézus az eke szarvának megragadásával fejez ki, arra figyelmeztet, hogy nehéz, kemény dolog az ö követése. Aki akárcsak rövidre is meglazítja a kezét, kiesik a munka üteméből. Egyenes barázdát szántani sem könnyű. Csak az tudja ezt megtenni, aki nem nézeget sem jobbra, sem balra, sem maga mögé. Miközben „a földet szántjuk” szemünk valóban állandóan az Úrra nézzen. A böjti időszak aktív átélése éppen azt jelenti, hogy Krisztust követve földi kötelességünket teljesítjük, és nem engedjük, hogy bármelyiktől bármi is elvonjon bennünket. MINDEZT AZÉRT MONDJA JÉZUS, hogy a szántó-vetőhöz hasonlóan mi is elérjük célunkat. A Krisztus útján járó embereknek a hitben való elindulását — megtérését — mindig motiválta az a cél, amit Jézus tűzött ki eléjük. Az indulástól azonban el is kell jutni a célig. Sokszor azt gondoljuk, hogy egyszeri elindulásunk, egyszeri megtérésünk elég ahhoz, hogy célhoz érjünk. A nehéz és hosz- szú úton csak akkor tudunk kitérők nélkül kitartani, ha a célt szüntelenül szem előtt tartva, újra meg újra megtérünk Krisztushoz. Ennek az állandó „újra-megtérésnek” Tőle kapott alkalma tehát a böjt, az ű értünk viselt szenvedésének és értünk hozott váltságának újra átélése. így érhetjük el az Ű országát, időhöz kötött földi életünk örök célját. Régi tartalmát csaknem szemünk láttára veszti el az a böjti magatartás, amely csak befelé forduló tétlenséggel vagy üres felszínességgel töltötte ki ezeket a heteket. Sokan megütköznek azon,, hogy ,.a mai fiatalság” sutba veti az ősöktől örökölt böjti hagyományokat és értetlenül nézi az idősebbek formákhoz való ragaszkodását. Talán sokan megütköznek még azon is, ahogyan most a böjt új jézusi tartalmáról szólunk. De nem ez az új értelmezés mutat-e éppen kiutat a sokszor tartalmatlanná és üressé vált böjtből? Nem épp ezáltal tudjuk-e megragadni Jézusnak a minden kor emberéhez újonnan szóló üzenetét? Aki ebben kételkedik, olvassa el újra és újra Lukács evangéliuma 9, fejezetének Jézus követéséről szóló szakaszát. ÜJ KERESZTYÉN MAGATARTÁST igénylő és kereső korunkban feltárul a böjt új tartalma: Krisztust itt a földön járva, megfeszített munkával és a célt szüntelenül szem előtt tartva, cselekvő módon kell követnünk. Fabinyi Tibor UWE PETER HEIDINGSFELD EGYHÁZFŐTANACSOS LÁTOGATÁSA A Német Szövetségi Köztársaság protestáns egyházainak (Evangélischfe Kirche in Deutschland, EKD) külügyi hivatalában az ökumenikus és kelet-európai kérdések referense, Uwe Peter Heidingsfeld egyházfőtanácsos látogatást tett, hazánkban február 21. és március 1. között. Fogadta D. dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke. Látogatást tett D. dr. Kál- dy Zoltánnál, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökénél. D. dr. Prőhle Károly ökumenikus főtitkár pedig dr. Vámos József és Viczián János ökumenikus titkárok, Valamint Tamás Bertalan református külügyi osztályvezető és Reuss András evangélikus külügyi titkár jelenlétében folytatott beszélgetést a vendéggel a magyarországi egyházak életéről. Heidingsfeld egyházfőtanácsos több egyházi intézményt is meglátogatott, köztük lelkészképző intézményeket is. Az Evangélikus Teológiai Akadémián dr. Groó Gyula dékán és dr. Selme- czi János otthonigazgató fogadta. Ssokolay Sándor: Bartók üzenete Aggodalmak és reménységek Bartók Béla születésének 100. évfordulóján A HIVATALOS ÜNNEPLÉSNÉL SOKKAL TÖBBRE VAN SZÜKSÉGÜNK! Életéből, művészetéből új erőt kell merítenünk! A formális ünneplés közömbösít, megfoszt az újraélés örömétől, az új felfedezések és felismerések izgalmától — az igazi élmények varázslatától! A felmérhetetlen ■értékű életmű kincsesbánya, mellyel Bartók megajándékozta népünket és az egész emberiséget. Ne zúdítsuk magunkra a drágaköveket, hanem egyenként gyönyörködjünk bennük! Ne csináljunk patronokat, közhelyeket jelentőségének egy pár felületi megközelítéséből, mert nem illenek hozzá a címkék és jelszavak, hanem a kimeríthetetlen forrásból kóstolgassunk, egy- egy hűs kortyot ízlelgessünk istenigazából! A klasszikusok ránk — a népre — bízzák életművüket, mely nemcsak ajándék, ‘hanem ítélet is lehet! Bartók zsenije kötelez bennünket, történelmi súllyal nehezedik ránk: mert egy nemzet nőhetne meg-rajta! A felelősségteljes kérdést Németh László gyakran felteszi nagyjainkkal kapcsolatban : ,,mi fesz a sorsa a nemzetnek, amely közé ilyen nagyok is hiába jönnek?” A válasza: „elveszi tőle az emberiség!” De idézhetjük Babits Mihály sorait is, aki élő lelkiismerete és örizője volt a ,.rá bízottaknak”: „Ady versét pedig — mint Toldi buzogányát — csak bámulják, de forgatni nem tudják többé a törpe utódok!” DE MIBEN REMÉNYKEDHETÜNK, HOGY VÁLHATUNK MÉLTÓ UTÓDOKKÁ a bartóki szigorú és magas mérce alapján? Erre Kodály adja meg a legtömörebb választ: „Bartók diadalmas, végleges hazatérésének feltétele a zeneileg müveit ország!” Lukács György szerint „a zenében van jelen a lehető legmélyebb és leggazdagabb igazságtartalom”. Ez az „igazságtartalom” akkor lesz igazán segítségünkre, ha vissza tudjuk szerezni a zene már megküzdőit, de erősen csökkenő „rangját”! A jövőt a gyerekeken át lehet csak alakítani, éppen ezért a hígított ún. „művészet- pótlék” helyett igazi művészi érték illetné meg őket! A mai divatőrület messze fújta ezt az ideált: a zenei kórokozók, a zenei selejt soha nem tapasztalt özöne és zajártalma zúdul az ifjúságra ... Akik az ízléstelent képviselik, azok sokkal elszántabbak, kíméletlenebbek, erőszakosabbak, mint akik az értéket képviselik és védik. Nem válhat a nép szolgálata szolgáltatássá! A Bartók-centenárium szigorúbb művészetpolitikára kötelez bennünket! A „jó és a rossz” helyett a „jó és a jobb” közötti választást kellene ajánlanunk!... BARTÓK MŰVÉSZETE egyesít, átlérvyegít, megszilárdít és felszabadít, a szigorú belső szerkezet pedig a költői szabadságot szolgálja, műveinek sokféle jelentése van. Bartók minden művéből, emberi magatartásából sugárzik a tisztaság, a lényegretörő tömörség. A természet démonjait ismeri, de nem szabadítja ránk. Féken tartja a pusztító erőket. Közel hozza a természet csodáit, titkait, igaz: a dermesztöbb kifejezéssel sem fukarkodik, de bíztatást és vigaszt szán nekünk. Mintha aranymetszéseiben Einstein megállapítását erősítené meg: ...„olyan arány, amely a rossz létrejöttét megnehezíti, a jóét pedig megkönnyíti...” Bartók lényeges tulajdonsága a va- riativ alkotókészség melyben a zenei történés nem ismétlődik, hanem, mint minden, fejlődik, törénik, válozik. Bartók forradalmi „újító” volt, hozzáfogható „nagytakarítást” a zenetörténetben aligha végeztek. így: ha Bartók a magyarságot a „megújulásban” segítette, úgy Kodály: a „megmaradásban” ... Bartók útja nem folytatható. Liszt Ferenc élete utolsó éveiben újítóként a „XX. század kapuját” szélesre tárta Bartók előtt. A „kései Liszt” a „stafétabotot” mintha az „ifjú Bartóknak” adta volna át. Bartók mégsem >„nyit” élet(Folytatása az 5. oldalon) A Magyar Rádió „Arcok a közéletből” című sorozatában dr. Káldy Zoltánnal egyházunk országos püspök-elnökével beszélgetett Krassó László, március 7-én. Interjú dr. Káldy Zoltán püspökkel a Magyar Rádióban Hogy indult papi pályája és miként ívelt a püspökségig? 1941-ben végeztem el az egyetemet. Azonnal Pécsre kerültem, ahol előbb a gyülekezet lelkésze lettem, majd a Tolna—Baranyai Egyházmegye esperese. Végül 1958-ban választottak püspökké a Déli Evangélikus Egyházkerületben. Nehéz i időben kerültem a püspöki székbe, mert az ellenforradalom negatív hatása az evangélikus egyházban is éreztette hatását. Az állam és az egyház közötti viszony bizonyos tekintetben megromlott. Az én feladatom aiz volt, hogy ezt a viszonyt próbáljam egyenesbe hozni. Véleményem szerint ez meg is történt Milyennek ítéli meg hazánkban a vallásos emberek helyzetét, a hívők vallásgyakorlását? Nagyon pozitívan ítélem meg a.z állam és az egyház viszonyát és a vallásos emberek helyzetét a szocialista társadalomban; Tény1 az, hogy ez egy hosszú folyamatnak az eredménye és mind az állam, mind az egyház részéről kellett olyan intézkedéseket tenni, amelyek létrehozták ezt a jó viszonyt. Az én tapasztalatom és véleményen szerint a lelkiisme- ret-szabadság és a vallásszabadság nemcsak írott malaszt és nem pusztán az alkotmányban van, hanem valóban gyakorlat. A keresztyén emberek, köztük az evangélikusok is teljesen felszabadultan, lelkiismeretükből fo- lyóan végezhetik a szocialista társadalom építését minden további konfliktus nélkül. Egyébként, ha van valami probléma állam és egyház között, nyílt párbeszédben tudjuk ezt megbeszélni. Mi késztette Ont arra, hogy közéleti tevékenységet folytasI son? Ügy \ gondolom, hogy ehhez nélkülözhetetlen az előbb jellemzett légkör. Éneikül ugyanis nehezen képzelhető el, hogy eüy magasrangú egyházi személy részt vállaljon, részt kérjen az ország dolgaiból. Közéleti szolgálatomnak több indítója van. Az egyik: maga evangélikus egyházunknak a teológiája, amelyik mindig hangsúlyozta a világért való felelősséget. És az én elődeim a püspöki székben az elmúlt négyszáz évben — sokat tudnék ilyent felsorolni —, ha igazán azonosultak az evangélikus egyház tanításával, akkor nagyon szívesen vettek részt a közéletben és segítették elsősorban a haladást. Ugyanakkor vannak egyéni indítékaim- is. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a felszabadulás után olyan kiváló személyiségekkel kerültem kapcsolatba Pécsett, mint Münnich Ferenc vagy Ilku Pál vagy Aczél György. De egy igen döntő dolgot szeretnék még mondani, és pedig azt, hogy a szocialista társacjalorranaik a célkitűzései azok, amelyek engem bevontak a közélet szolgálatába. Ezeket tudom vállalni, azonosulok azokkal és ezeket szeretném segíteni a magam eszközeivel, mint egyházi ember. Ön, püspök Ür, országgyűlési képviselő is. Melyek azok a fórumok. ahol választóival találkozik? A XVII. kerületben vagyok országgyűlési képviselő. Így is mondhatnám Rákoskeresztúron, Rákoshegyen. Itt egy tipikus falu akar felnőni fővárossá. Havonta tartok fogadóórát a legkülönbözőbb helyeken. Szoktam mondani, hogy „mozgó fogadóórát” tartok, mert a kerületnek a legkülönbözőbb helyein: a Hazafias Népfront helyiségétől kezdve volt kocsmán keresztül, különböző klubokban tartom azokat, hogy minél közelebb kerüljek a választóimhoz és ők is minél inkább el tudjanak érni engem. De meg kell mondanom azt is, hogy örömömre bejönnek a Püspöki Hivatalba is. Nemcsak telefonon keresnek fel, hanem ide is bejönnek és adják elő a kérdéséiket. Tehát nagyon eleven közöttünk a kapcsolat. Hogy szólítják Ont? Hát itt bizonyos emberek még zavarban is vannak. Van, aki „Főtisztelendő Püspök Ürnak” szólít. Valószínűleg azok, akik evangélikusok a kerületben. De hallottam már ilyen megszólítást is, hogy Püspök elvtárs! Káldy elv társ! És itt meg kell mondanom, hogy az én számomra ez nem idegen, mert úgy érzem, hogy ezek a kommunista emberek meg akarnak tisztelni engem ezzel a megszólítással. A maguk megszólítása alapján szinte rangot akarnak adni nekem. Milyen, megítélése szerint, a magyar közélet? Melyek azok a pontok, ahol On javítani valót lát? A magyar közéletben nagyon sok a pozitívum. Es ezt szeretném elsősorban hangsúlyozni. Természetesen látok negatívumokat is. Nagyon szeretném, hogyha erősödnének az erkölcsi normák. A tel jes embert szeretném én olyan erkölcsi alapon látni, aki mind a munkahelyen, mind a családban, mind a munkatársi viszonybban, mind a feljebbvaiókhoz való viszonyban, mind a beosztottakhoz való viszonyban olyan erkölcsisé- get képvisel, ami segíti társadalmunk előrehaladását. (A magnófelvételt készítette: Mezősi György)
