Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-31 / 22. szám

NAPRÓL NAPRA — Húsvét után a 6. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igé­je: 1 Pt 4, 7—11; az igehirdetés alapigéje: Mt 9, 35—38. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­nius 14-én vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. — FERENCVÁROS. Május 31- én, vasárnap délután . 6 órakor egyházzenei áhítat lesz a IX., Thaly Kálmán u. 28. szám alatti templomban. Igét hirdet dr. Ré- dey Pál lelkész. A gyülekezet új orgonáján hangversenyt ad Füri Gábor orgonaművész. Közreműkö­dik Horváth Csaba és Hauser Ad­rienne. Minden érdeklődőt szere­tettel vár a gyülekezet. — VÁCKISŰJFALU. Isten iránti hálából, és gyülekezetük iránti szerétéiből egy fehér és egy zöld népművészeti hímzésű oltárterítőt készített és adományozott a gyü­lekezetnek Krizsán Lászlóné, Kri- zsán Katalin, Pintér Andrásáé és Sztebel Józsefné. A fehér oltár­terítő húsvét ünnepén díszítette először a templom oltárát. — LEVÉL. A kis gyülekezet né­hány évvel ezelőtt a vadosfai gyü­lekezethez tartozó potyondi gyüle­kezetnek új temploma felszente­lésére ajándékul úrvacsorái kész­letet vitt. A levéliek nem pénzt, hanem szolgálatot kértek érte. Sümeghy József vadosfai lelkész a böjti időben kétnapos evangéli- zációt tartott, a levéli gyülekezet­ben. Meglátogatta a levéli idős, beteg gyülekezeti tagokat. lutherania ÉNEK- ÉS ZENEKAR május 31-én' és június 7-én délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban előadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Faragó Laura, Szemere Erzsé­bet, Mády-Szabó Katalin, Mo­hácsi Judit, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Berczelly István, Trajtler Gábor Vezényel: HERBERT M. HOFFMANN (Frankfurt) Igét hirdet: (május 31-én) IFJ. FOLTIN BRÚNÓ (június 7-én) DR. HAFENSCHER KÁROLY •— GYÓRÓ. Kedves ünnepe volt a vadosfai gyülekezethez tartozó gyórói kis gyülekezetnek. Har­mincöt évi tanítói szolgálat után elköltözött a gyülekezetből Czil- lích Ottóné Teke Ilona, a gyüle­kezet volt tanítója. A hívek hálás köszönetét, és áldáskívánását Sümeghy József lelkész tolmácsol­ta. A gyülekezet tagjai szeretettel, ajándékkal, virággal búcsúztak az elköltöző nevelőtől. — GERENDÁS. Id. Győri Lajos presbiter és családja két oltár­szőnyeget adományozott a gyüle­kezetnek, felesége halálának tíz­éves évfordulója alkalmából. — Ünnepélyes keretek között mon­dott köszönetét a gyülekezet volt tisztségviselőinek: Csípő Pál pénz­tárosnak, Zengő György gondnok­nak, és Botyánszky György temp­lomgondnoknak. Egyben új tiszt­ségviselőket iktatta be szolgála­tukba: Kovács János gondnokot, Petróczky Pálné pénztárost, Far­kas Mihály és Pusztai Györgyné presbitereket. — TÉS. A gyülekezet közgyű­lése május 3-án egyhangúlag lel­késszé választotta Riesz Györgyöt. Beiktatása ünnepi istentisztelet keretében május 17-én volt, mely­nek szolgálatát Horváth József mencshelyi lelkész, a Veszprémi Egyházmegye esperes-helyettese végezte. — IDŐS személynek lakást, ápolást, ellátást adok Budán kertes házban megegyezés szerint. Leveleket ..Gon­dozás” jeligére a kiadóhivatalba ké­rek. — A BALASSAGYARMATI EVAN­GÉLIKUS SZERETETOTTHON augusz­tus 1-ével megüresedő otthonvezető állásra az idős embereket szerető, egészségügyi ismeretekkel és admi­nisztrációs jártassággal rendelkező je­lentkezőket keres. Lakás, ellátás biz­tosított, javadalmazás megállapodás szerint. Magányos nők jelentkezését kérjük Evangélikus Lelkészi Hivatal. 2860 Balassagyarmat, Kossuth u. 36. címre. — TEMETŐBŐL bontásra, értékesí­tésre kerülő fekete eránit sírkövet ve­szek. Farkas Györgyné, 6723 Szeged, Molnár u. 10. egyházzenei Áhítat lesz május 31-én, vasárnap ■délután 5 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 18.). Műsoron: J. S. Bach, Frescobaldi, Pachelbel, Franck-művek. Orgonái: Gáncs Aladár Igét hirdet: IFJ. HAFENSCHER KAROLY Istentiszteleti rend Budapesten, 1981. május 31-én Deák tér: de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Bach: h-moll mise. — Igét hir­det: ifj. Foltin Brúnó. Fasor: de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Szirmai Zol­tán. Dózsa György út 7.: de. fél 9 Muntag Andorné. Üllői út 24.: de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33.: de. 9. Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b.: de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Rutt­kay Levente. Thaly Kálmán u. 28.: de. 11 Rédey Pál, du. 6. Egyházzenei áhí­tat. Igét hirdet: Rédey Pál. Kőbánya: de. 10. Weöreös Imre. Vajda Péter u. 33.; de. fél 12. Veöreös Imre. Zueló: de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfal­va: de. 8. Sehreiner Vilmos. Gyarmat ii. 14.: de. fél 10. Kassák Lajos út 22.: de. 11. Benczúr László, du. 5. Szeretet- vendéeség. Váci út 129.: de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Fran- gepán ii.: de. 9. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Újpest: de. in. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-ültelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 10. Matúz Lász­ló. Kispest: de. lo. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telen: de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely: de. fél 19. Schrei­ner Vilmos. Rákosoalota-M AV-telen: de. 8. Matúz Pál. Rákospaiota-Naev- temolom: de.' 10. Bntia Árpád. Rákos­szentmihály: de. fél 11. Karner Aeos- ton. Sashalom: de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld: de, 9. Cinkota: de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistaresa: de. o. Rákoscsaba: de. 9. Kosa Pál. Rákos- hegy: de. 9. Ferehczy Zoltán. Rákosii­én!: de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr: de. fél 11. Ferenezy Zoltán. Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.) Donáth László, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Donáth László. Toroekó tér: de. fél 9. Gálát György. Óbuda: de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u, 1L: de. 9. Kőszeghy Tamás, de. XI. Kő- szeghy Tamás, dúl fél 7. Csengödy László. Pesthidegkút: de. fél 11. Modo- ri u.: de. 10. Kelenföld: de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Mfssura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138.: de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény: de. fél 9. Kelenvölgy: de. 9. Rőzse Ist­ván. Budafok: de. 11. Rőzse István. Csillaghegy: de. fél 10. Benkő Béla. Csepel: de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Saitőosztátyának lapla Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György •Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VII!.. Puskin u. 12. Telefon: 142-Ó74 Csekks7ám!aszám7 516—20 412—VIII Előfizetésí ár: egy évre 290 — Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25 211 ISSN 0133—1302 81.1366 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonok” (Jn 12,32). VASÁRNAP. — „Uram tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyí­lását” (Zsolt 141,3 — Rm 14,13 — Jn 15,26—16,4 — Zsolt 27). A hall­gatás és a csendben maradni tu­dás sokszor hiányzik az életünk­ből. Hangos a rádió, a tv, a szom­széd, hangos az igazságtalanság és a háború. Minden hangoskodás kísértés arra, hogy Istenről, aki a csendben szól, megfeledkezzünk. Kérjük Őt, irányítsa szavainkat is, hogy ne beszéljünk, amikor Ő szól hozzánk, de annál bátrabban szóljunk az igaz ügy érdekében, amikor nem hallgathatunk! ”Ne nézd mi bűneinket és gonoszsá­gainkat, De tekintsd kegyelmesen irgalmasságodat” (781. ének 11.). HÉTFŐ. — „Pétert tehát a bör­tönben őrizték, a gyülekezet pe­dig buzgón imádkozott érte” (Zsolt 102,20—21 — ApCsel 12,5 — Jn 14,1^—19 — ApCsel 3.12—16). Igyekezzünk akkor is kitartók maradni az imádságban, amikor emberi számítások szerint telje­sen reménytelen helyzetben va­gyunk. A próbatétel erősíteni akarja hitünket és nem elpusztí­tani. Urunk meg tud minket sza­badítani bármilyen veszélyes helyzetből is. Az Ő közelségét érezve könnyebb átvészelni a ne­héz vagy éppen a legrosszabb na­pokat is. „Ö nem hagy el, ne fél­jetek. Csak benne bízzék szíve­tek; elenségtek akármi sok Nem lészen semmi károtok” (132. ének 5.). KEDD. — „Tollaival betakar té­ged, szárnyai alatt oltalmat ta­lálsz” (Zsolt 91,4 — 2 Thessz 2,16 — Lk 12,8—12 — ApCsel 3,17— 26). Ez a mondat Isten gondviselő szeretetéről vall. A Teremtő gon­doskodik teremtményeiről, a ma­darakról, virágokról és az ember­ről egyaránt. Jézus Krisztus által az Ő gyermekei lettünk. A Fiú éle­te arra tanít, hogy még áldozatok vállalásával is gondoskodjunk a ránk bízottakról. „Mint ahogy a sas kicsinyét szárnyával betakar­ja, Engem is befedez megvéd az Űr hatalmas karja, Már anyám méhétöl kezdve, Midőn életet adott, Áldásit mint harmatot, Re- ám bőven hintegette, Minden el­hagy, elfeled Isten vég nélkül sze­ret” (7- ének 2.). SZERDA. — „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna meg­indulni erőtlenségeinken” (Zsid 4,15 — Ézs 46,4 — 1 Kor 2,12—16 —ApCsel 4,1—12). Jézus neve ar­ra utal, hogy valóságos ember. Nem idegen számunkra, hanem testvér. Ugyanakkor Isten Fia, ez pedig azt jelzi, hogy hatalma kor­látlan. Legyőzte és eltávolította az akadályokat és korlátokat, ame­lyek az embert Istentől elválasz­tották. Ha gyengék vagyunk Ö a mi erősségünk, bátorságunk, ha félelem szállna meg bennünket. „Életemben azért őt imádom, Ma­gasztalom, És nagy műveit val­lom. Mondom lelkemnek: Magasz­taló ének zengjen Istennek” (778. ének 4.). CSÜTÖRTÖK. — „Azért paran­csolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéreddel szemben” (5Móz 15,11 — Lk 16,19—21 — 4Móz 20,2—12 — ApCsel 4,13—22). Olyan országban élünk, ahol ke­vés a szegény, de van olyan, aki­nek nem kevés szeretetre lenne szüksége, van olyan, akinek nem egy percre lenne szüksége és nem két forintra. Van olyan honfitár­sunk, aki rosszul lát vagy rosszul jár. Isten hozzájuk küld bennün­ket, amiben tudunk, legyünk se­gítségükre. „Ne kívánd más tu­lajdonát, Se feleségét se házát. Csak javát óhajt védelmét, Mint hogyha magadnak tennéd. Szánj meg Urunk!” (758. ének 10.). PÉNTEK. — „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békes­ségre vezető utat” (Ézs 6,1 — Lk 19,44 — Zsid 11,32—40 — ApCsel 4,23—31). Imádkozzunk naponta azért, hogy gyülekezteink, család­tagjain^ de még inkább földünk országai felismerjék a békesség útját. Jézusban megérkezett hoz­zánk a kegyelmes Isten. Vigyázni kell, imádkozni és megtérni hoz­zá, mert nem tudjuk melyik pilla­natban érkezik az ítélet, a szá­monkérés Istene hozzánk. „Béke legyen a nap alatt Emberek közt jóakarat. Szerezz köztünk békét Urunk, melyért buzgón imádko­zunk” (31. ének 1.). SZOMBAT. — „De Istened az Űr, áldásra fordította az átkot, mivel szeret téged Istened az Úr” (5Móz 23,6 — Rm 5,5 — Ézs 41,17 —20 — ApCsel 4,32—37). Ügy érezzük, napjainkban világunkra a rosszindulat árnyéka hull. Az a reménységünk, hogy Istenünk visszájára fordíthatja a rosszindu­latot, az átkozódást, azért, mert szeret. Ezért küldte Fiát, hogy szeretetéről meggyőzzön. „Mond­jatok dicséretet, Keresztyének az Úristennek, Szentséges tiszteletet Adjatok szent nevének” (749. ének 1.). Smidéliuszné Drobina Erzsébet Olvasóink írják Ikeréi iss ifßvheslBfféi íásról VAJON KI, HOGYAN FELEL ERRE A KÉRDÉSRE: miért járok templomba? Én azt hiszem, sokféle választ kapnánk, ha a kérdezettek őszintén felelnének. Kétségtelen, hogy nagyon sokan felelné­nek így: , igét hallgatni megyek a templomba. Körülbelül olyan megköze­lítőleg evangélikus felelet ez, mert na­gyon sokszor lehet hallani, hogy a mi istentiszteletünk középpontja az igehir­detés. E véleménynek az a buktatója, hogy csak a prédikációra értik. így a templomba járó hívek az istentisztelet többi részét csak körítésnek gondolják a prédikációhoz, azaz az igehirdetéshez. Lényegében már a megkonduló harang­nak az a jelentősége, hogy Isten hívogat a templomba. Az orgona előjátékának már volna szava a templomba érkezők­höz, mert rá akarja hangolni a lelkeket, hogy az ének legyen könyörgés az ige igaz üzenetéért. Azután elkezdődik a párbeszéd Istennel, mert imádságainkra Isten igéjében felel. Talán így foglalhat­nám össze ezt a párbeszédet: a harang­szóban Isten szól: gyere; az énekben én azt mondom: itt vagyok, Atyám! Azután hallatszik Isten szava: én vagyok az Ür, a te Istened és Atyád, szólj! Ez arra bá­torít fel engem, hogy megvalljam előtte bűneimet, amire ő bűnbocsátó kegyel­mével felel. így jutunk el Istent dicsőít­ve és hálaadással az igehirdetéshez. Bi­zony nagyon jó fenne, ha így felkészí­tene bennünket minden istentiszteleten az oltári szolgálat az igehirdetésre, s ak­kor nem kellene beszélni a kővetke­zőkről. v Az evangélikus igehirdetés mindenkori tartalma az oltáron van. A helyesen fel­szerelt oltáron ugyanis ott van az ige, a teljes Biblia. Fölötte emelkedik a ke­reszt, hogy az oltárra pillantó azonnal tudomásul vehesse: az ige a megfeszí­tett Jézus Krisztusról, vagyis evangéliu­mot hirdet! Az igét hirdetőnek ezzel a tu­dattal kell a szószékre lépnie: nbkem Jé­zus Krisztusról kell bizonyságot tennem, arról a Jézus Krisztusról, akiben az Isten szeretete hajlik le hozzánk. EZEK UTÁN MÉGIS LEGYÜNK TO­LAKODÓK ÉS ÜNNEPRÖNTÓK, és is­mét kérdezzük meg a templomba járók­tól: miért mennek templomba? Egyszer már azt a feleletet kaptuk, hogy igét hallgatni, de én hajlandó vagyok tovább akadékoskodni, és megkérdezem: vajon mindegy-e, hogy ki fogja a prédikáció­ban a Jézus Krisztusról szóló evangéliu­mot hirdetni? A felelet nagyon sokszor így hangzik: Nem, mert én igényes va­gyok, és legszínesebben X. vagy Y. lel­készt hallgatom. Ö az egyedüli, akit ér­demes hallgatni. Mások nagyon paposán, túl professzorosan vagy igen primitíven beszélnek. így aztán lettek prédikáció­sztárok. akiknek a kedvéért sokan men­nek templomba, de csak abba a temp­lomba, ahol ő prédi!:ál. Egy templomba járó testvérem nagyon öntudatosan, meg­győződéssel mondta el. hogy amikor egyházunk egyik igehirdetője, aki neki nem rokonszenves, a szószékre lép, ö felkel a pádból és kimegy a templom­ból. Sokakat az illemtudás arra kény­szerít. hogy ■ helyükön maradjanak, és fanyalogva ugyan, de végighallgassák a fiatal segédlelkészt vagy az egyszerűbb szavú igehirdetőt, aki szerényebb tála­lásban szolgálja fel a lelki- eledelt, az evangéliumot. Pedig többnyire — talán éppen ezért — félreérthetetlenebbül be­szélnek ezek a lelkészek Istennek a Jézus Krisztusban alihajló szeretetéről, mint például az a híres gyönyörű szép stílusban prédikáló lelkész, aki egyik igehirdetésében ilyen szinpompás frázist használt: „Virágzó rétek felett elszálló bíbor halleluja." Arra már nem emlék­szem, hogy mit magasztal ezzel a sok gyö­nyörűséggel, de a „csodásán színes” mon­datot máig sem tudom elfelejteni. Együtt hallottuk egyik nagyon kedves lelkész­testvéremmel, s azóta a nagyon felsallan- gozott stílusú prédikációkat így jellemez­zük: no, ez is „bíbor halleluja”. EZEK UTÁN ISMÉT KÉRDEZZÜNK. Vajon sziikséges-e az ige színpompás szervírozása. Biztos, hogy nem, mert Is­ten a dadogó „Nehéz ajkú és nehéz nyel­vű” (2. Móz 4,10) Mózest küldi, hogy üze­netét elmondja Izrael népének. A gorom­ba szavú Keresztelő Jánosra bízza, „sze­relmes Fia” érkezésének hírüladását, és neki kell rámutatni Jézusra: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a pilág bűneit” (Jn Ifi). Krisztus Urunk a nagyon egy­szerű szavú halászokat, vámszedőket hív­ja tanítványul, és őket küldi a széles vi­lágba, hogy tanítványokká tegyenek min­den embert. Már nagy gyülekezet felava­tott, beiktatott lelkésze voltam, amikor Bibliát olvasó, egyszerű parasztok biblia­óráira jártam, ahol ők ryaguk olvasták és magyarázták egymásnak az igét, és mint a lelkészi oklevél birtokosa, ámulva tapasztaltam, hogy mennyire világos volt előttük az evangélium tiszta üzenete. Csaknem egy éve jártam már közéjük, amikor meghívtak, hogy a következő összejövetelre én vigyek igét. Életem nagy ajándékának érzem ma is akkori bizal­mukat. Ebből csak az a tanulság, hogy Isten az ő igéjét nemcsak a szép szavú, „arany szájú" szónokokra bízta, hanem közérthetően beszélőkre, hogy minden embernek, pásztornak és főpapnak, tudat­lannak és szellemóriásnak egyformán Szóljon. Nem gyönyörködtetni akar Isten igéje, hanem megszólítani, nem lelki cse­megét kínál, hanem csak kenyeret, de az az élet kenyere, még akkor is, ha nagyon egyszerű beszéd tesz róla bizonyságot. Az egypapos falusi gyülekezet 20—30 éven át ugyanazt a lelkészt hallgatja, nem úgy, mint a több lelkészes nagy gyülekezet, ahol válogatni lehet az igehirdetök kö­zött. Aki válogat, embert akar hallgatni és szellemi tornát keres. A gazdagról és Lázárról szóló példázatban világos, hogy a gazdag elkárhozása és Lázár üdvössége azon múlik, hogy ki miként hallgatta az igét. A kárhozatban szenvedő gazdag azt kéri, hogy a halottak közül az üdvözült Lázár menjen vissza testvéreihez, és mondja el nekik, mi történt vele halála után, hogy azok ne jussanak majd a po­kolba. A válasz nagyon világos: „Ha Mó­zesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sém győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül” (Lk 16,31). AZ ISTEN ÜDVÖSSÉGRE HÍVÓ, EVANGÉLIUMA egyszerű ember beszé­de által szól hozzánk, annyira egyszerűen, mint amilyen egyszerűen Jézus Krisztus a betlehemi istállóban megszületett, aho­vá eljuthattak a pásztorok és a napkeleti bölcsek is. Sem az istálló, ahol született, sem a golgotái kereszt, amelyen meghalt, nem királyi bíbor, nem királyi trónus, hanem vándorok szállása, bűnösök vesz­tőhelye, de aki ott született és ott meg­halt. arról mondta Isten: „Ez az én sze­retett Fiam, akiben gyönyörködöm, öt hallgassátok!” (Mt 17,5). Amit Ö mond, bűnös vándorokhoz szól, és amit mond nem kell felsallangozni, mert a sok pom­pa között elvész a lényeg és a „virágzó rétek felett elszálló bíbor halleluja” lila ködében eltűnik a kereszt, amelyről egy­szerűen így szól a szenvedő Jézus: ÉRET­TED! Mátis István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom