Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-05 / 14. szám

Lelkészek szobatársai - mindenki segítői Prcsbitcrkonfcrcncia a Bacs-Kiskun Egyházmegyében A különös cím nem kitalált sze­mélyekről, nem mesebeli lények­ről szól, hanem gyülekezetekben élő, szolgálatot vállaló emberek­ről, egyházi szóhasználatunk sze­rint: presbiterekről. A már ha­gyományos évkezdő presbiteri konferenciákat február 8-án és március 1-én tartották még a Bács-Kiskun Egyházmegyében. Az első alkalommal Dunaföldvá- ron gyűltek össze Apostag, Duna- egyhaza, Harta, Kisapostag és a vendéglátó Dunaíöldvár presbi­terei. Vendégként itt Sólyom Ká­roly paksi esperes szolgált. A má­sik konferencia Soltvadkerten volt. Itt Csengőd—Páhi—Kaskan- tyú, Kecskemét, Kiskőrös, Kis­kunhalas, Baja, Bocsa és Soltvad- kert presbiterei voltak együtt és részükre igehirdetéssel és. elő­adással dr. Nagy István tatai es­peres szolgált. MINDKÉT KONFERENCIA PROGRAMJA a gyülekezeti is­tentiszteleten kezdődött és a ven­dég esperesek hirdették az igét. Azután került sor az előadásokra. Az első arról szólt, hogy: A pres­biter segítő a gyülekezeti munká­ban. Tehát a lelkészek szolgatár­sa. Előadásban és beszélgetés so­rán tisztázódtak azok a területek, ahol valóban szolgatárs lehet a presbiter. Segíthet imádságával, azzal, hogy együtt dobog a szíve a lelkésszel a gyülekezet minden dolgáért, számon tartja, hívogatja a híveket, ha kell prédikációt ol­vas a szórvány istentiszteletén, nem rombol, hanem épít, segít a közegyházi gondolkodás erősítésé­ben, segít társsá lenni a társtala- noknak, részt vesz a tervezésben, de a végrehajtásban is. A hozzá­szólások mutatták meg, hogy mennyien tudnak kisebb-nagyobb segítő szolgálatot vállalni. Ez az előadás mindkét helyen hozzáse­gítette a presbitereket ahhoz, hogy „figyelő” és „látó szemű” presbiterekké legyenek. A másik előadás tovább tágí­totta a szolgálat körét. A presbi­ter példa a lársqdalom ban — így szólt a cím élG itt' mindkét he­lyen előkerültek a család, a falu közösségének, a munkahelynek a gyülekezetnek és az egész embe­riségnek kérdései. A jiresbiter példás életű ember, becsületes és megbízható, a szava igaz, nála az igen —r igen és a nem — nem. A példának igen nagy a nevelő je­lentősége. Jézus is „példát adott” tanítványainak (Jn 13.), és Pál is így ír Timóteusnak: „légy példa a gyülekezetben ...” Előadások és megbeszélések tükrözték, milyen széles az a terület, ahol társadal­munknak is segíthetünk: az alko­holizmus elleni küzdelemben, a trágár beszédmodor leküzdésében, az öngyilkosság elleni harcban, hiszen ez megyeszerte nehéz kér­désünk és szomorú a statiszti­kánk. De sok a feladat a csalá­dok, hdzastársak összetartásában, a jövendő nemzedék közösségi ne­velésében és ezekben a kérdések­ben a női presbiterek jártak élen a hozzászólásban. VOLT EGY HARMADIK ELŐ­ADÁS IS, ezt az egyházmegye es­perese, Tóth-Szöllős Mihály tar­totta: A presbiter a törvényesség őre a gyülekezetben. Szükség van arra, hogy a presbiterek jól is­merjék az Egyházi Törvényt és a legújabb rendeleteket. A decem­beri országos presbiteri ülésen hatályba léptetett új szabályren­deletekkel ismerkedtek a presbi­terek. A konferencia szünetei is ter­mékenyek voltak. A két konfe­rencián mintegy 200 presbiter be­szélgethetett egymással. Régi is­merősök folytatták a tavaly abba­hagyott beszélgetést és úiak is­merkedtek egymással, szolgálatuk otthont szépségével, nehézségével. A záró áhítatban hangzott az út- ravaló: álljatok iheg a hitben, Isten mentő szeretetével segítse­tek a gyülekezetben a lelkésznek és egymásnak és mindenkinek, az egész társadalomban. Jó volt együtt lenni, elcsendesedni és be­szélgetni, erősíteni és erősödni. Tóth-Szöllős Mihály A nemesmedvesi harang. Ez hir­dette hazánk felszabadulását 1943. április 4-én Beteljesült próféciák Megrepedt nádat nem tör el A finnországi Tampere városá­nak egyik modern, Isten-házában, a Kaleva templomban az oltár­képet egyetlen hatalmas szálfá­ból kifaragott, stilizált „megre­pedt nádszál” helyettesíti. Ahogy belépünk ebbe a különös temp­lomba, tekintetünk elsőként ráté­ved embersorsunkat, életünket megkapóan kifejező „töredezett*, szinte ingadozó, bizonytalan nád­szálra. HA KÖRÜLNÉZÜNK ISME­RŐSEINK, MUNKATÁRSAINK S BARÁTAINK TÁRSASÁGÁ­BAN, sok megrepedt nádszálhoz hasonlító, töredezett életű embert találunk köztük. Sokan úgy ér­zik, csalódtak liázaslársukban. Nem elég megértő, nem elég gyengéd, nem elég segítőkész, s nekik egyedül kell hordozniok az élet minden terhét. Ebbe pedig belefáradnak. Idegrendszerük tö­rékennyé, tűrőképességük hamar végessé válik. Mások munkahelyük rossz lég­körére panaszkodnak. Keserű mellőzést élnek át a személyvá- lcgató felettes döntéseiben. Ne­kik jut a nehezebb munka és a kisebb jutalom. Olykor csak a hi­bát veszik észre, a jó minőségért pedig még elismerés sem jár. Be­lülről emészti őket a mások hibá­jából bekövetkezett, jogtalan ku­darc. Gyakran találkozunk olyan is­merőseinkkel is, akik kisebb vagy nagyobb betegségük esetén halá­los kór bekövetkeztét vélik felfe­dezni magukon. Tört egészségük az utolsó óra sejtését ébreszti bennük. Ez az állandó belső féle- l'em annyira megviseli egész sze­mélyiségüket, hogy ők is megre­pedt nádszál életű emberekké te­szik önmagukat. Ismerőseink között — sajnos — találkozunk a különböző szenve­délyek csapdájába esett ember­társainkkal is. Hány család életét ■ teszi tönkre az alkohol, hány em­ber egészségét emészti a mérték­telen dohányzás. Ifjúságunk köré­ben itt-ott fölbukkan a kábító­szer veszedelme is. A szenvedé­lyek rabsága tönkreteszi az egész embert. Éppen, hogy él. Könnyen öngyilkossáara gondol. Megrepedt nádszál élete — használhatatlan Ézsaiás 42,1-4 — Máté 12,20 szinte önmagának és környezeté­nek egyaránt. A tinédzser korosztály tagjai, serdülő fiataljaink olykor arról panaszkodnak, hogy szüleiktől el- hidegültek, mert azok nem hall­gatják prieg őket, nincs idejük és türelműk a számukra. Méltán ál­lapítja meg korunk egyik szocio­lógusa, hogy csak azok a fiatalok verbúválódnak csoportokba, kétes értékű „bandákba”, akik az ott­hon biztonságot, oltalmat, meleg­ségét adó szeretetét nélkülözik. ELRONTOTT, TÖREDEZETTÉ VÁLT ÉLETÜNKKEL ODAME­HETÜNK JÉZUSHOZ. Ö azért jött, vállalva az emberiét minden korlátját, hogy megértsen minket és segítsen rajtunk. Törékeny tes­te megismerte a szenvedést, lel­kében átélte a kísértések sokasá­gát. Ezért észrevesz bennünket, a XX. század utolsó évtizedeiben élő embereket. Van szive és van hatakha, hogy segítsen rajtunk. Nem tud belenyugodni abba, hogy az, ami építésre alkalmas, hasz­nálhatatlanná silányuljon. Ahogy az egészséges nádszálat régebben felhasználták tetőfedésre és meny- nyezet készítésére, úgy akar Jé­zus bennünket is céljai megva­lósításában felhasználni. Ö azon­ban a megrepedt nádszáléletű embereket sem mellőzi, nem mond le róluk. Belső tartást akar nekik adni. Túrmezei Erzsébet: Nem mon­dott le róla című versében visz- szaemlékszik egy vásott diákfiú­ra, aki rossz barátok közé került, züllésnek indult fiatal élete, ott­honról megszökött, hányódott-ve- tődött az életben. Amikor meglá­togatta, szívéből tört fel a fiúnak a kérés: „Azért ne tessék rólam lemondani!” Ma az a régi kis diákfiú (Krisztus szolgája. Ige magvát szórja. / Örömhírt visz kicsiknek nagyoknak. / Igen, á hamu alatt szunnyadó / szikra ra­gyogó lánggal felloboghat! / Ö nem mondott le róla. JÉZUS RÓLUNK SEM MOND LE. Csendben, halkan, szelíden hozzánk lép és kérdéseket tesz fel nekünk., Átértékelésre késztet és új látásra, új viszonyulásra akar elvezetni. Ebben a belső át­alakulásban önmagát, erejét és hatalmát kínálja, hogy Vele kezd­jük az újat, vagy talán Vele kezd­jük újra az életet. Ha azt érezzük, hogy hitve­sünkben csalódtunk, magunkra maradtunk s egyedül kell hor­doznunk az élet terheit, jóllehet még egy lakásban lakunk, Jézus azt kérdezi tőlünk: benned nem csalódott líázastársad? Te mindig gyengéd és megértő voltál vele szemben? Ha keserű mellőzésben része­sülünk, vajon nem adtunk erre okot? Nem feltűnő nekünk, hogy a saját vélt igazságtaláh helyze­tünkben senki nem áll mellénk? Ha a közeli vég félelme rémít, nem kellene-e arra gondolnunk, hogy egész életünk ajándék Urunk kezéből, s addig élünk, míg Ö akarja, így hát fölösleges belső gyötrelmeket okoznunk, éjszaká­kat átvirrasztanunk olykor szer­vezetünkben mutatkozó átmene­ti rendellenességek miatt. Ha szenvedélyek rabságába es­tünk, meneküljünk Jézushoz. Ö meg tud szabadítani, s azután új­ra másokat boldogító, hasznos ejetúton indít el. Fogjuk meg a testvér kezét, épüljünk bele az igéből élők gyülekezetébe s bizo­nyos, hogy nem is álmodott örö­mök részesei leszünk. Ha belső meghidegedés lett úr­rá rajtunk, hadd hirdessük ebben az élethelyzetben: van visszaút gyermeknek a szülőkhöz: sokszor könnyek árán. Van 'visszaút a szülqknek a gyermekhez: látva a mulasztásokat, új viszonyulás me­legségében. Megrepedezett nádszál életün­ket Jézussal újra kezdhetjük, mert Ö nem tör el, hanem megért bennünket. Nem vet el, hanem felkarol. Nem hagy magunkra, hanem önmágát, erejét adja Ne­künk. Éljünk a nagy lehetőség­gel! Szebik Imre MADACH Szédítő képek von ólának telkeden által, Festve kaján sorsnak drámai forgatagát. Láttad az emberiség harcát s örökös lebukását, Ám a sötét égre fénysugarat hímezél. Hogyha csüggedezünk, vigaszul ezt hirdeti ajkad: Bár elrejtve a cél, bízva ki küzd — odaér. Bán Aladár BACH MÁRK PASSIÓJA készül előadásra április 4-én, szombaton délután 6 órakor Nagytarcsán az evangélikus templomban, április 5-én, vasárnap délután 4 órakor Józsefvárosban (Üllői út 24.) és április 17-én, nagypénteken délután 6 órakor a fasori temp­lomban. Szólót énekel: Kukely Júlia, So­mogyi Eszter, Fülöp Attila, Ko­vács Pál. Az ének- és zenekart L'énes István vezényli Madách és Győr? „Valami győri vonatkozása itt minden­nek van”. A győri Xantus János Múzeum „Madách és Győr” tematikával nemrég megnyitott kiállításán ezzel fogadja a lá­togatókat Szabó József ny. püspök, a Mú­zeum irodalomtörténésze. Az ő életmű­véhez tartozik a magyar irodalomtörté­net kiemelkedő értéke, ez az egyedülálló Madách-gyűjtemény hétezer kötetével és sok tárgyi emlékével. A csupa dokumen­tumból álló kiállítás olyan személyekre irányítja a figyelmet, akiknek művei ezernyi összekötő szálat jelentenek Ma­dách és a város között, jóllehet a költő talán sohasem fordult meg Győrött. „Győr” a kiállítás anyagában természe­tesen nemcsak a szorosan vett várost, hanem környékét is, a mai megyét is jelzi. Madách nagy művét, Az ember tragé­diáját, az 1883. évi budapesti ősbemutató után 13 hónappal már Győrött is nagy sikerrel adták elő. Egyik előadását a bu­dapesti rendező Paulay Ede is megnézte, és nagy elismeréssel nyilatkozott róla. A kiállításon az eredeti színlapok, és a korabeli lapok kritikái is láthatók. A Tra­gédiát utoljára 1973-ban játszották a vá­rosban. Remélhetőleg az új színházban is színre kerül majd. A Tragédia színpadi pályafutásának bemutatása során a kiállítás helyet ad egy sajátos győri színészkapcsolatnak. Jászai Mari, minden idők legnagyobb Évája, fiatalsága jelentős idejét Győrött töltötte. Serdülőkorában a Veöreös csa­ládnál is volt alkazmazásban. Emlékira­tait ezzel fejezi be: „forgácsszedéssel kezdtem a győri écstelepen ...” Hogy éle­te végéig megmaradt a város vonzásában, ezt dokumentálja a győri Petz Róza asz-' szonynak dedikált fotója, mely Éva sze­repében örökítette meg a Nemzeti Szín­ház nagy művésznőjét 1897-ben. Az ember tragédiáját nem elég látni és hallani. Olvasni és meditálni kell fölötte, aki magába akarja fogadni a világirodal­mi értékű nagy mű gondolatait. Ezért ér­dekes az a kutatás, mely Az ember tra­gédiájával való foglalkozást Ibisén nyo­mon. Minket ezen a helyen különösen az érdekel, hogy a tudósok, írók és tanárok sorában neves evangélikus személyeket is találunk. Itt van id. dr. Profile Károly néhai teológiai professzorunk Tragédia­elemzése, mely 1940-ben a Zeitschrift für systematische Theologie c. folyóiratban látott napvilágot „Die Sinndeutung des menschlichen Daseins ln einer ungari­schen Weltanschauungsdichtung” cím­mel. D. Kapi Béla püspök tanulmánya mellett Németh Károly esperes Madách születésének 100-ik évfordulója alkalmá­ból tartott előadása kéziratát is látjuk a tárlóban. A Tragédia folyamatosan szerepet ka­pott az ifjúság etikai nevelésében. Ennek dokumentuma, fiogy a Tragédia elemzői között ott találjuk a győri iskolák taná­rait is, köztük olyan neves pedagóguso­kat, mint Gálos Rezsőt, a volt Női Ke­reskedelmi Iskola igazgatóját, és Csá- vássy Alice-t, aki a régi győri pedagógu­sok közül a kiállítás megnyitásán is jelen volt. Egykori diákok dolgozatai is helyet kaptak a kiállításon, így pl. a győri Ben­cés Gimnázium volt diákjának, Groó Gyulának „A nő szerepe Az ember tra­gédiájában” címmel írt dolgozata. A ben­cés tanár jó címet adott diákjai feladatá­nak: a Tragédia egyik egészen modern szemlélete ma a Tragédia főszereplőjének Évát tekinti! Kedves színfolt a dokumen­tumok között az a pályázati felhívás, mellyel a Révai Gimnázium öregdiákjai fordultak iskolájuk mai ifjúságához, amelynek eredményeképpen 14 Madách- csal és főművével foglalkozó pályázat született. Madách személye és művei városunk és megyénk művészeit is megihlették. A győri költők közül az evangélikus Bán Aladár viheti el a pálmát. Versét lapunk e számában közöljük. Szép soraival Pe- íőcz Miklós is figyelmet ébreszt. Festmé­nyével ill. grafikájával Gallyas Frigyes, Dudás Máté, Kerti Károly és Györvári Mária szerepel. Pátzay Pál megragadóan szép szobrával az elmélyedten gondolko­dó Madáchot ragadta meg: „A gondolat, mely szűdben dermedez. Ez nagykorúvá tenne.” Bogács Dezső faszobrász Ádámot és Évát naiv felfogásban állítja elénk, jó benyomást ébreszt Kutas István kemény vonásokkal ábrázolt Madách-feje. A két „nagy” győri: Kovács Matgit a lángoló napkorongot Madách évszámaival jelző kerámia tányérral, Borsos Miklós kis­plasztikával szerepel. Itt látjuk a sopro­ni Renner Kálmán érmét is. A gyűjte­mény egyik legújabb darabja a szülővá­rosában nemrég, kiállítással megjelent Konok Tamás műve. Az ő ihletője az első szín sorai voltak: „ö az erő, tudás, gyö­nyör egésze, részünk csak árny, melyet ránk vetett.” Íme a Tragédia értelmezé­sének alapvető kérdése újra előbukkan. Bán Aladár versében ezt olvassuk: „... a sötét égre fénysugarat hímezél... bízva ki küzd — odpér”. A kiállítass egy jelentéktelennek tűnő kis darabja az 1918-as kiadású soproni szükségpénz, mely más egyébbel együtt jelzi, hogy Madách és a Tragédia kilépett a művészet exkluzív területéről, és alkal- rrlazott művészet formájában is a közgon­dolkodás befolyásolója lett: „Ember küzdj és bízva bízzál!” A Madách-gyűjtemény győri elhelyezé­sének hatása mérhető le azokon a köte­teken, amelyekkel lelkes győriek gazda­gították a gyűjteményt. Maga a győri Xantus János Múzeum is nagy figyelem­mel, áldozatkészséggel gyarapítja a Ma- dách-gyűjteményt. A hatodik Madách-kiállítás témájában az a szép, hogy a „Győr” városnevet cse­rélni lehetne. Más városok is ugyanilyen joggal, és nem kevésbé értékes anyaggal bizonyíthatnák, hogy Madách „él” falaik között. A „Madách és Győr” kiállítás azonban azt is dokumentálja, hogy Győr városa a Madách-gyűjtemény méltó otthona. Tekus Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom