Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-05 / 14. szám
I í|) öKumené <4> CKumené ^ öKumené Különbözőségeinkben is közös Kereszts ég A TESTI SZÜLETÉSKOR A GYERMEK az anyagi világgal, megkeres/.telesekor Isten láthatatlan világával kerül kapcsolatba. Abban a bizonyosságban élhet, hogy Isten elkészítette számára az örök életet. Ez az élet a keresztségben kezdődött. A keresztség azt érzékelteti, hogy Isten szeretete megelőzte a mi szívünk felé fordulását. Mielőtt mi hinni tudtunk volna benne. megajándékozott jóságával. Isten nem a mi emberi magatartásunkhoz mérte szeretetek Nem tette függővé attól, hogy mi ezt igényeljük vagy elutasítjuk. Ö azt akarja, hogy minden ember üdvözüljőn. Még mielőtt gondoltunk volna Reá. Isten a keresztségben bűnbocsánattal és örök élettel megajándékozott. KRISZTUS KERESZTELÉSI PARANCSÁNAK ENGEDELMESKEDVE kereszteljük tneg a keresztyén szülők gyermekeit és azokat a felnőtteket, akik a Szentlélek indítására kérik a keresztség ajándékát. A szabadegyházak közösségébe tartozó felekezetek a vízbe merítés keresztségét gyakorolják. Nem üdvösségszerző cselekmény számukra a bemerítés. Jelentősebbnek azt tartják, ami előtte és utána történik: az üdvösségre hívó szó meghallását követi a hitre jutás, megtérés, majd a bemerítés után a megszentelődés. Tanításukban a hitvalló felnőttek bemerítése mellett foglalnak állást. A hit fontosságát hangsúlyozzák. A bemerítkezés hangsúlyozottan emberi cselekedet. Tiszteletre méltó, amikor valaki szabadon választott meggyőződése alapján cselekszik. Az evangélium meghallására adott válasz valóban fontos a hit megszületésében. A kereszfyénség lényege azonban nem az, amit mi teszünk Istenért, hanem amit Isten tész értünk! Örök életünk munkálá- sában Isten a cselekvő! A bemerítés veszélye, hogy Isten mindent megelőző kegyelme háttérbe szorul. A személyes döntésre alapított bemerítkezés úgy tűnhet fel, hogy a hivő választja Istent. Dönt mellette és nem Isten hívja üdvösségre az embert. Az ősegyházban a keresztségre történő felkészítéskor nem annyira a hitet éb- t'esztgették — a hit Isten ajándéka! — hanem előkészítették a talajt a hit számára. Ebből virágzott ki á hit. JELENTŐS KÜLÖNBSÉG VAN az egyházak keresztelési tanításában es gyakorlatában egyaránt. Vegyük szamba azt, ami közös! 1. A keresztség és a bemerítés alapja Krisztus Urunk missziói> parancsa. Ennek engedelmeskedünk, elismerve Megváltónk uralmát, hatalmát. Reá kell figyelni, az Ö szavaltak értelmét kell keresni amikor Kéresztségről-beme- ritésről szót váltunk egymással! 2. A* keresztelés-bemerítés az Atya, Fiú, Szentlélek nevében történik. Élő, valóságos kapcsolat jön létre Isten és ember között. Az örökbefogadott gyermeket új szülei saját nevükre íratják. Isten is így fogadja saját gyermekének a megkereszteltetett, a bementettek A nagy találkozás után áz ember hallhatja Isten, szavát, veheti erejét, támaszkodhat biztatására. Bizalommal fordulhat hozzá. Tanácsot, segítséget, vezetést kérhet Tőle. 3. A keresztség-bemerítés bizonyságtétel arról, hogy Jézus Krisztus golgotái áldozatát valljuk üdvösségünk alapjának. A keresztség-bemerítés alapja Krisztus Urunk halála és feltámadása. 4. A keresztség-bemerítés hitet követel! A megkereszteltnek — a bemerítettnek hit nélkül kárhozatára és nem üdvösségére lesz ami vele történt. Isten a kereszt- ség-bemerítésben megszólított bennünket. Ez annak a jele, hogy beszélni akar velünk. Megszólítása válaszra vár. Ez a válasz: nyitottság Isten felé. Annak bizonysága, hogy a megkeresztélt- bemeritétt Isten hívásában bízik, átengedi magát neki. Isten a hit által tudja az üdvösséget munkálni bennünk. A Szentlélek teszi lehetővé Isten felénk forduló sze- retetéliek megragadását. 5. A megkereszteltek-bemerí- tettek a Krisztus-követők közösségének, az egyháznak lesznek a tagjai. A Krisztus népe e világban élő közösségéhez tartoznak. Az Anyaszentegyház fejének, Krisztusnak az irányítása alatt élnek. Közös vágyuk, hogy egykor a mennyei gyülekezetnek legyenek a részesei, 6. Jézus Krisztus megváltói munkájával megszerezte számunkra a bűnből történő megtisztulás lehetőségét. „Jézusnak, az Isten Fiának Vére megtisztít bennünket minden bűntől” — írta János apostol. Ezt viszi végbe és ábrázolja a keresztségben-beme- rítésbén végrehajtott vízzel való jelképes megmosattatásunk. Amint az édesanya fürdés után tiszta ruhába öltözteti gyermekét, úgy Isten a keresztség-bemerítés által véghez vitte belső megtisz- títtatásunkat. Ez a megtisztulá sunk új, tiszta életre kötelez. A tanítvány útján kell járnunk Harcban kell állnunk naponta bűneinkkel. Küzdeni kell a kísértésekkel. Vallást kell tenni Arról Aki a keresztségben-bemerítés- ben testvérünk, Barátunk lett. Követni kell Öt a szeretet és szolgálat útján. Luther Márton ezt így fogalmazta meg: „Jónak, ír- galmasnak, tisztának, igaznak igazságosnak, egyenesnek, békeszeretőnek s még az ellenségeink hez is jó szívűnek kell lenni. Mert Isten ezt munkálja azokban, akik benne megkeresztelkedtek. Ferenczy Zoltán Simon István: ÜNNEPEK ELŐTT Nézem, a naptáron, konyhánk falán, vonalak közt sok pirosbetűs ünnep egymás mellett, kint ahogy ki-kicsüng égy egészen égő-fejű tulipán a kerítésdrót rombusz ablakán, s érzem ízét a vadöröm színeknek, hogy valahol csak mégis összefüggnek az ünnepek és virágok talán. Emlékeimben mind együtt maradtak. Vasárnap dél, ebéd és nyitott ablak, első tavaszi szirmok s betűik mind-mind ablakban: tulipánok, ünnep, s ahogy egyetlen ívével kezüknek . a lányok épp a blúzukra tűzik. (Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében 1976-ban) Kend és fegyelem Presbiteri konferencia a Somogy-Zalai Egyházmegyében Isten a rend Istene. Az általa teremtett világ megjelölésére szolgáló újszövetségi szó, a görög eredetű kozmosz első jelentése is rend. Ez a rend még a bűn miatti megrontottságában is fellelhető a természet világában. így abban is, hogy az évszakok változásában a hosszú tél után ismét megérkezett a tavasz. Ha van is némi eltolódás érkezésében, de márciust a mi éghajlati övezetünkben mégis tavaszi hónapként tartjuk számon. A természet világában meglevő isteni rend szabályozója életritmusunknak, munkánknak és pihenésünknek egyaránt. A TAVASZ ELSŐ LANGYOS LEHELETEBEN és a régóta várt fény özönében, március 7-én a Somogy—Zaioi Egyházmegye lelkészei és a gyülekezetek küldöttei (presbiterek, gondnokok, felügyelők) a rend jegyében vettek részt Gyenesdiáson azon a konferencián, amely újszerű kezdeményezésével méltó arra, hogy felfigyeljünk rá. Ez az alkalom az egyházmegye lelkészei részére munkaközösségi ülés, az egyházmegye vezető testületé részere egyházmegyei presbiteri ülés volt, mindez beleágyazva egy presbiteri konferencia keretébe. Így a gyülekezetek küldöttei betekintést nyerhettek a lelkészi munka- közösség munkájában és az egyházmegyei presbitérium tevékenységében. Az egész alkalom vezérgondolata a rend és a fegyelem volt. REND ÉS FEGYELEM SZIVÜNKBEN, Istenhez való viszonyunkban. Erről szóltak a kezdő áhítatban — böjt és a diakónia összefüggésében — Ézs 58, 6—9a, alapján e sorok írója. Rend a gyülekezetek és az egyházmegye pénzkezelésében. Ezt a címet leheteti volna adni annak az alapos és részletekbe menő éi- tékelésnek, amelyet dr. Pusztay László, az egyházmegye számvevőszékének az elnöke adott a gyülekezetek és az egyházmegye 1980. évi számadásainak Vizsgálata alapján. A résztvevők megismerhették az egyházmegye gyülekezeteinek pénzkezelési rendjét és kisebb hiányosságait, a saját gyülekezetük anyagi erényeit vagy hibáit, és azzal az elszánással mehettek haza, hogy az egyházmegye általánosságban jónak mondható péfizügyi rendjét még pontosabbá tegyék. „REND ÉS FEGYELEM AZ EGYHÁZBAN” címmel hangzott el a délutáni előadás, amelyet Uubovay Géza, az egyházmegye esperese tartott. Előadásában hangsúlyozta, hogy egyházunk az 1987. január 1-én hatályba léptetett Egyházi Törvények élén álló Ünnepélyes Nyilatkozat alapján végzi szolgálatát. A gyülekezetnek Isten igéjére figyelve, Egyházi Törvényekben megszabott jó rend szerint kell élniük és szolgálniuk. Ezen belül szólt a lelkészek és az egyházi tisztségviselők: felügyelők, gondnokok, presbiterek felelősségéről egyházunk rendjének megtartásában. , .Egyházunk etikai segítsége társadalmunk konkrét kérdéseiben" címen készítette el a befejező előadását Madarász István somogyvámosi lelkész. Temetés miatti távollétében Horváth Lajos egyházmegyei felügyelő ismertette az előadást. Ebben a szerző azt mutatta be, hogy egyházunk hogyan járulhat hozzá sajátos eszközeivel azoknak, a társadalmunk rendjét megzavaró tényezőknek a felszámolásához, amelyek mint alftoholizmus, öngyilkosságok és ezekhez hasonlók jelentkeznek és hatnak. Kimutatta, hogy egyházunk jó szolgálatot tud végezni ezen a téren is ,népünk javára. Á konferenciát a hozzászólások gazdagsága jellemezte. Az egyik felszólaló emlékeztetett arra, hogy a Lutheránus Világszövetség 1984- ben Budapesten tartja VTI. Nagygyűlését. Ez egyházunk rendjének fokozott megőrzésére serkent. Kívánjuk, hogy ez a konferencia is járuljon hozzá egyházunk jó rendjének a fenntartásához és a belőle fakadó áldásos szolgálathoz. Pintér Jánös A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának «1 Hazafias Népfront VII. Kongresszusa alkalmából A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa mint a hazai református, evangélikus, ortodox és szabadegyházak munkaközössége, közvetlenül a Hazafias Népfront Vll. kongresszusa után tartott ülésén, meghallgatva a beszámolókat és tanulmányozva a kongresszusi dokumentumokat, csatlakozik a kongresszus népünk egészére tekintő programot tartalmazó állásfoglalásához. A. KONGRESSZUSON ELHANGZOTT JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK ÉS FELSZÓLALÁSOK elemző és bátran előretekintő hangja, az 1200 delegátus és vendég lelkész részvétele nagyszerűen demonstrálta egész népünk akaratát, hogy a megnehezült nemzetközi viszonyok között még nagyobb erőbevetéssel és teljesebb összefogással munkálkodjék szocialista társadalmunk anyagi; szellemi és erkölcsi erősödésén. A Hazafias Népfront népünk legújabbkori történetében eredményes mozgalomnak bizonyult. Akcióegységbe tudta foglalni mindazokat, akik szeretik hazánkat és népünket, és becsületesen törekszenek a népek és emberek közötti megértésre és békére. Most az évtizedes tapasztalatok, a gondos helyzetfelmérés és az egész országra kiterjedő előzetes eszmecserék alapján kidolgozott program szerint, amelyet a kongresszus állásfoglalása fogalmazott meg, a Hazafias Népfront új lendülettel folytatja munkáját, és felhívással fordul minden becsületes dolgozó hazafihoz, hogy mindenki a maga helyén és a maga képességeivel vegyen részt népünk közös feladatainak megvitatásában, a közös tervezésben és a közös cselekvésben. ÖRÖMMEL VESSZÜK A KONGRESSZUS ÁLLÁSFOGLALÁSÁT, amely nyomatékosan kijelenti, hogy a Hazafias Népfront a jövőben is számít a vallásos émbérek és az egyházak együttműködésére. Meggyőződésünk szerint minket Jézus Krisztus evangéliuma kötelez az igazságosabb és emberibb társadalom munkálására, amint azt az egyházaik nevében elhangzott kongresszusi felszólalás is kifejtette. Ez ma számunkra azt jelenti, hogy hitünk parancsát követve továbbra is részt kérünk és részt vállalunk a Hazafias Népfront munkájában és közös céljaink Megvalósításában: hazánk felvirágoztatásáért és ezzel együtt az emberiség békéjének megmentéséért folyó küzdelemben. KÖSZÖNETÜNKET ÉS ELISMERÉSÜNKET FEJEZZÜK KI egyházaink lelkészei és tagjai iránt, akik eddig is részt vettek ebben a munkában. Ugyanakkor felhívással fordulunk egyházaink minden lelkészéhez, vezetőjéhez és tagjához: tanulmányozzák a kongresszus dokumentumait és programját, tartsanak kapcsolatot a HNF szerveivel, támogassák munkájukat. Válasszák ki a mozgalom sokféle ágazatából és gazdag lehetőségeiből a képességeiknek és hajlandóságaiknak legmegfelelőbbet. Vegyenek részt a közéletben, a közös gondok hordozásában, közös célkitűzéseink munkálásában. A mozgalom erkölcsi követelményeit: a munkahelyen való hűséges helytállást, a közélet tisztaságát, a családi élet tiszteletben tartását, az ifjúság erkölcsi színvonalának növelését a hívők mindenekelőtt a maguk életében és munkájában valósítsák meg. Nem szűnünk meg imádkozni és teljes odaadással fáradozni hazánk javáért, az emberiség békességes jövőjéért. Budapest, 1981. március 16. A MAGYARORSZÁGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÄCSÄNAK ELNÖKSÉGE Az irgalmatlan samaritánus Halkan duruzsolt a motor, az orvos kényelmesen hátradőlt az ülésen. Az országutakat szegélyező ták, tanyák, szántóföldek filmszalag módján peregtek előtte. „Szép ez a világ” — mondta félhangosan magának. Valóban szép! Arany- zuhatag hullott fűre, fára, nyár volt. A mezőn dolgozók kapáikra támaszkodva kapták fel fejüket,, amint elsuhant mellettük a hófehér autó, az orvos vadonatúj autója. „Szép autó, drága autó” — mondták, majd beledőltek a munkába. Harminc kilométer — állapította meg utasunk az országutat szegélyező kőről a távolságot —, célnál lesz. „Tíz-tizenöt perc” — mert az új kocsi nyeli a kilométereket. S egyre ismerősebb lett a táj. Csak egy-két kanyar, s bferoboghat a városba. / , De az első kanyarnál fékeznie kellett. Nem is akárhogyan! Mélázásából hirtelen kapott észbe, mert az úton keresztbe, hátára fordulva feküdt egy kocsi. Forogtak még a kerekei, a kocsi még ált. Belekapaszkodott a volánba, és szinte ráállt a fékpedálra. Nyomta teljes erővel. Csikorgóit, vison- gott a gumi, radírozta az aszfaltot. „Majd még összetöröm a kocsimat a barom miatt” — zökkent, s méternyire megállt az élettelenül rugódozó kocsitól. Annak ajtaja kivágódva, s félig kinn, félig benn, vérbefagyva egy ember. A mezőről kapával kezükben szaladtak a parasztok a baleset színhelyére. Kiemelték a szerencsétlent. Élt, hála Istennek. Körbetopogták, sajnálták, találgatták, ki lehet, mi lehet, mi történhetett, mit kellene tenniük. A fehér autó utasa titokzatos parancsokat osztogatott: „Ide fektessék, oda nyúljanak, fejé alá ezt, derekához azt tegyék.” Szó nélkül hajtották végre a kérges tenyerek az utasításokat. Majd megszólalt az egyik: „Kórházba kellene vinni, mert még elvérzik!” Mintha darázs csipte volna meg az orvost. Az űj kocsijába tenni a szerencsétlent? Hogy ösSzevérézze az ülést? „Nem! — mondotta, maguk vigyázzanak rá, én meg küldöm a mentőket.” Aztán bevágta magát vadonatúj kocsijába, nagy ívben kikerülte a. vérbe fagyott embert, a roncsot', gázt adott Az országúton újra halkan duruzsolt az új kocsi motorja. „Szép ez a világ” — mondta félhangosan magának. R. P. ÚRVACSORA HETENKÉNT VAGY HAVONKÉNT Az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) zsinata 1978-ban állást foglalt az úrvacsorái gyakorlat kérdésében. Az igével és a szentségekkel minden vasárnapon és ünnepnapon szolgálni kell — csak így teljes az istentisztelet. A 4800 gyülekezetnek azonban csak 6,1 százaléka vette komolyan a felhívást. A gyülekeztek 62.5%-ában laikusok is olvasnak igét az istentiszteleten, 80%-ában pedig az ÚTvacsoraosztásban is részt vesznek Egyhatodában laikusok osztanak otthonokban úrvacsorát. Az 1978- ban kiadott új énekeskönyvet szintén a gyülekezetek 80u/0-ában vezették be. Az elmúlt két évtizedben a templomjárás 39.0%-ról 34.1%-ra csökkent, míg a meg- konfifmált, esetleg úrvacsorával élő tagok aránya 74,4%-ról 81,3%- ra nőtt. A 2,3 milliós egyháztagság egyharmadá gyakorlatilag teljésen közömbös.
