Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-22 / 12. szám
$ öKumené & öKumené <§ ÖKumenS $ 99 A „Leuenbergi Konkordia’ Európa evangélikus és református egyházainak tanácskozása Hollandiában Tíz évvel ezelőtt, 1971-ben indultak meg a tanácskozások Európa evangélikus és református egyházai közt alapvető hitbeli egységük kifejezésére és meglevő teológiai és gyakorlati különbségeik megvizsgálására. A tanácskozások végső célja ez volt: helyreállítani a reformáció két főága közt a 16. században kezdődött és a következő századok során kiszélesedett szakadást. A „Leuenbergi Konkordia” Kétévi szüntelen tárgyalás, és az evangélikus és református egyházak állásfoglalása után végre 1973-ban létrejött egy „evangélikus—református megegyezés”, melyet a tanácskozások fő színhelye, a svájci Leuenberg után „Leuenbergi Konkordiának”, Leuenbergi Egyezménynek neveztek el (concordia: egyetértés, egyezmény). Ez a megegyezés három részből áll. Az első kijelenti, hogy a két egyház lényegében egyformán érti és hirdeti az evangéliumot, amint azt a Szentírás tanúsítja. Ez az egyetértés a közöttük meglevő „egyház-közösség” alapja. Az evangélikus és református hitvallási iratok — ha eltérnek is — nincsenek ellentétben egymással. A második rész mindezek alapján megállapítja, hogy a XVI. században kimondott kölcsönös „elítélések" egymás tanítására vonatkozóan ma már nem érvényesek. A köztük meglevő tanításbeli és szervezeti különbségek nem jelentenek „egyházszakadást”. Végül a harmadik szakasz — a lényegbeli egység .alapján — kinyilvánítja, hogy Európában az evangélikus és református egyházak között szószék- és úrvacsorái közösség van érvényben. Meglevő egységüket a jöyőben tovább kell építeni és mélyíteni. Hogy milyen módon, ezt nem lehet egységesen előírni, hanem erről az egyes országok eltérő helyzeteiben az ott élő evangélikus és református egyházaknak kell dönteniük. A leuenbergi megegyezés végrehajtása Ezt az egyezményszöveget megküldték valamennyi európai evangélikus és református egyháznak. A „Leuenbergi Konkor- diát” — alapos megvitatás után — a mai napig 73 európai evangélikus és református egyház írta alá, köztük a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház is. Néhány más — főleg skandináviai evangélikus — egyház csatlakozása ezután várható. Csatlakozott az Egyezményhez két európai gyökerű dél-amerikai egyház is: a La Plata-kör- zet evangélikus és valdens egyháza. Az Egyezmény aláírása kétségtelenül fontos egyháztörténeti esemény volt. Azt jelentette, hogy az evangélikus és református egyházak azon a kontinensen, ahol szétválásuk végbement, most elismerték alapvető összetartozásukat, elfogadják egymás lelkész! szolgálatát, kölcsönösen ki- szplgáltatják híveiknek az úrvacsorát, és élhetnek a másik egyház szolgálatával. Igaz, hogy nálunk, Magyarországon ez már a műit század óta így van. Egy sor európai országban azonban ez egészen új kezdetet jelentett a két egyház viszonyában. Az igazi, a megegyezésből következő feladatok azonban még előttünk vannak: teológiai különbségeink közös feldolgozása és egymáshoz közelítése; szorosabb együttműködés a gyülekezeti és egyházi életben; közös szolgálat az ökumenikus mozgalomban és a társadalom, a mai világ nagy kérdéseiben. A szervezeti közeledés is nagyon eltérő az egyes országokban: Ausztriában, a Német Demokratikus Köztársaságban és a Német Szövetségi Köztársaságban például közös egyházszervezetben élnek az evangélikusok és reformátusok; más európai országokban viszont — az eltérő történeti fejlődés következtében — a két reformációi egyház külön egyház- szervezetben folytatja életét. A driebergeni tanácskozás A Leuenbergi Konkordia egyházai ötévenként találkoznak: 1976-ban a svédországi Sigtuná- ban, most 1981-ben a hollandiai Driebergenben volt ez a találkozó. Február 18. és 24. között a Holland Református Egyház egyik központjában gyülekeztek össze tizenhét európai ország evangélikus és református egyházainak hivatalos képviselői és egy dél-amerikai evangélikus egyház elnöke, hogy egyfelől értékeljék az eddigi fejlődést, másrészt tanácskozzanak a következő öt esztendő feladatairól. Megválasztottak egy kilenctagú Koordinációs Bizottságot, amely ezt az együttműködést segíteni kívánja. Ezen kívül a franciaországi Strasbourgban külön titkára is van ennek az „egyház-közösségnek”. A most tartott tanácskozás legfontosabb eredményeit a következőkben foglaljuk össze. Folytatódnak a teológiai megbeszélések Driebergenben négy európai „teológiai munkabizottság” tett jelentést az elmúlt években végzett munkájáról, Kettő az „Isten kettős kormányzatáról” szóló lutheri és a „Krisztus királyi uralmáról” szóló református tan ösz- szefüggését, a másik kettő az „egyházi hivatalról” és az -„ordi- náeiójól” .(lelkész-szentelés) szóló evangélikus és református tanítást vizsgálta. Kitűnt, hogy hogy ezen a két területen mesz- szemenő egyetértés van, de még további teológiai munka szükséges a következő kérdésekben: az egyházi hivatal ágai, a püspöki tisztség, a lelkész-szentelés lényege és formái, a nők lelkészi szolgálata. Sok felszólalás követelte, hogy a „belső egyházi kérdések” mellett terjesszék ki ezeket a teológiai megbeszéléseket arra is, hogyan foglalhatnak közösen állást az európai evangélikus és református egyházak a mai embert és mai világot érintő legfontosabb kérdésekben (környezetrombolás, fegyverkezési verseny, atomfegyverek, háborús veszély stb.). Ezt a kérdéskört fel is vették a jövőben megvitatandó témák közé. Az „egyház-közösség” kiépítése gyülekezeti szinten Kevés történt eddig a két reformációi egyház közt kinyilvánított „egyház-közösség” gyakorlati kiépítésére. Ezért a jövőben, elsősorban a helyi gyülekezetek szintjén, növelni kellene a közös istentiszteletek, bibliaórák, egyházi ünnepélyek számát, és tudatosítani, gyakorolni ezt az egységet közös szolgálatuk révén a társadalomban és a világban. Az evangélikus-református „egyház-közösség,, kiterjesztése és közös ökumenikus szolgálata A következő években — az együttműködés teológiai és gyakorlati elmélyítése mellett — meg kell kísérelni a Leuenbergi Konkordia érvényességének kiterjesztését Észak- és Dél-Ame- rika, Afrika, Ázsia és Ausztrália evangélikus és református egyházaira. A driebergeni ülés ezért levelet intézett a Lutheránus és Református Világszövetséghez, kérve segítségüket a tárgyalások megkezdésére a többi kontinensen. Az evangélikus és református egyházak képviselői kifejezték azt a kívánságukat, is, hogy a két egyház a jövőben ne külön- külön, hanem közösen folytasson tárgyalásokat más egyházakkal, és közös állásponttal vegyen részt a világméretű ökumenikus mozgalomban. Elkészült egy közös „ökumenikus memorandum” vázlata; ennék végső formájában majd a reformációi egyházak'közös ökumenikus szerepét és hoz zájárulását kell kifejeznie az Egyházak Világtanácsában és az Európai Egyházak Konferenciájában. Összefoglalva, a Leuenbergi Konkordia fontos lépés volt a „reformáció egyházai" közötti egység irányában. De csak az „első lépés”, amelyet további közös teológiai megbeszéléseknek és a gyakorlati együttműködés fokozatos, egyre szélesedő kiépítésének kell majd követnie: a gyülekezetek életében, Európa más-más történelmi fejlödésü országaiban és az egész világra kiterjedő ökumenikus mozgalomban. Nagy Gyula Tóth Bálint: Bűntudat — Hallottad? Meghalt. — Igen. Már kora reggel. — , s míg válaszolok, hirtelen úgy érzem, tudom, ki ölte meg s azt is, kikkel szövetkezett, s homályosan, hogy én is benne voltam, és Ö is, aki kérdez s benne voltál te is. Hiánya felett most vértelen szájjal álltunk, tettünktől megrettent merénylők. (Megjelent a költő TÜL A VESZTETT KERT FÁIN című kötetében 1980-ban.) AZ ISZLÁM VILÁGKONGRESSZUS KÉPVISELŐJE AZ EGYHAZAK VILÁGTANÁCSÁNÁL Az EVT közleménye szerint egy közös keresztyén—iszlám konferencia tervét vitatták meg. A konferenciát idén szeptemberben Karachiban (Pakisztán) tartják. Témája: „Keresztyének és muzulmánok együtt élnek és dolgoznak — az emberiességi és fejlesztési programok etikája és gyakorlata” lesz. Üdvözöljük a bckeprogramst Február utolsó hetében és március első napjaiban történelmi jelentőségű kongresszus volt Moszkvában. Nyolc munkanapon át tanácskozott az SZKP XXVI. kongresszusa. Ezek a kongresszusok az elmúlt évtizedekben is mindig hoztak valami újat. olyat, ami hosszú időre meghatározta nemcsak a Szovjetunió külpolitikáját, a szocializmus építését, hanem kihatással voltak a világ valamennyi országára. A mostani kongresszust különösen is nagy várakozás előzte meg. Mindenki érzi szerte a világon azt a nagy feszültséget, ami elsősorban Nyugat—Kelet viszonylatában áll fenn. Az elmúlt hónapokban sokan beszéltek arról, hogy „háborús veszély” árnyéka nehezedik a világra. A feszültség csak fokozódott az Egyesült Államok új elnökének hivatalba lépésével és az akkor elhangzott elnöki megnyilatkozással. A világ népei nem tudták pontosan, hogy miképpen reagál az SZKP XXVI. kongresszusa az amerikai harcias beszédekre és fenyegetésekre. Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió elnöke a feszült nemzetközi helyzetben rendkívül nagy felelősségről tett tanúbizonyságot. Higgadt, megfontolt, bölcs államférfira valló beszédet mondott a kongresszuson. Olyan államférfi beszélt, aki tudta, hogy mindennél fontosabb a népek békéjének megőrzése, a feszültségek feloldása, a nemzetközi biztonság megszilárdítása. Beszélhetett volna ő is keményen, hiszen egy minden tekintetben nagy és erős állam élén áll. De nem ezt tette. Azoknak a százmillióknak az életét, békéjét, kenyerét és otthonait tartotta szem előtt, akik az öt világrészben élni. dolgozni, építeni és nem pusztítani szeretnének. Brezsnyev nem titkolta, hogy „háborús veszély fenyegeti a világ valamennyi országát”. Reálisan elemezte a nemzetközi helyzetet. Arról is nyíltan beszélt, hogy milyen okai vannak a háborús veszélynek. Szólt arról, hogy példátlan módon növekedtek a katonai kiadások. Folyik a fegyverkezési hajsza. Az Egyesült Államokban a katonai kiadások az évi 150 milliárd dollárt is túlhaladták. A NATO-beli szövetségesek is kötelezték magukat a katonai kiadások növelésére. A kiadásokat nagyrészt új típusú hadászati nukleáris fegyverek gyorsított fejlesztésére fordítják. Az amerikai katonai körök arról beszélnek, hogy a nukleáris háború „korlátozható” bizonyos területekre. Az európai békét fenyegeti a NATO azon döntése, hogy újabb amerikai nukleáris rakéta fegyvereket akarnak Nyugat-Európába telepíteni. Üjra elővették a neutronfegyver gyártásának lehetőségét és ugyancsak Nyugat-Európába való telepítését. Befagyasztották a SALT—II. szerződés érvénybelépését. „Terrorizmusnak” minősítik a népek szabadságküzdelmét. És még lehetne folytatni, hogy milyen nyilatkozatokkal élesítik a Nyugat—Kelet közötti feszültséget. Ha ezt a sort végigtekintjük, nem lehet kétségünk afelől, hogy valóban „háborús veszély” fenyegeti a világot. Brezsnyev főtitkár a kongresszuson ebben a helyzetben bckeprog- ramot terjesztett elő. Először is megismételte, hogy a Szovjetunió továbbra is érvényesnek tartja a nemzetközi biztonság megszilárdítására és a fegyverkezési hajsza korlátozására tett eddigi javaslatait Változatlanul az az álláspontja, hogy a nukleáris fegyverkísérleteket teljesen be kell tiltani. Meg kell szüntetni a nukleáris fegyverek gyártását, el kell kezdeni a nukleáris fegyverkészletek csökkentését egészen a teljes felszámolásig. De be kell tiltani minden más tömeg- pusztító fegyvert is. Egyáltalában, a fegyverkezési hajszát le kell állítani. A Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre a másik féllel szemben. Űjra megismételte azt a javaslatát is, hogy az európai államok kössenek olyan megállapodást, hogy nem alkalmaznak elsőként egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket. Változatlanul szükségesnek tartja a Szovjetunió egy összeurópai értekezlet összehívását a katonái enyhülés és leszerelés kérdéseiben. Azt az álláspontját is megismételte, hogy a Szovjetunió'nem kezdi el a neutron fegyverek gyártását, ha az néni jeléhfk meg más országban. Ezzel együtt Brezsnyev újra aláhúzta valamennyi állam gyümölcsöző együttműködésének szükségességét a békés, konstruktiv feladatok megoldására. Tehát ezek a régebbi javaslatok mind érvényesek ma is. De Brezsnyev főtitkár nem elégedett meg a korábbi javaslatok megismétlésével, hanem, újabb javaslatokkal fordult a nyugati országokhoz. Ezek között is első helyen kell említenünk a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői közötti csúcstalálkozót. Ismert, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikájától függ elsősorban a nemzetközi helyzet. Ezért volna szükség az aktív párbeszéd folytatására minden szinten, elsősorban a legfelsőbb szinten. A második javaslata az volt, hogy ki kellene szélesíteni a „bizalomerősítő intézkedéseket” elsősorban katonai téren. A Szovjetunió a hadgyakorlatok egymásnak való bejelentésén túlmenően kész bejelenteni a haditengerészeti és a légierők hadgyakorlatait is, amennyiben a nyugati államok is készek erre. A Szovjetunió kész lenne valamennyi érdekelt országgal konkrét tárgyalásokat folytatni a Távol-Keleten ugyancsak bizalomerősítő intézkedések megvalósítása érdekében. Azt sem ellenzi a Szovjetunió, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos kérdések a Perzsa-öböl biztonságának kérdéseivel együtt kerüljenek megvitatásra. Végül a Szovjetunió a rakétafegyverek kérdésében várakozási és türelmi időt javasol, mely alatt megállapodásra juthatnának az arra illetékes államok. Mi, egyházi emberek szívből üdvözöljük Brezsnyev főtitkár békeprogramját. Számunkra is e földön drága kincs a béke, az élet, a család, az otthon, a kenyér, a népek együttműködése. Egyértelműen ellene vagyunk a fegyverkezési hajszának, a nukleáris rakétafegyverek Európába telepítésének, a neutronfegyver gyártásának, a nemzetközi feszültség élezésének. Ellenben támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek a leszerelésre, a nemzetközi biztonságra, az atomfegyverek gyártásának megszüntetésére, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére, a népek közötti bizalom erősítésére vonatkoznak. Kérjük az államférfiakat, hogy felelősségük tudatában tegyenek meg mindent a népek békéjének, biztonságának, kenyerének biztosítására. Ezért mi is fáradozunk, de imádkozunk is. Hisszük, hogy nem hiába. 1 A BIBLIA 1710 NYELVEN CSAK VALÓDI HARANGOK ÉS ORGONÁK A Biblíatársulatok Világszövetségének jelentése szerint a Bibliát, illetve egyes könyveit 1980 végéig 1710 nyelvre és nyelvjárásra fordították le. A teljes Szentírás 275, az Újszövetség még további 495 nyelven olvasható. Egyes részeket, vagy könyveket eddig 940 nyelvre fordítottak le. Az elmúlt évben a teljes Bibliát két, az Újszövetséget 24 nyelvre fordították le. A Bajorországi Evangélikus Egyházban a múlt év vége óta csak valódi bronzharangok hívhatnak az istentiszteletre; a harangok villamosítása nem megengedett. Ugyanígy elektromos orgonát is csak kivételesen, megalapozott esetekben szabad használni. A több mint két és fél milfió tagot számláló egyháznak öt harang- és tizenkét orgonaszakértője van, akiknek véleményét ki kell kérni. Első alkalommal tett hivatalos látogatást- Genfben az Egyházak Világtanácsánál az iszlám egy magas rangú képviselője. Ina- mullah Khan, az Iszlám Világ- kongresszus főtitkára február 4— 6. között folytatott megbeszéléseket, amelyeken a vatikáni Nemkeresztyének Titkárságának hivatalos megfigyelője is részt vett
