Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-15 / 11. szám

4i> öKumené ^ öKumené öKumené Különbözőségeinkben is közös 1 Tíspurancsolat zott: Ne csinálj magadnak isten­szobrokat! második parancsolat­ként ékelődik bele a középkorból átvett beosztás rendjébe. A 9. és 10. parancsolat pedig egybekap­csolódik ennek következtében. Mózes könyve beosztást nem kö­zöl az eredeti szövegben, így te­hát lényegében mindkét rend el­fogadható. JÉZUS KRISZTUS URUNK a Tízparancsolatot a Hegyi beszéd­ben részleteiben idézi és magya­rázza. Benne Isten színe elé ál­lít bennünket, hogy életünket s cselekedeteinket akarata szerint embertársaink javára, s boldogi- tására rendezzük be. A szere­tet kettős parancsolata egyszerre elkötelez bennünket az élő Isten­nel való kapcsolatra és a fele­barát segítésére. A Tízparancsolat mutat formai eltéréseket és értelmezésbeli kü­lönbségeket, de érvényessége egy­bekapcsol bennünket minden ke­resztyénnel, s valamennyi egy­házzal. Jézus pedig olyan egy­ségbe foglalja mind formailag, mind tartalmilag, amely minden hivő egyaránt elfogadott közös kincse. A különbözőségek mel­lett feltétlen nagyobb hangsúly esik a közösen elismert értékére. SZOKÁS A TÍZPARANCSO­LATOT KRESZ-táblákhoz is ha­sonlítani. Ahogy a közlekedésben ezek a táblák védik életünket, úgy a Tízparancsolat is az em­beri együttélés rendjét védi, s ta­nácsolja. így a második kőtáblán található mózesi igék az emberi élet közösségi rendjének minden­kori meghatározói. S ezért a Tíz- parancsolatnak ez a második ré­sze az egész emberiség közös kincse. Olyan közös kincs, ame­lyet mihden nemzedék gyerme­keinek érdemes megismerniük, hogy jó legyen dolguk és soká éljen az emberiség. Szebik Imre Simon István: KOSSUTH-TOBORZÓ A szabadságharc centenáriumára Túlzás, ha azt állítjuk, hogy Isten a 20. században megváltoz­tatta az egyháztörténelem irá­nyát? 19 évszázad többnyire a keresztyének nagy családjának távolodásában telt el. Urunk ne­künk engedte megérni, hogy az eddigieknél jobban közeledjünk, ha közben Őhozzá is közelebb jutottunk. KÖZÖS KERESZTYÉN KIN­CSEINK számbavételénél első a Tízparancsolat. A Tízparancsola­tot egykor régen Isten Mózesen keresztül a zsidó népnek adta, de ■ minden keresztyén egyház is magáénak vallja. Jézus maga mondta: „Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt, hanem, hogy betöltsem.” Érdemes már a Tízparancsolat bevezetésére is figyelnünk: Én vagyok az Űr, a te Istened! Is­ten tehát hozzánk hajló szerete- tével ajánlja fel önmagát élet- utunkon segítőül, oltalmazóul. Méltán viseli egyik modern tíz­parancsolat-magyarázat ezt a cí­met: Tíz segítség az emberrévá- lás útján. Isten valóban segí­tőnk akar lenni. — Egy kicsi gyermek, amikor vágyai után ér­deklődtek, hatalmas szürke falak közé tűzpiros betűkkel egyetlen szót írt föl: igen. A különös raj­zot úgy magyarázta, hogy az élet félemetes szürkeségében azt a Valakit várja, aki nem kifogásait mondja el, nem elvárásait sora­koztatja föl, hanem úgy. ahogy van elfogadja, igent mond gyer­meki személyiségére. Isten cse­lekszik így velünk. Feltétel nél­kül igent mond ránk, szeret, Is­tenünk lesz, csak azután kér, s követel. így Isten az egész világ Ura, fenntartója. Hozzá tartozik a mindenség, a kozmosz és min­den teremtmény is ....................... A Tízparancsolat részleteire jól emlékszünk, szívünk hús táblái­ra vannak beírva az egyes pa­rancsolatok. FORMAI ELTÉRÉSEKET ÉS ÉRTELMEZÉSBELI KÜLÖNB­SÉGEKET fedezhetünk fel az egyes egyházak gyakorlatában. Református testvéreink külön hangsúlyt helyeznek a Ne csi­nálj magadnak istenszobrot (fa­ragott képet)! bibliai mondatá­ra. Bizonyára a középkor helyte­len és igeellenes szentek tisztele megszüntetésére gondoltak ennek a parancsnak a külön kiemelésé­vel. Az emberi szívnek mindig van olyan kívánsága, hogy lát­ható „istent” keressen és azt imádja. Az Isten pedig Lélek, akik pedig imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk. Más­felől azonban azt is számba kell vennünk, hogy már az első pa­rancsolatba: „Ne legyenek más isteneid” az „istenszobrok és fa­ragott képek” tilalma is beletar­tozik. Ha pedig a parancsolatnak ar­ra az értelmére gondolunk, amely szerint Istent nem szabad kiáb­rázolnunk, akkor azt is figye­lembe kell viszont vennünk, hogy Isten az Ö Fiában, Jézus Krisz­tus személyében kiábrázolódott, testet öltött, s így az ószövetségi parancsolat más megvilágításba kerül. A „Szenteld meg az ünnepna­pot!” értelmezése is eltérő hang­súlyt kap a megszokottól adven­tista testvéreink gyülekezeti éle­tében. Közismert, hogy ők a szombatnapot ünnepük, úgy, ahogyan a zsidó nép is. A többi keresztyén egyház a vasárnap ünneplésére azért tért át, mert Jézus feltámasztását mindennél nagyobb eseménynek tartották, s így minden vasár­nap valójában erre az esemény­re emlékezés. Akár a szombatot, akár a vasárnapot ünnepeljük is, mindenképp figyelnünk kell ar­ra az összekötő értelmezésre, hogy legyen az életünkben külön is egy Istennek szentelt nap, jól­lehet egész életünk Istené. KÖZISMERT AZ IS, hogy a Tízparancsolat kétféle beosztása maradt ránk. A református test­véreink által külön kihangsúlyo­Ki a zászlót az utcára, ki legény, mind alája! Elég volt a tömlöc, börtön, jobbágynak az úri földön. Deres, robot idejének vessünk mindörökre véget. Hej, legények, lóra, lóra, — így szól Kossuth toborzója. Verjed kovács a patkókat, táncolnak az almás lovak. Egyenesítsd ki a kaszát, ,,j holnap nem a sarjúba vág. Ki a falu asszonynépét! Hadd készítsék el a tépést. Kenyeret és szalonnát a rojtos vászontarisznyába. Táncra lányok, körbe-körbe, csizmák sarka hadd söpörje a szolgaság nehéz porát, pöndüljenek a citorák. Remegj, pusztulj vasas német, nyomorgattad ezt a népet; most a magyar huszár ront rád, nem kötéllel s csellel fogták. Kossuth Lajos hívta őket, mint a fűszál földből nőttek. Tüzes a ló, kapál, rugdal, csupa fény a kocsmaudvar. ... Robognak már dalba-fogva. Hánykolódik a saroglya. Megy a harcba az elszánt nép, a hazáért, szabadságért. 1948 (Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében, 1976- ban.) MSistatús Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy néhány szom­szédos állam televízióadását is tudom nézni. Megmondom őszintén, a sportesemények azok, amelyeket kiváltképpen néz­ni szoktam. E tv-adók nagyobb részének a nyelvét nem isme­rem, de egyes sportesemények mégis elszórakoztatnak. Az elmúlt hétvégén egy labdarúgó-mérkőzést néztem, le­halkítva a riporter hangját, hiszen úgysem értettem volna. S míg odafeledkezve figyeltem a sarat dagasztó játékosokat, egyszerre valami melegség járt át. Ugyanis a mikrofon közelé­ből valaki magyarul, egészen sajátosan biztatta kedvenc csa­patát. Mivel egy újságban nem illik csúnya szavakat hasz­nálni, ráadásul nem egy egyháziban, ezért nem is idéztem hon­fitársam bíráló szavát. Ezen a szombat délutánon a mi televíziónk is közvetített labdarúgó-mérkőzést. Nem vagyok szakértő, de nem volt rossz ez a mérkőzés. A szurkolók ütemes szavalókórusban biztatták csapatukat. íme van még a labdarúgásnak „tekintélye” a hazai pályákon. Szépen gördülő átadások követték egymást, veszé­lyes gólhelyzetek alakultak ki mindkét kapu előtt. A bíró, aki a játékosokhoz hasonlóan erejének nagyobb részét arra fordí­totta, hogy talpon maradjon a sáros pályán, szabadrúgást ítélt a hazai csapat ellen! A néma karmester máris új kottalapot osztott szét a szurkolók között, s a szavalókórus rákezdett üte­mes tetszésnyilvánítására Hü-lye-vagy hü-lye-vagy!!! Ügy belelendültek, hogy ebből a szép jelzőből egyformán jutott a vendégcsapat játékosainak, sőt még a gólhelyzetben kapu mellé lövő hazai csatárnak is. Mennyivel szebb lett volna hallani a mostanában mind ritkábban felhangzó: „Szép volt fiúk, szép volt fiúk!” bíz­tatást. Pedig éz illene egy sportszerető nemzet szurkolóihoz.—r—n Számadás a népfront mozgalom munkájáról a VII. kongresszus előtt Olvasmánynak is érdekes az a jelentés, amit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa állított össze és adott át a mozgalom felelős mun­kásainak tanulmányozásra a VII. kongresszus előestéjén az előző kongresszus óta végzett munkáról. NOHA A JELENTÉS A „TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL” író­dott, és nem törekszik minden tekintetben részletes elemzésre, mégis újra meg újra megállít. Meggondolkoztat és értékelésre kész­tet az az örvendetes és eléggé fel nem becsülhető tény, ahogy a mozgalom tevékenysége magába öleli nemzetünk életének az egé­szét a helyi településpolitikai kérdések megvitatásának fórumaitól kezdve a szocialista haza létét és kiharcolt értékeit féltőn őrző ösz- szefogásig a békéért. Helye van ennek a sajátos nemzeti kincset je­lentő kapcsolatrendszernek a tevékenységében a kemény gazdasági kérdésekkel kapcsolatos együttes szembenézésnek éppen úgy, mint az egyre inkább becsült kulturális örökségünk feltárásának, mai nemzeti tudatunkba való beépítésének és hasznosításának. TUDATOSAN KERÜLVE AZT A KÍSÉRTÉST, amely rabul ejt­heti azokat, akik tanúi lehettek, hogyan bontakozott ki és nőtt gaz­dag lombú fává az évtizedek során a mozgalom, mégsem szabad a megtett utat feledve nem örülni annak és megelégedéssel is nyug­tázni, hogy a szövetségi politika felelős vállalása és a megvalósu­lásért folytatott küzdelem útján mennyi, egész népünk javát szol­gáló eredményt érlelt meg a közös cselekvés. Hozzászólások, kri­tikák, javaslátok, ötletek ezrei kovácsolódtak politikai, társadalmi, gazdasági döntésekké. A feladatokban vállalt értékes és áldozatos részvétel nyomán tartófalak emelkedtek a magasba, tavaszonként együtt ültetett fák ontják bódító illatukat. Hányán tanultak meg okosabban gazdálkodni a kevéssel, hogy az egyéni hasznon túl jus­son több a közösség asztalára is. De mi sem bocsátkozhatunk az egyes csoportok munkájának az elemzésébe vagy annak vizsgálatá­ba, hogy a társadalom rétegeit milyen mértékig tudta mozgósítani a HNF a közös célok elérésére. Mégis hadd álljunk meg egy pilla­natra az egyházakkal és a hivő emberekkel kiépült kapcsolat érté­kelésénél és idézzünk néhány mondatot annak megállapításaiból „AZ EGYHÁZI SZEMÉLYEK ÉS A VALLÁSOS EMBEREK — hitelveik fenntartása mellett — materialista világnézetű honfi­társaik millióival közösen építik az országot, ápolják haladó törté­nelmi hagyományainkat, vesznek részt a béke- és szolidaritási moz­galomban,” „Az országos tanácsban tiz, valamint a területi és helyi népfrontbizottságokban több száz egyházi személy hatékony mun­kával segítette a mozgalom előtt álló feladatok megoldását.” — De itt vissza kell mutatnunk mindezek kulcsára, egyébként megtalál­ható a jelentésben is —, ami megfogalmazódott a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XII. kongresszusán is, és amit egyértelmű igen­nel erősítettek meg az egyházak részéről is, tudniillik, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban, annak alkotmányában megalapozottan és onnan kibontakozva az állam és egyház kapcsolatában „ma már nem egyszerűen rendezett viszonyról van szó, hanem a nép javára végzett közös munkáról.” Ha mindezt a népfrontmozgalom összefüggésében vizsgáljuk, a magunk részéről csak nagyra értékelve szólhatunk ezekről az ered­ményekről is, mert ezek hatásfoka is felmérhetetlenül nagyobb an­nál az összesítő adatok között szereplő szerény számnál, hogy a bi­zottságokban-részt vevő egyházi személyek számaránya 0,5%. FELTÉTLENÜL ÉSZRE KELL VENNÜNK a jelentésnek azt a vonását is, amely egyébként kezdettől fogva a mozgalom fő jellem­vonásai közé is tartozik. Miközben valós képet ad a múlt kongresz- szus óta végzett munkáról és summásan igyekszik összegezni az el­ért eredményeket, él az önkritika és a kritika eszközévéi is, és az eddigi tapasztalatok szerint várható, hogy a VII. kongresszus ta­nácskozásának átforrósodott levegőjében, jó szándékú indulatoktól fűtötten még a leírtnál is keményebben kap hangot az önvizsgálat. Mindig is egyik erőssége volt a mozgalomnak, hogy szembe mert nézni önmaga és az ország életében jelentkező gondoknak, lemara­dásoknak, torzulásoknak — ebben is azonosulva az országépítés élén járó munkáspárt gyakorlatával, sőt bátorítva is azáltal. EZ A MEGJEGYZÉS NEM MOND ELLENT annak a reménysé­günknek, hogy a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, amelynek az írott jelentés elébe ment, ugyanolyan ünnepi hangulatú és fényű, egész népünk jövő életére kiható sugarú egyiittlét lesz, mint elődei. A társadalmunk valamennyi rétegét képviselő küldöttek kétnapos tanácskozása kiváltképpen jó alkalmat nyújt nemzeti egységünk új­bóli kifejezéséhez és továbbépítéséhez, a szocialista hazafiság tuda­tának és a nemzetközi felelősségnek az erősítésére. Jelentősen se­gítheti a társadalmi fejlődést, az előttünk álló politikai, gazdasági, kulturális és szociális feladatok megoldását. Ehhez kívánunk sok sikert. ____________ Mezősi György *f* Stovicsek Gusztáv Stovicsek Gusztáv tamási lel­kész, életének 72. évében február 20-án elhunyt. Temetése február 27-én volt a tamási evangélikus temetőben. „Csak Istenben nyug­szik meg lelkem, tőle van az én szabadulásom.” KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA A Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkárságának idei el­ső ülését január 26—30. között Prágában rendezték meg. A nem­zetközi titkárság meghallgatta a szervezet elmúlt félévi tevékeny­ségéről előterjesztett jelentéseket. A lezajlott akciók közül különö­sen nagyra értékelték a Folytató­lagos Bizottság eisenachi ülésé­nek és az Ázsiai Keresztyén Bé­kekonferencia Colombóban meg­tartott teológiai konzultációjának eredményeit. Az ülés résztvevői kidolgozták a Keresztyén Béke- konferencia 1981. évi akciótervét, melyből kiemelkedik a munkabi­zottság március végi kievi ülése és a teológiai bizottság június ele­ji NSZK-beli ülése. A Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Ta­nácsának meghívására idén no­vemberben Budapesten rendezik meg a „Szolidaritás, felszabadítás és fejlődés” elnevezésű tanulmá­nyi bizottság alakuló ülését. A négy kontinensről érkezett egyházi személyiségek aggodal­mukat fejezték ki a nemzetközi feszültség növekedése miatt, rá­mutatva, hogy ez fokozottan szükségessé teszi a különféle vi­lágnézetű békeerők összefogását a világbéke megőrzéséért. A titkár­ság tagjai hangot adtak annak a reménységüknek, hogy a helsinki záróokmányt aláírt államok mad­ridi konferenciája a második sza­kaszban eredményre vezet és ha­tározatot hoz az európai leszere­lési konferencia még az idén tör­ténő megrendezésére. A Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkárságának ülésén egvházunk részéről részt vett dr Görög Tibor lelkész, a nemzetkö­zi titkárság tagja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom