Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-01 / 9. szám

99Bvnvstetn9 csak úgy,.. {Múzeumi mozaikok 2.) 99 Ügy érezzük, a múzeum gyűj­teménye a magyar történelemnek szerves része, hű tükre is — de ugyanezt elfogulatlanul jegyzik fel a látogatók is: „...irodalmi sétánk felejthetetlen emléke volt”, továbbá „... csodálatos ilyen kis helyen ilyen sokat be­U,RU) r£Aí£ MAR«! yc HctS HtRtStlXMA N1HA2.VV JtouAÉSH* kA»AWÍHí hlP-^HUiA , . Ji-J-tfr/ A Londonból Japánba hazafelé tartó békemenet buddhista szer­zeteseinek bejegyzése Múzeumunk vendégkönyvében mutatni az egyház, és vele együtt Magyarország történetéűől”. Egy fiatal látogató bejegyzése: „A magyar nemzeti múlt számunkra ma már csak regényekből ismert, de it; megelevenedett előttem.” (Szívből ói ülünk, hogy ezt érez­te!) Egy bejegyzés bizonnyal a történelmet érzékelőtől, vagy ilyen szakembertől való: „Histó­ria delectat, história docet.” Bi- . zony így tapasztaltuk évszázadok során, hogy „a történelem gyö­nyörködtet, tanít”. Üzenet ez azoknak, akik ma már nem em­lékeznek, vagy „nem akarnak emlékezni” a múlt tanításaira, pedig azok a jelenhez is szól­nak! Vagy talán Luther végren­delete, a Kossuth- és Petőfi-em- lékek, Bajcsy-Zsilinszky Endre utolsó fogházbeli éjszakájáról szóló hiteles megemlékezés — melyek mind itt találhatók! — nem szólnak a ma emberéhez? A „SZOLGÁLTATÁSOK” SZÍNVONALÁRÓL szól az a sok köszönösor, amely mind magya­rul, mind a sokféle idegen nyel­ven elismerést fejez ki a „szak­szerű és szívélyes vezetésért”, a „szép kísérő zenéért” (Bach, Liszt, Buxtechude). Több helyen pedig ezt olvassuk: „Köszönet a szívélyes vendéglátásért.” (Ennek is örülünk, de különösen a sok hazai, és külföldi visszatérési ígéretnek.) Reszkető, beteg kézzel két íz­ben is ugyanaz az írás a megte­kintés örömének ad hangot, és C is vissza szeretne még térni. Az egyik oldalon pedig latin szö­vegű Isten dicsőítés: „Soli Deo gloria!” NAGYON EGYET TUDOK ÉRTENI AZOKKAL, akik a he­lyet a „mai rohanó életben egy kis pihenő oázisnak” érzik, de azokkal is, akik közül az egyik igv fogalmaz: „...egy kicsit a manapság sokat emlegetett „em­beri jogok” történelmének rögös útját is dokumentálja a kiállí­tás.” És így talán még jobban érthető, hogy miért térek gyak­ran be „csak úgy", a múltat idézni, a jelenre tanulni, de meg­pihenni is. A betérés pedig még újabb meglepetést is hoz szá­momra, így most is. A megszám­lálhatatlan hazai és külföldi be­írás között, a keleti és nyugati, a latip és cirillbetűs szövegek, a képírások és arab jelek között két újabb felfedezés fogadott: az egyik az, hogy a buddhista béke­menet szerzetesei a képen lát ható rajzot és írást, mintegy név­jegyüket hagyták a vendégköny vünkben. Hatalmas felkiáltójel ez és egy figyelmeztető felhívás: „Soha többet Hiroshimát!” Tá­vozásukkor pedig a magunkkal hozott dobokat verve mély meg­hajlással búcsúztak a múzeum kijáratánál — az arra járók nagy csodálkozására. De ez volt a ma­guk módján az ö legnagyobb tiszteletadásuk — és mi így is értékeljük! A MÁSIK MEGLEPETÉSEM PEDIG az a megemlékező bejegy­zés volt, melyet egy 'mongol kis­lány irt a maga nemzeti írásá­val — részemre érthetetlenül, de tudom — elismerőleg, és be­tűzte a piros fejű gombostűt a kifüggesztett látogatói világtér­képre annak bizonyságául, hogy az Evangélikus Országos Mú­zeumunk — tudomásunk szerint a világ egyetlen ilyen „országos”, tehát átfogó intézménye — nem­csak a nyugati féltekétől Japán­ig, az Északi sarkkörtől Üj-Zé- ladig is mert, de az első mon­gol látogató is itt járt. És azért egyházunknak az egész emberi­ség felé kitárulkozó szeretete és szolgálata fényében: számunkra ez sem közömbös! Odor István Isten tiszteleti rend Budapesten, 1981. március l-én Deák tér de. 9. (úrv.) Ifj. Foltin Brú­nó, de. 11. (ú&v.) Hafenscher Károly, üu. 6. Takaesné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Ül­lői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57,b. de. ). (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (mágyar) Ruttkay Levente. Thal.y Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 0. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11 Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Er­zsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliusz­né Drobina Erzsébet. (Jjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma­túz I.ászló. Pestlőrinc Szemere-telep de háromnegyed 8. Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákos­palota Kistemp.lom de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalav Tamás, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zol­tán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikopu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Torockó lér de. fél 9. (úrv.) Korén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthideglcút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. fi. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. fél 10. Missura Tibor, de 11. (úrv.) Mis­sura Tibor. du. 6. Donáth László. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Donáth László. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de fél 10. Bcnkő Bgla. Csepel de. fél li. Mezősi György. — Ötvened vasárnap az oltár terítő színe: zöld. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: 1 Kor 13,1 —13; aa igehirdetés alapigéje: Jn 4,25—30. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZ­TELET A RÁDIÓBAN. Március 15-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját köz­vetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. NAGY GYULA teológiai aka­démiai tanár. — HELYETTES LELKÉSZI MEGBÍZÁSOK. Január 1-i ha tállyal a hánta-ászári gyülekezet gondozására Varga György ba- konyszombathelyi, a suri gyüleke zet gondozására Zászkaliczky Pé­ter bakonycsernyei lelkész kapott megbízást, D. dt*. Ottlyk Ernő püs­pöktől. Március 1-i hatállyal a kőszegi gyülekezet gondozásával lttzés János takácsi-gecsei lelkészt, a takácsi-gecsei gyülekezet gon­dozásával Bálint László malom- soki lelkészt7bízta meg D. dr. Ott lyk Ernő püspök. Pejtli és a diplomatatáska Megtörtént a félévi bizonyít­ványosztás. Fokozott érdeklődés­sel tekintünk most gyermekeink­re és unokáinkra, az iskolára. Ez a tény kényszerít most arra, hogy írjak néhány sort az iskolákról és a tanulókról. ÍROM GY ENESDIÁS MO­NOGRÁFIÁJÁT. Túl vagyok már a falu iskolatörténetén is. Úgy érzem, hogy az ott felku­tatott és megírt állapotok az egész országra nézve általáno­sok, így érdekelhet mindnyájun­kat. A múlt század derekáig az or­szág lakosságának 80", ,,-a analfa­béta volt. A szabadságharc után indultak egyéni kezdeményezé­sek arra, hogy az elmaradt pa­rasztságot és munkásságot ki­emeljék ebből az állapotból. Gyenesdiáson volt egy írástudó ember, aki tanítója, jegyzője, „mindenese’’ volt a falunak. Füs- töskonyhás egyszobás, nád fede­les viskóban lakott. A szobában a kemence padkáján, az egyik fal hosszában nagy köveken nyugvó gerendán ültek a gyere­kek esténként a téli napokon. Amint mondják az öregek, a számolást úgy tanította, hogy mindenkinek vinni kellett egy fűzfavesszőt s hozzá egy bicskát>; Ebbe vésték, rótták bele a meg­adott számokat, amiket utána összeadtak. A falunak még két helyén présházakban gyűjtötte őket össze. Nem volt ritka az az eset sem, amit Fodor Ferencné mesélt el nekem, hogy nagyapja mindig azt hajtogatta, hogy ő „ágytul tanult”. Ez úgy értendő, hogy hatan voltak testvérek, de csak két csizma volt. Így a me­zítlábasok n téli nagy hidegben az ágyban a dunna alatt mele­gedtek. Az öreg sánta Gödörházy sokszor betért hozzájuk, leült az ágy szélére s ott tanította őket. Volt egy cipészmester, aki „fordítós” cipőket csimáit a gye­rekeknek. Ha elcsámpásodott a sarka, akkor átvették a másik lábra. ORSZÁGOSAN 1870-BEN in­dultak be a falusi iskolák. Ez volt a felszerelésük: palatábla, palavessző, katekizmus és olva­sókönyv, amiben vglt egy kis számtan is. Táska? Hát az nem volt. A szegényebbje egy hosszú szíjjal kötötte át, amit jól lehe­tett fegyvernek is használni, ha kiengedték, s megpörgették a fe­jük felett. A módosabbak, s fő­leg a lányok, anyjuk által szőtt pejtliben, szatyorban hordták a „tudományt ”. Az első világhábo­rú utáni keserves években az apjuk által hazahozott Brotsack (kenyérzsák) volt a vállukon. Édesapám huszonhat évig taní­tott Nagytarcsán, egy tanterem­ben három osztályt, sokszor szá­zon felüli létszámmal. Még a do­bogó szélén is ültek s a térdükön megtámasztott irkába rótták a betűket, vagy a számokat. Nagy apám Szentetornyán tanyasi ta nitó volt. Zimankós, hofúvásos időben sokszor előfordult, hogy a gyerekek nem tudtak a messze eső tanyákba hazamenni s ilyen kor nagyapám szalmát terített a földes „tanterembe” a padok he­lyére, egész éjjel szalmával fű­tötte a kemencét s előszedve minden létező holmijukat, taltar gatla a szegény-ember-malacai- kent összebújt gyerekeket. HÁLA ISTENNEK MINDEZ s az ennél sok még rosszabb, már csak a múlté. Hol vagyunk et töl? A sok örvendetes lény mel lett van valami nyugtalanító bennünk. Plútón mondta: „Nincs veszedelmesebb, mint a rangon felüli nevelés.” Ügy érzem „túl etetjük” a gyermekeinket. A reá lis élet és az iskola évei között szakadék van. S ezt mi ássuk szülök és nagyszülők azzal, hogy egymásra „rálicitálva” látjuk el őket azzal, amit Csak kérnek és kívánnak. Ha majd a saját Iá búkra állnak, sokan csalódnak mert vastagabb volt a szülök pénztárcája, mint a munkahe lyük kasszája. szülök: és nagyszülők Ne csak a bizonyítvány felett töprengjünk, hanem azon is, va jón jó úton1 vezetjük-e őket? Hcrnád Tibor Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és igy szólt hozzájuk: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mind­az, amit a próféták megírtak” (Lk 18,.11). VASÁRNAP. — „Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt aka­rok ott készíteni az Istennek,' aki meghallgatott, amikor nyomorú­ságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam” (1 Móz 35,3 — Zsid 13,15 — Mk 8,31—38 Zsolt 15). A tökéletes áldoza­tot Isten hozta a keresztfa oltárán. Ha nem ezt az oltárt keresem, nem tudok I^ten szerint gondol­kodni. Nem a szolgálat oltárát látom, hanem önző hatalmat aka­rok kapni Uramtól. Az Ür oltárá­tól elinduló Istennek tetsző életet él: igaz szavával és tetteivel fele­barátja javára. Ebben meg nem vesztegethető: tántoríthatatlan az úton. „Krisztus ártatlan bárány, Ki miértünk megholtál, A kereszt­fa oltárán ... Hallgass meg min­ket, ó, Jézus, ó, Jézus!” (174. ének 2. verse). HÉTFŐ. — „Érezzétek, és lás­sátok, hogy jó az ÜR! Boldog az az vember, aki hozzá menekül” (Ésolt 34,9 — Lk 1,49 — Ám 5,21' 24 — Lk 13,22—30.) Boldog ember, aki Urához üres kézzel me­nekül. Aki nem gyönyörködtetni akarja jótetteivel, hanem a Hatal­mas jóságát megtapasztalta. De az megy be a szoros kapun, és mene­kül meg, aki nem menekül a fel­adatok elől, szolgálatára váró em­berek elől. Így érezhetik meg má­sok is Urunk jóságát. „Szent, örök Isten, nincsen hova lennem, Bárhova futnék, Te utolérsz en­gem. Egy menekvés van: Hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni” (782. ének 1. verse). KEDD. — „Az ÜR haragját kell hordoznom, mert vetkeztem elle­ne. De majd ó intézi peremet, es igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, es gyönyörködöm igazságában” (Mik 7,9 — ApCsel 7,55 — Ezs 58,1—9a — Lk 13,31— 3á). Isten perbe száll népével, mert az imádkozó kéz másokra sújt, a bűntől oldozást kérő másokra bi­lincset rak, a kenyeret kapott a felebarátra követ dob. A per még­is javamra dőlt el: Krisztus igaz­ságát kaptam. Ez elkötelez a földi igazság munkáiására, igazságta­lanság felszámolására. „Ne szállj perbe énvelem, O, én édes Iste­nem; Erzern, meg nem állhat Előtted én lelkem, Eikárhoztat- hatsz engem” (320. ének 1. verse). SZERDA. — Fenséges az ÜR, magasságban lakik. Betölti a Si- ont törvénnyel és igazsággal. Nyu­godt lesz az életed, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gaz­daggá” (Ezs 33,5—6 — LK 21,31 — Mt 6,16—21 — LK 14,1—14). Isten országában nincs helye az önma­gát íelmagasztaló helybiztosítás­nak, az önmagát mutogató ke­gyességnek. Bölcs az, aki a kapott — BALASSAGYARMAT. Már­cius 8-án, vasárnap délután 3 óra­kor ünnepi istentisztelet kerete­ben iktatja be Kalacska Béla lel­készt D. dr. Ottlyk Ernő fRispök. — KEMENESHÖGYÉSZ. Teke István hittestverünk a lelkész- kepzes tamogatasara 1000 Ft ado­mányt kuldptt. Hittestvérünk ál­dozatkész szeretetet ezúton is kö­szönjük. — PILIS. A gyülekezet újonnan megválasztott teiugyeiojet, 6a- luszua Istvánt, es masoafelügye- lojet, Temesvári Mihaiyt február 15-en, a detelotti istentisztelet ke­reteben iktatta' be hivatalukDa Keveházi László lelkész, a Pest- megyei Egyihazmegye esperese. — CSORVÁS. A február 8-i sze­retetvéndégsegen Marsehalko Gyula vecst-si lelkész tartott elő­adást „A keresztyén ember öröme” címmel. A műsorban fiatalok mű­ködtek közre, a gyülekezet ének­karát Brebovszky Éva vezényel­te Az előadó énektanítással, szóló­énekkel es áhítattal szolgált. kincset nem a szem számára tár­ja fel, hanem életet gazdagít, má­sokat bodogít nyugtalanul, Jé­zus nyomdokában járva. Viszon­zást ne várjak, mert a szolgálat örömében is Urunk részesít már itt és az öfök életben. „Testvé­reim javáért Fáradnom, küzde­nem: Erre segélj, ó, Isten, én édes Istenem! Én tövises pályá­mon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az le­het” (446. ének 1. verse). CSÜTÖRTÖK. — „Ha apám, anyám elhagyna is, az Ür magá­hoz fogad engem” (Zsolt 27,10 — Mt 28,20—2 Móz 32,1—6. 15—20 — LK 14,15—24). Fájdalmas tény az emberi elhagyatottság, amikor a szülő nem 'törődik gyermeké­vel, mert idejét, erejét leköti a „még többért” való hajsza. Bál­ványokat imád, „aranyborjúért” küzd és az „arany csengése” sü­ketté teszi a közelében élők hang­jára és Isten hívására. Urunk összetöri magunk alkotta bálvá­nyainkat, hogy Öt mindennél job­ban féljük, szeressük és Őbenne bízzunk. Mert Ő már előbb sze­retett minket „És hű szívét hoz­zám hajtja. Minden elhagy, elfe­led, Isten vég nélkül szeret” (7. ének 1 .verse). PÉNTEK. — „De még vár az Ür, hogy megkegyelmezhessen, még halllgaf, hogy irgalmazhas- son” (Ézs 30,18 —Jak 5,7 —2 Kor 7,8—13a — LK 14,25—35). Türel­metlenségünkben gyakran alapo­zás nélkül építünk. Elveszítjük a hit józanságát, ezért magatartá­sunk tűrhetetlenné lesz. Türel­metlenül közeledünk emberekhez Krisztus nevében, amikor mi is csak az Ö türelméből élhetünk. Jobban figyeljünk Isten menet­rendjére: csak alapra lehet épí­teni, felszántott talajba magot vetni. De az építéshez is türelem kell, a vetés után idő kell, míg a mag szárba szökken. Nézz a krisztusi türelem szemével meg­keresztelt gyermekedre, gyüleke­zetedre, emberekre, világra. Nem közömbösség ez, hanem a legna­gyobb felelősségből fakadó szere­tet javukra, üdvösségükre, mert a türelmi idő lejár. ’’Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Jőnek az árnyak, ím későre jár” (787 ének 1. verse). SZOMBAT. — „Ha gyarapszik is vagyonotok,, ne bizakodjatok el!” (Zsolt 62,11 — LK 6,38 — Dán 5,1—30 — Lk 15,1—10). Akinek sok van földi javakból, könnyen megfeledkezik arról, aki segítség­re szorul. Isten mérlegén javaink annyit nyomnak, amennyit velük könnyítünk mások életén. Köny- nyűnek talált ember, aki javaival másokon hatalmaskodik. Az egy- ház,va gyülekezet „vagyona” az egy is, akiről nem mondhatok le, mert érte is meghalt Krisztus. Ahol az egyházban nem az evan­gélium kincse jelenti a legdrá­gább vagyont, ott másokon ha- . talmaskodni akaró elbizakodott­ság lesz úrrá és nem a mentő, Krisztussal és egymással közössé­get építő diakónia „Óh zengjen Néked szüntelen, Nagy Istenünk, a hála, Hogy Igéd által elvezetsz, Az üdvösség útjára. Ki rátalált e kincsre már, Nem ismer szegény­séget, S nincs aki el ne nyerhet­né E kincset: szent igédet” (760. ének 7. verse). Számon János — ÁLLANDÓAN vásárolok bélyeg- gyüjtemonyekél, 1947 előtt használt képes levelezőlapokat, levelboritéko- kat és tábori postát. Cornides Sándor bélyegkereskedö. Budapest, 1967 Le­nin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtoosztályanak la pia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ff) . .. 81.0262 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni BéLa vezérigazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom