Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-01 / 9. szám
t 4 Cjcrtva az aj tóban Helsinki elővárosaiban szinte az erdőbe bújva sorjáznak az egyszintes családi házak. Egybeépültek. s olyan egyformák, mint a hó alól kibúvó hóvirágok. Címet ugyan adtak, de mégsem olyan egyszerű a házra lelni, mert a házszámun belül még betűzik - is a házakat. Ne nyugtalankodj, megtaláljuk — biztat a volán mellől barátom, aki szintén most jár erre először. Pontosan meg is áll az ajtó előtt. Az ajtó egyenesen az utcára nyílik. Kicsi terasz van előtte, s a teraszon a hóban vastag gyertya ég. A gyertyakultusz igen elterjedt Finnországban. Most újabb kedves változatát ismerem meg. Ha vendéget várnak, nem a lámpát gyújtják fel. hanem'gyertyát tesznek ki • az ajtó elé. Gyűrűző fényével máris meleg fogadtatás a 25 fokos hidegben. LEMPIÄINEN PROFESSZORHOZ HÍVTAK, aki a finn énekes- könyv-szerkesztö bizottság elnöke. Tízen vagyunk együtt: költők, himnológusok, zenészek, teológusok, s csak alig harmada lelkész. Részese lehettem annak az .elmélyült munkának, ahogyan . ők re- vidiálják az énekeskönyvüket. Hamarabb kezdték, mint mi. s csak most jutottak az új. könyv, küszöbéhez. Másfél órát töltöttünk el négy ének vizsgálatával; Bodrog. Dóka. Scholz és Túri mezei egy-egy éneke van terítéken. Anriß-Maija Raittila olvassa, fel a műfordításokat. Velem egze- getálta.tják, értékeltetik az erede- deii szöveget. Ügy érzem magam, mint egykor egy magyar irodalom órán; amikor versről kellett felelnem: háttért festeni, .költői • lelkületet minősíteni,- jellemezni, stílus-sajátosságokra rámutatni. REMEKBE KÉSZÜLT MUFÖft- DlTÁSOK. Szerzőik büszkék’ lőhetnek, hogy plántálta át finn talajba. Érdekes, hogy nem fogtak régi énekeinken. Hiába ajánlottuk Sztárayt. Szegedi Kis Istvánt. Pécsgli Király Imrét. Meddő volna finnre’ archaizálni á ré- gi magyart — mondja Ánna- Marija. aki nem csak érti. de éizi is a nyelvet. Különben is mai magyar énekeket keresünk. Hogyan hisz és énekel a ma keresztyéné Magyarországon. A reformáció korának magyar hitküzdelmét nem értik. A ő középkori katolicizmusuk más volt. s nem volt egyáltalán ellenreformáció. Moldova könyvét a gályarabokról lefordították, a Kir- japaja — a Kotimaa kiadója — jelentette meg, s nagy részt' raktáron van. Nem tudják eladni; Nem értik, s behunyják a szemüket a mi akkori. hit-harcaink és szenvedéseink előtt. Mind a napi kegyességben, mind az ökumené- ben merőben mások a képleteik, mint nekünk. Az énekben is a mait keresik. A mai hitet, mai testvériséget. GYERTYA AZ AJTÓBÁN. Ezúttal nem egy • városi lakás előtt és nem romantikából. Tóparton. a szauna előtt. ég. Mert itt villany nincs. Ám ebben a tényben van valami romantika. Alig száz méterre, az új nyaralóban már a fűtés is villany, de itt a parton sem a szaunában, sem az öreg házban nincs villany. • Hopeaniemiben vagyunk, ami magyarul ezüst félszigetet jelent. A kicsiny félszigetet, amelyen mindössze két épület fér el a szik-; Iából nőtt szálfenyők közt, való-, ban úgy öleli körül a tő holdfényes nyári éjszakákon, amikor a suhsem-sötét nyáréji derengésben minden. pasztell színekben vibrál, mintha ezüst gyűrűbe fogott é.ltr szer volna. De most vaksötét téli éjszaka van. s hosszan kell szoknia a szemnek, hogy érzékelje ezt a lilás borongást, a hó fehérjét.. Magunk fűrészeljük a nyírfaha* sábokat a szauna fűtésére. Jó melegítő a 30 fokos hidegben. De bent már ropog a tűz. s szinte percek kérdése, hogy a hőmérő 100 fokig fusson. Loccsan a víz a forró kőre. árad az átlátszó gőz, s bőrünk tágulva löki ki minden szennyét, verejtékét. Ősi szertartás ez, megvan a maga liturgiája, bűnbánó nehéz légzése, s felszabadult, hol-- dog kitárulkozása, a szauna hal- lélujája. Könnyűvé lett testünkben zeng még akkor is. amikor szapora léptekkel tapossuk a havat vissza az új házba, ahol villanyfényben. melegben vár a terített asztal, a fehér, omló húsú hal, s a barna házi sör. a kalja. ez a savanykás, csípős, kellemes üdítő ital. A gyertya csonkig égéit a szaunában, s az ajtóban. VOIPIOEK ŐSI FÉSZKÉN VA- GYÜNK. Ide hívott vagy fél évszázada az öreg Voipio professzor, egyházi kapcsolataink pirkadá- sáriak ís buzgó serkentője, amikor nemcsak féltucatnyi gyermekét gyűjtötte itt nyaranta össze, de minket is. magyar Stipendiánso- kai sorjában. S hányszor voltam itt azóta-is! Járt már itt feleségem. fiaim is külön-külön. s hiszem fognák' itt "járni fiaim fiai is. ízlelni .Finnországot. Mert azt nem lehet csak úgy turistamódra, habzsolva a látnivalókat. Hányszor jutott itt is eszembe Radnóti mondata: ..Ki gépen száll föleié, annak térkép e táj . . S milyen gyönyörű térkép! De én feküdtem már Hopeaniemiben áfonyabok- rocskák tövén álomba szende* rülve. ültem a tóparti sziklán, s hallgattam, mint susogja a finn titkot szemben a parti sűrű erdő, s néztem az égő «vertyát téli éjszakán a szauna előtt. . . Ma a fili, Mártii Voipio a gazdája a félszigetnek. Apja örökébe lépett! s mert volt hozzá alkalma és szíve, túl is szárnyalta öl a magyar -szerelemben. Magyar néven ismerjük mi is öt. mint amikor olyan külföldieket,., akik hozzánk nőttek, nevükben is magyarítunk. Ó a Voipio Marci. Ügy beszél magyarul, hogy amikor egyszer tőlünk ment át Erdélybe, a határőr fejcsóválva nézte finn útlevelét. s disszidens magyarnak nézvén, - udvariasan megkérdezte tőle: — Aztán nehéz volt megtanulni finnül? — Finnül még csak-csak — felelte Marci —, de magyarul elég nehéz volt. Ma Finnországban ő a finn- magyar egyházi kapcsolatok szürke eminenciása. Nincs közöttünk ügy, amelynek hátterében ne ő mozdulna. Egyházi vezetők vele konzultálnak, ha magyar ügyről van szó. O a kapcsolataink doyen je. Akik előbb voltak - nála, lassan elmentek. Több mint negyven éve kettős szívű: a fele itt dobog nálunk. Füle. szíve, otthona minden jó magyar ügy számára nyitva van. A régieket is beleszámítva. senki sincs a finn egyházban, aki nála több időt. energiát áldozott volna ránk. s aki többször járt volna nálunk, mint ö. Négy éve ő szervezte a stípendiáiisok találkozóját Helsinkiben, s most amikor választott bizottság készíti elő a harmadik finn—magyar lelkészkonferenciát nyáréra lisal- miban, s a bizottság elnöke. Kor- tekangas püspök egyik gyűlésük föl hivatalos dolgai miatt távozni kényszerül, természetszerűen szól át az asztalon: az elnöklést Martti Voipio vegye át. KÜLÖN KIS MAGYAR KÖRE van Helsinkiben. Voltam e kör ..kiskarácsonyén”. Professzorok, szakértők, neves emberek, s Finnországban elvesző magyarok voltak együtt. Rác z István tartott vetítéttképes előadást a legújabb Katevala-fordításról. amit ő készített. Nálunk adták ki. Egyedülálló kiadás: művészi fotókkal ka- levalai idők népművészeti kincseiről. Lá+tarrt azt a példányt, amit Voipio Marcinak dedikált. Valami olyan szöveggel, hogy át a fordítás neked köszönhető, te fogantat-’ tad. te bíztattál '. . . Csendes, bizalmas. szelíd kézfogás a felbecsül- hfelétlen. csendes szolgálatért. Ezt kapta mindig. Nem többet, Csendes gyertyafény az ajtóban. Itt várnak. Lépj be. Korén Emil A, zsinat úgy határozott, kért a kormányt azon rendelkezések módosítására, melyek a házasságkötés nélküli együttélésre ösztönöznek csupán anyagi okokból, és kéri az állami hatóságokat az ezzél - kapcsolatos összes tényező kivizsgálására. ,;A házasság a felnövekvő új nemzedék környezetének, a családnak az alapja. Népünk egészséges életének szempontjából különösen fontos annak biztonsága, hogy a házasság helyzete ne romolják, s hogy a családi élettel kapcsolatos jogi helyzet ne váljék zűrzavarossá” — állapítja meg a zsinat. A zsinat felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a házasság- kötés nélküli együttélésekben a gyengébb fél, a nők és a gyermekek helyzete a bizonytalan, különösen is, ha megszakad az együttélés. Egyúttal azt is megállapította a zsinat, hogy Finnországban már számos olyan rendelkezést módosítottak, mély a házasságkötés nélkül együttélést részesítette előnyben, így az adózásban és nyugdíjban. aBIväsarnap IGÍJE Sorsdöntő találkozás Jn 4,25—30 „Kapcsolataink felszínesek." — „Igazi barátunk nincs.” „Mélyreható beszélgetésekre nem emlékszünk..." — „Feltárulkozni megnyílni mások előtt? — ilyet régóta nem csináltunk.” — Ezeket, vagy hasonló válaszokat adtak nekem fiatal házasok, mikor megkérdeztem őket emberi kapcsolataik felöl. S ha a fiatalok így válaszolnak,' mit mondhatnak azok az idősek, akik úgy értik, óz élet peremere sodródtak, vagy azok az özvegyek, egyedül élük, akik számára ful- lasztó a magány? Különös kettősségben élünk. Mivel egyre kevésbé tudunk hinni az emberi kapcsolatok őszinteségében — zárkózottá válunk. Kialakítjuk „intimszféránkat”, ahová másoknak tilos a be ménét. S ugyanakkor pontosan emiatt szenvedünk. Mert kolduljuk az őszinte szót. Mohán figyeljük, ki az, akinek ránk van ideje. Sokan kérdezik tőlünk: „hogy vagy?” — de szeretnénk már valakivel találkozni, aki várja rá a válaszunkat is. A MAI IGÉNK EGY ILYEN TALÁLKOZÁSRÓL SZÓL. Jézus Jákob kútjánál összetalálkozik egy samáriai asszonnyal. Beszélgetésbe elegyednek. S hamarosan kiderül, hogy Jézussal nem lehet felületesen csevegni. — „Nem az a fontos, mit mondanak az emberek, hanem, hogy mit szenvednek” — mondta Jézusnak egy modern tanítványa. Jézust nem téveszti meg az asszony ide-oda csapongó beszéde. Ö céltudatosan vezeti a társalgást egyre mélyebbre. Mert Jézus tudja, hogy az az asszony ott előtte Ínségben van.. Olyan lelki szükséget szenved, ami csak a szomjúság égető kínjaihoz hasonlítható. Jézus erre a szenvedésre koncentrál. Egy asszony nyomorúságára. akinek már öt férje volt, s most egy hatodik emberrel él együtt. Aki talán azért jár a déli hőségben a távoli kúthoz, hogy ne találkozzék emberekkel Akinek ingataggá vált minden földi kapcsolata és bizonytalanná az égre emelt tekintete. Igénk a beszélgetés végét közli csak. Mikor az asszony már kezd ráébredni, hogy akivel beszél, más mint a többi ember. Aki így belelát a szívbe s ilyen egyszerűvé tudja tenni a nagy igazságot, az nem tehet ntás, cstílt Isten küldötte — Messiás. Az ö hitében tulajdonképpen mindig is így fogalmazódott meg a Megváltót váró reménység: . amikbf eljön, kijelent nekünk mindent." — helyére teszi a dolgokat. Lehet, hogy egy teológus túlságosan vulgárisnak, darabosnak tartaná ezt a fnegállapitást. de Jézus pontosan követte az asszony gondolatait, s ügy látta, semmi akadálya, hogy felfedje magát: „Én vágyok ai, aki veled beszélek.” TÉRJÜNK VISSZA EGY PILLANATRA A BEVEZETŐ GONDOLATOKRA. Miért baj az, hogy nincsenek mélyreható beszélgetéseink? Miért szenvedünk az emberektől való elzártságunkban? Azért, inért az Isten az ember szivébe félelmetesen nagy. mindent elsöprő vágyat ültetett ás igazság után. Az ember látni akar, érteni akar, megfejteni akar. És ez egyedül nem megy. Az ember egyedül még önmagát sem tudja megérteni. ..És én-vagyok a titkok titka.-szegény hájSzött magam” — mondja Ady. Képtelen felmérni cselekedeteinek Összetevőit, értékét. Cipeljük egy életen át megfejthetetlen, önmagun- .kát. pedig a tisztázatlanságoktól' irtózik a szívünk., S^tez' még csak a bensőnk problémája. Hozzájön a világ megannyi kérdőjele, amit csak a tudomány, a fejlődés, a modern élet felvethet. A nyitva hagyott kérdések olyanok a lelkűnkben, mint a nyitva hagyott ajtók a szobában. A végén már csak a huzat jár keresztül-kasul rajtunk, kisöpörve, kiszikkasztva mindent. Jézus ..megfejtette” a samáriai asszony életét .megoldotta terheit. Igazolta azt a titkos reménységét, hogy ha eljön a Megváltó, az megmond majd mindent, amire olyan égetően szüksége van Amíg a tanítványok sebtiben bevásároltak a faluban. Jézus szavaival helyreigazította az asszony sorsát. Életének rendet, hitének távlatokat adott. Jézus „megfejtette” a samáriai asszony életét, megoldotta terheit, az a Megváltó, aki felel kimondott és ki nem mondott kérdéseinkre Ö az, aki a zűrzavarból kifejti és az igazság fényébe állítja életünkéit , MEGVÁLTOTT EMBERNEK LENNI AZT JELENTI: feleletet kapott ember vagyok. Olyan, aki másokat is útbaigazíthat. Ezek az emberek felelősséget éreznek társaikért. Nézzétek mi lett az ember- kerülő samáriai asszonyból. A Jézussal való beszélgetés után újra megtaláljd a szót az emberekhez. Jézussal, találkozott, és megépülnek kapcsolatai mások felé is. A samáriai asszony .,véletlenül” került össze Jézussal, de te tudatosan is keresheted. Biztatlak is rá. mint ez az asszony a falubelieket Ügy hívlak, mint aki magam is tapasztalom, hogyan újulnak ineg emberi kapcsolataim, hogyan kapom vissza életem értelmét és célját, hogyan telik meg a szívem örömmel, amikor igeolvasásban, istentiszteleten vagy testvéri beszélgetésben megszólít, és elmondja nekem mindazt.' „amit tettem” — és amit Ö tesz értem, pintér Károly I ni á cl k oxx ii ■» K, 1 Uram, köszönöm, hogy igédben megszólítasz engem. Segíts, hogy szavad világosságában ne húzódjam a homályba és ne rejtsem magam. Uram. add. hogy a Veled való találkozásom öröméből megépüljenek emberi kapcsolataim is. Ámen. SVÉDORSZÁG MÉG HÚSZ ÉVIG KERESZTYÉN? A svédeknek még húsz évük van rá, hogy bebizonyítsák, számukra a keresztyén hit még mindig jelent valamit — mondotta Gorán Gustafsson, a lundi egyetem vallásszociológiai -profeszszora. az egyetlen ebben a tárgyban Svédországban. Sokak szerint Svédország már most elvesztette kapcsolatát a keresztyén tanítás legnagyobb részével. Mások szerint még keresztyén országnak és népnek nevezhető az egyház nagy tagléskáma miatt. Gvstafsson elveti ez utóbbi véleményt. Az iskolákban csökken a vallásoktatás, a lakosság — karácsony és húsvét kivételével egyre kevésbé érdeklődik az egyházi rendezvények iránt. A rádió és a televízió is mind kevesebb vallásos programot sugároz. Fennáll tehát a veszélye annak, hogy Svédország húsz év múlva teljesen szekularizálódik. MEGEMLÉKEZÉS A TÜRELMI RENDELETRŐL BURGENLANDBAN A burgenlandi (Ausztria) evan* száz éves jubileumáról. Az ün- gélikus egyházmegye (szuperin- népségén előadást tart dr. Fa- tendencia) március 5-én emléké- biny Tibor teológiai tanár, zik meg a Türelmi Rendelet kétVITA A HÁZASSÁGRÓL FINNORSZÁGBAN A Finn Evangélikus Egyház 1980 novemberében Turkuban »tartott zsinatán más ügyek mellett a házasság és a család kérdése is napirenden szerepelt. Pár Stenböck nevelésügyi miniszter a zsinaton tartott előadásában hangsúlyozta, ,.a társadalom szempontjából fontos a házasság és a család helyzetének támogatása”. Kifejezte reményét, hogy „az egyház gondosan megismer^ kedik az emberi élet nehéz problémáival és így támogatást nyújt azoknak, akiknek a társadalomban döntéseket kell hozniuk”. A miniszter nyomatékosan aláhúzta. hogy Finnországban „széles politikai egyetértés van a család helyzetének támogatásában”, noha bizonyos egyházi körök attól tartanak, hogy nincs ilyen egyetértés. A miniszter hangot adott azon reményének, hogy az egyház is kész hallgatni az eltérő véleményekre. melyek mögött nem „az ideális családi viszony az alapvétő háttér”. Ez a készség hozzájárulhatna ahhoz, hogy az egyház hangjára hatékonyabban figyeljenek. utazAs kampucheAba \V.. . A: ni -- fr? irt ltO»rt ' Cí ; Ezen a címén közöl gazdagon' ilfusátt'áit ■-beszámolót Kambodzsai u'tjáról u Lutheránus Vilag- sszúvetseg angol nyelvű információs szolgálatának- szerkesztője. Ur. Hoger Kahle, 198U végén tett látogatást . Phnom Penh-ben, hogy meggyőződjön arról, milyen munkát végzett a Lutheránus Világszövetség Világszoigálati Osztálya egy harminc szervezetből álló nemzetközi társulás keretében. A Világszolgálati Osztály majdnem nyolcmillió dollárt bocsátott rendelkezésre Kambodzsa 'megsegítésére. A nem kormányszintű szervezetből álló társulás, amint azt 1980 nyarán elhatározták, december 31-én feloszlott. Jó néhány szervezet .amely résztvett, közöttük az LVSZ is, jelenleg a kambodzsai kormánnyal tárgyal különféle „ segélyprogramokról. A társuláson belül a Világszolgá- tati Osztály elsősorban a mező- gazdaság felerősödéséért tevékenykedett; jelenleg az állattenyésztés fejlesztésére készít terveket. A szarvasmarha-állomány az elmúlt évtizedben vészesen »csökkent; növeléséhez megfelelő épütétékre, felszerelésekre . lenne szükség. A Világszolgálati Osztály szakemberei, szerint mindenekelőtt tenyészállatokat kell importálni és megterséges meg- termékenyítési programot végrehajtani. A Lutheránus Világszövetségnek a társulás keretében nyújtott közel nyolcmillió dolláros segélyét rizs-vetőmagra és műtrágyára, phnom penh-i víztartók javítására, élélmiszer-szálíítmá- nyokra, valamint kis- és középüzemek újbóli megindítására fordították. A beszámoló hű tükröt ad arról a mérhetetlen szenvedésről, amit Kambodzsa népe az embertelen. idegen érdekeket kiszolgáló Föl Pót rezsim rémuralma alatt élt át és a nyomorról, amibe az országot juttatta. Meleg szavakkal és elismeréssel adózik azoknak az eredményeknek, amelyeket Kambodzsa népe fel- szabadulása óta ért dl, a különböző helyekről kapott segítséget is jól felhasználva.
