Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-20 / 51. szám

Evangélikus Elet

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

XLVI. ÉVFOLYAM 51. SZÄM 1981. december 20. Ara: 0 Ft

A földre „telepített” béke

Amikor az első karácsony éjszakáján „mennyei seregek sokasága” dicsérte az Istent, és meghirdette a „békességet a földön”, akkor ez nem pusztán a béke meghirdetése volt, hanem annak a földre „telepítése” is. Az is határtalanul nagy teljesítmény lett volna, ha azon az éjszakán az angyalok csupán hozták volna az Isten üzenetét, mely szerint Isten akarata a fqldön a béke. Az angyalok éneke erről nyilvánvalóan szól is. De ennél több történt: karácsony éjszakáján betört a menny' békessége a földre. Isten ajándékozott, éspedig békét a földnek. A béke „betelepítése” történt a földre. A béke itt van. Nem vágyálom. Nem beteges rajongók rögeszméje. Nem a megszállottak szenvedélye.

A BÉKE EGY SZEMÉLYBEN, JÉZUSBAN „TELEPEDETT” A FÖLDRE. Ö hozta le a mennyből a földre. Éspedig nem egy békefilozófiát hozott, nem elképzeléseket a békéről, nem is egyszerűen egy tanítást arról, hogy miképpen valósíthatjuk meg a bekét a földön, hanem személyében maga a béke jelent meg a földön. Az a béke, amely elsősorban az Isten „békéjét” jelentette az emberrel. Ez úgy jött létre, hogy az ember bűne miatt „megbántott” Isten volt a megbékélés kezdeményezője és megvalósítója: „Üdvözítő született ma nektek”. Isten „egyoldalúan” cselekedett, miután, látta, hogy az ember csak egy dologhoz ért: bűnt bűnre halmozni, Istennel egyre élesebben szembe- álini és az Isten és ember közöfti szakadékot elmélyíteni. Ezért történt karácsonykor a „felülről” . a- ló beavatkozás a világ és az emberéletébe. Elküldte „egyszülött Fiát”, aki engesztelő halálával ás feltámadásával „megbékéltetrtt minket Istennel”. Isten Krisztusban megbocsátott az ellene lázadó embernek és éppen ezzel a bocsánattal valóban „egyoldalúan” teremtett békét. Ezért mondhatjuk azt, hogy Krisztusban itt van a földön a béke.

Tudom, hogy most sokan ezt mondják: ez megint csak „teológia” vagy éppen teória, mert a valóság ennek ellenkezőjét mutatja. Növekednek a feszültségek a világban a népek, nemzedékek, sőt a családokban a házastársak, továbbá a gyermekek és szülők között. Ez nem cáfolja azt, hogy a béke Jézusban mégis itt van a földön. Jézus nem erőszakkal akar békét teremteni. Ö nem agresz- szor. aki az emberre rákényszeríti akaratát. Tiszteletben tartja az ember „emberi méltóságát”, sze- mélyiségét, és azt várja, hogy az ember engedelmes hittel elfogadja azt a békét, amit Ö a földre hozott. Ezt az utat nem lehet megkerülni.

AKIK VISZONT ELFOGADTÁK AZ ISTEN KÍNÁLTA UTAT A BÉKÉHEZ, a bizodalmas hit útját, azok nyilvánvalóan tapasztalták meg, hogy Jézusban a Léke valóban itt van a földön. Azok, „akik hiszik, hogy Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával nekünk bűnbocsánatot, életet és üdvösséget szerzett, és ei.nek nyomán bizodalmas hittel elfogadják saját bűneik bocsánatát, azok tanúskodhatnak: Jézusban itt a béke a földön. Azoknak szívébe „beletelepedett a béke”. A szív mélyébe telepedett béke pedig valóságos béke. Annyira valóságos. hogy amikor minden „kifordul a sarkából” az ember életében, akkor is ez a béke „kifordít- hatatlan”. így mondja ugyanezt R°ményik Sándor Békesség Istentől című versében: „Nincs n"-irgalom, nincs nyugalom — vihar I örök hullámzás a víz felszíne. }

De lent a mélyben háborítlanul / Pihen a tenger s az ember szíve / / Hadd hullámozzék a víz felszíne / / Békesség Istentől”. Ez az Isten békéje a szívben, mely abból fakad, hogy az ember tudja: Isten Krisztusban szereti, bűneit megbocsátotta, és nem ejti ki kezéből sem életben, sem halálban.

EZ A BÉKE AZONBAN NEMCSAK EGY-EGY SZÍVBE TUD

gyibeszédben: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek”. Nem felel meg a valóságnak, hogy az Újszövetség a „lélek békéjéről” beszél, csupán tehát a „belső békéről” és más összefüggésben nem szól a békéről. Pál apostol többször is szól a béke szélesebb körben való megvalósításáról. „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, éljetek minden emberrel békében”. TimóBETELEPEDNI, hanem a közösségekbe is, a családba, a gyülekezetekbe. Vannak családi otthonok, amelyekbe — ha belép az ember — azonnal úgyérzi: „itt más levegőt szívnak”, mint sok helyen másutt. A Krisztusban eljött béke formálja a házastársak, a gyermekek és szülők, az öregek és fiatalok viszonyát. Nem az örökös feszültség gyilkoló légköre pusztítja itt-a családtagokat. Nem a vége-hossza nélküli viták arról, hogy „kinek van igaza” — mérgezik a levegőt, hanem a másik megértése, problémái előtti nyitottság és a közös gondok közös megoldáskeresése-határozza mé’ a család életét. Az ilyen otthonokba jó hazamenni, annak légkörében felfrissülni és innen munkába menni. Mindez azért lehetséges, mert ide „betelepedett” az Isten békéje.

A KERESZTYÉN GYÜLEKEZET azoknak a közössége, akik bizodalmas hittel elfogadták, hogy Isten velük Krisztusban „megbékélt” és ennek nyomán ők is megbékéltek Istennel. Ennek a békének azonban nyilvánvalónak kell lennie a gyülekezet egészében, a gyülekezet tagjainak egymáshoz való viszonyában. Itt kell megvalósulnia annak, amit az Űrtói tanult imádságban mondunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, Annak a békének, amelynek Krisztusban itt a földön elsődleges helye a gyülekezet. A Krisztus gyülekezete. A gyülekezeten keresztül lesz vonzóvá a karácsonykor földre „telepedett” béke. De éppen a gyülekezet, a „megbékéltek közössége”, tudja első kézből cáfolni a földre jött béke valóságát, ha békétlenséget, torzsalkodásokat „ábrázol”. A mi világunkban a gyülekezet egészének kell bizonyítania: Krisztusban itt a földön a béke.

A BÉKE AZONBAN NEM EGYSZERŰEN A GYÜLEKEZETBEN AKAR „MEGTELEPEDNI”, hanem a karácsonyi angyalok éneke szerint is: a földön. Azok, akik békát nyertek, arra hivatot- .tak, hogy ezt a békét terjesszék. Nem hiába mondta-Jézus a Heteusnak is azt mondja: „Törekedj viszont az igazságra, a hitre, á szeretetre, a békére”.

ALIG LEHET VITÁS, HOGY PÁL APOSTOL A „MINDEN EMBERREL VALÓ BÉKE” keresését várja azoktól, akik elnyerték Isten békéjét. Ez vonatkozik arra a társadalmi környezetre és az abban élő különböző világnézetű és felekezetű emberekre, akikkel a békességet nyert emberek naponta találkoznak munkahelyeiken és különböző együttlé- teken. Isten békéjét szívükben hordozó emberek tudatosan munkálják a társadalom békéjét is. Hazánkban nemcsak a társadalomban, hanem a családokban is együttélnek hivő és nem vallásos emberek. Minden helyen tudatosan kell törekednünk a kérdések békés megközelítésére.

ISTEN A BÉKÉNEK MÉG ENNÉL IS SZÉLESEBB KÖRBEN VALÓ KITERJESZTÉSÉT AKARJA. Hiszen a béke a „földre” települt az első karácsonykor. Isten azt akarja, hogy a béke globális légyen. Ezt a mi időnkben nyomatékosan hangsúlyoznunk kell. A népek nemzetközi feszültségek között élnek. Az emberiség hihetetlenül nagy összegeket költ fegyverkezésre. Folyik a fegyverkezési és „pótfegyverkezési” verseny. Rakéták, eurórakéták, szárnyas rakéták, tengeralattjáró hajók fedélzetére szerelt rakéták, közép-hatótávolságú rakéták elhelyezéséről, „telepítéséről” szólnak a napi hírek. Azok, akik békét nyertek szívükben, nem nézhetik tétlenül az emberi élet veszélyeztetettségét, a rakéták telepítését, egy nukleáris háború kirobbantásának az előkészítését. A földre „telepített béke” valóságából kiindulva munkálkodniuk kell a fold. az egész föld békéjéért. Fia ez a' béke nem is a ..Krisztus által szerzett béke”, mégis értékes, mert emberi életeket őriz meg. Egyben jele annak a békének. mely Istennél vár ránk.

Áldjuk Istent karácsonykor, hogy földre .-.telepitette” Jézusban a békét. Örüljünk., hogy itt a béke a földön. Vegyük fel a béke saruját és terjesszük a földön a békét.

Káldy Zoltán

Az ember karácsony éjjelén

Császári parancsra még az áldott állapotban levő asszonynak is hosszú útra kell indulnia. Istállóban, jászolba, szalmára fektetik a gyermeket, hiszen nem tellik másra, és annyi fontos ember, van akinek a vendégfogadóban elsőbbséget kell biztosítani. Nem véletlen, hogy a legkülönbözőbb korok érezték és látták úgy, mindez közöttük is, velük is megtörténhetett volna. A karácsonyi történetben kicsit saját magunkra és világunkra ismerhetünk rá.

1818 karácsonyára Joseph Mohr római katolikus káplán versére és Franz Gruber kántortanító dallamára az ausztriai Oberndorf- ban szóló- és karénekkel valamint gitárkísérettel először csendült föl a „Csendes éj, szentséges éj”, és azóta kereken száz nyelven minden karácsonykor, szinte minden keresztyén felekezetben, és nem is csak hívők között. Más karácsonyi énekekhez és sok ábrázoláshoz hasonlóan ez is bearanyozza és ragyogóvá teszi azt a karácsony éjjelt és a mi ünnepi esténket.

LUKÁCS EVANGÉLISTA, aki Máténál hosszabban és részletesebben számol be, mit tudtak Jézus születéséről és hogyan néztek vissza rá az első keresztyének, ennek az éjszakának az eseményét évek és hónapok keretébe foglalja. Keresztelő János születésének ígéretével kezdi és egész elbeszélésén érzékelteti: mindez ígéretek beteljesítés és várakozásokra adott felelet. Emberi történet, de nemcsak emberi történet, hanem Isten cselekvése. Megrendítő, örömöt hirdető történet, de kicsiny hozzá az emberi szív, szűk az istálló, szoros az otthonunk: minden embernek, az egész lakott földnek szól.

Zakariás már nem is imádkozik azért, hogy gyermeke szülessék, már csak Izráel megváltásában reménykedik: mégis fia, Keresztelő János lesz az, aki egyengeti az Ür útját. Gábriel angyal szava nem hagy kétséget afelől, hogy Mária azért lesz az Űr szolgálóleánya, mert kegyelmet talált az Istennél. Amikor pedig Erzsébet, , Keresztelő János anyja ál- dottnak és boldognak mondja Máriát, mert az Űr anyja, akkor Lukács evangéliuma Mária énekét, a Magnificatot közli, amely csodálatos himnusz Istenről, aki rátekint az alacsonyan levőkre, aki nagy dolgokat tett vele is, s aki mindig így cselekszik: a hatalmasokat ledönti trónjaikról, szét- szótrja a gőgös szívűeket, a bővel- kedőket üres kézéi küldi el, de felemeli a megalázottakat, megelégíti az éhezőket... Mária, a názáreti szűz, az áldott asszony, az Űr szolgálóleánya, az Ür anyja úgy magasztalja Istent kegyelméért, hogy közben formálódni látja Isten új, helyreállított világát. Az eseményről elsőként azok a pásztorok kapnak hírt, akikről általában azt tartották, hogy kétes erkölcsű emberek. S megindulnak a bölcsek Keletről, mert nem tudnak megnyugodni, míg le nem teszik kincseiket a gyermek elé. A külsőségek szegényesek, nincsenek összhangban a szavakkal, a magyarázattal, a várakozással. De Isten éppen így váltja valóra ígéretét. Nehéz ezt felismernie még annak is, aki minden eseménynek részese. Simeonnak, az igaz és kegyes embernek szavai szerint még Mária lelkét is átjárja az éles kard, míg ő is megtanulja, hogyan is Ür az ő gyermeke, s míg háza az első gyülekezet egyik gyülekezőhelye lesz.

A KARÁCSONYI TÖRTÉNET egymástól elkülönített egyes jelenetei — akár szóval, akár ecsettel rajzolják is meg —, sokszor csak állóképek, sokszor nagyon andalító álomképek. Szükségünk lehet ugyan arra is, hogy megálljunk, gyönyörködjünk régi szép karácsonyok emlékét felelevenítsük, talán már elköltözött szeretteinkkel átélt karácsonyok melegét magunk elé idézzük és a múlt, az elmúlt, a régmúlt békés csillogását lássuk. Amint egymagában nem baj még, ha a kisgyerekek a remélt és kapott ajándékokon át nézik karácsonyt, úgy nem baj az sem, ha az idősebb nemzedékek könnyeiken keresztül látják meg karácsony gazdagságát.

Karácsony mégis több ennél. Miről is van szó tulajdonképpen? Egy gyermek született Betlehemben, és ez az esemény — miközben örömöt jelentett —r, sokszor lehetetlen helyzetekbe vitte azokat az embereket, de újra és újra előre is lendítette őket. Nem maradtak azok, akik voltak. Sok elképzelésüket és várakozásukat felül kellett vizsgálniuk és helyré kellett igazítaniuk. Öröm töltötte el a szívüket, bár nem a boldogság titkát találták meg, hanem Isten fogta kézen és világraszóló terveibe avatta őket.

CSENDES ÉJ, SZENTSÉGES ÉJ — a Hatalmas, az Űr, aki az egész világot újjá akarja formálni, aki minden embert szeretetébe ölel, mellénk lép, kézen fog, nevünkön szólít.

Nem mehetnek többé úgy a dolgok, mint eddig. Hozzánk lépett a mindenható Isten, hogy vele járjunk.

Reuss András

Kegyelem nektek és békesség

1981 karácsony ünnepen az ősi apostoli köszöntél szavaival kíván lapunk szerkesztősége Istentől gazdagon megáldott ünnepeket Kedves Olvasóinknak és szeretteiknek.

A bennünket és az egész világot szerető irgalmas Isten hajol le hozzánk ezen az ünnepen is, hogy reménységen felül tegyen megajándékozott emberekké bennünket és méltasson minket is önfeláldozó szeretete továbbadó] vá. Megbékéltet bennünket magával, hogy alkalmassá váljunk a béke szolgálatára.

Legyen kegyelme és békéje velünk ezekben az ünnepi napokban és az azt követő munkás hétköznapokban is. Velünk és egész szeretett világával.

AZ NDK EVANGÉLIKUSOK VEZETŐ PÜSPÖKE: JOHANNES HEMPEL

Á Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyházainak vezető püspökévé választották október végén dr. Johannes Hempel drezdai tartományi püspököt.

A. szász tartományi egyház püspöke tagja az Egyházak Világtanácsa végrehajtó bizottságának. Elődje 1977-től kezdődően dr. Heinrich Rathke mecklenburgi (Schwerin) püspök volt