Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-06 / 49. szám

Istentiszteleti rend Mindennek előtte és mindennek utána regényben, filmben Sok mű tanúskodik arról, hogy az embert mindig vagy most újra foglalkoztatja a kezdet kezdetének és a végső végnek a kérdése. Az, hogy milyen lehetett minden, ami­kor még nem ilyen volt, mint most, és milyen lesz, ha már nem ilyen lesz. Mi lenne, ha a mai em­ber egyszerre csak a kezdet kez­detére visszavettetne például egy „majomcivilizációban”, vagy egy kultúra nélküli Robinson-sziget- re, vagy a végső véggel kellene szembenéznie egy atomkatasztró­fa utáni „majmok bolygóján”, vagy pilóta nélküli gépen utazva — halálon innen, életen túl — Madrapurba? Emberhez méltóan tudna-e újrakezdeni vagy min­dent befejezni? Ugyanúgy járná-e végig az utat, mint elődei, vagy levonná-e tapasztalataik tanul­ságát? Vagy talán éppen akkor kaona az ember lyiegfelelő szem­szöget a valóság helyes látásához, ha megszokott körülményei közül egy „még soha nem volt” helyzet­be jutna? Erről beszél R. Merle : Madrapur c. regénye, A majmok bolygója c. amerikai film és M. Tournier: Péntek vagy a Csendesóceán vég­vidéke c. új Robinson-könyve. Merle Madrapur ja modern ha- láltáncének. Az az alapérzés uralkodik rajta, hogy bármilyen különbözőek az emberek jellemük, sorsuk, rangjuk, vagyonuk és cél­kitűzései szerint, egy a végük: a halál. Madrapurban teljes egyen­lőség van. S Madrapurba egyszer mindenki elérkezik. Amikor az utasszállítón kiderül, hogy azt sem tudják, „hová is mennek”, és „ki irányítja” őket, akkor az egyik utas'kifejezi meggyőződését, hogy jobb volt lenn a földön a fenn, a menny irányítása mellett élni, mint fenn repülni a lenn, a föld irányításával. A fenn, a menny, az Isten ugyanis kinyilat­koztatta jó szándékát az ember iránt, de-a föld nem vallott az em- becjiránti jóindulatáról. ncMf az utasok reménysége? Az, hogy végül ki-ki megbékélten száll ki Madrapurban, amikor elérkez­ve ideje, őrá kerül a sor. A majmok bolygója azt a kér­dést veti fel, hogy ha a technikai civilizáció az emberiséget atom­katasztrófába taszította, akkor nem kell-e tudományellenes dog- matizmussal, tűzzel-vassal való eretneküldözéssel küzdeni a „fejlő­dés” ellen, a majomnak emberré válása ellen és az embernek a Föld feletti uralma ellen. Azt nem tudjuk meg a filmből, hogy az „utolsó amerikai” aláveti-e magát a majmok bolygója rendjének, amely ketrecben mutogatja az embert, mint utolsó előtti fokot a fejlődésben, vagy „új Ádámként” új emberiséget alapít, és vissza- szerzi uralmát a majmok bolygó­jává vált földgolyón. Tournier Robinsonja válaszol leginkább egyértelműen a kezdet és vég kérdésére. Átéli a szigeten az ember és természet naiv közös­ségét. De ebből továbblép kultú­rát és civilizációt teremtve. Köz­ben azonban elidegenedik a termé­szettől, leigázza és tönkreteszi, mi­közben maga is elembertelenedik. Ennek a civilizációnak sorsa, hogy önmagát elpusztítsa. S Robinson nem kívánja újra felépíteni. In­kább valami többé már nem naiv és ösztönös, hanem civilizáció utáni új közösségben akar élni a természettel. S ennek lehetőségé­ben és jóságában annyira bízik, hogy visszautasítja szigeténél 38 év után elsőként lehorgonyzó hajó kapitányának ajánlatát, hogy visz- szaviszi őt az emberi társada­lomba. Azt hiszem, gyümölcsöző fára­dozás lenne a fenti művek nyúj­totta képeket összevetnünk a Bib­liának a kezdetről és végről raj­zolt képeivel, hogy azután határo­zottabb körvonalat nyerjenek a saját képzeletünkben és lelkűnk­ben felsejlők. Nehéz ugyanis bi­zonyossággal és bizakodva lép­kedni a közbelevő úton, ha nincs képünk a honnanról és a hováról. Takácsné Kovácsházi Zelma TÍZ TEMPLOM KÖZÜL KILENC ZÁRVA A FOGYATÉKOSOK ELŐTT A norvégiai Agder egyházkerü­letek templomainak csupán 11 százalékát látogathatják fogyaté­kos emberek, ha segítség nélkül akarnak bejutni. A templomok 31 százalékában juthatnak az oltár­hoz mások segítsége nélkül. A norvég közlés szerint valamivel jobb a helyzet a hallássérültek­nek nyújtott segítség dolgában. Az Agder egyházkerületben most füzetet akarnak kiadni, mely tanácsokat tartalmaz arra vonat­kozóan, hogyan lehet a templo­mokat a fogyatékosok számára könnyebben megközelíthetővé tenni. A norvég evangélikus egyház helyzetében az ilyen feladat az egyház és a helyi hatóságok közös feladata. az üj svéd Újszövetség MINT KORMÁNYDOKUMENTUM Az új svéd Űjszövetség-fordí- tást a svéd kormány is elfogadta és számláját is kifizette. Ez azt jelentette, hogy az Újszövetség el­ső 4000 példányát „Kormány-ki­advány” megjelöléssel látták el. Ezzel együttjár, hogy a dokumen­tum első példányát Jan-Erik Wikström kulturális és nevelés­ügyi miniszternek nyújtották át. A miniszter ez alkalommal így nyi­latkozott: „ez az első kormány­kiadvány, melyet könnyes szem­mel veszek át”. A minisztérium ’ négyezer példányt rendelt az'Új­szövetségből, hogy elsősorban a parlamenti képviselőknek és más vezető kormányzati embereknek juttasson belőle. Svédország felte­hetőleg a világ egyetlen olyan or­szága, ahol a kormány elfogadja a bibliafordítást és fizet is érte. Ilyen eseményre korábban Gustav Vasa (1526). XII. Károly (1709) és V. Gusztáv (1917) alatt került sor. Budapesten. 1981. december 6-án Deák tér de. 9. (úrv.) Halenscher Ká­roly. de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Pé­ter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Im­re. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliusz- né Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. ifj. Foltin Brúnó. Soroksár Új­telep de. fél 9. ifj. Foltin Brúnó, Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Ma­túz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 8. Cin- kota de fél 1. Szallay Tamás du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ko­sa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Orgonaest: J. V. Nichalko. Igét hirdet: Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Ko­ren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. du. 5. Sze- retetvendégség: Szirmai Zoltán. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7 Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. fél 10. Missura Tibor. de. 11. (űrt'.) Bencze Imre. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Ben­cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Buda­fok de 11. (úrv.) Rőzse István. Csil­laghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. evangélikus ORSZÁGOS MUZEUM Budapest V., Deák tér 4. Állandó kiállítás: Evangélikusság a magyar kultúrában Időszaki kiállítás: Liturgikus művészet -7 keresztelési tárgyak Nyitva hétfő kivételével naponta 10—18 óráig evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 © 81.2877 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Mi „Egyenesedjetek fel, és emeljé­tek fel a fejeteket, mert közeledik megváltástok ideje” (Lk 21,28). VASÁRNAP. — „Az Űrtől jön a szabadítás” (Zsolt 3,9 — Lk 8,25— Lk 21,25—33 — 1 Sám 2,1—10). Sok bűn, baj szenvedés van a föl­dön. Valamennyiben ott bujkál és ránk les a halál. Ismétlődik a fé­lelem utunkon végig. Nagyon kell az ige vigasztalása. Jézus Krisztus szabadítása valóságos. Győzelmével megtörte a bűn, a gonosz, a halál hatalmát. Hitünk, reményünk megalapozott. Érde­mes harcolnunk, minden rossz el­len és minden jóért! „Dicsőség ki­rálya Mihozzánk eljövend, Bűn átkát s erejét Megtöri ő, a szent” (106,3). HÉTFŐ. — „Tekints le szent la­kóhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izráelt” (5 Móz 26, 15 — Lk 1,54 — Ézs 26,1—12 — Zak 5,1—11). Isten mindenkinek adja áldását. A hívek mégis kérik. Így tesznek vallást arról, hogy minden áldás Isten ajándéka. Ál­dása minden jótéteményét magá­ban foglalja. Legnagyobb áldása maga Jézus Krisztus és a neki mindennap újra ájtót-táró, bi- zodalmas hit. A hit nyitja tágra szemeinket is minden földi életre és örök életre szóló ajándéka meg­látására. Az indít szeretetre és a hála cselekedeteire. „Áldj meg minket Úristen A te jóvoltodból, Világosítsd elménket Irgalmassá­godból. Orcád világossága Hasson minket által, Hogy éltünkben e földön Járjunk igazsággal” (425,1). KEDD. — „Térjetek meg, tér­jetek meg gonosz útjaitokról! Mi­ért halnátok meg Izrael háza?” (Ez 33,11 — Lk 19,8—9 — Jel 2,1— 7 — Zak 6,1—8). Isten titka és csodája az élet. Különösen a képét viselő emberé. Mi keresztyének egy pillanatra sem feledhetjük: Fiát adta értünk. Messze megelő­zött mindenkit a szeretetben. Meg­térésre hívó szava is féltő szere- tetéből fakad. Irgalmát nem eről­teti ránk. A megtérőnek azon­ban nyílik ajtaja. Általunk is az életet akarja. „A bűnös világot Isten úgy szerette, Szent Fiát ren­delni Hogy nem kíméltette Váltsá- gul érette” (116,1). SZERDA. — „Mint nemes vesz- szőt ültettek el, mint igazán való­di magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?” (Jer 2,21 — Lk 13,8—9 — Jel 3,1— 13 — Zak 6,9—15). Isten nagyon számon tartja mit tett a világért, az emberért. Jól tudja, milyen le­hetőséget kapott hivő, engedelmes, gyümölcsöző életre. Csalódik, cso­dálkozik, ha egyháza nem él, ha­nem visszaél ezzel. ítéletre, átokrí fordítja áldását, amikor népe a szeretetlenségével útját állja jósá­gának. A Krisztusból élő vesszők másokat éltető gyümölcsöt terem­nek. „Tarts meg teljes életünkben, Hozzád való hűségünkben, Szent igédnek értelmében. Szeretetben, egyességben” (176,4). CSÜTÖRTÖK. — „Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Űr nevét” (Jóé 1,3,5 — Ap Csel 4, 12 — Mk 13,5—13 — Zak 9,9—12). Minennapra érvényes örömhír, hogy mennyei Atyánkat segítsé­gül hívhatjuk. Nem veszi zakla­tásnak, inkább maga biztat, bá­torít erre. Tegyük meg másokért is. Hiába vesszük nevét, ha bármi­lyen okkal, indokkal nem élünk ezzel. Istent köti a Krisztusban igaz ígérete. A hit könyörgését meghallgatásai igazolja. Aki segít­ségül hívja, megmenekül a gonosz, a bűn rontásából, a halál, a kár­hozat félelméből. „Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal, Jöjj mihozzánk is alázatossággal. Tégy tulajdon népeddé bennünket. Vezéreld jóra egész éltünket” (120,5). PÉNTEK. — „Gedeon azonban ezt mondta neki: Ha velünk van az Űr, miért ért bennünket mind­ez?” (Bír 6,13 — Lk 22,42 — Jel 3,14—22 — Zak 12,9—13,1). Bizony előfordul keresztyének életében is a „miért”. Azt még nem veszi Isten lázadásnak, ha gyermekei rákér­deznek számukra érthetetlen dol­gokra. Azt azonban tudniok kell a kérdezőknek, hogy minden nehéz ügyünknek oka vagy célja van. Lázadássá akkor lesz a kérdésünk, ha a vádlottak padjára akarjuk ültetni Istent. Ő minden gyerme­két engedelmes eszközévé kívánja nevelni. „Szenvedés a hit próbája, Hogy megtisztulj az alatt. Így léssz Jézus tanítványa. Jóra buzgó és nemes, Szívben, testben egye­nes” (461,3). SZOMBAT. — „Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, hi­szen mindentudó Isten az Űr, és a tetteket Ö méri le” (1 Sam 2,3 — Lk 1,51 — Mt 24,1—14 — Zak 14, 1—14). Isten népéhez végképpen nem illik a büszkeség, a gőg. Krisztus megalázta magát értünk. Követőinek mindennap Tőle kell alázatot tanulniok. A bűnbocsánat elfogadása indítja erre híveit. A bűnre ez az egyetlen gyógyír. Ezzel együtt tűnik el az önhitt istenke­dés, és születik az alázatos szív. Űj viszonyt jelent az alázat Isten­nel, emberekkel. „Az alázatos szi­vet Keblére öleli, De a kevély lel­keket Haraggal bünteti” (122,3). Szabó Gyula NAPI KÉTSZERI BIBLIAOLVASÁS A SVÉD TELEVÍZIÓBAN A svédek sok tájékoztatást kap­hatnak az új Üjszövetség-fordí- tásról. Az egyházak és egyházi szervezetek is árusítják az Újszö­vetséget és számos helyen a ka­pott próbanyomatokat is olvasták már, hogy az emberek megismer­kedhessenek az új fordítással. Ha valaki még ezután sem ismeri ezt. a svéd televízió további tájékoz­tatásról gondoskodik: naponta kétszer egy ismert színésznő vá­logatott szemelvényeket olvas fel az új fordításból. Valóban: a te­levízió második műsora egy hó­napon keresztül egy-egy újszövet­ségi szakasz felolvasásával kezdi és zárja műsorát minden nap. Gárdonyi Géza: Kevi Wál liíslála (Folytatás) A hold már a ház fölött áll. Olyan, mint valami égből alánéző orca. Néző és vára­kozó orca. A szobából csendítés hallatszik. Milyen különös a hangja ilyenkor a csengőnek! Ez már a másvilág zenéje. Minden fej le­ereszkedik. A vén lombos eperfa is, mint­ha megeresztené a lombját. ... Azután a pap behívta a családot és imádkozott velük. Végül maga mondott egy hosszú imádságot, mely így kezdődik: — „Bízzál kedves hívem, a te bűneid meg vannak bocsátva .. És így végződik: — „Az Űr megszabadít téged és az ő jósága fölvesz a mennyország örömébe.” Az öreg már ekkor félig lehunyt szem­mel, mozdulatlan viaszalakként feküdt az ágyon. Mikor a pap elment, fölemelte az ujját az öreg és az ajkai mozogtak. Feleségének oda kellett hajolnia, hogy hallja, mit akar. — A kardomat — suttogta az öreg. — Odatesszük — rebegte könnyben fulladozva az öregebbik fiú. Mert egy szóból is meg lehet érteni, hogy a negyvennyolcas kardjára emlékez­teti őket. Sokszor megmondotta, hogy azt vele temessék el. Ügy látszott, nem fog szólani többet, de néhány perc múlva megint szólott. — A szűröm ... Nem tudták mit akar mondani vele, nagy nehezen kirebegte: — A bakternak hagyom. Aztán kis idő múltán megint szólni akart, de már nem tudott. Csak emelgette a szemét és oldalt fordult a tekintete, arra a székre, ahol előbb a kis unokája ült. — Jóskát akarja? — Azt — mondotta már nem szóval, csak egy mély szempillantással. Behozták a gyereket és fölemelték. — Csókold meg nagyapót. A gyerek átölelte a nagyapót és meg­csókolta. Az öreg szempilláin két könnycsepp je­lent meg és lefutott sovány, színtelen or­cáin. A szoba akkor már megtelt a szomszé­dokkal, de messzebbről is. A bakter az ajtófélfához támaszkodva állott és szőke birkafejével kifejezéstele­nül nézte a haldoklót. Egy nagykendös asszony megfogta az öreg kezét: — Pali bácsi. Az öreg felemelte a szempilláit. — Az Ilkámat csókolja majd meg oda­fenn ... Leánya volt az Ilka az asszonynak, egyetlen kis kékszemű gyermeke. Hét­éves korában vitte el a torokbaj Még valamit mondott volna az asszony. (Mit akarhatott még üzenni a leányá­nak?) De a hangja elcsuklott. A kezét az arcára tapasztotta. Elfordult. Azután egy subás ember lépett az öreg­hez: — Pali bácsi, mondja meg a feleségem­nek, hogy a gyerekekkel jól bánik a mostohájuk. A keze fejét belenyomta a szemébe és más izenőnek engedett helyet. Az öreg hallgatta mindezeket az izene- teket, csak a szempilláinak rezgéséből le­hetett látni, hogy az élet még nem hagy­ta el. Végre a szeme sem mozdult többet. A szemfénye bádogzani kezdett. A felesége ott térdelt az ágy előtt és fogta az öreg kezét. Egyszer aztán elbocsátotta a kezet és nagy jajjal ráborult az agg ember mel­lére. A bakter kifordult a pitvarból. Az ud­varon megtörölte az öklével a szemét. A kalapját a fejére tete, s elindult a hold- világos úton nagy sietséggel a temploui felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom